A korai és a lipcsei kantáták korálfeldolgozásai összehasonlítás

24 tel jes kan tá tá ról bi zo nyí tot ta be el ső ként Alfred Dürr,¹ hogy bi zo nyo san Bach ko-rai kor sza ká ból szár ma zik, el ső sor ban Weimarból. Ezek kö zül sok nak csak a lip csei, új ra elő adott, töb bé-ke vés bé át dol go zott for má ját is mer jük. Van nak to váb bi té te lek is, me lyek sti lisz ti kai és papirológiai ér vek alap ján eb be a cso port ba tar toz nak, ám nyo-mu kat csu pán a lip csei kan tá ták ba be épít ve ta lál juk meg, ilyen pél dául a BWV 70a, 186a és 147a. A tel jes 24 kan tá ta 153 té te le kö zül össze sen 32 tar tal maz ko rált. Ez az összes té tel 20,9%-a, te hát vala mi vel több, mint egy ötö de. Így át la go san min den kan-tá kan-tá ra jut egy, hi szen egy kan kan-tá ta ál ta lá ban öt–hat té tel ből áll. Ez egyál ta lán nem meg-le pő adat, hi szen hoz zá szok tunk ah hoz, hogy a ba chi kan tá ta egy sze rű, négy szó la mú korálfeldolgozással zá rul. Csak hogy a ko rai kan tá ták ban még egyál ta lán nem ez a jel-lem ző: a mű vek nek pon to san a fe le (12) nem ilyen tí pu sú té tel lel végződik.²

Sok olyan da rab van, mely ben egyál ta lán nincs ko rál (BWV 54, 63, 150, 152, 196), vagy van ugyan ko rált fel dol go zó té tel, csak nem az utol só he lyen áll (BWV 131, 182, 199, 71). Ér de kes kí sér let a BWV 61 utol só té te le, mely ben Bach a „Wie schön leuchtet der Morgenstern” [Mily szé pen ra gyog a haj nal csil lag] koráldallam utol só négy so rát ze né sí ti meg kó rus ra és ze ne kar ra, szop rán cantus firmusként fel dol goz va. A 21. kan-tá ta weimari ver zió ja min den bi zonnyal a „Wer nur den lieben Gott lässt walten” [Aki csak a ke gyes Is ten re ha gyat ko zik] ko rál motettikus fel dol go zá sá val zá rult, ami a da-rab vé gén kel lően nyo ma té kos, biz tos nyug vó pon tot ad az egész kan tá tá ban sze rep lő, ön mar can goló, re mény te len ség től szen ve dő, ám Is ten ben meg nyug vást ta láló hí vő nek.

A gyász szer tar tás ra író dott BWV 106 rend kí vül sok koráldallamot hasz nál, a vég ső ko-rál utol só so rá ból Bach fú ga té mát va rá zsol, így a be fe je ző té tel vé gül el ve szí ti zárókoko-rál jel le gét. Az egy sze rű, négy szó la mú korálfeldolgozással zá ruló 12 kan tá ta sem se ma ti-kus, mert Bach sok szor olyan ötö dik, hang sze res szó la mot ír a koráldallam fö lé, amely

1 Alfred Dürr, Studien über die frühen Kantaten Johann Sebastian Bachs (Leipzig: Breitkopf, 1977² [1951¹]).

2 Ez is jól jelzi az új egyházzenei műfaj kialakulatlanságát.

vala mi fé le „dics fényt” („Heiligenschein”)³ köl csö nöz a mű le zá rá sá nak; ilyen a BWV 12, 31, 161, 172, 185. Egy sze rű ko rál lal vég ző dik a BWV 4, 18, 155, 162, 165; eze ket Bach mind új ra elő ad ta Lip csé ben, így nem ki zár ha tó, hogy 1723–1724-ben eset leg új zá ró té telt írt hoz zá juk vala mely elő ző he lyé re. Két mű ese té ben pe dig ér de kes mó don nem ír ta meg az utol só té telt, ha nem vagy csak a kan tá ta szö veg író já nak, Salomon Francknak a szö veg köny vé ből tu dunk kö vet kez tet ni az „oda gon dolt” ko rál ra (BWV 132), vagy – mint a 163. kan tá ta ese té ben – Bach oda ír ta ugyan a vé gé re, hogy „Choral.

Simplice stylo”, de még a dal la mot sem mellékelte.⁴

Ko rai kan tá tái ban Bach öt fé le mó don dol goz za fel a koráldallamokat:

1. Egyszerű, négyszólamú korálfeldolgozás

Ter mé sze te sen eb ből van a leg több (12), hi szen ez ha son lít leg job ban a min den na pi hasz ná lat ban lé vő or go na kí sé re tes nép ének hez. Eh hez akár a hall ga tó ság is csat la-kozhatott.

2. Rejtett korálfeldolgozás

Ez a má so dik leg gya ko ribb (11), a motetta stí lus ból jól is mert, bib liai szö veg és ko rál-dal lam kom bi ná ció ból ered, amely Bach kan tá tái ban kó rus té tel he lyett ária, vagy duett for má ját öl ti, több nyi re bib liai szö veg gel.⁵ A ze nei anyag úgy kez dő dik, hogy nem is sejt jük a koráldallam ké sőb bi fel buk ka ná sát, ám gon do la taink – vala mi fé le szö veg ál tal elő hí vott asszo ciá ció hoz ha sonlóan – vé gül egy koráldallamban inkarnálódnak.

Na gyon szép vo ká lis pél dá ja en nek az Actus Tragicusban, az az a 106. kan tá tá ban, ami kor a basszus („vox Christi”) azt ének li: „Heute, heute wirst du mit mir im Paradies sein” [Még ma ve lem le szel a Pa ra di csom ban], majd kis vár tat va meg szó lal az alt szó-lis ta elő adá sá ban a ko rál: „Mit Fried und Fre ud ich fahr dahin in Gottes willen” [Bé ké-vel és öröm mel me gyek oda Is ten aka ratából].⁶

Még na gyobb kép ze lőe rő re van szük sé günk en nek a korálfeldolgozás-tí pus nak egy má sik vál to za ta ese té ben, ami kor csu pán hang sze res idé zet ként szó lal meg a ko rál dal-lam, mint pél dául a BWV 31 utol só áriá já ban. A szop rán szó lis ta ezt ének li: „Letzte Stun de brich he rein” [Kö szönts be, utol só óra], míg az áriá ban ti tok za to san, he ge dű–

brá csa unisonóval meg szó lal a „Wenn mein Stündlein vorhanden ist” [Ami kor itt az utol só órám] kez de tű korál.⁷

3 Lásd Alfred Dürr, Johann Sebastian Bach kantátái (Budapest: Zeneműkiadó, 1982), 242.

4 Valószínűleg csak az azóta már elveszett szólamokba írhatta be a harmonizálást.

5 Egy kivétel van csak: BWV 185/1.

6 További példák: BWV 131/2, 131/4, 71/2, 12/6

7 További példák: BWV 4/6, 106/2, 161/1, 172/5, 185/1 (kivételesen nem bibliai szöveg, hanem Sa lo-mon Franck költeménye).

3. Kórusos cantus firmus feldolgozás

E négy té tel rész ben a motetta ha gyo má nyait kö ve ti, colla par te vagy al kal man ként kü lön ve ze tett ze ne ka ri szó la mok kal. A BWV 4-ben mind két tí pus elő for dul, az el ső té tel ben ál ta lá ban a két he ge dű nek van kü lön szó la ma, a két brá csa csu pán a két ze ne-ka ri köz já ték alatt önálló so dik. A Versus IV-ben nem ta lá lunk hang sze res szó la mo ne-kat;

amennyi ben az ere de ti ver zió ban még is ját szot tak, biz tos, hogy colla par te ha lad tak.⁸ A BWV 182 és 21 ese té ben pe dig a cantus firmus fel dol go zá sa ar chai záló ka rak te rű, szi go rú colla par te szó la mok kal történik.

4. Orgonaszerű korálfeldolgozás

E tí pus jel lem ző je a há rom szó la mú ság és a köz já té kok kal, gaz dag dí szí té sek kel kö rül-írt koráldallam. A két pél da egyi ke a BWV 199-ben,⁹ a má sik a BWV 4-ben található.

5. Kísérleti, többféle kompozíciós technikát kombináló korálfeldolgozás Mind há rom ilyen té tel tel je sen más a ma ga ne mé ben, egyi ket sem mond hat juk ti pi kus-nak. A 61. kan tá ta¹⁰ ad vent el ső va sár nap já ra író dott, az egy há zi év el ső nap já ra, ezért Bach a fran cia nyi tányt érez te az új év meg nyi tá sá hoz il lő nek. Az el ső két korálsor a las sú, pon to zott rit mu sú el ső sza kasz ban, so ron ként el kü lö nít ve hang zik el, több szö-rö sen is ex po nál va (előbb a szop rán és alt, majd a te nor és basszus szó lam ban, vé gül tutti). Majd a fran cia nyi tány hár mas lük te té sű ré szé ben a har ma dik korálsor je le nik meg, me lyet a ze ne szer ző sza ba don, imitatív mó don dolgoz fel. Ezt kö ve tően a pon to-zott, las sú rész vissza té ré sé be ágyaz za be a ne gye dik korálsort, mind járt négy szó la mú letétben.

Ha sonló, el té rő ze ne szer zői tech ni ká kat öt vö ző kí sér let a má sik, ko rál ban leg gaz-da gabb ko rai kan tá ta, a BWV 106 zá ró té te le. Az el ső korálsor itt az öt üte mes ze ne ka ri elő já té kot kö ve tően, a ze ne kar to váb bi köz re mű kö dé sé vel egy sze rű, homofón négy szó-la mú le tét ben hang zik el, majd a ze ne kar dí szes, mind össze egy üte mes zár szó-lat tal ke re kí ti le a korálsort. Min den korálsor után ez tör té nik, ez ál tal vala mennyi nyo ma té kot kap.

Így foly ta tó dik egé szen az utol só korálsorig, ame lyet azon ban Bach ter je del mes fú gá vá szélesít ki.

8 A művet csak egy lipcsei előadásra szánt anyagból ismerjük, így könnyen elképzelhető – és akad is számos hasonló példa –, hogy a hangszerelést Bach megváltoztatta a lipcsei előadás körülményeinek megfelelően.

9 Az orgonára írott korálfeldolgozások közül leginkább a – még hangnemében is egyező – BWV 734-re („Nun f734-reut euch, lieben Christen g’mein”) emlékeztet.

10 Melyet akár a harmadik csoport (kórusos cantus firmus feldolgozás) tagjának is tekinthetnénk.

A har ma dik pél da, a BWV 18 recitativóval kom bi nál ja a lu the ri li tá nia dal la mát.

A re ci ta ti vo accompagnatónak kö szön he tően Bach ze né je rend kí vül gaz dag erő tel jes madrigalizmusokban. Mind a négy szö veg rész után fel hang zik a li tá nia odail lő so ra: a szop rán szó lis ta in to nál ja, majd a kö nyör gést a kó rus – mint egy a gyü le ke zet ne vé ben Erdmann Neumeister kö ve tő je volt. Neumeister meg re for mál ta a kan tá ta mű faj szö ve-gét, ugyan is a bib liai tex tus és ko rál kom bi ná ció ja, amely a kan tá ta tör té ne té nek ko rai sza ka szá ban a leg meg ha tá ro zóbb volt,¹⁴ és egé szen a 18. szá zad ele jéig a motetta

mű-11 Különösképpen Kuhnau Sei mir gnädig kezdetű kantátájának ötödik tételéhez.

12 A BWV 51 kivétel, mert található benne egy orgonaszerű korálfeldolgozás (annyiban eltér a korai

típustól, hogy négyszólamú).

13 Közülük a második korálkantáta-évfolyam, tehát egy-egy kantáta legalább kétféleképpen dolgozza

fel a koráldallamot.

14 Szép példája ennek a BWV 106 és 131.

fa já ban is ural ko dó sze re pet ját szott, szin te tel je sen el tű nik köl te mé nyei ben. He lyet te az olasz ope rák ból át vett for mák: a da capo áriák és re ci ta ti vók ke rül tek elő tér be. Ez zel szem ben Lip csé ben, ahol a korálfeldolgozásnak és -ének lés nek na gyon erős ha gyo má-nya volt, Bach nak al kal maz kod nia kel lett a he lyi el vá rá sok hoz, ami ta lán nem is állt mód sze rei, mennyi ben vál toz tak, fino mod tak a ko rai évek hez képest.

1. Egyszerű, négyszólamú korálfeldolgozás

Ter mé sze te sen a lip csei kor szak ban is eb ből van a leg több, össze sen 146 té tel. El enyé-szően ke vés olyan akad kö zöt tük, amely hez Bach ötö dik, fel ső szó la mot kom po nált (BWV 95/6, 136/6), il let ve ke vés van ab ból a cso port ból is, amely ben a négy szó la mú le-tét hez adott hang szer cso port tár sul ki egé szí tés ként: két kürt, timpani (BWV 79/6, 91/6, 195/6 timpanival, 52/6, 112/5, 128/5 timpani nél kül), há rom trom bi ta, timpani (BWV 19/7, 29/8, 41/6, 69/6, 130/6, 137/5, 149/7, 171/6, 190/7), eset leg há rom blockflöte (BWV 175/7) vagy há rom oboa (BWV 80/8, 194/6 és 12), és né ha a vo nós kar is ön álló

15 Biztosan találkoztak az 1716-os hallei orgonaszemle alkalmával.

16 Ilyen mű például A fúga művészete, és szintén jellemző Bachra az Alt-Bachisches Archiv

összeállítá-sa rokonainak főként a 17. században keletkezett műveiből.

17 Különleges harmóniai effektusai miatt érdemes itt megemlítenünk az első évfolyam két egymás

utá-ni va sár napon megszólaló kantátáját, a BWV 60-at és 90-et. Az elsőben a szoprán bővített kvintes kezdést és elképesztő harmóniai vázat kap, a másikban pedig a mollbeli hatodik fok váratlan megje-lenése kelthetett minden bizonnyal megdöbbenést a hallgatókban.

18 Majdnem a felében megtaláltuk.

190), vagy meg hök ken tő szö veg il luszt rá ció ként (BWV 105).¹⁹ A BWV 105 zárókorálja Stadtpfeiferek fo lya ma to san je len vol tak a vá ros egy ház zenéjében.

2. Rejtett korálfeldolgozás sza ba don ke zelt augmentációs ká non szü le tik a tolótrombita és a basszus kö zött. Ami-kor Bach ugyan ezt a tech ni kát kan tá tái bel ső té te lé ben al kal maz za, már más fé le

ká-19 Említésre méltó ezzel kapcsolatban Andreas Glöckner tanulmánya, melyben Johann Friedrich Fasch

egy újévi kantátájának lipcsei kéziratát vizsgálja. Grafológiai vizsgálatainak figyelemre méltó ered-ménye, hogy a mű zárókoráljához a három trombita és timpani szólamát egyazon lipcsei kéz írta hozzá. A mű előadása a Neukirchében volt, Gerlach irányításával. Ez az eset is mutatja, milyen erősek voltak a lipcsei hagyományok: egy újévi kantáta még abban a templomban sem nélkülözhette a három trombita és timpani fényét, ahol modernebb egyházzenét játszottak, mint a főtemplomok-ban. Andreas Glöckner, „In Fine Intrada con Trombe e Tamburi”, in Bach-Jahrbuch 2002, hrsg. von Peter Wollny (Lipcse: Evangelische Verlagsanstalt, 2002), 201–207.

20 A BWV 25-ben a 38. zsoltár negyedik verse szól, a BWV 48-ban Pál rómaiakhoz írt leveléből

hang-zik fel egy részlet, a BWV 77-ben pedig Lukács evangéliumának egy mondata.

21 Cink és három harsona.

22 Lukács evangéliumából a Magnificat egy verse hangzik fel.

23 Ehhez hasonló effektust alkalmaz Bach a 23-as kantátában, ahol a koráldallam a recitativo

accompagnato felső szólamában van. Ezt a művet a BWV 22-vel együtt alább külön tárgyalom.

nak át köl té se. E kü lön le ges ef fek tust a kan tá ta ér zel mi for duló pont já ra he lyez te Bach, pro to tí pu sai a lip csei korálfeldolgozás-faj ták nak: a motettikus, a con cer to el vű és a spe-ciá lis ef fek tust al kal ma zó típusnak.

25 Bach másik műfajátmentési kísérlete a hat Schübler-korál megjelentetése 1746 körül. Valamennyi

darab kantátatétel orgonaátirata; közülük kettő: a BWV 10/5 és 93/4 az itt tárgyalt típust képviseli.

26 Habár meg kell jegyezni, hogy a művek elhangzását tekintve árnyaltabb a kép, hiszen egy konkrét

ünnepre készült egyházi kantátát nemcsak a komponálásának évében játszhattak, hanem az adott egyházi ünnepen utóbb bármelyik évben újra elővehették. Így akár az 1740-es években is felhangoz-hatott rejtett korálfeldolgozást tartalmazó kantáta, nem is beszélve a weimari kantáták felújításairól.

27 Mindezek fényében még érdekesebb, hogy Bach utolsó ilyen technikát alkalmazó tétele a h-moll

mise Credo (I.) tétele, amelyben nem bibliai szöveghez, hanem a mise liturgikus szövegéhez kap-csol koráldallamot: egy gregorián intonációt, ami által archaizáló szándéka még nyilvánvalóbb.

28 Kivétel a BWV 14, amely több más szempontból is modernebb társainál.

Ba chot di csé ri.²⁹ A ze ne szer ző per sze nem tud ja meg áll ni, hogy ne al kal maz zon a kor meg: 1. Vivaldi versenyműveit idé ző, hang sze res szólók kal el lá tott té te lek; 2. a hang-sze res szóló kat mel lő ző, a mo dern con cer to gros so ha gyo má nyait ápoló té te lek,

30 Ez az alapelv a velencei technikából származik, ám Bach számára Dietrich Buxtehude volt a

köz-vetlen előkép.

31 Nyitótételének zenei anyaga azonos a BWV 99 megfelelő tételével, hangszerelése azonban eltérő.

32 Például BWV 73, 125.

33 Például BWV 123, 135.

34 BWV 62.

Lát hat juk, ho gyan al kot Bach ál lan dó korálfeldolgozási mó dot egy olyan for má ból, ame lyet egyik leg ko ráb bi kan tá tá já ban csu pán ki pró bált (BWV 4 nyi tó kó ru sa). Se ma-tiz mus ra kép te len volt, min den azo nos for má jú té tel ben van vala mi egé szen kü lön le-ges, egye di moz za nat, ami el len áll ni lát szik min den fé le ka te go rizálásnak.

4. Orgonaszerű korálfeldolgozás

A weimari cse kély mennyi ség hez ké pest e té te lek meg nö ve ke dett szá ma (15) sok nak tű nik, ha bár szá za lé ko san így sem éri el a ko ráb bi arányt.³⁵ Bach a szó lam szá mok vál-toz ta tá sá val és a szóló hang sze rek vál to za tos sá gá val szí ne sí tet te a tí pust. A már is me rős há rom szó la mú ból van a leg több: BWV 92/4, 113/2, 137/2, 140/4, 6/3, 95/2, 166/3.³⁶ Ér de kes, hogy Bach két szó la mú té telt is írt ilyen stí lus ban: a BWV 44/4-et és 114/4-et, me lyek nek kü lön le ges hang zá sa el gon dol kod ta tó. Még négy szó la mú vál to zat tal is ta-lál ko zunk, ami fak tú rá ját te kint ve tu laj don kép pen egy trió szo ná ta-té tel hez csa tolt koráldallam; ilyen a BWV 36/6, 51/4, 85/3, 86/3 és 178/4. Öt szó la mú a BWV 13/3, mely ben a ko rál tel jes vo nós kar kí sé re té vel szó lal meg, és a BWV 75/8, me lyet ugyan a má so dik cso port nál már tár gyal tunk, de ér de mes itt is meg em lí te nünk. Fő el té ré se a ne gye dik tí pus tól, ami ért el sőd le ge sen nem ide so rol tam, hogy a koráldallam itt nem vo ká lis, ha nem hang sze res for má ban szólal meg.

5. Kísérleti, többféle zeneszerzői technikát kombináló korálfeldolgozás

Bach kí sér le te ző ked ve Lip csé ben sem ha gyott alább, sőt az el ső két kan tá ta év fo lyam-ban szá mos (össze sen 22) olyan té telt ta lá lunk, ame lyet nem tu dunk sem mi fé le ha gyo-má nyos korálfeldolgozási sé gyo-má ba il lesz te ni. Ilye nek a BWV 3/2, 20/1, 37/3, 60/1, 78/1, 80/2, 83/2, 92/2, 92/7, 93/2, 94/3, 94/5, 95/1, 97/1, 101/3, 101/5, 113/4, 122/4, 138/1, 178/2, 178/5, 190/1. Nem az el ső két év fo lyam ba tar to zik a BWV 27/1, 36/2, 49/6, 58/1, 58/5.

Akad nak e kan tá ta té te lek kö zött olya nok, ame lyek ha gyo má nyo sabb min tá kat kö-vet nek, mint pél dául a BWV 36 és 37 duett je. E két té tel a 17. szá za di korálkoncert igen el ter jedt kom po zí ciós tech ni ká ját al kal maz za.³⁷ Akad ze ne kar ral és vo ká lis ket tős sel kom bi nált korálfeldolgozás is: a BWV 60/1, 80/2, 49/6, 58/1 és 58/5. Az egyik éne-kes ma gát a koráldallamot ének li, hang sze res kí sé ret tel, míg a má sik kö rül ír ja,³⁸ il let ve kom men tál ja azt.³⁹ A leg több té tel még is an nak az ér de kes kom bi ná ció nak a kép vi se

lő-35 Ott a két darab 6%, itt a 15 darab csak 5%.

36 Közülük hármat (BWV 6/3, 137/2, 140/4) Bach az orgonára írott Schübler-korálok részeként is

megjelentetett.

37 A BWV 36 és 37 kettőseinek előzménye Bach életművében a BWV 4-ben található két duett.

38 Például BWV 80/1.

39 Például BWV 60/1, 58/1.

je, amely a re ci ta ti vót ko rál lal öt vö zi. Ez Bach nak – s ta lán a pré di káló lel ké szek nek – Bach a korálszöveg tar tal má val össz hang ban kom po nált fran cia nyitányt.⁴²

Egye di eset a chaconne-nal tör té nő há za sí tás a BWV 78 nyi tó té te lé ben; szin tén egye di mód szer rel dol goz za be le Lut her kö nyör gé sét Bach a 190. kan tá ta nyi tó té te lé-be;⁴³ s ugyan csak sa já tos a BWV 122, ahol a ze ne szer ző egy duet tet ter cet té bő vít az alt

Egye di eset a chaconne-nal tör té nő há za sí tás a BWV 78 nyi tó té te lé ben; szin tén egye di mód szer rel dol goz za be le Lut her kö nyör gé sét Bach a 190. kan tá ta nyi tó té te lé-be;⁴³ s ugyan csak sa já tos a BWV 122, ahol a ze ne szer ző egy duet tet ter cet té bő vít az alt

In document Tér, idő, hagyomány (Pldal 75-86)