a dal mint a nemzeti identitás kifejezése
7. A románcok irodalmi tematikája és zenei sajátosságai
E dal for má ban szö veg és ze ne fo lya ma to san egy be fo nó dik, egy sé gük raj zol ja meg az ér zel me ket, azon ban a mű fajt nem ka te go ri zál hat juk egyet len konk rét, ti pi kus vers for-ma kö ré, in kább sa já tos hang zás vi lá ga a meg ha tá ro zó. A szillabikus szláv nyel vek nek az idő mér té kes ver se lé si for ma nem iga zán sa já tos sá ga, így a ver sek met ri kus sá gu kat, bel ső rit mu su kat a hang zás ál tal kap ják meg (ter mé sze te sen a hang sú lyos és hang súly-ta lan szó súly-ta gok vál súly-ta ko zá sá val az idő mér té kes ver se lés vers lá bai nak meg fe le lő kép le tek a nyelv ben lét re hoz ha tók), ez az, amit Igor Szmirnov vers hang zás nak hív.24 Ez ter mé-sze te sen nem je len ti azt, hogy a ro mán cok szö ve géül szol gáló ver sek kö zött nem ta lá-lunk pá tosszal te li he xa me te re ket vagy ke ser gő ana pesz tu so kat, egy sze rűen ar ról van szó, hogy a rit mi kus „skan dá lás” nem e nyelv sa ját ja, a rit mus sok he lyen „el haj lik”.25 Ro mánc ként meg szó lal tat va is a szö veg sze rű ség ke rül elő tér be, mert ze né vel össze kap-csol va az elő sze re tet tel al kal ma zott gon do lat rit mus és en jam be ment könnyen „meg éne-kel he tő”. A ro mánc így egy ben egy faj ta be széd mód is: a köl té szet „prózaizálódása” a ze ne által (is).
A mű faj kü lö nös sé ge te hát a té mák meg vá lasz tá sá ban, a köl tői és ze nei ele mek hasz ná la tá ban rej lik. Ti pi kus köl tői esz kö ze a be fe lé for du lás, a me ta fo ri kus és al le go-ri kus ki fe je zés mód, az asszo ciá ciós ha son la tok, az ál lan dó ket tős ség (föl di és égi, itt és
22 Milij Alekszejevics Balakirev, Сборник русских народных песен (1866).
23 Papp, „Orosz népdal”.
24 Igor Szmirnov, Úton az irodalom elmélete felé (Budapest: Helikon, 1999), 133. Idézi: Horváth
Kornélia, „A verselméletről és egy Puskin versről” in Puskintól Toljsztojig, 41.
25 A lengyel irodalomtudós, Jerzy Faryno találó kifejezése a ritmikai tendenciáktól való eltérésre.
ott, kint és bent, tá vol és kö zel), a vá gyak és re mé nyek, túl csor duló ér zel mek őszin te ki ve tí té se, vala mint a hét köz na pi élet és a ter mé sze ti táj ide a li zált le írá sa. Köl tői esz-kö zeik és te ma ti ká juk alap ján a to váb biak ban tíz nagy cso port ba so ro lom e da lo kat, de ezek nem me rev, ha nem át jár ha tó ka tegóriák.26
1. típus
Vi tat ha tat la nul el ső he lyen áll nak a sze re lem, a hű ség és a férfibarátság te ma ti ká ja kö-ré cso por to sít ha tó poetikus-szen ve dé lyes mű vek, és ide so rol ha tók az el vá lás szül te bá na tos vissza em lé ke zé sek, elé gi ák, epitáfiák és gyász da lok is. Jel lem ző for mai elem a stró fi kus ság és a ref ré nes szer kesz tés. Szép pél dá ja a lí rai hang vé te lű, egy sze rű har-mo ni zá lá sú ro mánc nak Dargomizsszkij Pus kin bá na tos ver sé re írt strófikus ro mán ca, a Sze ret tem önt… (Я вас любил…). Eb ben a ro mánc ban – az orosz ro mánc iro da lom ban gya ko ri e kom po zí ciós esz köz – a ze ne szer ző ön ké nye sen hoz zá nyúl a vers hez is, ér-zel mi fo ko zás ként, egy faj ta ref rén ként meg is mét li a vers sza kok utol só so rát, di na mi kai és tem pó be li kü lönb sé get is je lez ve az elő adásmódra.
Я вас любил безмолвно, безнадежно, То робостью, то ревностью томим;
Я вас любил так искренно, так нежно, Как дай вам Бог любимой быть другим.
Szerettem Önt, némán, reményveszetten, voltam szelid, majd féltékeny s irigy – mély áhitattal, gyöngéden szerettem, ég adja, hogy szeresse más is így.27
Egy ap ró vál toz ta tás, sza ba dabb ke ze lé se a szö veg nek, a négy so ros vers öt so ros sá bő ví té se – jó pél da ar ra, hogy az orosz mű dal mily ter mé sze te sen al te rál ja az iro dal mi tex tust. A már em lí tett nyel vi és vers ta ni jel leg ze tes sé gek meg en ge dik ezt, az iro dal mi mű nem csor bul, ha nem kiegészül.
Rend kí vül gaz dag az eb be a cso port ba so rol ha tó ro mán cok so ra, több mű ben érez-he tő az olasz bel canto, az olasz kantiléna ha tá sa, nem utol só sor ban a je len tős szá mú olasz ze ne szer ző orosz or szág be li je len lé té nek is kö szön he tően. Be hí zel gő dal la mos sá ga
26 Hasonlóképpen a témaválasztás, valamint a meghatározó nemzeti motívumok és karakterek
jelen-léte alapján elemzi az orosz műdalt és magát a 19. századi orosz költészetet az irodalomtörténész Thomas P. Hodge nagy átfogó művében, de nem állít fel ennyire szigorú klasztereket. Thomas P. Hodge, A Double Garland: Poetry and Music in Early Nineteenth-Century Russia (Evanston:
Northwestern University Press, 2000), 66–107.
27 Franyó Zoltán fordítása.
miatt több nép sze rű slá ger ré lett, a leg is mer tebb ta lán Dargomizsszkij fel dol go zá sá ban a Csók (Поцелуй) cí mű Baratinszkij vers, mely las sí tá sai, szö veg hang sú lyai, melodikája miatt szte re o tí pi á ja a szen ve dé lyes, ma ní ros orosz sza lonro mánc nak (1. kotta).28
28 Az orosz románc klasszikus zenetudományi megítélése többek között azért sem egyértelmű, mert
ér-zel mes, könnyen befogadható, „slágerszerű” dallamaik miatt az orosz dalok átdolgozva gyakran vál tak nép sze rű világslágerekké. Az egyik ilyen ismert példa a Podrevszkij versére írt, „Dorogoj dlin no ju…”
kez de tű dal, mely Gene Raskin feldolgozásában „Azok a szép napok…” címmel 1968-ban világsláger lett. De ugyanígy slágerré vált – igaz, furcsán tekervényes úton – az 1793-ban írt Dmit ri jev-románc, a
„Kis szürke gerlicém” is, melyet Prokofjev dolgozott fel Fajncimmer 1934-ben ké szült Knyizse had-nagy című filmje kísérőzenéjében és op. 60-as szvitjében is. Ebből a dallamból szü le tett Sting 1985-ös The Dream of the Blue Turtles című albumának hidegháború-ellenes híres da la, a Russians.
1. kotta: Dargomizsszkij, Csók (Поцелуй), 1–12. ütem
2. típus
A kor nak, és így a ro mán cok nak is, jel leg ze tes té má ja volt a Lermontovtól elhíresült
„fe les le ges em ber” ér zé sé nek ki ve tí té se. Ez az élet unt ság és a min den ről való bá na tos, csen des le mon dás, bár szte re o tí pia, de nem orosz sa já tos ság, ha nem kor szel lem (mely Byron, Baudelaire mű vé sze té ből is oly is me rős), igaz ugyan, hogy az „orosz lé lek”
ka rak te ré re na gyon jel lem ző „orosz ön kép pé” vált. Lermontov 1832-ben, cím nél kü li ver sé ben meg is fo gal maz za ezt a „szláv másságot”:
Нет, я не Байрон, я другой, Еще неведомый избранник, Как он, гонимый миром странник, Но только с русскою душой.
Nem, én nem Byron, más vagyok, Kimért pályám még ismeretlen, Mint őt, a sors is üldöz engem, De bennem orosz szív dobog.29
Egy má sik Lermontov-vers, a Dargomizsszkij ze né jé vel meg éne kelt Bú nyom s unalom (И скучно и грустно) az orosz ro mánciro da lom egyik leg szeb bik da la. E me-di ta tív bel ső mo nológ dal lam ve ze té se pon to san vissza ad ja a vers me-di na mi ká ját, szer-kesz té sét. A las sú, tar tott han gok ból álló, me lan ko li kus hang vé te lű, fel hajló dal lam ve-ze té sé ben só hajt után zó, pa na szos frígsve-ze rű fel ütést kö ve tően „И скучно и грустно, / и некомурукуподатъ” (Bú nyom s una lom! – So ha sen ki se / fog ja ke zed) a tar tal mi-lag össze tar to zó sor rész le tek a ze né ben szö veg sze rű tizenhatodokban je len nek meg (2.
kot ta). A желанъя (vágyak), любить (szeretni), радость (öröm), муки (gyötrelmek) szavak ap ró, emel ke dő-eresz ke dő vo nal lal, min den szó tag ra kü lön-kü lön hang gal meg-raj zolt, fel ki ál tás sze rű re mény só ha jok, me lye ket mint egy szín pa di szer zői uta sí tás ként mar ca to je lö lé sű „kom men tá rok” te rel nek vissza a való ság ba: „все лучшие годы”
(leg java évek), „как посмотришь” (ha körbetekintesz), „глупая шутка” (ostoba tréfa). A ze ne szer ző a má so dik vers sza kot le zá ró „и все там ничтожна” (és min den je len ték te len) le mon dó sort nagy, eresz ke dő las sí tás sal hang sú lyoz za. Ez a dal leg meg-rá zóbb ré sze, a tel jes ön fel adás, mi kor a szen ve dély má mo ra szer te fosz lott, és az élet nem más, mint „üres, os to ba tréfa”.30
29 Galgóczy Árpád fordítása.
30 Rendkívüli gondolatisággal és zeneiséggel teli feldolgozása a versnek Kurtág György 1994-ben írt,
op. 18-as kórusművének, A csüggedés és keserűség dalainak első tétele. Bővebben lásd erről Papp Márta, „A csüggedés és keserűség dalai. Kurtág György kórusciklusáról”, Muzsika 44/2 (2001. feb-ruár), 5–11. [1. rész]; 44/3 (2001. március), 26–30. [2. rész].
2. kotta: Dargomizsszkij, Bú nyom s unalom (И скучно и грустно) 1–18. ütem
3. típus 1822-ben írt, A rab (Узник) cí mű ver se. 1843-ben Aljabjev kom po nál ta har sány hang-vé te lű dal lá, a vers sza kok meg is mé telt, for te di na mi ká jú utol só so rá val a rab lá za dá sát tri o lá kon fu tó szek ven ciá já val pe dig Schubert Erlkönigjére emlékeztet.
4. típus Ludmillának is – ked velt té má ja az orosz nép hő si küzdelme.
Pa te ti ku san, de kis sé har sá nyan szól a zon go ra és ének hang azo no san moz gó, me-ne te lős 44-es metrumával és dob per gést imi táló élesritmusaival 1840-ben írt strófikus ro mán ca, a Vir tus antique, mely a Nyesztor Kukolnyik ver sei re írt, ti zen két dal ból álló Búcsú Pétervártól (Прощание с Петербургом) dal cik lus ki len ce dik da la. A vers a
Schubert- és Schumann-dal cik lu sok és Glinka so ro za ta kö zött: Glinkánál a dal la mok előbb szü let tek, a szö ve ge ket utó lag ír ta hoz zá juk Kukolnyik. De Glinka dal la mai szö-veg nél kül is hat nak, épp ezért da lai nak több sé gét hang sze res szó lis ták is elő sze re tet tel szó lal tat ják meg. Vlagyimir Odojevszkij, a mű velt gróf (aki nek hí res pétervári sza lon-ját Liszt is meg lá to gat ta) így ír erről:
Mi hail Ivanovicsnál, szo ká sa sze rint, a dal lam már a szö veg előtt ké szen volt; mit mond jak, le nyű gö ző a ze nei öt le tek nek az a gaz dag sá ga, ahogy pom pás uj jai val a pa pí ron szi por ká zik, ahol ez öt le tek, úgy tű nik, szin te ma guk tól to vább fej lőd nek, ki vi rul nak és új já születnek…31
Ben ső sé ges hang vé te lé vel szépen meséli el a ma gá nyos ka to nák hon vággyal te li ke ser gé seit a Pus kin na gyon ko rai (1815-ös), Könny (Слеза) cí mű ver sé re 1842-ben kom po nált Dargomizsszkij-dal. Ze nei meg for má lá sát te kint ve – el len tét ben a ko rai, me lo di kus ro mán cok több sé gé vel, ahol a zon go ra szó lam hár mas hang zat-fel bon tá sai-val, ak kord jai nak egy sze rű sé gé vel szem ben a vo ká lis dal lam hor doz za a vál to za tos-sá got – eb ben a Dargomizsszkij-dal ban a zon go ráé a meg ha tá ro zó sze rep, így a mű már Muszorgszkij da lai hoz áll kö zel. Az öt vers sza kos ro mánc ban az ének szó lam ze nei kér dés-fe le let for má já ban, egy for ma rit mu sai val, egy ked vűen me sé li el a tör té ne tet, míg a zon go ra szó lam ban rend kí vül vál to za tos anyag szó lal meg. A dalt a zon go ra szó-lam basszu sá ban, to ni kai or go na pont fe lett eresz ke dő, hosszú kro ma ti kus me net nyit ja, mely köz já ték ként vissza tér a vers sza kok kö zött is (3. kot ta). Nyúj tott rit mu sai el le né re a mo tí vum az el ső ne gyed ti zen ha to dán, súly ta la nul in dul, így a dal lam hang súly kü-lön bö zik a ké sőbb be lé pő ének szó la mé tól (ahol is ti zen ha tod fel ütés sel, ütem sú lyon kez dő dik a dal lam me net), rit mi kai lag kontrasztálva ve le. Az ének szó lam alatt a zon-go ra rö vid ak kor do kat szó lal tat meg, ki vé ve a lento har ma dik vers szak ban, itt az ének-szó lam vá lik hang sú lyos sá, és a zon go ra szé les hár mas hang zat-fel bon tá sok kal ké szí ti elő az éne kes pa na szos fel ki ál tá sát: „Гусар! уж нет еë со мною!..” (Hu szár, de hát a ked ves nincs ve lem!...) Dargomizsszkij a vers el ső, má so dik és ötö dik vers sza ká nak utol só so rait – szo ká sos for mai elem ként – for te–pia no di na mi kai vál tá sok kal, nyo ma-té ko san megismétli.
5. típus
Az or szág ba egy re na gyobb számban ér ke ző kül föl di ek nek, rész ben pe dig a mind több-ször kül föld re uta zó orosz arisz tok rá cia ta pasz ta la tai nak is kö szön he tő, hogy a ro mán cok kö zött szép szám ban ta lá lunk nem ze ti et ni ku mok ról, uta zá sok ról és más né pek szo ká-sai ról szóló da lo kat. Nép sze rű té ma a me di ter rán vi lág, Itá lia, Spa nyol hon eg zo ti ku ma, de sok ro mánc éne kel a ci gá nyok, a ke le ti né pek éle té ről is. Mint Papp Már ta fogalmaz,
31 Vladimir Odojevszkij, „Dva piszma 1892–93”. Idézi: Slifstein, Glinka i Puskin (Moszkva: GMI,
1950), 85.