Az ellenszegülés európai uniós formái

Nem véletlen az az Európai Unió egész fejlôdésén nyomot hagyó poláris dinamizmus, miszerint növekvô kiterjedése s az integráció elmélyülése fordított arányú feszültség-ben áll egymással.¹¹Hiszen a közösségivé válás legsajátabb tulajdonságainkból én-fel-adást is jelent, s így szükségképpen ö n v é d e l m i r e f l e x e k beindulásával, védekezô mechanizmusok intézményesedésével jár együtt. Ezek természetszerûleg az uniós együttélés mindennapjainak az egymásra rakódó pozitív tapasztalatai hatására erôteljesen csökkenhetnek ugyan, de elvileg magukban hordozhatják a konformizmus/

nonkonformizmus ismert kétszínûségének, kerülôútjainak vagy látszatmegvalósításai-nak kísértését is.

Mindenekelôtt — és éppen nem a térségünkre specifikusként — azt, hogy a jogté-telezettség, az állami aktusok szövegszerûsége szintjén a közösséghez igazodás meg-történik ugyan, más szinteken viszont (például az Uniót érintô reformjavaslatokban, a közösségi lehetôségekkel élésben, a nemzeti hatósági érvelésekben és eseti bírói megol-dásokban egyaránt) makacsul tovább ôrzôdik a tagállamok önérdekvédô különállása, alig burkolt nyílt versenyben mindenki mással.¹²S nyilvánvalóan nem tekinthetünk el attól sem, hogy nem csekély mértékben az Európai Unió (önmagán belül nem rendezett és nem harmonizált, hanem a belsô viszonylagos tagállami autonómiák szabad játék-terétôl az összesség szintjén is véletlenszerûvé összegzôdô, egy kívülálló megfigyelô számára akár kaotikumként is joggal érzékelhetô) önmozgása — mindenekelôtt a direk-tívák és egyéb közösségi intézkedések nap mint nap megújuló záporában, az uniós bíró-sági állásfoglalások tömegében, mindezeknek az egyes részes államokra nézve kötele-zô természetében, és elismerésük s felvállalásuk mindmáig hullámzó felfogásában tettenérhetôen — tényleges feszültségekben ölt testet a címzettek oldalán, amikre vá-laszt ez utóbbiak, vagyis a tagállamok, nyilvánvalóan a saját módjukon (tehát, termé-szetszerûleg: érdekükben és belsô hagyományaiknak megfelelôen) adnak.

Ami az alapokat illeti, a közösségi jog ráépülése a nemzeti jog(ok)ra pontosan olyan hatást válthat ki, mint egy-egy jogrendszerben az alkotmányjogiasítás; hiszen ez is, az is szerteágazó divergens pályákat, k o n k u r r e n s p l u r a l i z á l ó é r v e l é s i c s a t o r n á k at nyithat. Merthogy

„A direktívák […] bármikor felhozhatók a nemzeti bíróságok elôtt a belsô jog vala-miféle »konkurrens« értelmezése céljából. Amennyiben elégséges világossággal vannak megfogalmazva a közvetlen hatályosulásra, úgy rendelkezései a nemzeti jog-gal szemben is — kizárólag a nemzeti hatóságokkal szemben — érvényesíthetôk.”

Sôt, mindehhez még hozzáértendô, hogy „még abban az esetben is, amikor igazi diszk-récióra nyílik jogi lehetôség, az ehhez a közösségi jogtól rendelt határokra szintén hi-vatkozni lehet a nemzeti bíróságok elôtt”, hiszen „még egy diszkréció sem lehet mentes a bírói felülvizsgálattól”. Tömören összefoglalva azt jelenti ez, hogy „amennyiben a kö-zösségi jog jogszabályként egyáltalán alkalmazható, úgy a nemzeti bíróságok által va-lóban alkalmazandó.”¹³

11 Joxerramon Bengoetxea The Legal Reasoning of the European Court of Justice Towards a European Jurisprudence (Oxford: Clarendon Press 1993) xvi + 294 o., különösen vii. o.

12 Lásd akár csak a jogegységesítés kapcsán az Európai Uniót alkotó nagyobb nemzetek közt szaka-datlanul dúló vitákat, vagy az Európai Bíróság elôzetes döntéséhez történô folyamodás nemzeten-ként szignifikánsan eltérô mennyiségi arányait.

Nos, az Európai Közösség régi partnerei részérôl számos jelzés elhangzott már an-nak folyamatos felpanaszolásával, hogy amennyiben például a német alkotmánybíróság jogállamiság-kritériumához folyamodnánk (amelynek értelmében a jogbiztonság, köz-érthetôség, valamint a legitim civil várakozások védelmének egyidejû és kellô biztosí-tottsága elégítheti ki csupán a Rechtsstaatlichkeitfogalmi követelményrendszerét¹⁴), úgy rögvest összeomlana az európajog.¹⁵

Felhánytorgatják — joggal —, hogy az Unió joganyagának világos hierarchia nélkü-li szervetlen egymásraépülése eleve áttekinthetetlenséget s bizonytalanságot eredmé-nyez;¹⁶hogy szabályainak egymás közti összehangolatlansága veszélyezteti a polgári jog egységének megôrizhetôségét az egyes államokban;¹⁷hogy a pointilisztikusan töre-dezett szabályanyagú európai direktívák egyébkénti fogalmi következetlensége és bi-zonytalansága feltöri a kontinentális berendezkedések államaiban egyébként uralkodó magánjog rendszerszerûségét;¹⁸hogy a közösségi intézkedések szakadatlanul tömeges újratermelôdése egészében fenyegeti a nemzeti jog stabilitását;¹⁹továbbá hogy — bi-2. AZ ELLENSZEGÜLÉS EURÓPAI UNIÓS FORMÁI 159

13 C. W. A. Timmermans ‘Directives: Their Effect within the National Legal Systems’ Common Market Law Review16 (1979) 4, 533–555. o., id. 554. o. [“Directives … can always be invoked before national courts in order to produce a »concurring« interpretation of national law. Their provisions can be enforced against national law when they are sufficiently clear to be directly effective, but only vis-à-visnational authorities.”] és 555. o. [“even where a real discretion has been allowed, the limits set to that discretion by Community law can in principle be invoked before the national courts.” / “no discretion … can be exempt from legal review, each discretion having its limits” / “Indeed, Community law has to be applied by the national court, whenever it can be applied as a rule of law.”]

14 BVerfGE 5 No. 7, Apothekenstoppgesetz, 1956.

15 „Mindannyiunk szerencséjére a [német alkotmány]bíróság nem ismételte meg ezt az eretnekségét.

Mert ha megtette volna, úgy közösségi szinten feltehetôen igencsak kevés szabályozást hagyhatott volna életben olyanokként, mint amik valóban ki tudják állni ezt a próbát.” Tim Koopmans ‘Europe and its Lawyers in 1984’ Common Market Law Review22 (1985) 1, 9–18. o., id. 15. o. [“Luckily for all of us, the court did not repeat that particular heresy: transferred to the Community level, it would probably leave us with a very limited number of regulations that could pass the test.”]

16 Roland Bieber & Isabelle Salomé ‘Hierarchy of Norms in European Law’ Common Market Law Review33 (1996) 5, 907–930. o.

16 Utóbb azt fogalmazzák majd meg, hogy a pillér-alapú közösségi kompetenciáknak a közösségi-ség alakulásának egyes szakaszaiban történô egymásra épülése, az integrációnak a hagyományos állami s a nemzetközi jogban egyaránt ismeretlen eredetiségû megoldása, a jogalkotás tárgyalásos kompromisszumaiból adódó véletlenszerûség és esendôség, s végezetül a jogot alakító szövegfor-rások pusztán szelektív hozzáférhetôsége az európajogot egyaránt kezelhetetlenül bonyolulttá avat-ták. Roland Bieber & Cesla Amarelle ‘Simplification of European Law’ Columbia Journal of European Law 5 (1998) 1, 15–37. o., különösen 19. o. [“the evolutionary nature of the pillar system, the originality of the integration model, the lack of coherence in legislative production and the inaccessibility of European law.”] Ez ellen Jean-Claude Piris ‘The Legal Orders of the European Union and of the Member States: Peculiarities and Influences in Drafting’ European Journal of Law Reform6 (2004) 1–2, 1–14. o. csak jobb minôséggel talán elérhetô mennyiségi redukciót javall.

17 P. Hommelhoff ‘Zivilrecht unter dem Einfluß europäischer Rechtsangleichung’ Archiv für die civi-listische Praxis192 (1992) 1–2, 71–107. o., különösen 102. o.

18 Systembildung und Systemlücken in Kerngebieten des Europäisches PrivatrechtsGesellschafts-, Arbeits- und Schulvertragrecht, hrsg. Sten Grundmann (Tübingen: Siebeck Mohr 2000) xxxiv + 724 o.; Vékás Lajos tollából pedig ismétlôdô következtetésként in ‘Polgári jogunk európajogi hát-terérôl’ Európai jogIII (2003. november) 6, 3–15. o., különösen 4. o. és ‘Magánjogi kodifikáció’

Magyar Jog 55 (2008) 7, 449–456. o., különösen 451. o. Friedrich Kübler ‘Traumpfade oder Holzwege nach Europa? Oder: Was wir uns von der Rechtsgeschichte wünschen sollten’ Recht-shistorisches Journal 12 (1993), 307–314. o. egyenesen arról ír (307. o.), hogy „az ilyes fajta normatételezés pointillisztikus jellege fokozódóan rombol bárminemû kodifikációs eszményû jog-felfogást”. [„der pointillistische Charakter dieser Normsetzung konfrontiert ein auf das Kodifika-tionsideal gegründetes Rechtsverständnis mit wachsenden Schwierigkeiten”]

19 Bruno Oppetit ‘L’expérience française de codification en matière commerciale’ Recueil Dalloz (1990), Chronique, 1. és köv. o., különösen 3. o.

zottsági megállapítás 1994-ben rögzítette ezt — az Unióból érkezô joganyagoknak a kezelhetetlenül egyidejû bonyolultsága és merevsége következtében lassan már maga az Európai Unió válik akár a gazdasági s szabad forgalmi növekedés akadályává: lété-vel és szakadatlan jogtermelésélété-vel csökkentve a közösségi hatókörben zajló tranzak-ciók versenyképességét.²⁰Sôt, mi több, mára az uniós jogrend növekvô szétesése és da-rabokra szakadása következtében hovatovább meg is tört annak fél évszázadon át magától értetôdô volta, hogy az EU joga és integrációja kéz a kézben járnak egymással.²¹ Nos, jogtörténetbôl és elméleti általánosításokból a klasszikus antikvitás kora óta ér-vényes tanulságként tudjuk, hogy az ilyen és hasonló felismerésekre általában jogkon-szolidációk szoktak következni.²²Bármi ilyesminek a nyomai azonban ebben a közel félmilliárdnyi lakosságú és fejlett európaiságú uniós (új)birodalomban nemigen érzé-kelhetôk. Ez annál inkább figyelemreméltó, mert hogy ismeretesen a harmonizáció és a közös kodifikáció égisze alatt mindenütt az új Európában hatalmas munkálatok zajla-nak, ámde ezek éppen nem az eddigiek rendezésérôl, hanem az uniós jognak új és új (az alapító szerzôdésben rögzített pillérek által kicövekeltekhez képest ráadásul messzeme-nô továbbterjeszkedést eredményezô) területekre törtémesszeme-nô kiterjesztésérôl szólanak. Kö-vetkezésképpen csaknem közhelyként hangzik immár annak csaknem a tehetetlenség beismeréseként ható, az Európai Unió jogi szervei részérôl elôrelátatlanul s így gondo-zatlanul maradt következménynek a száraz megállapítása, miszerint

„Az uniós szabályokat átvevô ország számára mind a jogszabályi forma, mind a tar-talom átültetése azzal a veszéllyel jár, hogy a hazai jogrendszertôl idegen szigetek sora keletkezik; és ennek következtében a hazai és az átvett szabályok összefüggése, maga a rendszer egységes mûködése válik kétségessé.”²³

Jellemzô módon, legújabban egy hazai szerzô pontosan hasonló meggondolásból kiindulva igenelte egy új magyar polgári törvénykönyvnek az alapos dogmatikai elômunkálatok nyomán történô (gyakorlatilag már bevégzett) kidolgozását, mert ebben érzékelte az utolsó bástyát annak kivédésére, nehogy az uniós kényszerátvételek meg-szokottá váló automatizmusa a jövôben is megbonthassa egy, a nemzeti lét és a benne zajló gazdálkodás szempontjából alapvetô törvénykönyvnek az egyébként szükséges belsô koherenciáját.²⁴

Mint tudjuk, bármiféle nyílt, kifejezett rendelkezés nincs ugyan a tagállami bírósá-gok számára a közösségi jogértelmezés követésének a kötelmére vagy az Európai

Bíró-20 Tom Burns ‘Law Reform in the European Communities and its Limits’ in Yearbook of European Law16 (1996) ed. Ami Barav & D. A. Wyatt (Oxford: Oxford University Press 1997), 254–265. o.

21 Jo Hunt & Jo Shaw Fairy Tale of Luxembourg?Reflections on Law and Legal Scholarship in European Integration in <http://64.233.183.104/search?q=cache:F42D5KPUYG8J:www.sheffield.

ac.uk/content/1/c6/06/90/87/Hunt%2>, 30 o. {megjelenôben in Reflections on European Integration 50 Years of the Treaty of Rome, ed. David Phinnemore & Alex Warleigh-Lack (Houndmills:

Palgrave Macmillan 2009) [Palgrave Studies in European Union Politics]}, id. 9. o. [“fragmentation and disintegration” / “breaking the intuitive link between law and integration that had dominated much legal work until that point.”]; elsô ilyen megállapításként pedig Jo Shaw ‘European Legal Studies in Crisis? Towards a New Dynamic’ Oxford Journal of Legal Studies16 (1996) 2, 231–253.

o.

22 Lásd a szerzôtôl A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség[1979] 2., utószóval bôv. és jav.

kiad. (Budapest: Akadémiai Kiadó 2002) 439 o., passim.

23 Harmathy Attila ‘Jogrendszerünk átalakulása és az Európai Unió joga’ in Ius privatum – Ius commune Europae Liber Amicorum: Studia Ferenc Mádl dedicata (Budapest: ELTE ÁJK Nemzetközi Magánjogi Tanszék 2001), 125–134. o., id. 128. o.

24 Török Gábor és Török Lili ‘Az új Ptk. a globalizáció tükrében’ Jogtudományi Közlöny LXIII (2008) 6, 300–309. o., különösen 308. o.

ság döntésének a közvetlen hatályára nézve, azonban közösségi jogsértés címén a kö-zelmúltban megítéltek már állami felelôsségvállalást, amennyiben a nemzeti ítélet „a Bíróság vonatkozó értelmû esetjogának nyilvánvaló megsértése” árán állana elô.²⁵

Ezért különösen szembeötlô, hogy az állami önvédelem — mint a hagyományos nemzeti presztízs és fórum védelme — helyenként mégis egyenesen harsogó jelleget ölt.

Gondoljuk csak meg, hogy alig három évtizede még éppen az európai közösségiség élenjáró kezdeményezôje, F r a n c i a o r s z á g , belügyminiszteri megkeresésre azzal a belsô jogmegállapítással semmisíthetett meg egy közigazgatási bírósági vég-zést, hogy „A direktívák nem hívhatók fel ezen államok polgárai részérôl csupán csak azért, hogy egy egyedi igazgatási aktus elleni fellépésükhöz támogatásra leljenek.”²⁶ Ráadásul ennek a nemzeti szupremációt minden közösségi éthosz ellenére mégis ér-vényre juttató állásfoglalásnak az alapjául egy olyan szintén francia döntés szolgált, amely szerint bármiféle nemzetin túli jog kívül esik „az alkotmányosság tömbje”, vagy-is azon a hazai jogmûködés számára egyedül mérvadó kriterialitás körén, aminek alap-ján a törvények belsô jogszerûsége, jelesül alkotmányossága egyáltalán mérhetô.²⁷Így talán nem csodálkozhatunk azon sem, hogy 2004 nyarán ugyanaz a francia Conseil constitutionnelegyetlen olyan, azonos szövegezésû tömör érveléssel tagadta meg azt, hogy négy, az európai direktívákat saját nemzeti jogukba (az eljárást kezdeményezôk álláspontja szerint: nem védhetô módon) transzformáló törvényt utólagos alkotmányos-sági ellenôrzésnek vethessenek alá, amelyik az alábbi lapidáris okfejtéssel élt:

„valamely direktíva nemzeti joggá áttevése alkotmányi követelménybôl adódik, amit kizárólag az Alkotmánynak egy ezzel kifejezetten ellentétes rendelkezése ront-hat le. Ilyen rendelkezés hiányában azonban csakis a Közösség bírósága ellenôrizhe-ti annak ellenôrizhe-tiszteletbentartását, hogy…”²⁸

Így nem csodálkozhatunk immár azon, hogy Franciaországot a legújabb idôkig is-métlôdôen s kifejezetten elítéli az Európai Bíróság a közösségi direktíváknak története-sen a Code civilbelsô jogába történô transzponálása elmulasztásáért²⁹ s ezzel azért, hogy egyúttal a nemzeti érdektelenség stigmáját erôsíti.³⁰Tanulmányában ezért egy a francia helyzet monografikus elemzésére vállalkozó szerzô csakis arra következtethe-tett, hogy a fenti alapvetô kérdés mindmáig megoldatlan, mert a Közösség és a tagállam közti viszony történetesen Franciaországban érdemben megválaszolatlan maradt.³¹

2. AZ ELLENSZEGÜLÉS EURÓPAI UNIÓS FORMÁI 161

25 C-224/01 Köbler(2003) ECR I-10239, 56. [“in manifest breach of the case law of the Court in that matter”]

26 Conseil D’État(1978. december 22.) Cohn-Bendit(a Le Monde1978. december 22-i számában tár-gyalva). [„Les directives ne sauraient être invoquées par les ressortissants de ces États à l’appui d’un recours dirigé contre un acte administratif individuel.”]

27 74-1954 DC (1975. január 15.) [„bloc de constitutionnalité”] — hozzáfûzve, hogy „egy szerzôdés-sel ellentétes törvénynek nem kell szükségképpen az Alkotmánnyal is ellentétesnek lennie”.

28 2004-496 DC (2004. június 10.), considérant 7, 2004-497 DC (2004. július 1.), considérant 18, 2004-498 DC (2004. július 29.), considérant 4, 2004-499 DC (2004. július 29.), considérant 7.

Elemzésükre lásd John Bell ‘French Constitutional Council and European Law’ International &

Comparative Law Quarterly54 (2005) 3, 735–744. o.

29 C-52/00 Commission c/France, Rec. I-3827 (2002. április 25.), majd C-177/04 Commission c/

France, Rec. I-000 (2006. március 14.).

30 Cyril Nourissat ‘La jurisprudence de la Cour de justice des Communautés européennes: Un regard privatiste à partir de l’actualité’ in Archives de Philosophie du Droit50: La création du droit par le juge (Paris: Dalloz 2007), 245–259. o., id. 246. o. [„un désintérêt national”]

31 Claudina Richards ‘The Supremacy of Community Law in France’ European Law Review 31 (2006) 4, 499–517. o.