bírálata. <i.>
E folyóirat ezidei 4. számában ismertettük a szo-cialisták jövendő társadalmát, melyet Marx nyíltan k o m m u n i z m u s n a k mond ; az újmarxisták azonban, bizonyos tartózkodással, inkább csak kollektivizmus-nak szeretnek nevezni. Lényegbevágó különbség a két fogalom között nincs; a kollektivizmust, a m e n y -nyiben a használati javakat m a g á n t u l a j d o n n a k hagyja
meg, a teljes k o m m u n i z m u s elöfokának szokták tartani.
A kritikától nevezett cikkünkben tartózkodtunk.
Azonban, b á r a gyakorlott szem azonnal észreveheti is a tévelyeket, az egész kép mégis káprázatos be-nyomást tesz s egyes gondolatmenetei nagyon is kihívják a kritikát.
Azért n e m is késünk vele. Időszerűnek is tart-j u k fontolóra venni azt, a mit a szociáldemokrácia
Európaszerte, sőt az egész világon végcéljának tekint.
A magyar szociáldemokraták is sűrűn hangoztatják, hogy az általános választójog, melyért oly ádáz küz-delmet folytatnak, csak egy alkalmas és erős eszköz a végső cél megvalósítására.1 Ez a végső cél pedig : a szociálista nagymesterek által megrajzolt jövendő kommunista-társadalom.
Megvizsgáljuk tehát jelen cikksorozatunkban általános bölcseleti, lélektani, nemzetgazdasági és kultúrtörténeti szempontból, vájjon megvalósítható és kivánatos-e Marxék jövendő t á r s a d a l m a ?
Talán nem is kell külön mondani, hogy, ha m á r kiderült is m a j d a Marx-féle kollektivizmus meg-valósíthatatlansága, a mi mindenesetre nagy nyere-ség, az ügy azzal még elintézve n e m lesz. Mert kér-deni kell, hogy, ha a végső céll n e m is sikerült elérniök, vájjon mi az, a mit e l é r h e t n e k ? Francia-országban például nem valósították meg m i n d j á r t a kollektivizmust, de azért n e m csekély dolog, hogy szerveztek egy szociálista miniszteri tárcát, mely-nek első birtokosa, Viviani, legsürgősebb kötelessé-gének tartotta kiűzni székhelyéből az érseket, lefog-lalni a n n a k palotáját a maga számára s kijelenteni az első programmbeszédben, hogy m a j d igyekszik
«az égi fényeket kiojtani». Világos, hogy egy szerve-zett, jól disciplinált, nagy eréllyel folytatott küzde-lem, a m i n ő a szociáldemokratáké, a társadalom alakulására befolyás nélkül n e m m a r a d h a t . E befo-lyás foka és természete mindenütt attól függ majd, vájjon m e k k o r a energiával és mennyire tervszerűen fogják belekapcsolni a keresztény világnézet hivei a m a g u k ideológiáját, az etikai, vallási, hazafias, emberbaráti mozgatóerőket a társadalmat átalakító hatalmak közé. Erről azonban m a j d a társadalmi fejlődés törvényeinek tárgyalásánál szólunk. Egyelőre elég dolgunk akad a komunizmussal is.
1. Mindenekelőtt sötét árnyat vet a jövendő szociálista társadalomra, hogy azt csak erőszakos fölforgatás, hallatlan vérengzés ú t j á n lehetne meg-valósítani. Marx még azt hitte, hogy a j ö v ő társadal-mát a mai társadalom szive alatt hordja, vagyis hogy az új kommunistaállapotok a mai viszonyokból ter-mészetes m ó d o n fognak születni. A proletáriátus — úgy m o n d t a Marx — e nagy születésnél csak a m a -dame szerepét fogja játszani s csak kedvezőtlen eset-ben kell m a j d vashoz nyúlnia.
1 P. o. Népszava 1908. j a n u á r 23. vezércikk.
Ez a nézet ma m á r tarthatatlan. A jövendő tár-sadalom magától, emberi közreműködés nélkül létre-j ö n n i n e m fog. A mai t á r s a d a l o m b a n n e m állapít-ható meg a fejlődés oly iránya, mely szükségképen a marxizmushoz vezetne. Nincsenek mechanikai tör-vények, melyek — m i n t Marx hitte — a jövő társa-dalmat csinálnák. A t u d o m á n y o s kritika sorra megdöntötte a Marx által fölállított, úgynevezett i m m a -nens törvényeket, melyek hatalmától ő a nagy tár-sadalmi átalakulást várta.1 így m a m á r senki sem hiszi, hogy a proletáriátus létnivója föltartóztathatat-lanul sülyed, hogy a középüzemek száma állandóan csökken, hogy a tőke mindig kevesebb és kevesebb kézben összpontosul. Senki sem hiszi, hogy bekövet-kezhetik az az állapot, a mikor öt-hat pénzoligarchá-val szemben a kisajátított proletárok milliói fognak állani. A kevesek, oí oÁíyoi, és a sokak, oE mlXoí, aristo-telesi ellentéte nem áll be. A mechanikai összerop-panás elmélete (Zusammenbruchstheorie) elvesztette a hitelét. Sombart például nem látja be, miért nem vezethetnének a mai állapotok valami m o d e r n ipari feudalizmushoz !2
A proletáriátusnak a nagy fölforgatást magának kell megcsinálnia, tűzzel-vassal, a m o d e r n technika pusztító szereivel. A társadalom fejlődésének egyet-len törvénye sincs, mely m u n k á j u k a t megkönnyítené és a vérengzést fölöslegessé tenné.
A materialista világnézet elterjedésétől is hiába várta Marx a dolgok simább menetét. A materializ-m u s azon tana — materializ-m o n d j a a «Heilige Famaterializ-milie»-ben M a r x3 — hogy az emberek eredetileg jók s az ész-beli tehetségekre nézve egyenlők voltak, előbb-utóbb a k o m m u n i z m u s h o z fog vezetni. Az élvezet jogának egyenlősége az a felső tétel, melyből a vagyonközös-ség, mint logikai következtetés folyik. Ezen nézetek általános elterjedésétől is sokat remélt Marx, persze hiába. Mert hiszen folyik e a materializmusból az, hogy az emberek eredetileg j ó k v o l t a k ? Hobbes materialista volt s mégis «bellum o m n i u m contra omnes»-nek írja le az emberek ősállapotát. S a Genezis irója ? Az csak nem volt anyagelvű s mégis j ó k -nak írja le az első embereket a paradicsomi állapot-ban. Ám bármilyenek is lettek légyen eredetileg az emberek, a k o m m u n i z m u s a materializmusból se-hogj'se következik. Az eddigi kommunisták nem épí-tették rendszereiket a materializmus fölé. Ismeretes Plato k o m m u n i z m u s a s ismeretes az is, hogy Plato az ideálizmus atyja. Hogy az első keresztények k o m -m u n i z -m u s a se-m eredt anyagelvű forrásból, azt úgy-hiszem, fölösleges bizonyítani. Az emberek észtehet-ségeinek egyenlősége sem vezethető le a materializ-musból. S különben is, ha a tehetségek egyenlősé-gére a k a r n á alapítani Marx a kommunizmust, akkor eleve le kellene m o n d a n i a minden reményről, mert
1 V. ö. Sombart, Socialismus (Jena, 1908.), 79. és kk. 11. ; Cathrein, Socialismus (Freiburg 1906.), 202. 1. és kk.
3 Sombart, u. o. 106. 1. 3 206. 1.
e tekintetben az embereket egyenlőkké tenni nem lehet. Annyi igaz, hogy a materiálizinusnak, a m e n y -nyiben istentagadó, forradalmi éle van m i n d e n oly társadalom ellen, a mely a teizmusra épül : azonban az még nem jelent kommunizmust. S h a tényleg logikai következménye volna is a kommunista tár-sadalmi berendezkedés az anyagelvű világnézetnek:
vájjon remélhetik-e a marxisták, hogy ezen világné-zet általánossá lesz és megkönnyíti a k o m m u n i z m u s születését? Hiszen a materializmus híveinek száma annyira fogy, hogy m a m á r csak a gondolkodni lusta epikureisták a bevallott anyagelvűek. A ki gondol-kodik, az legalább is agnosztikus. Stein sajnálja Marxot, hogy elméletét a materializmus f u t ó h o m o k -jára építette.1
Nincs tehát sem eszmei, sem reális erő, mely az erőszakot fölöslegessé tenné, vagy csak mérsékelné is. Előrelátható, hogy a polgárság a legnagyobb erőt fejtené ki érdekeinek védelmére. A proletáriátusnak véres m u n k á t kellene végeznie. Ki kellene irtania minden olyan elemet, mely nem az ő p á r t j á n állana, mely nézeteit nem osztaná. És megnyilatkoznék új-ból az e m b e r elemi természete, a «nagy állal», a platói jxéya &páfi[ioe, mely m á r ezen gondolkodó sze-rint is minden tömegcselekvésnél fölülkerekedik.
Plato az ilyen ochlokratikus elfajulásban a régi titán-természet, itaXatà ytyavTiy-y) cpùa-.ç, újjászületését látta.2 Ilyenkor — írja a görög kommunista-forradalomról P ö h l m a n n — a család, a rend, a vallás, a tulajdon hagyományos fogalmai e l t ű n n e k ; az emberek nem szenvedélyből gyilkolnak, h a n e m rideg megfontolás-sal, mert ki kell irtani mindazokat, a kik a régi álla-potokat visszaidézhetnék.3
A francia f o r r a d a l o m b a n az úgynevezet «travail-leurs égalitaires» nemcsak a királyt, az udvart és a minisztereket akarták meggyilkolni, hanem az egész liberális pártot és az összes birtokosokat is.4 Az egyen-lőség Molochjának mindazok áldozatul esnének, a kik b á r m i tekintetben kitűnnének a tömegből s veszélyeztetnék az egyenlőség-őrület uralmát. így akarta Marat az egyenlőség érdekében Franciaország összes intelligenciáját a guillotine alá hurcolni.
L'égalité était sa fureur — m o n d j a róla Lamartine, És ha Charlotte Corday — írja Stein 5 — idejekorán meg n e m szabadítja az emberiséget ettől a szörnye-tegtől, akkor a világ oly iszonyatosságokat élt volna meg, melyek mellett Caligula, Nero, Robespierre kegyetlenségei politikai tréfáknak látszanának.
Mindezen terror a küzdő táborok nagysága s a m o d e r n pusztító eszközök mellett a szociálista for-r a d a l o m b a n félelmetesebb afor-rányokat öltene. A pfor-role-
prole-1 Stein : Sociale Frage (Stuttgart, prole-1903.), 305. prole-1.
s Plato, Törv. 701. 6.
3 Pöhlmann, Geschichte des antiken Kommunismus (München, 1901.). II. köt. 255. 1.
4 V. ö. Roseter, Grundlagen der Nationalökonomie (Stutt-gart, 1900.), 1. köt. 255. 1. s Stein: Sociale Frage, 252. 1.
7. szám.
R E L I G I O
97 táriátus «átmeneti diktáturája» a gaztetteknek, azaristotelesi xaxoTtpayía-nak1 korszaka volna. A jog helyéhe az egyesült öklök h a t a l m a lépne. A «bête humaine» eddig nem látott orgiákat ülne.
Jehlicska Ferenc dr.
házi F r e i b u r g i. Br. X. Pius pápa Syttobusáról. — Isme-retes dolog, hogy X. Pius pápa Syllabusához dr Heiner
» prelátus, itteni egyetemi tanár irt és adott ki magyará-zatot. Az még nem volt köztudomású dolog, hogy a munka megírására a nevezett theologust maga a pápa buzdította, a ki most, abból az alkalomból, hogy mun-káját a szentséges Atyának megküldötte, Merry del Val bíboros államtitkár útján a következő levelet kapta :
Méltóságos Főtisztelendő Úr !
Van szerencsém Önnel, még pedig magának a pápá-nak megbizásából és nevében, igen kellemesen közölni, tudniillik 0 Szentsége üdvözletét és köszönetét a «Lamen-tobili santé exitu» jelentős decretumhoz kiadott magya-rázatáért. Hogyha a könyv megküldésében rejlő szíves-ség és a hozzáadott gyermeki hódolat kifejezése mái-maga köszönetet tesz kötelességgé : a köszönet és dicsé-ret még kötelezőbbé és megérdemeltté válik az által, hogy On a tekintély erejével elitélt veszedelmes tételek-ről összeállított terjedelmes gyűjteményhez (Sylloge) tudományos magyarázatot irt össze.
Az Ön viszonya a tanuló ifjúsággal és az a hírnév, melyet Ön a theologiai tudományok képviselőinek köré-ben méltán élvez, kiváló módon hozzájárulnak ahhoz, hogy mindazok, kik a nevezett decretumban tárgyalt kérdések iránt felvilágosítást kívánnak, azt az Ön mun-kájában fogják szerezhetni és ott minden bizonnyal meg is fogják találni. Örvendek, hogy a Szentatyának e buz-dító szavait Önnel közölhetem és nem kételkedem az-iránt, hogy Ön azokból bátorságot fog meríteni mun-kálkodása gyümölcseinek az egyház és az igazság javára való lelkes fordítására a jövőben is.
Következik az apostoli áldás közlése stb.
*
M ü n c h e n . Teljes világosság a placetum-ügyben.
Katholikus neveléstani kézikönyv. — A placetum-ügyben teljessé lett a világosság. Az apostoli szentszék levelet intézett a bajor püspöki karhoz, a mely XIII. Leo pápá-nak ugyanazon püspöki karhoz, 1887 december 22-én intézett levelének elvileg visszautasító álláspontját meg-újítja és azt az új eseményekre alkalmazza. Föl kell tennünk, hogy a bajor kormány az apostoli szentszék eljárásáról hivatalos értesítést kapott. Sajátságos szerke-zetű könyv jelent meg legújabban, a mely feltűnést fog kelteni, Ludvig Aue, a donauvvörthi Cassianeum igazgató-jának a tollából. A cime : «Erziehungslehre». Miben áll a sajátsága ? Abban, hogy a katholikus nevelésnek tudo-mányban és gyakorlatban egyaránt nagy mestere, köny-vét a «keresztény szabadságra való nevelés» föelvének alapjára fektette, bebizonyítva ezáltal is ragaszkodását a Cassianeum ismeretes jeligéjéhez: «Régi célokra új utakon !»
*
K ö l n . Németország két bibornokának és püspökeinek levele a pápához. — Poroszországnak és Rajna-vidéki
or-1 Pol. VI. 9, 9.1296 a.
szágoknak főpásztorai decemberben gyűlést tartottak itt Kölnben. Ebből a gyűlésből a jelen volt főpásztorok (a bajorok nem voltak jelen) a következő feliratot intéz-ték X. Pius pápához :
«Szentséged nem fog csodálkozni, hanem legfőbb sorban időszerűnek fogja tartani, hogy az adott körül-mények között mi, Poroszország püspökei, közösen a mainzi, strassburgi, metzi, rottenburgi püspökökkel és a szászországi apostoli vikáriussal, fuldai gyűlésünk után egy-két hónappal, ismét összegyültünk. Értekezle-tünk helyéül ezúttal Kölnt, az érseki székhelyet válasz-tottuk. Az ok és indíték, mely bennünket télen és sür-gősen erre a gyűlésre bírt, Szentséged jelentős encykli-kájában feszik, mely a modernisták tévedései ellen jelent meg. A nyilatkozás bizonyára fájdalmas volt, azonban tekintve korunk ama szükségletét, hogy a modernisták sokféle és sok alakot öltö tévedései leleplezve köztudo-másra jussanak, a lépés igen hasznosnak és szükséges-nek bizonyul. A modernisták részint nyíltan, részint csalfa rejtelmességgel tagadják a tennészetrend és a természetfölötti tudomány világosságait. Ezekkel az el-járásokkal szemben szükséges volt a tévedések gyöke-reit és forrásait feltárni, azoknak káros és veszedelmes következményeire rámutatni és végül a népek javára gyógyszerekről is kellett gondoskodni. Ez okból dicső-ség legyen az Istennek és állandó hála Szentdicső-ségednek, a ki hatalommal és szabad lélekkel nyilatkozva, a vilá-got a keresztény igazság üdvös és hatályos fényével bevilágította és a tévedések sötétségét eloszlatta.
A nagybaj megfékezésére Szentséged komoly szavak-kal hívta föl a püspökök közreműködését az egész föld kerekségéről. Azért vagyunk mi őszintén készek a ren-deletek és tanácsok minden erőnkből való végrehajtá-sára és arra, hogy Szentségeddel teljes lelkünkből, min-den erőnkkel közreműködjünk a dudva kiirtására, melyet az «inimicus homo», vagyis a sátán hintett el az Úr termőföldjén. Álljon mellettünk segítségünkre a jósá-gos és szeplőtelen szűz Mária s hatalmas közbenjárásá-val lépjen közbe értünk szent Fiánál.
Szentséged lábaihoz borulva kérünk apostoli áldást reánk és nyájainkra.
Kelt Kölnben december 24. 1907.
*
L o n d o n . A modernizmus ügyében az angol püspö-kök levele a pápához. Az angol világbirodalom katholikus lakosságának a száma. — Az angol püspökök még októ-ber 10-én fordultak közös levélben a pápához, meleg hálát nyilvánítva a modernizmus ellen intézett pápai encyklikáért s jelentve, hogy magában Angolországban a modernizmus a katholikusok körében nem talál köve-tőkre. (Annál inkább protestáns részről dicsérőkre, a mi igen természetes.) Az angol püspöki kar ama levelét azért tartottuk szükségesnek fölemlíteni, mert egyház-ellenes körök azt híresztelik, hogy az angol katholikus püspöki kar a pápai akcióval szemben passzív maga-tartást követ. Szó sincs róla. Az angol világbirodalom katholikus lakossága a következőképp o s z l i k föl : Anglia és Írország 5,500.000, Gibraltar és Malta 215.000, Ázsia 2,085.000, Afrika 350.000, Amerika (Kanada) 2,810.000, Ausztrália 1,092.500, összesen 12,053.000 katholikus, 183 püspöki székhellyel. Az angol felsőházban 34, az
alsó-házban 81 katholikus bír szavazati joggal. I l
P a r i s . Coullié lyoni biboros érsek feddő levele.
Coullié bibornok a lyoni főegyházmegye papságához főpásztori levelet intézett, mely egész Franciaországban nagy visszhangot keltett. Mutatja ezt már csak az is, hogy a «Temps» ezt a főpásztori levelet majdnem teljes szövegében közölte. A bibornok a francia katholíkusok-nak azt veti szemükre, hogy az országban dúló vállás-talanság és egyházüldözés dacára egykedvűen folytatják üzleteiket és mulatságaikat. Azt mondja a bibornok, hogy a francia katholikusok «önzésükben elaludtak».
Kemény vád, de való igazmondás. Hiába igyekszik a
«Gaulois» a főpásztori feddés súlyát enyhíteni azzal, hogy «hiszen a francia a legsúlyosabb megpróbáltatá-sokat mosollyal ajkán szokta fogadni.» Hisz éppen ez itt a baj, vagyis, mint a «Gaulois» mondja: «a francia könnyelmű jellegű» ember. Ezen kell okvetlen segíteni.
Mert a francia, akárhogy bizonyítja a «Gaulois» az ellen-kezőjét, nem volt mindig ilyen, kivált azokban a száza-dokban, mikor azok az események történtek, a melyekről a történelem azt jegyezte föl : «Gesta Dei per Francos».
Az önzés továbbá az új katholikus franciákat párto-sokká, egyenetlenkedőkké tette. Nem tudnak egységes cselekvésben megegyezni soha.1 Pedig írva vagyon:
«Concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur.» —y —la.
Iroda- A t á r s a d a l o m é s a n e m i k é r d é s . Irta Fényes jo m László. Ara 80 fillér. Budapest, Molnárok Lapja
könyv-nyomdája. 1907,
E cimü munkával kereste meg a szerző «Munka»
cimü lapomat, egyúttal nyomtatott ismertetést, kritikát is csatolt hozzá, hogy a szerkesztő dolgát megkönnyítse, s magának hangzatos szólamokkal reklámot csapjon.
Hogy a lépvessző mennél ragadósabb legyen, Karsch-Haack-Frigyes dr. berlini egyetemi tanár elismerő nyilat-kozatával fejeződik be az önbírálat. Eltekintve a modern kor eme félszegségétől, lássuk magát a müvet.
A mű történeti alapon foglalkozik a nemi kérdéssel.
Nem lehet elvitatni, hogy a szerző összehordotta azt az anyagot, melyet összehordani szükségesnek látott, habár nem mindig az objektiv adatgyűjtőt látjuk, de annál inkább a célzatosságot. Nem lehet ugyan elvitatni, hogy az emberiség évezredes történetében az emberi ösztö-nökkel visszaélt, azok kielégítését életcélul tűzte ki, a minek médiuma a nő volt. De a bujálkodók, kéjelgők nagy csapata még nem jelenthet általánosítást. Az er-kölcsi eltévelyedésnek egyes korok osztályai lehettek áldozatai, de ugyanazt minden osztályról, annak leg-nagyobb részéről elmondani botor dolog.
Pedig az általánosítás a szerző egyik nagy hibája.
A másik még nagyobb az elsőnél. Fényes László, szo-ciáldemokrata, a miről nem lehet kételyünk, ha figye-lünk arra, hogy a mű a szociálista «Molnárok Lap»-ja könyvnyomdájából került ki. Fényes László mint
vér-1 Épen úgy, m i n t a t ö n k r e m e n t lengyelek és m i n t a szolga-ságban s í n y l ő d ő o r s z á g o s m a g y a r k a t h o l i k u s többség. Még alighogy m e g i n d u l t a «Katholikus Népszövetség» akciója s m á r i s akadtak szócsövek, m e l y e k azt hirdetik, hogy katholikus egység (a l e g n a g y o b b kötelességek egyike) k a t h o l i k u s o k között ne s z á m í t s o n sikerre ezút-tal se. Beati paciftci, m o n d á J é z u s . A b é k e b o n t ó k r ó l el l e h e t kép-zelni, hogy mi az ő isteni Ítélete.
beli izraelitához és szociáldemokratához illik, materia-lista, a történeti materializmus alapján áll, a nemi kér-dést is tisztán gazdasági okokra vezeti vissza.
Ezek előre bocsájtása után könnyű lesz a mű bírálata.
«A nő és a prostitúció az ókorban» cim alatt a keleti népek Vénusz kultuszát, az egiptomiak erkölcstelen, a zsidók kéjes, a görögök, rómaiak feslett közállapotait a maga természetes szennyében mutatja be. A történeti adatok elsorolásához nincs szavunk, izlés dolga ; elvégre ki ily themát vesz tolla hegyére, az a szemérmet — a tudo-mány nevében félre teszi. De igen, szavunk van a Mózes és Jézus című párhuzamhoz. Mózes előtt meghajtja a lobogót, nagy szervező volt, kiragadta népét a keleti faj-talan életből, érzékeit, ösztöneit korlátozta. «Nem igaz, hogy a család szentségét a keresztény vallás alapította meg. Nem. Mózes volt a családi erkölcsök, a családi szentély megalapítója.» Mózes az anyagiakban, a tulajdon-jog elismerésével és védelmével az individualismus liive
volt, de a szellemiekben kollektivista, ki mindent egy kaptafára húzott. Ó mily ellentét! nem a pápák és a hittudósok Krisztusa (27. oldal), de az 1906. évvel ezelőtt született Jézus és Mózes között. Jézus individualista. Min-den embert egyéni hajlamai szerint itél meg. A mi egyik-nél bűn, a másiknál erény (28. lap). Ezt a következtetést a házasságtörő asszony esetéből vonja le : «a ki közü-letek hiba nélkül való, az vessen reá követ». «Vájjon, folytalj a tovább, nem a szabad akarat létezését tagadla-e?
Dokumentálta, hogy tulajdonságaink, melyek bennünk erénynek vagy bűnnek vétetnek, nem akaratunktól függ-nek, hanem belső hajlandóságunknak a külső körül-ményekkel való viszonyából, ezért van az, hogy minden embernek van olyan tulajdonsága, a mely bűnnek vé-tetik . . .» U. o. Jézus volt az első, a ki hirdette, épen a bukott nőkkel való példával bizonyítva, hogy mindenkit a maga levegőjébe kell vinni».
Fényes László mennyire tévedett abban, hogy Jézus csupán az egyéni hajlamokat vette a megítélés, az er-kölcsi élet normativuma gyanánt, hogy a szabadakaratot tagadta, annyira evidens, hogy azt külön bizonyítani fölösleges. Jézusra tett egyéb reprodukálhatlan kitételei sértik azt a tiszteletet és imádatot, mellyel érte égünk.
Lángoló szeretetünk szolgáljon szent szivének engesz-telésül.
A kereszténység ideje cimü részt Jézus individua-lismusával kezdi. Tényleg Jézus fölemelte az egyedet, az ént, évezredekre megjelölte az emberi jogok útját, de nem úgy, a mint azt Fényes László a 28. oldalon kép-zelte, a ki rossz néven veszi a kereszténységtől, bár
«egyenjogúsította a nőt a ferfivel, egyben a nemi élet terén rabszolgaságban hagyta». Mintha bizony a keresz-ténységnek két erkölcstana volna, az egyik tágas, a leg-szélsőbb egyéni hajlamoknak tág kaput nyitó férfi, a másik pedig a nőkre féltékenykedő, vasszigorral sújtó nőerkölcstan. Jézus fejlődésképes erkölcstanát (64. old.) mindjárt az első apostolok rontották el, a kik épen a szervezés útján visszatértek Mózes államférfiúi politikájá-hoz, az emberi normativum megalkotásához». Hogy szent Pálnak a szüzességre vonatkozó szavait félre-magyarázza, hogy a szerzetesi életről szóló régi, hazug, koholt históriákkal áll elő, nincs mit csodálkozni. Mikor a mű e részeit olvastam, mintha csak a «Népszava»
szemenszedett tévelygéseit tálalná föl.
7. szám.
R E L I G I O
99A házasságot tisztán gazdasági okokra vezeti vissza.
A férfi meghódítja erejével a nőt, hatalmába veszi, az ő tulajdona. A nő életföntartási küzdelmében cserébe genusát adta a férfinek — a közgazdasági értékekért.
Erre a nő utalva volt ; vagy asszony lesz vagy öröm-leány. Megvan a családi élet, a házasság oka. Hogy ez azután monogam vagy polygam volt, annak mindig gazdasági, biologiai okai voltak, csak épen nem erköl-csiek. (84. old.) Fényes László mennyire téved e helyütt, elég hivatkozni a kereszténység befolyására, mely keleten, mohamedán vidékeken a keresztények közölt monogam házasságot tart föl. És hogy a házasság rugói nemcsak az ösztönök, de magasabb lelki erők is, szintén köztudomású.
Megérdemelné a fáradságot, hogy a történeti mate-rializmuson fölépült téves fölfogással valaki alapos önálló munkával végre leszámoljon. Míg e tévedésről kézzel fog-hatóan a materialistákat meg nem győzzük, ők a maguk igazából engedni nem fognak.
Ilv felfogás után a családi állapotról, a szüzességről, a hűségről írt fejezeteire nem vagyunk kíváncsiak. Előre tudjuk, mi van azokban. Izleltetőül mégis hadd álljon e
Ilv felfogás után a családi állapotról, a szüzességről, a hűségről írt fejezeteire nem vagyunk kíváncsiak. Előre tudjuk, mi van azokban. Izleltetőül mégis hadd álljon e