Gonosz nem lesz hozzám gondolatomban.
150 LÉVAI NÉVTELEN.
505 J ó l l e h e t s z é p s é g e m n e k n a g y a z h í r e , De személyemnek halni tisztessége, Paráznának nem voltam én közöse, Testem még senkinek nem volt engedve.
Azt csudálom, hogy te akaratodat, 5io Erre bírhatád mostan te magadat:
Betölteni az te kivánságodat, Velem akarod öletni magadat.
Talám Teseusról vöttél te példát, Avagy példájáról vöttél biztatást, 5i5 Ne véld, hogy betöltötte akaratját,
Csak hiába mivelte nagy munkáját.
Higgyed, hogy csak hiába volt munkája, Mert nem volt semmi haszna az kapásban, Csak hogy egyszer-kétszer ű megcsókola, 520 Szüzességem űtűle megmarada.
Azt is Teseus igen megbánta vala, Hogy engem akkor elragadott vala, Mert kívánsága neki nem lőtt vala, Hanem tisztán engem haza adott vala.
525 Paris, látom az te akaratodat, Teseus helyében mutatod magadat, Esmérem néked minden szándékodat, Nem gyalázom az te vitéz voltodat.
Meg sem haragszom, Paris, személyedre, 550 Mert ki haraghatik szeretőjére?
Hogyha bízhatnám az te szerelmedben, Ha mást nem gondolnál az te szívedben.
Szép személyek gyakorta megcsalatnak, Hogy ifjaknak szerelmébe űk bíznak, 535 Hogy hisznek hiteknek, szép szavoknak,
Ki miatt űk néha szégyent vallanak.
Sokszor erről es igen gondolkodtam, Hogy sok embernek ily beszédét hallom, Ifjak beszédét nem igaznak hallom, . 540 Kit minekünk fogadnak, mástul hallom.
LÉVAI NÉVTELEN. 1 5 1 No bátor ezt mindenek beszéljék,
Hogy kevés jámbor asszony találtatnék, De az én nevem ezvel dicsértessék, Tisztátalanság róla ne mondassék.
Azt véled-é, hogy én is ollyan vagyok, 545 Mint én anyám, ottan hamar engedek?
Anyám vétkét én nem mondom nagy bűnnek, Jupiter csalárdságáért miért szólok?
Semmi csalárdságot én nem mondhatok,
Sem semmi okot én nem mondhatok, 550 Hogyha tudván, én te szódra meghajlok,
Kiért emberek közt szidalmat vallók.
Az anyámnak vétkének nagy oka volt, Mert Jupitertűi ű megcsalatott volt,
Madárképben Jupiter öltözött volt, 555 Ezképpen ű vele közösödött volt.
Azért erről te semmi példát ne végy, Kivel az én uramnak hamisat tégy, Hanem hív barátja az én uramnak légy,
Velem eggyütt mi házunknál jámbor légy. 560 Azmínemű nemzetnek magad mondod,
Én is ollyan nemzet vagyok, jól tudod;
Azzal magad előttem magasztalod, Hogy Trójának királyságát te bírod.
S e m m i h a s z o n n e k e d azt b e s z é l e n e d , 565 Azhol sok ajándékodat ígéred,
Mert nincs helye nálam, bátor meghiggyed, Hogyha kedves nem lesz az te személyed.
Mert istenasszont is te megcsalhatnál,
Az sok kinccsel tehozzád meghajthatnál, 5-0 Mely énnálam, higgyed, keveset használ,
Ha szépsége személyednek nem használ.
De ha mindezeket én hátravetem, Avagy tisztán én megőrzőm életem,
S e m m i a j á n d é k o d a t e l n e m v e s z e m , 575 Inkább az te személyedet kedvelem.
152 LÉVAI NÉVTELEN.
Mert az soknál- nagyobbnak tetszik nekem, Hogy sok fáradságot nem szánsz érettem, Hlyen nagy tenálad az én szerelmem, 580 Kit megismert benned az én szép szemem.
Azt is látom, az asztalnál mit mivelsz, Mikor velem az ételkor eggyüttülsz, Miképen csalárd szemeiddel intesz, Minden szókat szemeiddel megjegyzesz.
585 Intésed közt néha nagyot sóhajtasz, Kivel engem sok gondolatra hajtasz, Néha pohár borokat nekem hajtasz, Mindenképen engem igen csalogatsz.
Azmely pohár bort kezemben adsz vala, 590 Mely felől ittam, te megnézed vala,
Azon ajakat szádban veszed vala, Azmely az én számban azelőtt vala.
Sokszor ujjad intését megértettem, Akaratodat jól eszemben vettem, 595 Szemeldököd intését eltitkoltam,
Kiket víg szívemben mind bejedzettem.
Ezen azért én oly igen rettentem, Hogy uram meg ne látna, igen féltem, Ki miatt orcámban megvörösödtem, 6oo Szemeimmel az földre alánéztem.
Ezért megfáradtam ennenmagamban, Gyakran mondtam az én búsulásomban:
Nám nincs semmi szeméremség Parisban, De lám mind igazat mondtam én abban.
t>05 Az asztalra nám mindkettőnknek nevét,. Fölírtad vala mindkettőnk szerelmét, Kivel jelentetted szerelmed tüzet:
Paris! Szép Ilona szeret tégedet!
Ezt mintha úgy el nem hittem volna, Mo Én szemeimmel reád intek vala,
Kit azelőtt nem igen értek vala, Azmint az ember szemével int vala.
LÉVAI NÉVTELEN. 153 Jaj énnekem, azt is immár jól tudom,
Az intéssel mit akarnak, jól látom,
Szólni immár így is meg kell tanulnom, - 615 Akaratomat intéssel mutatom.
Ha én az tisztösséget nem gondolnám, Ezféle hizelködésed hogy látám,
Gyönge szívem tehozzád meghajtanám,
Kivánságodfa én magamat adnám. 620 Mert az te szépséged nekem úgy tetszik,
Igazat mondok, hogy szépnek láttatik, Nincs oly leány, kitűl nem szerettetik, Te előtted szerelmedben megtetszik.
De inkább hogy békével maradhassunk, 625 Hogy mi tisztán vétek nekül élhessünk,
Szégyenség ne találtassák mi rajtunk, Éktelen ne legyen az mi szerelmünk:
Disce ex meo exemplo formosis posse carere, Est virtus plaeitis abstinuisse bonis.
Tanuld meg ezt is, példa legyen neked,
Hogy nem kely így az szép személyt szeretned, 630 Vaj ki nagy dicséret ez, bár meghiggyed,
Ezféle szerelmes jóktúl ellenned.
Tér magadban, tudod, számtalan ifjak, Azmit kivánsz, régtűi fogva kivánták,
Szép Ilona szerelmét óhajtották, 635 Már jobb szerencséje leszen Parisnak.
Nem hogy jobb szerencsés volnál azoknál, De vakmerőbb vagy inkább azoknál:
íme semmi szemérmet nem gondolái,
Csak te kívánságodnak használhatnál. 640 Vajha akkor házunkhoz jűttél volna,
Paris személyedet láthattam volna, Ezer leány (így) mikor kért volna, Egyszermind házunknál hogy ezer vala.
154 LÉVAI NÉVTELEN.
645 Az én uram ezt nekem megbocsássa, Ezek közül csak te köllöttél volna, Szép Ilona, Paris, tijéd lett volna, Hogyha téged akkor láttalak volna.
Késen jártál, meghiggyed, Paris, nekem, 650 Mert Menelaus érte szüzességem,
Feleségül immár uram bir engem, Az reménség megcsal bizony, azt vélem.
Azt sem mondom, Paris, hogy nem kivánám:
Feleségül Trójában veled laknám, 655 Ha Menelaustul én megválhatnám,
Akaratom szerént veled nyughatnám.
Azon kérlek, Paris, én nagy szerelmem, Ne hitögesd beszéddel hajló szívem, Ne árthasson szerelmed, kérlek, nekem, 660 Hogy tisztán maradjon az én életem.
Hagyj békét énnekem én szerencsémben, Kit az Istenek adtak jó kedvekben;
Hadd éljek tisztán teljes éltemben, Ne örvendözz az mi szégyenségünkben.
665 Hogyha Vénus neked engem megigért, Asszonyok közt igaz Ítéletedért,
Alig hihetem, hogy csak ezt kedvedért, Köllötted szerelmed betöltésejért.
Nagy dolognak ezt Vénusnak alitom, 670 Hogy előtted én igen dícsértettem;
Tüle hogy neked ajándékoztattam, Ezt én nagy csalárdságnak alitom.
Megelégedett az én szép személyem, Hogy az emberektűi így dicsértetem, 675 Az Vénusnak csalárdságát ismerem,
Kitűl neked dicsértetett szépségem.
De engedek azért ez dicséretnek, Miért szólnék az ellen, kit kívánnék?
Terejád is semmit nem neheztelek, 680 Hogyha az te hitödnek én hihetnék.
LÉVAI NÉVTELEN. 155 Tudod az szerelemnek az ő módját,
Mentői az szöbb nehézben adja magát, Annál inkább megállja fogadását, Semmiben meg nem másolja ő szavát.
De jóllehet igen nagy öröm nekem, 685 Hogy az Vénustól én így dicsértetem,
Neked méltó jutalma hogy én lettem, Tenálad illyen kedves személyem.
Sem Pallasnak igéretit nem nézted,
Sem Junónak ajándékát nem vetted, 690 Ezeknél mind nagyobbnak böcsületted,
Szép Ilonát illyen igen szeretted.
Csak én lettem neked szép tisztességed, Csak én voltam te fejedelmességed;
Mi volnék, ha nem szeretnélek téged, 695 Ki ezeket értem hátravetetted?
Higgyed, hogy oly keményszivű nem volnék, Hogy illyet, Paris, szíből nem szeretnék;
De mi haszon, ha én azért fáradnék,
Azkit vélném, egyimé nem tehetnék? ?oo Paris, meghidd, igen tudatlan vagyok,
Efféle csalárdságot én nem tudok, Soha jámbor férfiat meg (nem) csalok, Ebből istenek lesznek bizonságok.
Az írást is én csak mostan tanultam, 705 De boldognak szép asszonyokat vallom,
Kik okosak az szerelmen, az mondom, Mert szerelemnek módját még nem tudom.
Mert még hogy ezfélében nem forgottam,
Szerelemnek tüzében hogy nem voltam, 710 Ebben módot soha én nem találtam,
Akaratom jó útát nem találtam.
Jóllehet talám én neked engednék, Hogyha szótul én immáran nem félnék,
Mert úgy tetszik immár az én szívemnek, 715 Hogy mindenek immár csak reánk néznek.
156 LÉVAI NÉVTELEN.
Ezt nem ok nekül gondolom, elhiggyed, Hogyha Etrátul te jól megkérdezed, Az község mit szóljon rólunk, megérthedd, 720 Kérlek téged, titkold ezt, azmint lehet.
Szerelmedet, kérlek, hogy eltitkoljad, De ne hagyjad azért akaratodat, Titkon szerelmedet megtartóztassad, Azmint tűled lehet, megzabolázzad.
725 Ne gondold, hogy szabadságodra legyen, I Te kívánságodnak hogy helye legyen, Én uram távul léte hogy hasznos legyen, Mert útának, tudjad, nagy oka legyen.
Jóllehet tűlem tanácsot ő kérde, 730 Hogyha mostan ő az útra elmenne,
Kinek csak azt mondám, hogy bár elmenne, Csakhogy az út késésére ne lenne.
Nagy örömmel engem megcsókolgata, Házából ezképen el-kiindula,
735 Nekem azért szépen ő parancsolá, Házát, minden marháját reám bizá:
„Legyen gondod, szép Ilona, házunkra, Gondolod legyen minden ögyéb marhánkra;
Az Parisra, szerelmes barátunkra, 740 Viselj gondot, miként atyánkfijára."
Mikor búcsút uram így vön éntűlem, Alig tűrhettem, hogy nem nevettem, Semmi válasz nem lén ögyéb éntűlem, Uram, erre gondom leszen énnekem.
745 Noha azért most uram távul vagyon, Ne gondold azt, akaratod meglegyen, Mert uramnak erre gondja nagy vagyon, Hogy engem mindenektűi megőrizzön.,
An nescis longas regibus esse manus?
Nem tudod-é, Paris, királyok között, 750 Nem tudod-é hatalmát és erejét,
LÉVAI NÉVTELEN. 157 Kivel megrongálja nagy ellenségét,
Ha távul vagyon is megőrzi népét.
Nehéz nekem én szépségemnek híre, Mert hogy minden ember azt így dicsérje,
Annál inkább szépségemet ő félti, 755 Minden ellenköző dologiul félti.
Nekem azért mit ögyebek szeretnek, Az szépséget, kit mindenek kedvelnek, Kit felőlem mindenek közt hirdetnek,
Azért én szépségemnek kedveskednek. 760 Ne csudáljad, hogy itthon nem létében,
Hagyott együtt mindketten egyetemben, Mert ő hízok én jámbor életemben, Mert mindeddig tartottam magam ebben.
Szép személyemet csalárdságtul félti, 765 Jámbor életemet uram meghiszi;
Jó életem űtet bátorrá teszi, Noha szépségem űtet rettegteti.
De ű maga hagyá, hogy ne mulassam,
Az a l k o l m a s időt h á t r a ne hagyjam; 770 Hogy teveled, Paris, én nyájaskodjam,
Uram helyjében te úgy légy gazdám.
Jóllehet akarnám, de én nem merem, Akaratodra magam nem vehetem,
Gondolatban kétségben vagyon szívem, 775 Nem tudok immár érted mit mívelnem.
Az én férjem mostan hogy tául vagyon, Te is egyedül fekszel te ágyadon, Kívánságod neked csak reám vagyon,
Szépségemre minden szándékod vagyon. 780 Hlyen hosszú éjjel egy házban vagyunk,
Nyájas beszédeket beszélhetünk, Kivel jó időket mind elmulatunk, Oh énnekem nem lehet akaratom!
158 LÉVAI NÉVTELEN.
7 8 3 Bár elvesszek, ha neked nem engednék, Mert szívem akarati • erre íntnek:
De nem értem, hogy enni gondok esnek, Sok rettegések már körülvöttenek:
Minden szemérmemet már hátrahadnám, -90 Azmit tanácsul adsz, hátra sem hadnám,
De ezt bizonnyal erősen kivánnám, Hogy erővel tűled erre hajtatnám.
Kedves lehetsz sokszor szép személyeknek, Sokkal kedvesb gyakorta szép szüzeknek, 795 Kik erővel ifjaktul szenvedtetnek:
Paris, azt mivelnéd, már bódog volnék!
De mégis erre intlek most tégedet, Oltsuk el most az meggerjedett tüzet, Hagyjuk hátra mostani szeretetet:
soo Ne szóljanak ezzel sok n é p e k minket.
Ezt is vélem: jövevénnek szerelmek, Nem mind bizonyos az ű igéreti;
Kit mentül én (főbb) őriz(őm)nek vélnék, Annál inkább abban megcsalatkoznék.
805 Ebből sem hihetek, Paris, teneked, Hogy te elhattad hites feleségedet, Szép Enonét, ki volt neked hitesed, Sok esztendeig volt te feleséged.
Nám te magad sem tagadod, hogy úgy volt, sio Mert nekem erre, higgyed, gondom volt,
Dolgaidat nílván kitudattam volt, Sokat felőled én gondolkodtam volt.
Vedd eszedben, hogy soha meg nem állhatsz, Az szerelemben végig meg nem maradhatsz, si5 Engemet te ezekben meg nem tarthatsz,
Azmiket most nekem hitedre fogadsz.
Mi örömünknek javát félútadban, Tudom elfelejted egy búsultodban, Ezért vagyok én számtalan sok gondban, 820 Ha hiszek az te fogadásodban:
LÉVAI NÉVTELEN. 159 Engedjek-é mostan te beszédednek,
Engedjek-é te kegyes beszédednek, Az Trójában hogyha veled élmények, Paris, (ha én) te feleséged legyek?
Nem utálom személyem(nek) szépségét, 825 Hogy elfelejtsem az ű tisztességét,
Megkisebbíteném jó hírét, nevét, Ha Parisnak fogadnám (ő) intését.
Mit szól(a)na én felőlem az Spárta,
Mit mondana énrúlam az Ázsia, 830 Egész Görögország mind szidalmazna,
Az (nagy) Trója látna, ott mit m o n d a n a ? Mit szól(a)na Priámus, az te atyád, Priámus felesége, az te anyád;
Sok atyádfiai szólnának reád, #55 Az Dardanus unokái csudáinak.
Te magad is, tudom, kétséges lennél, Azután te nékem bizvást nem hinnél, Mert mindentűi te engemet féltenél,
Valamely vendéget házadban vennél. 8 4 0 Azt jól tudom, Paris, megszidalmaznál,
Valamikor reám megharagu(d)nál, Haragodban paráznának mondanál, Semmi fogadásodban meg nem állnál.
A k a r s z o k a l e n n i g o n o s z s á g o m n a k , §45 Feddője lennél osztán dolgaimnak,
Ellenkezője vagy tisztaságomnak, így járnék, hogyha engednék Parisnak.
Bátor inkább kívánnám, hogy elvesznék,
Az föld mélységétűi elnyelettetném, 853 Hogy nem mint ily szidalmat vallanék,
Ily tisztelet lenne én személyemnek.
De maga gyönyörködöm ezekben, Paris, tűled megigért szép kénesekben,
160 LÉVAI NÉVTELEN.
855 Az Trójának fejedelemségében, Fogadásod ha betöltőd "ezekben.
Tudom, drága ruhákban öltöztetem, Bíborban, bársonyban befedeztetem;
Leszen nekem régen gyűjtött sok kénesem, 860 ígéretnek sok ajándékát veszem.
Megbocsássad, ím megvallom bűnömet, Semmivé becsülöm ígéretedet,
Csak kedvelném, Paris, te személyedet, De nem örömest hagyom el földemet.
865 Gyakran vagyon az én gondolatomban, Paris, ha megyek veled Effrígyában, Ha történik, hogy essem háborúban, Ki szóljon értem akkor nyavalyámban?
Holott leszen atyám és az én anyám?
870 Hol lesznek atyámfiai vagy bátyáim?
Kik háborúban tekéntenének reám:
Ezért sem hagyhatom el édes házamat.
Tudod, Jáson Medeának mit fogada, Nagy hamisan melyet neki fogada, 375 Végre fogadását ő meg nem állá,
Házából Medeát Jáson kihányá.
Jóllehet ettűl semmit nem rettegek, Medeáról semmi példát nem veszek, Kit Medea és Jáson beszélőnek, S80 Oka ez is volt az ü veszedelmének.
Az ember nagy gyakorta megcsalatik, Azki reménségében igen bizik,
Kik gondolatjokat igaznak vélik, Hogy már gondolatjok nekik betelik.
i85 Igaz, eleget, Paris, gondolkodtam, Azt is nagy gyakorta nálam forgatom, Az veszedelmet, kit mutat az álom, Rúlad bölcsek ítéletit én bánom.
LÉVAI NÉVTELEN: PARIS ÉS GÖRÖG ILONA HIST. 161 Hogyha anyád, mikor veled terhes volt,
Egy nagy lángos üszögét szült volt, 890 Kit az bölcsek ígyen magyaráztak volt,
Trója romlására lőtt, kit hordoz volt:
Attúl is, Paris, én igen félek, Az két istenasszonytól igen félek,
Hogy neked ezek szépnek nem tétének, 895 Vénusnál rútabbnak ítéltettek.
Azt is tudom nílván és bizon hiszem, Hogy tereád támad minden nemzetség;
Csak hiába múlik az én szerelmem,
Fegyver miatt múlik én nagy szerelmem. 900 Mert ezt (te) oly nagy bizonnyal elhiggyed,
Én uramat ebben restnek ne véljed, Igaz boszúállásra ű felgerjed, Egész Görögország támad ellened,
Azhol pedig vitézségedet beszéled, 905 Nem mutatja sem képed, sem termeted,
Sokkal különbözik attúl te színed:
Azmint immár megítéltelek téged.
Gyenge tested(et) én méltóbbnak mondom,
Szerelemnek méltónak (én) itilem, 910 Hadakozásra jónak nem vallhatom,
Ha igazat ösmerne az én szemem.
Bella gerant fortes, tu Paris, semper ama.
Erős vitézek hadd hadakozzanak, Vitézségben hadd magasztaltassanak,
Paris, rúlad egyebet ne szóljanak, 915 Eszed, elméd szerelmet forgassanak.
Azmely Hectort, bátyádat, (te) dicséred, Ezt kérjed, hogy viaskodjék éretted, Vagyon neked illendő vitézséged,
Az szeretet inkább illik teneked. 920 H M. KÖLTŐK TÁRA VIII. 11
162 LÉVAI NÉVTELEN: PARIS ÉS GÖRÖG ILONA HIST.
Intésednek hogyha mernék engedni, Hogy te szépségeddel "én együtt élnék, Melyet sok szép leányok szeret(het)nek, Kiknek eszek vagyon, Parist kedvelnék.
925 Azért immár nétalám hátravetem, Szeméremségemet mind elfeledem És magamat te kezedben engedem, Idővel kezedben adom szép kezemet.
Mire pedig intesz, hogy titkon szóljunk, 930 Hogy mi csak ketten egymással beszéljünk:
Azmit akarsz, tudva vagyon minálunk, Szép beszéded nincs eltitkolva nálunk.
De ne siess elmenni, ha akarod, Hogy teljes legyen az te akaratod, 935 Talán nem lesz hiába te járásod,
Ha egykevéssé utadat halasztód.
Ez levélben titkait nagy szerelmemnek, Paris, írtam akaratját szívemnek, Ezből érted kivánságát kedvemnek, 940 Tudtára lesz értelmem én eszemnek.
Egyéb dologrul izének Etrátul, Cyemenétől, az én jó tanácsomtul, Kiket én tartok hív társul,
Mind az kettőt tartom bízodalmasul.
Quarta et ultima pars.
945 Ini értétek az Parisnak levelét, Szép Ilonának es választételét, Mint csalá meg gazdája feleségét, Nem nézé gazdaságnak erős frigyét.
Régen az gazdaságnak nagy kötele, 950 Vala pogán nép közt oly nagy ereje,
Kit ha közülök valaki megszegne,
Semmi nemzetség között nem volna böcsí.
LÉVAI NÉVTELEN \ PARIS ÉS GÖRÖG ILONA HIST. Í63 De az Paris imé ezt hátraveté,
Menelaus barátságát nem nézé,
Szép Ilonát tűle elhitegeté, 955 Loppa az házától Trójában vivé.
Nagy sok szóval mint űtet megkerülé, Ajándékkal, szép beszéddel ezt szerzé, Azmint tartja csalogató levele,
Ki lőn romlására nekie végre. 960 Jóllehet sokáig az szép Ilona,
Az Paris kívánságára nem hajla, De sok hamis beszédekkel megcsalá, Kívánságára szép Ilonát hajtá.
Két vén asszony, kik tanácsi valának, 965 Gondviselője az szép Ilonának,
Az Paristól ajándékoztatának.
Ö kívánságára hogy ők hajtanák.
Szép Ilona beszédeknek engede,
Azért hamarsággal ő fölkészüle, 970 Az Paris hajójában el-beűle,
Sok kincsével Trója felé indula.
Menelaus van gazdag Onesusban,
Nem tud semmit, hogy esett csalárdságban,
Bízék Ilonának jámborságában, 975 Egy szolgája találá őt útában.
Monda: „Uram! nem mondhatok örömet, Te házadnál otthon azmi most esett, Mert az Paris elvitte feleséged,
Kivel mind elvitte nagy sok kincsedet. 980 Menelaus jövésében elesek,
Jó lováról az földre arcul esek, Azkitűl szó az nap nem adattaték, Bánat miatt királyon ez történek.
Az nap után neki esze megjőve, 985 Mindenfelé az uraknak izene,
11*
164 LÉVAI NÉVTELEN ! PARIS ÉS GÖRÖG ILONA HIST.
Görögországban nagy gyűlést tétete, Mind az uraknak ez lön végezése:
Követöket görögök választanak, 990 Priámus királyhoz ők bocsátanak,
Adnák meg Ilonát Menelausnak, Ne szenvednék gonoszságát Parisnak.
Az görögök immár jelen valának, Hírős Görögországból főfő emberek:
995 N e s t o r , U l i s e s : jó e s z e s e m b e r e k , Vélek Menelaus mind eggyüttmennek.
Az Trójában mikoron bejutának, Eleiben ménének Priámusnak,
Az Parisra oly igen panasziának, looo Mint megszegte frigyét az gazdaságnak:
„Tudod, Priámus király, országunknak, Nagy erős frigyét mi gazdaságinknak, Kit mindenek igazán megtartanak, Minden nemzetek ebben megmaradnak;
1005 Azt is tudod, az szép Görögországban Menelaus király egy tartományban, Kivel Paris volt erős barátságban, Most megszegte frigyét Görögországban.
Mert ha gonosz ő benne látszott volna, íoio Mikor gazdag Onesusban ment vala,
Reá az ő házát nem bízta volna, Feleségére gondot viselt volna.
De ő bízott király fia hitiben, Az gazdaságnak erős kötelében, ioi5 Az Parisnak jámbor emberségében,
Nem vélte, hogy csalárdság legyen ebben.
Azért mind fejenként tégedet kérnek, Az görögök teneked könyörögnek, Paris miatt meg ne kisebbűljenek, 1020 Hogy teveled nagy békével éljenek.
LÉVAI NÉVTELEN '. PARIS ÉS GÖRÖG ILONA HIST. 165 Adasd meg Parissal az szép Ilonát,
Mind elszenvedi ű nagy boszúságát, Ne indíts fel görögöknek országát, Hogy rajtad ki ne töltsék ű boszúját."
Király hamar tanácsit behivatá, 1025 Renddel őket erősen megkérdezé,
Szép Ilonát hogyha visszaküldené, Menelaus feleségét megvinné.
Eszes népek köztök mind azt végezek,
Hogy királnak Ilona megadatnék, 1030 Azért Paris tűlük megdorgáltaték,
Megadni szép Ilonát meghagyaték.
De Paris ezzel semmit nem gondola, Mind ellenek szép Ilonát megtartá,
Követöknek nagy boszúságot szóla, 1035 Mit nem nézne, őket mind levágatná.
Az követek ott mind tudománt tűnek, Megjelenték Istennek emberének, Priámus királnak így izenének,
Hogy majdan az Trójára jőnének. 1040
Hogy majdan az Trójára jőnének. 1040