1571.
VITA JOANNIS SECUNDI ELECTI HUNGÁRIÁÉ REGIS, SCITICO SERMONE A DEMETRIO CHANADI, EIUSDEM PRINCIPIS SECRETARIO MISEKABILITER
DECANTATA.
Csudálom, gondolkodván, világ állapatját, Nyilván látom mindenben állhatatlan voltát, Nem történetből vallom szerencse forgását, Sem emberi erőtűi neki változását.
Ha régtűi fogva esött dolgokat meghányom, g Ez világot az Isten igazgatta, látom,
Birodalmoknak nevesét őtűle tartom, Megszállását, romlását csak űtűle vallom.
Az Isten mély tanácsát ember nem tudhatja,
Bölcs ő cselekedeti, senki nem foghatja; io Mely állhatatlan szerencse, minden jól látja,
Melynek az ő járását csak Isten hordozza.
Nincs semmi jó szerencse, kit Isten nem adjon, Sem oly gonosz szerencse, kit ő nem bocsásson,
De az Istenre azért senki ne zugódjon, 15 Igazságból tanácsa mert Istennek vagyon.
Anyjának még méhébe mikor ember nem volt, Élete meddig folyjon, meghatározta volt, Kiről az szent Jób nekünk igen bőven szólt,
Mikor Isten testében megsanyargatta volt. 20 De vagy jó embereknek, vagy gonosz adatik,
Isten nevét hogy áldják, tülök kívántatik, Mert tiszta arany mint az tűzzel próbáltatík, Keresztyén is próbával csak megigazodik.
Istennek foghatatlan ő titkos tanácsa, 25 Emberek okossága azt meg nem tudhatja;
Mit cselekedik, minden ember csak csudálja, De bizonyos okait senki nem foghatja.
214 CSANÁDI DEMETER.
Dicsősége világnak csak olyan mint árnyék, 30 Maradása csak addig vagyon, míg az jégnek,
Urak, királyok, országok az Úr Istennek, Vannak erős kezében ű szent fölségének.
Ezekről tanúságunk szent írásból vagyon, Királyok országlása hogy Istentől vagyon, 35 Hogy születésnek, halásnak ideje vagyon,
Építésnek, rontásnak rendeltetve vagyon.
Magasságos tanácsa Istennek betelik, Az földre híre nekül egy hajszál nem esik;
De még csak egy kis veréb is meg nem öletik, 40 Hát emberi okosság heába vesződik.
Elrendelt határunkat senki el nem hagyja, Jób patriarcha nekünk nyilván ezt kiáltja, Istennek nevét nagy kínjába magasztalja, Isten azért például őt nekünk mutatta.
45 Több példát én ezekről mást elő nem hozok, Az második jó János királyról csak szólok, Kinek halálát szánom, kérlek, ne bánjátok, Vitéz fejedelmünk volt, mindnyájan tudjátok.
Én csudálom, ki gonoszt mondhat ű felőle, 50 Nem látom, semmi haszna hogy jűne belőle,
Isten megtiltja, ne szóljunk fejedelmünkre, Erős büntetése hogy ne szálljon fejünkre.
Romló sárból embernek vagyon ű állása, Ne csudáid azért, ha volt mi fogyatkozása, 55 Nem volt senkinek tökéletes bódogsága,
Hadakozni szidalmas immár megholtakra.
Emlékezzünk nagy szépen azért mi felőle, Lássuk, mint viseltetett Istentűi élete, Kereszteshad lőn ez világra születése, 60 Atyjának lőn világból hamar kímenése.
Nagy háború mindjárást gyermekre borula, Nagy hadat német király űreá indíta,
II. JÁNOS KIRÁLY ÉLETE. 215 Budát gyermekre szállá, erősen vitatta,
Szerencséje első lőn ez gyermekkorába.
Ellenségtűi, némettűi, Isten ott megmenté, 65 Nagy haddal török császárt elhozá németre;
Az német hadat török szertelen elveszte, De gyermeknek lőn ebből gonoszb szerencséje.
Királnétűl az császár ottan azt kiváná,
Fiát táborba hozza, kiküldené, látná, ?o Oltalmát, mint az farkas báránnak, ajánlá,
Megmutatá, mert Budát kezéhöz kapcsolá.
Lova száját, táborát addig nem téríté, Mígnem asszont fiával Budából kiküldé,
Lippára onnan igazítá, elereszté, 75 Magyaroknak Budába fegyverét elszedé.
Egy jeles vitéz urat megtarta, megfoga, Vitéz Török Bálintot elvivé rabságba,
így jelenek meg akkor kellő tutorsága:
Oltalmazz meg, Úr Isten, ne essünk markábaI so Erdélységbe fiával asszony elindula,
Lippáról hamar Gyulafejérvárba szállá, Szerencse ott is, de nem sokáig szolgála, Nem sok időre háttal hozzájuk fordula.
N a g y csuda, m i t e l r e n d e l t I s t e n e m b e r felől, 85 Utat talál, hogy véghöz menjen mindenfelől,
Reménség nincsen szerencsemaradás felől, Rajtad, honnan nem vélnéd, nyavalya azfelől.
Asszonynak az időbe vala egy szolgája,
Fráter György neve, barát, urára támada, 90 Ura országát Ferdinánd kezébe adá,
Vendég Lengyelországba urát budostatá.
Györg fráternek ki hitte volna illen dolgát?
Hogy így megnyomorítsa asszonyát és urát,
Nem tudom Scariottal atyafiúságát, 93 De ennek is csélcsapás szakasztá meg nyakát.
16 CSANÁDI DEMETER.
Semmi, látod, embernek romlott okossága, Míhelt az Úr Istennek eljö mély tanácsa, Mert ember bizik, kit felemelt, szolgájába, 0 De gyakorta csalatik okos tanácsába.
Óh te gonosz szerencse! hogy nem keserüléd?
Özvegyasszont fiával helyéből kiűzéd;
Öt esztendeig vendégfölden kesergetéd, De ebben is Istennek akaratját tevéd.
; Kegyelmes nagy Úr Isten végre megtekénté, Szegin árva gyermeket földébe helyheté;
De mind holtáig nagy kereszt alatt élteté, Noha hatalmasoktul megtartá, megmenté.
<\
Ezképpen akar Isten azzal cselekedni, 1 Kit akar tanítani, azt szokta megverni,
Nem azért, hogy örökké akarná elvetni, De hogy ember tanulná magát megismerni.
Lengyelországból azért anyjával bejöve, Anyja három esztendőt azután élhete, 5 Esztendő előtt három urat megölete,
Kit én nem dicsirhetek, asszony hogy mivele, Marada ország gondja ifjú királyunkra,
Mikor húsz esztendeje éltének járna;
Lássuk, szerencse ezután mint neki szolgála, Sokkal inkább meglátod, űtet sanyargatta.
Vagyon az német párttal nagy hadakozása, Vagyon ellenség ellen egy fűkapitányja, De az miatt is lőn neki csalatkozása, Az hadaknak mezején hadának futása.
Lőn ezfelött mindjárást belső ellensége, Ily gonosz szerencsébe ellene készüle,
De nem sok múlva község lőn megveretésbe, Király ellenségétűi lőn menekedésbe.
Tudjad volt az Istennek ez is akaratja, Az ű mély tanácsából tanító ostora,
II. JÁNOS KIRÁLY ÉLETE. 217 Testére szállá ű szent kezének csapása,
Ugyanakkor mindjárást lőn megkórulása.
Dihösségéből melynek ki nem szabadula, Mert utolsó napjáig életének tárta,
De mindazáltal ily nagy testi nyavalyába, 135 Sokszor ellenségül lőn neki diadalma.
Ostora noha rajta Istennek nagy vala, Két erős császár között országlása vala, Birodalmába mind végig lőn maradása,
Ellenségtűi mindenkor lőn szabadulása. uo Látod, rajta Istennek szüntelen ostora,
Ellenségtűi nincs neki semmi nyugodalma, Testének vagyon betegségtűi nagy romlása, Istennek bizonnyal volt mert ez akaratja.
Gondnak, búnak nagysága miatt eLtikkadott, 145 Szíve, lelke oly igen neki keserödött,
Teste betegség miatt igen megromlott, Ez világból kimúlni sokszor óhajtozott.
Órája de mindennek rendelteivé vagyon,
Addig minden kivánság csak heába vagyon, 150 Járása nem ott, hol ember akarná, vagyon,
Minden dolga Istentűi határozva vagyon.
Krónikába beírni bizony méltó dolgát, Szerencse járásáról minden vehet példát,
Erős igyébe minden látta bátorságát, 155 Istennek remlötte mindenkor oltalmát.
Róla ha gondolkodói, azt hiszem, csudáihatod, Csak Istentűi adatott szívűnek ezt vallhatod, Pogan császárai szembe létét csudáihatod,
Kit hogy több fejedelem nem késértött, tudod. JÍ,O Okossága megvala, bátorsága vala,
Idejének javára mikor jutott vala, Házasulásra magát tekéllette vala,
De lásd, itt is szerencse mint neki szolgála.
165 Leány mátkáját mikor ű hozni akarná,
I
Annak megszerzésébe minden gondja volna, Kit akkor nem várt, halálra hamar kórula, Ez világból ottan lőn neki kimúlása.
Gondold, nézd meg ebben is szerencse járását, 170 Ne véld egy állapatba neki maradását,
Mikor leginkább fénlik, híggyed megromlását, Gyakorta csak mutatja, de nem adja magát.
i
Oly természeti neki, régi bölcsek írják,
Hogy csak keze és szárnya neki volna, mondják, 175 Mikor az kezét nyújtja, felőle azt vallják,
Akkor szárnyát megfogni nem hagyja, azt tartják.
Nagy gyorson ű szárnyával hogy elrepülhessen, Azhová menni akar, szabadon mehessen;
Mikor az kezét nyújtja, ű neki ne higgyen, 180 Senki dolgát ne higgye egyaránt menésben.
De ha kire orcáját téríti, fordítja, Szüntelen változását szívében forgassa, Isten jóvoltát mindenekbe magasztalja, Szerencse maradását ezzel támogassa.
185 Oly kegyelmes, irgalmas Isten ű fölsége.
Csak járjunk törvényébe, el nem vét űtűle, Ha ostoroz is, áldomással vegyük tűle, Zugódással, feddéssel ne álljunk ellene.
Látod nagy országoknak sokszor változását, 190 Az háládatlanságért gyakorta romlását,
Az káromlásért fejedelmeknek halálát, Mind testbe, mind leiekbe sanyarú ostorát.
Kérjük azért mi azon Isten ő felségét, Tartsa meg, kit mutatott nekünk, vezérünket;
195 Nevelje neki lelki szerencséjét,
Tegye egyessé hozzá mindeneknek szívét.
Oltalmazzon alatta gonosz pogán kéztűi, Minden lelki és testi gonosz ellenségtűi,