PALATICS GYÖRGY.
1570.
I.
ATICS GYÖRGY ÉNEKE, MELY A KERESZTYÉN RABOK KÖNYÖRGÉSÉNEK FORMÁJA,
Nótája: Egyik az Abigail énekének melódiája.
Uram! benned még az én reménségem, Minem teljességvei elfogyott hitem, Noha most is ostorodat szenvedem:
Ugyan te vagy azért az én Istenem!
Panaszolkodásom semmi nincs nekem, 5 Én Istenem! mert ellenöd vetkeztem;
Azért azmit reám bocsát felséged,
El kelly tűrnöm, mert jérdemlettem tőled.
Az te jóvoltodat hozzám sokképen
Megjelented ez földön életemben, io De nem tudám tőled venni jó néven:
Azért adál büntetni pogány kézben!
Látván, Uram, hozzám nagy jóvoltodat, Noha reám bocsáttad ostorodat,
Meg akarsz tartani engem szolgádat: 15 Hadd kezdjem el immár imádságomat!
Áldott légy, Úr Isten, ki velem ezt tőd, Bennem az bűnt hogy ugyanitt megveröd, Te magadot velem megesmertetöd,
Ezzel szegény lelkemet te megmented. 20 Te előtted én megnyitom szívemet,
Jöjj be, Uram, lásd meg betegségemét, Tapogasd meg mindenütt sebeimet, Törüld el már orcámról könyveimet!
íme hozzád nagy biztomba kiáltok, 25 Fogadásod szerint minden jót várok,
Noha minden kínra nagy méltó vagyok, Alázatos szívet hozzád mutatok.
170 PALATICS GYÖRGY ÉNEKE.
Csak tégedet én hívlak segítségre, 50 Noha haragudtál szegén fejemre,
Életemet te adtad büntetésre:
Térjen, Uram, haragod kegyelemre!
Hiszem te vagy az könyörülő Isten, Kinek szíye esik az bűnösökön,
35 Ha te elhadsz, ki velem? Senki nincsen, Ki fogságból engem megszabadítson.
Gyakor fohászkodásim mert lelkemnek
• Nagy keservét felindíták szívemnek;
Közepiben erős büntetésednek,
40 -Helt adj, Uram, nagy kegyelmességednek!
Örök Isten, Te megölsz, azkit akarsz, Az holtból is te elevent támaszthatsz;
Rabbá tehetsz, ismét megszabadíthatsz;
Mindaddig gyötresz, mignem hozzád hajtasz.
45 Rajtam igaz bosszúdat meg ne álljad, Ostorodat soká rajtam ne tartsad, Tagaimat kiméivé sujtogassad,
Mert haragod ellen lelkem meghervad.
Gondold meg, kérlek, kegyelmességedet, 50 Tekéntsed meg nagy keserűségemet,
Szabadíts meg fogságból én fejemet, Kiért dicsérhessem szent felségedet.
Igaz és igen irgalmas Úr Isten!
Ki mind haragodat az te népeden,
55 Mind irgalmadat híveiden, 4.
Szoktad megmutatni az bűnösökön.
Szívem mert meghasad nagy bánátimban, Hogy nincs részem az napnak világ(á)ban, Én tetemin vannak nagy fájdalomban, 60 Nehéz vasnak alég hordozásában.
Szívemet lássad meg nagy bánátimban, Mert nincs részem nekem már ez világban, Nincs örömöm keserű kínaimban,
Lelkem tartom minden napon markomban.
PALATICS GYÖRGY ÉNEKE. 171 Énnekem küvüled nincs segítségem, 65 Te vagy rajtam könyörülő Istenem!
Kiben régtűi fogva volt reménségem,
Most mutasd meg, hogy te vagy én Istenem!
Rólad kiért én el nem feledkezem,
Ha most könyörgésemnek ízit érzem, 70 Jótétedet soha el nem felejtem,
Szent nevedet hálaadással tisztelem.
Szemeimnek keserves könyveivel, Tagaimnak enni törődésével,
Szent fiadért immár megelégedtél, 75 Álnokságimról meg se emlékezzél.
Életemnek hogy megjobbításával, Téged dicsirhesselek víg orcával És hálákat adhassak mindazokkal,
Kik értem könyörögnek vígy orcával. 80 Mindenekben, Uram, te vagy segítség,
Én szívemben minden nagy jó reménség, Szomorú szívökben vígasság,
Mi sötét szivönkben nagy világosság.
Teneked lehajtottam én hátamat, 8 5 Mind az földig megaláztam magamat,
Ne menthessed, Uram, azzal magadat, Hogy nem hallottad én kiáltásomat.
Tovább immár beszédemet nem nyújtom,
K ö n y ö r g é s e m n e k s o m m á j á t m e g m o n d o m , 90 Szent fiadért segítségedet várom,
Kínáimból kivánok szabadulnom.
Ezen könyörgök, Uram, felségednek, Ha ellene nem lenne szent nevednek,
Adatnék kegyelem szegén fejemnek, 95 H a d d örülne szívem szabad életnek.
Mindazáltal, Uram, ha így végezted, Én idvességemnek jobbnak így lelted, Életemet ha ugyan így végezted,
Mind úgy légyen, Uram, azmint rendelted. íoo
172 PALATICS GYÖRGY ÉNEKE.
Csak ne vedd el szent lelkedet éntűlem, Hitet, reménséget megfog(y]ni bennem,
Ne hagyj, én Istenem, kétségbe esnem, Sőt hálaadással adjad tűrhessem.
105 Hallgass meg, Uram, e küs könyörgésben, Mert nemcsak magamért könyörgök ebben, Azokért is kik velem egyetemben
Részesülni kivannak jótétedben.
Azért öszvetévén két kezeimet, io Térdre esvén, lefüggesztvén fejemet,
Kezeidbe ajánlottam lelkemet,
Tudom, hogy el nem veszted életemet.
Ezerötszáz és hetven esztendőben, Csonkatoronnak erős tömlöcében, 15 Azki szerzé igen bízik Istenbe,
Hogy nem hagyja sokká az büntetésben.
II.
MÁS UGYANAZONÉ.
i
Nagy hálákat adok az én uramnak, Noha szent kezei most rajtam vadnak, Sujtási miatt kemény ostorinak
Keserűséggel tagaim jajgatnak.
> Mert ellene álnokul cselekedtem, Kiért nagyobb büntetést érdemlettem,
Áldott legyen azért az én teremtőm, x Hogy kegyelmes büntetését szenvedem.
Imé megesmerem kegyelmességét, ) Már megcsókolgatom szépen vészejét;
Megköszönöm minden jóra intését, Naponként várok kegyelmet fiáért.
Nem rövidültek meg az ű kezei, Soha el sem fogytak jótéteméni,
> Noha most szabadulásom késleli, De reám fordulnak ű szent szemei.
i
NÉVTELEN : BÉLA KIRÁLY ÉS BANKÓ LEÁNYA. 173 Noha mostan kevéssé nyomorodtam,
De nem hagy mindörökké nyomorganom, Még megadja életemben, jól tudom,
Nyavalyámnak örömmel végét látnom. 20 Megmutatja irgalmasságát rajtam,
Kit régulta szívem szakadván vártam;
Éjjel-nappal űhozzá fohászkodom, Segítségét vígan látni kivánom.
Mindazáltal néki azon könyörgök, 25 Immár sok ideje, hogy így kesergek,
Sok nyavalyát eltűréssel nem győzök, Mert ő látja, mely nagy bágyudván vagyok.
Ha peniglen az tetszik felségednek,
Hogy nyavalya legyen vég életemnek: 30 Bocsássad el vezérlőjét lelkemnek,
Szent angyalid hogy velem ne késsenek.
Ha az leszen az ű szent akaratja
És kérésem szent nevét meg nem bántja,
Sok jótétét hogy bennem megmutassa, 35 Segítségét hát hamar előhozza.
Az Krisztusnak megígért örökségét, Hogy elvegyem hitemnek reménséget, Az szent angyalokkal imádjam nevét.
Dicsőség magasságban az Istennek, 40 Véle egyetemben fiú Istennek,
Az vigasztaló szent lélek Istennek, Ki örökké tiszteitessék mennyégben.
NÉVTELEN.
1570.
AZ BÉLA KIRÁLYRUL VALÓ ÉS AZ BANKÓ LEÁNYÁRÓL SZÉP HISTÓRIA.
Halljátok meg mostan, rígi dolgot mondok, Az Béla királynak ideirűl szólok
És az vén Bankónak leányárul szólok, Kit emlékezetért előtekben adok.
174 NÉVTELEN : BÉLA KIRÁLY ÉS BANKÓ LEÁNYA.
5 Parancsolatja lőn az Béla királynak És utána való sok fő-fő uraknak, Száz és hetvenhét szentelt vítiezeknek, Hogy ők hamarsággal udvarhoz győlnének.
Ezt adák tudtára az vitéz Bankónak, io Ki vénsége miatt megnehezőlt vala,
Firfiúmagzatja nekie nem vala,
Kit küldhetett volna király udvarába.
Kilenc hajadon szép lánya nekie vala, Mely között ifjabbik a legszebbik vala, 15 De járása neki firfi módra vala,
Felele atyjának, ő ezt mondta vala: ,
,,Én szerelmes atyám, borotváltasd hajamot, Huszármódra mostan csináltasd ruhámot És énvelem adjad te jó lovaidot
2o És velem bocsássad sok jó szolgáidot.
Én te fiad lévén: Budára felmegyek, Királyhoz udvarban helyetted felmegyek, Minden tisztességet én ott megjelentek, Mint illek fiadnak, én ott ugyan teszek,"
25 Hamar felkészété leányát az atyja, Bankó elereszté király udvarába;
Mikor jutott volna király udvarába, Béla király látá, nekie így szóla:
,,Mely igen ifjú vagy, kín nagy csodám vagyon, JO Te szép tekéntésed leány módra vagyon;
Te járásod neked firfi módra vagyon, Hogy én megérthessem, akaratom vagyon.
De honnat való vagy és kicsoda vagy te?
Énnekem megmondjad és megjelentsed te, S5 Mert ha leány volnál, igen szeretnélek,
Budánál, mindeneknél inkább becsülnélek."
Király parancsolja az fő-fő uraknak, Hetvenhét ötvenegy szentelt vitézeknek,
NÉVTELEN: BÉLA KIRÁLY ÉS BANKÓ LEÁNYA. 175 Buda piacára hamar kimennének,
Orsót, rokkát mind vennék, vegyenek. 40 Úgymond: ,,Ifjú vitéz hogyha leány lészen,
Orsóra, rokkára tekinteti leszen;
De ha firfi leszen: mellette elmegyen És fényes fegyverre neki szeme leszen."
Hetvenhét ötvenegy vitézek ménének, 45 Buda piacára mulatni jövének;
Orsóra, rokkára nem akara nézni, Hanem az szép fines fegyverre szemléli.
Ifjú vitéz felvon egy szarvas kézíjat,
Az idegben vette nagy szép hosszú nyilat; 50 Hamar általvonta két újjal az nyilat;
Ezt művelte vala vitiézek láttára.
Ismeglen mondának vitézek mindnyájan:
„Jer lőjünk az cilhoz, zálogért mindnyájan."
Vitézek az cilhoz lövének mindnyájan, 55 Ő közölök az cielt senki nem tanálván.
Legutolszor lőve vén B a n k ó leánya, Az cél közöpében egyenest talála, Övé lőn mindjárást vitézek zálogja,
Mondának vitíezek mingyárást azomba: 60 ,,Te vitiez iffiú, jer vessünk most követ."
Mindnyájan vitézek elvették a követ;
Legutolszor vette vén Bankó leánya;
Vitézeknél tovább egy singnyivel hajta.
Az hetvenhét vitéz ötvenegy magával 65 Mondanak mindjárást: ,,Jertek fussunk pályát!"
Mingyárást megfuták vitézek az pályát, Utolszor indula: elíré az pályát.
Harmadszor felvéve az vítiezek zálogját:
Az Bankó leánya így jelenté magát. 70 Vitiézek mondának ismeglen az iffiúnak:
„Jer ölönk mindnyájan mi az boritalnak."
-176 NÉVTELEN I BÉLA KIRÁLY ÉS BANKÓ LEÁNYA.
.Vitézek fejenként asztalra ülének, Vén Bankó leányát köztök leöltetének;
75 Az Bachus istennek áldozni kezdenek, Mind fejenként hamar elrészegedének.
Vén Bankó leánya még józanon vala, Felvon egy szép kupát, kiben jó bor vala És az vitiezekre azt köszönte vala,
80 Király egészségeirt azt megitta vala.
Mindnyájan vitézek királyhoz ménének, Felséges királynak ingyen felelének:
,,Nem leány az vitiez, hanem kurvafia, Mert minket meggyőze az vín Bankó fia.
85 Az cilhoz lövésben ő minket meggyőze, A pályafutásban, abban is meggyőze, Az kőhajtásban is felette meggyőze, Az boritalban is ő minket megnyere."
Ezt hallván az király, igen csodálkozék 90 Nagy csudatételén az ifjú vitieznek.
Végre ő magában sokat gondolkodék, Bankó leányának hogy ő megmondaték.
Végre monda király mind az vitiezeknek:
,,Az fördőben menjünk mindnyájan vitiezek!"
95 Fördőben ölének mindnyájan vitiezek, Fölséges király is ott vala közöttek.
Fördeni nem akar vén Bankó leánya;
Az fördőben király ott ül, ígyen szóla:
„Miért nem föridel vén Bankó leánya?"
ÍOO Föridní együtt vélek parancsolja.
Felele királynak vén Bankó leánya:
,,Te hatalmas király! csodálkozom rajta, Ne talán nem tudod én keserő búmat:
Az én vén atyámra való nagy gondomat?
105 lm látod k e z e m b e n a t y á m n a k levelét, Kiben írja nekem nagy keserűségét:
NÉVTELEN: BÉLA KIRÁLY ÉS BANKÓ LEÁNYA. 177
„Törökök, tatárok minden yáraimot Égettek, rabolják minden tartományímot."
Ezt hallván az király hamar felszökölék,
Hadván ferödését rajta, emelkedék, i1 0
Fenszóval ezt mondja Bankó leányának, Az vitézek előtt, ő jó szolgájának:
„Siess, fiam, haza, oltalmazd földedet, Te szép váraidot, te szép örökségedet
És az te atyádnak tápláljad vénségét 115 És engedelmes légy, hallgassad beszédét!"
Ezt jó nevén véve király ő felségétül, Szép ajándikokat vőn királyi felségtül;
Az Bankó leánya hamar elkészöle,
Az ő szolgáival m í n g y á r á s t e r e d é . 120 Mikor beszörződe szép könnyő gályában
Az Duna vizének aláfolyásában, Hamar kapcsolja komoka dolmányát, Királynak mutatá szép két almáját.
Az Bankó leánya ezt mondta királynak: 125
„Teremnek-e király te birodalmadban, Az te szép kerti(d)ben ilyen drága almák, Mint az én kertemben, kik előtted voltak?
Budára hoztam volt az két drága almát,
De nem tudtad, király, megszegni az almát!" 130 Felszóval kiálta, utána indíta,
Minden népének sokaságát indíta.
„Utána, utána, vitézek! utána!"
Nagy szép folyó sajkán sietnek utána.
„Örök feleségem lesz!" Király azt mondja, 135
„Tinektek fejenként királyné asszonytok."
Jó Duna mentiben oly sebest megyén vala, Mint az láthatatlan sebes szél futása, Bikével atyjához, vén Bankóhoz, juta,
Minden ő járását ő neki megmondta. 140 51 M. KÖLTŐK TÁRA. 12
178 TEMESVÁRI JÁNOS DEÁK : BÉLA KIRÁLYRÓL.
Az ő leányátül Bankó ezt hogy hallá, Felséges királynak mint udvarlott volna:
Nagy fen hahottával azon nevet vala, Az ő leányának igen őröli vala.
145 Horvátiul magyarra nem régen fordéták, Sebes Vág mentiben Semphe városában, Rendelé egy iffíú gondolatjában,
Az Istenhez való szerelmet mutatván.
Mikoron írnának ennyi esztendőben, 150 Az ezerötszázban és hetven esztendőben,
Kisasszony havának legelső hetiben, Dicsértessék Isten az magos menyekben.