Az szállásra azért mikoron belépek,
1220 Péter is előtte gyorsan megállapék.Kérdi Fortunatust, ha készen volnának Minden készületi az lakodalomnak, Monda Péter néki, semmi hiba annak, Minden készülettel kazdagon volnának.
1225 Igen nagyerősen kéri, hogy forgódnék, Drágaképpen lenne minden, ügyekeznék, Mint meghaladhatná, azon gondolkodok, Királynak ebédét mint előlvehetnék.
De mikor az üdő elérkezett volna, 1230 Királynak ebédre jőni kellett volna,
Mint fejedelemért szépen küldött volna, Teljes udvarával elhívatta volna.
Szálláson akkoron kik bemennek vala, Az nagy kazdagságot csak csudálják vala, 1235 Ebédét kazdagon elfogadta vala,
Kit király magában igen csudái vala.
Hogy ily kazdagságnak hói tehette szerét, Mert nem sok ideje hogy ott érti létét, Nagysokfelé kezdé forgatnia szüvét, 1240 Mint tenné övéje Fortune szépségét.
Vigan lakozának ott mind estvéiglen, Különb-különb dolgot látnak mind szüntelen, Drága öltözetet csuda véghetetlen,
Mindenféle vala oly nagy mértékhetlen.
1243 Lakását mikoron elvégezte volna, Sok drága szépségét előhozott volna, Királynak, uraknak elosztatta volna, Kivel mendeneknél nagy kedvet találna.
Már elunták vala nézni a sok jókat, 1250 Királlyal egyembe vőnek búlcsujokat,
Hogy ideje volna meglátni házakat, Mert megunták volna már sok lakásokat.
NÉVTELEN : AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÚRIA. 373 De im ezekután király is Fortunet,
Kére ebédére hozzá menne ismét,
Meg akarná adni viszontag az övét, 1255 Fortune igére, hogy ott lenne ismét.
Végre mindezekből ily dolog lőtt vala, Egyik az másikat úgy vendégli vala, Kazdagsággal feljebb mellyik haladhatna,
Vendégségben egymást ezzel űzik vala. 1260 Elvégre az király gondola magában,
Hogy megfogyatkoznék ő a sok lakásban, Hamar esett vala illyen álnakságban, Fortunet mi módon lenne megcsalásban.
Nagyhamar hivatá Fortune gazdáját 1265 És kérdezé tőle ő nagy kazdagságát,
Ha tudja, hói vötte annyi nagysok marhát, Mert igen csudálja annak sokaságát.
Az gazda nem kesék, felele királynak,
Bocsánatot kéri ottan ő magának 1270 És kegyelmét várja főhajtva királynak,
Megmondá, mint látta házát Fortunenak:
,,Számtalan sok aranyt látok ő asztalán, Soha nem esmerem azt elfogyatkozván,
Akarmely nagy sokszor azból ő kiadván. 1275 Tárházát én látom mindenkoron rakván."
Gondolkodik rajta, hogy hallá gazdától, Ügyekezik azon, mint mentse meg attól, Mert elijedt vala király Fortunetól,
Netalám háborút szenvedne hadától. 1280 Erősen meghagyá azért az gazdának,
Ha éltét szereti világon magának, Elhozója legyen teljes marhájának, Hói mi kazdagsága volna Fortunenak.
Hogy megszegényüljen mind baráti előtt, 1285 Kivel ő kérkezett nagysok ember előtt,
Kiből hirtelenől igen kazdaggá lőtt, Megfosztassék tőle, lássa semmié lőtt.
374 NÉVTELEN: AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA.
Mindezben az gazda nem mulatott vala, 1290 • Jóllehet nagy gondja ezben esett vala,
De mivelhogy éltét úgy szereti vala, Éjjel-nappal erre szorgalmatos vala.
Sok bűvel és bájjal ezt míelte vala, Pétert és Fortunet elalotta vala,
1295 Hogy házban étszaka fel nem serkent vala És mind a sok kincsét el-kihordta vala.
Kit hamar királynak eliktatott vala, Kiből az királynak nagy öröme vala, Fortune életét nem reménli vala, 1300 Szegénségre már jött, azt üvölti vala.
El jó virradatkor Péter felserkene, Indula asztalhoz, hogy költséget venne, Urának ebédet kiből készítene, Addig elvégezné, míg ura felkelne.
1305 De hogy sietséggel lőtt vala felkölte,
Hogy mint jártak volna, csak ingyen sem vélte, Mint annakeíőtte, hogy szabadon vötte, Mindenkor asztalon nagy bővséggel lelte.
Mert noha Péter is nagy hív szolga vala, i3io De soha nem tudta, hogy az honnat vala, Csak készen mindenkor asztalon találná, Kiből aztán Péter csak kiadott volna.
Jóllehet ezt Péter immár látja vala, Hogy minden marhától az ház üres volna, 1315 De álmos szemének ezt itili vala,
Végre hozzá nyula, ott semmi nem vala.
Igen elíjede, nem tud mit tennie, Mig ura felkelne, akar elmennie, lm ezt is gondolja, hogy ura vélnéje, 1320 Ha tőle elmegyek, engem elvéinéje.
Mégis mindazáltal hogy biza urához, Ottan ő járula akkoron ágyához És nagyhamar nyula ő az Fortunahoz, Csak lassan beszéddel serkenti már ahhoz.
NÉVTELEN : AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA. 375 Mikor Fortunatus felébredett volna, 1325 Kérdi Pétert akkor, hogy mi dolog volna?
Péter azt feleié, hogy nagy üdő volna, De mindent házából eltakartak volna.
Ezen Fortunatus nem sokat gondolkodék,
Csak magában akkor arról gondolkodék, 1330 Az gazda ővele hogy mit cselekedék,
Nem sokat mulata, ám felöltöződék.
Monda az Péternek, semmit ne bánkódnék, Csak jó gazdagságban erősen forgódnék
És nagy kazdag ebéd tőle készíttetnék, 1335 Ki hamar királynak ott benn bemondatnék.
Péter hogy kíméne, fordíta tarsolyát, Arannyal megtölté ismét ő asztalát, Kiből gyorsan ismét teljes mind ő házát,
Drága öltözettel betölté szállását. 1340 Kimenvén házából, Péter is beméne,
Nékie meghagyá, semmit ne kémélne, Minden nagy bővséggel nagyhirtelen lenne, Magához sok aranyt Péter akkor víve.
Péter is csudálja, ez mi dolog volna? 1345 Aranyat ily bőven hogy húl találhatna,
Hogy annak ő száma tudhatalan volna, De azban forgódik, azmi dolga volna.
Ugyanezen dolog ismét esett vala,
Háromszor Fortunen ez megtörtént vala; 1350 Kit mind az királynak gazda bead vala,
Mert néki az király parancsolta vala.
De hogy gazda tőle mind elhordja vala, Király úgy csudálja, honnat vészi vala,
Kit végre Fortune hogy megismert vala, 1535 Az gazda mieli rajta, bánta vala.
Mert végre Fortune gazdával igy jára, Noha nagy kárt vallott, de nem gondol arra, Hogy jövendőben is mi jőne magára,
C s a k v e t t e ő m a g á t oly n a g y b á t o r s á g r a . 1360
376 NÉVTELEN .' AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA.
Hogy immár nyugodnék Fortune ágyában, Péterrel egyéniben alosznak azonban, Gazda is bejőve nagylassan házában, Ruhát, kincset, marhát takarja az várban, 1365 Valamit talála rajtok ott lennie,
Mindent hagyva vala tőle elvennie, Fortune nyakában vala rossz erszénye, Kivoná nyakából, kezdé elvinnie.
De látá az gazda, hogy igen rósz volna, 1370 És magában akkor megutálta vala,
Miért ott viselte, csak gondolja vala, Azért tőle hamar hagyitotta vala.
Már hogy nálok többet semmit nem talála, Szinte kuldússá lőtt, azt gondolja vala, 1375 Kit az királynak is gazda mondott vala,
Kiből ő vészesét már reménlik vala.
El némi üdőkor hogy íelserkent vala, Gazda álnakságát immár tudja vala, Mert annakelőtte sokszor lopta vala, 1380 De azzal, mint előbb, ő nem gondolt vala.
Megérzé azértian mezítelen voltát, Minden ruhájától való megfosztottát;
Hogy valami volna, mind elvitték javát, Kezde keresnie nyakában tarsolyát.
1385 lm annakelőtte nem tud vala félni,
De hogy rósz erszényét nem kezdé találni, Oly nagy félelembe kezde ottan esni, Péter is erősen kezde üvöltení.
Hamarsággal mondja, hogy gyertyát gyútana, 1390 Mert mindent elvitték, az valami volna,
Péter csudálkozik, hogy mint jártak volna, Urának ezt sokszor megmondotta volna.
De mikor az gyertyát meggyútotta volna, Házban idestova Fortune jár vala, 1395 Erősen magában bosszonkodik vala,
Fél nagy szegénységtől, Péternek szól vala:
NÉVTELEN: AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA. 377 ,,Soha nem tudhatom, innét mint menjünk el,
Mert ha megérthetik szolgáink odaki És az királynak is megmondja valaki,
Tőlünk eltávoznak, kik vannak odaki." 1400 Nagy fohászkodással mikor igy bánkódnék,
Széjjeljárván házban az asztalhoz lépnék, Buában asztalra hogy lekönyöklenék És gyertyának hamma tőle elvétetnék,
Tekinte le akkor ám ott az pad alá, 1405 Holott rósz tarsolyát ő meglátta vala,
Kin magában akkor igen örült vala, De Péternek arról semmit nem szólt vala.
És hogy felvehesse, el-kiküldte vala,
Ismét hogy nyakában helyheztette vala, 1410 Pétert beszólítá, azt meghatta vala,
Mentői jobb kazdagság eszébe juthatna, Mindent megszerezzen, semmit ne gondoljon, Aki ő reája valamennyit szálljon,
Azban gyorsasággal Péter hogy eljárjon 4415 És ha lehetséges, sohul meg se álljon,
Mikor ezben P é t e r hűséggel forgódnék, Mennyi kazdagságot gyűjtsön, gondolkodnék;
Kin a király ismét igen álmélkodnék,
Honnat teszi szerét, azon csudálkoznék. 1420 Nem tudhatja senki annak vége-hosszát
És meg nem mérheti oly nagy sokaságát, Nagy álmélkodásban ám elhagyá magát, Fortunetól félti vala ő országát.
Sokakat elhíva ismét vendégségbe, 1425 Fortune begyűté akkor hősejében,
Mind letelepíté ő nagy örömében, Bulcsúznia kezde ott az ételközben.
Igen szép beszéddel követi barátit,
Istenektől kéri ^zoknak életit, 1430 De Fortune bánja, elhordták javait,
Ám előszólítá akkoron szolgáit.
378 NÉVTELEN : AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA.
Az ország láttára gazdát megfogatá, Minden javaitól gazdát megfosztatá, U35 Csakhamar ott gazdát im néggyé vágata,
Utcánként városon széllelhanyattatá.
Igen megrémüle tőle a sokaság,
Mert az Fortuneban vala nagy bátorság, Az Péterrel együtt ily nagy jó okosság, 1440 És a király ellen lön íllyen anyosság.
Kivül, belől népe már mind készen vala, Kapu körül bennek akkoron áll vala, Király bosszút rajta ezért nem állana, Nem sokat mulata, onnat elment vala.
IV. RÉSZ.
NUNC AGGREDITUR FORTUNATUS IN MELIOREM FORTUNÁM SUAE VITAE, 1445 Igen híres-neves már Fortune vala,
Nagy hada mindenütt, hova megyén vala, Hún megtelepednék, gondolkodik vala, Mert hún maradhatna, még hely nem vala.
Nagy titkos embere Péter Fortunenak, 1450 Erről ők egymással ott szót indítanak,
Miképpen jószághoz földön juthatnának, Kiben nagy jómódon megmaradhatnának, ,,Ha — úgymond — én erővel jószágot vészek És valamely szegént méltatlan kíüzek,
1455 Vagy fejedelemtől hatalmammal vészek, Tudom, mindezekből csakhamar kiveszek, ,,Mert nem törvény szerént én azokhoz jutnék, De az Úristennek ellene én vetnék,
Ha valamely szegént megnyomorítanék, 1460 így maradékímnak hasznot nem szerzenék.
,,De ily gondolatom", — Péternek szól vala Hogy egy császárságot laknia hallana, Afrika földében, hogy ki nagyot birna, Az napnyugat felé sokat parancsolna.
NÉVTELEN : AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA. 379 Csuda dolog vala ez az Fortuneban, 1465»
Noha édesatyja vala az birtokban És lakozott volna császár városában, De soha nem mondta senkinek tudásban.
Mindazáltal vala nagy gondja reája,
Mert jól tudja vala, nem volna marhája, 147a Szüvében szüntelen Őket ugy szánnája,
Mint lenne segédje, igen forgatnája.
,,Én elmegyek most az hatalmas császárhoz És csak ragaszkodom annak oltalmához,
Tudom is pediglen vészen ő magához, 1475 így hamarább jutok valamely jószághoz.
,.Eleget is immár ez világban jártam, Nagysokféle dolgot emberek közt láttam, Sok ellenséggel is földön tusakodtam,
Mindent késértettem, azhól mit hallhattam. 1480 Látom az üdő is naponként elmúlik,
De még is kevéssé az még hozzám illik És mint szolgálatnak rendinek érdemlik Az szolgáló renden és azmint beszélik,
„Szolgálok nékie, azmig tőlem lehet, 148?
Az szélleljárástól, tudom, az megmenthet És hogy országokat miattam megvehet, Együtt birtokában engem részeltethet.
„Mert ha pénzen vészek magamnak jószágot,
Tudom senki nem ád pénzen uraságot, 1490 Hogy magától mind elpusztitsa országot,
Mert minden szereti, látom, uraságot."
Imé természetnek volta Fortuneban Mely szépen megtetszik vérhez vonásában,
Minémű nemzetből vala kis voltában, 1495 Természeti szerént ahhoz vonásában.
Egyenlő tanáccsal Péterrel levének, Azért szép sereggel császárhoz ménének, Mikor udvarához császárnak érének,
Erről az császárnak ottan izenének, 1500
380 NÉVTELEN l AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA.
Hogy ők szolgálatra odajöttek volna, Ha szükség császárnak szolgalatja volna, Fortune mindenben örömest szolgálna És helyt néki adna, hói hada leszállana.
1505 B á t o r n a g y k ö l t s é g e c s á s z á r n a k ne lenne, Mind annyi sok népre kevés gondja lenne, Hópénzre, ruhára kicsint ő költené, Csak leszállításra helyt nékik rendelne.
Császár gondolkodik, hogy hallotta vala, I5io Fortunet jó kedvvel befogadta vala,
Népét is nem messze szállította vala, Fortune császárral jól forgódik vala.
Mert hogy földösura, azt jól tudja vala És természetiből való ura volna, 1515 Minden nagy hűségét ám mutatja vala,
Kiért az császárnál igen kedves vala.
De császár Fortunet nem ismeri vala, Hasznát is őneki nem értette vala, Mivel szolgáltatná, gondolkodik vala, 1520 Ki venné belőle, mire való volna?
Mert embert nem tudják gyakran, mire való?
Jelesben magában ki csak ritkán szóló, Az sok szegénységért bolondhoz hasonló És ingyen sem vélik, hogy ő mire való?
1525 De csak valamire szegény szolgát fogják, Szólok most azokról, kik szót megfogadják, Szolgálatjok hasznát azok is ha látják,
• Mind jó szolgálatban ezféléket látják.
Császár Fortunatust kezde hozzáfogni, 1530 Nagysok szép marhákkal megajándékozni,
De Fortune császárt feljebben haladni, Mert drágább ajándék viszontag ada néki, Miérthogy Fortune mindenekkel bőven, Néki sok ajándék nem igen szükséges, 1535 Azoknak személye nékie csak kedves,
Kik jó szemmel látják, annak engedelmes.
NÉVTELEN: AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA. 381 lm ez üdőközben ily dolog történek,
Ellene császárnak egy király szerződék És nagy haddal király akkor gyülekezők,
Császárnak ellene sokat cselekedék. 1540 Ő nagy búsultában császár elbocsátá,
Fortunet nagy haddal reája indítá, Mindenben őmagát Fortunera bizta, Királyt fogva hozná, nékie meghatía.
Császárnak is hada jóllehet nagy vala, 1545 De Fortune népe ezeknél több vala,
Kazdagság, ékesség közöttök nagy vala, Urok hogy volna, ők úgy örülik vala.
Nem sokat mulata, oda elment vala,
Császár ellenségét ott megverte vala, 1550 Az királynak fejét hamar vötte vala,
Császárnak sok rabbal hazaküldte vala.
Vala több ország is ellene császárnak, Kit nem hagyott vala császár Fortunenak,
De azt is meghajtá sokat az császárnak, 1555 Azonban másfelé lőn hada császárnak.
Hivatá meg császár Fortunet hadával, Urához ám téré megbirt királyokkal, Magát bemutatá rabokkal, urakkal,
Szerze nagy országot nagy birodalmokkal. 1560 Elindula ismét császár hagyásából,
Erős hadat gyüte ő nagy tarsolyából, Ellenségét győzé hatalmasságából, Azt is kipusztítá minden országából.
M e g í r á c s á s z á r n a k , h o g y m e g v e r t e v o l n a , 1565 Minden javaitól megfosztotta volna,
Immár nagysok ország császárnak hódolna, Ez földnek jórésze nékie szolgálna.
Ily jó szolgálatját mind az császár látván Hitös feleségét házában behíván És Fortune felől egymással ott szólván,
Néki jámborságát mindenekben látván: 1570
382 NÉVTELEN '. AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA.
Vala már Fortune császárhoz megtérvén, Ellenségnek java mind kezében lévén, 1575 Szolgái császárnak nagy örömben lévén
És Fortune felől ily szóval beszélvén:
Imé Fortunatus mely szerencsés volna, Minden rendbelinek hogy jó ura volna, Tökéletességgel hogy csak teljes volna, 1380 Minden rendtartása fejedelem volna.
,,Méltó volna, úgymond, ez a császárságra, • Akar császár után minden méltóságra, Ha őtet vennők is oly nagy királyságra, Császárnak illenék urunk sinossága."
1585 Fortune császárhoz még meg nem jött vala, Mikor ez itilet az köznép közt vala,
De ez nem ok nélkül köztök indult vala, Mert Fortunet Isten erre viszi vala.
Akképpen szól vala császár az asszonnak:
1590 ,,Csak tenálad vagyon helye főtítkomnak, Előmentét várván édes magzatunknak, Jámborságát látom én az Fortunenak.
,, De most honnat vagyon nekünk illyen szolgánk, Kihez csak félkedvvel mi előszer valánk,
i 5 9 5 Ennek tartására nem míndjárást hajlánk, De ismeretire hogy mi ennek jutánk.
„Minden nagy hűséget im látunk őbenne, Ha néked tetszenék, bátor fejünk lenne, Az mi vénségünknek hogy segítő lenne, i6oo Mert jobbat már ennél, nem tudom, ki lenne?
,,Noha ő nemzete nem igen nagy nemből, De senkit nem tudok lenni királynemből, Állani valakit illyen ékességből,
Sokakat meghalad ő szép termetéből.
1605 ,,Ennek szolgálatját meg nem fizethetem, Ő akárki legyen, én azt nem nézhetem,
Mert nagyubb hatalma, magamban mint véltem, Hogy nem mint énnekem, ki vénséget értem.
NÉVTELEN \ KL FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA, 383 ,,Látod, hogyha adok nékie valamit,
Viszontag ő is ád énnekem két annyit, I6io Nem adhatok ezért én néki most annyit,
Kiért én nem venném néki több jutalmát.
,,Ezhez szereteti vagyon az községnek És nagy épülése gyakran seregének,
Már nagyobb híre is vagyon ő nevének, 1615 Hogy nem ez világon volna én nevemnek.
„Gondolom magamban én immáron azt is, Miérthogy nincs nekünk sohúlt egy fiúnk is, Több egy leányunknál csak egy magzatunk is,
Kezdik ezt mielni még az országok is. 1620 U t á n u n k emelik őtet császárságra,
Főképpen ha jutok én kimúlásomra, Nem tudom, ha visel cszton gondot arra, Házastársom voltál, avagy leányomra.
„Mert nagysok tartomány már őtet szereti, 1625 És nagysok tartomány viszontag rettegi,
Némely szeretetből véle ezt mieli, Némely félelemből őtet felemeli.
„De mindezféléket mostan hátrahagyván,
Engem híven szolgál, ezt bizonnyal látván, 1630 Nem tudom, mit lennék őnékie adván,
Ilyen jó voltáért, hogy ajándékoznám.
„Mert ha őneki drága kincset adnék,
E nélkül jól tudom, hogy nem szűkölködnék,
Ha marhát, jószágot nékie Ígérnék, 1635 Ezekkel őneki örömest fizetnék.
„Ennek kazdagsága honnat, én nem tudom, Temérdekí nagy kincse nála egy jól látom, Maga nem keresi semmiből, mint látom,
Szolgái kazdagok, ezt igen csudálom. 1640
„Országomban néki nagyörömest adnék, Ha enélkül mostan ő is szűkölködnék, Varast, falut néki ezekért ígérnék, Immáron éltében hogyha telepednék.
384 NÉVTELEN: AZ FORTUKATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA.
1645 „De mennye sok kincse vagyon őnékie És nagy sok serege mint látom nékie, De végső ideig ő legyen mivelünk,
Nékem úgy tetszenék, hogy igy cselekedjünk.
„Mi édes leányunk, ki csak egyszülöttünk, 1650 Mely helyében soha immár többni nekünk
Nem születik többé, mert vénség életünk, Melyet emberkorba nálunk felneveltünk.
„Hogyha akaratja, vennéje magának, Lenne neve rajta immár fiúságnak 1655 És hitöse lenne mi szép leányunknak,
Jövendőbe lenne ura ez országnak.
„Ezben is ily módon mégis cselekedjünk, Hogy mi nagyobb bizonyosb ezről lehessünk És értelmet tőle inkábban is vegyünk, 1660 Elgondolt dolgunkban ne hirtelenkedjünk.
„Mert együld őneki fog hitöse lenni, Kit mindeddigien is nem mert jelenteni, Azvagy mást magának eznél választani, Netalám is fog ott egyebet szeretni.
1665 „Mert a szeretetnek oly nagy ő kötele, Hogy valakit vehet világon elöve, Vagy szegény vagy gazdag, lészen ő elege, Azhcz figyelmezik mindenkor elméje.
„De mikor megjutand Fortune mihozzánk, 1670 Kit szép beszédünkkel tőlünk elbocsátánk
És mi személyünknek népünk között hagyánk, Főkapitányunknak utánunk választánk:
„Ottan behívassuk akkor mielőnkben És mitőlünk legyen jó szerencsélésben,
!675 Üdőt ne halasszunk mi nékie ezben, Ne essék felőlünk oly elmélkedésben.
„Kényszerítjük arra, tőlünk kérőt kérjen, Jó szolgalatjáért hogy jutalmat végyen, Nagy kegyelmet tőlünk mindenekben leljen, i68o Mindent, azmit kíván, megadnia higgyen.
NÉVTELEN '. AZ FORTUNATUSRÓL VALÓ SZÉP HISTÓRIA. 385
„Mindannyira tőlünk azvalamit kéván, Azokat őneki teljességgel adván És mindaddig erre őtet hozdagolván, Mikoron Fortune végre erre jutván.
,,Látván, hogy mindenek néki adván vannak, 1685-Végre kérelmére hogy jut leányunknak,
Tudom, hogy mindjárást nem vehet magának Hlyen bátorságot, hogy mondjon atyjának.
„De mindaddig ebben én őtet ingerlem,
Hogy mégis ő kérjen azkor kérőt tőlem, 1690 Mert mit kéván, higgye, azt mind megmielem,
Adván lészen néki, azmit kérend tőlem.
„Ott eszében veszi ily jó akarattal, Vagyok őhozzája illyen jó szándékkal,
Hogy fiamnak híjam mi szép leányunkkal 1695 És hogy részesítsem teljes országommal.
,,Ezből indittatik áznak kérelmére És igyen hajlani mi végezésünkre,
Mert igy jobban esik mi tisztességünkre,
Ha kötte is magát másnak szeretetre." 1700 Igen nagy szép dolgot itt vegyünk eszünkben,
Ha kötte is magát másnak szeretetre." 1700 Igen nagy szép dolgot itt vegyünk eszünkben,