Victoria Officium defunctoruma

Victoria 1605-ben, Madridban ki adott Officium defunctoruma Máriá nak, az öz vegy spa nyol csá szár né nak ál lít em lé ket, aki 1603. feb ru ár 23-án hunyt el. Már ci us 19-én em lé ké re vigiliát éne kel tek a ko los tor ban. Négy kü lön éne kest hoz tak a toledói szé-kes egy ház ból er re az al ka lom ra. Diego de Urbina, Mad rid regidorja ki adott egy be szá-molót, amely sze rint a vigilia dél után fél há rom tól ötig tar tott.¹⁹ Bár a le írás min dent lel-ki is me re te sen fel tün tet, sem mit sem mond Victoria Officium defunctorumáról, sőt még csak em lí tést sem tesz a ze ne szer ző ről. Sok kal im po zán sabb al ka lom le he tett Victoria mű vé nek el ső elő adá sá ra az az ün ne pé lyes és nagy zso lozs ma, amely áp ri lis 21–22-én zaj lott le az 1567-ben fel épült Szent Pé ter és Szent Pál je zsui ta templomban.²⁰

A je zsui ta rend, me lyet az öz vegy csá szár né rend kí vül nagylelkűen tá mo ga tott, az Anales de Mad rid sze rint elő re el ha tá roz ta, hogy fel hagy min den ko ráb bi kí sér let tel

ar-19 Idézi: Felipe Pedrell, Tomás Luis da Victoria Abulense: Biografía, bibliografía (Valencia: Manuel

Villar, 1918), 142.

20 Mai neve: San Isidoro.

ra vo nat ko zóan, hogy meg tisz tel je az em lé két.²¹ Don Tomás de Bor ja, Saragossa Victoria ha tá ro zot tan ál lít ja, hogy az Officium defunctorumot „leg fen sé ge sebb any ja te me té sé re” kom po nál ta. Mint 1600-as de di ká ció já ban,²³ itt is gyak ran hasz nál ab ban sze rep lő Cygneam cantionem ki fe je zést. Pescenio így zár ja a verset:

Victoria, te a mi nagy lel kű jó te vőn ket olyan át ha tóan szo mo rú dal lal si ra tod, hogy eszünk be jut az Eurydicét gyá szoló Orpheus, vagy a hal dokló hattyú sí rá sa, vagy Philomela zo ko gá sa. Foly tasd ez után is so káig hal moz va di cső sé get di cső ség re.

Válj egy má sik Mi lé to szi Timoteussá! Emel kedj fel, mint egy hattyú, Apolló ad ta szár nya kon ne ved nek meg fe le lően, ami tel je sí ti an nak bol dog jö vendölését.

(Madrid: Estanislao Maestre, 1931), 62. A császárné halálát követő nyolc héten belül a jezsuiták 35 000 (!) misét ajánlottak fel lelki üdvéért Spanyolországban és Németországban. Lásd: Robert Murrell Stevenson, La música en las catedrales, 539.

22 Téllez-Girón (ed.), León Pinelo, 222.

23 Missae, Magnificat, Motecta, Psalmi (Madrid, 1600). A kötet ajánlása III. Fülöp királynak szól.

aeternam introitus, Requiem aeternam graduale, Do mi ne Jesu Christe offertorium, Lux aeterna communio a Kyrie, Sanctus, Agnus Dei mel lett). Azo nos elő jegy zést ad az azo nos té te lek hez (1

b

az introitushoz és a Kyriéhez, míg a töb bi té tel ben nincs elő-jegy zés). A té te lek hang ne mé nek rend je azo nos (ión: introitus, Kyrie; dór: offertorium;

mixolíd: Benedictus, Agnus Dei, communio; eol: graduale, Sanctus) és az in to ná ciók-hoz mind ket tő ugyan azo kat a szö ve ge ket ad ja meg azo nos gre go rián dal la mok ra. A té-te lek, il let ve a té té-te len be lü li na gyobb egy sé gek zár la tai is azo no sak, ám míg az 1605-ös da rab vala mennyi té te le tel jes hár mas hang zat tal ér vé get, ad dig a ko ráb bi mű szin te vala mennyi sza ka sza terc nél kü li zá róak kor dot ír elő (ez alól csak az introitus versusa, a Kyrie és a Sanctus el ső ré sze a ki vé tel). A szó la mok hasz ná la tá ban is azo nos ren-det kö vet a két da rab, hi szen mind két mű csak a Kyrie té tel Christe eleison szö veg ré-szé nél csök ken ti a szó la mok szá mát, ki hagy va a basszus, il let ve a te nor II és basszus szólamokat.

El té ré sek mu tat koz nak vi szont a mi sén kí vü li té te lek meg vá lasz tá sá ban. Míg a Li-be ra me responzóriumot mind két ki adás tar tal maz za, sőt a Tremens factus sum ego et timeo sza kasz ze né je tel je sen azo nos mind két ki ad vány ban, ad dig az 1583-as cik lus a ha lot ti matutinumból két responzóriumot (Peccantem me, Credo quod Redemptor), az 1605-ös pe dig egy responzóriumot (Versa est in luctum) és egy ol vas mányt (Taedet animam meam) csa tol a miséhez.

Aho gyan Victoria stí lu sa egy re tö mö reb bé vá lik az 1592-es és az 1600-as mi se kö-te kö-tei ben, úgy az 1605-ös requiem egé szé ben és té kö-te lei ben is rö vi debb, mint az 1583-as.

A ko ráb bi mű 43 + 35 üte mes gradualéja, 133 üte mes offertoriuma és 19 + 17 üte-mes Sanctusa he lyett az 1605-ös graduale 23 + 23, az offertorium 78, a Sanctus pe dig 17 + 16 ütem ter je del mű. A Missa pro defunctis offertoriumában a Hostias et preces versus után a Quam olim Abrahae repetenda több szó lam ban tér vissza, míg az Officium defunctorum sem a versus, sem a repetenda polifón fel dol go zá sát vagy gre go rián dal-la mát nem ad ja meg. Az 1583-ban ki adott mű az Agnus Dei mind há rom sza ka szát több dat-ra (két sza kasz ki vé te lé vel: Christe eleison: te nor; offertorium: alt).

Az Officium defunctorum dal lam vo na lá nak vizs gá la ta szá mos sa já tos sá got mu tat.

Victoria egy-egy al ka lom mal hasz nál ja a Palestrina-stí lus ban rend kí vül rit ka le lé pő kis szex tet, a nagy szex tet mind két irány ban, vala mint a fel lé pő nagy nónát és a le lé pő bő-ví tett kvar tot. Fel tű nően gya ko ri az ok táv ug rás mind fel fe lé, mind le fe lé. Ezt az ug rást ki bő ví ti kü lön bö ző hang kö zök kel: egy-egy al ka lom mal a le ug ró tisz ta ok tá vot azon nal el len té tes irá nyú ok táv kö ve ti, más kor a fel ug ró ok táv után azon nal le ug ró ok táv sze

re-pel, vagy a fel fe lé ug ró tisz ta ok táv után fel ug ró terc, il let ve le ug ró tisz ta kvart je le nik ének lő szop rán II-ben csu pán egyet len al ka lom mal je lennek meg.

Palestrina ze né jé nek alap ve tő jel leg ze tes sé ge, hogy az ug rá so kat a le he tő sé gek hez né ha ugyan ilyen irá nyú terc, gyak rab ban tisz ta kvart vagy tisz ta kvint kö vet ke zik, ami-nek ered mé nye a ki in duló és zá ró han gok kö zöt ti szep tim, ok táv vagy nóna lesz. Négy pon to zott minimából, két fusából és egy minimából álló for ma ér de mel figyel met. Az egyik lép cső ze te sen le fe lé moz gó mo tí vum, míg a má sik egy al só vál tó han gos for mu la (E–D–E–F, il let ve G–F–G–A).

Hang is mét lés há rom for má ban je le nik meg a da rab ban: 1. portamento 2. Lan di no-zár lat 3. olyan semiminima alak já ban, amely szó tag hor do zó hang is egy ben. A cam bia-ta aláb bi alak jai ra buk kan ha tunk a ha lot ti offíciumban: 1. négy han gos for ma pon to zott mi ni ma-se mi mi ni ma-mi ni ma-mi ni ma rit mus ér té kek ben 2. négy han gos, aug men tált for-ma 3. ar chai kus, há rom hang ból álló for for-ma. Ke reszt ál lás csak há rom szor for dul elő a da rab ban Cisz-C, il let ve F-Fisz han gok között.

A kés lel te té sek kö zül a da rab ban a 4–3-as for dul elő leg gyak rab ban. Ke vés bé gya-ko ri a 7–6-os, hi szen mind össze ti zen nyol cszor sze re pel a mű ben. 9–8-as kés lel te tés és át me nő szep tim két szer, 6–5-ös és 2–1-es vi szont egy-egy al ka lom mal je le nik meg Vic to ria da rab já ban. Ez zel szem ben négy szer ta lál ko zunk a 6–5, 4–3-as ket tős kés

lel-te tés sel, míg a 9–8, 7–6-os, vala mint a 9–8, 4–3-as csak egy-egy he lyen buk kan fel az Officiumban. A négyeshangzatok kö zül mind a négy meg for dí tás fel buk kan a da rab ban, rend sze rint minima ér ték ben. A szep tim- és a kvintszext ak kord egy for ma szám ban sze re pel a mű ben, míg a terckvart és a sze kund-ak kord jó val kevesebbszer szó lal meg (négy szer, il let ve kétszer).

Az Officium defunctorum introitusának két ré szes for má ja a gre go rián té tel an ti-fó na zsol tár fel épí té sé nek fe lel meg. Az el ső rész há rom, imitatív jel le gű sza kasz ból építkezik:

1. Dona eis Do mi ne (1–15. ütem), amely két kü lön bö ző té ma fej imi tá ció ját egy szer-re való sít ja meg. Az (A)-té ma a té tel gszer-re go rián dal la mát ve szi min tá ul, és a szó la-mo kat a kö vet ke ző rend ben és kez dő han go kon lép te ti be: A (C¹); S1 (A¹); S2 (F¹).

A sze kund lé pé sek ben moz gó (A)-val el len tét ben a (B) le lé pő ter cet vagy kvar tot ál lít szem be egy fel ug ró kvint tel: T1 (A); T2 (F); T1 (F¹). A két té ma be lé pé sei nek rend je:

A (A) + B (T1) egy idő ben; A (S1) + B (T2) egy idő ben; A (S2), B (T1) (5. kotta).

2. Et lux perpetua (15–21. ütem): té má já nak egyet len jel leg ze tes sé ge, hogy le lé pő hang-köz zel in dul, ma ga a hang hang-köz vi szont nagy vál to za tos sá got mu tat. A szó la mok be-lé pé sé nek sor rend je, kez dő hang ja és a le be-lé pő hangközökei: T2 (C¹), 3; A (C¹), 3; S1 (A¹), 4 + B (F), 3 egy idő ben; A (F¹), 3; T1 (B), 4 + T2 (D¹), 3 egy idő ben; B (F), 8;

A (F¹), 2.

3. Luceat eis (21–33. ütem). Az elő ző té ma vi szony la gos moz gal mas sá gá val el len-tét ben itt a té ma fej szin te ki zá ró lag tisz ta prím hang köz zel kez dő dik, ami től csak egy-egy eset ben tér el a T2, il let ve az A szó lam egy fel lé pő sze kund dal élén kít ve a dal lam sta ti kus sá gát. Az imi táló szó la mok eb ben a rész ben meg le he tő sen sű rűn kö-ve tik egymást: T2 (C¹); B (F); T1 (D¹); S1 (F¹) + A (D¹) egy idő ben; T1 (C¹); B (F);

5. kotta: Officium defunctorum, Requiem aeternam introitus, 1–4. ütem

A (D¹); S1 (C²); T2 (F); A (D¹); T1 (C¹); T2 (F). Mind há rom sza kasz F-ión zár lat tal ér véget.

Az introitus má so dik nagy egy sé ge, amely a zsol tár szö ve gé nek hat szó la mú fel dol-go zá sát ad ja, szin tén há rom sza kasz ra ta dol-goló dik, és alap ve tő jel leg ze tes sé ge a két té más imi tá ció. Ez a rész hang ne mi leg nem annyi ra egy sé ges, mint az elő ző, hi szen az el ső két egy ség D-eol hang ne mé vel szem ben a har ma dik F-ión ban ér véget.

1. Et tibi reddetur votum in Jerusalem (1–10. ütem). El ső há rom szó tag ja még homofón szer kesz té sű, míg to váb bi ré sze sű rű, ál ta lá ban szó lam pá ron kén ti be lé pé sek kel szó-lal tat ja meg a zsol tár ver set: A (F¹) + T2 (F) egy idő ben; S1 (C²), T1 (A) + B (F) egy idő ben; S2 (A¹). Té má ja a há rom egymást kö ve tő tisz ta prím miatt nagy ha sonló sá-got mu tat a fő rész har ma dik sza ka szá nak témájával.

2. Exaudi (10–16. ütem). Victoria er re az egyet len szó ra egy hat üte mes, két té más imitatív ze nei anya got kom po nált, amely ben az el ső té ma egy fel lé pő, majd vissza-hajló ze nei mo tí vum (S1: A¹; B: D; T1: B; T2: A), míg a má so dik nak az alap ja a gre go rián dal lam ból ere dez tet he tő, lép cső ze te sen emel ke dő dal lam vo nal (S2: F¹; A: C¹). Aho gyan az el ső sza kasz nak van meg fe le lő je a fő rész ben, úgy ez az egy ség is ro kon ság ban áll az antifóna el ső ré szé vel a két té más imi tá ció és a gre go rián té ma fej sze re pel te tése miatt.

3. Orationem meam (16–27. ütem). Ze nei té mák szem pont já ból ez a rész az elő ző tü-kör for dí tá sá nak te kint he tő, hi szen a fel lé pő, majd vissza hajló mo tí vum ra itt egy el-len ke ző irá nyú, vagy is elő ször le-, majd fel lé pő dal lam (A) rí mel (T1: D¹; B: D; S1:

D²), míg az emel ke dő moz gás ra eb ben a sza kasz ban egy eresz ke dő irá nyú (B) vá-la szol (A: F¹; T2: F). A ket tő kom bi ná ció já ból a kö vet ke ző imi tá ciós rend jön lét re:

A (T1); A (B); B (A); B (T2); A (S1).

6. kotta: Officium defunctorum, Requiem aeternam introitus, 10–13. ütem

A kö vet ke ző té tel alap ve tően homofón jel le gű, eb be csak a Christe eleison sza-kasz hoz bi zo nyos vál to za tos sá got a szó la mok szá má nak csök ken té sé vel, és a gre go-rián té ma fe jet ala pul ve vő imi tá ció al kal ma zá sá val: S1 (F¹); A (C¹); S2 (F¹); T (F); S1 (D¹); A (C¹).

A graduale – az introitushoz ha sonlóan – a fő rész-versus szer ke ze tet kö vet ve ugyan csak két nagy egy ség re ta goló dik, ahol az el ső rész há rom, a má so dik pe dig két rö vi debb sza kasz ból áll. Vala mennyi for mai egy ség hang so ra A-eol, csak a versus el ső ré sze vég ző dik C-iónban.

1. Dona eis Do mi ne (1–9. ütem). A ter cet le-, majd vissza lé pő té ma is mét a gre go rián dal lam ból szár ma zik, és egymást sű rűn kö ve tő be lé pé sek ben vala mennyi szó lam ban meg je le nik (S2: C²; S1: C²; T1: F¹; B: F; T2: C¹; A: F¹). Egye dül a basszus szó lam mó do sít ja a té mát az zal, hogy a le lé pő terc után még egy le lé pő sze kun dot éne kel, mi előtt a dal lam vissza tér ne ki in dulópontjára.

2. Et lux perpetua (9–12. ütem). Az introitusban ugyan er re a szö veg re meg szó laló ze nei anyag két té más vál to zat ban je le nik meg itt: az el ső (A) négy azo nos hang ma gas sá gú minimából áll (T1: E¹; S1: E²; T2: C + B: A, egy idő ben; S2: C²+ A: A¹ egy idő ben), míg a má so dik (B) az elő ző nek egy to vább szőtt vál to za ta, amely há rom minimából, négy semiminimából és egy minimából épít ke zik (T1: G; B: C). Eb ből a két té má-ból az imi tá ció kö vet ke ző rend je szü le tik meg: A (T1); A (S1 + T2 + B egy idő ben);

A (S2 + A egy idő ben); B (T1); A (T2) + B (B) egy időben.

3. Luceat eis (13–23. ütem). Is mét két té más sza kasszal foly ta tó dik a ha lot ti of fí cium.

Az alt és a má so dik szop rán együte mes el té rés sel szó lal tat ja meg a gre go rián dal-la mot F¹-ről kezd ve, míg a töb bi szó lam egy le lé pő terc cel kez dő dő té mát éne kel imi tá ció ban, amely alól csak az el ső szop rán ki vé tel, ahol kö vet ke ze te sen le lé pő sze-kund je le nik meg a terc he lyett (T1: C¹; B: F; T2: F¹; T1: C¹; B: C¹; T1: D¹+ T2: D¹ egy idő ben; B: G; B: D).

7. kotta: Officium defunctorum, Requiem aeternam graduale, 9–11. ütem

A graduale versusa, ha sonlóan az introitushoz, homofón sza kasszal kez dő dik (erit

1. Libera animas eorum (1–8. ütem). Alap ve tően homofón sza kasz G-mixolíd zárlattal.

2. Fidelium defunctorum de poenis inferni (8–21. ütem). Hat- és nyolcüte mes egy-ség ből áll, ahol az el ső rész há rom azo nos hang ból álló té mát hasz nál fel az imi tá-ció hoz (lásd introitus: luceat eis, introitus-versus: reddetur votum; graduale: et lux perpetua), míg a má so dik ezt vagy egy fel-, vagy egy le lé pő kis sze kund dal moz gat ja

5. Ne absorbeat eas tartarus ne cadant in obscurum (34–45. ütem). A té ma fej itt egy fel lé pő sze kund ból és terc ből, vagy for dí tott sor rend ben, egy fel lé pő terc ből és sze-kund ból áll (B: C; S1: E¹; S2: C¹+ T2: A egy idő ben; A: C¹; T1: G; T2: F; S1: F¹).

A ne cadant ki fe je zést Victoria sű rű imi tá ció ban, de több fé le dal lam vo nal lal te szi ér zék le tes sé: 1. két le lé pő terc egy más után; 2. le lé pő sze kund és terc egy más után;

3. fel lé pő sze kund után le lé pő terc; 4. az elő ző rák for dí tá sa, az az le lé pő terc után fel-lé pő sze kund. A sza kasz hang sora D-dór.

6. Sed signifer sanctus Michael representet eas in lucem sanctam (45–62. ütem). Az el ső öt ütem (sed signifer) igen sű rű imi tá ció ban meg kom po nált rész, amely ben nem je le nik meg egyet len ka rak te risz ti kus té ma sem (S1: A¹+ B: D egy idő ben; T1: A;

A: D¹+ T2: D¹, egy idő ben; S2: D¹; S1: G¹; T1: A; S2: A¹; S1: E¹+ T2: A egy idő-ben). A kö vet ke ző há rom ütem Szent Mi hály ne vé nek meg ze né sí té se, ter mé sze te sen imi tá ció ban, amely hez egy le-, majd vissza lé pő sze kun dot hasz nál fel Victoria (T1:

E¹+ B: A egy idő ben; A: E¹; T2: D¹; S1: A¹; S2: G¹). A representet eas sza ka sza egy lép cső ze te sen fel fe lé moz gó té mán alap szik (8. kot ta); en nek sa já tos sá ga a két, azo-nos hang ma gas sá gú kez dő semiminima, amely min den eset ben ön álló szó tag hor do-zó hang gá vá lik. A sdo-zó la mok be lé pé sé nek sor rend je a kö vet ke ző: T1 (A) + B (D) egy idő ben; S1 (A¹); A (D¹); S1 (A¹) + T2 (A) egy idő ben; S2 (G¹); S1 (E¹) + B (A) egy idő ben. En nek a sza kasz nak az utol só egy sé gét (in lucem sanctam), mi ként az el sőt, sza bad imi tá ció ban ze né sí tet te meg Victoria, mely nek té ma fe jé ben leg gyak rab ban fel lé pő terc cel, rit káb ban kvart tal ta lál koz ha tunk (A: C¹; T2: A; B: A; S1: E¹+ S2: G¹ egy idő ben; T1: E + T2: G egy idő ben; T1: A + B: A egy idő ben; S1: A¹+ S2: F¹+ T2:

D egy idő ben). En nek a sza kasz nak vala mennyi ki sebb egy sé ge D-dór ban ér véget.

7. Quam olim Abrahae promisisti et semini ejus (62–78. ütem). A repetendaként funk ci-o náló részt Victci-oria is mét két ki sebb egy ség re ci-oszt ja fel, amely ben az el ső négy ütem té má já nak a le lé pő hang kö zök ad nak bi zo nyos egy sé ges sé get (S1: F¹+ S2: A¹+ B: D egy idő ben; T1: D¹+ T2: D egy idő ben; A: D¹), míg a má so dik négy ütem az azo nos han gok kal in duló té ma im má ron so ka dik pél dá ját rep re zen tál ja (A: Fisz¹+ T2: A; S1:

A¹+ B: D egy idő ben; S2: D²; T1: D¹). A zá ró sza kasz hang so ra szin tén D-dór. Az offertorium ver sét Victoria nem kom po nál ta meg több szó lam ban, az össz ki a dás pe-dig nem köz li sem an nak, sem a repetendának gre go rián dallamát.

8. kotta: Officium defunctorum, Domine Jesu Christe offertorium, 53–55. ütem

A fel aján lá si ének hosszú és össze tett té te le után Victoria a Sanctus meg ze né sí-té sé nek vi szony lag egy sze rűbb for má já val él. Bár az 1–7. üte mig ter je dő sza kasz ban (Sanctus, Sanctus) imi táló szó la mok je len nek meg (A: A; S1: E¹; T1: A; A: D¹), a té tel meg ha tá ro zó szer kesz tés mód ja még is a ho mo fó nia, amely ben a 7–17. ütem (Dominus Deus Sabaoth) hang so ra az el ső részt le zá ró F-líddel el len tét ben A-eol, a Pleni sunt caeli et terra gloria tua sza ka szé D-dór, míg a Hosanna in excelsis új ra A-eolban ér vé get. Ugyan csak homofón szer kesz té sű a Benedictus el ső nyolc üte mé nek F-líd hang-so rú sza ka sza is, de itt a zá ró Hosanna egy fel lé pő ter cet és szin tén fel lé pő sze kun dot sza kasszal in dul (1–8. ütem), majd a dona eis requiem sempiternam szö ve get fel oszt va, elő ször egy le lé pő sze kun dot tar tal ma zó té má ból al kot egy rö vid imitatív részt (dona

A fel aján lá si ének hosszú és össze tett té te le után Victoria a Sanctus meg ze né sí-té sé nek vi szony lag egy sze rűbb for má já val él. Bár az 1–7. üte mig ter je dő sza kasz ban (Sanctus, Sanctus) imi táló szó la mok je len nek meg (A: A; S1: E¹; T1: A; A: D¹), a té tel meg ha tá ro zó szer kesz tés mód ja még is a ho mo fó nia, amely ben a 7–17. ütem (Dominus Deus Sabaoth) hang so ra az el ső részt le zá ró F-líddel el len tét ben A-eol, a Pleni sunt caeli et terra gloria tua sza ka szé D-dór, míg a Hosanna in excelsis új ra A-eolban ér vé get. Ugyan csak homofón szer kesz té sű a Benedictus el ső nyolc üte mé nek F-líd hang-so rú sza ka sza is, de itt a zá ró Hosanna egy fel lé pő ter cet és szin tén fel lé pő sze kun dot sza kasszal in dul (1–8. ütem), majd a dona eis requiem sempiternam szö ve get fel oszt va, elő ször egy le lé pő sze kun dot tar tal ma zó té má ból al kot egy rö vid imitatív részt (dona

In document Tér, idő, hagyomány (Pldal 60-75)