Liszt mint dalkomponista, 1839–1861
4. Revíziók és eltérő műalakok
Liszt nem ze ti iden ti tá sai hoz és da lai nak „nem ze ti jel le gé hez” ha sonlóan vo ká lis kom-po zí ciói nak kü lön fé le mű alak jait és re ví zióit sem le het egy ol da lúan in terp re tál ni. Míg a ko ráb bi sze kun der iro da lom rend sze rint egy-egy té nye ző re ve zet te vissza az át dol-go zá sok lé tét, ad dig az át dol dol-go zá sok és el té rő mű ala kok né hány jel leg ze tes tí pu sá nak át te kin té sé ből ki de rül, hogy e té nye zők mind egyi ke sze re pet játsz ha tott a da lok át dol-go zá sá ban, ugyan ak kor to váb bi mo tívumok is.
40 Lásd Liszt Emilie Merian-Genastnak írt, 1860. július 24-én kelt levelét: Klára Hamburger, „Franz
Liszts Briefe an Emilie Merian-Genast aus den Beständen des Goe the- und Schiller-Archivs, Weimar, Teil 1”, Studia Musicologica 48/3–4 (September 2007), 373.
41 Philip Robinson, „Cinti-Damoreau, Laure (Cinthie)”, in The New Grove, vol. 5, 863.
42 Austin Caswell, „Mme Cinti-Damoreau and the Embellishment of Italian Opera in Paris: 1820–
1845”, Journal of the American Musicological Society 28/3 (1975), 459–492. Vö. Méthode de chant composée pour ses classes du Conservatoire par Mme. Cinti-Damoreau című, 1849-ben kiadott tankönyvével, amely a 19. századi olasz opera előadói gyakorlatának fontos forrása.
1. kotta: Comment disaient‑ils (1844), 85–88. ütem
Mint a Liszt ko rai da lai nak zon go ra kí sé re tén (2–3. kot ta) és ének szó la mán (4–5.
kot ta) esz kö zölt tech ni kai könnyí té sek, a mű vek ze nei for má já nak és szö veg is mét lé sei-nek rö vi dí té sei43 ta nú sít ják, a ze ne szer ző nem egy eset ben való ban ja ví tott da lain. Liszt 1850 utá ni meg nyi lat ko zá sai ból,44 illetve a da lait recenzeáló Louis Köhlerrel foly ta tott
43 Vö. például a Die Loreley 1843-ban, illetve 1856-ban és 1860-ban kiadott verzióit, vagy például az
Oh! quand je dors 1844-ben, illetve 1860-ban kiadott változatát.
44 Lásd Liszt Bettine von Brentanónak írott, 1853. április 3-án kelt levelét: Friedrich Schnapp,
„Unbekannte Briefe Franz Liszts zum 40. Todestag des Meisters veröffentlicht”, Die Musik 18/10 (Juli 1926), 721–722.; Liszt kiadójának, Heinrich Schlesingernek írott, 1855. december 18-án kelt levelét: Liszt Letters in the Library of Congress, ed. by Michael Short (New York: Pendragon, 2003), 308–309. Vö. Albert Gutmann visszaemlékezéseivel: Aus dem Wiener Musikleben. Künstler-Erinnerungen (Wien: Gutmann, 1914), 51.
2. kotta: Am Rhein im schönen Strome (1843), 1–11. ütem
le ve le zé sé ből45 vett rész le tek ar ra utal nak, hogy Searle, Sams és Johnson ér tel me zé sé-vel össz hang ban, Ar nold in terp re tá ció já val el len tét ben Liszt utóbb ma ga is el is mer te e ko rai mű vei nek kom po zí ciós fo gya té kos sá gait, és weimari al ko tó pe rió du sá ból vissza-te kint ve ma ga is ér vény vissza-te len nek vissza-te kin vissza-tet vissza-te 1840-es évekbeli dal vissza-ter mé sét, elé ge det len volt an nak szín vo na lá val.46 Ez né mi képp meg kér dő je le zi a Liszt da lait vé del mük be ve-vő, apo lo ge ti kus írá sok lét jo go sult sá gát, s az olyan szer zők ál lí tá sát is, akik a 19. szá za-di né met dal klasszi ku sai val igye kez nek egy sor ba ál lí ta ni Liszt vo ká lis kom pozícióit.
Ugyan ak kor az is tény, hogy – mint a kom po nis ta egy-egy da lá nak al ter na tív vál-to za tai vagy egya zon köl te mény el té rő meg ze né sí té sei pél dáz zák – Liszt való ban plu-ra lis ta gon dol ko dá sú ze ne szer ző volt. Pél dául a S’il est un charmant ga zon az 1860-as ki adás sze rint be fe je ződ het to ni kai ak kord dal, de akár nyit va is ma rad hat, a do mi-náns szep tim ak kor don (lásd a „Fine” szót a 6. kot tán), mint egy schumanni tö re dék.
A Freudvoll of leidvoll két tel je sen kü lön bö ző meg ze né sí té se pe dig egy szer re je lent meg, ugyan ab ban a ki adás ban (vö. a 7. és 8. kottát).
Mint a Liszt-da lok kü lön fé le hang faj ra szánt fek vés vál to za tai, vala mint zon go rás meg fo gal ma zá sai és zenekarkíséretes át dol go zá sai ta nú sít ják, egy-egy elő adó sze
mé-45 Lásd például: Franz Liszt’s Briefe, hrsg. von La Mara, Bd. I (Leipzig: Breitkopf & Härtel, 1893),
141–142.
46 Lásd 1877-es műjegyzékét, amelyben expressis verbis megtagadta dalainak korai verzióit: The ma
ti-sches Verzeichniss der Werke, Bearbeitungen und Transcriptionen von F. Liszt. Neue ver voll stän dig-te Ausgabe (Leipzig: Breitkopf & Härdig-tel, [1877], lemezszám: 14 373), 113.
3. kotta: Am Rhein im schönen Strome (1856/1860), 1–6. ütem
4. kotta: Angiolin dal biondo crin (1843), 50–52. ütem
5. kotta: Angiolin dal biondo crin (1860), 50–53. ütem
6. kotta: A S’il est un charmant gazon alternatív befejezésváltozatai (1860)
lye, egy-egy elő adá si le he tő ség nem ke vés bé fon tos sze re pet ját szott bi zo nyos mű ala-kok meg szü le té sé ben, mint a ko rai da lok kom po zí ciós fo gya té kos sá gai, a né met nyel-vű dal mű faj bi zo nyos il lem sza bá lyai nak figyel men kí vül ha gyá sa. A Freudvoll und leidvoll el ső meg ze né sí té sé nek 1860-ban meg je lent, mez zo szop rán hang ra szánt
vál-7. kotta: Freudvoll und leidvoll, 1. megzenésítés, 1. megfogalmazás (1848), 17–23. ütem
8. kotta: Freudvoll und leidvoll, 2. megzenésítés (1848), 14–20. ütem
to za ta nem egy sze rűen a szop rán ver zió transz po zí ció ja, ha nem egyes he lye ken kis sé el té rő, a más fé le hang faj kü lön bö ző adott sá gai nak meg fe le lően (vö. a 10–11. kottát).
Liszt le ve le zé sé nek ta nú sá ga sze rint a Die Loreley és a Mignons Lied ze ne ka ri dal vál to za ta egy aránt Emilie Merian-Genast szá má ra ké szült.47 A ze ne szer ző sa ját da-lai ból ké szült zon go ra áti ra tai nak több sé ge vir tu óz kor sza ká ra da tál ha tó; ezek igen ha-sonlók Schubert-dalátirataihoz, pél dául a szóló bal kéz re hang sze relt le tét (vö. a 12. és 13. kot tát) és a va riá ciós elv al kal mazásában.
Liszt szá má ra a tématranszformáció (vö. a 7. és 9. kot tát) nem csu pán szim fo ni kus köl te mé nyei nek és prog ram szim fó niái nak kom po zí ciós mód sze re volt, ha nem egy szer-smind dal re ví ziós mód szer is. E kom po zí ciós tech ni ka da lai nak re ví ziós fo lya ma tá ban tör té nő al kal ma zá sa Liszt ze ne szer zői gon dol ko dá sá nak né hány jel leg ze tes vo ná sá ra vi lá gít rá. Kom po zí ciós te vé keny sé gé ben a va riá ciós elv köz pon ti sze re pet ját szott;
jel lem ző ugyan ak kor, hogy el ső sor ban a va riá ció nak a té ma ka rak te rét meg vál toz ta tó met ri kai át ala kí tá sán, vala mint a hang szín, fak tú ra és kí sé ret tí pus meg vál toz ta tá sán, il let ve a dal stró fák tonális va riá lá sán ala puló tí pu sá hoz von zó dott – mi köz ben a dal la-mot több nyi re vál to zat la nul tar tot ta meg, mint egy cantus firmusként ke zel ve azt. Mint a dal re ví ziók elem zé sei ta nú sít ják, Liszt szim fo ni kus mű vei nek jel leg ze tes for ma al-ko tó prin cí pi u ma olyan mű faj be li al al-ko tá sai ban is je len tős sze re pet ját szott, ame lyek nem ké pe zik ré szét a né met szim fo ni kus ha gyo mány nak. Vagy is a tématranszformáció
47 Hamburger, „Franz Liszts Briefe an Emilie Merian-Genast”, 386. Mindkét zenekari dal a lipcsei
Kahnt kiadónál jelent meg 1863-ban.
9. kotta: Freudvoll und leidvoll,
1. megzenésítés, 2. megfogalmazás (1860), 5–8. ütem
10. kotta: Freudvoll und leidvoll, első megzenésítés, szoprán verzió (1860), 14–18. ütem
11. kotta: Freudvoll und leidvoll, első megzenésítés, mezzoszoprán verzió (1860), 14–18. ütem
12. kotta: Angiolin dal biondo crin, szóló zongorára írt változat (1846), 6–8. ütem
13. kotta: Schubert–Liszt, Lob der Tränen (1837), 6–8. ütem
tech ni ká ja – Dahlhaus48 fel té te le zé sé vel el len tét ben, Hansen49 és Batta50 té zi sei vel össz hang ban – nem annyi ra egy spe ciá li san a szim fo ni kus mű faj ra jel lem ző kom po zí-ciós ki hí vás ra adott vá lasz, ha nem Liszt szim fo ni kus köl te mé nyei ben és szim fó niái ban mint egy adap tál ta be vett el já rá sát, me lyet imp ro vi zá ció és kom po ná lás so rán fia ta labb évei ben, illetve más mű fa jok ban is al kalmazott.