A két Galla az Árpád-korban nem különült el olyan markánsan mint néhány évszázaddal később.
Felsőgalla 1453-ban Vitány várához tartozott. A török alatt 1529-ben gallával együtt elpusztult. A török alól 1687-ben szabadult föl. 1697-ben Alsó-gallával együtt báró Krapf Ferenc József birtoka. Tőle vásárolta meg 1727-ben gróf Esterháy József. Felsőgalla újratelepítése 1733-ban kezdődött. A telepesek első hulláma a würzburgi püspökség területén fekvő Frankenből, kisebb részben Strassburgból és Elszászból érkezett. A letelepült katolikus németek egyháza ekkor Bánhida füiá jaként működött. Ez az állapot körülbelül kilenc esztendeig állott fenn. Felsőgalla 1742-ben kapott plébániai rangot azzal, hogy plébánosa egyidejűleg Alsógalla plébánosi teendőit is ellátta. Az első közös plébános, a korábban Bánhidán káplánkodó Hinterreiter József volt. A plébánia működésé
nek feltételeit Esterházy József és a két település lakói szerződésük alapján együttesen biztosították. Akétfalu lakóiközösen vállalták Felsőgallán a plébánia megépítését, karbantartását, fél jobbágytelek művelését - a termésből a plébánia tizedet kapott - tűzifa biztosítását, évi 90 florenus (forint) valamint stólapénz fizetését. Az alapítószerződést 1742. július 14-én írták alá. A szerződés eredeti példánya a Győri Püspöki Levéltárban található a Parochiala Felsőgalla iratai között.
A falunak ekkor még nem volt temploma, csak nádfedeles, vályogból épült kápolnája, melyet Szent István tiszteletére szenteltek. A hiányosan felszerelt kápolna sárból, vályogból épült kétszobás plébánia udvarán állott.
A plébánia alapításával egyidejűleg kezdte meg működését az elemi iskola egy kántortanító vezetésével. Felső és Alsógalla anyakönyveinek vezetését 1742. ok
tóber l-jén kezdték meg. A húsz esztendővel később 1772-ben visitatiocanonica
63
szerint még mindig nem volt templom Felsőgallán, s továbbra is a plébánia udva
rán lévő összeomláshoz közel álló "oratóriumot" használták istentiszteleti cé
lokra. Titulusa időközben megváltozott, mivel a visitatio szerint az már nem Szent István, hanem Szűz Mária volt. 1762-ben a morva származású, németül, magyarul és szlovákul egyaránt beszélő, Richnovszky Fábián látta el. Ekkor már katolikus bábája is volt a falunak.
Az 1771. évi vis.can. a falut Felső-Gálya, Ober-Gálya néven említi. Temploma még mindig nem volt. Az istentiszteleteket a Fellner Jakab tervei alapján épített s immáron hat helyiséggel, pincével istállóval is rendelkező plébániaház két szo
bájában tartották, melyben két oltár volt. Főoltárát a Boldogságos Szűz, mellékol
tárát Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték. Hordozható szószékkel, valamint nyolc kisebb és nagyobb "puha fából" készült székkel rendelkezdtek. A ház előtt álló fa haranglábon két harang kapott helyet. Az egyik kb. 100 kg a másik 60 kg súlyú volt. A sekrestye a plébánia egyik szegletében kapott helyet. Az új, megfelelő méretű plébánia épület jótékony hatással volt a település társadalmi életének szerveződésére. Az 1771. évi vis. can. szerint ekkorra már megalakult és működött a főleg gyermekeket összefogó "Congregatio Catholika" egyesület. Az iskolaépületben lakó kántortanító, jegyző ekkor, a németországi Furbachból ér
kezett - németül és magyarul is beszélő - Huber Ferenc volt. A megnövekedett gyermeklétszám ekkor már segédtanító alkalmazását is megkövetelte. A hívek számának gyarapodása és gazdasági erejük növekedése folytán egyre határozot
tabban fogalmazódott meg egy templom építésének igénye is.
Az építkezés végül Grossmann József 1783-ban készült tervei alapján 1794.
október 15-én kezdődött és 1798-ban fejeződött be. Az Esterházy Ferenc költ
ségén épült templomot a főoltárral együtt október 4-én szentelték fel Szűz Mária tiszteletére. A ma is álló impozáns épület hossza 30,4, szélessége 13,3, magassága 9,5 méter. Szentélyének hossza 5,7, szélessége 3,8, magassága 7,85 méter. Kóru
sának magassága 6,65, szélessége 9,5, hossza 6,65 méter. Négy ajtaja, lapos-sisa
kos homlokzati tornya, s a kegyúri címer határozza meg külső képét.
Berendezései között 8 darab Majkról származó 18. századi aranyozott gyertya
tartó, egy 1728ban készült zománcozott kehely, egy aranyozott ezüstkehely -melyet Johann Friedrich Bräer augsburgi mester készített 1750 körül - található.
Alsó- és Felsőgalla ekkorra egyre erőteljesebben önnálósult, s így lassan meg
érett a helyzet arra, hogy egyházi szempontból is kettéváljanak. Az ezt kezdemé
nyező okiratot 1800. február 4-én írták alá. 1800-ban Eberhardt Ignác plébánost még a két Galla plébánosának nevezték ki, de csak 1800. december 6-tól, a hiva
talos szétválás időpontjától ő már, csak Felsőgalla plébánosaként működött.
Az immáron egyedül Felsőgallára figyelő plébános munkája a templom gaz
dagítására irányult. Ennek főbb eredményeit az 1812. évi vis. can. foglalta össze.
Eszerint megépülte óta 32 paddal gyarapodott a templom, melynek tornyában ekkorra már három harang kapott helyet. A legnagyobbat Szent Ignác, a középsőt Szűz Mária, a legkisebbet pedig a szeplőtelen fogantatás tiszteletére szentelték.
A főoltár és a mellékoltár ekkorra már teljesen elkészült. A főoltár fölött Szűz Mária bemutatásának képe, két oldalán egy-egy keményfából kézült angyalszo
bor, gyertyatartóval. Az oltár menzája vörösmárványból készült. A szentélyben Szent Flórián képe kapott helyet. A Szent Kereszt mellékoltár 1807. október 13-ra készült el. A visitatio idején további két oltár készült. Az egyik Szent Fló
rián, a másik Szent Vendel tiszteletére. A hajóban kapott helyet a templomépítés
előtt használt oratórium főoltárának Szűz Mária képe. Üvegszekrényben állt Nepomuki Szent János szobra. Keresztelőkútja vörös márványból készült. Meg
épült a szószék és az orgona, mely Budán készült 1812-ben. A kántortanító fel
adata volt a tanítás, orgonálás és a plébános segítése. Ezt Knoll József morvaországból érkezett segédtanítóval együtt Huber Simon látta el, akinek la
kását a község 1822-ben újjáépítette. A település bábája ekkor Georgi Erzsébet volt.
Az 1830. évi vis. can. szerint már elkészült Szent Flórián és Szent Vendel oltára, működött az 1816-ban Budán - Pratzner Ferenc órásmester műhelyében - készült toronyórája. Ebben az időszakban még németajkúak lakták, bár igen sokan beszélték közülük a magyar nyelvet is. 1852 táján Trichtl József plébánosi működése idején alakult meg Felsőgalla Rózsafüzér Társulata. Tanítója Huber György volt, aki Krancz János segítségével látta el feladatát.
Az 1875. évi vis. can. rögzítette, hogy 1850-ben elkészült a Szent Sír. Megálla
pította továbbá, hogy a templom két oltárköve ma jki eredetű, hasonlóan a Szent Flórián oltár oltárkövéhez, melynek "ad Maros" felirata a kamalduli remeteség 1841 -ben megszerzett Maros nevű birtokára utalt. Cáfolta viszont azt a feltéte
lezést, mely szerint a főoltár majki eredetű lenne. Felsőgalla tanítója ekkor Ma
cher Sebestyén volt. Plébániatestülete (később egyházközség) 12 taggal, Rózsafüzértársulata 60 taggal működött. A visitátió évében kétszobás tanítói ház is épült.
Winkler Mihály 1876-1898-ig tartó plébánosi működése idején 1884-ben épült meg a felsőgallai vasútállomás, s kezdődött meg a területen a szénbányá
szat. 1887-ben egy Mandans nevű győri festővel restauráltatta a Szent Kereszt oltár "Keresztrefeszített" képét, 1894-ben pedig külsőleg is renováltatta a temp
lomot. Egy fontos társadalmi, gazdasági intézkedést is hozott 1890-ben, amellyel megszüntette az egyházföldeken akkor még szokásban lévő robotot.
Az 1898-1899-es években készült a templomban ma is látható Szent Rozália és Szent Rókus szobor, mely a Szent Flórián oltáron kapott helyet. Ekkor került Szent Vendel oltárára Aranyszájú Szent János szobra, s a főbejárat mellé a "lo-urdesi barlang" 1899-ben a belső felújítás során kapta a templom a Rieger cég műhelyében készült új orgonát. 1895-ben felújításra került a plébániaépület is, mely ennek során új tetőszerkezetet kapott.
Ezekben az években Fréész János, Berkovits István, Berkovicz István és Ellen-bach József követték egymást a kántortanító, jegyzői poszton. Segédtanítóként ekkor a soproni Pichler Mihály és egy Haaszenfrantz nevű tanító működött Fel-sőgallán. A Gazdasági Továbbképző 1904-ben nyílt meg Edelényi Kálmán igaz
gatása alatt.
Az 1912. évi vis. can. három harangról (egy darab három-, illetve kettő darab kétmázsásról) emlékezett meg, továbbá sok képről, közülük négy oltárképről valamint l-l Imaculata, Nepomuki Szent János, Jézus Szíve, Nagy Szent Teréz, Szent Miklós, Szent Rókus, Szent Antal, Szent Magdolna, Szűz Mária és Szent Bernadett szoborról. Ekkor 13 tagú iskolaszék, 5 tanító - közülük egy a Mészte
lepen működött -, valamint községi óvoda és a Katolikus Népszövetség szerveze
te tevékenykedett Felsőgallán. 1924-ben létesült a Községi Iparos és Kereskedő Tanonciskola, 1928-ban nyolctantermes, új katolikus elemi népiskola épült, mely hat tanítót foglalkoztatott. A Kálvária-hegy tövében emelt nyolc tanter
mes, központi fűtéses, könyvtárral és színpaddal ellátott iskolaépület 1929-ben
65
vált községi iskolává, dr. Kokas János igazgatásával és Mihály Jenő, Gál István, Horváth Rózsi, Kemenes János, Vince Ilona, DobroszlávLajos, Francziki János, Einhardt Antalné és Kobik Magda tanárok foglalkoztatásával.
A társadalmi élet élénkülését jelzi, hogy 1928-ban Felsőgalla-Mésztelepen megalakult a Férfiak Credo egyesülete, és a Német Népművelődési Egyesület.
Az 1934-es vis. can. tanúsága szerint az első világháború alatt elvitt harangok helyett újak kerültek a templom tornyába. A Szentháromság tiszteletére szentelt legnagyobb 2,4, a középső 3,4, míg a kicsi 0,74 mázsa súlyú volt. Az iskolaszék szerepét ekkorra az egyházközség vette át, melynek világi elnöke Scheir ich János kereskedő volt. Felsőgallán ekkor már több társadalmi és gazdasági egyesület is működött. így a Rózsafüzér Társulat, a Katolikus Népszövetség, a Hangya Szö
vetkezet, a Keresztény Szocialista Bánya- és Kohómunkások Egyesülete, a Pol
gári Kör, a Német Népművelési Egyesület, a Gazdakör, a Frontharcos Szövetség helyi csoportja valamint az Izraelita Jótékony Nőegylet.
1938-ban egy római katolikus népiskola, két társulati elemi népiskola a VI-os telepen, gazdasági ismétlő iskola és szakiskola működött. A "Vértesalja" Cser
készcsapat parancsnoki tisztét ekkor a festőművészként is ismert Dobroszláv Lajos töltötte be.
1939-ben a MÁK Rt. a plébánia mellé káplánlakást építtetett. A templomhajó boltozatán látható al seccok készítését (Szűz Mária Betlehemben, Szűz Mária mennybevitele, Szűz Mária megkoronázása) szintén ebben az esztendőben kezd
te meg Pandúr József győri festőművész, 1940-ben fejezve be azt. A stáció képe
ket Feszty Mása készítette 1955-ben. A templom jelentősebb belső felújítását Závori Zoltán végezte el. A templom orgonáját 1987-ben újították fel Keindl Antal (Felsőgalla szülötte) griesheimi plébános adományából.
A plébánia körzetében található kápolnák:
1. Szentháromság kápolna
A Mésztelepen álló kápolna 1771-ben épült. Valószínűleg a hívek áldozatos munkájából. Alapítvánnyal, birtokkal nem rendelkezett. Évi bevétele 3 florentus volt. 1888-ban renoválták, s ekkor kis tornyot is építettek hozzá. Homlokzatát a régi bánhidai templom két urnájával ékesítették. Ugyanekkor Szám Ferenc gaz
da éa felesége Varga Kata két Szentháromság képet adott a kápolna díszítésére.
A hívek 1959-ig látogatták. 1969-ben már igen elhanyagolt állapotban volt, pici harangját még őrizte a torony, homlokzati urnái azonban eltűntek.
A kápolna közelében a 18. században a győregyházmegyei remeték kongregá
ciójához tartozó remeteség állt. (Lásd. 1799. vis. can. Győri Püspöki Levéltár Ordinus Religius 7. cs.) Ezeknek a remete harmadikrendeknek külön szabályza
tuk és clausurájuk volt. 1799-ben a f eslőgallai remete neve "Fr. Antoni". A mész
telepihez legközelebb a vértessoml^i és a tatai remeteség feküdt. A kápolnát - II.
József koráig - az itteni remete gondozta.
2.Kálvária kápolna
Fogl János építtette a Fájdalmas Szűz tiszteletére 1854-ben. 1886-ban reno
válták és újból festették. A kálvária stációit 1892-ben renoválták. 1952-ben tar
tották itt az utolsó körmenetet. Mára jószerével csak az egykori kápolna romjai maradtak fent.
3. Körtvélyesi kápolna
Az 1930-as évek elején építtette a MÁK Rt.
A f elsőgallai plébánia f iliái:
Ma a VI-os telep tartozik hozzá mint misézőhely. Korábban Alsógalla 1742-1800, a Mésztelep és Kőbánya 1913, a vasútnál lévő lakóövezet, valamint Csáká
nyospuszta 1928 is idetartozott.
Felsőgalla plébánosai:
Hintireiter József ( 1742-1750), Laumer Márton Ferenc ( 1750-1754), Glaser György(1755-1762),ReschNep.János(1762-1763),KleinJózsef (1763-1799), Eberhard Ignác (1800-1805), P. Eidelbert kapucinus adm. (1805-1806), Buday Alajos (1806-1848), Gelbmann Márton adm. (1848), Trichtl József (1848-1854), P. Lichtencker Rudolf adm. ((1848-1854), Vályi Mihály (1854-1869), Nagy Antal (1869-1876), Winkler Mihály (1876-1898), Vadas János adm. (1898-1899), Klotz Ignác (1899-1900), Heinrich Gyula (1900-1907) Vihar (Sturm) György (1908), Németh Gyula (1908-1957), P. Femeler Ferenc h. plébános (1951-1957) plébános (1957-1978), dr. Nagy József (1978-1980), Kovács Ká
roly (1980-1992), Posztóczky András (1992- )