Logica-Metaphysica Generalis (heti lü órában) ; Differential és integral számítások (heti 5 óra);

Chemia (heti 5 óra).

II. Kosmologia (heti 5 ó r a ) ; Physiologia (heti 5 óra); Paleontologia (heti 5 óra).

III. Psychologia (heti 10 ó r a ) ; Aesthetika (heti 5 ó r a ) ; Paedagogia (heti 5 óra).

IV. Theodicea (heti 5 óra); Ethika (heti 5 ó r a ) ; Philos, történelem (heti 5 óra); Kultur történelem (heti 5 óra).

Ez lenne a teljes bölcseleti kurzus, mely

azon-1 Valószínűleg. 2 Ezt is álmodta? Szerk.

ban az első, esetleg második év után elágaznék poli-tikai-, t á r s a d a l o m t u d o m á n y i - és természettudományi ágakra, úgy, hogy az első év után választhatna a hallgató, vájjon szakfilozófus avagy sociológus, illetve természettudós a k a r - e lenni.

Az első ugyan nem szolgálna kenyérkereső pá-lyákra előkészítésül, a másik kettő azonban igen s így a mélyebb t u d o m á n y o s szükségleteknek is, meg a közvetlen gyakorlati szükségleteknek is elég van téve.

A gyulafehérvári egyetemen meglenne tehát az ötéves theol. kurzus, mint a többi vidéki szemi-náriumban, egy rövid bölcseleti tanfolyammal, mely nyitva állana klerikusoknak és laikusnak, meg lenne a teljes nagy bölcseleti kurzus, azután a politikai, t á r s a d a l o m t u d o m á n y i és természettudományi fakul-tás. Szolgálná az egyházmegye praktikus céljait és a magyar társadalom nagy szükségleteit.

Az ilyen t u d o m á n y o s központoknak, hol eleven élet pezseg, kiszámíthatatlan a hatásuk. A folytonos impulzus ú j a b b és ú j a b b hullámgyűrűket kelt a szel-lemi életben. Példa rá a Sorbonne a középkorban s a jelenkor m i n d e n nevezetesebb egyeteme. A m a -gyar léleknek pedig kétségkívül nagy szüksége van a t u d o m á n y o s elmélyedésre, a komolyabb, tiszlul-tabb gondolkodásra. Ha annyit lelkesedik, csak jelét a d j a fogékonj', áldott j ó lelkületének ; de ha oly gyorsan elül lelkesedése, csak azt bizonyítja, hogy rossz szokásai vannak, melyek visszahúzzák a sárba s hogy értelme nincs egészen meggyőződve ideáljai értékéről.

L o n d o n . Eucharisztikus világkongresszus és még Jzgyhá valami. A XIX. nemzetközi eucharisztikus kongresszus

előzetes programmja megjelent. Ebből már most előre ° láthatni, hogy ez a kongresszus, mely itt Londonban Kr o n iRl

f. évi szeptember hó 9—13-án fog ülésezni, meg fogja ütni, sőt felül is fogja múlni a legközelebb Metzben és Tournayben tartott e nemű kongresszusok arányainak mértékét. A helyi bizottság megalakult. Elnöke Bourne westminsteri érsek, alelnökök Norfolk herceg és Ripon marquis világiak és Angolországnak liusz püspöke. Ennek a vezérbizottságnak szolgálatára áll Angolország négy nagy katholikus egyesülete úgymint a Nagybritannia Katholikus Szövetsége, a Katholikus Egy'esület, a West-minsteri Katholikus Szövetség és a Katholikus Igazság Társulata. A kongresszus megnyitása szeptember 9-éu össze fog esni Vincenzo Vannulelli bibornok pápai legá-tus ünnepélyes fogadásával. Szeptember 10. és 11-én teljes ülések lesznek az Albert Hallban, a hol 15.000 ember fér el egyszerre. Szeptember 13-án, vasárnap délután nagy körmenet lesz az Oltáriszentséggel, a melyre az engedelmet maga VII. Edward király adta meg. 300 év óta ez lesz London utcáin az első körmenet az Oltáriszentséggel. Már említettem, hogy a katholikus nők Anglia, Skócia és Irhon területén mire készülnek X. Pius aranymisés jubileuma alkalmából. Száz kelyhet fognak neki felajánlani szegény templomok számára.

Az adakozásban csak nők vehetnek részt. Az adakozók

aláírásait összegyűjtik s albumban fogják átnyújtani a Szentatyának. Nagybritannia katholikusai örömmel ér-tesültek arról, hogy az apostoli szentszék boldoggá fogja avatni J. t. sz. Plunkett Olivért, armaghi érseket Irhon prímását, a ki 1681-ben Tyburnban (London) vértanú-halált szenvedett.

*

L a n g r e s . Püspöki Ítélet a fö francia modernista ügyében. — Mgr. Herscher langresi püspök Loisy ellen, a ki a nevezett püspök egyházmegyéjének területén lakik, a következő Ítéletet mondotta ki :

Mi, langresi püspök

tekintve, hogy Loisy Alfréd úr, a ki egyházmegyénk területén lakik, a következő két munkát adta ki : Les Evangils synoptiques (2. köt. n. 8-r.) és Simples réflexions sur le Decret du Saint-Office «Lamentabili» et l'En-cyclique «Pascendi Dominici gregis» (1. köt. 12-r.) ;

tekintve, hogy ezek a munkák a fenti decretum és encyclika által kárhoztatott több tételt, véleményt, illetve tant védelmeznek és hitünknek alapvető hitágazatait, névszerint Jézus Krisztus istenségét, megváltói külde-tését, az egyház isteni eredetét és tévinentességét, a szent-ségek isteni alapítását megtámadják;

abból a célból, hogy a gondjainkra bizott hivek hitét az ily kiadványok által való veszélyeztetéstől meg-óvjuk ;

élve rendes jogunkkal, de egyúttal felhatalmazá-sunkkal is, melyet az apostoli szentszéktől kaptunk ;

meghallgatván a mi felügyelő-bizottságunkat (con-silium vigilantiae) i s ;

rendeltük és rendeljük, a mint következik, fen-tartva a további eljárásokat, melyekre e nyilatkozat kö-vetkeztében lesz esetleg szükség :

1. cikkely. Loisy Alfréd urnák fentemlített Les Evan-gils synoptiques és Simples réflexions stb. című müveit, mint olyanokat, a melyekben szerző eretnek tanokat hirdet, elitéljük.

2. cikkely. A joghatóságunk alá tartozó híveknek, papoknak és világiaknak, megtiltjuk e müvek kinyoma-tását, eladását, megvételét, megtarkinyoma-tását, olvasását, védel-mezését, még pedig a pápának külön fentartott kiközö-sítés terhe alatt, a mi az Apostolicae Sedis constitutio 1. tit. 2. sz. van kimondva.

3. cikkely. Mindenkit figyelmeztetünk az «Oft'i-ciorum» kezdetű constitutio XXVI. cikkelyére. (A mely-ben az van, hogy a ki engedelmet kapott tilos könyvek olvasására általában, az itt tiltott könyveket nem olvas-hatja bűn nélkül.)

Kelt Langresben, nevünk aláírásával, pecsétünkkel s kancellárunk ellenjegyzésével, 1908. február 17-én.

f Sebestyén, langresi

püspök-*

K o n s t a n t i n á p o l y . Hogyan ünnepelték meg itt Aranysz. szent János centenáriumát a katholikusok és hogyan nem a szakadárok. — A katholikusok ünnepélyei-nek főintézője mgr. Tacci apostoli delegátus volt,a ki innen Bruxellesbe, a hova nuntiusnak van kinevezve, a leg-szebb emléket viszi. Aranysz. szent János jubileumá-nak megünneplése itt már novemberben kezdődött.

Akkor tartották az örmény katholikusok, triduummal : első napon egy bolgár, második napon egy latin főpap

misézett, harmadik napon maga a patriárka, főtiszte-lendő Sabbaghian mondta a szentmisét. Más rítuson levők, névszerint a szír és chald ritusu főpapok, esti istentiszteleteken pontifikáltak. A latin szertartású szé-kesegyházban január 25-én mgr. Mirof bolgár érsek, konstantinápolyi bolgár főpásztor pontifikált, görög és bolgár papok segédletével. Énekelni Drinápolyból az assumtionisták jöttek több bolgár ifjúval. Ének, szer-tartás, liturgiái ruhák nagyon szépek voltak. Ünnepi szent-beszédet olaszul Monondo dömés-atya mondott. Január 26-án mgr. Alhanassios görög-melchita érsek pontifikált Beyruthból. Ismét assumtionisták énekeltek, kik közül tudvalevőleg sokan, a szakadárok könnyebb megnyerése céljából, a latin rítusról görögre mentek át. Szentbeszédet egy fiatal szír pap, Calavassy György mondott oly ó-görög nyelven, hogy a nép is könnyen megérthette.

Maga az apostoli delegátus a triduum harmadik napján, január 27-én pontifikált. Jelen volt Constans, a francia nagykövet is. A pontifikánssal szemben Sabbaghian ör-mény pátriárkának és Alhanassios beyruthi görög-melchita érseknek, valamint Mirof bolgár érseknek külön trón volt fentartva. Nép rengeteg sok volt jelen, minden rítusból. A szentbeszédet Bruno kapucinus-atya mondotta franciául. Magán az évforduló-napon a laza-rista-atyák rendeztek nagy tudományos, irodalmi és művészeti ünnepet, Aranysz. szent János élete főbb jele-neteinek emlékét frissítve fel. Másnap az assumtionis-ták és a kapucinus-atyák rendeztek ilyen ünnepet. Szó-val, a konstantinápolyi katholikusok méltó módon ünne-pelték Aranysz. szent János jubileumát. Mit tettek a szakadárok ? Semmit, sőt még annál is rosszabat tettek.

Dacból nem ünnepelték Aranysz. szent Jánost. Maga a patriárka szívesen ünnepelt volna, de tanácsosai azt mondták, hogy ők — «ne majmolják a rómaiakat ! Centenáriumot ünnepelni — sértés. Azt jelentené az ily ünneplés, hogy azért zajongunk most, mert már a szentről megfeledkeztünk !» Micsoda logika ! Igazi byzan-tin észjárás, vagyis inkább csavarás. Eretnekséget, sza-kadárságot Isten itt a földön azzal büntet, hogy meg-rögzeni engedi az embereket az igazság elleni tusako-dásban és gyülölségben. Eretnekek és szakadárok nem veszik észre, hogy a hol a gyűlölség uralkodik, ott hiányzik az Isten szelleme, a ki maga a legtisztább sze-retet. Az eretnekek és szakadárok gyűlölködő szellemé-vel és eljárásával homlokegyenest ellenkezik a katho-likus egyház, az apostoli szentszék szelleme és eljárása.

Itt van az Isten szelleme s vele az igazi keresztény élet ; mert itt szeretet uralkodik s a gyűlölködés ki van zárva.

—g —la.

Immanuel Hoffmann : Die A n s c h a u u n g e n d e r K i r c h e n v ä t e r ü b e r M e t e o r o l o g i e . — München, bei Theodor Ackermann, 1907.

Ez a 96 oldalas füzet kimért rövidséggel komoly munkának eredményét tárja szemünk elé ; már ezért is figyelemreméltó. Tartalmát szabatosan és helyesen a cím foglalja össze. Szerző egy történetíró tárgyilagossá-gával adja elő megfigyeléseit, lépten-nyomon eredeti latin és görög idézetekkel igazolja állításait, többnyire fordításuk nélkül. Előrebocsátja a forrásmunkáknak és az idevágó irodalmi müveknek jegyzékét ; fölsorol itt

10. szám.

R E L I G I O

₁₈₇

vagy 41 egyházatyát és egyházi írót. A füzeihez csatolt tárgymutató csak emeli gyakorlati értékét.

Ha az egyházatyáknak itt összeállított nézeteit ol-vassuk, szinte meglepődünk azon, hogy ama századok legnagyobb tudósai, a kiknek tehetsége különben semmi-képen sem áll a mi századunk tudósaié alatt, a termé-szetnek oly fölfogásával megelégedhettek és a meteoro-logiai tüneményeknek oly magyarázatát adhatták, melyet manapság, mikor a természet fizikai megismerése már a nép szélesebb rétegeibe is behatolt, az iskolásfiú is megmosolyog. A szellemi ember igazi műveltsége nem áll épen lényegesen az anyagi világ behaló megismeré-sében. De nem ezt akarja a szerző kimutatni ; kerülve minden célzatosságot, különösen egy szempontra he-lyezkedik és erről akarja tárgyát megvilágítani : igaz-e, hogy az egyházatyákat a biblia befolyásolta úgy, hogy nézeteiket akár a Szentírásból merítették, akár annak helyeivel megerősítették volna. A művecskének kétség-kívül legérdekesebb és legértékesebb pontja az, hogy a szerző mindenfelől arra a meggyőződésre jut, hogy az egyházatyák eme nézeteikben nem álltak a biblia be-folyása alatt, hanem nézeteiket és magyarázataikat a görög bölcsészetből vették át és hogy következőleg, valahányszor a Szentírásnak valamely megfelelő helyét magyarázzák, fölfogásukat a Szentírásból nem merítik, hanem abba beleviszik.

Hogy a meteorologia abban az időben nem fejlőd-hetett, nem onnan van, mintha a Szentírás lenyűgözte volna az egyházatyák szellemét, hanem csakis onnan, mert akkoriban nem volt divat kísérletezéssel és szá-mításokkal exakt kutatásokat eszközölni ebben az irány-ban, épen úgy, mint, sajnos, manapság nem divat már vallással, erkölcsi törvényekkel foglalkozni.

Miután bevezetésképen az égboltozat fogalmával foglalkozott a szerző, a következő fejezetekben sorra veszi a klimatológiát, a levegőt, a hydrometeorokat, a szeleket, az időjárás prognózisát, optikus tüneményeket és végre a daemono-meteorologiát, melyben a keresz-ténységet arról vádolja, hogy a démonokban való hitet elősegítette.

Ha a szerző — mint látszik — a rossz szel-lemek létezésében való hitet egyáltalában elveti, akkor máris elhagyta a keresztény álláspontot; és elhagyta azt kélségkívül azon szavaival, hogy a démonokban való hitet a kereszténység alapítója is magáévá tette. Azt a kijelentését, hogy a varázshitet a XIII. század óta az Egy-ház követelte, semmiesetre sem szabad úgy értenünk, hogy a varázshit dogma lett ; ilyen dogma nem létezik.

Ebben a fejezetben különben csak a rossz szellemek segítségével való időjáráscsinálást kellene tárgyalnia.

Ebben a pontban megint arra a következtetésre jut a szerző: »Olvasmányaim alapján az egyházatyákra nézve nem tudtam megállapítani, hogy ők hitték volna, hogy a rossz szellemek útján csinálhatja valaki az időjárást és hogy a biblia csak arra az egyre viszi rá őket, hogy a rossz szellemek létezésében higyjenek ; a néphitben burjánzó más nézeteket a pogány babonaságra kell vissza-vezetni.»

E könyvecske tehát voltaképen igazolása az egyház-atyák tanításának, mely annál is értékesebb, mivel a szerző ezt a célt úgy látszik nem tartotta szem előtt.

Tárgyalása száraz, kimért, történeti ; nem

szórakoz-tató olvasmány, de figyelemreméltó mindazokra nézvë, a kik e tárgy iránt érdeklődnek. Fényi Gyula S. J.

*

H e r m a n n S c h e l l u. der fortschrittliche Katholi-zismus. Von Prälat Dr. Ernst Commer, Professor der Dogmatik an der k. k. Universität in Wien. Zweite, neubearbeitete Auflage. (LXXIV. 460 oldal.) Ára 8 korona.

Wien, Kirsch 1908.

A «Religio» 1907. 23—24—25-ik számában kimerítően ismertettük a jelen munkát, mely immár a második kiadásban fekszik előtlünk. Commer dr. kitűnő szak-értelemmel és lelkes, hivő bátorsággal szállt sikra — nem a már elhalt Schellnek személye — hanem eszméi s theologiai tévedései ellen. Természetes, hogy hivei nem maradtak szótlanok, hanem makacsul védelmezték Schellt.

Hanem a védelem módszere s gyengesége eléggé mutatta, hogy vesztett ügyet védelmeztek, melynek Schell sze-mélyes varázsa az igazság látszatát kölcsönözte, de a melynek belső valóságát lehetetlen volt Commer érveivel szemben kimutatni.

A védők ezen módszerét s gyengeségét jellemzi Commer a II. kiadás terjedelmes előszavában. Ez meg-felelt a lévedők mindenkori harcmodorának. Commer bátran mondhatja, hogy könyvének tartalmát senki sem bírálta meg, érveit s aggodalmait senki sem cáfolta, hanem e helyett személye ellen intéztek erős támadá-sokat. «Der rückständigste Theologe», «der Komische Alte», «der undeutscheste Verächter deutscher Philo-sophie seit Kant», «Judenstämmling», «Hyänenlheo-loge» stb. eimek napirenden voltak a küzdelem hevében.

MégEhrhard is Commer elleneihez szegődött s «bedauer-liches Pamphlet» elnevezéssel jellemezte a müvet. (XXI.) Miután személyében oly igaztalanul rágalmazták a szer-zőt, szemére vetik, hogy Schellnek barátja lévén régi idők óta, tulajdonképen a kegyelet ellen is vétett. Világos, hogy ez sem szól Commer munkájának érvei ellen ; majd pedig a skolasztikát támadták, mely nem akar kibékülni Schell szellemével, mely maradi s haladásra képtelen. Ezzel szemben magasztalták Schellnek magas szellemét, erényeit, jó szivét s elbűvölő egyéniségét. Szó-val csupa mellékes körülményre irányították a köz-figyelmet s így iparkodtak a szerző ellen gyűlöletet s megvetést szítani. E módszer révén azután tényleg ellen-szenves hangulatot teremtettek meg s Commer müvének kitűnő theologiai fejtegetései, a Schell-féle tanoknak tárgyilagos s mesteri cáfolata nem juthattak érvényre a szerző egyéniségére szórt rágalmak sarától.

Ez volt az ellenfelek módszere és egyúttal gyenge-sége. Erre élénken rámutat Glossner is azon rövid átte-kintésben, melyet a szerző előszava után nyújt az első kiadás nyomán támadt szenvedélyes harcokról. Szinte fájdalmasan érinti az olvasót, ha látja, hogy Schell védői alig tudnak mást mondani mesterüknek dicséretére és müveinek s eszméinek jellemzésére,mint a mit a LXI. olva-sunk : «Man konnte sich mit Schell u. seiner Theologie in den Parlamenten, auf den Kommersen der kath. Corpo-rationen, an den Universitäten und im modernen Kultur-staat sehen lassen ohne sich zu blamieren». Valóban gyenge kritériumok egy theologus müveinek s eszméinek helyes-ségére! Másrészt szánalmas az a theologia, mely ilyen ítélőszékek hangulatának megfelelően modulálja tanait.

Mivel azonban Commer ellenfelei az ő könyvét

fa>

, v

7

12

k

érdemlegesen nem cáfolták, de egyes — tán kevésbbé tárgyilagos — kifejezéseken akadtak fönn : azért a szerző a jelen kiadásban ezeket a kifogásolt helyeket vagy mellőzte vagy igazán nemes módon enyhítette. Viszont miután Schell hívei Commer könyvéről azt mondották, hogy nem Schell tanaival foglalkozik, hanem a nagy würzburgi tanár személyes kiválóságát akarja vonásról-vonásra elhomályosítani : azért az új kiadásban Schell tanaival foglalkozik legbehatóbban. Míg ez a rész az első kiadásban alig hatvan lapot foglaltéi, addig a jelen második kiadásban majdnem 170 oldalt szánt tisztán Schell theologiai nézeteinek cáfolatára. Ha ehhez még hozzávesszük a mű vegén közölt Schell-leveleket s egyéb okmányokat, akkor fölsoroltuk azon részleteket, melyek alapján a jelen kiadás 460 oldalra dagadt meg az első-nek 246 oldalával szemben. A bőséges előszó s áttekintés, a Schell-féle tanok érdemleges cáfolata s a Schell-ügyre vonatkozó okmányok összegezése képezik a II. kiadás-nak — az elsővel szemben — különös előnyeit.

Schell theologiai nézeteinek cáfolata különösen becses. Hiszen egyes nézeteit külön müvekben cáfolták nagy theologusaink, de összes theologiai botlásainak alapelvére, a tévedéseknek egy közös alapelvből folyó sorozatára senki sem mutatott rá olyan világosan s mégis röviden, mint Commer dr. azt jelen müvében teszi. Hamis az Isten-fogaloin s ennek alapján a Szent-háromságról szóló tan is. Az emberi szellemnek küz-delmes fejlődését beleviszi az Istenbe is s csak magasabb rendűvé teszi, midőn Istenre átviszi. Igy megszűnik a lényeges különbség a természetes és természetfölötti világ és igazság között s következőleg a hit többé nem lényegesen más megismerés, mint az észbeli ismeret, hanem bizonyos mértékben szükséges elem a szellemileg nem eléggé fejlettek számára, szóval a tömegeknek nyúj-tott segítség, de nem külön ismeretforrás. Nem olyan igazságokat ölel föl, melyekkel szemben az emberi érte-lem szükségképen tehetetlen.

Schell mindent be akart bizonyítani s túlzott racio-nalizmusa folytán a természetfölötti kinyilatkoztatás világát leszorította megközelíthetetlen fönségéből az em-beri megismerés körébe.

A mű végén fölsorolt dokumentumok élénk tanú-ságot tesznek Schell ezen elbizakodott racionalizmusáról.

Nincs érzéke a tekintély iránt. Ezért mondja Nippoldlioz intézett levelében: Autoritätsverehrung ist Herdenpolitik.

Ezen benső hangulatnak megfelelően, az igazságot csakis a megismerő s az eszmény közötti egyenletnek tekinti.

Tehát a tekintélyen alapuló igaznak tartást nem ismeri s így a hitet sem. Ezért a kongregációt csak «Scher-bengericht» jelzővel illeti. (420. old.) Az egyes levelek még mélyebb és elszomorítóbb betekintést nyújtanak Schellnek meghasonlott lelkületébe.

Jó volt, hogy láttuk ezen kétségtelenül nemes, nagy-eszű, de büszke tudósnak fejlődési menetét s tanainak következményeit. A példa mindig nagy erővel hat. Kívá-natos, hogy itt is gondolkozóba ejtse mindazokat, kik a «haladás», a «tett», a «modern föladalok», a «kultúrá-val «kultúrá-való megalkuvás» s más ilyféle jelszavaktól elbódítva, feledni látszanak az alázatos, hivő hódolatnak legfőbb bölcseségét. Itt valóban áll: exunodisceomnes. A modern túlzások Schell hatalmas egyéniségében elemi erővel törtek elő, másokban tán kevésbbé hatalmas emócióval

érvényesülnek, de mindenesetre csökkentik a hitnek bensőségét. Kívánjuk, hogy ez új kiadás Schell híveit is méltányosabb s tisztább Ítéletekhez vezesse, hogy föl-keltse bennük az egyház tanító hivatásához való simu-lásnak szükségérzelét s hogy így lehetőleg a békének s nem az új harcnak müvét mozdítsa elő, «denn selbst im Krieg ist's letzte nicht der Krieg», hanem a békés megegyezés. Rott Nándor dr.

K. B u d a p e s t . «Magyarország közoktatásügye 1906-ban»

hivatalos kiadvány s egy része az ország közállapotairól szóló kormányi jelentésnek. Igen érdekes a 163. lapon kezdődő részlet: «Magyarország 5000-nél több kötetet számláló köz-könyvtárai 1906-ban». Látjuk ebben az évi szaporulatot s azt, hogy mennyit fordítanak egyesek és intézetek évenkint a könyv-szaporításra. Itt találjuk a papnevelő-intézeteket is s feltűnő, hogy többnél, ahol az évi kiadásról van szó, a hely üres, ami annyit jelent, hogy könyvszerzésre egy fillért sem for-dítottak. Ez lehetetlen, ez valami félreértés. Hogy könyvekre és folyóiratokra ne adjanak ki semmit a papnevelő-inté-zetek, vagy csak egyik-másik is, ahol épen legélénkebb tndományos mozgalomnak kell uralkodnia, ez csak valami statisztikai mulasztás lehet.

G. G ú t a . Hogy kinek örülök jobban, az előfizetőknek-e vagy az utófizetőknek, az kérdés tárgya nem lehet. Sajnos, van még egy harmadik osztály is s ezek a nem fizetők, akik bizonyára úgy gondolkodnak, hogy nem is úr, akinek nincs állandó adóssága. Ezeket büntetésül nyomdával szeretném viszonyba hozni, az majd inás nótára tanítaná őket.

B. P é c s . Ahol lelkes vezetők, mozgatók vannak, ott az élet is eleven, ott eredményeket is tudnak felmutatni. Igen jó benyomással távoztam körükből. Pécs ősi talaján a keresz-tény kulturának illik virulnia.

M. B u d a p e s t . Fényes Samu izraelita s színdarabja, az

«Ártatlanok», a bűn tagadásán alapszik. Sajnos, nem egyes ember tévedése ez már, hanem kortünet ; szaporodnak emberek, kiknek szivük vágyát képezi, vajha bűnről ne beszélnének az emberek, mivel életük egy bűnláncolat. Füge-falevelet keresnek nuditásuk befödésére.

H . V á g s z i k l á s . Várok türelmesen ; ha nem neveltek volna türelemre, most mint a sajtó emberének ugyancsak meg kellett volna tanulnom. Ugye hogy mondtam valamikor, hogy könyvei mellett talál az ember megnyugvást? Az élet koptat szörnyen és sok csalódással jár.

P . D e m é n d . Valahol elkallódott, siettem pótolni.

L . G y u l a f e h é r v á r . Az előzőkétévfolyam nagyon hiányos.

M. P é c s . A könyv cime : Gibbon's Geschichte des Ver-falles und Unterganges des römischen Weltreiches. Valamely könyvtárban megtalálhatja.

TARTALOM : A kegyelem és a szabadakarat kérdé-séhez. II. (Vége). Szabó Szádok O. P.-től. — Címzetes apátságok, prépostságok. Sörös Pongráclól. — Pázmány Péter mint hitszónok. I. Töttössy Miklós dr.-tól. —Néhány gondolat a magyar kath. főiskolai oktatás ügyéről. —nyi dr.-tól. — Egyházi világkrónika. —y—Za-tól. — Irodalom.

Hoffmann : Die Anschauungen der Kirchenväter über Meteorologie. Fényi Gyula S. J.-töl. — Commer : Hermann Schell. Rott Nándor dr.-tól. — Telefon.

L a p t u l a j d o n o s é s kiadó :

D U D E K J Á N O S dr. egyetemi ny. r. tanár.

Stephaneum nyomda r. I. Budapest, VIII.. Szentkirályi-utca 28.

LXVII. évfolyam. 12. s z á m . 1908. m á r c i u s 22.

R E L I G I O

T U D O M Á N Y O S , T Á R S A D A L M I É S I R O D A L M I K A T H O L I K U S FOLYÓIRAT

Megjelenik - július és augusztus hónapot kivéve - minden vasárnapon.

E I . O F I Z E T E S I ARA

Egész évre...

Egész évre...

In document Religio, 1908. (Pldal 189-193)