TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYAI
Szabó Lajos
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény az Európai Karta alapelveire, a magyar hagyományokra és a mai társadalmi gazdasági realitásokra épül. Megalkotása tükrözte a történelmi időszak sajátosságait, a törvényalkotók igényeit. A parlamenti pártok konszenzusa alapján korszerű törvény született.
Az önkormányzati rendszer bevezetését túlzó várakozások kísérték. Az or
szág gazdasági helyzete következtében ezek nem teljesülhettek. A megalakult önkormányzatoknak szembe kellett nézni a hazai adottságokkal, sok helyen még a saját elhamarkodott választási ígéretekkel is. Különösen az első hónapok fe
szültségeit, a keret jellegű önkormányzati törvényhez kapcsolódó további tör
vények megalkotásának elhúzódása, (az elfogadáskor gyakran hiányzó konszenzus), továbbá a helyi tapasztalatlanság okozta. Az önkormányzatok két
éves működése igazolja, hogy a gyakorlatban egyelőre megmutatkozó ellent
mondások ellenére, működőképes az önkormányzati rendszer, ellátta feladatait az 1991. és az 1992. évben. A településfejlesztésben, a közszolgáltatások számos területén eredményeket mutatnak fel a magyar önkormányzatok.
Az önkormányzati törvény az egyenjogú helyi önkormányzatok két szintjét hozta létre, amelyek feladatukban különböznek. A polgármesterek egybehang
zóan megerősítették a törvény alapelvét, miszerint az önkormányzati feladatok, hatáskörök döntően az önkormányzati alapszintre: a községekre és a városokra tartoznak. Helyesnek minősítették azt a megoldást is, hogy megyei szintű önkor
mányzatoknak nincs irányítási, ellenőrzési jogköre a települési önkormányzatok felett. A megyei önkormányzat azokat a feladatokat végzi el, amelyek ellátására a települési önkormányzatok nem kötelezhetők. A megye egészére, vagy nagy részére kiterjedő közszolgáltatások szervezője.
Az elmúlt évtizedek városid nyüvánítási területfejlesztési politikája - a me
gyeszékhelyek mellett - az anyagi eszközöket a települések szűk körére összpon
tosította, s ennek hatásaként a községek a fejlesztési eszközök töredékét kapták.
A városi cím fontos a közösségnek, helyi erőforrásokat hoz mozgásba. 1992.
január l-jén városaink száma: 177.
A megyei jogú várossá nyilvánítás (20 ilyen jogállású városunk van) azt a célt szolgálta, hogy a város elláthassa a saját területén a megyei önkormányzati fel
adatokat is. Nincs képviseletük a megyei önkormányzatban, így gazdasági sú
lyukkal nem tudják uralni a községeket, kis- és középvárosokat képviselő megyei önkormányzatot. Megalakulásuk óta lassan oldódik elkülönülésük a megyei ön
kormányzatoktól.
A megyei önkormányzatok egyre jobban felismerik a szerepüket a térségi közszolgáltatások szervezésében, erre mutatnak a közelmúltban elfogadott kö
zéptávú munkaprogramjaik is. A megyei önkormányzatok kötelező feladatait törvényeknek kell meghatározni. Az eddigi törvények viszont kevés olyan felada
tot utaltak közvetlenül a megyéhez, amely a megye egész területére, vagy nagy részére kiterjed.
23
A jogállam kiépítésében fontos szerepet játszott az önkormányzati rendszer megteremtése. Bevezetésekor a központi állami szervezet és feladatkörök rende
zése párhuzamosan történt.
Az önkormányzati rendszert kiépítő törvénykezés kompromisszumai, a tör
vény gyakorlati alkalmazásának tapasztalatai még ugyan részletesebb elemzést igényelnek, de már jelzik a törvény egyes rendelkezései felülvizsgálatának a szükségességét. A közigazgatás korszerűsítésének egészét átható elveket az álla
mi és önkormányzati igazgatásban egyaránt indokolt érvényesíteni, így juthat érvényre összhangjuk. Emellett az önkormányzati igazgatásban sajátos elvekre figyelemmel kell lenni.
Az önkormányzati rendszer egyes területei fejlesztésének fő irányai a követ
kezők.
Az állam változó szerepköréből következően indokolt újra fogalmazni az ön
kormányzatok kötelező feladatait ott, ahol az állam a vállalását az önkormány
zatok útján kívánja teljesíteni.
A hatékonyabb működés érdekében pontosabb elhatárolása indokolt az álla
migazgatási és az önkormányzati igazgatásnak arra is tekintettel, hogy az állami beavatkozás szűkülése, a társadalmi önszerveződések kibontakozása szélesíti a helyi érdekű közügyek körét.
Világosabb, egyértelműbb feladat- és hatáskör elhatárolás, tisztább és érvé
nyesíthető felelősségi viszonyok kialakítására helyes törekedni az önkormány
zati szervek között. így: erősíthető a polgármester szerepe az önkormányzati ügyekben, növelhető a jegyző önálló felelőssége (a megfelelő eszközökkel) a szín
vonalasabb államigazgatási munkában, hivatali munka hatékonyságában, jog
szerűségében. Mind a testület, mind a polgármester részére több garancia megteremtése célszerű a működési zavarok megelőzése végett, ideértve a polgár
mester felelősségének erősítését a súlyos törvénysértés, gazdálkodási szabályok megszegése esetén. Mindezek feltételezik hatékony és összehangolt államigazga
tási ellenőrzés kiépítését.
Elsősorban gazdasági, egyes területeken jogi eszközök kidolgozása segítse elő az önkormányzatok együttműködésének a kibontakozását, a térségi kapcsolatok intézményes megoldásait.
Egyes igazgatási területeken (körjegyzőség, speciális szakértelmet igénylő szakigazgatás) és közszolgáltatásokban (pLközoktatás) a gazdaságosság és a ma
gasabb színvonal érdekében teremtődjenek meg a kötelező társulások alapjai. Ki kell dolgozni ennek törvényi feltételeit, eljárását és alapvető szervezeti kereteit.
A községgé, a várossá nyilvánítást magasabb követelményekhez kell kötni.
Szélesíteni indokolt a bírósági hatáskört az önkormányzatok közötti viták rendezésében. így különösen a vagyoni vitákon túl legyen bírósági hatáskör azok
ra az esetekre, amikor törvény kötelezi megállapodás megkötésére az önkor
mányzatokat, s azok nem tudnak megegyezni, új község alakítása esetén a vagyon és a külterület megosztása - megállapodás hiányában - tartozzék a bíróság hatás
körébe. Másfelől vizsgálni kell, hogy szükséges-e fenntartani az Alkotmánybíró
ság hatáskörét az önkormányzati rendeletek és a helyi népszavazás ügyében, vagy azok bíróságok hatáskörébe utalhatók.
A közigazgatási középszint fejlesztése is komplex megközelítést igényel. A megyei önkormányzat, a megyei jogú város, a köztársasági megbízott, a centrális alárendeltségi államigazgatási szervek feladatmegosztását egymással
összefüg-gésben vizsgálva kell kialakítani. A feladat- és hatáskörök pontos számba vétele alapján tisztázandó, mely feladatokat képes megoldani a középszintű önkor
mányzati-, melyeket az állami közigazgatás, a települések identitásának gyengí
tése nélkül.
A megyei önkormányzat testületi működése átfogó elemzést igényel. Tisztá
zandó, miképpen alakítható át a megyei közgyűlési tagok választási rendszere úgy, hogy a testületben valamennyi település képviselete biztosított legyen. Meg
oldandó, hogy a megyei közgyűlési tagok - esetleg közvetlen választás révén - a választási körzetükhöz erősebben kötődjenek. Megfontolandó a megyei jogú vá
rosok képviseletének biztosítása a megyei közgyűlésben. Eldöntendők a megyei jogú városi cím tartalmi és funkcióbeli sajátosságai és meghatározó jellemzői. A hiányzó jogi eszközök megteremtésével kiküszöbölendők a megyei önkormány
zatok és a településben önkormányzatok közötti viták, amelyeket aktuális gaz
dasági érdekek befolyásolnak. Az intézmények átadás-átvétele jelenleg hiányzó jogi és finanszírozásbeli technikáját törvényi szabályozás útján indokolt megte
remteni. Szakmailag megalapozottnak látszik, ha az ágazati törvények a megye egészére vagy nagy részére kiterjedő, körzeti jellegű kötelező közszolgáltatások ellátását még ebben a választási ciklusban is, az eddiginél bővebb körben a megyei önkormányzatokra bízzák.
Vizsgálandó a kistérségi önszerveződő kézség, a szakmailag kívánatos társu
lások törvényi ösztönzésének módja, a városközösségi rendszer kiépülésének gyakorlata és várható perspektívája. Áttekintésre szorul a köztársasági megbí
zotti régióbeosztás, indokolt lehet a jelenlegi régióbeosztás módosítása is. A va
lóságos gazdasági-társadalmi körzetek kialakításának alapjai és kritériumai beható elemzést igényelnek.