1574.
TORIA ELEGANTISSIMA REGIS TANCREDI FILIAE NECNON SECRETARII REGIS QUARDI, AMORIS VINCULO INDISSOLUBILI MORTEM OPPETENTIUM, EX LINGUA JSCANA EX BOCCATIO LATINITATE DONATA PER PHILIPPUM BEROALDUM, SGARUM VERŐ MODULAMINE PER G.(EORGIUM) E.(ENYEDI) T.(RANSSYLVANUM)
CONCINNATA.
Gyakor históriákat, tudom, hallotok, Szép dolgokat az krónikákból olvastok, De ez egyre, tudom, nem találtatok, Szép lőtt dolgot mondok, kérlek, halljátok!
Éneklésem most leszen Tancredusról, Gismundáról, király szép leányáról, Gisquardusról, főkancelláriusról,
Végre szólok nagy szörnyű halálokról.
Óh mely bódog, azki más nyavalyáján Példát szokott venni, nem maga házán, Sőt tanólni szomszéd nyomorúságán, Esztelenség tanólni maga kárán.
Régi példa közbeszédben mondatni, -Ezt hallottuk sokaktól énekletni:
Okos róka vetett tőrt elkerüli, Tanólt héja az horgot is süvöltí.
Gyakor példák kiket nem serkenthetnek, Máson esett károk nem taníthatnak, Azok magok nyavalyáján jajgatnak, Mint Tancredus bolondságán óhajtnak.
Igen kazdag király Tancredus vala, Mint ki Olaszországnak ura vala, Országában békességgel él vala, Salernumban ennek lakása vala.
Vala az királynak egy szép leánya, Keresztségben neve Gismunda vala, Vén királynak kedve csak ebben vala, Mert férfimagzatja néki nem vala.
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 223
Sok úrfiak királynak Gismundáért,
Udvariának királynak leányáért, 30 Sokan nála szenvednek szépségeért,
Úgy fáradnak ifjak leány kedveért.
Emberkorban már szép Gismunda vala, Virágjában élete fénlik vala,
Házasságban ifjak kéretik vala, 35 Ezer kérő egy nap kérette vala.
Nagy sokká de királytól halasztaték, Házassága leánnak tartóztaték, Várja honnét jobb szerencse érkeznék,
Sok ifjaknak szüvek igen csalaték. 40 Ifjú olasz király azonba juta,
Ardeából nagy kazdagsággal juta, Tancredusnak bízván házára szállá, Kit úrfiak félkedvvel látnak vala.
Ez királynak noha nem szép termete, 45 Kazdagságért de vagyon böcsületi,
Rút termetét ezzel helyjére viszi, Szép Gismundát ez házasul megnyeri.
Drága ajándékot atyjának ada,
Örömében sok kincset osztogata, 50 Drága öltözettel Gismundát látá,
Öröm után Ardeában indula.
Igen bosszonkodnak ezen az ifjak, Kik leányért régtől fogva fáradtak,
Reménségben hogy megcsalatkoztanak, 55 Tanácskoznak, mint azt megtorolhassák.
Tartóztatni azért fiát nem méré, Mert országát sok irigyektől félté, Szép erővel országában ereszté,
Mint jó fiát leányával üdvözlé. 60 Rövid üdőn vén királt keseríté,
Ifjú királt mert az halál elvivé, Szép Gismundát vég özvegységben ejté, Irigyeknek ebben kedveket leié.
224 ENYEDI GYÖRGY '.
65 Az országnak ezen nagy gondja esek, . j Királyságnak magva hogy elvétetek, ...
Görög birodalom asszonyra esek, Ebből károk vitézeknek érközék.
Nagy sírással asszony kesereg vala, 70 Szép ruháját gyászra fordítja vala,
Ágyasházban berekeszkedik vala, Sok ideig színét nem látják vala.
Sőt ez dolgot midőn urak meglátnák, Mint vehetnék eleit, gondolkodnak,
;5 Mert ez forog elméjében uraknak, Hogy az bánat gyakran oka halálnak.
Intek erre, atyjához haza menne, Salernumban Tancredushoz sietne, Mert szűvének úgy lenne könnyebbségei so Bánátiról kérlelné szokott földe.
Lőn ez tanács tőle megtagadásban, Foglalatos immár úti dolgában, Országából atyjához indulatban, Szép udvara királynak nagy bánatban.
85 Urak búval asszonyokat már viszik, Tisztességgel vén atyjához késérik, Bánatírói szép beszéddel kérlelik, Országáról se feledkeznék, intik.
Asszonyoktól urak elbúcsúzának, 90 Tancredushoz, atyjához, hogy jutának,
Engedelmességgel fejet hajtanak, Hogy hóltiglan nékíe szolgálnának.
Nagy szép szókat ajándékkal vevének, Az asszontól urak tiszteltetének, 95 Országoknak gondjára intetének,
Békességgel házokhoz eredének.
Udvarának Gísmunda meghagyatá, Senki ura halálát ne forgatná, Sőt előtte nevezetben se hozná, ÍOO Mert érette szörnyű halált kóstolna.
GISQUARDUS ÉS GÍSMUNDA. 225 Semmi vigasztalás nem fog szűvében,
Nagy bánattól fogyatkozott eszében, Erős hittel lőn illyen esküvésben, Éltig lenne özvegyágy-tísztelésben.
Ilyen esküvését atyja jovállá, io>
Ifjúságnak lángját meg nem gondolja, Hogy férfitől aszonyember búcsúja, Éh farkasnak mint báránytól elállta.
Nincsen azért az vén királynak gondja
Leányának való házasságára, 1 1 0 Örök özvegységre mert magát adta,
Hűti vagyon annak megtartására.
Gyakran esik if jaktól ez csalárdság, Szép menyektől főképpen ily álnakság,
Midőn őket éri kevés bosszúság, 115 Ottan hütre megyén az apácaság.
Ritka, higgyed, szerelem igazsága, Ő hütiben igazán megállása, Mert valahol megindult ő folyása,
O t t senkitől nincs bizonyos h a t á r a . 120 Azért király még bizik leányához,
Semmi kétsége nincs szép Gismundához, Támaszkodik özvegy fogadásához, * Nem gondolja, hogy végre néki bút hoz.
Tancredusnak udvarában egy ifjú, 125 Lakik vala Gisquardus, szép termetű,
Jó erkölcsű, jámbor, ékes beszédű, Minden dolgaiban oly jó víg kedvű.
Igaz vala ország szolgalatjában,
Az királynak szükséges dolgaiban, 130 Mindenekben tanácsa titkaiban,
Fő dolgosa az cancellariában.
Az Úr Isten felvötte szegény nemből, Nemességet mert nem vött szüleiről,
Kazdagságot sem hozott eleiről, 135
Mind Dávidot emelte juhok közül,
ÉGI M. KÖLTŐK TÁRA VIII. 15
226 ENYEDI GYÖRGYI Mindenektől udvarban böcsületben, Országtól is Gisquardus szeretetben, Szép erkölcse hozta ily nevezetben,
1 4 0 Királyságra méltó dicsiretiben.
Nagy sokaknak de vagyon bántásokra, Házasságban főképpen ártalmokra, Az nemesség, jámborság bízására,
Nem tudják, hogy nincsen most annak ára.
145 Ó h m e l y r i t k a m o s t a z o l l y a t é n n e m e s , Kazdagságért hogy ki nem volna nemes, Tudományért volna csak böcsületes, Pénzért minden most nemességben nyertes.
Bolondságnak mondom azzal kérkedni,
t50 Eleinknek jelével dücsökedni, Jó erkölccsel semmit bizonyítani, Nemességnek nyomdokit nem követni.
Igen hamar Gismunda megváltozék, Mert üdőtől bánat megenyhítteték, 155 Fogadásra ingyen sem emlékezek, Az gyász alá szerelem beférkezék.
Lőn, hogy király urakat vendéglené, Balkéz felől szép Gismundát ülteté, Ellenében Gisquardust helyhezteté, 160 Az kegyetlen Cupido ezt örülé.
Isznak urak királlyal nagy örömben, Ifjak főnek szerelemnek tüzében,
Hogy egymással nem szólhatnak különben, Jelintéssel fohászkodnak szűvekben.
165 Sok úrfiak mégis titkon fáradnak, Adománnyal hercegek munkálkodnak, Gismundának szerelmében jussanak, De Cupido igírte Gisquardusnak.
Fogadását Gismunda nem állhatá, 170 Atyja előtt tött hitét nem jovallá, Özvegységét sokáig nem tarthatá, Mert szerelem tüze hütit megbontá.
GÍSQUARDUS ÉS GISMUNDA. 227 Régtől fogva; hallották közpéldában, l
Állhatatlan asszony fogadásában,
Hogy ki volna még a szép ifjúságban, 175 Nem kerüli léptét Venus ágyának.
Azért vétkek vagyon itt az atyáknak, Házasságra illendő magzatjuknak Nem viselik jó gondját leánzóknak,
Szerencsébe mert sokáig tartatnak. 180 Nem javallom, kazdagságot kik néztek,
Személyekben sok válogatást tesztek, Jegyruhának valakik csak örültek, Igaz szeretetnek de nem engedtek.
Csoda nagy szerelme gerjed asszonnak, 185 Mert Gisquardust már óhajtja urának,
Nincs emlékezeti fogadásának, Gyakorta int szemeivel ifjúnak.
Irgalmatlan istennek, mint az tüzet,
Pogán bölcsek írták a Szeretetet, 190 Sem gazdagot, sem szegént mert n e m nézhet,
Hálójában valakiket keríthet.
Szerelemnek tüzet nehéz titkolni, Felgerjedett lángját nehéz oltani,
Akárki mint igyeközzék fedezni, 195 Meggyűlt szösznek, higgyed, füstét nézhetni.
Csak ez vala kévánt igyekezetek, Mint lehessen egymással szembe létek, Mert mindketten örülnek személyeknek,
Mindazáltal rettenti is félelmek. 200 Igen féltik magokat kisebbségtől,
Mert szerelem gyakorta nincs a nélkül, Szép Gismunda retteg sok őrüzőktől, Gisquardus is udvari irigyektől.
Követségre magokat sem bizhatják, 205 Mert hűséget szolgákban ritkán látják,
Azmint lehet, azért igen titkolják, De szűveknek lángjokat nem olthatják.
15+
228 ENYEDI GYÖRGY.
Okos vala Gísmunda mindezekben 210 Oly szép módját t i t k o n viselt t ü z é b e n ,
Okkal tudja magát tartani ebben, Nem hordozá szűve lángját nyelvében.
Magát ójja oly igen csendeszségben, Hogy ne essék csácsogás beszédében, 2i5 Mert gyakorta ifjak esnek oly tőrben,
Magok nyelve hozza farkast veremben.
A szerelmet, higgyed, nehéz titkolni, Kiváltképpen hói folyását kezdheti, Ha járását úttal nem követheti, 220 Csalfával is de kész hozzá kezdeni.
Rá gondola Gismunda bátorsággal, Már dolgához kezde szép okossággal, Mert nem szólhat különben mátkájával, Őt köszönti szép keze írásával.
225 Okos asszony ily módot ebben leié, Hogy levelét szerelmének küldhesse, Egy szép öreg fuallót ehhez szerze, Fuallóban levele berekesztve.
Megtanítá követét járására, 230 Követségben üdőt válogatásra,
Hogy jó módot keresne szólására, Fuallónak titkon beadására.
Jóllehet nagy szűvel jóakaratját, Asszonyának fogadá ajándékát, 235 De nem érti az fuallónak titkát,
Csak gondolja szűbeli jó szándékát.
Tekinté meg a fuallót, nem üres, Szerelmének levelével sőt terhes, Ékes beszédekkel az levél teljes,
240 Ezen ifjú éjjel, nappal szolly (így) heves.
Hűségesen az levél írva vala, Az Gisquardust mely erre inti vala, Gísmundával volna nagy titok szava, Azért kevés fáradságot ne szánna.
GISQUARDUS ÉS GISMUNDA. 229 Igen örül ifjú ez kévánságnak, 245 Nem mond ellent asszony akaratjának,
Bátrabb engednie bujaságának;
Szegni kedvét hogynemmint asszonyának.
Rövid szóval az levél megtanítá,
Hagyott helyre Gisquardust igazítá, 250 Személy szerént hói Gismundát találná,
Szép virágát Venusnak szaggathatná.
Nincs oly titok, kit a szerelem nem tud;
Okosság nincs, kit felforgatni nem tud;
Oly rejtökhely, kit megkeresni nem tud, 255 Okos, bátor, mert mindeneket tanólt.
Az királynak udvarához nem messze, Elhagyatott sötét barlang rekesztve, Mely senkinél már nincs emlékezetben,
De asszonnak gyakran forog eszébe. 260 Úta nincsen sohonnat az barlangnak,
Sötétsége de mint vadak házának, Felnevése körül az sok töüs gaznak,
Nem mondanád méltó Venus ágyának.
írásában mutatta az barlangra, 265 Kire nézne mint drága polotára,
Úgy sietne, mint szép ágyasházára, Fáradsága lenne vigaszására.
Ennek penig bátrabban járására,
Került tőrnek eltávoztatására, 270 Irigységnek szemek behunyására,
Sötét éjét várnának járásokra.
Nem lön ehhez késedelme virágnak, Szűvét adta mert erős bátorságnak,
Kötve vége ablakhoz az sinórnak, 275 Aláereszkedék falán várának.
Siet hamar az barlangot elérni, Mert hitinek eleget akar tenni, Néha tövis gyenge testét érleli,
De szándékát azért hátra nem veti. 280
2 3 0 ENYEDI GYÖRGY:
Juta hamar Gismunda az barlangban, Csak egyedül vagyon nehéz varasban, Gyenge szűve retteg az sötét házban, Minden reménsége csak Gísquardusban.
>85 Semmi késedelem ifjú dolgában, Siet öltöznie szattyán ruhában, Sok töüs miatt ne bántassék útában, Mi ruhába úta legyen bátrabban.
Faradságot sokat el kell szenvedni, 190 Nagy gyakorta félelmes helyen járni,
Sok szerencsét kell annak megpróbálni, Szerelemnek után ki akar járni.
Rest ifjakat Venus asszony nem kedvel, Nem is lakik az félelmes szűvekkel, 95 Vitézkedik de csak az merészekkel,
Gyakran esik ügye körmesb kezekkel, Az szerelem úta megfoghatatlan, Azmely szűbe beakad, nyughatatlan, Sok szép álmot megfojt, mert állhatatlan, oo Félelemmel rakva, fáradhatatlan.
Tudja vala ifjú, hogy az barlangban, Szép szerelme várja ágyasházában, Semmi tartóztatás azért útában, Nagyhirtelen beköszöne barlangban.
05 R a j t a e s e k v i r á g n a k n a g y ö r ö m e , Mert régulta ezt óhajtotta szüve, Erre vitte nyughatatlan szerelme, Fejét adta érte veszedelemre.
Immár bízvást örvend mint mátkájával, ío Ölelgeti szép gyenge tagaival,
Szerelméről maga beszél ifjúval, Bátorítja illyen szép mondásival:
„Semmit ne félj, ifjú! légy bátorságba, Ne gondold ezt, hogy hütöm az sokságba, 15 Özvegységnek mert noha voltam rabja,
De már szerelmednek leszek hű foglya.
G1SQUARDUS ÉS GISMUNDA 231
„Vegyed azért víg kedvvel szerelmemet, Oly nagy híven megőrizd beszédemet, Koronámmal néked adom hütemet,
Bizonyságul fogjad szép jegygyürőmet.'" 320 Nagy sok ékes beszélési származnak,
Szép Gismunda ajaki mosolyognak., Hiszen Venus hízelkedő szavának, Nem gondolja néki végre bút hoznak.
Irigy, állhatatlan szerelem dolga, 325 M i n d e n e k e t felforgat járásába,
S z é p ifjakat jobb vígságnak ú t á b a , T ő r b e n akaszt, ejt nagy nyomorúságba.
Csalárd Venus Parisnak hütöt ada,
Hogy az arany almának szép jutalma, 330 Kazdagsággal lenne Görög Ilona,
Végre alma Trója fogát váslatá,*
* Ennek nyílvábban való megértésére noha bővebben szólhatnék, de egyen ez csak rövideden. (Ez éneknek több része az argumentum után szép
enddel követközik.)
Ex Bocatii lib: 6. cap: 22. Item lib: 12. cap: 52. Homero & Didymo liisque compluribus Trója flammam miseram deplorantibus,
Peleus királynak és Thetis asszonnak az Achiles anyjának menyeg»
ejére midőn három istenasszonyok: Pallas, Juno és Venus asszon hivat-attak volna: miért hogy Discordia asszony nem hivattaték az menyegzőre, lagának azt kisebbségnek tartá és bánkódék rajta.
Vala penig ezen nagy gondolatja, miképpen ezt megtorolhassa és osszúval visszaadhassa, hogy Discordia és ez menyegző örökké emlékezet-en lemlékezet-ennének,
Talála ily módot benne: Méné az Atlas királynak három leányihoz, :iknek szép kertekben drága arany almák teremnek vala, mert hogy külön-ben az almákhoz nem juthata, (mert lángos oroszlán őrzi vala az kertet), lagy könyörgéssel eggyet nyere az király leány i-t ól. Mely arany almára tötükkel ez igéket metszé: Pulchriori detur, azaz: Az három istenasszonyok :özt valamelyik szebb, tehát azé legyen az a szép alma és így az almát .nnak a fának eggyik ágára titkon köté, mely fa alatt az asszonyoknak akodalmok vala.
Ezen az asszonyok közt háborúság és vetélkedés indula, mert mindenik néltónak itili- vala magát az arany almához.
Melyen mikor nem alkhatnának, Jupiternek papjához ménének és az
>aptól tanólságot kérdenek, mit kelljen cselekedniek ez kétséges dologból?
2 3 2 ENYEDI GYÖRGY :