• Nem Talált Eredményt

SZTÁRAI MIKLÓS

In document MAGYAR KÖLTŐK TÁRA vm. (Pldal 132-137)

AZ VIZEZÖNNEK HISTÓRIÁJÁRÓL VALÓ SZÉP ÉNEK, MOISESNEK ELSŐ KÖNYVÉNEK HATODIK, HETEDIK, NYOLCADIK ÉS KILENCEDIK RÉSZÉBŐL SZERZETTETETT.

Az Sodorna veszedelméről való énekének nótájára. Mely igy kezdetik el: Beszélek Ábrahám atyánknak dolgáról.

Nagy jeles dolgokat az régi próféták Isten lelke által könyvekben beírták, Világ kezdetitől fogva melyek voltak, Mi tanulságunkra mind élőnkben adták.

5 lm a szent Moises ő első könyvében Nagy szépen megírta hatodik részében, Mit mivele Isten az régi üdőben:

Ez széles világot veszté vizezönben.

Csakhamar ez vala világ kezdetiben, 10 Ezerhatszázötven és hat esztendőben,

Emberi nemzetnek elterjedésében, Rettenetes dolgok lőnek azonközben.

Oly nagy sok gonoszság világban indula, Az bün emberek közt igen elárada, 15 Éktelen bujaság közöttek sok vala

És fertelmességgel az föld rakva vala.

Lám az házasságnak e rendit felbonták, Istennek szerzését azzal megrutíták, Patriarchák szavát es ők nem fogadák, 20 Istennek igéjét de ők megutálák.

AZ VIZEZÖNNEK HISTÓRIÁJÁRÓL VALÓ SZÉP ÉNEK. 259

Az hatalmas Isten ezen megbúsula, Hogy nép gonoszsága ez földön sok vala És hogy szüvök bűnre csak hajlandó vala, Báná, hogy az embert teremtötte vala.

Végezé magában, hogy elvesztenéje, 25 Mert gonoszságokat el nem szenvedhetné,

De hogy kegyességét ő kijelentené, Százhúsz esztendőt megtérésre engede.

Sőt annakfelötte sok óriásokat,

Támaszta közöttök sok hatalmasokat, 30 Kikkel nyomorgatá ő az embereket,

Hogy hozája inkább téríthetné őket.

Semmit de nem foga Istennek ostora, Sőt nép gonoszsága inkább elárada,

Kin Isten magában igen megbúsula 35 És Ő búsultában imigyen szól vala:

„Természetét, látom én az embereknek,, Gonoszra hajlandóságát ő szüvöknek, Azért föld színéről én elvesztem őket,

Mert bánom még azt is, hogy teremtem őket." 40 Az üdőben vala egy nagy patriarcha,

Ki az szent Noénak neveztetik vala, Igazhütü ember, istenfélő vala

És minden dolgában tökéletes vala.

Rejá az Istennek az Istennek oly nagy gondja vala, 45 Mert Isten kedvében a szent atya vala,

Szép három fiákkal megáldotta vala, Sem, Cham, Japhet nékik az ő nevek vala.

Igen szépen őket felnevelte vala,

Isten félelmére tanította vala, 50 Házastársot nékik szépen szerzett vala,

Istennek törvénye szerént élnek vala.

Noénak az Isten akkor megjelenté, Mi szándéka volna, szépen megbeszélé,

Nagy kegyelmességét hozzá megjelenté, 55 Renddel im ekképen nagy szépen elkezdé:

17*

260 SZTÁRAI MIKLÓS:

„Végeztem magamban, hogy én ezt miveljem, Az népet az földről hogy mind elveszessem, Minden állatokat vélek vizben öljem,

60 Mert gonoszságokat már el nem tűrhetem.

Semmit te ne késsél, de nagyhamarsággal, Fönnyűfából bárkát csinálj gyorsasággal, Mind kövül s mind belől őt megkend szurokkal, Kiben megmaradhass az te családoddal.

65 Ekképen peniglen az bárkát csináljad:

Háromszáz singnire az hosszát csináljad, Szélességét ötven singnire csináljad, Magasságát penig harminc singre hagyjad.

Gyakor kamorákat belől benne csinálj, 70 Egy singni ablakot felyül rajta csinálj,

Ajtót köz.éparánt az oldalán csinálj És három feneket az bárkának csinálj.

Rövid üdőn hozok vizet ez világra, De teveled kötést teszek mostanában, 75 Hogy téged megtartlak nyílván az bárkában,

Te házad népével hogy megmaradj abban És bevígy teveled minden állatokat,

Hét himet, hét nőstént végy az tisztájában, Egy himet, egy nőstént az tisz(tá)talanban, 80 Hogy megmaradjanak veled az bárkában.

Gyűjts sok eledelt is be oda magadnak, Hogy legyen mit enni az te családodnak És legyen mit adnod mind az állatoknak, Hogy fogyatkozások ne legyen azoknak,"

85 lm az Noé semmit akkor nem mulata, De nagyhamarsággal bárkát megcsinálá, Akképpen mint Isten néki parancsolá, Mert ő istenfélő jámbor ember vala.

Oly nagyhamarsággal az üdő betelek, 90 Az százhúsz esztendő csakhamar elmulék,

De nép gonoszsága inkább nevekedék, Noénak Istentől illyen szó adaték:

AZ VIZEZÖNNEK HISTÓRIÁJÁRÓL VALÓ SZÉP ÉNEK. 261

„Dolgodat hagyj hátra, menj be az bárkába, Mind házad népével takarodj be abba,

Nagy esőt bocsátók mert hét nap elmúlva, 95 Negyven éj, negyven nap mind esik azután.

Oly hamar akkoron Noé bekészüle, Mind háza népével bárkában beméne, Minden állat hozzá szám szerént beméne,

Az bárka ajtaját Isten beszegezé. 100 Mindjárást támada nagy árviz ez földen,

Noénak hatszázadik esztendejében,

Az Szent György havának tizenheted napján, Mely napon az Noé méné az bárkában.

I g e n n a g y sok e s ő k égből s z a k a d á n a k , 105 Egeknek ablaki megnyilatkozának,

Földnek kútfejei mind felszakadának, Negyven éj, negyven nap vizek áradának.

Nagy rettenetesen az viz elárada,

Ez széles világot bebomlotta vala, 110 Minden hegyek felett nevekedett vala,

Tizenöt singnire hegyek felőtt vala.

Oly szépen az bárka vizén úszkál vala, Minden állatokat az viz megöl vala,

Emberek és vadak mind megholtak vala, 115 Miként az Úr Isten elvégezte vala.

Gondja az Istennek az Noéra vala, Mert noha az bárka tétova labb vala, De semmit az vizek nem árthatnak vala,

Istennek hatalma ótalmazza vala. 120 El nagy sok ideig az viz ígyen álla

Áradva az földön, semmit sem apada;

Másfélszáz nap ebben éppen eltölt vala, Semmit az víz ezen addig meg nem szállá.

Oh mely csudálatos Isten kegyessége 125 És ő híveihez való nagy szerelme!

Mert azokat tartja mindenkor kedvébe, Azkik tiszta szüből biznak ő nevébe.

62 SZTÁRAI MIKLÓS;

Rettenetesképpen ő nagy haragjában o Bűnért ez világot elvesztette vala,

De Noét bárkában megtartotta vala, Azmíképpen néki felfogadta vala.

Gondja az Istennek Noéra nagy vala És mind véle való vadakra, barmokra, 5 Az vizet az földről elvenni akará,

Hogy Noénak ismét az földet megadná.

Igen nagy hirtelen egy szelet támaszta, Kivel az vizeket megszállítanája, Földnek kútfejeit el-bédagaszulá, ) Az esőt az égből és ő megállatá.

Oly hamar az vizek apadni kezdenek, Az földnek színéről helyére térének, Szent Mihály havának tizenkét napjára, Armenia hegyén az bárka megszálla.

; Bárkában az Noé szépen hallgat vala, . Az földről az vizek szállton szállnak vala, Karácson havának legelső napjára

Nagy hegyek tetei megtetszenek vala.

Azonközben Noé szorgalmatos vala,

> Viz szállása felől gondolkodik vala, ••

De hogy ezt az Noé inkább megtudhatná, Az bárka ablakát akkoron megnyitá.

Gondola az Noé ezt önnenmagában, Az bárka ablakán hollót kibocsátna, Hogy ki ez dologról néki jó hírt hozna, Akkoron az hollót kibocsátta vala.

De az holló nem jól követségbe jára, Mert csak idestova repesvén büdosa, De lám az Noénak semmi hírt nem hoza, Mert Noéhoz holló vissza nem tért vala.

íme egy galambot az Noé választa, Melyet az bárkából hamar kibocsáta, Galamb sohól lábát meg nem nyugothatá, Azért az Noéhoz téré az bárkába.

AZ VIZEZÖNNEK HISTÓRIÁJÁRÓL VALÓ SZÉP ÉNEK. 263 Patriarcha őtet bárkába bevévé, 165 Hét nap után ismét őtet kiereszté

És az galamb szintén estvé haza jőve, Egy olajfaágat hozza őnékie.

Akkoron az Noé ebből megismeré,

Vizek megszállását ő eszében vévé, 170 Hét nap után ismét azt ő kiereszté,

De az galamb többé hozzá meg nem téré.

Temérdekí sok viz földről mind elszálla, Hogy az Noé hatszázegy esztendős vala,

Az Bőjtmás havának legelső napjára, 175 Az bárka fedelét az Noé elhányá.

Rövid üdőn az föld szépen megszárada, Az Bőjtmás havának legelső napjára Esztendő tíz napig lön Noé bárkába

És Istentől akkor ő szózatot hallá. 180 Ott Isten Noénak im e k k é p p e n szóla,

Bárkából kijőne, néki parancsolá, Minden állatokat bárkából kihozna, Az Noé ezekben mind híven eljára.

Noénak im ez lőn első gondolatja, 185 Nagyhamar Istennek ő csinála oltárt,

Tiszta állatokból ő tőn áldozatot, Kivel az Istennek ada nagy hálákat.

Óh mely igen kedves lőn ő áldozatja,

I s t e n h e z f e l h o t t a a n n a k ő illatja, 190 Mert igaz hütből lőn az ő áldozatja,

Akkor az Úr Isten ezt monda magában:

„Semmiképpen többé én ezt nem mivelem, Emberért az földet többé el nem vesztem,

Mert emberi szűnek gondolatját látom, 195 Csak bűnre hajlandó, azt bizonnyal tudom.

Vizezönnel többé nem vesztem ez földet, Hlyen állapatban tartom meg én őtet, Jóllehet részszerént megbüntetem őtet,

Azmíglen az földre eljő az Itilet. 200

!64 SZTÁRAI MIKLÓS!

Ollyanképpen lészen ez földnek ő rendi, Az nyárnak, az télnek addig meg kell lenni, Vetés, aratásnak is meg nem kell szűnni, Az napnak és éjnek helyjén kell maradni."

)5 Sok szép beszédekkel az Isten Noénak, Akkor szólott vala az ő fiainak, Kik az áldásban ott véle valának, Hlyen szép áldomást Istentől hallanak:

,,Én mondom tínéktek, hogy gyümölcsözzetek [0 És az földnek színén elszaporodjatok,

Annyira ez földön elsokasodjatok, Az földet népekkel széllel betöltsétek.

Mind uralkodjatok ti az állatokon, Vadakon, férgeken, égi madarakon 5 És az vizekbéli számtalan halakon,

Az ti félelmetek legyen mindazokon.

Prédájul tinéktek adtam mindezeket, Eledeletekre megengedtem őket,

Mindeddig öttétek az földnek gyümölcsét,

;o Azmellett szabadon egyétek ezeket,"

Emberek mert soha az vizezön előtt, Sem hússal, sem hallal nem éltek azelőtt, Földi gyümölcsökkel magokat éltették, Isten hattá vala nékik, hogy azt eggyék, 5 Romlása de nagy lőn földnek vizezönkor,

Nagy ösztevérsége viz miatt lőn akkor, Ezokáért Isten nékik hagyá akkor, Állatok húsával hogy élnének bátor.

Csak illyen tilalmat vete őnékiek,

3 Hogy az húst véresen, nyersen meg ne ennék, Vadak módja szerént ne cselekednének, Az húst, mint az vadak, ők ugyan ne ennék.

Ott ezt is őtőlök akkoron megtiltá, Hogy embervért köztök senki ne ontana,

; Emberöldökléstől magát ótalmazná,

1

AZ VIZEZÖNNEK HISTÓRIÁJÁRÓL VALÓ SZÉP ÉNEK. 265 Lám büntetését is gyilkosságnak vette.

Hogy minden, valaki az embert megölné, Annak ember által ontatnék ki vére,

Mert az Isten embert képére teremte. 240 Ennye szabadságok vala gyilkosoknak,,

Az vizezön előtt minden gonoszoknak, Embertől büntetés nem vala azoknak, Valakik embervért közöttek ontanák.

Nagy hamissága itt megtetszik pápának, 245 Isten ellen támadott Antichristusnak,

Ki lőn megtiltó ja világban azoknak, Melyek az Istentől engedve valának.

Derékképpen Isten Noénak engedé,

Állatok húsával hogy szabadon élne, 250 Hallal, hússal magát egyaránt éltetné,

Semmi válogatást ezekben ne tenne, lm Rómából pápa ezt tőlünk megtiltja, Az étekben való válogatást hagyja,

Pénteken, Kántoron húst ne együnk, mondja, 255 Isten rendelését ő ezzel felbontja.

Sőt az Isten ellen ezt is cselekeszik, Hogy ő gyilkosságra kész levelet adni, Kéntől, bűntől gyilkost kész ő megódazni,

Minden latorságra szabadságot adni. 260 Semmi tilalma nincs az paráznaságnak,

De tilalma vagyon nála házasságnak, Maga Isten hagyá azt is az Noénak, Tiszta házasságból hogy szaporodnának.

Isten az Noénak azt is felfogadá, 265 Hogy vizezönt többé földre nem bocsátna,

Vizezönnel többé földet nem vesztené, Ennek örök jegyül az szavarvánt vette.

Meghallátok eddég az vizezön dolgát,

Moises könyvéből e szép históriát, 270 Immár hallgassátok az magyarázatját,

Ez históriának nagy szép példázatját.

266 SZTÁRAI MIKLÓS:

Óh mely jeles dolgok példáztatnak benne És tanulságunkra vettetnek élőnkbe, 275 Kiket rövidedön most vegyünk eszünkbe

És szépen beírjuk őtet mi szüvünkbe.

Sok dolgok lőttének az régi üdőben,

Azmínt írva vannak mind a szent könyvekben, Kik jövendő dolgot jedzettek magokban, 208 Miképpen megtetszik az históriában.

Az vizezön előtt világ állapatja Mostani üdőnek lám volt példázatja,

Miképpen az Krisztus ezt nyilván megmondta, Szent Máté könyvében nekünk írva hattá.

285 Lám mint vizezönkor ez széles világban Az bűn, az gonoszság eláradott vala, Azonképpen vagyon most ez világ dolga, Gonoszságnak benne vagyon áradása.

Vagyon mostan gondunk csak az jóllakásra, 290 Ételre, italra, a sok tobzódásra,

Isten igéjének nincsen foganatja, Arra is haragszunk, ki azt prédikálja.

Támadtanak köztünk most is óriások, Ez világban való nagy sok hatalmasok, 295 Kik miatt szállának reánk nyomoruságok,

Dúlások, fosztások, nagy sok vérontások.

Ezt mi reánk Isten csak azért bocsátta, Hogy megtérésünket nyilván ő kévánja, Mert veszedelmünket nekünk nem akarja, 300 Ezechiel által ezt nekünk megmondta.

Most mint fogjon rajtunk Istennek ostora, Az mü életünknek rendi megmutatja,

Mert lám jobbulásunk nincsen nekünk abban, Sőt mind napról napra leszünk gonoszabban.

305 De az Isten nyilván ezt el nem szenvedi, Sőt nagy büntetéssel nyilván megbünteti, Ez gonosz világtól azért elszakadjunk És az szent Noéval az bárkában szálljunk.

AZ VIZEZÖNNEK HISTÓRIÁJÁRÓL VALÓ SZÉP ÉNEK. 267 Imé a szent Noé példázza az Krisztust,

Az bárka peniglen az ő szent egyházát, 310 Mert miképpen Noé építé az bárkát,

Azképpen az Krisztus az ő szent egyházát.

Csak adjunk magunkat mi a szent Noéhoz, Az mi pásztorunkhoz, az Jézus Krisztushoz,

M a r a d j u n k meg véle együtt az b á r k á b a n , 315-Az tőle épített anyaszentegyházban.

Istennek igéjét örömest hallgassuk, Az mi életünket a szerént rendeljük, Isten prófétáit mi meg ne utáljuk,

Sőt nagy böcsületben azokat mi tartsuk. 32»

Tőlek azmit hallunk Isten igéjéből, Örömest fogadjuk mi azt tiszta szüből, Rettenjünk Istennek fenyegetésétől, Az reánk jövendő nagy veszedelemtől.

Ezt ha mivelendjük, bizonnyal meghiggyük, 325 Isten velünk leszen, bátor nyilván tudjuk,

Nyomoruságinkban nem hagy el, meglátjuk, Miképpen az Noé példájában halljuk.

Tétova az bárka noha hányattaték,

Az vizezön miatt széllel hordoztaték, 33»

De lám az vizekből el nem boríttaték, Istennek általa megótalmaztaték.

Sőt az vizek néki gyámoli levének, Az földről általok mert felemeltetek,

Vizektől az földen el nem boríttaték, 335 Az benne valókkal éppen megtartaték.

Ekképpen az Isten soha el nem hagyja Az ő szent egyházát, sőt azt ótalmazza, Noha háborúval gyakran látogatja

És az ő híveit ő megostorozza. 340 Csak mint kegyes atya velünk cselekedik,

Az mi bűneinkért reánk fegyedezik,

Mert veszedelmünkbe ő nem gyönyörkedik, Sőt idvösségünkre nyilván igyekeszik.

268 SZTÁRAI MIKLÓS, 3,4,5 Oly igen kévánja ő az mi jovunkat,

Hogy mindenkor bocsát ránk oly nyavalyákat, Kikben ő láthassa minekünk házunkat, Mert igen akarja mi jobbulásunkat.

Mikor ő mireánk az vesszőt bocsátja, 350 Lám az mi hütünket akkoron próbálja

És irgalmasságát hozzánk megmutatja, Az mi életünket hogy megszabadítja.

Megemlékezek az Noé bárkájáról És mind benne való vadakról, barmokról:

355 így megemlékezik az mi nyavalyánkról És ő megszabadít, higgyed, minket abból.

Ezt is jól eszünkbe, kérlek, hogy mi vegyünk, Hogy az bárka kivül valakik levének, Az vizezön miatt azok elveszének, 360 Mi tanulságunkra azok is levének.

Nekünk mostan bárkánk az anyaszentegyház, Ha annak tagja lesz és abban megállasz, Hittel, jó élettel te benne megmaradsz, Az örök halállal, higgyed, te meg nem halsz.

365 De miképpen Noé bárkából kijővén, Tiszta állatokból áldozatot tévén, Magát és családját Istennek ajánlá, Istennek áldását akkoron meghallá:

Akképpen az Krisztus az itilet napján 570 Minket ő híveit szent atyjának ajánl,

Örök boldogságban és részessé tészen, Véle uralkodjunk örök dücsőségben.

Tanólságra nekünk ezt szerzek versekben, lm az Balásfalván Kikellő mentében 375 Másfélezerhetven és hat esztendőben,

Kiből dicsirtessék az egy Isten, Ámen, FINIS.

SALAMON KIRÁLYNAK MARKALFFAL VALÓ TRÉFABESZÉDEI 269

ÁLAMON KIRÁLYNAK, AZ DÁVID KIRÁLY FIÁNAK

In document MAGYAR KÖLTŐK TÁRA vm. (Pldal 132-137)