Ravasz Éva
"Elmélkedéseim első otthonaink színhelyén, Felsőgallán a Szent János utcá
ban kezdődik. Az utca úgy nyújtózik végig a falu és a bányatelep választóvonalán, mint egy élelmes állat, hol erre, hol arra kapkodja a fejét. Egyik vége az Edison mozival szemben vásártérré öblösödik, a másikon a Fortuna mozgóképszínház lapul, egy nagy zöld réttel a hónaljában, háta mögött a csobogó Általérrel. Gyepes domboldalak futnak fel, a koszorúban ülő hegyek lábáig, gyárkémények, akna
tornyok strázsálnak látóhatáruk peremén. Az utca képe messziről visszatekintve határozottan kisvárosi, üzlet üzlet után, itt-ott beépítetlen telekkel."
Kónya Lajos Kicsi a világ c. önéletrajzi regényének kezdő sorait választottam korreferátumom nyitó gondolatául - mintegy hangulati aláfestésül, hiszen e sorok megítélésem szerint híven tükrözik a 30-as évekre kialakult - az ősi, pa
raszti létformát kínáló falvak, és a zsúfolt munkáskolóniák egymazbafonódásából létrejött és 1947-ben Tatabánya néven várossá egyesített új településképződmény hangulatát. A 30-as évekre lényegében kialakult a 4 községből álló település
együttes kulturális intézményhálózata. Felsogalla, Alsógalla, Bánhida községek népművelési bizottságai által fenntartott, működtetett intézmények. Ehhez já
rultak a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. által épített úgynevezett "munkás-jóléti intézmények", a bányászkolóniák: Tatabányán a Népház a munkáskaszinó, a VI-os telepi, a mésztelepi és a bánhidai erőműtelepi munkáskaszinó.
Jelentős művelődési tevékenységet folytatott a bányász szakszervezet helyi szervezete, amely 1926-ban megépült "Munkásotthon" falai között könyvtárat tartott fenn, és színpadával ellátott nagytermében a politikai rendezvények mel
lett gyakran rendezett ismeretterjesztő - felolvasó - estéket, s a bevételeket hozó táncos mulattságok mellett amatőr színjátszó előadásokat.
Mint a kezdő idézetből kitűnik, e nagy létszámú, zsúfolt településeken a ma
gyarországi elterjedéséhez képest gyorsan és viszonylag jelentős számban tele
pültek a mozgófilmeket vetítő mozik: Tatabányán a Népház-ban, Alsógallán az Apolló, Bánhidán a Turul, Felsőgallán az Edison és Fortuna névre keresztelt termekben folytak rendszeresen (heti 1 -2 alkalommal) vetítések.
Az itt lakó bányamunkásság kulturális érdeklődéséről komoly adatfelmérés áll rendelkezésünkre a Magyary Zoltán szerkesztésében megjelent "Közigazga
tás és az emberek" c. tanulmánykötetben. Tekintve, hogy a könyv alig hozzáfér
hető, így nem felesleges a benne található adatok hiány nélküli leközlése, bár a jelenkorra vonatkozóan állhatna a város kulturális vezetése rendelkezésére ilyen pontos ténymegállapítás. A közigazgatás és az itt élő emberek viszonyát, össze
függéseit taglaló tanulmány készítői kérdőíves méréssel térképezték fel a bánya
telep életformáját.
Adatgyűjtést folytattak 444 bányászcsalád társadalmi, gazdasági és erkölcsi viszonyait illetően. Ennek keretében megvizsgálták az itt élők szellemi érdeklő
désének irányát is. A kérdőív készítői a 444 megkérdezettből 227 föld alatti, 217 pedig föld feletti munkában dolgozók közé tartozott, a bányával összefüggő ipar
vállalatoknál. Következzenek tehát az adatok a megkérdezett munkások szellemi érdeklődéséről: Szellemi érdeklődésük szerint a 227 föld alatt dolgozó bányász közül csak újságot olvasott, könyvet egyáltalán nem és egyéb szórakozással nem
élt 39 bányász (17,1 %), csak könyvet olvasott, újságot nem és egyébb szórako
zással nem élt 8 bányász (3,5 %). Sem könyvet sem újságot nem olvasott és egyébb szórakozással nem élt 15 bányász (6,7 %). Csak újságot olvasott, könyvet nem és egyéb szórakozással is élt 52 bányász (22,9 %), csak könyvet olvasott, újságot nem és egyéb szórakozással élt 11 bányász (4,8 %), könyv- és újságolvasáson kívül egyéb szórakozása nem volt 28 bányásznak (12,3 %). Sem könyvet, sem újságot nem olvasott, de egyébb szórakozással élt 17 bányász (7,5 %). Ez utóbbiak közül írástudatlan volt 7 bányász, 1 elemi osztályt végzett 1, 2 elemit 1 és 3 elemit szintén 1 bányász. Könyvet és újságot is olvasott és egyéb szórakozással is élt 57 bányász (25,2%.)
A fenti adatokbók megállapíthatjuk tehát, hogy könyvön és újságon kívül egyéb szórakozása nem volt 89 bányásznak (39,3 %). További adatgyűjtésünk eredménye mutatja, hogy könyvön, újságon kívül egyirányú szórakozása volt 80 bányásznak (35,2 %), kétirányú szórakozása volt 41 bányásznak (11%), három
irányú szórakozása volt 14 bányásznak (6,2 %), négy-, öt-, ill. hatirányú szórako
zása volt l-l bányásznak (egyenként 0,4 %).
Ha a szórakozások irányát nézzük, látjuk, hogy azokban a testedzés a túlnyo
mó. Ezzel élt 59 bányász. Utána következik a mozilátogatás 58 bányász részéről, majd a rádió hallgatása 48 bányász részéről. A társaság keresése és a kaszinó látogatása 42 esetben szerepel, a táncot, mint szórakozást 10 bányász jelölte meg, színházlátogatással 7, korcsmalátogatással 5, sakkjátékkal 4, biliárdozással 4, galambtenyésztéssel 2, tekézéssel, karénekkel, lövészettel, cserkészettel, horgá
szással, kertészkedéssel, harmonikázással és kanáritenyésztéssel l-l bányász szerepel. Megállapítottuk azt, hogy a korcsmázást, mint szórakozást, bejelentő bányászok közül 2 német, 2 tót és 1 magyar anyanyelvű volt.
Meg kell jegyeznünk azt, hogy a könyvet, újságot egyáltalán nem olvasó, vagy csak alkalmilag olvasó bányászok ezt azzal indokolják, fogy a munkától különö
sen elfáradt embernek részben kedve nincsen az olvasásra, részben ereje sincsen ahhoz. Ugyanez vonatkozik a szórakozásoknak, a fenti adatok szerint mutatkozó meglehetősen egyhangú voltára. Számos bányász rossz szemét hozza fel nemol
vasásának okául. Ez érthető, mert a föld alatti munka a szemet erősen magtámad
ja.
A föld felett dolgozó munkások kulturális érdeklődésére és szórakozására nézve a következő eredményt nyertük: könyvet, lapot egyáltalán nem olvas és szórakozása nincsen 25 munkásnak (11,5 %). Csak könyvet olvasott, lapot nem és egyéb szórakozása nincsen 4 munkásnak (1,8 %). Csak lapot olvas, könyvet nem és egyéb szórakozása nincsen 41 munkásnak (18,9 %). Csak könyvet olvas, lapot nem és egyéb szórakozása is van 14 munkásnak (6,5 %). Csak lapot olvas, könyvet nem, és egyéb módon is szórakozik 48 munkás (22,1 %). Könyvet is, lapot is olvas, de egyéb módon nem szórakozik 14 munkás (6,5 %). Könyvet is, lapot is olvas, egyéb szórakozása is van 57 munkásnak (26,2 %). Sem könyvet, sem lapot nem olvas, de más módon szórakozik 14 munkás (6,5 %). Egyáltalán nem szóra
kozik (a könyv és a lapolvasást figyelmen kívül hagyva): 86 munkás (39,6 %), egyirányú szórakozása van 79 (36,4 %), kétirányú szórakozása 34 (15,7 %), há
romirányú szórakozása 15 (6,9 %), négyirányú szórakozása 2 (0,9 %), ötirányú szórakozása 1 munkásnak (0,5 %).
Érdekes következtetéseket vonhatunk le a megkérdezettek iskolai végzettsé
gét tartalmazó táblázatból:
- írástudatlan 6 2,8%
- egy elemit végzett 3 1,5%
-2 elemit végzett 4 1,9%
-3 elemit végzett 18 7,9%
-4 elemit végzett 50 22,0 %
-5 elemit végzett 32 14,2%
-6 elemit végzett 103 45,0%
-1 polgárit végzett 1 0,4%
-2 polgárit végzett 2 0,8%
-3 polgárit végzett 2 0,8%
-4 polgárit végzett 3
- 4 reált 1 0,4 %
- bányász szakiskolát 2 0,8%
- összesen 227 100,0%
A föld felett dolgozó munkások iskolai végzettsége:
- írástudatlan 10
-1 elemit végzett 1
-2 elemit végzett 9
-3 elemit végzett 11
-4 elemit végzett 31
-5 elemit végzett 8 •
-6 elemit végzett 136 -2 polgárit végzett 2 -3 polgárit végzett 1 -4 polgárit végzett 3 -4 gimnáziumot végzett 4 -7 gimnáziumot végzett 1
A már említett rádión illetve mozin és könyveken túl a kor fontos kultúra-hordozója az újság. Az idézett adatokon túl - ti. hányan olvasnak újságot, fon
tos az is, milyen újságot olvastak az emberek. Erre vonatkozóan szintén az említett tanulmányból idézek:
"A bányászok állítása szerint az altisztek és térmesterek arra is vigyáznak, hogy a bányászok milyen lapot olvasnak. A bányászok ketkulacsossagat ezzel is előmozdítják, hiszen pl. az általunk felvett majdnem félezer kérdőív között egyetlen egyen szerepel a Népszava című lap, mint olvasmány, annál inkább szerepelnek a bemondott olvasmányok között a kormánypárti lapok, holott a bányászok kezében, ha bizalmas körben hiszik magukat, a Népszava igen gyakran látható. A Tatabánya című egyházközségi értesítő egyik példányában olvassuk azt, hogy Tatabányára naponként 500 Népszava jár. Ugyanezen lap szerint 500 Függetlenség is kerül naponként a bányatelep lakosságának a kezébe. A bányá
szok megemlítették, a bányavezetőség még azt is megszabja, hogy melyik
vendég-lőbe szabad menniök. Az engedélyezett vendéglősök a vállalat szempontjából
"megbízhatók". Egyhangúlag vallják a bányászok azt is, hogy a vendéglőkben ott vannak a vállalat megbízott emberei is a borozók sorában is figyelnek a beszélge
tésre."
Az iskolán kívüli népművelési szórakoztató tevékenység adatai az 1933-34, 1934-35,1935-36 közötti években:
Megnevezés Év Bánhida TatabányaAlsógalla Felsőgalla - Népművelési és 33-34
Megállapítható, hogy az iskolán kívüli művelődési munka gerincét a gyerme
kek és felnőttek számára tartott felolvasó és ismeretterjesztő előadások képez
ték.
Népművelési tanfolyami tevékenységet az alábbi táblázat tartalmazza:
Tanfolyam óra hallgató Analfabéta tanfolyam: Művészeti és kedélyképző tanf.
1933-34. Felsőgalla 1 25 47
Nőnevelési és női jellemképző 1933-34. FelsőgaUa
1935-36. Alsógalla 1 18 47 Gyakorlati ügyészségi tanf.
1933-34. Tatabánya Felsőgalla Alsógalla
A felmérés készítői megjegyezték, hogy az iskolán kívüli népművelés muká ját zömmel az elemi iskolai tanítók, tanárok, egyházi személyek és orvosok végezték.
Végezetül megállapíthatjuk, hogy az adott terület kulturális intézményháló
zattal jól ellátottnak tekinthető, a kor hazai színvonalához mérve. Azonban fel
tétlenül megjegyzendő, hogy az intézmények zömét magántulajdonos, a tőkés
2 224 25
1 60 26
2 168 29
Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság tartotta fenn, nem az önkor
mányzat, tehát nem az itt élők közössége.
A fenntartó a tulajdonában lévő intézményeket, azokközhasználatát a tetszé
se szerint megállapított feltételektől tette függővé. (Havonta 50 fillért vontak le minden alkalmazott fizetéséből az intézmények fenntartására. Ünnepélyt vagy bármilyen rendezvényt csak a bányaigazgatóság engedélyével lehet rendez-ni.)Nyilvánvaló, hogy községi-közösségi fenntartás esetén a polgároknak, az itt élőknek az érdekeltsége szorosabb, egyértelműbb lenne, ha tehát a meglévő kul
turális intézményeket közintézményekként, közadókból tartanák fenn, oly módon, hogy a részvénytársaság a fenntartási költségeket közadó formájában bocsátaná a helyi községek rendelkezésére.