Az körtvélyfa alól onnat el-kifuta, Az utón hogy menne, távol földön látá(
Egy oroszlán ő száját rajta feltartja. 760 Látván ő sebességgel, hogy rajta jöne,
Előtte már annak hogy el nem mehetne, Vagy megvína véle, vagy ugyanott veszne, Nagy félelem miatt változék a színe.
,,Ha visszatérek is, engem ott megölnek," 765 Azt mondja Fortune — „szók is elvesztenek,
De sokkal jobb nékem mostan adnom ennek Halálra fejemet, hogy nem visszamenjek."
Nem sokat mulata, oroszlán érkezek,
Az Fortunatus is küzdéshöz szerződék, 770 Ott erős oroszlán tőle megöletek,
Kin Fortunatusnak nagy öröm adaték.
Gondolja nyavalyás, hogy megmenekedett, Hogy két ellenségét immáron meggyőzött,
De még egy ellenség, kit ingyen sem véllett, 775 Nem messze útában ő rajta érkezek.
Mikor nagy futástól még meg nem szűnt volna, Idegen országra igyekezett volna,
Egy sárkánt útában ismét talált vala,
Kiről Fortunatus akkor igy szólt volna: 780
„íme, én Istenem, mely nyavalyás voltam, Hogy ily undok vadak közükben adattam, Noha kettőt bennek én immár megbirtam, De félek, már eztől torkában adattam.
„Nem tudom, halál közt mellyik jobb lőtt volna, 785 Ha szolgált uramtól megölettem volna,
Ki rólam azt mondta, megöletett volna, Ha kévánságának nem engedtem volna.
,,Az vagy itt én mostan essem ez torkába,
Ki testemben vagyok oly nagy fáradtságba, 790 De nincsen mit tennem, vagyok én útomba,
Meg kell véle vínom mostan én útomba."
360 NÉVTELEN \ AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA.
Harmad ellenségét Fortunatus ölé, Mindeniknek nyelvét szájából kiszelé, 795 Igen kezde menni az úton egyféle,
Azonközbe juta ő egy bokor mellé.
Verejtezik vala az nagy sok futásba, El is fáradt vala már az nagy vívásba, Ott egy kútra ére, mely nagy szép folyásba, soo Lőn ott Fortunatus nagy hálaadásba.
Az kútnál leüle és ott megnyugovék, Mert hogy szomjú vala, az vizben is ivek, Hogy meghüvesedjék, folyásból megmosdék, Azonba egy szózat őtőle hallaték,
805 Kitől F o r t u n a t u s igen megijede,
Mert tőle azt kérdik: „Miért jöttél i d e ? "
Hirtelenségébe igy esek beszéde:
Sohonnan nem volna nékie segéde.
De hogy Fortunatus talpára felálla, 8io Idestova széllel azt szemléli vala,
Az szózat hogy kitől nékie lőtt volna, Egy leánzószemély eleiben álla.
Személlyel az leány arcúi oly szép vala, Homlokán aranyhaj lefügdegél vala, 815 Hától feje néki igen kopasz vala,
Tekintetre undok és szidalmas vala.
Kérdé tőle nevét az leány, ki volna:
„Fortunatus nevem", leánnak így szóla;
,,Ha Fortunatus vagy" — leány is így szóla, — 820 ,,Én Fortuna vagyok, ha mi dolgod volna!"
Nagy kemény beszéddel Fortuna szól vala, Fortunatus néki szemében néz vala, De leántól akkor ő igen fél vala, Mert az is ellenség, mégis véli vala.
825 Monda: ,,Nézz szemembe, lássad, ha szép vagyok, Nálad ugyan mostan én miképpen állok?"
Fortunatus szóla: „Szép színt rajtad látok, Kinél szebbet földön lennie nem vallók."
NÉVTELEN: AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA. 361
„Szép aranyfürthajat homlokodon lenni,
Kin eleget rajta nem győzök csodálni." 830 Azonközbe leány megkezde fordulni,
Fejének más részét kezdé megmutatni:
,,Mond meg ezt is mostan, teneked mint látszik, Ha nézésre néked valamiben tetszik?"
Fortune azt mondja: „Kopasznak láttatik, 833 Kin lelkem, hogy látom, ottan szomorkodik,"
Vala az leánzó akkor az Szerencse, Ki azon jár vala, hogy mint megsegítse, Fortunatust szegént akkor megsegítse
És jó reménségbe életéről ejtse. 840 Monda Fortunenak: „Kérj valmit tőlem,
Mert csak azért mostan teelődbe jöttem, Látod, hogy üstököm elől oly szép nékem, Ha meg nem ragadod hajam most énnekem,
„Elmúlik e z e n n e l a l k a l m a t o s üdő, 845 Ki tehozzád volna im mostan illendő,
Embernek ő dolga oly hamar veszendő, Ha akkor nem keres, mikor vagyon üdő!"
Üstökös szerencse néki mondja vala,
Járná el dolgában ha mi szava volna 850 És kérnéje tőle mi szüksége volna,
Mert majdan elmúlik, mi hasznodra volna.
Hirtelenségébe nem tuda mit szólni, Semmi hasznos dolgot magának ő kérni,
Igen szegény volna szóval jelenteni: 855
„Az atyát sem tudom mivel eltáplálni."
„Látom, nem tudsz kérni, Fortune" — azt mondja —
„Mert még ifiú vagy és igen goromba, Noha oly felségnek laktál udvarába",
Egy erszént Fortuna ott nékie ada. 860 Soha azt magától messze ne hagynája,
Fortunenak akkor az Fortuna mondja, Kórosként nyakában erszént hordoznája, Hogy mi haszna volna, nékie megmondá:
362 NÉVTELEN '. AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓ IA.
865 ,,Soha ezer arany ezből el-ki nem fogy, Ha tudod őrüzni, te nem költheted úgy, De ha elvesztended, nem keresheted úgy, Ki helyébe osztón mást keresnie tudj."
„Nem mindenkor találsz elől üstökemet, 870 De fordulok hozzád eggyüld kopasz fejemet,
Az hova indultál, immár ott te menj el, Én is eltávozom tőled már ezennel."
Elmulék előle akkoron Fortuna, Fortunatus vígan az útra indula, 875 Mikor bokrok közé előjutott volna,
Úgymint egy álomból felébredett volna.
Kezde csudálkozni, hogy mi rajta esett, Mint álom úgy tetszék, azmit cselekezett, Arról gondolkodni, mit leány beszélett, 880 Gondola magában, hogy csak esze veszett.
Kebeléből akkor az erszént kivivé, Melyet, mikor láta, igen rút, gyülélé, Bokorban nagy gyorsan magától elvété, De az derék utat mikoron elévé:
885 Topankodik vala, hogy mit mivelt volna, Az egy hitván erszény nem nagy terhe volna, Ismét szegénségre látta jutott volna,
Az mig jobb lehetne, az is szükség volna, Mert bátor az ember igen eszes légyen, 890 De csak kazdagságból szegénységet érjen,
Vagy oly kisebbségébe hogy valaki essen, Az szegénség miatt még bolonddá lészen.
Vissza megfordula, az erszént felvévé, Kebelébe ismét Fortunatus tövé, 895 Némelykor az úton ismét elővéve,
Rút vala az erszény, mégsem igen hívé.
De mikor felnyitá és meglátta vala, Sok arany forinttal erszény rakva vala, Ottan megismeré, hogy az igaz volna, 900 Valamit Fortuna néki mondott volna.
NÉVTELEN : AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA. 363 Nemikor bejuta akkor egy varasba,
Sok pénz vala immár néki tarsolyába, Akar vala lenni akkor jólakásba, Megéhezett vala az nagy sok járásba.
Kezdé kérdeznie: Hún a szállásadó? 905 Holott ő lehetne ételre maradó
És hogy mellyik volna jobb vendégfogadó, Hói bővebben főznek, ott lenne maradó.
Ám ott igazíták az főszálláshelyre.
Holott szállottanak urak az nagy hírre, 910 Mindenféle népek tartottanak erre,
Szegény Fortunatus találkozék erre.
Jóllehet ruhája rongyos vala néki, Mert futásban sok gaz vonta vala néki,
De rakott tarsolya azért vala néki, 915 Jó étel és ital csak kell vala néki.
Szálláson köszöne, ottan bement vala, De mikor az gazda őt meglátta vala, Monda, hogy más szállásrendi néki volna,
Csak főnépek házát hogy tartanák, szóla, 920 Oly erősen kéri Fortunatus az gazdát,
Hogy enni adasson, ne nézné rútságát, Mert nem keresheti más szállásnak házát:
Nem fogadja gazda Fortunatus szavát.
Nagygyakorta mondja, hogy onnat elmenjen, 925 Mert kiigazítja, őtőle ne kérjen,
Monda Fortunatus, hogy nem kéri ingyen, Az árát megadja néki azon helyen,
Elúntatta vala gazdát a sok szóval,
Monda, hogy elvinnék, egyék a szolgákkal, 930 Ha lészen, tartsák jól őtet maradékkal,
Azután késérjék el-ki hasábfákkal.
Mikor Fortunatus nagy jól lakoznejék, Gazda szolgáitól gyakran kínáltatnék,
Azonban kuldúsok, hogy ott beszéllenék, 935 Istennek nevében alamusnát kérnek. .
364 NÉVTELEN '. AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA.
Elhagyá ételét, nyula az erszénybe, Az aranyba kivon, mi fére kezébe, Nyútá az koldusnak, adá süvegében, 940 Azok nagy szép szóval lőnek köszönésben.
Bátorsága vala immár Fortunenak, Látá az egyikét akkoron kuldúsnak, Jó termettel volna, miért kuldúlnának, Tőle megkérdező, hogy mi oka annak?
945 Szűkölködik vala egy jó szolga nélkül, Elgondolta vala, nem lehet annálkül, Mert nem akar lenni már szolgálat nélkül, Ki végrevihetné azt ő maga nélkül.
Nevét is megkérdé tőle, hogy ki volna?
950 Felele: Péternek őt nevezték volna, Az szolgálórenden ő is lakott volna, De sokszor jószágát elvesztette volna, Ezen Fortunatus sokat gondolkodék, Hogyha kérhetnéje, véle megszerződnék, 955 Őtet megvárnia kére, míg ennejék:
,,Veled egy keveset én azután szólnék."
Mert gondolta vala, hogy az tud valamit, Hogy már vesztett volna oly gyakorta annyit, Sok hadban beszélé vala akkor létét,
960 Gondolja, Péterre ő bizhatja fejét.
Mondának kuldúsok, hogy ott kinn várnaják, Azt szemlélik vala felette a szolgák, Sok arany őnála, vélek oly nagy úrnak, Azt hamar jelenték szolgák ő uroknak.
965 Nem hiheti vala urok, el-beméne, Fortuneval akkor, hogy ő szembe lenne, Ha az gazdaságtól néki megfizetne, Akkoron üzése házából nem lenne.
Látá Fortunatus, az gazda leüle, 9?o Ott nem sokat akkor gazdával beszéle,
Sok aranyat akkor Fortunatus tőn le, Gazdának köszöne, hogy jót tött ő véle.
NÉVTELEN '. AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA. 365 Felszökék az gazda, hogy látá költségét,
Hamar talpon állva levéve süvegét,
Fortunenak kéri vala ő kegyelmét, 975 Nem tudta, ki légyen, bocsássa meg vétkét.
Hiszem rajta tellek Ovidius szava, Amorum könyvébe vagyon ez megírva, Annak az levélnek másodikba mondva,
Igen szép beszéddel ott élőnkbe adva. 980 Megengesztel, higgyed, embert az ajándék,
Isten is szereti, ki néki áldoznék;
Juppíter is erről, hogy ajándékoztatnék, Még bolond is vigad, hogy néki adatnék.
Ó mely gyorssá tészen az adakozó kéz, 985 Csak adhass embernek, higgyed, mindenre kész,
Az data manussal magadnak sok jót tessz, Ezt mindenütt látod, valahova te nézsz.
„Uram, ha parancsolsz, kész vagyok szolgálni,
Még én házamat is tőled nem tagadom, 99a Mert te főember vagy, azt én egy jól látom,
De hogy egyedül vagy, ezt igen csodálom."
Monda Fortunatus: Semmit vétett volna, Ki még eddig néki ellenesedéit volna,
Csakhogy egy kevéssé szállást néki adna, 995 Mig szolgát gyűthetne, addig ott maradna.
Örömest az gazda ott engedelmes lön, Az Fortunatus is Péterrel szóban lön, Minden jó végezés akkoron köztök lőn,
M e r t oly szép o k t a t á s P é t e r t ő l ám o t t lőn. 1000 Pétert elbocsátá, hogy szolgát gyűtene,
Gazdának meghagyá, hogy bőven főzetne, Mint nagyságos úrnak ő ugyan készülne, Mindeneket néki bővön megfizetne.
Kész engedni gazda parancsolatjának, 1005 Szolgákkal egyemben igen íorgódának,
Péter is szolgákat keres ő urának, Nagy bővséggel fizet, kit találhat annak.
366 NÉVTELEN I AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA.
Ugyanott csakhamar ő szolgákat lele, 1010 Az étel is ottan hamar elkészüle,
Fortune ruhákat igen hamar lele, Mint úrfí nagy gyorsan ő ugyan készüle.
Baráti kezdenek őneki lennie, Kikkel az ebédre akkor leülnie 1015 És kazdag ebédet sokan olt ennie,
Sok. jó szolgáival igen örülnie.
Mindenre nagybőven Fortune költ vala, Kit az egész község igen csudái vala, Fortuna mondása eszébe jut vala, 1020 Erszént ő magával igen őrzi vala.
De mikor Fortune kezde sokasodni, Az tisztességben is ő megörögbedni, Ezből bátorságot is magának venni, Jövendő dolgokra nem kezde gondolni.
1025 Mert kik szabadságra nyavalyákból jutnak, Az szabadság után oly nagybátron vannak, Még ismét ők egyre soha nem gondolnak, Hogy arra jussanak, mint elébb voltának.
Óránként az Péter úgy forgódik vala, 1030 Hogy jó ura volna, igen örül vala,
Biztában elméje örögbedik vala, Jó tanitaival urát csak illeti vala.
íme az szegénség azkit bolonddá tőn, Fortuneval együtt igen eszessé lőn, 1035 Kit végre Fortuna nagy fejedelmmé tőn,
Szolgája bővséggel Fortunatusnak lőn, Mert haszna jó vala az rút erszényének, Hogy végre nem éri soha nagy kénesének, Sokat eloszt vala benne szegényeknek, 1040 Kiből vala néki híre jó nevének.
Nem sok üdő múlva, hogy ott lakott volna, Tartományban széllel meghiresült vala, Kimiletlen pénzét szolgáknak kiadná, Péternek meghagyá, zsoldot kiáltatna.
NÉVTELEN : AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA. 367 Mert hallotta vala már ez üdőközbe, 1045 Hogy egy király volna igen nagy örömbe,
Új udvart hirdetett föld kerekségébe, Mindent behívatott ő az vendégségbe.
Jóllehet Fortunet, hogy nem hittak vala,
Mert oda az földre még híre nem vala, 1050 De látni s tanulni kévánkozík vala,
Azért nagysok népet Péter gyűjtött vala.
Mikoron gondolná, megérné szolgákkal, Mert nagy mező vala már teljes azokkal,
És hogy beférhetne tanácsba urakkal, 1055 Szépen felkészíté minden szerszámokkal.
Csudálatos vala Fortune serege, Ember álmélkodott mínémű szépsége, Szem fényét elvötte arany fényessége,
Semmiben nem vala nékie szüksége. 1060 Elindula ő is nagy roppant hadával,
Tevékkel, öszvérrel, nagy sok lovagokkal, Mikor az országon ő ment volna által, Csudálják Fortunet, hogy nagy kazdagsággal.
Ott elközelíti király lakóhelyét, 1065 Közel az varashoz megszállítá népét,
Gondola varasban nem lehet seregét, Hogy betakarítsa minden ékességét.
Azért elől Pétert ő beküldte vala,
Ha szállást üresen valahún találna, 1070 Ha pedig mindenütt elfoglalták volna,
Azért az királynak Péter azról szólna.
Mikor Péter azért az varasba juta, Oly nagy sokaságot az varasban láta,
Szállást ürest sohól ő nem találhata, 1075 Az királyhoz méné, mint ura meghatta.
Róla emlékezek, hogy ura ott volna,
Nem messze varashoz, hogy kiszállott volna, Kérdi király tőle, hogy ura ki volna?
Péter is felele, Fortunatus volna. íoso
368 NÉVTELEN ! AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA.
Monda király akkor: „Még ezt nem hallottam, Ily főrenden valót nem gyakorta láttam, Jóllehet, hogy szállást immár elosztottam, Magamnak egy házat varasban meghattam."
/085 Tudakozék rajta, ha oda beférne, Minden seregével hogyha ott lehetne, Közölben is hozzá, mondja, hogy lehetne, Ismeretben volna, véle szemben lenne.
Szolgálatját akkor az Péter ajánlá, 1090 Urának magának mindenben mutatá,
Jóllehet népe sok, Péter mondta vala, De hogy küvül hadná, őket be ne hozná.
„Semmire felséged pedig ezt ne vélje, Idegen földről jött hadat itt viselje
1095 És hogy szomszédságban nincsen néki helye, Gondolt csalárdságot Fortune mielje.
,,De hogy e szokása legyen vitézeknek, Tanúság okáért sok földre menjenek, Utánok valóknak ők is hogy legyenek
• iioo Minden oktatással utánok valóknak.
„Ismeretségeért másodszor jött volna, Felséged házához ő elindult volna,
Hogy illyen nagy gyűlést mostan hallott volna, Tudja sok főember ez varasba volna."
1105 Király parancsolá szállást megmutatnák, Péternek kólcsait ő kezében adnák, Azkít akarnának, csak azt szállítanák, Fortuneval együtt ottbenn marasztanák.
Ételt, italt sokat király kihordata, iuo Az gazdának azt is ott megparancsolta,
Hogyha valamikor annak lészen fotta, Ismét mást vigyenek miként ő meghatta.
Péter el-kiméne urához mezőben, Látá ott Fortunet már elközelésben, 1H5 Megbeszélé néki, mint járt követségben,
Azért esett volna kevéssé késésben.
NtVTELEN : AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA. 369 Seregét Fortune egyszersmind inditá,
Magát egy hegy megöl ott el-kimutatá, Kit az király akkor ablakról megláta,
Varas mellé népét ismét leszállítá. 1120 Csudálkozik vala király mindezeken,
Hogy Fortune volna olyan nagyékesen, Honnat vötte volna drága öltözeten, Sok szép ruhát láta akkor mindeneken.
„Látom Fortunatus, hogy ezt megtartotta," 1125 Környüle állóknak az király azt mondja,
„Az páva farkával hogy igen szép volna, Szolgai ruháját mindennek m e g a d t a . "
Nem sokadmagával varasban beméne,
Akará királlyal mindjárt szembe lenne, 1130 Gondola azonban, hozzá ez nem férne,
Péter is tanácslá, hogy szállásra térne:
„Mert idegen földről hogy te mostan jöttél, Te nagy seregeddel kivül telepedtél,
Kétség tefelőled, szállásra sem tértél, 1135 Igen nagy lehetne, ha így cselekednél.
„Az értés, hallás is nem tudom, mint lenne, Kiért idejöttél, ismeret hogy lenne,
Kevés tanúságod igy néked lehetne,
De hogy hivatással jobb tisztelet lenne." 1140 Az Péter intését Fortune szerété,
Noha ő is eszes, de ezt meg nem veté, És ha szolga tanács, de hasznos, jól érté, Kiért a szállásra őtet előlereszté.
Példáját követé nagy Alexander [nek], 1145 Mert szokása vala az fejedelemnek,
Nem nézte személyét semmiben embernek, Tanácsát kévánta hamar mindeneknek.
É GI M. KÖLTŐK TÁRA VLI. 24
370 NÉVTELEN : AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA.
PARS III.
AGITUR IAM HIC DE CONVIVIO ET FORTUNA DICTI FORTUNATI.
Vígan kezde lakni szálláson Fortune, 1150 Kazdasággal vala étek mindenfelé,
Nagysok főurakat akkor jól vendéglő, Mikoron lőtt volna az nap estve felé.
Szállásáról urak mind haza ménének, Fortune ott voltán sokan örülnének, 1155 Ha m i k o r s z á l l á s o n ők is l e f e k ő n e k ,
Egy jó hajnál felé szóla így P é t e r n e k : ,,Tudom csak hírért is engemet elhínak, Ő lakóházához itt való királynak, Vélem, egyeledönk a k k o r o n jó bornak,
H6o Szándékom igy vagyon, hogy szóljak királynak.
,,Ha ellene való dolog ez nem volna, Engem szállásomon jó kedvéből látna, Csak egy ebédemen vélem is mulatna, Teljes mind urakkal velem vigadozna.
1165 ,,Ne nézné azt király, hogy jövevény volnék, Vagy hogy ismeretlen így nékie szólnék,
Mert gonosz szándékban semmiben nem volnék, De hogy világszerte sok jót tanólhatnék."
Elvégezek azért ketten ezt Péterrel, 1170 Hogy bőven készülne ott minden étellel,
Ne gondolna semmit Péter nagy költséggel, Ha király nem jő is el az ő népével.
De egész seregét ott való uraknak, Vendégségbe híják szolgáit királynak, 1175 Kivel jó hírt-nevet vehetnék magoknak,
Ismeretségében lészen mindazoknak.
:,Tudom, azok osztán megmondják királynak, Hogy nem rontására jöttem országának, Sem hogy ajándékot kévánnék magamnak, 1180 Mert sok javát vöttem az mennyei úrnak.
NÉVTELEN; AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA. 371
„Nem kévánom azért semmi ajándékok, Csak legyenek velem ittegyen őmagok, Inkább ajándékot én nékiek adok, Drága kazdagságot nékik megmutatok."
Mikor azért szépen felvirradott vala, 1185 Házától az király hozzá küldött vala,
Ebédére őtet elhívatta vala,
Királynak tanácsul mert ezt adták vala.
Fortune királynak szépen megköszöné,
Hogy örömest megyén, azt is megizené 1190 És idegen voltát nékíe nem nézné,
De méltóságából szállásán meglenne.
Ebéd elkészülvén, király főemberi
Fortunéért mennek, hogy az király küldi,
Immár hozzá menjen, néki azt izeni, 1195 Az mit főzött volna, véle azt megeszi.
Nagy kazdag ebédé az királynak vala, Oda minden urat elhívatott vala, Fortune királyhoz, mint illik, ment vala,
Evének, ivának nagyjói laktak vala, 1200 De megszájosulván, sok szót indítanak,
Elnémi üdőkoron vége lőn lakásnak, Szállásokra ismét haza búlcsuzának, Fortune azértlan igy szóla királynak:
,,Csak kevés beszéddel kérem Felségedet, 1205 Énnekem megbocsásd minden vétetemet,
Ki ellened esett, nehéz beszédemet És mindezek felett vegyed kérésemet.
,.Jóllehet enmagamat én méltónak erre,
Nem itilem lenni én kérelmésemre, 1210 Felséged engedne illyen intésemre,
Teljes udvaroddal jőnél ebédemre.
,,De ha kedves dolog lészen Felségednél, Mulatság okáért egy kevéssé lennél,
Nálam szállásomon jó kedvedből ennél, 1215 Bátor ismét haza mindjárást eljőnél."
24*
372 NÉVTELEN: AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HÍSTÓRIA.