A kutatás előzményei

A Liszt dal ter mé sét tár gyaló iro da lom el ső pil lan tás ra je len té keny nek lát szik. Meg le pő azon ban, hogy a ze ne szer ző dal-œuvre-jét vizs gáló és ér té ke lő mun kák mennyi re el-lent mon dá so san vi szo nyul nak az élet mű e fe je ze té hez. Mi köz ben Peter Raabe,¹ Hans Joachim Moser,² vala mint a ma ga jó val ár nyal tabb mód ján Reinhold Brinkmann³ is

1 „[…] dalai most áttekinthetően elrendezve hozzáférhetők az összkiadás három kötetében, olyan kö-tetekben, amelyek sok jót és sok gyengét is tartalmaznak, sőt, végre egyszer nyugodtan használhatjuk a legerősebb kifejezésformát, és kimondhatjuk: sok teljesen hasznavehetetlent és sok egészen elraga-dót.” Peter Raabe, Liszts Schaffen (Tutzing: Hans Schneider, ²1968 [¹1931]).

2 „Az [Újnémet] Iskola feje, Liszt Ferenc esetében a dal bizonyosan mellékes órák munkája maradt, bár általában véve nagy termékenységének köszönhetően a készlet meglehetősen terjedelmesre sike-redett. A dalok fejlődéstörténeti fontossága – nem túlságosan nagy művészi értékük ellenére – szer-zőjük kiemelkedő jelentőségét figyelembe véve is tetemes. […] A párizsi szalonok levegőjéből ered [Lisztnek] az a hajlama is, hogy dalait áriaszerűen szője, s hogy a lírát dramatizálja. Heine Loreleia így nyolc nyomtatott kottaoldalnyi színházi jelenetté lesz nála, Lenau Die drei Zigeunere is hasonló terjedelemre tesz szert, Mignon Kennst du das Landja még hosszabbra nyúlik – s hogy tisztán és ért-hetően fogalmazzunk – csaknem elviselhetetlenné válik.” Hans Joachim Moser, Das deutsche Lied seit Mozart (Tutzing: Hans Schneider, ²1968 [¹1937]).

3 „Ugyanígy áll a dolog az egykor híres Es muss was [sic] Wunderbares seinnal; Liszt zongora- és zene-kari muzsikája a kánon része maradt; ám ez az értékítélet vokális lírai életművére már nem érvényes.”

Rein hold Brinkmann, „Musikalische Lyrik im 19. Jahrhundert”, in Handbuch der musikalischen Gat-tun gen, hrsg. von Siegfried Mauser, Bd. 8, 2, hrsg. von Hermann Danuser (Laaber: Laaber, 2004), 11.

ki mond ja, hogy Liszt da lai nem tar toz nak a mű faj ka no ni zált re mek mű vei kö zé, ad dig Ronald Turner, Eleni Panagiotopoulou és Ben Ar nold mun kái ar ról ta nús kod nak, hogy Liszt dal ter mé se, aho gyan élet mű ve ál ta lá ban, a vé dő ügy vé dek nek sincs híján:

Az óriá si Liszt-élet mű ta lán egyet len ré szét sem mel lőz ték annyi ra, elő adói gya-kor lat ban és nyom ta tás ban egy aránt, mint da lait. Liszt da lai ra so káig úgy te kin tet-tek, mint ame lyek ügyet le nek és kor tár sai é nál ke vés bé mél tók az elő adás ra, rész ben ne héz vol tuk miatt, rész ben Alfred Einstein és más 20. szá zad ele ji muzikológusok ne ga tív (és né ha té ves) ér ték íté le tei miatt.⁴ MGG-le xi kon „Lied”-szó cik ké ben,⁶ vala mint Eric Sams és Graham Johnson a Grove-le xi kon Grove-leg újabb ki adá sá nak „Lied”-szócikkében:

Bár a nyelv ala pos is me re te és az ar ra való re a gá lás hí ján Liszt szük ség kép pen csu-pán mel lék fo lyó ja le he tett a né met dal nak, mind azon ál tal erő tel jes ha tást gya ko-rolt a főáram ra, még hoz zá több fé le csa tor nán ke resz tül. Te vé keny pro pa gan dis ta volt, mind pró zá ban (Franzról írott esszé, Gesammelte Schriften, IV, 1855–1859), mind pe dig ál ta lá no sab ban, zon go rá ra írott dalátirataiban (Beethoven, Schubert,

4 Ronald Turner, „A Comparison of the Two Sets of Liszt–Hugo Songs”, Journal of the American Liszt Society 5 (June 1979), 16.

5 Eleni Panagiotopoulou, „An Evaluation of the Songs of Franz Liszt and Commentary on Their Performance”, The Liszt Society Journal 25 (2000), 9.

6 „Az újnémet Wagner és Liszt jelentősége [ti. a dal műfajra nézve] mindenekelőtt 1850-es évekbeli elméleti írásaik nagy hatásában áll, amelyek hang és szó, illetve költészet és zene újfajta viszonyát propagálták a zenedráma és szimfonikus költemény új műfajának következetességével. A két kom-ponista dalai ezzel szemben háttérbe szorulnak.” Peter Jost, „Lied”, in Die Musik in Geschichte und Gegenwart, hrsg. von Ludwig Finscher, Sachteil, Bd. 5 (Kassel–Basel–London–New York–Prag:

Bärenreiter / Stuttgart–Weimar: Metzler, 1996), 1295.

7 Eric Sams and Graham Johnson, „Lied / IV.5: Wagner, Liszt and Cornelius”, in The New Grove Dictionary of Music and Musicians, ed. by Stanley Sadie (Oxford: Oxford University Press, 2001), vol. 14, 676.

Liszt-spe cia lis ták: Alan Walker⁸ mel lett el ső sor ban Ben Ar nold⁹ oszt ja ezt a fel fo gást.

A dal szer ző Liszt nagy ra ér té ke lé sé nek ha sonló pél dá já val ta lál ko zunk a Camb rid ge Com pa nion so ro zat köz el múlt ban meg je lent, né met dal mű fa ját tár gyaló kö te té ben is, ahol Rena Charnin Mueller kü lö nös mó don ön álló fe je zet ben mél tat ja a po lig lott dal-szer ző Lisz tet¹⁰ – ugyan itt a 19. szá za di dalkomponisták kö zül csu pán a mű faj né met aj kú klasszi ku sai: Schubert, Schumann, Brahms és Wolf ré sze sül nek ha sonló meg tisz-tel te tés ben. De te kint het jük-e egy sze rűen né met dal szer ző nek azt a Lisz tet, aki egy-aránt kom po nált fran cia, olasz, orosz, an gol és ma gyar dalokat?

Bár ért he tő, hogy a pia nis ta és a szimfonista Liszt jó val na gyobb tu do má nyos

8 Alan Walker, Franz Liszt, vol. 2: The Weimar Years, 1848–1861 (New York: Alfred A. Knopf, 1989), 502. Vö. uő., „Liszt and the Lied”, in Reflections on Liszt (Ithaca–London: Cornell University Press, 2005), 150, ahol Wolf neve helyébe Mahleré kerül.

9 Ben Arnold, „Visions and Revisions: Looking into Liszt’s Lieder”, in Analecta Lisztiana III: Liszt and the Birth of Modern Europe = Franz Liszt Studies Series, No. 9, ed. by Michael Saffle and Rossana Dalmonte (New York: Pendragon, 2003), 256.

10 Rena Charnin Mueller, „The Lieder of Liszt”, in The Cambridge Companion to the Lied, ed. by

James Parsons (Cambridge: Cambridge University Press, 2004), 168–184.

11 A Liszt-irodalom annotált bibliográfiája: Michael Saffle, Franz Liszt: A Research and Information

Guide (New York–London: Routledge, ³2004 [¹1991]).

12 Humphrey Searle, The Music of Liszt (New York: Dover, ²1966 [¹1954]), 50.

Liszt tel jes ség gel tisz tá ban volt a mű faj jal kap cso la tos ne héz sé gei vel […], mint azt re ví ziói mutatják.¹³

Monika Hennemann a kom po nis ta íz lé sé nek, esz té ti kai né ze tei nek vál to zá sá val ma gya ráz za a dal revíziókat:

Liszt 1839 és 1847 kö zött írott da lai nak túl nyo mó több sé ge ra di ká lis re ví zión ment ke resz tül a weimari pe rió dus ban, ami kor már ar ra a gon do lat ra ju tott, hogy azok

„több nyi re túl sá go san szen ti men tá li sak, s kí sé re tük gyak ran túl terhelt.”¹⁴

Mueller és Ar nold pe dig Liszt „plu ra lis ta” gon dol ko dá sá val, il let ve „vál to zó el kép-ze lé sé vel” (developing vision) hoz za össkép-ze füg gés be a kü lön fé le mű ala kok létezését:

[…] olyan mű vész volt, aki ál lan dóan új ra gon dol ta kom po zí cióit, a leg ko ráb bi vál-to zat el ké szül tét kö ve tően több ször re vi de ál ta azo kat, több fé le ol va sa tát is meg en-ged ve egya zon ze nei szövegnek.¹⁵

Liszt re ví ziói nak több sé ge ko ráb bi da lai nak szél ső sé ges egy sze rű sí té sét cé loz za, s ez a re ví ziók so rán vég re haj tott egy sze rű sí tés „vál to zó el kép ze lé sé nek” ered mé-nye. […] „Vál to zó el kép ze lé sé ből” adó dóan Liszt nem szük ség sze rűen ja ví tott da lain, ami kor új ra kom po nál ta vagy át dol goz ta azo kat, ha nem csu pán át ala kí tot ta őket ép pen ak tuá lis gon dol ko dás mód já nak meg fe le lően. Ezek az át dol go zá sok nem fel tét le nül ar ra utal nak, hogy Liszt elé ge det len lett vol na da lai nak ko ráb bi vál to-za tai val. […] Emily Dickinsonhoz ha sonlóan, aki egy-egy köl te mé nyét kü lön fé le vál to za tok ban hagy ta hát ra, Liszt sem árul ta el ne künk min den eset ben, hogy az egyes mű vek ko ráb bi vagy ké sőb bi vál to za tait ré sze sí tet te-e előny ben. So ha nem von ta vissza egyet len da lá nak nyom ta tott ki adá sát sem, s az elő adók to vább ra is, a mai na pig kü lön fé le ver ziók kö zül választanak.¹⁶

Mind ezek fé nyé ben kü lö nö sen meg le pő, hogy máig nem tör tént kí sér let a ze ne szer-ző dal re ví ziói kü lön fé le tí pu sai nak, il le tő leg a mű ala kok kü lön bö szer-ző faj tái nak be mu-ta tá sá ra, jól le het az élet mű ka mu-ta lo gi zá lá sá ra irá nyuló, tisz te let re mél tó pró bál ko zá sok

13 Sams–Johnson, „Lied”, 676.

14 Monika Hennemann, „Liszt’s Lieder”, in The Cambridge Companion to Liszt, ed. by Kenneth

Hamilton (Cambridge: Cambridge University Press, 2005), 199.

15 Mueller, „The Lieder of Liszt”, 168.

16 Arnold, „Visions and Revisions”, 256.

– Raabe (1931),¹⁷ Searle (1954),¹⁸ Winklhofer (1985),¹⁹ Eckhardt és Mueller (2001),²⁰

17 Verzeichnis aller Werke Liszts nach Gruppen geordnet”, in Raabe, Liszt’s Schaffen (Stuttgart–Berlin:

Cotta’sche Buchhandlung Nachfolger, ¹1931), 241–364. Vö. a fia által revideált későbbi kiadással:

Felix Raabe, „Verzeichnis aller Werke Liszts nach Gruppen geordnet”, in Raabe, Liszt’s Schaf fen (Tutzing: Hans Schneider, ²1968), 241–364.

18 Humphrey Searle, „Liszt, Ferencz (Franz)”, in Grove’s Dictionary of Music and Musicians, ed. by

Eric Blom (London: Macmillan, 1954), 263–314.

19 Humphrey Searle and Sharon Winklhofer, „Works”, in The New Grove Early Romantic Masters,

vol. 1: Chopin, Schumann, Liszt, ed. by Stanley Sadie (New York–London: Norton, 1985), 322–368.

20 Eckhardt Mária and Rena Charnin Mueller, „Liszt, Franz: Works”, in The New Grove Dictionary

of Mu sic and Musicians, ed. by Stanley Sadie (Oxford: Oxford University Press, 2001), vol. 14, 785–872.

21 F. Liszt: List of Works, ed. by Michael Short and Leslie Howard (Milano: Ruginenti, 2004) = Quaderni

dell’Istituto Liszt 3.

22 Rena Charnin Mueller, „Reevaluating the Liszt Chronology: The Case of Anfangs wollt ich fast

ver-za gen”, 19th-Century Music 12/2 (Fall 1988), 132–147.

23 Rena Charnin Mueller, Liszt’s Tasso Sketchbook: Studies in Sources and Revisions (Ph. D. diss.,

New York University, 1986).

24 Gross her zog Carl Alexander Ausgabe der musikalischen Werke Franz Liszts [a továbbiakban: GA],

hrsg. von der Franz-Liszt-Stiftung (Leipzig: Breitkopf & Härtel, 1907–1936), Serie VII, Bd. 1–3 (1917, 1921, 1922).

25 Franz Liszt, Neue Ausgabe Sämtlicher Werke / New Edition of the Complete Works, hrsg. von / ed.

by István Gárdonyi, István Szelényi, Imre Mező, Imre Sulyok et alii (Budapest: Editio Musica, 1970–).

26 Wenn die letzten Sterne bleichen, hrsg. von Rolf Griebel, Sigrid von Moisy and Sabine Kurth

(Mün-chen: Henle, 2007).