Európaiasodás a globalizálódás és amerikanizálódás erôterében a hazai jogok elsorvadásával?
2. A nyelv szerepe és lehetôségei
Egy a soknyelvû európai jogértelmezésrôl szóló hatalmas monográfia végkövetkezteté-sét egy látszólag kiábrándító megállapítás vezeti be. Ennek nyílt paradoxona értelmében
„A soknyelvû Közösségrôl formált nagy szavaink értéke aligha több, mint egy leg-feljebb az egekben felködlô kastély, mihelyst e soknyelvûséget a Közösség törvény-hozásának az értelmezésére konkretizáljuk.”19
2. A NYELV SZEREPE ÉS LEHETÔSÉGEI 79
16 Aharon Barak ‘The Israeli Legal System: Tradition and Culture’ HaPraklit40 (1992), 197–217. o., id. 197. o. {héber nyelven}, ill. ‘The Tradition and Culture of the Israeli Legal System’ in European Legal Traditions and IsraelEssays on Legal History, Civil Law and Codification, European Law, Israeli Law ed. Alfredo Mordechai Rabello (Jerusalem: Hebrew University 1994), 473–498. o., id.
473. o. [„We must not enslave ourselves to other legal families; but we also must not reinvent the wheel. We must draw interpretive inspiration from any proper source”]
17 Jean Monnet Emlékiratok{Mémoires (Paris: Fayard 1976) 672 o.} ford. Konrád Márta (Budapest:
Budapesti Gazdasági Fôiskola Külkereskedelmi Fôiskolai Kar 2004) 566 o. [Az integráció klasszikusainak könyvtára], id. 63. o. Id. Király Miklós Egység és sokféleségAz Európai Unió jogának hatása a kultúrára (Budapest: Új Ember 2007) 303 o. [Bibliotheca Iuridica: Publicationes cathedrarum 27], 268. o.
18 Pl. M. M. Goldsmith Private Vices, Public BenefitsThe Social and Political Thought of Bernard Mandeville (Cambridge: Cambridge University Press 1985) x + 183 o. [Ideas in Context] és E. J.
Hundert The Enlightenment’s FableBernard Mandeville and the Discovery of Society (Cambridge:
Cambridge University Press 1994) xii + 284 o. [Ideas in Context].
19 Mattias Derlén A Castle in the AirThe Complexity of the Multilingual Interpretation of European Community Law (Umeå University Department of Law 2007) 675 o. [Umeå Studies in Law 16], 31. o. [“The big words about a multilingual Community is, at least when it comes to the interpretation of the legislation of that Community, nothing more than a castle in the air.”]
Soknyelvû-e? Igen, valóban. S mennyivel több ez, mintha egynyelvû lenne? Nos, a fen-ti szimbolizmus arra utal, hogy a nyelvi sokféleség és maga a nyelvi játék például a jog-építésben és jogkikényszerítésben végsô soron pótszer. Valaminek a pótléka — olyasmi hát, aminek a léte s indokoltsága elkerülhetetlenül szükséges lehet, noha önmagában nyilvánvalóan korántsem végsô soron mozgató erô. Az összkonstrukció összetettségé-nek a része; azonban maga sem más, mint külsô burok — ahelyett, hogy maga vallhatna a döntô motívumokról vagy akár csak közvetíthetné ezeket. A jogelméletben még a naivnak tetszô megközelítések is eljutottak annak meglátásához, hogy
„Vélhetem: a nyelv többnyire hamisan került a jogelmélet középpontjába. Mert a nyelvet és a nyelvelméleteket kibúvóként kezelik olyan döntéseknek a megmagyará-zására, amik mögött valójában politikai — gyakorlati — választások húzódnak meg arra nézve, hogy miként is kívánjuk alakítani jogrendszerünk különféle intézménye-inek az egymásrahatását”.20
Közel negyed évszázada próbálom bizonyítani magam is,21hogy valóban így van ez.
A rekonstrukciók (szövegbôl a cél kihámozása, azonosított célból a szöveg újraértelme-zése, és körkörösen egyre ezen az úton tovább) maguk is mind fogalmi újjáépítô játékok csupán. Ebben elvileg minden egyes valósan szerepjátszó tényezô (akár ki nem mondott érdek, elkötelezôdés) összefügg minden mással, egy olyan bonyolult — az értelmezés s az igazolás kedvéért fogalmiasított — kölcsönös összefüggésben, amelyben a szöveg (jog esetében tételezésétôl egészen a dogmatikájáig ívelôen) csakis a jelzés, a tematizált iránymutatás szerepét játssza. Avagy, a LUKÁCSItársadalomontológia nyelvén kifejez-ve, olyan meghatározó, amely az általa meghatározottal együtt maga is a társadalmi összkomplexus teljes összetettségétôl meghatározott.
Következésképpen, egyfajta rejtett politikai ellentmondást tudatosan létesít hát az Európai Unió régóta elhatározott s elvileg legkövetkezetesebben követett politikája, amelynek értelmében az EU körében minden egyes hivatalos nyelvi változat önmagá-ban érvényesnek tekintendô, ugyanakkor azonönmagá-ban a bármelyik (sajátként vagy külsô-ként) elfogadott változatra egy másik nyelvi változat figyelembevételével bármikor új értelmezési perspektíva nyitható. Ezzel egyidejûleg azonban — s ez már jogászi alap-tudás — a jogtechnika segítségével bármikor akár exponálhatjuk, akár elrejthetjük a lehetséges különbözôsége(ke)t annak érdekében, hogy elônyben tudatosan ezek vala-melyikét részesítsük. Ideologikusan azonban mindennek ellenére mégis erôlteti ez a
po-20 Brian Bix Law, Language, and Legal Determinacy(Oxford: Clarendon Press & New York: Oxford University Press 1993) x + 221 o., id. 40. o. [“I believe that language has, for the most part, been a false focus for legal theory. Language and theories of language have been used as an excuse for decisions that are more properly attributable to political—or at least policy—decisions about how we want the various institutions in our legal system to interact”]
21 Vö. a szerzôtôl A jog helye Lukács György világképében(Budapest: Magvetô 1981) 287 o. [Gyor-suló Idô]; A bírói ténymegállapítási folyamat természete[1992] 2., jav. és utószóval bôv. kiad. (Bu-dapest: Akadémiai Kiadó 2001 [32003]) 210 o.; A jogi gondolkodás paradigmái[elôzetes kiad.
1996; rendes kiad. 1998] jelentôsen átdolg. és bôv. 2. kiad. (Budapest: Szent István Társulat 2004) 504 o.; utoljára pedig ‘Jogdogmatika, avagy jus, jurisprudentiaés társai – tudományelméleti nézôpontból’ + ‘»Jog«, »jogtudomány«, »tudomány« – lét- és ismeretelméleti nézôpontból (Vi-szontválasz)’ + ‘A dogmatika természetét illetô kutatások lehetséges hozadéka (Hozzászólás)’ in Jogdogmatika és jogelméletA Miskolci Egyetem és a Miskolci Akadémiai Bizottság által 2006.
november 10-én és 11-én rendezett konferencia anyaga, szerk. Szabó Miklós (Miskolc: Bíbor Ki-adó 2007), 11–26. + 68–80. + 241–251. o. [Prudentia Iuris 26] és ‘Jog, jogértés, jogalkalmazás (35 tételben)’ Magyar JogLIV (2007) 11, 641–648. o.; valamint — klasszikussá lett alapmûvek fordí-tásának gyûjteményeként — Jog és nyelvszerk. Szabó Miklós és Varga Csaba (Budapest: Osiris 2000) vi + 270 o. [Jogfilozófiák].
litika a multi-variabilitású megközelítést — részben a mindenkori játéktér optimális bôvítése jegyében, részben pedig azért, hogy eltérô munkanyelvekkel megtestesítse s egyben szimbolizálja a sokféleségbôl végül (valamiképpen mindenképpen) elôálló egy-séget.
Feltehetôen hasonló meggondolások vagy felismerések húzódhatnak az olykor fel-bukkanó relativizálási kísérletek hátterében is. Különösen a kontinentális civiljogi és az angolszász common lawösszevetésében ilyen az arra történô következtetés, hogy — például — az angol és a francia jogi berendezkedés közötti különbség nem annyira ér-demi, mint amennyire pusztán formai;22tehát — vonhatnók le már magunk a szerzôi su-gallatot — merô technikai eljárásokkal hosszabb távon viszonylag könnyû szerrel kiküszöbölhetô. Miközben persze a fentiekbôl az is következik, hogy ami tehát nem kü-lönbözik, az nem is specifikusan jogi. Vagy hasonló az olyan általánosítás, amelynek je-gyében mindkét jogcsaládnál — úgymond — voltaképpen mindig az induktív és a de-duktív eljárás valamiféle kombinációja érhetô tetten, hiszen mindkettôben ténytôl a szabályig és onnan vissza a tényig zajlik a reflexió.23Ámde meg kell itt rögvest jegyez-nünk, hogy egy ilyen túláltalánosító jellemzés nem az utat írja le, hanem csupán az ered-ményt jelöli. Ilyenképpen az efféle relativizációs kísérletek az adott jogi berendezkedé-sek jogi homogenitásának egymástól eltérô voltát és minôségét a mögöttük álló társadalmi heterogenitás lényegi közösségével helyettesítik — amivel viszont a legal mapping, a jogrendszerek osztályozásában szokásosan visszatérô csapdahelyzetek24 fogságába esnek, hiszen leegyszerûsítésükkel éppen a ténylegesen fennálló különbözô-ségek megválaszolását kerülik ki.
Nos, eredetileg annak igazolására megfogalmazottan, hogy az elemzés nyelve füg-getleníthetô legyen az elemzett textualitás nyelvétôl, megállapították már, hogy nem áll fenn szükségképpeni, tehát ekvivalenciaként kezelhetô viszony egyfelôl a jog, és más-felôl a kifejezésére szokásosan használt szavak közt.25Ha tehát nyelvi fordítás történik a jogban, úgy az mindig kulturális kontextusban, de a szójelentések határozatlansága okán mégsem azonos joghatást biztosítható módon történik.26
Következésképpen szilárd az a vélemény, amely szerint „A nyelv ellenáll a jog-egységesítésnek.”27Mert — és ez lesz a specifikusan jogi-normatív érv — „A jogi szö-vegeket sajátszerûvé éppen funkciójuk teszi.”28
2. A NYELV SZEREPE ÉS LEHETÔSÉGEI 81
22 John Bell ‘English Law and French Law – Not so Different’ in Current Legal Problems48, ed. M.
D. A. Freeman (Oxford: Oxford University Press 1995), 63–102. o.
23 Mark Van Hoecke ‘The Harmonisation of Private Law in Europe: Some Misunderstandings’ in The Harmonisation of European Lawed. Mark van Hoecke & François Ost (Oxford: Hart Publishing 2006) 276 o. [European Academy of Legal Theory Series], 1–20. o., különösen 12–15. o.
24 Vö. a szerzôtôl ‘Theatrum legale mundi avagy a jogrendszerek osztályozása’ in Ius unum, lex multiplexLiber Amicorum: Studia Z. Péteri dedicata (Tanulmányok a jogösszehasonlítás, az állam-elmélet és a jogbölcselet körébôl, szerk. H. Szilágyi István és Paksy Máté (Budapest: Szent István Társulat 2005), 219–242. o. [Jogfilozófiák / Philosophiae Iuris // Bibliotheca Iuridica: Libri amico-rum 13].
25 Nicholas Kasirer ‘The Common Core of European Private Law in Boxes and Bundles’ European Review of Private Law10 (2002) 3, 417–437. o., különösen 420. o.
26 Poon Wai Yee Emily ‘The Cultural Transfer in Legal Translation’ International Journal for the Semiotics of Law18 (2005) 3–4, 307–323. o.
27 Simone Glanert ‘Zur Sprache gebracht: Rechtsvereinheitlichung in Europa’ European Review of Private Law 14 (2006) 2, 157–174. o., id. 163. o. [„Die Sprache resistiert der Rechtsverein-heitlichung.”]
28 Susanna Lindroos-Hovinheimo ‘On the Indeterminacy of Legal Translation’ in Private Law and the Many Cultures of Europe ed. Thomas Wilhelmsson, Elina Paunio & Annika Pohjolainen (Alphen aan den Rijn: Kluwer Law International 2007), 367–383. o. [Private Law in European Context Series 10], 373. o. [“What makes legal texts special is their function.”]
Ennélfogva a tranzláció, a fordítás-tudomány irodalmának tanúsága szerint jogi for-dításnál a választóvonalakat a retrospektivitás és prospektivitás, az önállóság és deri-váltság, valamint a célhely-orientáltság és a forráshely-orientáltság lehetôségei között mindig az utóbbi jelöli ki. Bármiféle jogfordítás ezek szerint így csakis elôretekintô, származtatott, s nem a befogadó megértésére pályázó, hanem kizárólag az eredetinek a belsô és külsô meghatározottságai szerinti lehet csupán. Másként kifejezve: nem a le-fordítandó szöveg formáját, hanem a forráshely berendezkedésében betöltött szerepét és/vagy hatását kell a jognyelvi fordításnak visszaadnia — azaz akként mûködnie, hogy az eredeti az új közegben is az eredetinek megfelelô, annak normatíve elôírt eredményét érje el. Annak teoretikus felismerésébôl következik ez, hogy „Nem a szöveg formája vagy kifejezése hordozza annak jogi jelentését, hiszen a jogi jelentés elsôdlegesen a je-lentés pragmatikus, és nem a szemantikai oldalához tartozik.”29Ez pedig egyszersmind annak a tudatosítását feltételezi, hogy amennyiben egy másutt honos intézményt a ná-lunk honos nevével jelölünk, úgy ezzel mégsem a náná-lunk ismert mûködésbe vontuk — csupán jeleztük azt az intézményt, ami (és amiként) ott az ott-honos szabályok és kultu-rális feltételek közt mûködik. Mert ha ettôl az aranyszabálytól eltérnénk, kizárólag csakis „felületi és törékeny” hasonlóságokra bukkanhatnánk, amivel nem érhetünk el semmiféle teoretikus vagy gyakorlati, mentálisan reprezentáló vagy a szabályozott élet-viszonyokat célzottan befolyásoló célt.30
Mindez persze magától értetôdô, mihelyst tudatára ébredünk annak, hogy a jogban semmi sem leíró, hanem intézményt k o n s t i t u á l ó és funkcionáltató. Ennek megfe-lelôen — szigorú értelemben vetten — egy terminus a jogban voltaképpen nem „je-lent”, hanem k i j e l ö l . Így ha a fordítás nyelvének megfelelô kultúrában nem állana rendelkezésre pontosan a fordításra került nyelv kultúrájában akként meghatározott in-tézmény, úgy legfeljebb csupán szimulálnánk egy ilyen megfelelést.
A soknyelvûség mögött ilyen módon csakis lokális nyelvek állanak, lokális megol-dásokkal és tapasztalatokkal a hátterükben. Következésképpen a több vagy a sok esze-rint önmagában egyetemessé nem transzformálható.31 A multi-nyelvûség ennélfogva nem képez univerzális nyelvet. Kölcsönhatásaival persze prolongálja és folyvást újra-keleszti az egymáshoz egymás általi hasonulás s összedolgozódás folyamatát, idôben széthúzottan olyan közeget teremtve, amelyben egykor majd valóban kialakulhat egy európai uniós közösségiség.
29 Uo.374. o. [“It is not the form or the wording of the text that conveys its legal meaning. The legal meaning is meaning that primarily belongs to the pragmatic sphere of meaning, not to the semantic one.”]
30 Pierre Legrand ‘Issues in the Translatability of Law’ in Nation, Language and the Ethics of Translationed. Sandra Bermann & Michael Wood (Princeton: Princeton University Press 2005) vi + 413 o., 30–50. o., id. 33. o. [“superficial and brittle similarities”]
31 Simone Glanert ‘Speaking a Language to Law: The Case of Europe’ Legal Studies28 (2008) 2, 161–171. o.