Ortutay András
Negyed órában senki sem vállalhatja azt, hogy Tatabánya három elődközsé
gének középkori történetéről összefoglaló képet adjon, esetleges új eredmények
re hívja fel a figyelmet. Ezért választottam ki a tatai váruradalom és a települések kapcsolatát.1
A jó szemű statisztikus és geográfus, Fényes Elek felfigyelt annak az útnak a jelentőségére, amely Budáról Győrbe vezetett: "A Budáról Győrbe menő ország
út, melly közönségesen mészárosok út jának nevezteteik, Bicske felől a felsőgallai határon jő be, alsó s felső Gallán, Bánhida, Kocs... helységeken keresztül menvén a bőnyi határon Győr megyébe tér által... A hegyekről és dombokról lefolyó vizek 8 gégék és több kibélelt víz eresztők s hidak felállítását szükségessé tették. Bán-hidáig van 3 kőhíd, közel a falu mellett ismét 3, mellyek közül egy nagy híd s bokodi és oroszlányi vizén, melly a tatai tóba folyik."2
Ahonfoglalás korának vízrajzi viszonyaitvizsgálva GyőrffyGyörgy állapítot
ta meg: "A Füzegy alatt torkolt a Dunába egy jelentős mellékág, a Vértes északi lejtőjén eredő Rákos ma Által-ér, amely Bánhidánál fordult Tata felé; az itteni tavak közül számos hévforrás ömlött belé, s ezért lefolyását, a Tatai folyót Hévíz
nek /Calida Aqua/ nevezték; ez Almásnál ömlött a Dunába."3 Az Árpád-kori vásárokat, vámos helyeket vizsgálva megállapította: "A déli megyefélen a Budá
ról Győrbe vezető fő út a vámos Bánhidánál kelt át a Rákos-patakon, és a vámos Kocson átmenve Igmándnál egyesült a Tata felől jövő "Csorda uta" nevű nagy úttal."4
A fontos kereskedelmi út jelentőségét mutatja, hogy Bánhida első okleveles említése is ehhez kapcsolódik. Az eztergomi káptalan a Buda-Bécs közti kereske
delmi utakon a vámszedést a XIII. század folyamán következetesen igyekezett megszerezni királyainktól. 1288. áprüis 18-án IV. László engedélyezte, hogy:
"Továbbá minden szekér után, mely portékával Mosonból Pestre, vagy Pestről Mosonba megy, és nem megy Esztergomba, Tát vagy Bánhida faluban teljes vámot fizessen. "5
Bánhida nevéhez a magyar krónika is kapcsolódik, e szerint 900-ban a honfog
laló magyarok itt semmisítették meg Szvatopluk seregét. Kézai krónikájában -amelynek keletkezését 1283-ra teszi Győrff y /tehát a vám körüli viták időszaká
ra/ a csata a Rákos-pataknál, Bánhida mellett zajlott le.6
Régészeti adatok bizonyítják, hogy ez a terület lakott volt a honfoglalást kö
vető évszázadokban. 1226-ban oklevél említi Berencsei Budát és fiait, akik a gallai udvarnokok bírái voltak. A tatárjárás után elfoglalták a gallai udvarnokok földjét, de azok visszatérte után kénytelenek voltak visszaadni azoknak.7
Komárom vármegyében a Vértes és Gerecse térségében a XIII. században a Katapán nem birtokai mellett a királyi udvari birtokszervezet volt megtalálha
tó.8
A tatai vár korát tekintve messze elmaradt a vármegye legjelentősebb várától, Komáromtól. A XIV. század második felében Laczkfi István nádor kezdte el építtetni, ebben a században épültek a Vértes hegység várai is.9 Csák Máté, aki a
41
Xm. század első évtizedeiben Tatát is megszerezte, nem erősítette meg a telepü
lést, birtokközpontját Csákváron alakította ki.1 °
1397-ben Zsigmond király a Laczkf i családot f elségárulási perben elítéltette, s a tatai várban, amelynek az építése még folyamatban volt, már többször meg
fordult. 1424-1426 között több mint tíz alkalommal tartózkodott a várban, itt fogadta ül. Tvartko boszniai királyt is.11
A hosszú vendégeskedések tették szükségessé, hogy a királyi birtokokból, el
kobzott falvakból kiépüljön a tatai várbirtok.
A Berencse mellett jelentős Bánhida, amelynek papja pápai tizedként 1332-ben 16,13 34-1332-ben 6 garast fizetett, 1391 -1332-ben találkozunk Galla említésével, ami
kor Gálya és Galia formában is szerepelt. 1402-ben Bánhida plébánosát, Miklóst említi egy oklevél. A későbbiekben mind Bánhida, mind Galla is többször két-két faluként került említésre.12
1426. október 28-án Zsigmond király Olchán kiadott oklevelével 7000 arany forintért elzálogosította idősebb Rozgonyi István temesi ispánnak és feleségének Ceciliának Tata várát, mindkét Tata oppidummal /mezővárossal/ és az urada
lomhoz tartozó mindkét Bánhidával, Gályával, Somolya, Gerbech /Bernecse?/, Sarvas, Tarján /Tharyan/, Rykthe, Chapol, Szentlászló: Komárom és Győr me
gyei, valamint két Fejér megyei faluval együtt. Az oklevélből kiderül, hogy bár Zsigmond még 1426 májusában is több alkalommal tartózkodott Tatán, a váru
radalom már korábban Rozgonyi István zálogbirtoka volt, aki 5000 arannyal támogatta ennek fejében Zsigmond cseh háborúját. Rozgony iék az uralkodónak most a husziták elleni háború céljára további 3000 aranyat adtak.13 A tatai vár mellett a vértesi várak is a Rozgonyiak kezére kerültek. Albert király is többször megfordult Zsigmond halála után Tatán. A gyakori királyi vadászatok utalhat
nak arra, hogy a környező falvak, így Bánhida és Galla is viszonylag szűk terüle
ten foglalkozhatott szántóföldi és szőlőmunkával. A vértesi erdők vadban gazdag, szinte érintetlen szépsége vezette ide az uralkodókat és vendégeiket.
Albert halála Erzsébet királyné 1440. május l-jén utasította a fehérvári kápta
lant, hogy küldje ki emberét, hogy a királyi emberekkel együtt iktassa be idősebb Rozgonyi István fiát Jánost Tata, Vitany, Gesztes és Esegwar várakba, valamint egy sor faluba, amelyek ezekhez a várakhoz tartoznak. Mindkét Bánhida és Gálya a Vitány-Gesztes vérteshegyi várkomplexumhoz tartozott. A négy várhoz, ame
lyeket mind zálogjogon bírtak a Rozgonyiak, olyan Esztergom vármegyei falu is tartozott mint Sárisáp, Ursáp. A fehérvári káptalan képviselője, Ferenc kanonok végrehajtotta a királyné utasítását, Tatán, Mihály kanonok Vitany és Gesztes váránál az ide tartozó Esztergom és Pest vármegyei birtokok mellett Bánhida és Galla birtokába is beiktatta Rozgonyi Jánost.14
Még ebben az évben az új királytól, Ulászlótól is kérte a beiktatást Rozgonyi János. 1440. december 23-án Budán kelt oklevelében a király a fehérvári kápta
lant utasította a feladatra. Most Vitany várához tartozott az oklevél szerint:
"Banhyda maiori és az itteni vám, a másik Banhyda, azaz minori az itt levő halastóval és malommal és Gálya maiori." Az uradalmat az uralkodó életére kapta zálogként Rozgonyi János. Az oklevél érdekessége, hogy a név szerint fel
sorolt királyi emberek között Kisgalya-i Jósa Gergely és István is szerepelt. A két királyi ember feltehetően Komárom vármegyei nemesek voltak/az udvarnokok közül kiemelkedő réteg?/. Ulászló király 1440. december 23-i oklevelének hát
lapjára rávezette feljegyzését a fehérvári káptalan 1441. január 4-én: a
Vitány vári beiktatás megtörtént, a királyi emberek között nem szerepel a két Kysgalyai, őket a meghívott és megjelent szomszédok közt említik, ilyen volt Esztergom megyéből Tharyan-i Sandrinus Benedek.15
A Vértes hegy várai a XIV. század második felében nem védelmi céllal épült, vadászkastélyok és uradalmi központok voltak. A megyei közigazgatástól való elkülönülésüket mutatja, hogy Bánhidát egy oklevél 1453-ban Fejér megyéhez tartozó községként írja le, 1461 -ben Egyházasbánhidát Komárom megyei köz
ségként említik.16 A Rozgonyiak összefüggő birtoktestüket 1447-ben megfelez
ték a család két ága között.1 '
Mátyás király 1459-ben megerősítette a Rozgonyiak birtoklását18, de a tulaj -donjogot megtartotta és a tatai várat, a hozzá tartozó uradalommal együtt 1467-ben visszaváltotta a családtól.19
Bánhida és Galla 1512-ben mint Vitány várának tartozéka szerepelt.20 A környéken élő emberek, jobbágyok sorsát megpecsételte a török támadás. Tatát - amely a környék legjelentősebb vára volt - sorsától függött Bánhida és Galla is - 1527-ben Szapolyaitól Ferdinánd szerezte meg, 1529-ben török segítséggel került vissza János király birtokába. Galla nevével az oklevelekben adóösszeírá
sokban hosszú ideig nem találkozunk, az 1529-es török felvonulás során elpusz
tult, Bánhida neve még 1541 -ben és 1552-ben felbukkan.21 Tata többször gazdát cserél, s a korszakot az esztergomi szandzsák 1570-es defterének bejegyzésével zárhatjuk le, epilógusként. " Bánhid puszta, tartozik Tatához, lakatlan. Jövedel
me tizedből és legeltetési adóból: 450 akcse."22
Korreferátumomat röviden összefoglalva: a kedvező földrajzi körülmények
nek és útviszonyoknak megfelelően alakultak ki Tatabánya elődközésgei. A kör
nyék elsősorban királyi birtok volt, de a Katapán-nem is bírt jelentős részeivel a területnek. Csák Máté korát követően ismét királyi birtok lett Tata környékének nagy része. Korábban nem épültek várak e táj on, a Tatát támadás után sem került sor a Vértes ilyen megerősítésére. A XJV. század második felében kezdődött meg a vértesi várak kiépítése, s az így kialakult várbirtokok részei lettek a környező mezővárosok és falvak.
Jegyzetek
1. A tatabányai elődközségek történetével kapcsolatban Győrffy György: Az Árpád-kori Ma
gyarország történeti földrajza III. Bp., 1987.385-467.
Ortutay András: Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla története 1896-ig. /Megjelent: Tatabánya története I. köt. Tatabánya, 1972. Szerk.: Gombkötő Gábor, Horváth Géza, Ravasz Éva, stW 22-25.
A tatai váruradalommal kapcsolatban: Wenzcel Gusztáv: Tata fénykora, Akadémiai Érteke
zések VIII-IKsz. 1879.
Mohi Adolf: Tata plébánia története. Győr, 1909.
Dornyai Béla: Régi tatai várképek. Tata, 1936. Jeney Ferenc: A tatai vár. Bp., 1955.
Rados Jenő: Tata. Bp., 1964. B. Szatmári Sarolta: Tata története a honfoglalástól 1526-ig.
/Megjelent: Tata történetei, köt. Tata, 1981./ 132-185.
Szatmári Sarolta: A középkori Tata. /Megjelent: Komárom megye története I. köt,/ 353-384.
Rorbacher /Rédey/ Miklós: Tata története. Tata, 1888.
2. Fényes Eleik: Komárom vármegye. Pest, 1848.39-40.
3. Györffyi.m.389.
43
4. Györffyi.m.399.
5. Esztergomi Prímási Levéltár Lad. 25. fasc.l. nr. 14. u.o. Lad. 40. fasc. 3. nr. 3. Megjelent:
Monumentae Ecclesiae Strigoniensis Ordine Chron. disposuit dissertationibus et notia illustra-vit Ferdinandus Knauz. II .k. Strigonii 1882.238-241. Fordítása több helyen, így pl. Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv./Szerk. Ortutay András/ Tatabánya, 1988.52-55.
Az esztergomi káptalan vámjog biztosítási törekvéseivel kapcsolatban legújabban: Püspöki Nagy Péter: Piacok és vásárok kezdetei Magyarországon 1000-1301 l.k. Madách, 1989.
122-123.
6. Györffyi.m. 406-407.
Kézainál: "Támadt ezek után egy Zvatapolug nevű fejedelem, Morot fia Lengyelországban, ki meghódítva Bractát a bolgárokon és moesiaiakon uralkodott, és a hunok kiirtása után Pan
nonián is kezdett uralkodni. Ezt a Szvatoplukot a magyarok Erdély és Hung folyó felől jővén, különböző ajándékokkal édesgetve és követek által kikémlelve, látva katonaságának készü
letlen voltát, Tata mellett, Bánhidánál egy helység mellett, melynek romlása mai napig is látszik, hirtelen megtámadták, s egész seregével együtt megölték..."
7. GyörffyLm. 407-408.
Berencsei Marcel 1236 körül Győr és Komárom megyei nemesek között szerepel. 1325-ben Kocsi Fekete Páll Galla és Berencse felét, az utóbbit Szent Péter templomával együtt fiának engedte át. Egyházának papja 1333-ban 40 kisdénár pápai tizedet fizetett. Győrf fy György szerint AlsógaÚa területén kereshető.
1251 -ben Roland pozsonyi ispán a Gala faluból való udvarn okoknak visszaadatta földjeiket, 25 holdat pedig elkülönítve az udvarnokok földjeitől Pál prístaldus által visszaadatta Buda fiainak. A határjelek a Barus /Rákos?/-patak mellett voltak. Hazai Okmánytár, Codex diplo
matics partius 7.k. 41.
8. Győrffy György: István király és műve. Bp., 1977.259-261.
9. Horváth István: Komárom megye története a honfoglalástól 1526-ig /Megjelent: Komárom megye története I. köt. 241 -2427
Szatmári Sarolta i.m. 356.
RadosJenőün.21-22.
10. Kristó Gyual: Csák Máté tartományúri hatalma Bp., 1973.15.
11. Szatmári Sarolta i jn. 356-357.
12. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában Bp., 1897. IH. k. 500.
13. Magyar Országos Levéltár - Diplomatikai gyűjtemény /a továbbiakban D17 87995. Hivatko
zik rá Csánki i.m. 500.
14. Dl. 13900. Hivatkozik rá Csánki i.m. 500.
15. Dl. 13604.
16. Dl. 15596,15677. Hivatkozik rá Csánki i.m. 494.
17. Szatmári Sarolta i jn. 357.
18. Dl. 15409. Csánki Lm. 500.
19. Wenczeli.m.65.
Mátyás tatai tartózkodásaival, Corvin János birtoklásával kapcsolatban az 1 .jegyzeten túl még nagyon nagy az irodalom, legrészletesebben: Balogh Jolán: Mátyás király korának művészete 21. D1.22271.
A későbbi Felsőgalla elnevezés elsőként 1459-1460-ban fordult elő Felsew Gálya formában, majd így szerepel 1493-ban is: Dl. 1996,21725. Említi Csánki im. 500.
21. Magyar Országos Levéltár E 158 - Conscriptio Portarum Komárom megyei kötet.
22. Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Bp., 1943.172.