A források és a kritikai kiadások problematikája
2. A közreadók alapelvei
Eppstein Bach el ve szett autográf tisz tá za tá nak vi szony la gos hű sé gű, de még is leg-meg bíz ha tóbb má so la tá nak An na Magdalena Bach kéz ira tát tart ja. Ezért alap elv ként leszögezi:
Egy új kri ti kai ki adás el sőd le ges cél ja, hogy az A for rás alap já ul szol gáló, el ve szett autográf tisz tá za tot re konst ru ál ja, mely nek so rán A te kin ten dő fő for rás nak.
Azon-8 Leisinger, 5.
9 Uott, 7.
10 NBA, VI/2, 16.
11 Leisinger, 4.
ban a ki adás nem kell, hogy le mond jon a C–D–E-for rás cso port gaz da gabb dí szí való szí nű ség gel autográf mo dell alap ján ké szült. Ez a Leisinger sze rint való szí nű fel-té te le zés annyi ra meg nö ve li szá má ra a két, Bach ha lá la után ké szült má so lat for rás ér-té két, hogy sze rin te egyen ran gú ként kell te kin te ni őket a két ko ráb bi má so lat tal (A, B).
12 „Eine kritische Neuausgabe muss zunächst versuchen, den Abschrift A zugrundeliegenden Text
der verlorenen Reinschrift zu rekonstruieren, wobei A die Hauptquelle ist. Sie wird aber nicht auf die reicheren ornamentalen und artikulatorischen Informationen der Quellengruppe C, D, E zu verzichten dürfen.” NBA, VI/2, 26.
13 „[…] [wo sie] Quelle A sinnvoll ergänzen.” NBA, VI/2, 26.
14 „[…] die Bogensetzung der Quellen nicht ohne weiteres in die Ausgabe übernommen werden kann.”
NBA, VI/2, 30.
15 Bach következetességéről, illetve az analóg területek artikulációjáról ld. még alább a d-moll
Prelúdium példáját.
Nem tart ja való szí nű nek, hogy a jö vő ben eset leg bi zo nyí tást nyer (pél dául ed dig
16 A „grosser Sachkenntnis” kifejezést használja a német szövegben. Leisinger, 7.
17 Leisinger, 5.
18 Beisswenger, 78.
19 J. S. Bach, Sechs Suiten. Violoncello Solo. BWV 1007–1012, hrsg. von Egon Voss. Fingersatz und
Strichbezeichnung von Reiner Ginzel (München: Henle, 2000) [a továbbiakban: Voss], viii-xi.
20 Beisswenger, 78; Voss, xi.
21 „Zu Deutung der Artikulationsbögen in A wurden die anderen Quellen mitherangezogen, deren
Lesart selbstverständlich nicht prinzipiell als unauthentisch anzusehen sind.” Voss, xii.
hi vat ko zik, és ugyan csak szük sé ges nek tart ja az analóg ze nei te rü le tek, is mé telt mo
ta nul má nyait Natalija Sahovszkaja nö ven dé ke ként vé gez te). A cselló szvi tek ál ta la ki-dol go zott ver zió ja ezért el ső sor ban olyan csel lis ták szá má ra le het ér de kes, akik eb ben má so lá si hi bá ja Beisswenger sze rint (80–81.) a következő:
1. azo nos motivika esetén egyál ta lán nem, vagy nem egy ér tel műen azo nos kö
22 A Henle kiadó koncepciójában nem teljesen világos, hogy miért van szükség két külön füzetre,
hi-szen a második füzet szövegéből a kritikai és az instruktív verzió tökéletesen szétválasztható. Talán a kiadó szándéka szerint az első, kizárólag kritikai füzetet ki-ki a saját megoldása számára tarthatja fenn?
7. Bach ütem ré szen vagy ütem vo na lon át nyúló, „szin kó pás” kö té sei nek fél re ér té se,
„ki egye nesítése”;
8. nyi tott ívek, me lyek ele je és vé ge nem ha tá roz ha tó meg pontosan.
A Bärenreiter Urtext kri ti kai igé nyű, de egy szer smind gya korló ze né szek nek szóló ki ad vá nyá ban,23 me lyet Bettina Schwemer és Douglas Woodfull-Harris ké szí tett, a négy kéz ira tos for rás mel lett a leg el ső nyom ta tott ki adás fak szi mi lé jét is köz re ad ták.
Ter je del mes szö ve ges kí sé rő fü ze tük az NBA alap ján, de köz ért he tőbb stí lus ban, a le he-tő leg rész le te sebb in for má ció kat köz li a for rás hely zet ről, és ala pos tá jé koz ta tást nyújt a Bach-ko ra be li elő adói gya kor lat ról is. Köz re adói alap el vük tel je sen egye di a cselló-szvi tek kri ti kai ki adá sai kö zött, ugyanis
[…] a ha gyo má nyos ér te lem ben nem vál lal koz nak a fenn ma radt for rá sok ol va sa tai-nak ér té ke lé sé re, ha nem azok sem le ges meg je le ní té sé re tö rekedtek.24
Az ál ta luk köz re adott kot ta szö veg alap ját ugyan An na Magdalena Bach má so la ta ad ja, de az összes töb bi for rás – nem nyil ván valóan hi bás – el té ré se a meg fe le lő he lyen, ki sebb mé ret ben (mint egy ossiaként), de a kot ta kép szer ves ré sze ként meg je le nik (ld.
4c kotta). Így tu laj don kép pen az összes for rás alap szö ve gé nek és dí szí té sei nek va rián-sai egy pil lan tás sal át lát ha tó vá vál nak. Még kü lön le ge sebb meg ol dás, hogy ar ti ku lá ciós ívek egyál ta lán nem sze re pel nek a ki adott kot tá ban – a köz re adók a fel hasz náló ra/elő-adó ra bíz zák, hogy a fak szi mi lék és az ál ta luk kö zölt hát tér-in for má ciók alap ján, sa ját íz lé sé re és tu dá sá ra tá masz kod va, ön állóan dol goz za ki megoldását.
A G-dúr Menuet I-hez vissza tér ve – mely nek kéz ira tos for rá sai val már meg is mer-ked tünk – a ki adá sok ban azt lát hat juk, hogy Eppstein I. kot ta szö ve ge, vala mint a szin-tén An na Magdalena Bach alap ján dol go zó Beisswenger és Voss meg ol dá sa annyi ban egy be vág, hogy a hat nyolcadot tar tal ma zó üte mek ben a han gok pá ron kén ti kö té se do-mi nál (ld. az 1. kot tát). Leisingernél ez az egyik olyan (nem túl gya ko ri) eset, ado-mi kor nem csak C és D for rás, ha nem A és B ar ti ku lá ció ja is meg je le nik a kot ta fő szö ve gé-ben. A kot ta sor fe let ti kö tő ívek Eppstein II. szö ve gé hez ha sonlóan a két ké sőb bi for rás 3 + 3 nyolcados ívét je le ní tik meg, míg a hang fe jek alatt a pá ros kö té se ket lát hat juk.
Azon ban az em lí tett két, jól el kü lön ülő ar ti ku lá ciós vál to za ton kí vül (mely az egész té te len vé gig vo nul) azt is meg ál la pít hat juk, hogy az öt kot ta szö veg kö zött nincs ket tő, ame lyik ben az el ső nyolc ütem kö tő ívei min den rész le tük ben meg egyez né nek, még azok kö zött sem, me lyek azo nos for rás vagy for rá sok alap ján ké szül tek (ld. pél dául a
23 J. S. Bach, 6 Suites a Violoncello Solo senza Basso. BWV 1007–1012. Scholarly Critical Performing
Edition / Quellenkritische Ausgabe für die Praxis,. hrsg. von Bettina Schwemer und Douglas Woodfull-Harris (Kassel: Barenreiter, 2000), címlap.
24 „[…] haben sich die Herausgeber dazu entschlossen, von einer Wertung der einzelnen Lesarten
abzusehen und diese möglichst neutral darzustellen.” Uott, iv (a közreadott kottafüzet előszava).
a) Eppstein I
b) Eppstein II
c) Leisinger
d) Beisswenger
e) Voss
1. kotta: A G‑dúr Menuet I Eppstein, Leisinger, Beisswenger és Voss kiadásában
nyol cad ból és két ti zen ha tod ból álló ütem vé gi mo tí vu mok vagy a 7. ütem ar ti ku lá ciós
A már be mu ta tott G-dúr Menuet I-hez ha sonlóan a c-moll Sarabande is olyan té tel, mely ben An na Magdalena Bach és a két ké sőb bi for rás ívei mar kán san kü lön böz nek
25 F:Bibliothèque Royale Albert 1er, Brüsszel. Fonds Fétis 2910 (Ms. II 4085 Mus.) A lantverzió
kot-tapapírjának vízjelei megegyeznek Anna Magdalena Bach csellószvitekről készített másolatának vízjeleivel. Ebből arra lehet következtetni, hogy a két kézirat körülbelül ugyanabban az időben, 1727 és 1731 között készült. A lantszvit autográfjában számos javítás arról tanúskodik, hogy Bach a csellószvitet ültette át lantra, vagyis, hogy a lantszvit a későbbi kompozíció. Számos javítás például abból adódik, hogy a c-moll csellószvit scordatúrás írásmódját g-mollba transzponálva a lehangolt cselló A-húrján megszólaló hangokat is véletlenül kvinttel feljebb írta Bach, majd a hibás hangot egy szekunddal mélyebbre kellett javítania, általában a kottafej megnagyobbításával. Annak is több-ször szemtanúi lehetünk, hogy Bach valószínűleg a csellóverzió hangjait jegyezte le előtöbb-ször a lant-kottába, majd ezt átjavítva vagy törölve jutott el a lantváltozatban szereplő megoldáshoz (például a Gigue első ütemeiben).
26 NBA, VI/2, 17.