A forráshelyzet

A hat cselló szvit át ha gyo má nyo zá sá nak fő prob lé má ja, hogy a da ra bok nak nem ma radt fenn szer zői autográf kéz ira ta. A mű ve ket ma négy má so lat ból is mer jük, me lyek kö zül ket tő Bach éle té ben és köz vet len kör nye ze té ben, ket tő pe dig a kom po nis ta ha lá la után, de még a 18. szá zad ban, né met te rü le ten ké szült (jel zé sük a szak iro da lom ban ál ta lá ban A, B, C és D). A kri ti kai ki adá sok köz re adói nak cél ja te hát a négy fenn ma radt má so lat ala pos ta nul má nyo zá sa után azok je len tő sé gé nek meg ál la pí tá sa, és a hi te les nek ítélt in-for má ciók alap ján az el ve szett autográf le he tő leg hí vebb re konst ru á lá sa, il let ve a szer-ző szán dé kai nak mi nél tel je sebb meg is me ré se. Nagy való szí nű ség gel ál lít hat juk, hogy a cselló szvi tek autográfja való szí nű leg Bach szóló he ge dű re írott da rab jai val együtt két-ré szes vagy két kö te tes gyűj te ményt al ko tott ere de ti leg (a hegedűművek tisz tán, szin te kal lig ra fi kus igénnyel írott, ar ti ku lá ciós je lek kel gon do san be ren de zett ba chi autográf tisz tá za ta ma is elérhető).¹

A két ko ráb bi má so lat ese té ben a ké szí tő sze mé lye nem vi tás: az „A” jel zés sel el-lá tott má so la tot An na Magdalena Bach (1701–1760) ve tet te pa pír ra, a „B” je lűt pe dig Bach sze mé lyes is me rő se, az or go nis ta Johann Peter Kellner (1705–1772).² Ke let ke zé-si ide jü ket nem tud juk egy ér tel mű ada tok kal alá tá masz ta ni, de a fel hasz nált kot ta pa pí-rok víz je lei, a kéz írá sok elem zé se és egyéb, da tált má so la tok uta lá sai alap ján elég nagy bi zo nyos ság gal ál lít hat juk, hogy Kellner má so la ta a ko ráb bi, való szí nű leg 1726-ból, An na Magdalena Bach pe dig nem sok kal ez után, kö rül be lül 1727 és 1731 kö zött ír ta le a szvi te ket. Kellner má so la ta nem tel jes: a c-moll szvit Sarabande té te le hiány zik, a Gigue-ből pe dig csak az el ső ki lenc ütem sze re pel benne. Fon tos meg je gyez ni, hogy a c-moll szvi tet – mely ben Bach a cselló A-húr já nak nagy sze kund dal való le han go lá sát

1 A két műcsoport összetartozására abból lehet következtetni, hogy Bach felesége, Anna Magdalena a hegedű- és csellóműveket is lemásolta, és a darabokat kétrészes gyűjteménybe foglalta; ezek a kéziratok fennmaradtak. A hegedűszólók bachi autográfjának címlapján a „Libro Primo” felirattal ta-lálkozunk, mely talán arra utal, hogy – Anna Magdalena Bach másolatához hasonlóan – csat la ko zott hozzá „Libro Secondo” is, benne a csellószvitekkel. Ld. pl. J. S. Bach, Sechs Suiten für Violoncello Solo BWV 1007–1012 = NBA, VI, 2, hrsg. von Hans Eppstein (Kassel: Bärenreiter, 1988/1991), 18.

2 A: Staatsbibliothek Preussischer Kulturbesitz, Berlin. Mus. ms. Bach P 269; B: Staatsbibliothek Preussischer Kulturbesitz, Berlin. Mus. ms. Bach P 804.

ír ja elő – Kellner a má sik há rom for rás tól el té rő mó don, a scordaturás írás mód transz-po ná lá sá val, hang zó notációban je gyezte le.³

A két kéz ira tot össze ha son lít va az zal a sa já tos hely zet tel ta lál juk ma gun kat szem be, hogy ugyan min den való szí nű ség sze rint Kellner má so la ta a ko ráb bi, még is jó né hány olyan egye di meg ol dást és egy ér tel műen szán dé kos nak tű nő, pla u zi bi lis, nem „hi bás”

va riánst tar tal maz, mely An na Magdalena Bach nál nem sze re pel. Mi vel nem túl való-szí nű, hogy ezek Kellner sa ját ki egé való-szí té sei vol ná nak (egyes va rián sok jel le ge er re

3 A számos javított vagy javítatlan hiba, melyet Kellner a transzponálás során elkövetett, arra utal, hogy Kellner a másolatát olyan kézirat alapján készítette, melyben a scordatúrás lejegyzésmód szere-pelt. Például ilyen javítást láthatunk a Courante 4. ütemének elején, az Allemande 8. ütemének vége pedig javítatlan tévedés.

4 J. S. Bach, Suiten für Violoncello solo BWV 1007–1012, hrsg. von Ulrich Leisinger (Mainz/Wien:

Schott/Universal, 2000) [a továbbiakban: Leisinger], 4.

5 J. S. Bach, Sechs Suiten für Violoncello solo. BWV 1007–1012, hrsg. von Kirsten Beisswenger (Wiesbaden: Breitkopf & Hartel, 2000) [a továbbiakban: Beisswenger], 77.

6 C: Staatsbibliothek Preussischer Kulturbesitz, Berlin. Mus. ms. Bach P 289 Adnex 9; D: Öster rei chi-sche Nationalbibliothek Wien. Mus. Hs. 5007; E: J. S. Bach, Sonates ou Etudes pour le Violoncelle Solo (Paris: Janet & Cotelle, 1824). Az első kiadás nagy mennyiségű hozzáadást (tempójelzést, ujj-rendet, dinamikai és artikulációs jeleket) tartalmaz, mely egyértelműen a közreadótól származik, nem pedig valamelyik kéziratból. Ennélfogva egy kritikai kiadás nem támaszkodhat rá, így a továb-biakban én sem tárgyalom.

A

B

C

D

1. fakszimile: A G‑dúr Menuet I kezdete az A‑, B‑, C‑ és D‑forrásban

is jó val na gyobb (An na Magdalena Bach má so la ta 36, Kellneré 25, C és D pe dig 41 ol dalt fog lal el). Ál ta lá nos ság ban el mond hat juk, hogy a kö tő ívek el he lye zé se – kü lö-nö sen C for rás ban – sok kal pon to sabb, és nem csak jó val több kö tő ív vel (és dí szí tés sel) ta lál ko zunk, mint akár A-ban, akár B-ben, ha nem staccato jel zé sek is sok kal gyak rab-ban meg je len nek (ld. a 2. áb rát). Sőt az is ne megy szer elő for dul, hogy C és D for rás Esz-dúr Allemande 38, 39 Esz-dúr Allemande 3, 7, 8, 9, 10, 13, 38, 39

c-moll Prelúdium 22 (csak C) D-dúr Gigue 29 D-dúr Gigue 29 D-dúr Gigue 27, 29, 54, 55 Összesen:

3 tétel, 7 ütem 3 tétel, 4 ütem 13 tétel, 60 ütem 2. ábra: Staccatojelek a kéziratokban

Ezek a má so la tok még is ren ge teg meg vá la szol ha tat lan nak tű nő kér dést vet nek fel a kö tő ívek rossz ol vas ha tó sá ga, lát szó la gos kö vet ke zet len sé ge miatt. C és D for rás ez zel szem ben sok kal job ban ér tel mez he tő és szá mos he lyen ki dol go zot tabb is, de csak fel-té te lez ni tud juk, hogy az elő adá si je lek, amik kel A-hoz és B-hez ké pest gaz da god tak, il let ve vál toz tak, va jon ki től szár maz hat nak. Az NBA és a tár gyalt kri ti kai ki adá sok köz re adói – rész ben kü lön bö ző ku ta tá si ered mé nyeik miatt – kü lön bö zően ér té ke lik a C és D for rás ról fel lel he tő né hány ada tot, és így je len tő sé gü ket is a Bach-cselló szvi tek for rá sai között.

A C je lű má so lat két em ber ke ze mun ká ja: a C-dúr szvit el ső Bourrée-jában a 12.

ütem vé gé től jól lát ha tóan má sik kéz írás sal foly ta tó dik. Az el ső részt egy sé ge sen a Bach-ku ta tás ban Anonymus 402-ként is mert má soló nak tu laj do nít ják, aki egyéb ber-li ni, 18. szá za di kéz ira tok má soló ja ként gyak ran fel buk kan. A má so dik rész má soló-ja az NBA-kö te tet rész le tes jegy ze tek kel el lá tó Hans Eppstein sze rint azo no sí tat lan, egyéb mun kái szá má ra nem is mer tek. A kéz irat ke let ke zé si ide jét il le tően Anonymus 402 egyéb, már da tált te vé keny sé ge alap ján Eppstein ar ra kö vet kez tet, hogy a má so lat Ber lin ben ké szült a 18. szá zad má so dik fe lé nek kezdetén.⁷

A Wi e ner Urtext köz re adó ja, Ulrich Leisinger új fel ve tés sel gaz da gí tot ta a C for rás-ról Eppstein ál tal ki ala kí tott ké pet. Sze rin te el kép zel he tő, hogy mi után Anonymus 402 mun ká ja Ber lin ben fél be ma radt, a kéz ira tot csak egy jó val ké sőb bi idő pont ban, Ham-burg ban fe jez ték be ugyan azon mo dell fel hasz ná lá sá val. Fel ve té sét a kéz irat má so dik

7 NBA, VI/2., 15–16.

3. ábra: A források egymáshoz való feltételezett viszonya (Y: Bach elveszett munkapéldánya; X: Bach elveszett autográf tisztázata;

G: a C és D forrás feltételezett közös elődje; A, B, C, D: a fennmaradt források)

ré szé nek egyes jel leg ze te sen ham bur gi vo ná sai val tá maszt ja alá.⁸ A má so lat mo dell je pe dig el kép ze lé se sze rint nem le he tett más, mint a szvi tek nek az a kéz ira ta, mely az 1788-ban ép pen Ham burg ban el hunyt C. P. E. Bach (1714–1788) ha gya té ki ka taló gu-sá ban is sze re pelt. A ka taló gus ugyan nem em lí ti, hogy J. S. Bach auto gráf kéz ira tá ról len ne szó, Leisinger sze rint még is el kép zel he tő, hogy így volt, mi vel olyan mű vek ese-tén is hiány zik az „in origineller Handschrift” meg je lö lés, ahol egy ér tel műen szer zői autográfról van szó (mint pél dául az Orgelbüchlein esetében).⁹

A D je lű má so lat ról Eppstein sze rint az egyet len biz tos adat, hogy 1799-ben a bé-csi Johann Traeg (c.1747–1805) ze ne mű-ke res ke dő ka taló gu sá ban sze re pelt. Eppstein Yoshitake Kobayashi ku ta tá sai ra, illetve az ál ta lá nos írás kép re hi vat koz va ál lít ja, hogy a 18. szá zad vé gén ké szült kéz irat ta lán Észak- vagy Kö zép-Né met or szág ból ke rült Traeg bé csi bolt já ba.¹⁰ Er ről a leg ne he zeb ben da tál ha tó má so lat ról Leisinger ku ta tá-sai új rész le te ket hoz tak fel szín re. A kéz irat má soló ját si ke rült azo no sí ta nia az zal, aki 1795-ben C. P. E. Bach örö kö sei nek meg bí zá sá ból a Bach fiú egy csem baló ver se nyé-nek (G-dúr, Wq 9, 1740–1742) a szó lam anya gát rész ben le má sol ta. Ez zel Leisinger egy részt iga zol ta Eppstein fel te vé sét, más részt ki is egé szí tet te az zal, hogy a má so lat az 1790-es évek ből és ta lán ép pen Ham burg ból, C. P. E. Bach mű kö dé sé nek hely szí né ről szár ma zik.¹¹ Leisinger ezen kí vül meg ál la pí tot ta, hogy a cím la pon sze rep lő szám je gyek (36/23) ar ra utal nak, hogy ez a kéz irat nem el adás ra szánt má so lat volt, ha nem Traeg ze ne mű-ke res ke dé sé nek há zi pél dá nya, ami ről a ná la meg ren delt má so la tok ké szül tek.

Mi vel Traeg leg ké sőbb 1804-től el adás ra kí nál ta a má so la to kat, Leisinger azt sem tart ja ki zárt nak, hogy a kéz irat az elő ző év ben el hunyt Gottfried van Swieten (1733–1803) ha gya té ká ból szár ma zik, aki C. P. E. Bach ha lá la után an nak öz ve gyé től ren del het te meg a má so la tot, sok egyéb Bach-mű vel együtt.