Johann Sebastian Bach kantátastílusának változása
2. Korálfeldolgozás lipcsei módra
Is mer ked jünk meg te hát ala po sab ban azok kal a kan tá ta té te lek kel, me lye ket a lip csei korálfeldolgozás-tí pus kép vi se lői nek ne ve zek. El ső lé pés ként ér de mes idő ren di sor-rend be ál lí ta ni a ha to dik tí pus ba tar to zó kan tá tá kat. Leg ko ráb bi a két vizs ga da rab, az az a BWV 22 és 23, majd az el ső lip csei kan tá ta év fo lyam ide vá gó fel dol go zá sai kö vet kez-nek, idő rend ben: BWV 75, 76, 24, 167, 147, 186, 105, 46, 138, 109; vé gül a má so dik, a korálkantáta-év fo lyam da rab jai: BWV 107, 129, 100, 192, bár ezek a BWV 107-et
47 A későbbi lipcsei évek alatt írt hat motettája is ifjúkora motettaművészetének állít méltó emléket.
48 Talán ennek tudatos kifejezése Bach részéről, hogy a BWV 27 zárókorálját („Welt ade, ich bin dein
Müde”) Rosenmüllertől veszi át mindenféle változtatás nélkül.
ki vé ve, ke let ke zé si ide jü ket te kint ve mind ké sőb bi ek. A har ma dik év fo lyam ból csu pán ősi gre go rián Agnus Dei-dal lam né met vál to za ta, a „Christe, du Lamm Gottes”, amely a re for má ció nyo mán vál tot ta fel a la tin kö nyör gést. Bach be le kom po nál ja a dal la mot a ze nei anyag, Bach kó ru sos cantus firmus jel le gű korálfeldolgozást (har ma dik tí pus) al kal maz. Az obo ák szin kó pái, a basszus le fe lé tar tó ská la me ne tei mind azt jel zik, hogy
49 A háromféle feldolgozás magyarázata, hogy maga a koráldallam is három részre tagolódik: „Christe,
du Lamm Gottes, der du trägst die Sünd der Welt, erbarm dich unser! / Christe, du Lamm Gottes, der du trägst die Sünd der Welt, erbarm dich unser! / Christe, du Lamm Gottes, der du trägst die Sünd der Welt, gib uns dein’ Frieden!”
le tét ben ha lad, sok he lyen ki írt, rit mi kus dí szí tő figu rák kal. Bach min den bi zonnyal le-ként fel hang zó korálfeldolgozásban is az utol só vers szak ra gon dolhatott.
A 76. kan tá ta szer ke ze ti fel épí té se tel je sen meg egye zik a fen tebb em lí tett BWV
ze-50 Bach partitúrafogalmazványaiba soha nem írta be a korálok teljes szövegét, csupán a szoprán vagy
a basszus szólam kezdőhangjai alatt jelezte a korál adott versszakának kezdősorát. Tekintve, hogy a
„Was Gott tut, das ist wohlgetan” kezdetű énekben minden versszak ezekkel a szavakkal kezdődik, perdöntő jelentőségű ez a három, Bach részéről csupán technikai okokból beírt szó.
51 Egyházi ünnepre való rendeltetése nem ismeretes számunkra, a feltételezés Alfred Dürrtől szár
ma-zik. Dürr, Johann Sebastian Bach kantátái, 658.
52 Bővebben lásd: Dinyés Soma, „Szöveg és zene kapcsolata Bach első lipcsei kantátaévfolyamának
kórustételeiben”, in Bach Tanulmányok 7, szerk. Komlós Katalin (Budapest: Magyar Bach Társaság, 2000), 29–31.
nei szö vet most há rom rész re sza kad. Az el ső a tolótrombita már is mert koráljátéka, a má so dik a vo nós kar szin kó pák kal te le tűz delt ál lan dó kí sé re te,53 a har ma dik pe dig a basszus kü lön le ges figu rá ja: há rom fel fe lé tar tó ti zen ha tod után egy na gyobb le ug ró hang köz, még hoz zá majd nem min dig szep tim (saltus duriusculus). Ez a rend kí vül ki-fe je ző retorikus figu ra az elő ző, ket tős pont tal vég ző dő re ci ta ti vo – „Drum sei dir dies nyu godt szem lé lő dést, Is ten ben való meg nyug vást sugároz.56
A BWV 167/5 ze ne ka ri fel ső szó la má nak fo lya ma tos ti zen ha tod moz gá sa, ko rál tól
53 Zenei anyaguk teljesen azonos a trombita és a kórus alatt.
54 Hasonló képi ábrázolással találkozhatunk Bach egy 1720 körül keletkezett orgonadarabjában is,
az Orgelbüchlein részét képező BWV 637 korálfeldolgozásában („Durch Adams Fall ist ganz ver-derbt”), ahol a pedál folytonos lefelé irányuló szűk szeptimugrásai Ádám bűnbeesését szemléltetik.
55 A második korálsor magyar szövege így hangzik: „Te, minden kegyelem kútfeje”.
56 Nem ritka Bach művészetében a víz zenei megjelenítése. Véleményem szerint a János-passió
nyitó-kórusa a Kidron patak hullámzásával indul; a „Christ unser Herr zum Jordan kam” kezdetű korál feldolgozásaiban is mindig víz csörgedezik (BWV 7/1, BWV 684); a „Schleicht, spielende Wellen”
kezdetű világi kantátájában (BWV 206) pedig Szászország négy nagy folyója – a Visztula, az Elba, a Duna és a Pleiße – allegorikus szereplőként egy-egy áriát énekel, melyben a víz sokféle zenei megfelelőjével találkozunk.
1. kotta: BWV 76, No. 14. Choral, 1–8. ütem
2. kotta: BWV 167, No. 5. Choral, 1–9. ütem
3. kotta: Kuhnau, Uns ist ein Kind geboren, No. 8. Choral, 1–14. ütem
ze nei asszo ciá ció nak. Az elő írt tolótrombita ez út tal nem kap szólisztikus sze re pet, az úgy ne ve zett tempus perfectum, hi szen az ütem mind há rom üté sét újabb há rom egy-ség re oszt ja, a legközelebb ke rül ve az is te ni tö ké le tes egy-ség hez, a Szent há rom ság hoz. Ez az esz me kü lö nö sen il lik mind két fel hasz nált vers szak el ső so rá hoz, hi szen bár mely is te ni sze mély re való rá ta lá lás mennyei bol dog sá got ered mé nyez: „Wohl mir, daß ich Jesum habe” [Jó ne kem, hogy Jé zus ve lem van], il let ve „Jesus bleibet meine Freude”
[Jé zus ma rad örö möm]. A korálsorok egyen ként épül nek be a ze ne ka ri anyag ba,
57 Megjegyzendő, hogy éppen erre a korálsorra esik a legfontosabb szövegrész is: „und sich mir zu
eigen gibet”, magyarul: „és [Jézus] átadja magát nekem”.
58 Dürr, Johann Sebastian Bach kantátái, 568.
(akár hár mas hang zat-mix tú rá ban is) a grauen (iszo nyo dik) szó ze nei af fek tu sát fe je zi he lyen is al kal ma zott vonóvibrátóval in dít ja a té telt, ám nem nyolcadokkal, ha nem a rend kí vü li iz ga tott ság ha tá sát kel tő tizenhatodokkal. Az ef fek tus a mű el ső áriá já ban a rossz lel ki is me ret fé le lem től való re me gé sét fe je zi ki, és a ko rál fen tebb idé zett el ső két so ra is ugyan ezt a je len tést hor doz za. A ze ne ka ri köz já té kok rend kí vül rö vi dek; a szin te min den eset ben más kép pen rit mi zált há rom ak kor dot vol ta kép pen nem is le het köz já-ték nak ne vez ni, ta lán in kább csak a korálsor le csen gé se. Ám a ti zen ha tod-vonóvibrátós kí sé ret a 3–4. korálsor alatt tri o lás ra vált, majd az 5–6.-ban nyolcadosra, a 7–8.-ban nyúj tott tri o lás ra, míg az utó já ték ban ne gyed- és fél ér té kek ké szí tik elő az egész kot ta ér té kű záróhangot. A rit mus ér té kek fo lya ma tos las su lá sa nyil ván valóan a hit ben
meg-59 Ilyen kivétel a BWV 179 és 199 (Szentháromság utáni 11. va sár nap); a BWV 70 (Szentháromság
utáni 26. va sár nap); BWV 181 és 18 (Hatvanadva sár nap); BWV 22 és 23 (Ötvenedva sár nap), vala-mint BWV 31 és 4 (Húsvétva sár nap). Közülük csupán a BWV 179 új kompozíció.
60 Mindkettő korábbi kompozíciók felújítása.
61 Az eredeti szólamanyag sajnos elveszett, Bach pedig a partitúrafogalmazványba nem mindenütt írta
be a pontos hangszerelést, hiszen a kottamásolók személyes felügyelete alatt írták ki a szólamokat.
Így nem mindenütt teljesen világos, hogy a partitúra melyik sora melyik hangszer szólama.
nyug vó lel ki is me re tet je le ní ti meg. Bach is mét fan tasz ti kus öt let től ve zér el ve egyet len szön-he ti: „er sammlet sie als seine Schafe, als seine Küchlein liebreich ein” ([Jé zus] ked-ve sen össze gyűj ti őket [a hí vő ket] mint bá rá nyait, mint kiscsibéit). A basso continuót is nél kü lö ző té tel ze né je a tisz tán fú vó sok ad ta pasztorális hang vé tel mel lett egy ér korálsorok köz ti „le csen gést” csak a két blockflöte játssza, egymást új ra és új ra ke
resz-62 Bővebben lásd Dinyés, „Szöveg és zene kapcsolata”, 34–35.
63 Dürr, Johann Sebastian Bach kantátái, 407.
64 Ezekben a kantátákban alakul ki az a fantasztikusan drámai recitativo accompagnato típus, amely
majd a Máté-passió megfelelő helyein páratlan hatással fogja kommentálni az eseményeket.
te ző ti zen ha tod fu ta mok kal, me lyek ket tős kö tés sel ját szan dók. Az egé szen kü lön le ges záróhangját két üte mes sé nyújt ja, így a blockflöték a tar tott hang fe lett még egy szer el-játsz hat ják „Jé zus vé re” mo tí vu mu kat, mint egy az alap ké rést nyo ma té ko sít va; mint ha azt mon da nák: ir gal mazz, hi szen fiad vé re ál tal vál tot tál meg minket!
Az év fo lyam kö vet ke ző négy kan tá tá já ban a ko rál vagy csu pán el ha nya gol ha tó sze-re pet ját szik, s így csak egy sze rű, négy szó la mú zárókorál for má já ban je le nik meg,66 vagy az el ső té tel annyi ra mű vé szi korálfeldolgozást tar tal maz, hogy a kan tá ta vé gén már nincs szük ség újabb, dí sze sen ki dol go zott korálra.67
Is mét lip csei korálfeldolgozással zá rul a BWV 138. Klasszi kus ér te lem ben a ko-rál kan tá ták cso port já ba tar to zik, hi szen az igen szö ve vé nyes és sok recitativóval ta golt nyi tó té tel ugyan azt a ko rált tar tal maz za, mint a zá ró té tel is; a köz tes ária és re ci ta ti vo ez zel szem ben nem kap csoló dik a „Warum betrübst du dich, mein Herz” [Miért szo-mor kodsz, én szí vem?] kez de tű ének szö ve gé hez. Az el ső té tel ké te lyek ben ver gő dő
65 Talán érdemes megjegyezni, hogy a víz itt is jelen van, hiszen Jézus halálának beálltáról a mell ka
sá-ból kiáramló vér és víz révén győződtek meg.
66 BWV 179, 69a.
67 BWV 77, 25.
4. kotta: BWV 138, No. 7. Choral, 1–7. ütem
koráldallamnak,68 má sutt vi szont a nyi tó té tel bri li áns fel dol go zá sai val kez dő dően több tí-pus ba tar to zó korálfeldolgozásokat, a szám ada tok mint ha a mű faj tól való drasz ti kus el-for du lást je lez né nek. Ez az utol só da rab is ké te lyek közt ver gő dő lel ki ál la po tot tük röz, geht zuhanden / viel Unfalls hie, hab ich doch nie / den Menschen sehen fal len” [Bár-mi lyen sok sze ren csét len ség tör tén jék is ve le, so ha nem lát tam még olyan em bert el-buk ni]. A ze ne kar 11 üte mes elő já té ká ban és hosszú, akár hat-nyolc üte mes köz já té kai-ban meg szó laló, ko rál tól füg get len anya gá hoz a kó rus sem egy sze rű homofón anyag gal csat la ko zik, ha nem a bel ső szó la mok kés lel te tett, a koráldallamhoz ké pest diminuált ér té kű be lé pé sek kel fo koz zák a mű fe szí tett sé gét. Az a-dór dal la mot Bach d-moll ban ze nei leg füg get le nek. A „Was willst du dich betrüben” [Miért akarsz szo mor kod ni?]
kez de tű ének he te dik vers sza ká ra épü lő fel dol go zás a szö veg tar tal má ból adó dóan nem nyújt sok ba rok ko san kép sze rűt. A ko ra be li záróstrófák több sé gé hez ha sonlóan ez is a
68 BWV 148, 162.
69 BWV 95, 48.
70 Azért csak 20 és nem 21, mert a Szentháromság ünnepe utáni 18. va sár napon, számunkra ismeretlen
okból valószínűleg nem volt kantátaelőadás (vagy legalábbis semmiféle bizonyíték nincs rá, hogy lett volna).
71 Hasonló felépítéssel találkozunk a BWV 60-ban és 134-ben is.
72 Utóbbi semmiképpen sem tekinthető félzárlatnak, mivel a mű utolsó három üteme egyértelműen
a-moll hangnemű, tehát az A-dúr csak pikárdiai-terces záróakkordként jöhet szóba.
kis doxológia sza bad át köl té se, így csu pán ál ta lá no san öröm te li, di csé rő ka rak tert kap-hat. En nek ér de ké ben a ko rál ere de ti 44 ütem mu ta tó ját Bach 68-ra vál toz tat ja és a té telt siciliano lük te té sű vé for mál ja.73 A nyolc üte mes ze ne ka ri be ve ze tő után homofón szö-vet tel, két-há rom korálsort össze fog va hang zik fel a teljes ének.
A BWV 129 is olyan kan tá ta, mely ben a per omnes versus elv ér vé nye sül, de is mét csak a szö veg ben, a ze né ben nem. Ezt a da ra bot Bach pár év vel a korálkantáta-cik-lus után ír ta meg, és utó lag il lesz tet te be le az év fo lyam ba. A „Gelobet sei der Herr”
[Di csér jük az Urat] kez de tű ének (me lyet az „O Gott, du frommer Gott” [Ó Is ten, te ke gyes Is ten] dal la má ra éne kel tek) utol só vers sza ka kap ja az összes lip csei tí pu sú korálfeldolgozás kö zül a leg na gyobb hang szer ap pa rá tust: há rom trom bi ta, timpani, ha-ránt fu vo la, két oboa, vo nós kar és kó rus játssza. A nagy ap pa rá tus és a trom bi ták ve ze tő sze re pe rend kí vü li, ün ne pi hang zást köl csö nöz a té tel nek, mind a hat üte mes elő já ték-ban, mind pe dig a köz já té kok ban. A ze ne kar anya ga tel je sen füg get len a koráldallamtól, ame lyet a kó rus a leg egy sze rűbb homófon szö vet tel, a ze ne ka ri anyag ba ágyaz va, kétsoronként szó lal tat meg. Ez a té tel a pro to tí pu sa a kö rül be lül tíz év múl va meg szü le-tő Ka rá cso nyi Ora tó rium egyes kan tá táit le zá ró korálfeldolgozásoknak (BWV 248/I, II és VI) és a Menny be me ne te li Ora tó rium (BWV 11) dí szes zárókoráljának.74 per omnes versus ka te gó riá ba so rol ha tó. Utol só té te le a lip csei korálfeldolgozás-típus leg ter je del me sebb kép vi se lő je, ami egy részt an nak kö szön he tő, hogy már az ének is korálfeldolgozásához, mely több szem pont ból is el kü lön ül a töb bi től. Elő ször is
annyi-73 Dürr, Johann Sebastian Bach kantátái, 384.
74 Uott., 331.
75 Az első tételben kórusos cantus firmus-feldolgozás formájában.
76 Még motivikusan is egyezéseket mutat a BWV 1068 utolsó, gigue tételével.
ban, hogy nem zá ró té tel, ha nem a mű har ma dik té te le,77 és a két kürt ze nei anya ga meg-egye zik az el ső té tel ben már hal lott mo tí vu mok kal. Az el ső té tel szö ve gé ből adó dóan78 a pajzs szó köz vet len asszo ciá ció já val a harc ze nei af fek tu sát Bach a két kürt sze re pel-te té sé vel79 és a ket tős fú ga szer ke ze tű té tel má so dik té má já nak für ge ti zen ha tod moz-gá sai val áb rá zol ja. Ezt az af fek tust a har ma dik té tel kürt szó la mai is át ve szik, an nak el le né re, hogy a „Nun danket alle Gott” ko rál itt sze rep lő el ső vers sza ka nem in do kol ja ezt. A töb bi hang szer a rend kí vül egy sze rű, tel je sen homofón kó rus szó la mo kat erő sí ti.
E korálfeldolgozást vala mennyi em lí tett sa já tos sá ga meg kü lön böz te ti a fen tebb be mu-ta tott té te lek mind egyi ké től. In kább az el ső cso port „Heiligenschein”-tí pu sá hoz ha son-lít, amely be vi szont hosszú köz já té kai miatt nem il lik. A BWV 129-hez ha sonlóan ez a té tel is már leg in kább a BWV 248/I, II, IV és VI zárókoráljaira emlékeztet.