a „közös hivatkozási keret” tesztje
4. A közös jog jövôje
Miután a gazdasági fejlôdés az Európai Unió létértelme,183jövôje a növekvô uniós jog-nak mindenképpen adott. Ha maximalista végkifejlettel —
„a tagállami jogrendszerek minden valószínûség szerint egyetlen nagy, egységes vagy erôteljesen hasonló szabályokat tartalmazó jogcsaládot fognak alkotni […,]
hiszen nyilvánvaló, hogy az európai jogrendszerek közelednek egymáshoz”184
— itt nem is számolunk, nyilvánvaló, hogy a közös jogtörekvésbôl óhatatlanul elôáll majd egy új acquis communautaire; ami viszont még ilyen értelmében is „egy elegánsan bi-zonytalan fogalom”.185Az Európai Unió direktívái nemzeti választást engednek annak tekintetében, hogy az európajog saját jogforrásait a tagállamok milyen formában és mó-don implementálják. Ezen belül egyebek közt a szubszidiaritás biztosítja a nemzeti jogok-nak saját helyükön való megmaradását; s noha ennek mértéke teljesen tisztázatlan,186 mégis, „a szubszidiaritás és az arányosság elvei egyenesen tiltani látszanak” egy ilyesféle megoldást.187Strukturálisan azonban mindez annak biztosítéka, hogy „a Közösség jog-rendjének céljai a nemzeti jog kialakult mintái szerint közelíthetôk meg.”188E nagylelkû-ség azonban erôteljesen kiüresedik, ha meggondoljuk, hogy a tagállami jogok többnagylelkû-sége kodifikált, már pedig ez nehezen társul a harmonizációval.189Hiszen különnemû dolgok-ról van szó. Ezért „a nemzeti kodifikáció és az európai harmonizáció logikájának szerke-zeti különbségei” — átfogó, rendszeres, egyszintû, statikus; versusrészleges, rendszerte-len, kétszintû, dinamikus — kölcsönösen lerontják, ill. kioltják egymást.190
Bármi legyen is egy ilyen európai vállalkozás eredménye, az „jogalap hiányában for-mális tételezést nem nyerhet”. Az An Action Plan (14) különös önfelhatalmazása
183 Ian Ward A Critical Introduction to European Law(London: Butterworths 1996) xxi + 232 o.
[Law in Context], id. 100. o. [‘»raison d’être«’]
184 Gerard-René de Groot ‘European Education in the 21thCentury’ in The Common Law of Europe and the Future of Legal Educationed. Bruno de Witte & Caroline Forder (Deventer: Kluwer Law and Taxation 1992) xiv + 764 o. [METRO], 7–29. o., id. 11. o. [“it is likely that the legal systems of the European States will form one great legal family with uniform or strongly similar rules in many areas”]
185 Taschner ‘A nemzeti jog harmonizálása’ (1994), 37. o.
186 Hans-W. Micklitz ‘Perspektiven eines Europäischen Privatrechts: Ius commune praeter legem?’
Zeitschrift für Europäisches Privatrecht6 (1998) 2, 253. és köv. o., különösen 256. o. Kétséges persze, hogy mi várható egyáltalán szép szavaktól, ha egy résztvevôi tanúság szerint „a szub-szidiaritásról csak a szerzôdések értelmében hajlandók nemhogy beszélni, hanem egyáltalán gon-dolkodni is.” Gyôri Enikô ‘A közösségek közösségének Európája (hozzászólás)’ in Szubszidiari-tás és szolidariSzubszidiari-tás az Európai Unióbanszerk. Frivaldszky János (Budapest: OCIPE Magyarország és Faludi Ferenc Akadémia 2006), 187–188., id. 187. o.
187 Philippe Malinvaud ‘Réponse — hors délai — à la Commission européenne: à propos d’un Code européen des contrats’ Recueil Dalloz(2002), No. 33 [7086], Chroniques, 2542–2551. o., id.
2544. o. [„les principes de subsidiarité et de proportionnalité semblent même l’interdire”]
188 Stephen Weatherill Law and Integration in the European Union(Oxford: Clarendon Press & New York: Oxford University Press 1995) xxi + 306 o. [Clarendon Law Series], 82. o. [“They allow the objectives of the Community legal order to be harnessed to the established patterns of national law.”]
189 Pl. Wulf-Henning Roth ‘Transposing »Piontillist« EC Guidelines into Systematic Codes – Problems and Consequences’ European Review of Private Law10 (2002) 6, 761–776. o.
190 Martijn W. Hesselink ‘The Ideal of Codification and the Dynamics of Europeanisation: The Dutch Experience’ European Law Journal12 (2006) 3, 279–305. o., id. 289. o. [“structural differences between the logic of national codification and the logic of European harmonisation”] és 287. o.
[“comprehensive / systematic / one level of governance / static // partial / unsystematic / two levels of governance / dynamic”]
értelmében azonban ‘adoptálásra’ tarthat igényt. S ha ez így vagy úgy bekövetkezik, úgy biztosak lehetünk abban, hogy hasonló ügyeskedések, sikamlós „euro-konform”
megoldások közbenjöttével elôbb vagy utóbb óhatatlanul majd a nemzeti mellé/fölé épül.191Összegezve tehát: egyfelôl kétséges, hogy bármiféle ilyen kódex kibocsátására rendelkezésre állna belsô (alkotmányos) jogalap,192hiszen „Érvényességéhez a közös-ségi hatóságok bármiféle közbelépése pontosan meghatározott jogi alapot igényel. Pon-tosan ez az, ami az adott körülmények között nyilvánvalóan hibádzik.”193— merthogy hiába tágították ki az alapító szerzôdés 96. szakaszában foglalt fogyasztóvédelmi felhí-vásra hivatkozással az 5. szakasz 2. pontjától rögzített alapkorlátozást, miszerint „a Kö-zösség kizárólag az alapokmányában számára biztosított hatáskörök keretei közt és a számára kijelölt célokból jár el”, az Európai Bíróság máris leszögezte, hogy mindez leg-feljebb a javak és szolgáltatások szabad áramlása elôtt tornyosuló akadályok lebontásá-ra, s nem bármiféle nemzeti különbözôség kiiktatására szolgálhat194—, másfelôl ilyen-nek még az önkéntes elfogadása is óhatatlanul legitimáció-hiányos lenne, hiszen csakis az élesen ellenzôk leszavazásán alapulhatna egyáltalán.195
Akármi lesz is ebbôl kifejletként, az csakis „politikai sürgetés” eredményeként állhat elô.196Ezzel szemben persze nemzeti stratégiaként kialakulhat e l l e n á l l á s (ami alkotmányosan ugyan legitim, hosszú távon azonban aligha tartható), e l k ü l ö n ü -l é s (amikor megje-lenítik ugyan imp-lementá-ltan, de az eredeti nemzeti törvénykönyv érintetlenül hagyásával, ami kétség kívül fragmentálni fog, dekodifikációs hatást fejt majd ki, mégis versengô továbbfejlôdést eredményezhet197), vagy ö n f e l a d á s (amikor formális jogforrásként, a teljes nemzeti joganyag felváltására bocsátják ki például a közös hivatkozási keretet).198Az irodalom lehetséges forgatókönyvnek ítéli, hogy a jövôben valamikor ki kell majd bocsátani egy kötelezô európai kódexet a határo-kon túlívelô tranzakciók rendezésére, amit bizonyára nyomás követ majd, hogy a nem-zeti törvényhozó ugyanezt vállalja fel a belsô forgalom tekintetében is.199Elgondolható 4. A KÖZÖS JOG JÖVÔJE 117
191 Uo.295. o. [“not being formally enacted because of the lack of a legal basis”]
192 Vincenzo Zeno-Zencovich & Noah Vardi ‘The Constitutional Basis of a European Private Law’ in Towards a European Civil Codeed. Arthur Hartkamp, Martijn Hesselink, Ewoud Hondius, Carla Joustra, Edgar du Perron & Muriel Veldman, 3rdrev. ed. (Nijmegen: Ars Aequi Libri & The Hague: Kluwer Law International 2004) xvi + 847 o., 205–214. o.
193 Lequette ‘Vers un Code civil’ (2003), 99. o. [„Chaque intervention des autorités communautaires a besoin pour sa validité d’une base légale précise. Or celle-ci fait, en la circonstance manifeste-ment défaut”] A vélemények egyébkénti sokféleségéhez lásd Mazeaud ‘Faut-il avoir…?’ (2005), különösen 314–322. o.
194 Treaty Establishing the European Community (Treaty of Amsterdam)[„la Communauté agit dans les limites des compétences qui lui sont conférées et des objectifs qui lui sont assignés par le traité”], ill. C-376/98 Germany v. Parliament and Council(2000) ECR I-08419 és C-74/99 The Queen v. Secretary of State for Health, ex parte Imperial Tobacco Ltd. (2000) ECR I-8599. Vö. pl.
Bénédicte Fauvarque-Cosson ‘L’incidence des codifications doctrinales sur les sources du droit des contrats’ in Les sources du droit Aspects contemporains (Paris: Société de Législation Comparée 2007), 125–146. o., különösen 138. o.
195 Van Gerven ‘Codifying European Private Law’ (2002), 172. o., ellenzôként az Egyesült Királyság és Írország mellett a nordikus Dániával, Finnországgal és Svédországgal számolva.
196 “a civil code is always the result of a political urge” in [fordításban] P. Scholten ‘De Codificatie-gedachte vóór honderd jaar en thans’ in Gedenkboek Burgerlijk Wetboek(1938), 1–31. o., id. 30.
o. [„Een nieuw Burgerlijk Wetboek ontstaat alleen uit politieken drang”]
197 Ewoud H. Hondius ‘Produktenaansprakelijkheid: de voordelen van een dualistische rechtsorde’
Ars Aequi45 (1996), 38–45. o., id. Hesselink ‘The Ideal of Codification’ (2006), 300. o. 110. jegyzet.
198 Hesselink ‘The Ideal of Codification’ (2006), 295–303. o. [“resistance / segregation / surrender”]
199 L. A. D. Keus ‘De Europeanisering van het vermogensrecht, in het bijzonder van het contracten-recht’ in Europeanisering van het Nederlands RechtsOpstellen aangeboden aan Mr. W. E. Haak, red. G. J. M. Corstens, W. J. M. Davids & M. I. Veldt-Foglia (Deventer: Kluwer 2004) 495 o., 194–209. o., különösen 201. o.
az is, hogy beinduljon a nemzeti dogmatika fogalmi s rendszertani alapjainak lassú erodálódása;200de az is, hogy fennmaradjon a feszültség egyfelôl a közös európai részek s másfelôl a nemzeti kodifikációt alkotó fogalmak, alapelvek (stb.) között.201
Mások eleve ideologikus játéknak, ösztönzô helyettesítônek tekintik az egész kodi-fikációs programmot, úgy vélve, hogy egy európai kódex már kibocsátása tényénél fog-va is elôsegítheti az egységesülést, hiszen jelentôsége mindenekelôtt szimbolikus.202 Történelmi példák tanúsága szerint tehát függetlenül attól, vajon szert tesz-e egyáltalán jogi státuszra, maga a kidolgozott szöveg máris gyakorol hatást.203A végkövetkeztetés itt mindazonáltal az, hogy valószínûtlen a XIX. századi nagy kodifikációk megismétlô-dése — akár európai uniós nemzet-köziségben, akár tagállamok sorozatosságában.
Vagyis maga a gondolat újramegtestesülése, nevezetesen, hogy a polgári jog egyetlen korpuszban öltsön testet, lett többek szerint tényleg valószerûtlen.204
Az európai magánjogi közös jogtermés optimális végproduktuma bizonyára egy k e r e t s z a b á l y o z á s lehet csupán (a szerzôdési szabadság nagymérvû biz-tosításával). Célja az lehet, hogy elvek, alapfogalmak és fogalmi-intézményi keretek ki-jelölésével a nemzeti válaszok és problémamegoldások — egyfelôl — összemérhetôen, viszonyíthatóan, valamely egységen belüli változatokként gondoltathassanak újra, miközben — és másfelôl — a keretjelölésben rejlô rendszerszerûség lehetôvé teszi a folyvást betüremkedô új jogi válaszoknak a rendszerszerûségbôl adódó többletminôsé-ge megôrzését. Így akár egy eseti bírói döntés egyediségének a benne is ôrzött általános fogalmiságában való részesedését, és ezzel a jog kifejezése redundanciájának a csök-kentését, tehát generikus (vagyis az általánosból lényegi rend-elemeket szintén kifeje-zô) értelmességét.205
Olyan mechanizmust feltételez ez, mint amilyennek a francia Code civilben a XIX.
század második felétôl növekvô iramban különféleséget, specifikus részletrendezéseket gyakorlati újrafogalmazásaival biztosító bírósági praxis bizonyult. Módszertani újdon-sága pedig az volt, hogy ezekben a (sokszoros alárendeltségû al-típusokban kijegecese-dô) megoldásokban már kevésbé pusztán deduktív eszményûen alkalmazta, mint rend-szerszerûségében a meglévô rendelkezések köré felfûzte a jurisprudence des tribunaux alkotó többletét. Voltaképpen tehát eredendô determinatiohelyett a kódex aligha tett már többet éltének a második, utóbbi évszázadában, mint hogy valójában taxonómikus (rendszertani) locust — s benne és általa persze kontextust, kifejtési irányt és
referen-200 „Die vorhandenen Schuldrechtsregelungen der Mitgliedstaaten würden durch die europäische Kodifikation weitgehend verdrängt; die Mitgliedstaaten müßten die Rest bestände ihrer Zivil-gesetzbücher in begrifflicher und systematischer Hinsicht an das europäische Obligationenrecht anpassen”. Basedow ‘Das BGB’ (2000), 491. o.
201 Hesselink ‘The Ideal of Codification’ (2006), 304. o.
202 Jürgen Basedow ‘Un droit commun des contrats pour le Marché commun’ Revue internationale de Droit comparé50 (1998) 1, 7–28. o.
203 Hamza Gábor ‘Az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlata és az európai jog’
Európai jogV (2005. július) 4, 3–10. o., különösen 6–7. o.
204 “It seems unlikely that private law will ever again be contained exclusively in one comprehensive code, either on the national or on the European level.” Hesselink ‘The Ideal of Codification’
(2006), 305. o.
205 Vö. Jog és nyelvszerk. Szabó Miklós és Varga Csaba (Budapest: Osiris 2000) vi + 270 o. [Jog-filozófiák], különösen Wesley Newcomb Hohfeld ‘Alapvetô jogi fogalmak a bírói érvelésben’
{‘Some Fundamental Legal Conceptions as Applied in Judicial Reasoning’ Yale Law Journal23 (1913), 16–59. o. in corr. ed. (New Haven & London: Yale University Press 1964), part I: 23–64.
o.} ford. Szabó Miklós, 59–96. o.; Alf Ross ‘Tyu-tyu’ {‘Tu-Tu’ in Festskrift til Henry Ussig (Bo-rum & Illum 1951), reprint Harvard Law Review70 (1957), 812–825. o.} ford. Bragyova András, 121–131. o.; és Karl Olivecrona ‘A jogi nyelv és a valóság’ {‘Legal Language and Reality’ {in Essays in JurisprudenceTo Honor of Roscoe Pound, ed. R. A. Newman (Indianapolis & New York: Bobbs-Merrill 1962), 151–191. o.} ford. Szabó Miklós és Zödi Zsolt, 153–182. o.
ciális keretet — szolgáltasson a döntésekben megjelenô nóvumok szabad joggyakorlati kifejléséhez.206
Miközben tudnunk illenék — hacsak személyes és szociális létünket nem a társadal-mi magatartásformák készárúraktárából típusok szerint már eleve rendelkezésre álló összetevôk, változatok és konfigurációk sztereotípiáinak a merô kiválasztására (ennek automatizmusára vagy az ebben viszonylagosan benne rejlô szabadságfokra) kívánjuk redukálni —, hogy társadalmi gyakorlatunk nem kész minták ismételtetése vagy vál-takoztatása, következésképpen történelmi tapasztalatunk sem szabad felhasználású al-katrészek halmaza. Vágytól vezéreltségünkben és görcsös célakarásunkban hiába aka-runk hát a tornyosuló akadályokon gyermeteg kerülôutakkal túlkerülni, magát a gondot le nem küzdhetjük. Vagyis nem ez volt a csúcs, mint eddig gondoltuk, hanem a mély-pont, amibe kivagyiságból s fékezhetetetlenségünkbôl belesüppedtünk. Hiszen az el-múltunkban is mindennek oka volt, s bármi történés a saját feltételei közt zajlott. Ezért tehát amit huszárvágás gyanánt kiötölhetünk, vagy az eredeti problémát reprodukálja maga is, vagy olyan környezetet feltételez, amit tetszôleges akaratelhatározással nem tételezhetünk. Röviden szólva, a joggyakorlati fejlesztés perspektívája fedezetlen hivat-kozás, mert a környezô tér üressége — doktrína hiányában, s az Európai Bíróság hege-món szerepjátszása és fellebbvitelnélkülisége okán — maga válik a klasszikus prece-dentuális gyakorlati jogfejlôdés legfôbb akadályává.207
Perspektíváink láttatásához és történelmi folyamatba ágyazásához nem ártana egy-szer annak végiggondolása sem, vajon tényleg védhetô álláspontot sugall-e a mai új-raértékelés.208Ennek tükrében ugyanis az egykori római jogrecepció nyomán tudós munkákból felépült ius communevolt a voltaképpeni örökségünk. Ebbôl csupán egy in-fantile disorder devianciájaként, nemzetállami átmenetiségként, partikularizálódó (s ezzel a tudomány egyetemességét megtagadó) provincializálódásként jöttek létre nem-zeti jogrendszerek, és bennük a nemzetenként egyedi kodifikációk. Hiszen egy tisztá-zatlan múltnak a jelen kavalkádja felel meg. Akár az, hogy német szerzô209közös gyö-kereinket hangsúlyozza, olasz tudós210a megszokotthoz való soviniszta ragaszkodás taktikája mögött a státusvesztés félelmének mint mindennap újra megélt élménynek a stratégiaszülô kényszerét látja,211a francia jogot hazájában, az angol jogot a Sorbonne 4. A KÖZÖS JOG JÖVÔJE 119
206 Lásd pl. a szerzôtôl A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség(2002), különösen V. fej. 5.
pont, 142–152. o., valamint 401. o.
207 Eric Tjong Tjin Tai & Karlijn Teuben European Precedent Law(Tilburg) [TICOM Working Pa-per on Comparative and Transnational Law 2008/4) in <http://ssrn.com/abstract=1148115>.
207 Amint ehhez hasonló értelemben Georges P. Fletcher ‘Perspectives’ in Variations autour d’un droit communPremières rencontres de l’UMR de droit comparé de Paris, dir. Mireille Delmas-Marty, Horatia Muir Watt & Hélène Ruis Fabri (Paris: Société de Législation Comparée 2002), 219–223. o. hozzáfûzi, még egy bírói döntésre épülô jogforrási rendszerben sem egyszerûen alkal-mi megnyilatkozások merô egymásutánjáról és mennyiségi halmazáról van szó, mert „nem be-szélhetünk jogszabályról, amennyiben a döntés elve mögött valamiféle meggyôzô jogfilozófia nem rejlik.” (223. o.) [„Mais il n’est pas de règle de droit si le principe de la décision n’exprime pas une philosophie du droit convaincante.”]
208 Tárgyalásához vö. a szerzôtôl ‘Kodifikáció az ezredforduló perspektívájában’ in A kodifikáció…
(2002), 379–403. o.
209 Reinhard Zimmermann tollából ‘Codification: History and Present Signification of an Idea’
European Review of Private Law8 (1995) 1, 95–120. o., ‘Savigny’s Legacy: Legal History, Comparative Law, and the Emergence of a European Legal Science’ The Law Quarterly Review 112 (1996) 4, 576–605. o. és Roman Law, Contemporary Law, European LawThe Civilian Tradition Today (Oxford: Oxford University Press 2001) xx + 197 o. [Clarendon Law: Lectures].
210 Mattei ‘A Transaction Cost Approach’ (1997), különösen 539. o.
211 Megejtô, amit Tóth ‘Egységes…’ (2004), 250. o. idéz: „Nézzék csak, mi történt Hágában! TALLON
professzor a francia kódexre mutat, mint az európai törvényhozás modelljére, MARKESINIS pro-fesszor az oxfordi modellt propagálja, mint megfelelô megközelítési módot, GANDOLFIpedig éveken keresztül bizonygatta, hogy az olasz kódex a helyes példa.”
pulpitusán tanító angol kiválóság212pedig — saját joga másnemûségére tekintettel — bármiféle biztonsággal megragadható kiindulópontnak a hiányát.
A történelmi látásmód mégis azt sugallja, hogy figyelemmel részben a Csatorna túl-oldalának (az Egyesült Királyságnak és Írországnak) eltérô hagyományára, részben pe-dig a nemzettéválás nagy (francia, osztrák, német, spanyol, olasz) kontinentális példái-ban polgári törvénykönyveik identitásképzô szerepére, végül is „kevés aktualitása van annak, hogy most egy egységes európai polgári törvénykönyv jöjjön létre a közeljövô-ben.”213
Amint a pesszimistábbak fogalmaznak: ha már a fogalmak kulturális átfordítása amúgy is lehetetlen, közös kultúra pedig nem áll fenn, a közös diskurzus legalább bein-dulhat,214s ebbôl egyszer talán majd kulturális közösség is sarjadhat; merthogy
„Egy efféle »történeti jogi iskola« feltehetôen megbízhatóbb alapozást képes el-végezni egy új ius commune Europaeum számára, semmint a brüsszeli vagy a strasszburgi törvényhozó.”215; 216
212 Geoffrey Samuel ‘English Private Law in the Context of Codes’ in The Harmonisation of European Private Lawed. Mark Van Hoecke & François Ost (Oxford & Portland, Or.: Hart Publishing 2000) xix + 255 o. [European Academy of Legal Theory Monograph Series], ch. 3, 47–61. o.
213 Hamza ‘Az Európai Közösségek…’ (2005), 5. o.
214 López-Rodriguéz ‘Towards a European Civil Code’ (2004), 1200–1204. [“transposition of concepts”] és 1213. és köv. o.
215 Zimmermann ‘Civil Code or Civil Law?’ (1994), 222. o. [“A »historical school« of jurisprudence of this kind is likely to provide a more solid foundation for a new ius commune Europaeumthan the legislator in Brussels or Strasbourg.”]
216 A jelen fejezetben adott áttekintés az OTKA K 62382. sz. pályázatában finanszírozott kutatás keretében készült.