• Nem Talált Eredményt

Szembesülés a globális gondolkodás új paradigmájával

Az idôközben megváltozott külvilág, amelyrôl többszörös összefüggésben már eddig is említést tettünk, ugyanakkor egy teljességgel új mentalitással, emberi magatartással állít szembe bennünket. Nemcsak a II. világháború utáni európai szellemi-erkölcsi meg-újulás s mindennek joggyakorlati lecsapódása hagyott nagyrészt érintetlenül ben-nünket, de az 1968 után lassacskán úgyszólván földrengésszerû erôvel és pusztító következményekkel beérô változásokról sem saját majdani jövônk máris beállott teher-tételeként vettünk tudomást, hanem inkább egyfajta szocialista úttörés történelemfilo-zófiai öntudatának a sugallt magaslatából, vagyis mint a Nyugat állítólagosan általános bomlási folyamatának egyik újabb állomásáról.

Röviden szólva, a nyugat-európai s atlanti térfél részeként az Európai Unió mai mozgásaiban nem ismer(het)jük már fel azon elôföltevésszerû, minden felelôs gondol-kodásban kimondatlanul is jelen lévô várakozásokat, amiket akár kényszerû moszkvai stílusban MARXizált tudománymintánknak az európai XIX. és korai XX. századba visz-4. SZEMBESÜLÉS A GLOBÁLIS GONDOLKODÁS ÚJ PARADIGMÁJÁVAL 13

szanyúló gyökerei,14akár kontinentális jogi gondolkodásunk eszményeinek még a ránk oktrojált szocializmus továbbidomításaiban is Nyugat-Európa II. világháború elôtti fej-lôdésébe ágyazottsága (ahhoz viszonyítottsága és saját túlhatalmi túlpolitizáltságból eredô totalizálásának is abból történô levezetése),15akár hazai jogi gondolkodásunk vi-szonylagos megkésettsége okán úgyszólván egészen a kommunizmus összeomlásáig s ezzel ezen számunkra új világgal való élô találkozásunkig, valós mozgatóira történô rádöbbenésünkig16felmutattak.

Hiszen az utóbbi valahány évtizedben új pástra lépett a nyugat-európai–atlanti — a közelmúltunkig vágyott mintaként szolgáló, most már azonban legközvetlenebb társa-ságunkat képezô — emberiség. Éljünk csak bátran egyetlen képpel, mely feltár vala-mennyit veszélyes bevégzôdés felé tartó mozgásából. Eszerint

„Ami jelenkori jogunk tájképét uralja, az nem más, mint egy végletekig fragmentált világ hatalmas rendetlensége, amit egyszersmind kilökött rendes helyérôl egy anarchi-kusan lezajló globalizáció, miközben túl gyorsan egységesítve uniformizálta egy a piac hallgatásában s a fegyverek csatazajában végbemenô hegemonikus integráció.”17 Egyfelôl és mindenekelôtt hatalma igézetében, mindeddig megkérdôjelezetlen gaz-dasági és társadalmi erejének tudatában immár „ a t ö r t é n e l e m v é g e ” betelje-sítésébe kezdhetett,18kendôzetlenül r a c i o n a l i s z t i k u s ö n v e z é r e l t s é g é re bízva magát. Levedlette hát magáról mindazt, amit átmeneti — történelmi — korok még szigorú korlátként, önmérséklés gyanánt, az elvileg szabad akarat határainak böl-csességeként állítottak fel. Univerzalizált; az ember természetszerû társadalmi-történel-mi s kulturális kötöttségeit felülírta; és saját kétségtelenül páratlan sikerû politikai tapasztalatának kiterjesztésével saját egyetemesítô világlátását formálta újra társada-lombölcselete kétségbevon(hat)atlan alapjaként. ‘Szabadság’, ‘demokrácia’, ‘emberi jogok’, ‘parlamentarizmus’, ‘alkotmányosság’ és hasonló hívószavak nyomán ôsi, év-ezredes vagy éppen a felvilágosodás hullámain megfogalmazódott, az emberiség

legré-14 Lásd pl. a szerzôtôl A jogi gondolkodás paradigmái[1996] jelentôsen átdolg. és bôv. 2. kiad. (Bu-dapest: Szent István Társulat 2004) 504 o., különösen 4.2.1. pont, 182. és köv. o.

15 Erre utal LENINés bolsevik társai, majd a SZTÁLINizmust a jogban megtestesítô VISINSZKIJnek csakúgy, mint a késôbbi itthoni korifeus-társaiknak nyugat-európai mûveltsége, mely folyamatosan primitivizált és torzított, ámde folyvást mégis ennek talajáról rugaszkodott el, miközben kínai per-spektívából akkor, amikor MAOelnök kommunizmusa végre szembeszállt a moszkovitizmussal, a szovjet jogi mintával szakítás egyúttal a nyugati út elutasításaként is hatott. Vö. a szerzôtôl A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség[1979] 2., utószóval bôv. és jav. kiad. (Budapest:

Akadémiai Kiadó 2002) 439 o., VIII. fej. 3(b). pont, különösen 251. és köv. o.

16 Vö. a szerzôtôl ‘Jogállamiság – kihívások keresztútján’ ValóságXLV (2002) 4, 28–39. o. &

<http://valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=351&lap=0>.

17 Miraille Delmas-Marty ‘Le pluralisme ordonné et les interactions entre ensembles juridiques’

Recueil Dalloz 1erCahier (rouge) 182 (2006) 14, No. 7243, 951–957. o. & in <http://www.ieim.

uqam.ca/IMG/pdf/article_Dalloz.pdf>, id. 951. o. [„Ce qui domine le paysage juridique actuel, c’est le grand désordre d’un monde tout à la fois fragmenté à l’excès, comme disloqué par une mondialisation anarchique, et trop vite unifié, voire uniformisé, par une intégration hégémonique qui se réalise simultanément dans le silence du marché et le fracas des armes.”]

18 Mindenekelôtt Francis Fukuyama The End of History and the Last Man(New York: The Free Press 1992) xxiii + 418 o. {A történelem vége és az utolsó emberford. Somogyi Pál László (Budapest:

Európa 1994) 600 o.}

18 Legutóbbi megvitatására lásd Jack Lawrence Luzkow The Revenge of HistoryWhy the Past Endures: A Critique of Francis Fukuyama (Lewiston, N.Y.: Edwin Mellen Press 2003) ix + 268 o.

[Problems in Contemporary Philosophy 57] és Henk de Berg Das Ende der Geschichte und der bürgerliche RechtsstaatHegel – Kojève – Fukuyama (Tübingen: Francke Verlag 2007) 285 o.

gebbrôl is ismert és vallott társadalmi jóra törekvését és értékeit újra- és újjáírta saját li-berális ideológiája alapján. Felszabadított mindentôl, s ma fogódzó nélkül áll, jellemvo-násoktól is kiüresítetten.19A jelen küzdelmeinek összefüggésében ebbôl adódott jogi gondolkodásunknak szerkezeti újraalakítása is, egészen olyan csupán látszólag részjel-legû szakmai megoldásokig, mint a jogok és kötelességek hagyományos egyensúlyának az elôbbi priorizálásával történô felbomlasztása az utóbbi háttérbe szorításával; magá-nak a jogrend mûködésének emberjogi és alkotmányossági alapon történô újrastruktu-rálása; a jog formális kötôerejének soktényezôjû multikulturális demokratikus folyama-tokban történô posztmodern dekonstrukciós feloldása;20a szabályalapú érvelés addigi kizárólagosságának az elvekbôl történô érvelô következtetés vitafórumával való helyet-tesítése; és természetesen — a mára jócskán megváltozott amerikai gyakorlatból ismer-ten — a bírósági megvitatás szerepkörének hallatlanul kiterjedt, végsô érték-instrumen-talizáló döntnöki pozícióba állítása.21Márpedig egy olyan folyamatban, ahol mindez immár nem egyszerûen egy saját keretei közt figyelemreméltóan sikeres partikuláris kultúra szétsugárzása, nem megfontolásra érdemes tanulság csupán többé egy bármely nemzet részérôl saját elôbbrejutása érdekében elkerülhetetlen és egyidejûleg folyama-tos learning process, mint a soha nem szûnô újratanulás számára, hanem követendô minta, egyedül kínálkozó keret a világgazdasági folyamatokba történô betagozódás elô-feltételeként, nos, ott mindez valóban eloldódást követel és eredményez a történelmi kötöttségektôl, a bármikori hic et nunceltérô partikularitásainak az alapul vétele egyéb-ként természetes kötelességétôl. Ebbôl fejlôdhetett hát ki egy társadalomelméleti alap-jaiban is a korábbi társadalomtudományi alapokat felülíró és helyettesítô g l o b á l i s u n i v e r z a l i z á c i ó és a h i s t o r i k u s e g y e t e m e s s é g képzete, valamiféle honeymoon period22folyamatos megélésének az általánossága, az elvi korlátlanság kö-zös meggyôzôdéssé válása — ha és amennyiben persze konkrét célratörésünk mind költség/haszon-elemzésben, mind pedig racionalisztikus kalkulációinkban igazolható-nak bizonyul, és a társadalmi összfolyamatban számításba vehetô politikai s gazdasági számítások ezt kívánatosként alátámasztják.

Tudatában világgazdasági centrum szerepének, ez az erôközpont egyszersmind és másfelôl globalizálni kezdte a p e r i f é r i á nak nevezett maradékot. Olyan átfogó tôkemozgásokkal, amelyeknek egyszersmind saját ökono-központú világlátásának, po-litikai krédójának, jogi berendezkedésének, majd az önnön tapasztalataiból kifejlesztett társadalomtudományi gondolkodásának is csaknem mechanikus kiterjesztésével vetette meg az alapját, egyszersmind olyan jogátviteleket — immár globális méretû jogtransz-4. SZEMBESÜLÉS A GLOBÁLIS GONDOLKODÁS ÚJ PARADIGMÁJÁVAL 15

19 „jelenleg az európai identitásnak nincs egy olyan elképzelése, amely elfogadható lenne az európai népek számára, s amely a »valahová tartozás« hasonló érzetét kelthetné bennük úgy, mint a nemzet fogalma a XIX. században.” / “at present there does not exist a concept of European identity acceptable to European people that could produce similar feelings of »belonging« as the national idea did in the 19thcentury.” Michal Sejvl ‘Európai identitás és európai polgárság: az eltûnt város esete?’ Nemzetközi közlönyKözép-kelet-európai közigazgatási folyóirat 2008/2, 52. o. / ‘European Identity and European Citizenship: the Case of Missing Polis?’ International Journalof Public Administration in Central and Eastern Europe 2008/2, 52–53. o.

20 Vö. a szerzôtôl ‘Az angol–amerikai és a kontinentális-francia jogi hagyományok találkozásának peremvidékén: Kanadai fejlemények és tapasztalatok’ Jogtudományi KözlönyLVII (2002) 7–8, 309–322. o.

21 Vö. a szerzôtôl ‘Joguralom? Jogmánia? Ésszerûség és anarchia határmezsgyéjén Amerikában’

ValóságXLV (2002) 9, 1–10. o. & <http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=

326&lap=0> és [újrany.] in Az év esszéi2003, szerk. Molnár Krisztina (Budapest: Magyar Napló 2003), 99–114. o.

22 Vö. elôbbi 11. jegyzet.

fert — intézményesített, amelyekrôl saját beszámolóiból is23immáron tudjuk, hogy vá-rakozásaival ellentétben az eredetileg szándékolt hatások tekintetében úgyszólván min-denütt kudarcot szenvedett és diszfunkciókat eredeztetett; ámde — és miközben — összhatásában mégis eredményesnek bizonyult, amennyiben a célterületek eredendôen eltérô hagyományait megrengette, és hosszú távon, folyvást ismétlôdô különféle (noha egyetlen szimfónia részeiként hangolt) akciókon keresztül, mégis jelenlétének és folya-matos hatásgyakorlásának a súlyával végsô hatékonysággal mindazonáltal képes elôkészíteni a maga számára a terepet. Vagyis a t o t á l i s n y o m á s t o t á l i s ö s s z -h a t á s a végsô soron a maga totalitásában e l l e n á l l -h a t a t l a n ul -hatékonynak bizonyul24— még akkor is, ha az imént (s nem alaptalanul) minden specifikus, egyedi-en célzott részvonatkozásában úgyszólván a teljes kudarcát állapíthattuk meg.

E megváltozott gondolkodást mint társadalmi, s benne legsajátabban jogi tudo-mányosságunk új paradigma-igényét egyetlen példa tükrében szemléltetjük most, a jog-uralom új látásmódjában és diszciplinárisan is egyetemessé növelt, a legal mapping, azaz a világban eddig kifejlôdött jogrendszerekben megjelenô jogi kulturális partikula-ritások eddigi elhatároltságát is globális méretûvé kiterjesztô példájában.

4.1. A joguralom példája

Amint ezt már eddig is láthattuk, mai világunk a globális nyomásgyakorlások korszaka, s mint tudjuk, aki uralmi helyzetben van, többnyire azt is megengedheti magának, hogy a befolyásolás durvább vagy kifinomultabb útjai s eszközei közt úgyszólván szabadon válasszon. Elônyök felajánlásával a gazdasági betagozódás kínálása a legközvetettebb s önmaga lehetséges megtöbbszörözésével mégis a leghatékonyabban bárhová behato-lásra képes út,25s ebben vezetô szerepet játszanak a nemzetközi finanszírozási intézmé-nyek, így a Világbank is.

Döbbenetet válthat hát ki a jogászból, ha megtudja, hogy — noha már két évtizede amerikai alapmûben leírták, miszerint

„Semmiféle intellektuális erôfeszítést nem érdemes pazarolnunk a »joguralom« ural-kodó osztálybeli csevelytémájára, mert ideológiai visszaélései s általános túl-használata okán már rég jelentésnélkülivé lett. Aligha más immár, mint az angol–

amerikai politikusok szokásos beszédeit fényesítô öntömjénezô retorikai fordulatok egyike.”26

23 Vö. a szerzôtôl ‘Jogátvitel, jogátvétel (Fogalmi elemzés napjaink globalista tendenciái tükrében)’

in uô. Jogfilozófia az ezredfordulónMinták, kényszerek – múltban, jelenben (Budapest: Szent István Társulat 2004), 69–97. o. [Jogfilozófiák] és [bôvítve] ‘Jogkölcsönzés egy globalizálódó világban’ Társadalomkutatás24 (2006) 1, 33–60. o. & <http://akademiai.om.hu/content/1787602k 25l35871/fulltext.pdf>.

24 Vö. a szerzôtôl ‘Jogmegújítás alkotmánybíráskodás útján?’ in Formatori iuris publiciStudia in honorem Geisae Kilényi septuagenarii / Ünnepi kötet Kilényi Géza professzor hetvenedik születés-napjára, szerk. Hajas Barnabás és Schanda Balázs (Budapest: Szent István Társulat 2006), 525–

546. o. & ‘Lopakodó jogújítás alkotmánybíráskodás útján? (Rendszerváltoztatásunk természet-rajzához)’ PoLíSz(2006. június), No. 95, 4–30. o. & <http://www.krater.hu/site.php?func=polisz&

file=cikkek&cnr=844> az emberanyaga és katonai ereje szûkösségének tudatában hadmûvészetében az emberi kiválóságra építô n é m e t , az elôbbiek bôségéhadmûvészetében azt korlátlanul feláldozó s z o v -j e t , valamint az elôbbieket óvó, az utóbbiak bôségével viszont az ellenséges célpontot gyakorlati-lag elôzetesen megsemmisítô a m e r i k a i hadmûvészet kontrasztált bemutatásával.

25 Vö. a szerzôtôl ‘Amerikai önbizalom, orosz katasztrófa: Kudarcot vallott kereszteshadjárat?’ PoLíSz (2002. december–2003. január), No. 68, 18–28. o. & <http://www.krater.hu/site.php?func=polisz&

file=cikkek&cnr=81>.

— a mantraként vagy éppen Jolly Jokerként minduntalan ráolvasott, s társadalmi bajai-ra kikínlódott jogi megoldásait homályos utalásaival és kétséges megalapozású és következetességû doktriner politikai szólamaival gyakran lebunkózó rule of law, mint hívószó, „igézetté” lett és „valóságos mániává vált” magában a világgazdaságtan disz-ciplínájában is, merthogy „Közgazdászok ismételten megállapították, hogy minél erô-sebb a joguralom egy országban, annál gazdagabb a nemzet.”27 Ámde közelebbrôl szemlélve mégis arról kell értesülnünk, hogy „a joguralom elôsegítésének gyorsan bô-vülô terepe valamennyi szinten csupán egy zavarbaejtôen vékony tudásbázison mûködik”,28így hát „alapjában véve nem igazán tudjuk, mit is cselekszünk”.29Ezért a társadalomtudományok minden eddigi nem csekély erôfeszítése dacára ma csupán annyi tetszik bizonyosnak, hogy a gazdasági növekedés és a joguralom elért foka közt nem áll fenn s e m m i n e m û k o r r e l á c i ó bármiféle sine qua non elôfeltételezett-ség értelmében; következésképpen — mondatja most már a módszertani bölcseselôfeltételezett-ség a teoretikusok részérôl — minél több indikátorra bukkannak a közgazdászok a rule of law kapcsán, annál inkább problematikussá válik majd az egész gondolatkörnek valamiféle egyetemes közgazdasági iránymutatóként történô elismertethetése és alkalmazhatása.30 Egyfelôl a társadalomtudományi gondolkodás mai (s legelsôbben is amerikai mûve-lésére jellemzô) újpozitivizmusában — tehát empírizálásában, statisztikai korreláció-keresésében, mikro-elemzésekkel visszacsatolt makro-következtetésekben elmerülésé-ben — láthatunk egy hallatlanul megerôsödött késztetettséget arra, hogy az elméleti közgazdaságtan maga is minduntalan újabb és újabb faktorokat különítsen el csak azért, hogy korrelációkra bukkanjon, miközben és másfelôl egyszersmind globálissá kiszéle-sített gondolkodásának a foglyává is lészen, hiszen ebben adottá is lesz immár a lehetô-sége arra, hogy mindezt egyúttal tesztelje is úgyszólván az egész világon. A végelátha-tatlan vonatkozások, az egyáltalán figyelembe vehetô tényezôk között valamiféle korrelációra tehát mindig bukkan, fôként akkor, ha egész munkásságában nem mást, mint pontosan ezt keresi. Ezzel pedig megerôsítve látja majd saját erôfeszítését; noha ez nem lesz sem valóban konkluzív, sem pedig más hasonló, többé-kevésbé szintén vélet-lenszerû összefüggéseknek a további kimutatása útján egyértelmûen igazolható vagy cáfolható. A tehetetlenség ereje folytán így csak tovább fokozza — úgymond: „elmélyí-4. SZEMBESÜLÉS A GLOBÁLIS GONDOLKODÁS ÚJ PARADIGMÁJÁVAL 17

26 Judith Shklar ‘Political Theory and the Rule of Law’ in The Rule of LawIdeal or Ideology, ed. Allan C. Hutchinson & Patrick Monahan (Toronto: Carswell 1987) xiv + 167 o., 1–10. o., id. 1. o. [“the phrase »the Rule of Law« has become meaningless thanks to ideological abuse and general over-use. It may well have become just another one of those self-congratulatory rhetorical devices that grace the utterances of Anglo–American politicians. No intellectual effort need therefore be wasted on this but of ruling-class chatter.”]

27 ‘Economics and the Rule of Law: Order in the Jungle’ The Economist(March 13, 2008) <http://

www.economist.com/displaystory.cfm?story_id=10849115> [“fascinated by the rule of law … became all the rage.” / “Economists have repeatedly found that the better the rule of law, the richer the nation.”] A cikk fordítása [‘Közgazdaság és joguralom: rendet a dzsungelben!’] megtalálható in ValóságLI (2008) 4, 115–120. o.

28 Thomas Carothers Promoting the Rule of Law AbroadThe Problem of Knowledge (Washington, D.C.: Carnegie Endowment for International Peace 2003) 14 o. [Working Papers: Rule of Law Series; Democracy and the Rule of Law Project 34] <http://www.carnegieendowment.org/files/

wp34.pdf>, id. 7. o. [“the base of knowledge from which they are operating is startlingly thin.”], majd — szélesebb kitekintésben — Promoting the Rule of Law AbroadIn Search of Knowledge, ed. Thomas Carothers (Washington, D.C.: Carnegie Endowment for International Peace 2006) xv + 363 o.

29 Uo.[“deep down, we don’t really know what we are doing.”]

30 ‘Economics and the Rule of Law’ (2008). [“the efforts of the past few years … do not really bear out the assertion that the rule of law is an underlying prerequisite for growth. Rather, the more economists find out about the rule of law, the more … problematic as a universal economic guide.”]

ti” — kutatását, belelendülve például a „világméretû kormányzati indikátorok” orszá-gonként történô aprólékos felleltározásába31(ami nyilván nagyszerû évtizedes távlatú megbízás kutatók hada számára, s persze elônyös a világbanki pénzeszközök jól indo-kolható elköltése, vagyis az önigazolás szempontjából is), vagy pedig abba, hogy az így vagy úgy megsejtett alapgondolatot mint korrelációs elôfeltételt vagy tényleges moz-gatóerôt most már „lefordítsák egy intézményi lista vagy pusztán alkalmazást igénylô formula” nyelvén pontosan ilyesmiknek a felállítására, amikbôl a tennivalók immár — úgymond — mechanikus biztonsággal adódnak.32Miközben teoretikus bizonyossággal változatlanul aligha állapítható meg több annál, mint hogy

„Végsô összegzésben annak kérdése, hogy ténylegesen miben is rejlik a joguralom lényege, következésképpen mire is kellene összpontosítani a joguralom javítására teendô erôfeszítéseket, feltûnôen megoldatlan marad.”33

Így hát az sem csodálható, ha alkalmas és valóban társadalomtudományi eszményiségû történelmi és összehasonlító kutatások híján, sôt még bármiféle ezt illetô hiányérzettel sem bírván — vagyis tényleges feltáró munka, tudományosságra egyedül érdemesítô összehasonlító-történelmi búvárkodás hiányában, azaz csupán a tudatlanság gôgjével, ámde a befolyásolási hatalom tudatosságával felfegyverkezve — maguk a megváltók, korunk civilizátorai sem tudnak többet a jogról, mint amit saját kultúrájuk adott és fenn-álló állapotában maguk megtapasztalhattak; ez pedig a legtöbb esetben éppen nem vág feltétlenül egybe a megváltandók élettapasztalatával. Ebbôl pedig nem kívánt, ámde törvényszerûen bekövetkezô negatív eredményként (azaz olyan járulékos hatásként, ami könnyen kizárólagossá is válhat) már eleve adódhat, hogy

„A joguralmi fejlesztésnek ez a lélegzetelállítóan mechanisztikus megközelítése — miszerint joguralom úgy lesz egy adott országban, ha ez utóbbi újraformálja kulcsin-tézményeit a joguralommal rendelkezônek tekintett országok mintájára — gyorsan mélyen gyökerezô ellenállásba váltott át számos országban.”34

Annak régi dilemmájában, vajon miféle kritériumok, tartalmak vagy érték-elôfelté-telezettségek megléte esetén beszélhetünk egyáltalán a rule of lawmegvalósultságáról, az egyik megfontolandó nézet szerint maga a ‘joguralom’ csakis f o r m á l i s e l -j á r á s i értelmû lehet, merthogy „e formula éppenséggel nem egy igazságos -jog felál-lításáról szól, hanem arról, hogy milyen feltételek közt kormányozza jog a társadalmat ahelyett, hogy emberi szeszély uralkodnék benne.”35Ilyen értelmében viszont

egyszer-31 Összefoglaló áttekintésben lásd <http://en.wikipedia.org/wiki/Worldwide_Governance_Indica tors>.

32 Carothers (2003), 10. o. [“democracy promoters to translate the overarching idea of democracy into an institutional checklist or template”]

33 Uo., 11. o. [“In sum, the question of where the essence of the rule of law actually resides and therefore what should be the focal point of efforts to improve the rule of law remains notably unsettled.”]

34 Uo.[“This breathtakingly mechanistic approach to rule-of-law development—a country achieves the rule of law by reshaping its key institutions to match those of countries that are considered to have the rule of law—quickly ran into embedded resistance to change in many countries.”]

35 Francesco Viola ‘The Rule of Law in Legal Pluralism’ in Law and Legal Cultures in the 21st CenturyDiversity and Unity [23rdIVR World Congress, August 1–6, 2007, Cracow, Poland, Plenary Lectures] ed. Tomasz Gizbert-Studnicki & Jerzy Stelmach (Warszawa: Oficyna 2007) 247 o., 105–131. o., id. 105. o. [“this formula is not to establish the just law, but on what conditions a society is governed by law and not by the whims of men.”]

smind f o l y a m a t - e r e d m é n y t fejez ki „a dolgok olyan állapotaként, amikor fennáll és mûködik egy jogrendszer”36— ami a fenti várakozást ugyanakkor aligha elé-gíti ki.

A rule of lawviszont már régtôl fogva számos meghatározatlan és bizonytalan, de mégis érdemi tartalmat sejtetô használattal rendelkezik. Ilyen az, amikor például re-torikai,37kultúra-közi gyökér-definíciószerû,38elvi,39valamint globalizációnkban a szo-kásos világbanki feltételeket a fentebbiekben már látottan kitûzô (stipuláló, oktrojáló, vagy éppen általuk zsaroló) értelemben alkalmazzák. Az ezekben rejlô mögöttes meg-gyôzôdés szerint joguralom az, ami a jog oldaláról a világ bármely tetszôleges pontján elôsegítheti a piac létrejöttét és a szabadpiaci intézmények megfelelô mûködését, ked-vezô feltételeket teremtve a beruházások számára, mert egyúttal zálogát is adja a

A rule of lawviszont már régtôl fogva számos meghatározatlan és bizonytalan, de mégis érdemi tartalmat sejtetô használattal rendelkezik. Ilyen az, amikor például re-torikai,37kultúra-közi gyökér-definíciószerû,38elvi,39valamint globalizációnkban a szo-kásos világbanki feltételeket a fentebbiekben már látottan kitûzô (stipuláló, oktrojáló, vagy éppen általuk zsaroló) értelemben alkalmazzák. Az ezekben rejlô mögöttes meg-gyôzôdés szerint joguralom az, ami a jog oldaláról a világ bármely tetszôleges pontján elôsegítheti a piac létrejöttét és a szabadpiaci intézmények megfelelô mûködését, ked-vezô feltételeket teremtve a beruházások számára, mert egyúttal zálogát is adja a