234 ENYEDI' GYÖRGY : Erre kémek taníttatván valának, 370 Ha asszonyok lenne, hogy hallgatnának,
De társához körmes kézzel nyúlnának:
Gonosz eset ezt hozá Gisquardusnak.
Csoda, mely bánatja királynak esek, Véletlenül hogy ily foglya vitetek, 375 Hitlen névvel az ifjú neveztetek,
Könyhullással királytól ily szó esek:
„Jaj, már látom Istennek nagy haragját, Vénségemben életemnek nagy kénját, Kinél tartom vala szűvemnek titkát, 380 Hűségének elárulta virágát,
„Nincsen hűség, látom, az emberekben, Sok jótétem nincsen emlékezetben, Mint most látom, Gisquarde, személyedben, Kiért leszek érdemlett fizetésben.
385 „így tartott-é hozzám az te hűséged?
Álnak ifjú! ez volt-é az te hütöd?
Avagy jóvoltamért most ezt fizeted, Vénségemnek gyámolát förtőztetted."
Többet király ifjúnak nem szólhata, 390 Mert nagy bánat szűvét megfogta vala,
Nagy sírással könyvei hullnak vala, Mint "fogolynak erre így lőn mondása:
„Vedd elődben most, Uram, beszédemet, Hogyha illik, fogadd be mentségemet, 395 Átkaiddal ne bosszonts Istenedet,
Nagyobb veszély hogy ne falja fejedet.
„Velem való jóléted nem togadom,
Kit minden lát, mert bolondság titkolnom, De erre vitt szűbeli indulatom,
4oo Hidd meg, Uram, nem háládatlanságom.
„Igaz bíró ellen az Isten néked, Gyaláznia nem kévántam személyed, De ne vegye nehéz kedvvel Felséged, Hatalmasb vitt erre, hogyha megnézed.
• • •
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 235
„Esztelenség, avagy háládatlanság, 40>
Sem gerjedett birhatatlan bujaság, Nem vitt engem erre semmi csalárdság, Csak vont az nagy szűbeli hatalmasság.
„Nagyobb annak Felségednél hatalma,
Hatalmának, higgyed, szélesb határa, 410 Szerelemnek ólthatatlan tűz lánga,
Ez vitt engem sebes tüze habjába.
„Nem retteg az erős fejedelmektől, Törvényeknek sem kemény igáitól,
Semmit nem fél az kegyetlen haláltól, 415 Nem óhattam magam ily hatalmastól.
„Nem tudod-é sok erős vitézeket, Nagy urakat és bölcs tudós népeket, Az szerelem nagy sok fejedelmeket,
Szarvon kötve hordoz sok erőseket." 420 Annál inkább kezde király búsulni,
Gisquardusnak szaván fellyebb gerjedni, Parancsolá azért tömlecben vetni, Mert vakmerő beszéde azt érdemli.
Ezenközbe Gismunda nagy vígsággal 425 Nyájaskodik házában barátival,
Mert nem tudja, hogy mátkája bánattal, Az tömlőében kesereg óhajtással.
Megizené király szép leányának,
V é g e t v e s s e n m i n d j á r á s t vígságának, 430 Mert homályja történt fényes napjának,
Vérrel fordult feredője az hóidnak.
Hlyen követsége lőn az királynak, Mely bánatot hoza a szép virágnak,
Nem tudója még az gonosz szándéknak, 435 Engedelmét izené mint atyjának.
Sőt urakban király titkon hívata, Hogy törvénnyel ifjakat áldoztassa, De vén tanács ezt bolondságnak monda,
Sőt ifjakat öszveadní tanácslá. 440
236 ENYEDI GYÖRGY:
Ezzel nem gondola, híva Gismundát, Kemény szóval úgy rettenti leányát, Mindazáltal nem tűrheti siralmát, Haragszóval így kezdé el panaszát:
445 „Rettegnie nem tudtam személyedtől, Gonosz asszony, nem féltem ily vétektől, Avagy ki tart szerelmes gyermekéről?
Jaj, nékem most sebem magam tőrétől!
„Álnok asszony, így állott-é mondásod?
450 Ez vala-é előttem fogadásod?
Állhatatlan volt lám minden mondásod, így csalt engem tettetett jámborságod!
,,Midőn jámbor uradtól megmaradál, Özvegységben Ardeából megjutál, 455 Nemde ezen akkoron hütöt adál,
Hogy hóltiglan özvegyágynak szolgálnál?
„Menelaust immáron nem csudálom, Hogy társától csalatott, már gondolom, Mert erőtlen leánzók hűti, látom, 460 Hűtek addig, míg lábok belől ajtón.
,,Oka ez volt hamis fogadásodnak, Utat nyithass álnok csalárdságodnak, Eskűvéssel hitelt keress dolgodnak, így búsítsad életét vén atyádnak.
tó5 ,,Rólad, soha, bizony, nem h i t t e m volna, Hogy ily vétek szűvedben eltitkolva, Vénségemnek legyen megbúsítója, Mert azt hittem, hogy te légy nyugatója.
„Te éretted már nyomorult vénségem, t70 Minden népek között szidalmas nevem,
Gyalázatos immár királyi hírem, Nem kéváncm azért hosszabb életem.
„Ékessége királyi nemzeteknek, Gyalázatra fordula személyemnek, Elmarada öröme életemnek.
iW Szép istápja megromla vénségemnek,
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 237
„Minden testi jókkal engem az Isten Látogatott bővséggel kegyelmében, De megvonta ezt tőlem itiletben,
Holtom után biró nincsen székemben. ... 48a
„Drága ajándéka az nagy Istennek, Kinek jámbor magzati nevelkednek, Nem gyalázzák vénségét szülejeknek, Öregbítik jó hírét nemzeteknek.
„Vedd eszedben, leányom, ezt magadban, 485 Mely nagy vétek királyi udvaromban,
Te miattad esett méltóságomban, Hogy nemtelent vittél ágyasházadban.
„Óh, mely igen szűvemet keseríti,
Bánátimat ez dolog öregbíti, 49»
A szeretet szűvedet erre viszi,
Hogy az paraszt Gisquardust kedvelheti!
„Rajtad annyi nehézségem nem volna, Személyedet ha megböcsülted volna
És ha hozzád hasonlót néztél vóma, 495 A szeretet így nem vakított volna!
„Véled-é, Gisquardus ki nemzetsége?
Nem tudod-é, szeretőd paraszt v é r e ? Nincs senkitől titkolva szegénysége,
H ó i o r s z á g a , k i t i l l e t n e s z e m é l y e ! 500
„Magad tudod, gyermekségétől fogva Udvaromat engedelmemből lakta, Magát noha jó erkölcsben tartotta, Nemességre emelte szolgalatja.
„Azkik születésből nemességeket, 505 Bizonyítják atyjokról cimereket,
Nagy nemzetből hozzák eredeteket, Tudod, azok viselnek nemes nevet!
„Mely úrfiak, nemesek, udvaromat,
Látod, lakják főhercegek házamat, 510 Hogyha meg nem tartózhattad magadat,
Fordítottad volna ezekre orcádat!
238 ENYEDI GYÖRGY:
„Avagy kazdag Trácíának királyja, Jutott volna eszedben nőtelen fia, 515 Házasságban néked szerzettem volna,
Holta után erre néz birodalma.
,,Nagy gyalázat királyi koronámnak, Szidalmára lenne méltóságomnak, Szegény rendre birtoka országomnak, 520 H o l t o m u t á n ha esnék G í s q u a r d u s n a k .
,,Téged az föld, jobb, előttem elnyeljen, Szemem előtt bár az halál elvigyen, i Gisquardus is ez világból elvesszen,
Hogy sem mint székemben ez álnak üljen!
525 * i,Véget vetek ez áruló éltének, Ne örülhess éktelen szerelmének, Ezzel töltem kévánságát szűvednek, Szeretődet étkül adom férgeknek!
,,Már két dolog szűvemet tartóztatja, 530 Mely kétségben gondolatom fárasztja,
Nagy haragom első, ki ezt mutatja, Életednek legyek dühödt hóhéra.
,,Okosságból de atyai szerelem, Erre vonna hozzád kegyelmességem, 535 Ezt mutatná hozzád régi jó kedvem,
Kegyelemmel hogy lenne engedelmem.
,,Bátorsággal nem tudom, mit míveljek,
Haragomban ha büntetésre nézzek, \ Vagy kegyelmet szerelmemből kövessek,
540 Tégy választást ebben: mi tetszik néked?"
így az király elvégezé beszédét, Haragjában elfordíttatá székét, Hogy ne lássa leányának személyét, Mindazáltal várja választételét.
545 Mert királynak ez vala ő szűvében, Kegyetlenség ha lenne beszédében, így leánya indulna könyörgésben, Sík reménség de marada kezében.
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 239 Példa legyen ez az jámbor atyáknak,
Ne gerjesszék lángját az ifjúságnak, 550 Szent Pál mondja, hogy azzal nagyot ártnak,
Jó intéssel sokkal többet használnak.
Az atyákban vaj'ki kevesen tudják, Hogy miképpen magzatjukat tanítsák;
Tudatlanok, mert magok sem tanultak, 555 Jó erkölcsnek plántáját nem kóstolták.
Tanításnak tisztit meg sem tanulják, Sokan semmi munkának azt alítják, Vereségben, haragban áll, azt tudják,
M i n t T a n c r e d u s , csak d ü h ö s k e d ő a t y á k ! 560 Ifjak közt ha látod a szeretetet,
Feneképpen, kérlek, meg ne rettentsed, Szeretetnek dühi mert nagyot tétet, Isten szerént házasságra sőt intsed.
Ezt hogy látá Gismunda, elbúsula, 565 Édesatyja hogy látni nem kévánja,
Semmi gondját látja jövendő kárra, Fohászkodván szemét veté urakra.
Nem tűrheté, könyvei hullnak vala,
Nem nézheti atyját, azt bánja vala, 570 Szép szemei vérrel fordulnak vala,
Kegyelemre királt ez inti vala.
Tartóztatá Gismunda végsiralmát, Könyveitől törli gyenge orcáját,
Hogy ismeré királynak nagy haragját, 575 Férfiszűvel így kezdé el mondását:
„Isten nélkül nem lehet semmi, tudom, Végezése ellen nincs tanács, vallom, Minden dolgok tőle biratnak, látom,
Egymás szeretőkre gondját jól tudom. 580 ,,A szerelmet bennem nem titkolhatom,
Nem is illik az ellen rugódoznom, Noha tőled, uram atyám, vádlatom, Érts meg, mely méltatlan azokat hallom,
585 „Méltóságát felségednek becsülöm, Itileted vénségedhöz mértéklem, Haragodat semmiben nem kérleltem, Hizelkedő szóval fülöd sem kentem.
„Azt ne véljed, atyám, hogy haragoddal, 590 Most használhass rajtam búsulásoddal,
Nem ijeszthedd szűvemet féneszóddal, Sőt szerelmem gerjeszted inkább azzal.
,,Mert kész vagyok az halált megkóstolnom, Szörnyű itiletit rajtam próbálnom,
595 Szép Gisquardust hogyném mint hátrahadnom, Szerelmeért halálomat nem szánom.
„Oka igaz nincs ebből feddésednek, Hogy megszegtem fogadását hitemnek, Nem tudod-é jobb engedni Istennek,
6 0 0 Megbecsülvén virágát az üdőnek, s
„Régen kellett volna erre vigyáznod, Igaz atya lévén, szemed megnyitnod, Ifjúságnak lángját jól meggondolnod, Ezt hozta most gondviseletlen voltod.
605 ,,írják A e t n a h e g y n e k ő s e b e s tüze, Mint az napnak ugyan gerjedez fénye, Ezenképpen ifjúságnak szerelme, Kiváltképpen ég leánzók szűvében.
„Bátor szívnek mert jókarú vitézzel 6io Mely nagy harca vagyon ellenségével,
Szép termetnek, hidd el, a szüzességgel, Ollyan harca Vagyon mint ellenséggel.
„Soha nincsen szerelemnek jobb helye, Örömesben hol verekedjék fészke, 615 Szép termetű ifjaknak mint szűvekbe,
Mert Venusnak nagy kedve szép személybe.
„Életemnek most nálam szép virága, Időm ollyan, mint szépen kinyílt rózsa, Ifjúságnak kebelemben illatja,
620 Hogy lehettem ily jóknak titkolója!
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 241 V
„Kőfal között életem nem tűrhettem, Fene módra élnie nem szerettem, Házasságban, tudod, ezelőtt éltem,
Régen hagyott jómra most visszatértem.
„Esztelenség habok ellen evezni, 625 Sebes szélnek ellene igyekezni,
Nyájasságtól ifjakat is tiltani, Természetet folyásában megfogni.
„Szép Ilonát hozod elő például,
Miként csalta hűtését nagy álnakúl, 630 Ne csudáid, mert nem esett történetből,
Nem volt házasságok illő termettül. .
„Házasságnak nemcsak az hit kötele, Mert gyakorta csizamik hitnek vége,
A szép üdő, higgyed, főerőssége, 635 M e r t ifjúval aggnak dísztelen élte. j
„De inkább ezt csudálom, hogy forgatod, Fejedelem lévén, elméd fárasztód,
Hogy szeretőm királynemből nem látod,
Ezért dolgom javalni sem akarod. 640
„Itileted nem méltó vénségedhöz,
Nem is férnél, atyám, jó móddal ehhez, Gyalázatot hogy keress ily hívedhez, Hidd meg, nem fér régi dicsiretedhöz.
„Udvarodban tisztelek mindeneket, 645 Űrfiakat, sok kazdag hercegeket,
Nem gyalázom meg ebből személyeket, Tisztelettel látok minden rendeket:
„De ezek közt, kik palotádat nyomják,
Kazdagsággal magokat mutogatják, 650 Elszemlélte szemem ők állapatját,
Gisquardusnál hasonlóbbat nem talált.
„Nem volt itiletem az kazdagságért, Soha senkit nem tiszteltem aranyért,
Ezt szerettem ily drága erkölcseért, (,55 Azoknál nincs, kik fáradtak kedvemért.
:GI M. KÖLTŐK TÁRA VIII. 16
„Panaszodat hogy penig ebből mondod, Éktelenül ezt szemeimre hányod, Szegénységért szeretőm szidalmazod, 660 Nemességért, nemzetiért tagadod:
„Nem tudod-é, atyám, szerencse dolga, Állhatatlan mindenben adománya;
Egyik kézzel mit ád, mással elvonsza, / Higgyed, illyen minden kazdagnak sorsa.
665 „A kazdagság szerencsétől biratik, Mely igazán az ködhöz hasonlatik, Erős széltől midőn háborgattatik, Ezt sem tudod, mely hamar elszéllezik.
,,Igaz ugyan, ki arra ragaszkodik, 670 Eleitől maradttal dücsökedik,
Ha szerencse akarja, hamar esik, Híre-neve kazdagsággal enyészik,
„Gondold, atyámfiait a szerencse Miként tartja, kikben vagyon ereje, 675 Azkit felvött, tartja meddig jó kedve,
Csak az tudományon nincsen ereje.
„Nemde Quintus Scipio kazdag vala, Ki Rómában nagy fejedelem vala, A szerencse ezt böcsülteti vala, 680 Nem tudodré, tömlecben lőn halála.
„Nagy Agesilausnak ifjú fia. m
Kazdagságnak annyira örül vala, Lacedemont pénzért eladta vala, Éhség miatt kelleték meghalnia.
685 „Mit mondhatnál Quintus Aemiliusnak, Nagy Rómának főimperátorának?
Kazdagsága híres vala házának,
Szégyenlem ezt, hallom disznópásztornak.
„Tarquiniust hallottad országába,
690 Nyolc és harminc esztendőt királyságban, Nagy kazdagon éle sok gonoszságban,
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 243
„Hová hagyjuk Rómának főhadnagyát, Bellisarust, egynéhányszor triumphált,
Parthusoknak megvévé országokat, 695 Kuldulásra hozá szerencse dolgát,
„Kazdagságért senkinek ne süvegölj, Szegénységért jámbort soha ne gyűlölj, Jó erkölcsöt és tudományt megbecsülj,
S z e r e n c s é n e k o r r á n k e v é l y e n se ülj, 700
„Minden külső szépségek elmaradnak, Mint az harmat hertelen elszáradnak, Szép termettel kazdagságok elhúlnak, Az tudósok örökké uralkodnak.
„Nemességek sem tagadhadd azoknak, 705 Hlyen drága kinccsel valakik bírnak,
Szerencsének semmiben nem szolgálnak, Tudós embert soha ne mondj parasztnak.
„Az nemesség nemcsak külső nemzetség,
Mert nem testnek, de elmének fényesség, 710 Sem nemzettől származandó tisztesség,
De tulajdon természeti fényesség.
„Két eszköze vagyon az némelyeknek, Melyek által részeltetnek mindének,
Fegyver egyik uta ez tisztességnek, 715 Szép tudomány második uta ennek.
„Igaz nemességet nem adhat az pénz, Nem vehetni áron, mert igen nehéz, = Színnemesség, azkit papiroson vessz,
Szerencsétől illyetén nemesség vész. 720
„Mindnyájunknak eredeti Istentől, Születésünk hozatik atyáinktól, Jó életünk adatik csak Istentől, Az nemesség jó erkölcs folyásától.
„A szép hajnálcsillag mely szépen fénlik, 725 Többi közül az égen kiismerszik,
Szép erkölcse Gisquardusnak így fénlik, Nemessége mindenek közt tündöklik.
16
,,Őt szerettem, atyám, mindenekfelett, 730 Mert méltóbb volt hozzám egyebek felett,
Míg az Isten el nem veszi éltemet, Soha tőle nem vonszom szerelmemet.
„Szűböl vallom, ha az halál elveszi, Hitetlenül szemem elől elveszti, 735 Ha életét álnaksággal elrejti,
Szörnyű halált kész leszek megkóstolni.
„Gondold meg jól, ha szerelmem feddheted, Temagad is lám Gísquardust szeretted, Nám egyebek felett megböcsületted, 740 Hát énnekem szememre miért veted?
,,Ne szégyenijed, atyám, ezt melléd venned, Országodban Gisquardust részeltetned, Leányodat, kérlek, együttszerezzed, Nevelkedjék ezért jó híred-neved.
745 „Ebből bizony gyalázatod se véljed, Jámbor híved ha fejedelmmé teszed, Idegenre országod nem ereszted, Nem hallatlant késértesz, ha megnézed.
.
„Gondold meg az római birodalmot, 750 Mely ékedig szerencsésen biratik,
Eredetét Róma pásztoroktól vött, Nagy sok szegényeket fejedelmmé tött.
„Hostilius Ttülius paraszt vala, Egy szolgálóasszonnak fia vala, 755 Deákságban felnevelkedett vala, Fejedelmmé Isten emelte vala.
„Ptolomeus szegény katona fia, Lovagrendből ""nagy méltóságra juta,
Negyven esztendeig Aegiptust laka, 76o Nagy hűséggel az királyságot birá.
„Az hatalmas Dáriusról mit mondjak?
Hű voltáról most semmit hogy ne szóljak?
Nem tudod-é fia egy poroszlónak, De Istentől királya Persiának?
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 245
„Parrasius, Licastus atyafiak, 765 Édes szüiejektől elhányatának,
Egy pásztortól Istenért tartatának, Királyságra Archadában jutának.
„Mit mondhatnál_Agatokles királyról?
Minden tudja, paraszt nemzet atyjától, 770 Híres vala hadban viselt dolgáról,
Királysága vala Sziciliáról."
„Kövesd, atyám, nagy Maximinus császárt, Ki felvövé tudományért deákját,
Gadareust, egy kötélverő fiát, 775 Leányával ennek adá országát."
„Semmi rendet nem utál az Úr Isten, Személyválogatás mert nála nincsen, Szegényeket pad alól elővészen,
Nagy kegyelme vagyon őtet félőken, 780
„Mondd meg, atyám, kérlek itiletedre, Lám sokakat már láttál vénségedre, Ha úrfiból több ment-é nagyobb rendre, Mondom, maga keresett tisztességre?
„Avagy paraszt nemből akik támadtak, 785 Semmi kazdaságot vélek sem hoztak,
Találtak-é nagyobb méltóságokat, Nemzeteknél feljebb uraságokat?
t,Igaz itiletet ha ebben követsz,
Igazságnak haragnál feljebb engedsz, 790 Hidd meg, többet csak udvarodban lelhetsz,
Kiknek régi rozskenyerek most perec.
„Gyengén tartott sok úrfiakat láttam, Kiknek jószágokon gyakran csudáltam,
Kazdagságok költhetetlen, azt mondtam, 795 De nemsoká az bársont szűrnek láttam.
„Oly iratos, drága szép palotáját, Nagy nemzetes úrnak láttam jószágát, Tegnap vígan lakta szép, erős várát,
Ma pór úrnak zörgetik benne dobját. 800
246 ENYEDI GYÖRGY:
,,Az Istennek ily csudálatos dolga, Nagy sok szegényt emel főuraságra, Sok urakat viszont hájas táskára, Mindeneket vonszon akaratjára.
805 „ T o v á b b i m m á r b e s z é d e m n e m n y ú j t h a t o m , Hiszem, vötted eszedbe kévánságom,
Ha végezted, hogy szeretőm meghaljon, Bár nékem is jó voltod ne használjon."
Véget veté Gismunda beszédében, sió Semmi rettegés nincs bátor; szűvében,
Királyt ejté oly igen nagy kétségben, Esztelenség, hályog esek szűvében.
Nem tudhatja, mit kelljen mívelnie?
Mert jól látja: igaz asszony intése, 8i5 Nem engedhet igaznak, mert vak szűve,
Homályt ejte lelkében harag mérge.
Közbeszédben ezt jól szokták mondani, Azkit Isten meg akar ostorozni,
Vak vereség kezdi házát szállani, 820 Elméjében megfogy jó itileti.
Hitlen Nabal nem gondola tanácsát, Nem hiheté rákövetkező kárát, Éjjel titkon inté egy főszolgáját, Levágatni parancsolá deákját.
825 Leányának hagyá, hogy veszteg lenne, Netalántán megesnék dühödt szűve, Mindaddig is házából ki ne menne, Míg szűvében csendességet nem venne.
Immár vígan eszi király ebédét, 830 Szabadosnak alítja gondtól fejét,
Már ő verte tengeri ellenségét,
Hogy ártatlan vérben mosdhatta kezét.
Nyughatatlan fúrtfejű emberekben, Soha nincsen nyugodalom fejekben, 835 Észről észre jargalnak elméjekben,
Forrnak, miként hévvíz kicsiny bögrében.
•
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 247 Vígan lakja király ő lakodalmát,
Felmészárlott ifjúnak tartja torát, Pohárokkal könyvezteti halálát,
Nyomják háta megé az passamésát. 840 Viszont új bolondság üté oldalát,
Nyalánkságra indítá király gyomrát, Nem akarja elfeledni haragját, Azért hamar szólítá főszolgáját.
„Hűségedben — úgymond — nem kételkedtem, 845 Én jó hívem, mert immár megismertem,
Szolgálatod sok dolgokban dicsirtem, Hűségedet most mutasd meg énnekem!
„Gisquardusnak hogy inkább higgyem vesztét,
Mert lelkemben mintha érzeném éltét, 850 Menj el azért, metéljed fel holttestét,
Jelül híven hozzad élőmben szűvét."
Hitlen szolga kész mindjárást engedni, Tisztét hóhérsággal öregbíteni,
Mert tudja, hogy ha ezt nem cselekeszi, 855 Fog orráról az nagy palaszk elesni.
Mert udvarnak oly tökéletlen dolga, Nem élhetsz ott magad szabadságába, Kezed, nyelved u r a d n a k rabságába,
Szentség mellől gyakran esel hidasba. 860 Sietséggel híve ezt elfogadá,
Köntös alól véres szűvet kiadá, Ajándékul az királynak mutatá, Kiért nagy kegyelmét király ajánlá.
Egy szép arany mosdót király hozata, 865 Tárházába kazdagb mosdó ez vala;
Közepíre a szűvet tötte vala, Bolondságát ezzel mutatja vala.
Ebéd felett leányát megkimleté,
Kochonyáúl a szűvet neki küldé, 870