Az Európai Unió tagállamainak jogi kultúrái különösen

A fentiekbôl adódóan szemlénket a tagállami egységeknél mint alkotórészeknél kell folytatnunk, hogy olyan összefüggéseket tárhassunk fel, amelyek — ámbár közvetett módon, mégis — az összesség egységes körébe vonó hatásról, mentálisan és kulturáli-san egyaránt integrációs befolyásról árulkodnak.

Vérmérséklet, belsô kiegyensúlyozottság kérdése persze, vajon a nemzeti kultúrákat puszta készségként merô adottságnak, avagy érzelemvilágunknak is a részét képezô, evilági küldetésünknek keretet adó adománynak fogjuk-e fel. Mindenesetre figyelemre érdemes, hogy a Columbia Egyetem professzorától halljuk a hitvallást, miszerint

„Provincialitásukban és abban, hogy csak azok figyelnek rá, akik egyek az autoritása ott született érzékének meghallásában, a jogi kultúrák a vallási közösségekre emlé-keztetnek. A jog is sokkal jobban hasonlít a valláshoz, mint ahogy azt általában felté-telezni szoktuk.”⁴⁷

A nemzeti sokféleséget ugyanakkor az Európai Unió bármiféle romanticizmustól mentesen, egyszerûen a demokratikus részvételi elv, a föderációtól eltérô sui generis szövetkezés, s az egész konstrukción végiglengô szubszidiaritás tudatosságából kiin-dulva hangsúlyozza. Ezzel azonban máris gyakorlati következményeket idéz elô, hi-szen felépülésében, mûködésében egyaránt a változatosságból adódó elônyöket, vala-mint a kihívásoknak megfelelés többes voltát biztosítja. Merthogy — hangzik a meggyôzô érvelés —

„Ahogyan egy házasság sikerében jelentôs szerepet játszhat az érdeklôdések sokszí-nûsége, Európa jövôje sem valamiféle egyöntetûségnek a kieszközlésében rejlik, ha-nem a sokféleségnek egy olyan erejû keretben történô megtartásában, amely a

külön-46 Paksy Máté ‘Az európai jogászi ész egysége hangjai sokféleségében’ in Európajog és jogfilozófia Konferenciatanulmányok az európai integráció ötvenedik évfordulójának ünnepére, szerk. Paksy Máté (Budapest: Szent István Társulat 2008), 387–397. o. [Jogfilozófiák], id. 397. o.

47 George Fletcher ‘Comparative Law as a Subversive Discipline’ The American Journal of Comparative Law46 (1998) 4, 683–700. o., id. 693. o. [“In their provinciality, in their listening only to those who subscribe to the indigenous sense of authority, legal cultures resemble religious communities. Law is more like religion than we are inclined to assume.”]

48 J. D. B. Mitchell ‘British Law and British Membership’ Europarecht6 (1971) 2, 97–118. o., id.

98. o. [“Just as diversity of interests may be an important element in the success of a marriage, the future of Europe does not lie in the achievement of uniformity, but in the maintenance of diversity within a framework of such strength as will enable the advantages of diverse traditions to be maintained while avoiding the disruptive effects of diversity.”]

féle hagyományok elônyeinek a kihasználását anélkül teszi majd lehetôvé, hogy egy-idejûleg számolnia kellene a romboló hatásaival is.”⁴⁸

A nemzetibôl, a bensôleg sajátként megéltbôl, a már szervesültbôl történô táplálko-zás esetleges túlhangsúlya⁴⁹azonban — hangsúlyozzák mások — nem vezethet el oda, hogy a változatosságban kizárólag jót lássunk — bármiféle egység mindenképpen rosszként látottjával szemben.⁵⁰

Hagyományos tömörséget, lakonikusságot árul el, ha egy általános jellemzést a tö-résvonalak megvonásával kezdünk. Itt is (mint bárhol a nyugati világ egészében) a szokásos eljárások c e n t r u m és p e r i f é r i á k , n y u g a t i és k e l e t i félrész, illetôleg k a t o l i k u s és p r o t e s t á n s hagyományú vidékek közt szoktak különb-séget tenni.⁵¹Nem jellegzetesen jog-specifikus kép ez, de a történetesen éppen nálunk született Európa-történeti régiós szintézisbôl⁵² — N y u g a t és K e l e t mellett a k ö z t e s régió, a voltaképpeni Közép-Európa határozott elkülönítésével — már évti-zedek óta legalább magunk tudjuk (még ha idegen nyelvû kiadások sora sem tudta a pöffeszkedô amerikai mindent-újra-feltalálás gyermeteg érzéketlenségû ingerküszöbét áttörni⁵³), hogy mindezeknek jogi következménye is szokott lenni, elsôsorban a jogi kultúra alakulásában tettenérhetôen.

Az alapvetô irányok ilyen kijelölésétôl kezdve viszont bármiféle kiérlelt, határozott szerkezetben világos elhatárolásokkal rendelkezô tipológia helyett — hiszen a legal mappingkörében ilyesmit keresni eleve tudománytalan erôszak lenne a pusztán napi ál-lapotában jellemezhetô ismerettárgy fölött,⁵⁴merthogy maga a szándék sem más, mint a nyugati diszjunktív gondolkodásban a „különválasztás” görcsös akarása (ami bármit, amirôl csak tudományosan szólni kíván, önmagában tömbként megálló entitás gyanánt szeret azonosítani,⁵⁵miközben az Európai Unió perspektívájából is ezek a jogcsaládi hovatartozások legfeljebb „helyi variációsorok egy európai témára”⁵⁶) — leginkább csupán néhány jellegzetesség példaszerû tárgyalásával szolgálhatunk.

4. AZEURÓPAIUNIÓ TAGÁLLAMAINAK JOGI KULTÚRÁI KÜLÖNÖSEN 45

49 Pierre Legrand ‘A Diabolical Idea’ in Towards a European Civil Code(2004), 245–272. o.

50 Martijn W. Hesselink ‘The Politics of a European Civil Code’ European Law Journal10 (2004) 6, 675–697. o., különösen 679. o.

51 E. C. Page ‘Patterns and Diversity in European State Development’ in Governing the New Europe ed. Jack Hayward & Edward C. Page (Durham: Duke University Press 1995) vi + 417 o., 9–44. o., különösen 39. o.

52 Szûcs Jenô Vázlat Európa három történeti régiójáról(Budapest: Magvetô 1983) 136 o. [Gyorsuló idô].

53 Mihelyst Samuel P. Huntington az Amerikai Egyesült Államok világpolitikai gondolkodásában paradigmatikus váltóállítást, úgyszólván KOPERNIKUSZi fordulatot hozó kis dolgozatával — ‘The Clash of Civilizations’ Forign Affairs72 (Summer 1993) 3, 22–28. o. — megjelent, levél kísére-tében megküldtem néki angol változatát — Jenô Szûcs ‘The Three Historical Regions of Europe’

Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae29 (1983) 2–4, 131–184. o. — továbbgondo-lásra; finoman megjegyezve, mennyire örülhetünk Európa e fertályán annak, hogy sajátnak látott gondunk megerôsítést nyerhetett egy globális kitekintés részeként. Válasz persze nem érkezett. Az állítólag tudományokkal foglalkozó Harvardon azóta sem hivatkozott sem ô, sem más erre az út-törô magyar feldolgozásra.

54 Vö. Varga ‘Theatrum legale mundi’ (2005).

55 Vö. pl. H. Patrick Glenn ‘Legal Traditions and the Separation Thesis’ Nederlands Tijdschrift voor Rechtsfilosofie & Rechtstheorie35 (2006) 3 [& in The Possibility of Intercultural Lawed. Gerard Drosterij, M. Hildebrandt & E. A. Huppes-Cluysenaer (The Hague: Boom Juridische Uitgevers 2006)], 222–240. o. & <http://home.medewerker.uva.nl/e.a.huppes-cluysenaer/bestanden/R&R%

2020006,3.pdf>.

56 Hein Kötz & Axel Flessner European Contract Law I: Formation, Validity, and Content of Contracts; Contracts and Third Parties, trans. Tony Weir (Oxford: Clarendon Press & New York:

Oxford University Press 1997), hátsó borító. [“local variations on a European theme”]

Hadd éljünk néhány ilyen jelzéssel az alábbiak során.

Klasszikus történettudományi kifejezése például a szociabilitást, a központosítottsá-got és az officializmust tulajdonítja a f r a n c i a attitûddel jellemzett kontinentális kul-túráknak, szemben a b r i t szigetvilágra jellemzô individualizmussal, lokalizmussal s a szenvedélyes szabadságélménnyel, amit (a nomád földmûvelôk patriarchalisztikus öröksége, illetôleg egy halásznépség magányosságérzete helyett⁵⁷) az államépítésnek egy kormányzati bürokrácia fokozatos kiterjesztése küzdelmeibôl adódó megkésettsé-gével, illetôleg a jogbiztosító bíráskodás korai egységével magyaráz.⁵⁸

A jogi gondolkodásmód körében ilyen az arra figyelés, hogy a f r a n c i a jogban szívesen élnek moralizáló megközelítéssel, míg az a n g o l bírák a személyes érvelést javarészt gazdasági megfontolásokkal kiegyensúlyozva helyettesítik;⁵⁹ avagy hogy a kollektív tudatosság csekélyebb foka okán Nagy-Britanniában kevesebb jelentôséget tulajdonítanak az áldozatvédelemnek.⁶⁰A szabályozás rendszerszerû kapcsolóelemei-ben jellegzetes eltérésekre bukkanunk, ha történetesen a közhatóságok felelôsségének köz- vagy magánjogi betagoltságát vizsgáljuk, vagy azt, hogy a munkajog, a lakhatás joga vagy a fogyasztóvédelem klasszikus magánjogába miként nyomul be közjogi kor-látozás. Politikai-történeti ízû viszont a jellemzésünk akkor, ha arra figyelünk fel, hogy a k e l e t - n é m e t e k re mindmáig fokozottabban jellemzô az autoritás tisztelete és az államra, mint végsô gondoskodóra történô hagyatkozás.

Lehetséges további tagolás például a bíróságok azon reakciójának a tipizálására is építve, ahogyan különféle (olykor vallási köntösben megjelenô) kulturális sokféleségek kihívására válaszol — történetesen abban, hogy miként fogadja a multikulturalizmus kihívását és az állam nevében eljáróként miféle háttérérzékenységben fogant reagálás-sal teszi ezt. A mai európai gyakorlatban rendezôdni látszó négy típus egyik sarkában az a n g o l áll: tisztán s részrehajlatlanul mediatív, pusztán közvetíteni próbálva, a lehetô legcsekélyebb beavatkozással vagy sérelemokozással bármely fél irányában. Másik sarkában a s p a n y o l (térségünkbôl a cseh, s egyre gyakrabban a lengyel is): tudatos posztmodernizmusban fogantan újliberális dogmát neofita módon erôltetve, elviségével tökéletesen érzéketlenül a társadalom jelentôs szektorait átható eltérô érzékenységre.

Harmadik sarkában a f r a n c i a államiság található, közismert patriarchalizmusával:

függetlenül részrehajlástól vagy vallási gyökérzettôl, egyetlen vezérlô elvet követ csu-pán: annak önmaga számára gyermeteg motorizmussal történô bizonygatását, hogy ki-zárólag ô maga hivatott válaszadásra. Amit tehát polgárainak nyújt, attól lesz jó, hogy a francia állam biztosította ezt a polgárainak. Végezetül a negyedik sarokban az új n é m e t tudatosságot kell látnunk, változatlanul egyetlen iránytûvel; ami pedig nem más, mint biztos alapozás és levezetés, azaz axiomatikus eszményû módszeresség.

Irányadó szabályt igényel hát. Ha ilyesmi nem állana rendelkezésére, úgy útkeresésre adja fejét, amit viszont hatalmas gonddal és minden vonatkozásra ügyelô kiegyensúlyo-zottsággal fog elvégezni.⁶¹

57 William MacDougall The Group MindA Sketch of the Principles of Collective Psychology (with some Attempts to Apply them to the Interpretation of National Life and Character) 2^ndrev. ed.

(New York & London: G. P. Putnam 1920) xxii + 418 o., különösen 223–240. o.

58 Ernest Baker National Characterand the Factors in its Formation (London: Methuen 1927) vii + 288 o., különösen VI. fej. »The Political Factor: Law and Government«, 148. és köv. o.

59 Pl. Ruth Sefton-Green ‘The European Union, Law and Society: Making the Societal-cultural Difference’ in Private Law and the Many Cultures of Europe(2007), 37–55. o.

60 Cees van Dam ‘European Tort Law and the Many Cultures of Europe’ in Private Law and the Many Cultures of Europe(2007), 57–80. o.

61 Németh Ádám (PPKE JÁK) PhD-kutatásának munkahipotézise (2007 decemberében elôadottan).

S mindebbe még nem is foglaltuk bele az Európában kisebbségekként jelenlévô kul-túrákat, amelyek sorában önálló igénybejelentéssel az elsôk közt az i s z l á m élt. Még a Sharí’at is egyeztetendônek látja ennek érdekében, merthogy

„Európa muszlimjainak a szent szövegeket az életük színterét adó európai társadalmi jellegzetességek s értékek fényében újraolvasva kell létrehozniuk majdan egy »euró-pai iszlámot«.”⁶²

A jogi kultúrák keveredése ugyanakkor váratlan m e l l é k h a t á s o k kal is járhat, amik viszont önnön csatornáikon keresztül alapvetô stílusmeghatározóvá növekedhet-nek. Sôt, önmagában a háttérélmények eltérése is ellenhatást kiváltó diakronitásokat hozhat létre. Egyetlen távoli példával élve: a j a p á n nyelv

„az ‘ökonómia’ görög kifejezésének ‘az ország szolgálata; a világ segítése’ értelmé-ben történô átfordítása […] a nyugati egoönmegvalósítását a hazáért történô keleti áldozathozatallal kapcsolta össze, s ezáltal a business-tevékenységet egy etikailag messzemenôen nagyra értékelt munkává emelte”

— olyan különös elegyedésben, hogy mind e közben

„az ázsiai üzleti fôiskolák az üzletvitelt »a háború mûvészete« messzi múltba nyúló kínai hagyományának a mentén katonai küzdelemként írják le […], s ezáltal a japá-nok és a kínaiak ma is úgy élik át a gazdasági versengést, mintha csak háborút vívná-nak egymással.”⁶³

A kulturális változatosság jövôbeni sorsa nagymértékben nyitott. Az Európai Unió léte és az egyes államok tagállami együttmûködése már önmagában valamelyes egysé-gesítô hatást nyilvánvalóan gyakorol. Miközben hivatalosan csak annyi mondható, hogy elvként megerôsítetten a n e m z e t i v á l t o z a t o s s á g mint az Unió konst-rukciós pillére tiszteletben tartandó és fennmaradása biztosítandó. Ennek az Európai Bíróság azzal adott kifejezést, hogy nemzeti összefüggésben pontosan „a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezôk” relevanciájára hívta fel a figyelmet.⁶⁴Az alkoholfogyasz-4. AZEURÓPAIUNIÓ TAGÁLLAMAINAK JOGI KULTÚRÁI KÜLÖNÖSEN 47

62 Imen Gallala ‘The Islamic Headscarf: An Example of Surmountable Conflict between Sharî’aand the Fundamental Principles of Europe’ European Law Journal12 (2006) 5, 593–612. o., id. 593. o.

[“The Muslims of Europe must construct a »European Islam«, re-reading sacred texts in light of the characteristics and the values of the European societies in which they live.”]

11 Pontosan egy „német é s európai iszlám” lehetôségeit latolgatja Mathias Rohe ‘Rechtliche Perspektiven eines deutschen und europäischen Islam’ Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht64 (2000) 2, 256–298. o.

63 Pham Duy Nghia ‘Confucianism and the Conception of the Law in Vietnam’ in Asian Socialism and Legal ChangeThe Dynamics of Vietnamese and Chinese Reform, ed. John Gillespie & Pip Nicholson (Canberra: Australian National University Press & Asia Pacific Press 2005) xiii + 340 o., 76–90. o., id. 87. o. & <http://64.233.183.104/search?q=cache:oQg9YwrKo1YJ:epress.anu.

edu.au/as/pdf/ch04.pdf+nghia+%22confucianism+and+the+conception+of+law%22&hl=hu&ct=

clnk&cd=1&gl=hu>. [“The translation of the Greek word for ‘economy’ into ‘serving the country, helping the world’ … links the realisation of the Western ego with the Eastern sacrifice for the country, thus making conducting business ethically a highly honoured work. In the same way, Asian business schools, drawing on the long Chinese tradition of the »art of war,« describe business as being similar to military combat … the Japanese and Chinese engage in economic competition as though they are engaged in war.”]

64 C-220/98 Estée Lauder Cosmetics GmbH & Co.OHG v. Lancaster Group GmbH (Lifting)(2000) ECR I-117.

tás mérséklésére irányuló egyik döntése például az intézkedés arányosságának megálla-pítását nemzeti fórumra hagyta,⁶⁵egy másikban pedig egy tiltó német állásfoglalás tár-gyalása kapcsán érzékenységet mutatott az olyan játékok tárgyában, amelyekben a játé-kosok embereket ölnek — figyelemmel a német múlt kollektív emlékezetének a jelenkori állapotára.⁶⁶

A közös gondolkodás kialakításának hôskorában, másfél évtizede magam már úgy foglaltam állást, hogy mindaz, ami a jogban tárgyszerû, vagyis textuális, az úgyszólván szabadon kicserélhetô, átváltható és továbbalakítható; ámde mindaz, ami ennek néma tárgyiságából jogszerû életet ad s amit a jelen összefüggésben egyik oldalról jogászi gondolkodásmódnak, a másikról pedig jogi kultúrának nevezhetünk, meglepô konstan-ciát mutathat, készen bármikor arra, hogy önnön képzôdményébe integrálva sajátként szervesítse a pusztán beleapplikált tárgyias változatokat. Másként szólva: mindaz, a m i e f e m e r , e g y s é g e s ü l h e t ; az viszont, ami ezt funkcionális mûködéssé megszervezi, ellenáll bármiféle egységesítô mesterkedésnek — még akkor is, ha lassú hömpölygésben maga szintén folyvást változásokat mutat.⁶⁷Másként szólva, a techni-ka, a merô eljárás mozgékonyabb, transzportábilisabb, mint az önnön kultúrájában gyö-kerezô ember, aki ezt célszerûen mozgatja, s aki a napi feladat kihívásaira nem másként, mint önnön tapasztalataiba visszazárulva válaszol.

Beszédes példa, hogy az Alapszerzôdés megsemmisítési eljárást lát elôre hatás-körhiány, lényegi eljárási követelmény megsértése, maga az Alapokmány vagy az al-kalmazásához szükséges bármely szabály megsértése, valamint excès de pouvoiravagy détournement de pouvoiresetén.⁶⁸Nos, mindez valóban pontos párhuzamban látszik követni a Conseil d’Étatkijegecesedett eljárását. Ámde abból való kiindulása⁶⁹ elle-nére hamarosan kitágítva továbblépett az Alapokmány szerinti célok irányában,⁷⁰hogy az Európai Közösség autonóm fogalmává válva egykori (nemzeti) gyökerétôl elsza-kadjon.⁷¹

Ezt nyilvánvalóként igazolja a jogelmélet, s annak legutóbbi, posztmodern irányzata is. Amint egy brit jogszociológus jellemzi a mai látásmódot, az egyik oldalon látjuk azon gondolati építményeket, amelyek — mint DWORKIN egész munkássága, amit a Vajon szabályok rendszerébôl áll-e a jog?alapvetése óta kimunkált⁷²— a jogban min-denekelôtt „értékek és társadalmi megértések széleskörû összefüggésének s ellent-mondásmentességének a kinyilvánítására vagy feltételezésére hajlanak”. E konstruk-tíve normatív prescriptioval szemben áll a rekonstruktív faktuális descriptio, melynek tanúsága szerint a jog éppen „összetettséget, fragmentálódást és sokféleséget mutat”.

Eszerint tehát

65 C-434/04 Criminal proceedings v. Jan-Erik Anders Ahokainen and Mati Leppik(2006) ECR I-9171.

66 C-36/02 Omega Spielhallen- und Automatenaufstellungs-GmbH v. Oberbürgermeisterin der Bundesstadt Bonn(2004) ECR I-9609, 211. Áttekintésül vö. S. Sánchez Lorenzo ‘What do we Mean when we Say »Folklore«? Cultural and Axiological Diversities as a Limit for a European Private Law’ European Review of Private Law14 (2006) 2, 197–219. o.

67 Vö. a szerzôtôl ‘Európai integráció és a nemzeti jogi kultúrák egyedisége’ Jogtudományi Közlöny 47 (1992) 10, 442–447. o.

68 European Coal and Steel Community TreatyArt. 33.

69 Pl. C-2/54 France and Italy v. High Authority(1954–55) ECR 16, 35, 54, 59.

70 Pl. C-8/55 Fédération Charbonière de Belgique(1955–56) ECR 292, 309–310.

71 John A. Usher ‘The Influence of National Concepts on Decisions of the European Court’

European Law Review1 (1976), 359–374. o.

72 Ronald M. Dworkin tollából Taking Rights Seriously(London: Duckworth 1977) xv + 293 o. és Law’s Empire(London: Fontana 1986) xiii + 470 o. [Fontana Masterguides].

bármiféle felsôbbrendû vagy vezérlô „értelem vagy elv egységessége és megállapo-dottsága helyett a jogrendszerek csakis a bennük esetenként megvalósuló szabályo-zás egymáshoz lazán viszonyuló, egymást gyakran átfedô, sôt olykor egyenesen egy-mással ütközô mintáiból és struktúráiból” állanak.⁷³

Már pedig akár egyik, akár másik feltételezésre hajlunk is, végsô soron mégis bizonyos

„értékek és társadalmi megértések” konstans szervezô szerepének az elsôségét kell ér-zékelnünk.

Mindazt azonban, amit eddig — elmúlt realitásából jövôre vetíthetô lehetôségként is

— meglepô konstanciával rendelkezônek neveztünk, felülírhatják maguk az európai népek. Hiszen nem kizárt, és éppen számos jel szerint erôsbödô tendencia, hogy maguk immár fokozatosan hagyománytalanodva, neofita túlbuzgalomra s benne ö n f e l -a d á s r -a rendezkednek be. Ennek, mint -a közös jog kodifikációs ki-al-akításán-ak -a nehézségeit kikerülô útnak a javasolása leginkább az Európai Unió szándékait ha-szonelvûen rögvest készpénzre váltó magánjogi dogmatikusokra jellemzô. Elmerülve absztraktumaikban, megrészegülve önnön felvilágosultságuktól, felvillanyozva a forum shoppingszabad jogválasztó gondolatától,⁷⁴máris eltûntnek látják a nemzeti jogi kultú-rákat. Hiszen a liberális racionalizmus bajnokaiként már pontosan kiszámították, hogy a jogválasztók kegyeiért folytatandó versengésben majd túlkínálat léphet fel (ámbár nem téve hozzá, hogy a közösség ôrzése szempontjából egyre silányabb, tehát az atomi-zált profit-maximalizálók számára egyre vonzóbb portékával), amelyben abból, ami egykor még nemzeti kultúra volt, most már csupán

„úgynevezett »kulturális szegmensek« maradnak, amik természetük szerint funkcio-nálisak immár, nem nemzetiek, s amik […] tetszôlegesen lépnek át az államhatáro-kon.”⁷⁵

Napi tetszés szerint fog ebben a jog- és fórumjelölés „tudatos egyéni választása” lezaj-lani,⁷⁶hiszen itt „a jogszabály az, ami migrál, nem a vállalat vagy az egyén.”⁷⁷Nos, vég-eredményként a k u l t u r á l i s g y ö k e r e k merô s z e s z é l y r e r e d u k á l á s a adódhat csupán ebbôl, mintha éppen a mai napon történetesen felveendô napszemüve-günknek a színérôl lenne szó — miközben a nihil tudós holland forradalmára is tudhat-ná, hogy a jogválasztás mégis csak eszközválasztás. Hasznossági aktus tehát, aminek legfeljebb közvetetten lehet csak némi szerves köze a kultúrához.

4. AZEURÓPAIUNIÓ TAGÁLLAMAINAK JOGI KULTÚRÁI KÜLÖNÖSEN 49

73 Roger Cotterrell Law’s CommunityLegal Theory in Sociological Perspective (Oxford: Clarendon Press & New York: Oxford University Press 1995) xvii + 381 o. [Oxford Socio-legal Studies], id.

19. o. [„tends to proclaim or assume broad consistencies of value and social understandings” /

„reveals complexity, fragmentation and diversity” / „legal systems as unified, stable systems of reason or principle but as loosely interrelated, overlapping, and sometimes conflicting patterns and structures of piecemeal regulation”]

74 A C-212/97 Centros Ltd. v. Erhvervs-og Selskabsstyrelsen (1999) ECR I-1459 döntése szerint egy legelônyösebb tagállami jogkínálat választása akkor sem minôsül visszaélésnek a letelepedési szabadsággal, ha a székhely és a tevékenység területe történetesen változatlan maradna.

75 Jan M. Smits ‘Legal Culture as Mental Software: How to Overcome National Legal Culture?’ in Private Law and the many Cultures of Europe(2007), 141–151. o., id. 141. o. [“so-called »cultural segments« … that are not national but functional in nature and … cross state borders.”]

76 Uo.143. o. [“conscious individual choices”]

77 Jan M. Smits The Making of European Private LawToward a Ius Commune Europaeum as a Mixed Legal System (Antwerp, Oxford, New York: Intersentia 2002) xv + 306 o., id. 63. o. [“it is the legal rule that migrates, rather then the company or individual.”]

Individualitásunkat, hitünket, értékeinket, nemünket, egész azonosságunkat csakúgy szabadon választjuk majd eszerint, mint ügyletünk szabályát vagy akár a jog egész rendszerét. Ezzel valóban, a z e g é s z v i l á g e g y h a t a l m a s p i a c lesz. És pontosan ennek megfelelô lesz az egyébkénti globalizációs trendeket az európai építke-zésben szintén érvényre juttató⁷⁸végeredmény is: mintha bármi közös fundálás helyett tetszôlegesen kitölthetô tablók állnának csupán, amik körében a közösségünk csakis vi-szonylagos; mert választásunk megejtése mögött kizárólag piaci szempont: haszonelv-ben fogant önelvûség állhat csak immár.

78 Christine Bernard ‘Mondialisation, État de droit et construction européenne’ in Mondialisation et État de droitdir. Daniel Mockle (Bruxelles: Bruylant 2002), xiv + 411 o. [Mondialisation et droit international 3] nevezi (141. o.) az egész európai építkezést „a jogi globalizáció illusztráció-jaként”. [„illustration de la mondialisation du droit”]

III. KONVERGENCIA?

In document Jogrendszerek, jogi gondolkodásmódok az európai egységesülés perspektívájában (Pldal 53-60)