Váltás, mint az elmúlt megszüntetve megôrzôdése

uniós formái [158] 3. Közép- és Kelet-Európa múlthordozása [162] 3.1. A múltból a jelenbe áttérés alapállása [162] 3.2. Lengyel példa [167] 3.3. Cseh és szlovák példa [171] 3.4. Baltikum példája [173] 3.5. Horvát példa [174] 4. A kettôs fogságveszély-állapota [176]

1. Váltás, mint az elmúlt megszüntetve megôrzôdése

A jogcsaládok ma legismertebb klasszikus körképe már egyáltalán elsiratni látszik tér-ségünk bármiféle még említésre érdemes különállását vagy sajátosságát azzal, hogy — és ahogyan — kiírta a történelembôl a szocializmus berendezkedését. Mintha ennek a (Rhfcyfz Fhvbzáltali hódító megszállással intézményesített és fenntartott) rendszer-nek a politikai bukásával és néhány közvetlen következményével már valóban minden megváltozhatott volna, hiszen — írják —

„A »szocialista jogcsalád« immár halott és el is van temetve, noha hosszú idônek kell még eltelnie ahhoz, hogy a politikai ideológiának való teljes alávetettség több, mint négy évtizedének a nyomai is eltöröltessenek”.¹

Egy ilyesfajta hozzáállással viszont máris nem más, mint új csodavárás kezdôdik.

Tudományos megnevezése szerint: „forradalmi mézeshetek” — forradalom nélkül;

amiben e közelmúltban is társ északi szomszédunk már helyesnek látja egy olyan prob-lémátlan jellemzéssel élni, miszerint

„A lengyel jog a nyugati jogi hagyományhoz tartozik, történelmi és kulturális okok folytán joga pedig a germán s a romanista jogcsaládokhoz. Márpedig e befolyás az úgynevezett »szocialista családnak« való alávetés fél évszázada ellenére erôsen él mind a mai napig […]. A mostani utolsó tizenhat évben az ország joga állandó válto-zásban volt — mindenekelôtt azért, hogy gyakorlatilag egyik napról a másikra elvál-jon a »szocialista családtól« egy a piacgazdasággal kötendô alkalmasabb házasság jegyében, majd pedig amikor Lengyelország belépése az Európai Unióba választható

1 Hein Kötz ‘Preface to the Third Edition’ in Konrad Zweigert & Hein Kötz Introduction to Comparative Lawtrans. Tony Weir [1977] 3^rdrev. ed. (Oxford: Clarendon Press 1998) xxvi + 714 o., id. v. o. [“The »socialist legal family« is dead and buried, and although it will take a long time to erase the traces of more than forty years of total subjection to political ideology, it seemed right to discard the chapters on socialist law.”]

lehetôségként kezdett körvonalazódni, immár azért is, hogy kielégíthesse az acquis communautairekövetelményeit.”²

Ezért — folytatva példánkat — a lengyel monografikus és tankönyvi intézménytörténet egyszerûen átsiklik a szocializmus fél évszázada felett, mintha polgári fejlôdését mi sem zavarta volna meg idôközben. A mai állapotok leírásakor ennélfogva kizárólag ró-mai jogból, francia forradalmi vívmányokból, s természetszerûleg a két világháború közti teljesítményekbôl eredeztet — említést sem téve az éppen meghaladni igyekezett örökségnek gyakorlatában mégis továbbélô jegyeirôl: a jogászság tanult mentalitásáról, mindeddig gyakorlott (kellô mélységgel edukált és szocializált, vagyis teljességgel in-teriorizált) készségeirôl.³Pedig aligha minôsíthetô egy ilyen magatartás másnak, mint a történelmi eltakarítás ideológiájának, hiszen a merôben új indítás hivatalos kinyilvání-tásával leginkább valamiféle m e s t e r s é g e s f o l y t o n o s s á g m e g -s z a k í t á -s áll c-supán mögötte.

Már pedig teoretikus nézôpontból egy ilyen alapállás eleve hamis. Mindenekelôtt azért, mert nem épülhet másra, mint egy a jogot valaminô tételezett dologiságra reduká-ló m e c h a n i k u s felfogásra. Hiszen annak vélelmét kezeli bizonyítottként, mint-ha egynéhány új elvnek és szabálystruktúrának a merôben textuális beépítése s intézmé-nyesítése máris egy merôben új R₁rendszert eredeztethetne (amely feltevés kizárólag gondolatilag mesterségesen tételezhetô s tisztán axiomatikus rendszerré emelhetô fo-galmi halmazok virtualitásába játszaná vissza a joghoz hasonlóképpen mûködô társa-dalmi nagyrendszereket). Ám ezzel sem érhet célt, hiszen eljárása pusztán a számba-vétel megkerülése, egyszerûen mesterséges törlés a történelembôl.⁴

2 RafalStroiƒski ‘Report from Poland’ European Company Law3 (2006) 1, 39. és köv. o., id. 39. o.

[“Polish law belongs to the western legal tradition, its laws for historical and cultural reasons belonging to the Germanic and Romanistic legal families. This influence survives strongly to this day, notwithstanding a 50-year period of submission to the so-called »socialist family«… For the last sixteen years the country’s laws have been in a state of constant flux, first in order to divorce, practically overnight, its »socialist family« in favour of a marriage more proper for a market economy, and second, as soon as Poland’s entry into the European Union became a feasible option, to meet the requirements of the acquis communautaire.”]

3 RafalMaƒko ‘Is the Socialist Legal Tradition »Dead and Buried«? The Continuity of Certain Elements of Socialist Legal Culture in Polish Civil Procedure’ in Private Law and the many Cultures of Europeed. Thomas Wilhelmsson, Elina Paulino & Annika Pohjolainen (Alphen aan den Rijn:

Kluwer Law International 2007), 83–103. o. [Private Law in European Context 10], 87. o.

4 Ennek felel meg annak mai tudatosodása, hogy olyan kimerítô átfogásúnak tartott klasszikus alap-munkák is, mint Paul Koschaker Europa und das römische Recht[1947] 4. Aufl. (München: Beck 1966) xiv + 378 o. vagy Franz Wieacker Privatrechtsgeschichte der NeuzeitUnter besonderer Berücksichtigung der deutschen Entwicklung [1952] 2. neubearb. Aufl. (Göttingen: Vandenhoeck &

Ruprecht 1967) 659 o. [Jurisprudenz in Einzeildarstellungen 7] címû mûve „teljességgel mellôzte a magán- vagy polgári jog fejlôdését Közép- és Kelet-Európában, mintha ilyesféle régiók nem is léteztek volna Európában”. Gábor Hamza ‘Continuity and Discontinuity of Private (Civil) Law in Eastern Europe after World War II’ FundaminaA Journal of Legal History, 12 (2006) 1, 48–80. o., id. 48. o. [“completely omitted the development of private-civil law in Central and Eastern Europe as though such regions did not exist in Europe”] Pedig ezek nemcsak léteztek, de — paradoxikus mó-don — újralétezésüket éppen korábbi elkülönülésük közös megtagadásának köszönhetik, legalábbis idôlegesen. Viktor Knapp ‘Comparative Law and the Fall of Communism’ Parker School Journal of East European Law2 (1995), 525. és köv. o. érvel úgy (532. o.), hogy az azóta beállott változások éppen „nem jelentik, hogy a korábbi szocialista államok ne képeznének legalább idôlegesen valami-féle geopolitikai vagy jogi földrajzi egységet. […] Az abban való hasonlóság ugyanis, hogy szo-cialista jogukat miként alakították át vagy váltották fel új joggal, új tárgyat alkot az összehasonlító jog számára.” [“does not mean that the former socialist countries do not form, at least temporarily, a geopolitical or legal-geographical unit. … The similarity, in turn, forms a new subject of comparative law, ie, the method of transformation or substitution of socialist law by new law.”]

Furcsa lenne arról értesülnünk, hogy mindmáig úgyszólván egyedül állunk a térség-ben azon nem csekély mértéktérség-ben beteljesedett igényünkkel, hogy — tételes jog- és in-tézménytörténeti tanulságokon⁵ túl — a mind dogmatikai-fogalmi alapstruktúráink-ban,⁶ mind a jog szemléleti s teoretikus megközelítésében⁷ rejlô, a ránk oktrojált szocializmusba visszanyúló ideologikus elôfeltételezettségeinkkel egyáltalán számot vessünk. A múltunk iránt vállalt ilyen érdeklôdésben persze ott rejlik annak vélelme is, hogy generációk sora szakmai edukációjának és szocializációjának a legbensôbb szer-vezô közegeként mindezek nemcsak valaha egyszerûen — s tényszerûen — beépültek jogászságunk gondolkodásmódjába és készségeinek formálásába,⁸de kondicionáló ere-jükkel egyszersmind alakították is. Mindezt aligha hagyhatjuk magunk mögött egy ru-haváltás (vagy éppen az ENGELSI„minôségi ugrás”⁹) egyszeri fizikális gesztusával: akár akarjuk, akár nem, legalábbis nyomelemeket ebbôl óhatatlanul változatlanul hordozunk magunkban — esetleges másirányú szándékunk, elkötelezôdésünk, leghatározottabb vállalásunk ellenére is.¹⁰

1. VÁLTÁS, MINT AZ ELMÚLT MEGSZÜNTETVE MEGÔRZÔDÉSE 157

15 Pl. Horváth Attila tollából Fejezetek a szovjet típusú szocializmus magyarországi alkotmánytörté-netébôl(Budapest: ELTE ÁJK & Szorobán K. 1992) 82 o. [Magyar alkotmánytörténet 1 / A ma-gyar államfejlôdés nagy korszakai 3], ‘Az emberi jogok sorsa Mama-gyarországon a szovjet típusú szocializmus idején, különös tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogokra’ in Jogtörténeti tanulmányok8, szerk. Béli Gábor et al. (Pécs 2005), 205–224. o., ‘A büntetôjog története Ma-gyarországon a szovjet típusú szocializmus idôszakában, különös tekintettel a koncepciós perekre’

in Ünnepi tanulmányok Máthé Gábor 65. születésnapja tiszteletéreszerk. Mezey Barna et al. (Bu-dapest: Gondolat 2006), 193–224. o. [Bibliotheca Iuridica: Libri Amicorum 25], valamint Csillik Péter és Elekes Zsuzsa ‘Helyi önkormányzatok a paternalista szocializmus idôszakában’ Magyar KözigazgatásX (1990) 9, 839–848. o.

16 Mindenekelôtt Jakab Andrástól ‘A szocializmus jogdogmatikai hagyatéka’ Jogelméleti Szemle4 (2003) 3 <http://jesz.ajk.elte.hu/jakab16.html> és ‘A szocializmus jogdogmatikai hagyatékának néhány elemérôl’ Iustum Aequum SalutareIII (2007) 1, 189–214. o., valamint Hollán Miklós

‘Megkésett búcsú a társadalomra veszélyességtôl’ Jogelméleti Szemle4 (2003) 3 <http://jesz.ajk.

elte.hu/hollan16.html>. Ezek egyesített idegen nyelvû változataként pedig lásd András Jakab &

Miklós Hollán ‘Die dogmatische Hinterlassenschaft des Sozialismus im heutigen Recht: Das Bei-spiel Ungarn’ in Jahrbuch für Ostrecht46 (2005) Halbband 1, 11–40. o., ‘Socializmu dogmatikos palikimas siuolaikinòje teisòje: Vengrijos pavyzdys’ Teisòs Problemos51 (2006) 1, 73–93. o.,

‘Dogmatické Dûdictví socialismu v dnesním právu: Príklad Madarska’ [ford. Simona Stocesová]

Právník 145 (2006) 2, 185–216. o., ‘Socialism’s Legacy in Contemporary Law and Legal Scholarship: The Case of Hungary’ The Journal of East European Law11 (2004 [2006]) 2–3, 95–121. o.

17 A szocializmus marxizmusának jogelmélete (OTKA-munkaértekezlet [T032156]) szerk. Varga Csaba és Jakab András [különszámi függelék in] Jogelméleti Szemle2003/4 <http://jesz.ajk.elte.

hu/2003_4.html>, valamint válogatásként ‘Marxizmus és jogelmélet’ [szerk. Varga Csaba] = Vilá-gosság Bölcsészeti-akadémiai folyóirat XLV (2004) 4, 116 o. & <http://www.vilagossag.hu/

pdf/20041124144450.pdf>.

18 Fleck Zoltán Jogszolgáltató mechanizmusok az államszocializmusbanTotalitarizmus-elméletek és a magyarországi szocializmus (Budapest: Napvilág Kiadó 2001) 275 o. [Critica].

19 Aminek szlogenként használata leegyszerûsítô primitivizálásáról éppen a XX. századelô magyar kommunistájaként Sinkó Ervin — Egy regény regényeMoszkvai naplójegyzetek (1935–1937) szerk. Bosnyák István (Újvidék: Fórum 1985), 320. o. [Sinkó Ervin mûvei] — írja: „akármennyire is lényegesen új kezdôdik a kvalitatív változással, az ugrással, az emberrel s a néppel »vele ugrik« a múltja is; történetét nem hagyja a túlsó parton, magával hozza, benne folytatódik. Újat kezd, de a régit is folytatja.”

10 Vö. a szerzôtôl ‘Jogtudományunk az ezredvégen’ in Iustum, aequum, salutareEmlékkönyv Zlinsz-ky János tiszteletére, szerk. Bánrévy Gábor, Jobbágyi Gábor és Varga Csaba (Budapest: [Osiris]

1998), 298–314. o. [A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának köny-vei 1].