Dr. Vargha Péter
A szén és Tatabánya korábban egymástól elválaszthatatlan fogalmak voltak.
Tatabányán és közvetlen környékén minden a bányáktól függött. így volt ez az egészségügyben is. Ha nem lettek volna bányák, akkor valószínűleg ezt az előa
dást sem én tartanám Önöknek, mert az én dédszüleim sem telepedtek volna a szén hívószavát követve Tatabányára.
Nem sokkal az első bánya megnyitása után fölmerült az igény az itt dolgozók, illetve a lakosság orvosi ellátásának megszervezésére. 1898-ban létrejött Tata
bányán az úgynevezett Társláda és azt is tudjuk, hogy ki volt ennek a Társládának az első orvosa, Dr. Szabó Ignácnak hívták. Egy évvel később már fölépült a Bánya
kórház. Olyannyira megfelelt a kor követelményeinek, hogy 1899-ben központi víz és villany volt ebben az épületben, amely ebben az időben a lakóházakra sem volt jellemző. Aki tatabányai és nem túl fiatal, az láthatta még ennek az épületnek a maradványait a mai Napsugár Kisáruház helyén. Ha szemben álltak a régi épülettel, annak a jobb oldali sarka, ahol átmenetileg tejraktár is működött, volt a régi bányakórház része. Kronológiailag ezután az 1909-ben fölépített járvány
kórház következett. Hamarosan az előbb említett bányakórház kicsinek bizo
nyult, és 191 l-re fölépült az új kórház 129 ággyal, amelyből 80 sebészeti, 49 belgyógyászati ágy volt. Ez a bizonyos új kórház, amelyet Tatabánya mai lakos
sága a régi kórház, vagy 01. telephely néven ismerhet, az Óvárosban található a Semmelweis utcában. Jelenleg ebben az épületben kevés toldást követően 213 ágy működik. 1913-ban építették a kórház mellé a rendelőintézetet, erre később emeletet húztak. Ebből kifolyólag a külseje is jelentősen megváltozott. Mindene
setre ez az épület ma is áll és ma is rendelőintézet. 1921-ben Tüdőszanatórium épült nem messze az új kórháztól. Ez a Tüdőszanatórium később az Árpád Gim
náziumnak adott otthont, jelenleg sok-sok bővítés után közgazdasági technikum és az egészségügyi szakközépiskola otthona.
Ebben az időben az orvosi és bányamérnöki fizetések megegyeztek egymással.
Hogy ennek manapság ki örülne jobban, az orvosok vagy bányamérnökök, azt nem tudom. Mindenesetre a fizetésen kívül ingyen lakás, fűtés, világítás, 3 fő személyzet járt a vezető orvosoknak, a főorvosok pedig a bányaigazgatóval azo
nos fizetést kaptak.
1950-ben 399 ággyal működött a kórház, 211 alkalmazottja volt, ezek között 24 orvos dolgozott. 1957-re az ágyak száma 449-re bővült, de a terület maradt.
Tulajdonképpen az az iszonyatos elmaradás, illetve elmaradottság, amelynek jegyeit ma is viseljük, ebben az időben kezdődött. Csak emlékeztetni szeretnék a néhány sorral korábban leírtakra, amely szerint az 18 89-ben épült Bányakórház európai szinvonalat képviselt. Dehát térjünk vissza a közvetlen közelmúltra.
1959-ben a Honvédelmi Minisztérium könyvjóváírással az Újvárosban lévő Hu
nyadi Páncéloslaktanya épületeit az Egészségügyi Minisztérium rendelkezésére bocsátotta. Tulajdonképpen a Hunyadi Páncéloslaktanya neve maradt meg kór
házunk jelenleg legismertebb elnevezésében. 1963-ban épült a TBC Szanatóri
um. 1964-ben a Vérellátó Központ, az LBelgyógyászat és a ILBelgyógyászat, 1984-ben az úgynevezett Manuális Pavüon, amely végre korszerű ellátási körül
ményeket biztosított a műtétre szoruló betegek számára. Ahogy terebélyesedett
a kórház, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a kiszolgáló részlegek nagysága elégtelen, ezért új Ebédlőt és Konyhát ( 1987), új Kórbonctant és Infúziós labort (1991) építettek, illetve adtak át. Sajnálatos, hogy mindkettő kissé túlmérete
zettnek bizonyult. Ez tehát már a jelen, azaz 1216 ágy, közel 2000 dolgozó.
Érdemes összevetnünk a kórházunk éves költségvetési adatait a régiekkel.
Külön érdekessége ennek az összevetésnek, hogy 1905 és 1992 között három pénznem szerepel az összehasonlítások között. 1905-ben tehát 17.000 korona volt a kórház éves költségvetése, 1934-ben 165.000 pengő, 1992-ben 960 millió Ft. Azt, hogy ez mire volt elég és mire nem a korábbi években, nem tudjuk ponto
san megmondani, csak következtethetünk a korabeli leírásokból, melyek min
denkor elismerőleg nyilatkoznak a tatabányai kórházról. Hogy mire elég ma a költségvetésünk, arról sajnos annál pontosabban tudunk nyilatkozni. Európai színvonalú, minden igényt kielégítő betegellátásra, tisztességes bérezésre sem
miképpen. A hallgatók között nyílván sokan ismerik azt a kifejezést, hogy bázis költségvetés. Az egészségügyi intézmények költségvetése ezen az úgynevezett bázisszemléleten alapult és alapul jelenleg is. Hogy miért pont ennyi ebben a kórházban, és miért pont annyi a másik kórházban, azt ma senki nem tudja pon
tosan megmondani. Nem lehet elfogadni azt a tényt, hogy az ország egyik pontján egy 1200 ágyas kórház költségvetése 800 millió Ft, az ország másik felén egy ugyanekkora kórháznak 1,5 milliárd Ft.
Mindenki előtt ismert, hogy ma a magyar egészségügy súlyos válságban van.
Ennek a válságnak elsődlegesen gazdasági okai vannak, de a gazdasági okok mellé csaknem hasonló súllyal rendelhető az érdekeltség teljes hiánya és a szervezet
lenség.
Kórházunk vezetése kidolgozta hosszútávú stratégiáját. Ez a stratégia azt a célt szolgálja, hogy minél jobban megfeleljünk a lakossági elvárásoknak, nyitott, barátságos, széleskörű ellátást biztosító intézménnyé váljunk. Ugyanakkor fog
lalkoznunk kell a jelenlegi válság kezelésével is. Stratégiánk tehát válság mana-gementet is tartalmaz.
Lássuk hát miből is áll ez a stratégia:
1/ Környékünk ellátására - és sajnos ez alól nem kivétel a megyei kórház sem, - a diagnosztika rendkívüli fejletlensége jellmző, olyannyira, hogy az még az országos átlagot sem éri el. Nagyon fontos berendezések hiányoznak kórházunk
ból, amelyek megléte azt biztosítaná, hogy betegeinket gyorsabban, pontosabban és számukra sokkal kevesebb kellemetlenséget okozva tudnánk kivizsgálni. En
nek a korszerű diagnosztikának a megléte ugyanakkor a korszerű terápiát, tehát a gyógyítás korszerűbb feltételeit is biztosítja.
2/ Stratégiánk másik fontos része az informatika fejlesztése. Ez a diagnosz
tikához hasonlatosan nagyon drága és hasonlóképpen fontos része a kórház mű
ködésének. Racionálisabb gazdálkodást, magasabb színvonalú betegellátást csak akkor tudunk biztosítani, ha ismereteink és adataink nemcsak napra, hanem percre készek.
3/ Az előbbiekkel teljesen egyenrangú, csak még nehezebben, hosszabb távon magvalósítható célkitűzés a telephelyi széttagoltság megszüntetése. Kórházunk jelenleg négy, egymástól meglehetősen távollévő úgynevezett telephelyen
műkö-dik. A Szanatórium és a Fertőző osztály között kb. 11 km a távolság. A laikus hallgató is el tudja képzelni, hogy ez az utazással járó kellemetlenségeken túl mekkora többletköltséget ró a kórház büdzséjére. Már 1 évvel ezelőtt megkezdő
dött ez a folyamat, amelyről szólni kívánok és a következő években is azt kívánjuk folytatni, amelyet úgy hívunk, hogy profiltisztítás. Az aktív és a krónikus ágyakat el fogjuk különíteni egymástól oly módon, hogy a 02. telephelyen, azaz közismer
tebb nevén a Hunyadi Kórházban, kizárólag aktív betegellátás folyik majd. Itt lesz a korszerű diagnosztika, az intenzív osztály már jelenleg is itt van, a műtétes szakmák, művese állomás, cardiológia, stroke, stb.
A 03. telephelyen, vagy közismertebb nevén a Szanatóriumban történik majd a krónikus betegek ellátása. A 01. telephelyet pedig, az 1911 -ben épült "új kór
házat" be fogjuk zárni. Már idén megszüntetjük megyénk egyik szégyenfoltját, a 04. telephelyként ismert Fertőző osztályt, pontosabban a Fertőző osztály beköl
tözik az LBelgyógyászat földszintjére, ezt az épületet pedig átadjuk az Önkor
mányzatnak.
Minden lépésünket, minden átszervezésünket úgy tervezzük és úgy kivitelez
zük, hogy ezek zökkenőmentesen és pontosan illeszkedjenek az előbb fölvázolt három fő folyamatba.
E több éves program vége tehát a következő: megszűnt a 04. telephely, meg
szűnt a 01. telephely, a 02. telephelyen - amely egyébként elnevezésre vár, mert kórházunknak a mai napig nincs neve - csak aktív betegellátás folyik. Itt már fölépült az új pavilon, ahova valamelyest csökkentett ágyszámmal a Szülészet-Nőgyógyászat, Gyermekgyógyászat és a Fül-orr-gégészet költözik. Üzemel a Computer Tomograph, operálnak az idegsebészek, új röntgen készülékeket he
lyeztünk üzembe, mellkasi és ér műtéteket végzünk, magas színvonalon folyik a vesebetegek, a szívbetegek, az emésztőszervi betegségben szenvedőknek és etc.
ellátása. A 03. telephelyen, jelentős komfortosítást, az ágyszám csökkentés után chrónikus betegeket ápolunk.
Sajnos a szintén korábban vázolt anyagi nehézségek miatt számolnunk kell azzal is, hogy válságintézkedéseket is kell végrehajtanunk. Ezek közé tartoztak a múlt évben és ebben az évben is az ágyszüneteltetések, a gyógyszerfogyasztás jelentős korlátozása és ezek közé tartozhat a jövőben az is, hogy esetleg kény
szerűségből szüneteltetnünk kell részlegek, osztályok vagy egész épületek mű
ködtetését.
Szerves része most már nem a stratégiánk, hanem a taktikánknak az, hogy lényegesen nyitottabb kórházzá szeretnénk válni, azaz azt szeretnénk, ha bizo
nyos határig a legbelsőbb ügyeinkbe is bepillanthatnának a lakosság képviselői.
Úgynevezett Társadalmi Felügyelőbizottságot kívánunk létrehozni, amelyben tükröződne az, hogy kórházunk nem csupán megyei kórház, hanem Tatabánya város kórháza is. Az itt kezelt betegeink 53 %-a tartósan, több évre visszamenőleg tatabányai, illetve közvetlen környékbeli lakos. Ennek a számaránynak tükrö
ződnie kell, vagy kellene a Társadalmi Felügyelőbizottság összetételében is.
Mit várunk ettől a bizottságtól ?
Kísérjék figyelemmel a stratégiai terveinket, adott esetben szóljanak bele.
Nyilatkozzanak arról, hogy melyek a lakosság elvárásai a kórházzal szemben.
Folyamatosan értékeljék a munkánkat. Ehhez folyamatosan és közvetlenül min
den szükséges adatot, információt biztosítani kívánunk. Ezzel mint egy
mellék-termékként elejét vehetjük számos, a lakosság és a kórház kapcsolatát mérgező és nagyon sokszor alaptalan pletykának is.
Engedjenek meg egy személyes vallomást. Tősgyökeres tatabányai vagyok, édesanyám is itt született, édesapám több évtizedig a megyei kórház főorvosa volt. Éppen ezért különös felelősséget és szeretetet érzek ezzel a kórházzal és ezzel a várossal szemben. Remélem, hogy négy gyermekem között akad majd, aki szintén ezt a pályát fogja választani és talán ebben a kórházban fog dolgozni.
Végezetül tiszta szívből kívánom mindenkinek, hogy ennél közelebbről és en
nél alaposabban, mint ahogy az előadásból, soha ne ismerjék meg a megyei kór házat.
Irodalom
A 75 éves Tatabányai Kórház története: 1899-1974
(Szerk.: Lakatos István, Sándor József, Varga László. Tatabánya, 1974)