GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 247 Vígan lakja király ő lakodalmát,
Felmészárlott ifjúnak tartja torát, Pohárokkal könyvezteti halálát,
Nyomják háta megé az passamésát. 840 Viszont új bolondság üté oldalát,
Nyalánkságra indítá király gyomrát, Nem akarja elfeledni haragját, Azért hamar szólítá főszolgáját.
„Hűségedben — úgymond — nem kételkedtem, 845 Én jó hívem, mert immár megismertem,
Szolgálatod sok dolgokban dicsirtem, Hűségedet most mutasd meg énnekem!
„Gisquardusnak hogy inkább higgyem vesztét,
Mert lelkemben mintha érzeném éltét, 850 Menj el azért, metéljed fel holttestét,
Jelül híven hozzad élőmben szűvét."
Hitlen szolga kész mindjárást engedni, Tisztét hóhérsággal öregbíteni,
Mert tudja, hogy ha ezt nem cselekeszi, 855 Fog orráról az nagy palaszk elesni.
Mert udvarnak oly tökéletlen dolga, Nem élhetsz ott magad szabadságába, Kezed, nyelved u r a d n a k rabságába,
Szentség mellől gyakran esel hidasba. 860 Sietséggel híve ezt elfogadá,
Köntös alól véres szűvet kiadá, Ajándékul az királynak mutatá, Kiért nagy kegyelmét király ajánlá.
Egy szép arany mosdót király hozata, 865 Tárházába kazdagb mosdó ez vala;
Közepíre a szűvet tötte vala, Bolondságát ezzel mutatja vala.
Ebéd felett leányát megkimleté,
Kochonyáúl a szűvet neki küldé, 870
Nagy örömmel ajándékon jelenté,
Szerelmének szűve volt, megüzené.
148 ENYEDI GYÖRGY:
,.Bosszú helyett vedd atyád ajándékát, Meggondoljad rajta tett bosszúságát, 75 Szűből küldte szerelmednek tárházát,
Fogadd oly örömmel, mint szűved titkát.
„Szerelmedre Gisquardust e szű hozta, Az nagy erős kőfalon ez hordozta, Kit te szűből óhajtottál gyakorta, 30 Fogjad bízvást, mert atyád ajándéka."
Kegyetlen hír szép Gismundát köszönté, Tagaiban testét elhidegíté;
Nagyhertelen ebédét elfelejté, Rövid szóval atyjának ezt izené:
i5 ,(Haszontalan már magam igirete, Mert életem Isten megeléglette,
Mondd meg én atyámnak: ez jelensége, Ajándéka már életemnek mérge.
,,Hitlen dolgainak végső hálája, io Érdemiette Gisquardus szolgalatja,
Ennek legyen Isten meghálálója, Szép szűvemnek hogy arany koporsója.
„Legyen Isten érdemlett fizetésben' Én atyámnak, mert fertőzik véremben;
5 Érdemlik ezt Istentől fizetésben, A szerelmet kóstolja meg éltében."
Hogy ezt monda, az mosdót általfogá, Maga viszi sírva ágyasházába, Végig nyitá ajtót minden láttára, o Keservesen sír, a szűre borula.
„Büntetője legyen Isten azoknak, Egymás szeretőkre azkik támadnak.
Szép kötelét szaggatják ifjúságnak, Vadak szaggassák meg szűvét azoknak.
> „Elvesszen az, ki most vélem ezt tötte, Hogy előttem halva szerelmem szűve, Életemet nyilván ez^irigylette,
Halálomban legyen kedve betöltve.
I
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 249
„Oh szép szűvem, lelkemnek nyugodalma!
Nem vala-é elég, hogy szűvem látna? 910 Lelki szemeivel téged foglalna?
Testi szemem látni ezt nem kevánta.
„Lám lélekben valánk összefoglalva, Szerelmünkben oly szépen bekapcsolva,
j S z é p e n e g y m á s t m i n d e n k o r l á t j u k v a l a , 915 Átkozott az, ki minket elválaszta.
„Holttestedet atyám megböcsülette, Drága arany koporsóval tisztelte, Bizony méltán személyed érdemiette,
Udvarának mert csak te valál színe. 920
„Vegyed, lelkem, már végső tiszteletem, Koporsódat öttösse meg bőv könyvem, Nem kévánom nálad nélkül életem, Lélekben is megkereslek, szerelmem!"
Apolgatja nagy sírással az testet, 925 Könyveiben mossa vértől a szűvet,
Könyhullásit, kit immár megeléglett, Ablakáról kiönté, mint bőv vizet.
„Betöltettem — úgymond — szerelem tisztít.
Megállottam fogadásomnak hütit, 930 Meg sem csaltam szerelmem ígiretit,
Már felvészem utolsó jtiletit.
,,Sőt ha az bölcs írás igazat mutat, ] Hogy az halál csak testen igazíthat,
De az lélek érzékenségben állhat, 935 Hát lélekben a szerelem vigyázhat:"
„Mit gondoljak tehát én az halállal, Szerelmemért testem szakadásával, Ha ezentől nagy lelki bátorsággal,
Vígadozom ott is szép Gisquardussal? 940
„Oh szép Venus, Jupiternek leánya, Szerelemnek ki vagy istenasszonya, Légy immáron sebeim gyógyítója, Látod senki szűvem vigasztalója!
250 , • ENYEDI GYÖRGY : 945 „Mire születésemre vigyáztál volt,
Jövendő üdőre ha nem gondolsz volt?
Mire termetemre illyen gondod volt, Ha kévánságomra nem tekintesz volt?
„Oh kegyetlen, bár ne láthattál volna, 950 Atyám házát meg ne szállhattad volna,
Nyilaiddal rám ne lőhettél volna, Halálomnak ha voltál kévánója!
,,Vén szülémtől volt elég kisebbségem, Álmodozván neved is említöttem, 955 De ha beléd röpülett immár lelkem,
Medgyek, mert csak hozzád siet beszédem.
,,Gyilkosságod noha azelőtt is tudtam,v
j
Szép szüzeken vérontásod hallottam, Tökéletlen voltad de nem gondoltam, 960 Hogy ezt rajtam megpróbáld, nem álmodtam.
Hitlen, miért örülsz elveszésemnek?
Vagy mi hasznod vesztében életemnek?
Ha te voltál kezdője szerelmemnek, Mért nem vagy őrzője életemnek?
965 „Áldozatra volt tárházomban kincsem, Kivel oltárodat megtisztelhessem;
Szerelmemben tartottál volna híven, Meg nem kimilettem volna semmiben!
,,Az tetőled mutatott barlang helye, 970 Szerelmemmel kiben voltam rejtezve,
Szép kápolnát viselt volna nevedre, Ez lőtt volna holtig dicsiretedre!
„Országomban vannak menyek, szép szüzek, Ezek közt is innep lőtt volna neved;
975 De ha tőlem te ezt nem kedveletted, Hízzék gyomrod, teljék véremben kedved.
„Él énnekem ezért mindenütt nevem, Szerelmemben hogy megmaradtam híven, De teneked neved" lesz tökéletlen, 980 Gyakran esik zsidó mise fejeden.
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 251
„Vérben telhe/tetlen, kegyetlen Venus!
Hízelkedő étked mint szép madárhús, De sokaknak szűvök miattad oly bús, Sok szép virág életének vagy te gús!
„Születésed micsoda állatról volt? 985 Vagy életed minémű vadak közt volt?
' Oroszlánnál lelked lám kegyetlenb volt, Ily virágon szüved hogy nem esik volt?
„Hova tesz, te kegyetlen, annyi sok vért,
Mennyit immár öntöttéi szeretőkért, 990 Szép ifjakat megfojtottál egymásért,
Sok szüzeket öltél meg szerelmekért!
„Soha fegyver annyi halált nem ejtett, Mennyit az te kezed, szerelem, vesztett,
Kiket mérges poharod részegített, 995 Görögország arról bizonyság lehet!
„Te öled meg szép Medeát Jasonért, Didó asszont megfojtád Aeneasért,
Szép Helénát elveszted az Parisért,
Már engem is te ölj meg Gisquardusért! 1000
„Végső búcsúm tőled immár ez legyen, Szerelmemnek jelét velem elviszem,
Kebeledben nyugodtam, hála legyen, Sok szép szüzek, életem példa legyen!"
Véget veté Gismunda beszédében, 1005 A hóit szüvet kapcsolá kebelében,
Semmi kedvezés nincs bátor szűvében, Mérget ivek, hogy vég lenne éltében.
Nagyot tétet ifjakkal a szerelem,
Kiváltképpen az megrettent félelem, 1010 Búsult szűben nincs semmi késedelem,
Bosszúságnál sincs nagyobb veszedelem.
Foly az méreg szép Gismunda testében, Úgy változik, mint hóit ember színében,
Szép szemei könyvvel lábnak néztekben, 1015 Szakaszkodnak tagok régi erőben.
1
52 ENYEDI GYÖRGYI Erőtelen immár teste méregtől, Földen förtöng, elkölt már erejétől, Szép orcája förtőzve tajtékvértől, 20 Közel vagyon búcsúja életiiől.
Zengnek minden paloták budulástól,. Nincs szüneti udvarnak futkozástól, Nagy jajszó zeng sok leány asszonyoktól, Hamar király ugrék kockahányástól.
25 Nagy rettegve urakkal király juta, Földről emelgeti leányát sírva,
Úgy átkozza magát, mint bolond atya, Végső szavát leányának kévánja.
Már behunyva szép szemei valának, 50 Hogy ismeré siralmát vén atyának,
Mintha véget vetett volna álmának, Szemét felemelé, szóla királynak:
,(Nincsen, atyám, most helye sírásodnak, Bizony bolondságra könyveid hullnak, 55 Tudod, oka te voltál halálomnak,
Óhajtásod tarts végső nyavalyádnak.
I
„Eset után embernek veszekedni,
Nagy bolondság kévánt dolgon bánkódni, Ki az követ maga fejére veti,
to Esztelenség annak sebét jajgatni.
„Tudod, igaz dolgot tőled kévántam, Isten törvényéhöz magam kínáltam, Jövendőkre kevés gondodat láttam, Országodnak javára gondolkodtam.
B „Kazdagságát tárházodnak nem vártam, Semmi kincsed iám soha nem kévántam, Ez egy ifjat de szűből óhajtottam,
Drágább kincset ennél nálad sem láttam.
,,De ha immár ez volt-é kévánságod,
;o Erre vigyen szűbeli indulatod,
Hogy véremmel enyhítsed szomjuságod?
Már ez egyben jelents meg igazságod.
GISQUARDUS É3 GISMUNDA. 253 ,,Ha éltünkben minket öszve nem adál,
Semmi jóval életemben nem látál,
Isten kötelében ily ellent tartál, 105J De ez egyben légy most jó akarattal:
„Az nagy Isten kiket öszveszerkesztett, Látod halállal is megkötelezett,
Te se válaszd egymástól az két szűvet,
Egy koporsó nyugossa az két testet. 1060
„Mert lelkűnknek együtt volt nyugovása, Testünknek is légyen együtt hálása;
Az utolsó napnak is jó várása, Együtt vigyen minket feltámadásra."
Véget veté siralmas beszédínek, 1065 Hóit szűvére hajla szeretőjének;
Megindula nagy ereje méregnek, Véget veté a. szép virág éltének.
Az urakkal király nagy sírást tárta,
Keservesen holttestet apolgatja, 1070 Sok átkokat maga fejére hánya,
Házasságnak hogy volt ellentartója.
Udvar népe oly nagy bánatban juta, Sok sirassál király udvara rakva,
Nagy ideig dob, trombita hallgata, 1075 Sok szép ékes ruha gyászra fordula.
Temetésre drága koporsót szerze, Szép bötükkel aranyból ékesítve;
Az két testnek egy koporsóban léte,
Tiszteséggel országtól temetése. IOSÖ Negyven napig házából ki sem lépek,
Mert szégyenlé, hogy házán ez történek, Országtól is annyira utáltaték:
„Számkivetés gyilkosnak!" kíáltaték.
Szűvében is már nyughatatlan vala, 1085 Gonoszságát lelke kiáltja vala,
Immár késén dolgát óhajtja vala, Országában kit hadni mert nem vala.
254 ENYEDI GYÖRGY:
Csuda serény az Ördeg ő dolgában,
ÍO9O Nem rest ahhoz, hol mit kaphat torkában, Higgyed, annak örül, kit lát bánatban;
Erőlkedik mert vonni hálójában.
Az bűnt gonosz féregnek írás mondja, Ki mindenkor embernek szűvét rágja, 1095 F é l e l e m és r e t t e g é s n é k i zsoldja,
Veszedelmes halálnak indítója.
Erős kőfal az jó lelkiismeret, Mert vezérli minden jóra az lelket, Viszont gonosz hamis lelkiismeret, iioo Minden gonoszságra vonsza az embert.
Azmely szűbe már beesett az kétség, Közel vagyon ahhoz Kain betegség És mely lelket izgat békételenség, Nincsen annak életiről reménség.
no? Vén Tancredus nem kezde nyugodnia, Nincs szűvének senki oly ^biztatója, Gonosz bűne szűvének fúrdolója, Bús léleknek csak Isten orvoslója.
írva hagyá minden testamentumát, íuo Az urakra bízá országnak gondját,
Ágyasházban vivé titkon handzsárát, Ezzel király általüté őmagát.
Annál nagyobb gondjok esek uraknak, Hogy megérték halálát királyoknak, 1115 Budosása nagy vala országának,
Már helyette idegent uralának.
így véré meg Isten Tancredus királyt, , Minden kazdagsággal elveszte házát,
Idegennek juttatá birodalmát, H20 így adá meg kevélységnek jutalmát.
Az nagy Isten így szokta megbüntetni, Kevély kazdagokat semmivé tenni;
Hozzá képest ki fog mást megutálni, Kétség nélkül Isten el nem szenvedi.
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 255 Példa lehet Tancredus nagy sokaknak, 1125 Kiváltképpen penig jámbor atyáknak,
Megbecsülvén idejét ifjúságnak, Ne rekkesszék utat az házasságnak,
Nagy dolog ez, hogy semmit nem gondolunk,
Máson esett nyavalyán nem tanólunk, 1130 Mikor rajtunk esik, akkor jajgatunk,
Hlyen dclog nem régen esek nálunk.
Azért atyák és tutorok kik vattok, Sólyom legyen szemetek, vigyázzatok,
Az üdőnek virágát ha látjátok, 1135 Az pártának soká ne áldoztassatok!
Soha ne hidd, midőn leányod mondja, Férhezmenést ha előtted tagadja, Mert ha lába köszöbit elhaladja,
Szemérmetességét ottan megbánja. íuo Üdő és természet tagadhatatlan,
Mert ez kettő, higgyed, oly bírhatatlan, Folyásokban mindenik ólthatatlan, Hitöknek is ne higgy, mert bizontalan.
Lám virágnak földben rejtett gyökere, 1145 Hideg előtt csak napig áll rejtezve,
De ha éri tavasznak meleg szele, Nem titkolja fűben lesz jelensége.
Virágjába siesd leányodat inteni,
Isten szerént házasságra bizlalni; 1150 A szép üdőt ne h a d d heában folyni,
Nehéz üdőbeli k á r t megfóltozni.
A szép rósa kedves csak idejében, Ha megnézed mosolygó szép színében;
D e h a h e r v a d t , n i n c s e n oly b ö c s ü l e t b e n , 1155 Az aggság is, higgyed, nincs szeretetben.
Átkozott az, ki csak maga hasznáért, Tartóztatja leányát kazdagságért,
Mint az álnak tutorok az Mammonért,
Tartóztatják árvákat az jószágért. 1160
256 ENYEDI GYÖRGYI Semmi haszon a sok halogatásban,
Mert szerencse nincs mindenkor egy nyomban, Addig fárad szűve az nagy varasban,
A szép üdő öltözik az aggságban.
1165 Szólhatnék itt tutorok tirólatok, Kik a szegény árvákéból csak híztak, Az árvákon nem ótalomért kaptok, Az jószágért mindent vérnek mondotok.
Segítséggel az árváknak nem vattok, 1170 Sőt ha inkább szerencséjét látjátok,
Ajtón leánt csak ki sem bocsátjátok, Az jószágért verőfénytől ózzátok.
Tékozlóban vagyon minden jószágok, Néha várból alig marad kastélyok;
1175 Midőn penig a számadásra juttok, Magok jószágából adósítjátok.
Híggyed, nehéz az Istent megcsalnia, <.
Ki őmagát árvák atyjának vallja;
Nem tudod-é, álnok szűved jól látja, 1180 Az árvákért fogad még megváslalja!
Nem áldja meg Isten annak jószágát, Nemzetségre sem terjeszti marháját, Árvákéból azki rakta ládáját, Megjajgatják fiai az nótáját!
1185 Az árvának ne fojts meg szerencséjét, Marhájával ne sácold meg életét, Ha gyapjával emészted gyenge testét, Isten gyermekiden keresi vérét!
Az leánzót magad siesd inteni, ii9o Házasságra Isten szerént bízlalni,
Mert ha maga kezd urat vásárlani, Félek rajta, fogsz király táncán járni.
Midőn fiat találsz leányod után, Ne járj akkor csak magad kedve után, 1195 Meg se indulj mindeneknek tanácsán,
Mert akkoron irigyekben az Sátán.
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 257 Mert talám te kezdesz ollyat szeretni,
Az temagad hasznáért kedvelleni, Kit leányod fog lábheggyel mutatni,
Gondold meg itt, mit akarnék mondani! 1200 Nem tudod-é a sok ígyenetlenség,
Házasok közt gyakor békétlenség, Innét esik köztök örök gyülölség, Mert atyákat hajtja pénz és örökség.
Leántokat olyra erőltetitek, 1205 Kihez szűve nem vonszon, ijesztitek,
Az kit szeret, attól úgy rettentitek, Nincs oly jámbor, kihez nevet nem leltek.
Az leánzót beszéddel meghajthatod,
Kemény szüvet sok szóval lágyíthatod, 1210 De ha kihez egyszer szerelmét.látod,
Hidd meg nekem, nehéz azt kigyalúlnod.
Nem tudod-é, madárnak természeti, Régi fészkét soha nem felejtheti?
Éh farkas is tanult ösvént említi, v 1215 Leányod is szerelmét nem felejti!
Nem állandó az ollyatén házasság, Mellyet szerez erő, avagy bosszúság, Avagy azkit forral pénz és kazdagság,
Nemsokára préda leszen asszonyság! 1220 Emberek közt sőt inkább az házasság,
Két dologban függ az igaz társaság, Szeretetben mert szűbeli igazság, Másod egymás között hasonlatosság!
Kazdagságot nem nézhet a szeretet, 1225 Sem nemzetre ő nem köteleztetett,
Mert nem kincsben, de szűben helyheztetett, Átkozott az, ki ez kőül mást nézhet.
Ifjak, kérlek, igen okkal járjatok,
Hasonlókkal legyen ti barátságtok! 1250 Azt vak szeretetet távoztassátok,
Isten szerént de legyen házasságtok!
*ÉGI M. KÖLTŐK TÁRA VIII. 17
258 SZTÁRAI MIKLÓS I
A szép rózsa vala már kijöttében, Piros Pinkösd havának közepiben,
1 235 Másfélezer hetvennégy esztendőben.
Ezt éneklé társához szerelmében.
Ez éneknek deákból fordítója, Nevét versek fejébe nem titkolja, Nagy gondolat szüvét szállottá vala,
1 24 O Istent kéri ily szeretettől ójja.