Előkelő, vagyonos m a g y a r ifjak, h a az érettségi vizsgálaton itthon sikerrel túlestek, j ó idő óta szives-ö r szives-ö m e s t ellátogatnak Stonyhurstbe, az angol jezsuiták nagyszabású intézetébe, hogy ott az angol nyelvet egy év alatt alaposan elsajátítsák, mellesleg filozofiát, n e m -zetgazdászatot tanuljanak, s a mit tán első helyen kell vala említenem, egy végzett gimnázistának nagyon is szűk látókörét ott az angol világban mintegy észre-vétlenül kitágítsák. Miután pedig valószínű, hogy ezek a céltudatos k i r á n d u l á s o k j ö v ő r e is ismétlődnek, j ó n a k látom, hogy itt egyet-mást a stonyshurti életből
élőképek m ó d j á r a bemutassak.
Legelőbb is hol fekszik S t o n y h u r s t ? Valami j o b b -féle angol t é r k é p e n — Stieler vagy Andree atlaszá-b a n — Liverpooltól kissé északra találjuk P r e s t o n t ; e városkától keletre két d o m b l á n c között folyik át a liibble folyócska, festői völgyet alkotva. Az északi d o m b l á n c o n t á n t i z e n h á r o m angol m é r t f ö l d n y i r e Prestontól, 381 l á b n y i r a a tenger szine fölött fekszik Stonyhurst, a l e g ü d é b b m e z ő k és rétségek közepette ; az alatta messze nyíló völgyben a Ribble, Colder és H o d d e r p a t a k o k egyesülnek s a k ö r n y é k e t sétákra, k i r á n d u l á s o k r a késztető nagy angolkertté varázsolják.
Az idilli k é p n e k k ö z e p é n terül el, m i n t fejedelmi kastély, S t o n y h u r s t ; az óriási épületszárnyak magvát és c e n t r u m á t egy középkori lovagvár képezi, a mely 1754-ben örökség fejében Esq. W e l d E d u á r d r a szál-lott. A m i d ő n pedig a francia revolució 1794-ben az exjezsuitákat külföldi nagy misszió-szemináriumukból, Lüttichből kizaklatta, W e l d Tamás, Stonyhurst akkori ura, kastélyát ajánlotta fel n e k i k m e n e d é k h e l y ü l . A XIX. század f o l y a m á n a mai napig ez á l l o m á s u k oly óriási m é r v e k b e n bővült és épült ki, hogy j e l e n -leg Jézus társaságának -legnagyobb, -leggyönyörűbb kol-légiumát képezi. Az angol-gót stílusban e m e l k e d ő régi várkastélyt, az ú j a b b nagy konvitktusszárnyakat k e -resztfolyosók kötik össze az ú j a b b g ó t - t e m p l o m m a l ; a túlsó oldalt messzeterjedő gazdászati épületek fog-lalják el.
De tekintsünk m i n d j á r t az intézetbe. A belépés n a p j á t a n a p i l a p o k közlik országszerte, hogy ez ö r ö m -ü n n e p é l y r e a régi n ö v e n d é k e k s az intézet b a r á t a i is megjelenhessenek. 9 ó r a k o r Veni Sancte, n a g y m i s e ; az isteni szolgálat után lunch (villásreggeli) a nagy ebédlőben. I n n é t örege, ifja, páterek, növendékek, vendégek a nagy játszótérre v o n u l n a k , m e l y n e k elő-állítása maga 8000 font sterlingbe, k e r e k e n 190.0U0 k o r o n á b a került. H á r m a s ágyűdörgés jelenti a p á t e r r e k t o r megjelenését a játszótéren, a ki azonnal sze-mélyesen kezdi meg a nagy Cricket-Match j á t é k o t s veti az első labdát. A játék rendesen h á r o m napig tart, s h a azután vendégek, t a n á r o k , fiúk végkép
1 Olvasd Sztonihörszt. E cikket stonyhursti eredeti leve-leimből s angol tanítványaim közléseiből állítottam össze.
kifáradtak, kezdődik meg az iskola az osztá-lyokban.
Ez az edző nevelési rendszer, ez a valóságos bal-láli-dresszúra azonban nemcsak h é b e - k o r b a j á r j a , így tart az náluk az egészen éven át ; a sok és nagyon lelkes rekreáció, melyeken a fiatalokat ugyancsak felkavarják, n á l u k a nevelési szisztéma egyik főpontját képezik ; nagyszabású tornázógyakorlatok, football- és cricketjátékok, rallypaper-vadászatok Stonyhurstben felváltva n a p i r e n d e n vannak. Óriási födött uszodában a fiatalok, de meg a felnőttek is, télen-nyáron min-d e n n a p fürmin-denek.
Lépjünk most m á r az osztályokba. Az alsóbb osztályokban a fősúlyt a latin nyelvre helyezik; az osztályok két pártra, a r ó m a i a k s a karthágóiak stb.
pártjára oszolvák; ö r ö m hallgatni, mily élénk ver-senyzéssel viaskodnak a piros-pozsgás, szőke angol fiúk a pálmáért.
A felsőbb osztályokban első sorban latin, görög, angol poézist és rhetorikát tanulnak, szem előtt kell azonban tartaniok az állami tanterv anyagát. A stony-hursti prospectus (tájékozó iv) hangsúlyozza, hogy közönséeg svizsgálataik, melyeket az «Ordinary School Course»-ban, t. i. gimnáziumi osztályaikban tartanak s melyekről nyilvános, érvényes bizonyítványokat állítanak ki, az oxfordi és cambridgei vizsgálatrend szerint igazodnak. Sőt Stonyhurstben a londoni egye-temre érvényes immatrikuláló-vizsgálatra is fel van-nak jogosítva.
Már most k é r d j ü k , mily színvonalra, mily niveaura törekednek első sorban a gimnáziumi osztályokban?
Hosszú megfigyelés után állíthatom, hogy azt a po-zitiv tudást, a mit Németországban és Ausztriában a középiskolákban elérnek, az angolok el n e m érik, de nem is keresik. Nevelésük sokkal gyakorlatibb irá-nyú. Ok első sorban az egyén, az individuum teljes, összhangzó, tehát testi-lelki együttes kifejlesztését tekintik főcélnak, ezt nemcsak iskola, hanem az egész élet feladatának tekintik. Hogy csak egy pontra utal-jak, alig van ország kerek e földön, melyben a testet edző nagy társasjátékok, még élemedett korban is, a n n y i r a dívnának, mint Angliában.
T é r j ü n k át a főkérdésre: az erkölcsi élet dol-gában a stonyhursti fiúk hogy á l l a n a k ? Mindjárt hangsúlyozom, hogy az úgynevezett házi rendet, külső rendszeretetet nagyon meg kell különböztetni a belső erkölcs és tiszta élettől. A külső, úgynevezett «házi rend» dolgában az angolok lényegesen elütnek a a kontinens szokásaitól. Kisebb növendékeknél külső vétségekért a nálunk bevett «rossz jegyek» helyett a n gol régi szokás szerint pálcabüntetés j á r j a ; a n a -gyobbak pedig a házirend ellen elkövetett vétségekért pénzbírságot fizetnek. Valamelyik nagyobb növendék p. o. reggel nem kel fel a kellő időben s az ágyban marad. Ha aztán később szakaszánál, mint elkésett katona betoppan, a konviktusi kasszába 2 shillinget (2V2 koronát) fizet; kisebb vétségekért 1—2 p e n n y
-vel (10 - 2 0 fillérrel) bűnhődik, rossz jegyet azonban mindezért viseletből nem kap s a mellett, mint ott mondják, gentleman marad.
Más példa. A nagyobb, m á r gimnáziumot vég-zett növendékek, az akadémikusok (philosophers) az intézetben urak m ó d j á r a élnek, egyenkint saját szo-báikban laknak, külön nagy dohányzóteremmel stb.
rendelkeznek; a lakószobákban azonban a dohány-zás tilos. Ha a prefektus a szobák inspekciójánál az-tán bárkit is a dohányzáson rajtakap, egyszerűen a kasszához utasítja. A bírságpénzeket a nagy j á t é k o k -nál a növendékek j a v á r a fordítják.
E kis tájékoztató után az előbb felvetett kérdést tisztázzuk: hát a «punctum puncti» az erkölcsös, tiszta élet dolgában az angol fiúk h á n y a d á n v a n n a k ?
Számos megfigyelőnek összhangzó ítélete szerint állítjuk, hogy Angliában az összes ketholikus intéze-tekben s n e m utolsó sorban Stonyhurstben a fiúk, kisebbek, nagyobbak egyaránt, az erkölcsösség m a -gas niveauján állanak.1 Nem szólok itt a később oda-került amerikai, spanyol s egyéb nemzetiségű fiata-lokról, a kik j o b b á r a rövidebb vendégszerepre térnek be ; szólok a bennszülött angol nemes családok sar-j a i r ó l ; ezeknél oly épséges erkölcsöt, m o n d h a t n á m
naiv tisztaságot találunk, hogy szinte megirigyelhetjük őket. S lia k é r d j ü k , mily u t a k o n érik el az angol jezsuiták e magas célokat, a rövid válasz n e m szo-rul bővebb magyarázatra. Stonyhurstben is ugyan-azon eszközöket alkalmazta a Jézus Társasága, m i n t a kontinensen, nagy szerepük van ott is a Mária-kongregációnak és a lelki gyakorlatoknak. Ez utób-biakra a végzett növendékek is nagy "számban térnek
vissza az intézetbe.
Az említett erkölcsi nagy cél elérésében azonban nem volna szabad m i n d e n sikert a konviktusi nevelés számlájára írnunk. Egyik főoka ennek az örvendetes jelenségnek az angol fiúk vérmérsékletében, tempera-m e n t u tempera-m á b a n rejlik, tempera-mely a b ű n csábjaival szetempera-mben jóval kevesebb érzékiséget s sokkal nagyobb
ellent-állási képességet tanúsít, mint azt a kontinens fiatal-jainál átlag megfigyelhetni.
Egy másik tényező, mint m á r láttuk, kétségte-lenül a testi kemény edzettség, az örökös hajsza, me-lyen a fiatalokat ifjú éveik óta céltudatosan, szaka-datlanul, fokozatosan gyakorolják. Nincs rá eset, hogyr délelőtt négy, sőt öt órát kellene az angol fiúnak az iskolában ülnie s a n a p o n át aztán vékony egy-két órai szünettel beelégednie. Van azonban a sok moz-gásnak még egy ritka, a pedagógusoknál eléggé meg nem becsülhető üdvös eredménye és fényoldala.
A stonyhursti divíziók a szünórák heves játéka után felvonulnak a tantermekbe ; a kisebbek óriási tan-termében 240 fiú ül együtt s mellettük egyetlenegy prefektus, a ki az utolsó sorokban ülőknél m á r a
1 A protestáns intézetekről kevésbé kedvező Ítéleteket hallottunk.
10. szám.
R E L I G I O
131 fejeket sem t u d j a megkülönböztetni, s mégis nagya rend és nyugalom. Sapienti pauca.
A h a r m a d i k persze szintén meg n e m vetendő tényező a nevelési elvek, melyek n á l u k divnak s a mieinktől s o k b a n elütnek.
N á l u n k a kontinensen n e m c s a k nagy gonddal ó v j u k meg a g y e r m e k e k e t a vétektől s mindattól, a mi közvetlen Isten parancsai ellen irányul, h a n e m még a r o m l á s n a k külső alkalmait is minél távolabb tartjuk tőlük. Angliában — a faj higgadt t e m p e r a m e n -t u m á -t szem elő-t-t -tar-tva — a fia-talok m á r sokkal sza-b a d a sza-b sza-b a n mozognak ; nagyosza-bsza-b szasza-badságuk van ol-v a s m á n y a i k megol-választásában ; így p. o. Stonyhurstben a középső divízió, 14—15 éves fiúk r e k r e á c i ó t e r m é b e n a legkülönfélébb újságok, köztük egyházellenes lapok is találhatók. Azt az elvet vallják, hogy a harcot a rossz, az istenellenes irány ellen m á r a k o n v i k t u s b a n kell megkezdeniük, megszökniük, a hol annyi és oly kiváló segédeszköz áll rendelkezésükre. Nagy szabad-ságot élveznek a fiúk kirándulásain, társas utazá-saiknál, melynek részletezése azonban itt nagyon is messze vezetne.
É r j ü k be e n é h á n y adattal, melyekből bizonyára jogos következtetéseket v o n h a t u n k le.
1. Nevelésük az egyén, az i n d i v i d u u m teljes, összhangzó kifejlesztése s z e m p o n t j á b ó l igen előnyös, o r -száguk viszonyaihoz m é r t szerencsés fogásokat m u t a t ; legelőbb is az egyén erőteljes dresszuráját, a fiúk egészségének, a k a r a t e r e j é n e k n a g y m é r v ű kifejtését a későbbi életre veszi célba, a mely őket, — m i n t azt H ü b n e r S. gróf «Spaziergang u m die Welt» messzelátó k ö n y v é b e n találóan megjegyzi — f é r f i k o r u k b a n k é p e -síti, hogy m i n d e n ü t t nagy tetterővel léphessenek fel, s a földgömb b á r m i l y kedvezőtlen klimatikus viszo-nyai közt is, a többi népeket messze túlszárnyalva, nagy ellenállási képességet tanúsítsanak.
2. T á r s a d a l m i szempontból kiemeljük, hogy az angol fiúkat m á r a konviktns utolsó éveiben hozzák a világgal kapcsolatba. T u d n i kell, hogy az érettségit végzett n ö v e n d é k e k egy része örömest m a r a d még azután is két éven az intézetben s végezik, mint a k a d é m i k u s o k (philosophers) a m á r említett kettős bölcseleti tanfolyamot s egyúttal nemzetgazdászatot is t a n u l n a k .
A n a g y o b b 18—22 éves n ö v e n d é k e k és i f j a k k é -pezik tehát az intézet «Cadet-Corps» testületét, me-lyet törvény biztosította joggal valamely szomszéd angol ezredbe soroztak be. Viszont a szomszédos ezredek tisztjei egyszer-másszor hivatalosak Stony-h u r s t b e egy-egy nagy cricketmatcStony-h játékra, a Stony-hol aztán az említett kadétekkel versenyeznek nagyheve-sen a pálmáért. A nagyon változó e r e d m é n y t a «Ti-mesben» közlik.
3. Valláserkölcsi nevelésük — itt a katholikus intézetekről szólok — oda irányul, hogy m á r a k o n -viktusi évek alatt szembeszálljanak a r e á j u k v á r ó országos b a j o k k a l s m e g i z m o s o d j a n a k a n á l u k még
a k ü z d e l e m terén álló katholikus vallás megvédésére-Innét m a g y a r á z h a t ó a fiúknak számos szabadsága, melyek m á s országok intézeteiben s m á s viszonyok közt be n e m fogadvák.
4. A pozitív t u d á s s z e m p o n t j á b ó l — a középiskolai évek f o l y a m á n — kevesebb e r e d m é n y t m u -tatnak fel, m i n t egyik-másik velük versenyző nagy nemzet. V á j j o n e n n e k tulajdonítsuke, hogy a n e m -zetközi nagy p i a c o k o n az angol á r u k keletje az utolsó években a németekéivel szemben c s ö k k e n t ? Demo-lins E. «La supériorité des Anglosaxons. Paris. Didot», messze olvasott k ö n y v é b e n vállig bizonyítgatja, hogy e fogyatkozás csak ideiglenes s a j ö v ő r e nézve j e l e n -téktelen. B á r m i n t áll is a dolog, az angol közvéle-m é n y az utolsó é v e k b e n nagy garral sürgette az is-kolai tantervnek az idők követelményének megfelelő megjavítását s a t u d o m á n y színvonalának emelését.
E követeléseknek az angol felsőház, főleg az első p o n t b a n felhozott okoknál fogva, k e m é n y e n ellent-állott s m i n d m a i napig m i n d e n változtatást visz-szavetett.
5. Zárószóul a pénzkérdésről S t o n y h u r s b e n . Az angolok jól élnek, de jól is fizetnek. Az évi alaptaksa a p r o s p e k t u s k i m u t a t á s a szerint félévenkint £ 32 10 sh. (32 font sterling 20 shilling = 780 korona).
Ehhez j á r u l n a k azonban a számlák k i m u t a t á s a sze-rint a «Necessary Extras» és «Optional Expenses», m e l y e k főleg n a g y o b b fiúknál m a g a s r a rúgnak. Egyik i f j ú m a g y a r b a r á t o m n a k s z á m l á j a 4000 k o r o n á r a rú-gott ; egy másiké, a ki persze n a g y o b b utazásokkal s látogatásokkal az angol főúri világnál kötötte össze angolföldi tanulmányévét, a 60u() k o r o n á t m e g -haladta.
Nagy összegek bizonyára, de hisz a velük j á r ó nyereség az egész életre szól. Vagy van-e h a s o n l ó kincs e földön, minthogy a fiatal e m b e r az erkölcsös tiszta életet megszerette"? Ám e szeretet a n -gol fiainknál vérré válik s mintegy természetükbe megy át.
Nem ritka eset, hogy a külföldről egy évre oda beadott i f j a k kérik szülőiket, hogy még egy évre visszatérhessenek. E ragaszkodásuk oka n e m c s a k az okos atyai b á n á s m ó d , m e l y b e n a Jézus Társasága részesíti őket, h a n e m a n e m e s e n érző, m a g a s a b b esz-mékért is lelkesedő, r o m l a t l a n ifjakkal való baráti együttlét. Jellemző, hogy egy m a g y a r főúri család sarja, a ki a budapesti és bécsi egyetemi ifjúságot jól ismerte, Stonyhurstből visszatérve ezt a
megjegy-zést tette: «Stonyhurstben meggyőződtem arról, hogy a főúri családokból származott 20—25 éves fiatal e m -berek között m a n a p s á g is sokan v a n n a k , a k i k n e k erkölcsi tisztasága oly m a g a s fokon áll, hogy hozzá-j u k hasonló fiatalokat alig találtam Budapesten vagy
Bécsben. S a mellett oly életrevalók, v i d á m a k és jólelkűek, hogy okvetetlenül n e m c s a k szeretni, de
becsülni is kell őket».
Vei i cs László S. J.
Marx és "Engels jövendő kommunizmusának
bírálata. (in.>
4. Egy elemi és kiírhatatlan erő feszítené széjjel a kommunista társadalom kereteit a megvalósítás első pillanatától kezdve: az emberi szabadságszeretet.
Nagy és nemes érzés ez, melyről m i n d e n kor nagy költői himnuszokat énekelnek s mely k o r u n k lelkivilágának is annyira sajátos jellemvonását képezi, hogy a mnnkásvezérek is ezen jelszóval lelkesítik csatára a népet, oly állapotok kikitzdésére, melyek a szabadság halálát jelentenék.
A k o m m u n i z m u s a teljes egyenlőséget a k a r j a megvalósítani s e célnak nem habozik föláldozni a szabadságot, az egyén jogait. A k o m m u n i s t a társa-dalmat csakis a legnagyobb despotizmussal lehetne ideig-óráig fönntartani. Marx is m o n d j a , hogy az átmeneti proletár diktatúra a legerélyesebb rend-szabályokhoz volna kénytelen nyúlni, hogy a nagy társadalmi fölfordulás után rendet teremtsen. Ismert optimizmusa azonban elhiteti vele, hogy ezen zsar-noki interregnum csak rövid ideig tartana, mert az új társadalom a kollektivizmus behozatala után a lehető legsimábban illeszkednék bele az új keretekbe. Ez azonban alaptalan föltevés, mely az emberismerőt félre n e m vezetheti. A kollektiv társadalom vezető-sége nemcsak a politikai ügyeket intézné, h a n e m a gazdasági élet, a termelő és csereviszonyok rende-zését is kezébe venné, a mi nemcsak állami gyám-kodást jelentene, hanem kiállhatatlan atyásgyám-kodást is.
A hivatásválasztás szabadsága eltöröltetnék. Kinek-kinek oly m u n k á t kellene végeznie, a minőt számára a vezetőség előírna. Egyéni hajlamok, különös kíván-ságok figyelembe n e m jöhetnének, mert ez a leg-nagyobb anarchiát vonna maga után. Mindenkinek fatalista m ó d o n bele kellene törődnie a központ intézkedésébe. A szabad mozgás, a magánélet tetszés-szerinti berendezése, a gyermekek szabad neveltetése, a pályaválasztás szabadsága : mindez véget érne.
A társadalom egy nagy gyárrá alakulna át, a hol a központ kérlelhetetlen akarata jelölné ki kinek-kinek a helyét.
Az elégedetlenséget, a kritikát, csirájában el kellene nyomni. A véleménynyilvánítás szabadságáról akár élőszóval, akár a sajtó útján, le kellene m o n -dani. A nyomdák, az újságok a szociálista állam bir-tokát képeznék, mely éber szemmel őrködnék afölött, hogy ellenzéki vélemények föl ne m e r ü l j e n e k s kegyetlen kézzel elfojtana m i n d e n pártalakítási h a j -lamot. Az emberek ily együttléte nem volna tehát szabad polgárok szabad társadalma, a mint a marxisták m o n d a n i szokták, hanem Bismarck szavai szerint: «Ein von inappellablen Demagogen regiertes Zuchthaus».1
1 V. ö. Roscher, System der Nationalökonomie, I. köt.
230. 1.
Hiszen az egyenlőség érdekében, mely főelve és alapja lenne a kommunista társadalomnak, nemcsak a fentjelzett szabadságokat kellene elnyomni, h a n e m az emberek természetes tulajdonságait, erényeit is, melyeknek különbözősége természetszerűen a m e c h a -nikus egyenlőség állandó veszedelme volna.
Figyelmeztet erre Hume, a mai relativista böl-cselet atyja, a kinek véleménye e dologban kettős fontossággal bir. «Úgy a történetírók, m o n d j a Hume, mint a j ó z a n ész is (common sens) azt tanítják, hogy b á r m e n n y i r e tetszetősek is a tökéletes egyenlőség ezen eszméi, tényleg megvalósíthatatlanok (imprac-ticable) és ha meg is lehetne őket valósítani, az emberi társadalomra nézve a legnagyobb f o k b a n ártalmasak volnának. Tegyétek az embereket vagyo-nilag mégoly egyenlőkké, ügyességük, szorgalmuk és gyakorlottságuk különböző fokai az egyenlőséget azonnal megbontják. Ha pedig emez erényeket el-nyomni akarnátok, a legszélsőbb n y o m o r b a sodor-j á t o k a társadalmat s a helyett, hogy a szegénységet
és a nyomort n é h á n y embertől elhárítanátok, elkerül-hetetlenné tennétek azt az egész társadalomra nézve.
Azonkívül a legnagyobb elővigyázatra volna szükség, hogy b á r m i n e m ű egyenlőtlenség m i n d j á r t első meg-jelenésekor észrevétessék, valamint a lehető
legszigo-r ú b b tölegszigo-rvényeklegszigo-re, hogy azonnal megbüntettessék és elnyomassék. Azonban h a el is tekintünk attól, hogy ekkora kormányzó tekintély szükségszerűen és csak-h a m a r zsarnoksággá f a j u l n a és nagy részrecsak-hajlással volna csak gyakorolható; vájjon kicsoda lenne képes gyakorolni ezt a hatalmat emez állapotok között, melyeket fölteszünk? Hiszen a vagyon teljes egyenlősége, megbontván m i n d e n alárendeltséget, r e n d -kívüli m ó d o n gyöngíti a hatóságok tekintélyét és a mint egyenlővé tesz m i n d e n vagyont, ép oly vagy m a j d n e m egyenlővé kell lennie m i n d e n hatalmat is».1 Már most fönnállhatna-e akárcsak rövid ideig is ily állapotok között a t á r s a d a l o m ? Képzelhető-e, hogy az emberek, a kik oly nagy kincsnek tekintik a szabadságot, hogy érte nemcsak anyagi javaikat, h a n e m életüket is föláldozni készek, egyszerre oly szolgalelkű, gyáva h a d d á f a j u l n á n a k ? Nem szület-nének-e akkor is egyes kiváló, szabadságszerető fér-fiak, a kik a k o m m u n i s t a j á r m o t c s a k h a m a r meg-utálnák és m i n d e n lehetőt elkövetnének a n n a k lerá-z á s á r a ? S vájjon ki lenne képes a slerá-zabadság kivívására irányuló törekvéseket elnyomni, mikor, mint H u m e helyesen m o n d j a , a hatóságoknak, a rend közegeinek tekintélye annyira aláhanyatlanék ?
A liberalizmus, a manchesterizmus h a m i s és gyilkos szabadságai ellen, az állam be nem avatkozá-sáról szóló elmélet ellen joggal emelik föl szavukat a szociáldemokrácia hívei ; ámde mi haszna volna e küzdelemnek, ha a féktelen szabadságot féktelen
1 David Hume, An Enquiry concerning the principles of morals, Sect. III. Part. II.
10. szám.
R E L I G I O
133rabszolgasággal k e l l e n e f ö l c s e r é l n i ? V á j j o n azért n y o m t u k - e el, k é r d e z t e a k o m m u n i s t á k t ó l P r o u d h o n , v é r e s f o r r a d a l m a k k a l az a b s z o l u t i z m u s t , bogy azt a k o m m u n i z m u s ú t j á n m é g elviselhetetlenebb a l a k b a n v i s s z a i d é z z ü k ? «Szabadság, t e n é l k ü l e d kín a m u n k a , az élet p e d i g lassú halál. T e é r e t t e d k ü z d ö t t az e m b e -riség kezdettől fogva.» « N y o m j á t o k el a szabadságot s az e m b e r b ő l n y o m o r u l t g á l y a r a b lesz, a ki h i ú r e m é -nyeinek r a b l á n c a i t egész a sírig viselni kénytelen».1
Aristoteles, a ki P l a t o k o m m u n i z m u s á v a l s z e m b e n az egyén j o g a i é r t ö r ö k é r v é n y ű é r v e k k e l s í k r a száll, azt m o n d j a , hogy az egyéni s z a b a d s á g o t föláldozó k o m m u n i s t a á l l a m a n n y i m a g a s z t o s j ó t ó l f o s z t a n á m e g az embert, hogy az élet e g y á l t a l á n elviselhetetlen l e n n e : ën Sè Sfocaiov jirj [lóvov Xéyeiv őawv <xc£prjuoynoa xaxwv mviov^aavxeç, àÀÀà y.xi 5am ayafköv çaivexat 8'eívai 7tá[i7iav àSùvaxoç ó ßfog.2
5. S v á j j o n m i v e l fogja ez a t á r s a d a l o m a m a g a tagjait m i n d e z é r t az elvett j ó é r t k á r p ó t o l n i ? Megad-h a t j a - e n e k i k l e g a l á b b az egyenlőséget, a m i t ig'ér?
A n n y i bizonyos, hogy az e m b e r e k e t e g y m á s t ó l elválasztó t e r m é s z e t e s egyenlőtlenségeket ( k o r és n e m k ü l ö n b s é g e , a testi e r ő és ügyesség, a szellemi k é p e s -ségek k ü l ö n b ö z ő fokai, az erkölcsi t u l a j d o n s á g o k kitlönfélesége) m e g s z ü n t e t n i n e m fogja. De t a l á n m e g v a l ó s í t h a t j a l e g a l á b b az anyagi jólét, a v a g y o n e g y e n -lőségét, a m i t e l s ő s o r b a n ígérni s z o k o t t ?
F ö l f o g á s u n k szerint ez is lehetetlenség. A k ö z ö s e n t e r m e l t j a v a k f ö l o s z t á s á n á l e l e h e t e t l e n s é g a z o n n a l n y i l v á n v a l ó v á lenne. Mert n e m is szólva a r r ó l , m e n n y i nehézséget o k o z n a a f ö l o s z t a n d ó j a v a k m e n n y i s é -g é n e k p o n t o s m e -g á l l a p í t á s a , e-gv h e l y r e való h o z a t a l a , a t e r m e l t j a v a k t ö m e g é b ő l m i n d a n n a k a l e v o n á s a , a m i a g y á r a k , gépek, e s z k ö z ö k j a v í t á s á r a , g y a r a p í -tására, a k o r m á n y z á s költségeinek födözésére, az i s k o l á k r a , a k ö z i n t é z e t e k r e szükséges l e n n e : e l e g e n d ő a n n a k m e g f o n t o l á s a , v á j j o n m i l y e n m é r t é k szerint o s z t a n á k el a közös j a v a k a t ?
Egyesek azt m o n d j á k , hogy m i n d e n k i k ü l ö n b s é g n é l k ü l e g y f o r m a osztalékot k a p n a . De v á j j o n ki visel-h e t n e el egy o l y a n állapotot, a m e l y b e n a s z o r g a l m a s és a lusta, az ügyes és az ügyetlen, az e r ő s és a g y ö n g e teljesen egyenlő j u t a l o m b a n r é s z e s ü l n e ? Melyik tehetséges e m b e r m u t a t n a k ü l ö n ö s m u n k a -kedvet, ha t u d n á , hogy n e m k a p n a g y o b b j u t a l m a t az o k t a l a n n á l ? Vagy t a l á n a m u n k a i d ő szolgálna az o s z t o z k o d á s m é r t é k é ü l ? E g y e s e k ezt is j a v a s o l j á k . Á m d e ez is n a g y o n igazságtalan m é r t é k volna, m e r t a szorgalmas, lelkiismeretes, ügyes, e r ő s m u n k á s többet h a s z n á l a k ö z n e k , m i n t egy lusta vagy ü g y e t l e n u g y a n a z o n i d ő alatt. S úgy v a g y u n k a s z o r g a l o m z s i n ó r m é r t é k é v e l is. Egy tehetséges m u n k á s , m e g egy ügyefogyott u g y a n a z o n szorgalom mellett n a g y o n k ü l ö n b ö z ő h a s z n o t h a j t a n a k a t á r s a d a l o m n a k . Már-m o s t lehet-e Már-m i n d k e t t ő t e g y f o r Már-m á n j u t a l Már-m a z n i ?
Mindezen n e h é z s é g e k e n n a g y k ö n n y e n túlteszik m a g u k a t azok, a kik azt m o n d j á k , h o g y m i n d e n k i a n n y i t k a p n a , a m e n n y i kellene. «Jeder n a c h s e i n e n B e d ü r f n i s s e n » , m o n d t a Marx. Hogy ezen szükség-leteket ki á l l a p í t a n á meg, h o g y azok jogossága, ész-szerűsége fölött ki ítélkeznék, azt n e m feszegetik.
Mert hogy kiki m a g a h a t á r o z h a t n á m e g i g é n y e i n e k m é r t é k é t , azt az e m b e r e k önzése mellett a l e g n a g y o b b o p t i m i s t a is b a j j a l f o g j a állítani.
N e m v o l n a egyéb h á t r a , m i n t , hogy a szükség-leteket a vezetőség h a t á r o z z a m e g a s a j á t b e l á t á s a szerint. Kelle e n n é l n a g y o b b rabszolgaság és m e g -a l á z t -a t á s ? H o g y -a z u t á n e szükségleteket kielégíteni is t u d n á - e az á l l a m , az m á s k é r d é s . L á t t u k m á r , hogy a tömeglustaság, a t ú l s z a p o r o d á s és a k ö z c é l o k r a v a l ó n a g y l e v o n á s o k m i a t t a f ö l o s z t a n d ó j a v a k m e n n y i -sége u g y a n c s a k n e m v o l n a e l e g e n d ő a r r a , hogy a z o k b a n kiki szive k í v á n s á g a szerint r é s z e s e d h e s s é k .
így a z u t á n igazságos és t ű r h e t ő m é r t é k n e k n e m m a r a d n a m á s h á t r a , m i n t k i n e k - k i n e k m u n k á j a s a n n a k s a j á t o s becse. Ilyen m é r t é k n e k a z o n b a n k o m m u n i s t a á i l a m b a n h e l y e nincs, m e r t lia a j u t a l o m a r á n y o s v o l n a az é r d e m m e l , a z o n n a l m e g k e z d ő d n é k a m a g á n t ő k e képződése, a v a g y o n b e l i egyenlőtlenség, a mit pedig m i n d e n á r o n m e g k e l l e n e a k a d á l y o z n i és elfojtani. Azért n e m is kell k ü l ö n figyelmeztetni a z o n nehézségre, h o g y ki h a t á r o z n á m e g az egyesek m u n k á j á n a k becsét, m e n n y i b i r ó kellene az e b b ő l e r e d ő civódások, összeütközések e l s i m í t á s á r a és a s z a k a d á s o k m e g a k a d á l y o z á s á r a . Az o s z t o z k o d á s tehát, b á r m i m é r t é k szerint is t ö r t é n n é k , m a g á b a n v é v e is k i s z á m í t h a t a t l a n összeütközésre, veszekedésre, f o r r o n -g á s r a a d n a okot és e l ő b b - u t ó b b a teljes b o m l á s h o z vezetne. M a r x é k azt v á r j á k , hogy a k o m m u n i s t a tár-s a d a l o m m i n d e n t a g j a türelmetár-s, tár-szelid b á r á n y letár-sz, az e m b e r i t e r m é s z e t m e g fog változni s hogy telje-s e d é telje-s b e m e n n e k m a j d Izaiátelje-s p r ó f é t a telje-s z a v a i : «Akkor a f a r k a s b á r á n n y a l fog l a k n i és a p á r d u c a g ö d ö l y é v e l együtt f e k s z i k ; a b o r j ú , o r o s z l á n és a j u h együtt l e s z n e k és egy kis gyermek h a j t j a azokat. Az üsző és a m e d v e együtt legelnek, fiaik együtt f e k ü s z n e k és az oroszlán, m i n t az ökör, p o l y v á t e s z i k . . . »1
Bizonyos, h o g y boldog, a ki hisz. A z o n b a n j ö v e n d ő c s o d á k t u d o m á n y o s s z á m í t á s t á r g y á t n e m képezhetik, a m a r x i z m u s p e d i g t u d o m á n y o s r e n d s z e r a k a r l e n n i .
Jehlicska Ferenc dr.