Egy életbevágó és általános érdekű dogmatikai kérdéssel van dolgunk, mely a z o n b a n szerfölött n e -héz is. A k é r d é s a b b a n áll : hogyan egyeztethető össze az isteni kegyelem csalhatatlan h a t á s a az em-beri szabadakaraltal ?
Mi az isteni k e g y e l e m ? Istennek fölséges, titok-zatos, csodás a j á n d é k a , melyről, egyebek között, Zubriczky Aladár dr. «Mária teremtett eszménykép»
cimű m ű v e c s k é j é b e n (13—14. 1.) igy i r : « I s t e n . . . te-remt, m i k o r kegyelmét adja. De úgy tete-remt, hogy szeretetének melegében, fölséges lényének lángjaiból csodás fényt csal elő, végig reszketteti az e m b e r lelkén, általa t e r e m t m é n y é t ö n m a g á h o z h a s o n l ó v á teszi, a teremtés viszonyából a rokonság viszonyába emeli, ggermekévé fogadja. A piciny e m b e r i szív ké-telkedik, ájuldozik ennyi fölség láttára, n e m birja megérteni ezt a szeretetet, üres káprázatnak, fan-tasztikus szép á l o m n a k , r a j o n g ó képzelet tündéries szülöttének tartaná, de n e m szabad, n e m lehet, m e r t az í r á s és H a g y o m á n y oly világosan szól róla».
A kegyelem vagy malaszt Isten azon a j á n d é k a , mely nélkül s e m m i t sem t e h e t ü n k üdvösségünk meg-megszerzésére.1 Magunk e r e j é b ő l és é r d e m é b ő l a természetfölötti r e n d b e n s e m m i üdvösséges dologra sem v a g y u n k képesek ( « n á l a m nélkül s e m m i t sem cselekedhettek» — m o n d t a Krisztus Ján. 15,5.); malaszt szükséges a hithez, m i n d e n üdvösséges cselekedethez, még a h h o z is, hogy j ó t a k a r j u n k . Az egyház k á r -hoztatta a szemipelagiánusokat, kik azt tanították, hogy az e m b e r h a t a l m á b a n áll legalább a hit és üdvözülés kezdete: az az u t á n való vágyakozás. A I I - i k oranzsi zsinat (529.) világosan kifejezte, hogy az em-ber magától semmit, de s e m m i t sem tehet üdvösségé-nek megszerzésére.2
1 Scheeben : «Az isteni malaszt fenségé»-ről. Ford. a közp.
papnövendékek M. E. I.-ja. E könyvnél szebb lelki olvas-mány nem képzelhető !
8 A kérdés értékelésénél folyton szem előtt tartandó a természeti és a természetfölötti rend között létező lényeges különbség. Ez utóbbira való rendeltetésünket a kinyilatkoz-tatásból t u d j u k s ennek megvalósítására céloz az egyház
egész rendeltetése. Szerk.
Tehát a kegyelem föltétlenül szükséges. De a mily szükséges, ép oly ingyenes a d o m á n y a is az Istennek. Semmivel ki n e m é r d e m e l h e t j ü k . E n n e k folytán f ö l m e r ü l a k é r d é s : h a mi s e m m i j ó t sem tehetünk (t. i. a természetfölötti rendben), csak a malaszt segítségével, a malaszt pedig Isten ingyenes a d o m á n y a , melyet mi semmivel ki n e m é r d e m e l -hetünk, h o n n a n van mégis a felelősség cselekedet e i n k é r cselekedet ? Hogyan van mégis az, hogy s z a b a d a k a r a -tunktól függ a j ó t tenni, a rosszat k e r ü l n i ? Egy szó-val : hogyan egyeztethető össze a kegyelem h a t á s a az e m b e r i s z a b a d a k a r a l t a l ? A kérdés elég nehéz.
Szent Ágoston azt m o n d j a : «Ez a kérdés, melyben az akarat szabadságáról és az isteni kegyelemről van szó, oly nehéz, hogy m i k o r védi valaki a szabad-akaratot, tagadni látszik az isteni kegyelmet; m i k o r pedig az isteni kegyelmet védi, a s z a b a d a k a r a t o t látszik föladni» (De gratia Ch. et pecc. orig. c. 47.).
E nehézség okát pedig szent Bernát ebben t a l á l j a :
«Vedd el az a k a r a t szabadságát s nincs mit üdvözí-t e n i ; vedd el a kegyelmeüdvözí-t s nincs miből üdvözíüdvözí-teni».1
Hogyan o l d j u k meg a k é r d é s t ? A kegyelem és s z a b a d a k a r a t összeegyeztetése kérdésének különösen két megfejtése, illetve megfejtésének két k ü l ö m b ö z ő i r á n y a érdekes. E k e t t ő : a tomisták és molinisták rendszere. E két megoldását a k é r d é s n e k lássuk mi is. Hátra volna m é g egy h a r m a d i k : az Ágoston-kö-vetők rendszere, de ez sem bölcseleti, sem nagy tör-téneti jelentőséggel n e m bír.
I. A tomisták rendszere. T o m i s t á k n a k nevezzük azon hittudósokat és bölcselőket, kik azt m o n d j á k , hogy ők m i n d e n b e n az angyali mesternek, szent T a m á s n a k n y o m d o k a i n h a l a d n a k . Pedig a dolog n e m áll egészen úgy ; v a n n a k tanaik, melyeknek szent T a m á s h o z s e m m i közük, sőt szent T a m á s t épen az ellenkező vélemény mellett lehetne idézni.
A tomisták szerint a kegyelem csalhatatlan h a -tása Isten m i n d e n h a t ó a k a r a t á b ó l v a n ; az eszköz pedig, mely által Isten a kegyelem m ű k ö d é s é h e z az e m b e r részéről megkívánt beleegyezést létrehozza, az a k a r a t fizikai elöremeginditása ( p r a e m o t i o physica).
E fizikai megindítás okát ők két dologban l á t j á k :
1 Jungmann, Tract, de gratia, prooemium.
1. abban, hogy Isten m i n d e n n e k végső o k a ; 2. abban, hogy az akarat közömbös, indifferens lévén, magától soha sem tehet semmit.1
Kérdezzük azonban, mit értenek a fizikai előre-meginditás a l a l t ? Felelik: «a fizikai előremegindí-tást nevezzük: megindításnak, mert m i n d e n teremt-ményt ez indít cselekvésre; előzetesnek, mert min-den cselekvést természeténél fogva megelőz; fizikai-nak végre, mivel n e m afféle indításokban és rábeszé-lésekben áll, a minőkkel egyik e m b e r is a másikat megindítani szokta s a minőkkel a j ó angyalok a maguk védencéit belülről az erényre s a r k a l j á k ; ha-nem belső erély szolgáltatásában és annak tényleges alkalmazásában áll».2 Ebből látni, hogy a tomisiák praemotiója Istennek oly cselekvése, illetve befolyása, melynél fogva az emberi szabadakarat lekötve m a r a d : másfelé nem hajolhatik, nem választhat nem állhat ellent a kegyelem hatásának, «nequit omissionem sui actus cum illa p r a e m o t i o n e conjungere».3 Ebben áll a tomisták rendszere.
Egy tekintet az előadott rendszerre meggyőz arról, hogy ez elmélet segítségével könnyen érthető a kegyelem csalhatatlan hatása, de aggodalommal kérdezzük: mi lesz a s z a b a d a k a r a t t a l ? M e g m a r a d - e ? n e m ? s lia igen, h o g y a n ? nem értjük 1 Ha pedig nem marad meg, akkor hibás az egész r e n d s z e r ; a kinyilatkoztatás s n y o m á n az egyház t a n í t j a úgy a kegyelem szükségét, mint a szabadakarat f ö n n m a r a -dását, tehát egyiket a másiknak rovására magyarázni nem szabad.
E r r e a tomista Billuart feleli: « 0 balgatagok és késedelmes szivűek» (Luk. 24, 25.) hát nem halljá-t o k ? Minhalljá-thogy Ishalljá-ten mindenhahalljá-tósága n e m kevésbbé általános, mint hathatós s kiterjed m i n d e n létre s a létnek összes változataira és módjaira,4 az indítás, mely abból következik, nemcsak a cselekvés állagát adja, h a n e m a módot is, mely szerint történjék, a m á s o d r e n d ű ok természetének megfelelőleg; úgy, hogy ha az szükségszerű ok, úgy indítja, hogy szük-ségszerűen cselekedjék; h a pedig szabadon m ű k ö d ő ok, úgy indítja, hogy szabadon végezze cselekvését»
(i. h.).
Jól van, feleljük mi : e válasz megmenti a to-misták elméletét, de még sem értjük teljesen, miután n e m magyarázza meg azt, hogyan m a r a d meg az akarat szabadsága épen a fizikai praemotio mellett?
Hogyan lehet valamely m ű k ö d ő ok szabad, mikor determinálva van valamire, hozzá fizikai m ó d o n ? Áll-e az a k a r a t n a k m ó d j á b a n , hogy elleneszegüljön a kegyelem sugallatainak vagy nem ? Ha igen, akkor
1 Lásd Billuart, De gratia, dist. 5. a. 2. §. 2.
3 Goudin, Philos. 4. p. de Deo praemot. q. 4. a. 1.
3 Gonet, Clyp. Thomist. d. 9. a. 5. §. 1.
4 Ez a «concursus divinus» alkalmazása a kérdésre, melyet a tomisták «praevius»-nak, előzetesnek, fognak föl a jelen tárgyalásban, a molinisták «simultaneus»-nak. Egger:
Dogni. 1902. 189. 1. Szerk.
a kegyelem hatása n e m föltétlen; ha nem, a k k o r az akarat m á r nem szabad. Tehát fejtsétek ki a dolgot világosabban !
Erre a tomisták bizonyos megkülönböztetések-hez folyamodnak, nevezetesen a «sensus compositus»
és «sensus divisus» hires megkülönböztetéshez ilyen-f o r m á n : az akarat determinációja a malaszt által
«sensu compositó» feltétlen, «sensu diviso» föltételes, tehát megmarad a szabadság. E megkülönböztetéssel alább fogunk foglalkozni; most csak előlegezzük rá egy okos d o m i n i k á n u s n a k Ítéletét: «quod quidam dicunt, Deum voluntates quoad exercitium ad prim u prim actuprim deterpriminare ita, quod in sensu c o prim p o -sito nequeat in actum ilium non prodire, licet in sensu diviso libere e u m eliciat, mihi est parum
proba-ble...1
Szükséges tehát hogy tovább sürgessük, magya-ráznák meg világosan a dolgot : hogy állunk a fizikai praemotióval és a szabadakarattal, illetőleg a kettő-nek egymáshoz való viszonyával? E r r e aztán kate-gorikus válaszuk az, hogy maguk sem tudják. «Bes-pondeo mysterium esse», titok ez! feleli Billuart.2
Titokkal felel, a mi nem magyarázat s elmélet-nek sem fogadható el egy oly magyarázat, mely a végén oda lyukad ki, hogy: n e m é r t e m ! Erre a nehézségre Bannez azt m o n d j a : «Ez ellenvetésre felelve, nem csodalhatom eléggé az efajta theologu-sok tudatlanságát, hogy ne m o n d j a m , merészségét.
Mert mindenekelőtt hinniök kellett volna azt, miről m o n d j á k , hogy n e m é r t i k ; hisz mi, katholikusok, hisszük a szent Háromság titkát, h a b á r n e m értjük».3
Ez a hivatkozás azonban nem megfelelő. A szent Háromság titkát nem értjük, de hisszük, mert a ki-nyilatkoztatáson alapszik s az egyház t a n í l j a : vájjon tanitja-e a fizikai praemotio misztériumát i s ?4 Nem tanítja. Ezért m o n d j a Egger: «Az egyház titkait kell hinni ; a theologusok titkait pedig n e m kell hinni».5
S valóban. Valami vagy megmagyarázható, vagy nem. Ha a n n a k tartjuk, keresünk magyarázatot m i n d -addig, mig valamennyi elmélet csődöt n e m mond s csak ez esetben jelentjük ki, hogy a kérdés nem magyarázható meg. De abból, ha az egyik elmélet, mint a jelen kérdésben a tomistáké, f ö l m o n d j a a szolgálatot, még n e m következik, hogy a dolog egy-általán «titok», ellenkezőleg, egy m á s elmélethez folya-m o d u n k , folya-mely talán j o b b az előbbinél.
A tomisták rendszere a mondottak szerint a fönnforgó kérdés megoldására n e m vezet; de ezen kívül is számos érvünk van a tomizmus ellen.
1. Úgy az ész, mint a kinyilatkoztatás egyformán tanítják, hogy az e m b e r b e n nemcsak a választás képessége (facultas electionis) van meg, h a n e m annak szabad gyakorlása is (indifferentia activa = igaz sza-badság) s hogy mindkettő m e g m a r a d a kegyelem
1 Aravius 0 . P. t. 2. in 1. 2. p. 468. 3 De Deo, d. 8. a.
4. §. 2. a Opp. t. 3. 450 s k. 1. 4 V. ö. Mazzella, De gratia Christi, p. 418. 8 Egger, Dogm. spec. fed. VI.) p. 552.
1. szám.
R E L I G I O
35hatása alatt is. (Pl. Eccli. 15, 14; Máté 19, 17 stb.) De lia a kegyelem hatása abhan áll, hogy az em-beri akaratot fizikai m ó d o n indítja meg, akkor meg-szűnik a szabadság. Mert feltéve, hogy van fizikai praemotio, k é r d e z z ü k : választhat-e az e m b e r ily ál-lapotban a tenni vagy nemtenni között? Ha igen, akkor az akarat determinatiója n e m föltétlen ; ha pedig nem, akkor világos, hogy oda a szabadság.
2. A szabadság annyi mint a szükségszerűség tagadása; a szükségszerűség pedig előremenő, ellen-állhatatlan irányítás valamire. De ugyanilyen irányí-tás a fizikai praemotio is, tehát annyi mint a sza-badság tagadása.
3. Ha a kegyelem hatása fizikai praemotióban áll, a k k o r világos, hogy nincs sem érdem, sem bűn az e m b e r részéről, mert hiányzik annak erkölcsi a l a p j a : a szabadakarat, a szabad elhatározás.
4. Katholikus hittétel, hogy van tisztán elégsé-ges, hatás nélkül m a r a d ó malaszt (gratia inefficaxt).
A tomisták rendszere szerint azonban minden m a -lasztnak kellene hogy legyen hatása.1
Ezek a nehézségeink. A tomisták következőkép ^ . . , . . . o . , .
érvelnek •
Jlz eraelyi katholikus status.
és divisus felosztása megvan szent Tamásnál is. De Ver. q. 6.
3. Maga szent T a m á s sem magyarázza a prae-destinatiot csupán az isteni előrelátásból (a mint azt Molina teszi, m a j d látni fogjuk), mert ime, mit m o n d :
«Non potest dici, quod praedestinatio supra d i n e m providentiae nihil aliud addit, nisi certitu-dinem p r a e s c i e n t i a e . . . Sic enim praedestinatio esset per eleclionem praedestinantis, quod est contra auctoritatem Scripturarum».1 Tehát mit kíván szent T a m á s az isteni előrelátáson k í v ü l ? Isteni végzést, de ezt megengedi Molina is a «scientia media»-val kapcsolatban, a mint ezt is látni fogjuk. Tehát fön-tebbi idézet csak a k k o r szolgálna a tomistáknak érvül, ha bebizonyítanák, hogy a divina electio annyi mint praedeterminatiophysica. A m i azonban n e m áll.
Mindezekből láthatjuk, hogy a tomisták elmé-lete n e m elégít ki. Keressünk tehát más megoldást a kérdésre : a kegyelem és a szabadakarat meg-egyeztetésére. Brinzeu Miklós.
1. Már hallottuk azt a magyarázatukat, mely szerint Isten az akaratot úgy indítja cselekvésre, hogy mégis szabadon cselekedjék: movet n o n t a n -tum ad substantiam actus, sed etiam ad m o d u m ejus, qui est überlas. Ez igaz, csak az a kérdés, hogy szabadok m a r a d u n k - e mi épen a fizikai előzetes meg-indítás a l a t t ? Föntebbi érveinkből látni, hogy nem.
2. Hogy a kegyelem hatását a szabadakaratlal megegyeztethessék, megkülönböztetik az akaratot ösz-szetevő (sensu composito) és szétválasztó (sensu di-viso) értelemben. Összetevő értelemben van akkor, mikor egy pozitív cselekvést ugyanannak negativ fokozatával kötünk össze, például : a ki ül, állhat is, é r t s d : ugyanazon időben, egyszerre. Szétválasztó ér-telemben megkülönböztetjük a pozitív fokot a nega-tivlól s azt m o n d j u k : a ki ül, állhat is, tudniillik állhatna is; mert míg ülő helyzetben van, megvan benne a képesség arra, hogy fölkeljen és álljon.
Tehát, folytatják a tomisták, mikor azt m o n d o m , hogy az akarat nem állhat ellent a kegyelemnek, ezt értem az összetevő, nem a szétválasztó értelemben.
Felelet. Úgy az összetevő, mint a szétválasztó értelmet lehet kétfélekép venni ; egyikben m e g m a r a d a szabadság, a másikban nem. Például ha azt m o n -dom : «a ki hallgat, n e m beszélhet», a hallgatás vagy beszélés föltétele az illető alanytól függ; de ha azt m o n d o m : «a bilincsekbe vert rab n e m mozdulhat helyéről», a bilincsek föltélele n e m függ az illető em-bertől. Előbbi esetben megvan még a szabadság, utóbbiban nincs meg. A tomisták pedig a sensus compositus-t és divisus-t utóbbi értelemben veszik.
Az általunk vett értelemben a sensus compositus
(II.) Az erdélyi katholikus autonomia a mondottak szerint ebből áll:
1. a katholikus Státusgyűlés az 1866. évi szer-kezetben ;
2. ennek mandaláriusa, az állandó igazgatótanács, a mely 24 tagból áll.
Ez a két faktor intézi el mindazt, a mit régen az erdélyi kir. főkormányszékben fennállott Catholica Commissio intézett el.
Hogy mi mindent intéz, azt így rövidesen rész-letezni n e m lehet, általános elvek szerint osztályozni is fölöttébb bajos. Úgy vagyunk vele, mint a konklave a balul sikerült scrutinium felülvizsgálatával. Azt szok-ták rá m o n d a n i : megcsinálni könnyebb, mint leírni.
Pál István előadó úr úgy látja, hogy az erdélyi autonómia nincs teljesen szervezve és kiépítve, mert a hitközségek önkormányzata nincs szervi összefüg-gésben a Státussal (ezalatt mindig a Státusgyűlést és az igazgatótanácsot lessék érteni).
Erre nézve tudni kell a következőket:
Az erdélyi autonómiai tervezet körül folyt viták és az 1873. évi erdélyi autonómiai kongresszuson szerzett tapasztalatai után Fogarassy Mihály püspök 1877. évi j a n u á r 10-éről 50. sz. alatt kiadott főpász-tori organikus rendeletével teljesen a saját püspöki legislatorius hatalmából kifolyólag és egyedül erre támaszkodva, a Státusgyűlés, valamint az igazgató-tanács előleges megkérdezése nélkül beállította és egy 62. §-ból álló utasításban szervezte a hitközségi autonómiát, mely áll: aj a hitközségi közgyűlésből és ennek állandó mandatariusa gyanánt b) az egy-házi tanácsból, a mely mint ilyen, egyúttal iskolaszék is.
1 Bővebben Mazzettánál : 1. m. 423—i. II. 1 S. S. : Thomas, de ver. a. 3.
Ezt a hitközségi organizmust a püspök esperesei és plébánosai állal a maga egyházi jogköréhen igaz-g a t j a ; az ő rendelkezései ellen felebbezésnek helye nincs. Ez a hitközségi ö n k o r m á n y z a t sem a Státus-gyűléssel, sem az annak kebeléből választott püspök-megyei igazgatótanáccsal semmiféle összefüggésben nincsen. Ez két külön jogfejlődés.
A püspökmegyei igazgatótanács és a Státusgyűlés nem fölöttes hatóságai a hitközségi szervezetnek ; ezek dolgaiba nincsen semmi ingerenciájuk ; nemcsak szoros kapcsolatban nincsenek Státusunkkal (a Pál István referens ú r szavai szerint), de egyáltalán sem-miféle kapcsolatban sincsenek. És Fogarassy Mihály is ügy akarta, hogy ne legyenek és utódai is meg-m a r a d t a k az ő álláspontján. Nagyon j ó okaik voltak erre, a miket szintén könnyebb érteni, mint kiírni.
Az államsegéllyel j á r ó veszedelmek E r d é l y b e n mindaddig, a míg magyar nemzeti á l l a m k o r m á n y van, n e m válhatnak veszedelmesekké azért, mert a katholikus egyház üldözése vagy károsítása Erdély-ben egyet jelent a katholikus magyarság nemzeti létének károsításával és veszélyeztetésével. Más, ha idegen vagy nemzetközi, szociáldemokrata k o r m á n y -zás j ö n n e valaha.
A püspök nemcsak benne van a Státusgyűlés-ben és igazgatótanácsban, h a n e m állásánál fogva (természetes), elnöke — m o n d j a Pál István úr — sze-rintem nagyon helyesen. Vagyis a püspököt olt is teljesen az a j o g illeti meg, mint akár a megyei zsi-naton, a k á r a consistoriumban. A püspökök ezen joguk fölött gondosan őrködlek is. A Státusgyülés a
szervezeti szabályok tárgyalási r e n d j é n azt akarta p. o. statuálni, hogy ha a püspök személyesen nem elnököl, a püspöki vikárius elnököljön a Státusgyűlé-sen. Fogarassy Mihály ezt a limine visszautasította azzal, hogy elnököt küldeni maga helyett az ő joga, ezt korlátozni n e m engedheti (potestas episcopalis a subditis non limilanda), mert ő a Státusgyűlés veze-tésére előforduló esetben a hivatalban levő vikárius-nál alkalmasabb embert is delegálhat, egyházit vagy világit, a mint ő j ó n a k látja.
Az, hogy az igazgatótanács meg a Státusgyűlés a saját jogkörébe tartozó dolgokban végérvényesen határoz, n e m jelenti a p ü s p ö k jogainak korlátozását, mert hiszen az ő hozzájárulása nélkül ilyen végér-vényes határozat n e m is keletkezhetik. Ugyanazért némi tekintetben megtévesztő lehetne Pál István úr-nak az a kifejezése, hogy az igazgatótanácsúr-nak egy-házi és iskolai ügyekre vonatkozó végérvényes hatá-rozatait átírják a püspöki hivatalhoz kiadás végett.
Úgy fest a dolog ebben a formában, m i n t h o g y h a az erdélyi p ü s p ö k i r o d á j a (officium dioecesanum) csak amolyan expediturája volna annak az igazgató-tanácsnak;
A valóságos állapot az, hogy a megye papjai, tanítóintézeteink elöljárói minden ügyben közvetle-nül a püspökhöz (a miben kell, az esperesek ú t j á n )
fordulnak. A püspök azokat az ügyeket, a mik a fenn-álló gyakorlat szerint oda valók, átteszi az igazgató-tanácshoz Kolozsvárra; h a j ó n a k látja, m á r a kísérő-levélben megírja, hogy mi a személyi nézete, esetleg minő intézkedést óhajt.
A fontosabb ügyeket az igazgatótanács rendes havi ülésében intézik el. Ilyen ülést m i n d e n h ó n a p közepe t á j á n (13., 14., 15.) szoktak tartani. A mostani püspök úr ezeken az üléseken rendesen mindig ott van és elnököl ; tehát közvetlenül befoly az ügyek intézésébe. Az elintézett ügyről az igazgatótanács hivatalos előterjesztést küld, de nem a püspöki hiva-talnak (a mely alatt az egyházmegyei irodát is lehetne érteni), h a n e m magának a püspöknek névszerint, ille-tőleg sede vacante, a káptalani helyettesnek. A mos-tani szokás az, hogy az igazgatótanács ezen előter-jesztéseit szórói-szóra lemásoltatják és hátirat alak-j á b a n a püspök elrendeli a végrehaalak-jtásukat annak,
a kire tartozik.
Ez a végrehajtási záradék a dolog lényege, mert ha ez meg n e m adódik, az igazgatótanácsi határoza-tot senki sem hajtja végre. A mostani gyakorlahatároza-tot azért hangsúlyoztam, mert lia a püspöknek tetszik, az igazgatótanácsi határozatok másolatban és végre-hajtási záradékkal ellátott kiadásától eltérhet és be-vezetheti azt a módot is, hogy így í r : «Egyetértve a püspökmegyei igazgatótanáccsal, a tárgyalás alatti ügyben ezt és ezt rendelem . . .»
A tényállás tehát az, hogy a püspök k o r m á n y -zása alá tartozó személyek, hivatalok stb. az igazgató-tanáccsal közvetlenül n e m érintkeznek és ez sem rendelkezhetik velük máskép, mint csakis a p ü s p ö k -nek esetről-esetre kiadott ad hoc rendeletéből kifo-lyólag. Az tehát n e m fordulhat elő, hogy a k á r vala-mely pap, a k á r valavala-mely igazgató az elé az alterna-tiva elé kerüljön, kinek fogadjon szót: a püspöknek-e, vagy az igazgatótanácsnak; mert a miben ez utóbbi intézkedik, az mindig a püspök rendeletére hajtatik végre.
Egyébiránt pedig esetleges konfliktusok elkerü-lése végeit szervezték bölcs apáink az igazgatótanács kebelében az előadói állást. Az előadó, vagyis jóféle erdélyi tájszólással státusreferens talán a legfontosabb állás, a mit erdélyi pap betölthet. Mert, b á r h a elvben világit is lehetne referensül választani, mindig papot választanak s bárha választják, mindig az lesz a referens, a kit a püspök akar. Ezt m á r mindig így igazították el s ezután is j ó f o r m á n így lesz. Mivel-hogy ő referál minden ügyet, a mi a püspöktől jön, világos, hogy a püspök bizalmát kell birnia, hogy szándékait helyesen képviselhesse. Máskülönben is, a Status kolozsvári hivatalának, az igazgatótanácsi iro-dának ő a chefje, a Státus egész hivatalos ügykeze-lésének spiritus rectora. Neki sokat kell tudnia, legyen iskolai szakértő, jogász, gazdasági lángész, pénzügyi k a p a c i t á s ; egyforma tapintattal tudjon trak-tálni a püspökkel, a fődirektorokkal, a papi és világi
1. szám.
R E L I G I O
37 igazgatótanácsosokkal, ezenkívül tömérdek kérvényezőügyesbajos emberrel. Jó gyomra is legyen, mert m i n -denki kritizálja és senki sem dicséri. A tömérdek alapítványért és ösztöndíjért kérvényezők dolgát augusztus első felében, úgy szent Lőrinc mártír n a p j a körül szokás elintézni. E k k o r t á j t a referens is tüzes rostélyon fekszik és ezernyi ajánlólevéllel gyújtanak be szegény feje alá.
Ugyanazért legméltóbb p á t r o n u s a a referensnek ez a szent lehetne. Nem tréfa ez, kérem ! A kenyér-mezei viadal idején (így nevezik az évi augusztusi fundáció-csődiiletet) keserves n a p j a i v a n n a k neki.
A néhai L ö n h a r t püspök mondotta egyszer egy efféle kérvényezőnek, hogy a mennyországba sokkal köny-nyebb bejutni, mint a Státusnál fundációt kapni ( m á r t. i. protekció nélkül). Mivel tehát ilyen fontos és nehéz állás a referens állása, érthető, hogy a mostani referens urat a püspök még a kolozsváriak-nak sem adta oda plébánoskolozsváriak-nak, bárhogyan erőltették is, pedig szinte revolució lett miatta. A j ó referens egyaránt megfizethetetlen szolgálatokat tesz a p ü s p ö k -nek is, a Státusnak is, szóval az erdélyi katholikus egyház minden é r d e k é n e k ; az ő okossága, tapintata, erélye és egyben nyugodt, tiszta lelki látása a leg-nagyobb garanciája az ügyek sima menetének.
Hogy magát a hitéletet és a hivők nagyobb érdeklődését az egyházi ügyek iránt az autonómia szemmelláthatólag e m e l n é : azt állítani nem m e r n é m . A kolozsvári igazgatótanács és az évi Slátusgyűlés dolgai a hivek legnagyobb részét alig érdeklik ; hiszen nagyon kevés vonatkozásban v a n n a k egymással.
Hogy a hitélet emelkedése minő tényezőkből fakad föl, arra f r a p p á n s példa a mostani püspök apostoli buzgalma n y o m á n járó siker. Ezt semmiféle autonómia sem tudja produkálni, de még csak pótolni sem. A hivek áldozatkészsége is ebből a vallásos felbuzdulásból ered, b á r h a bizonyos, hogy azért is szívesen áldoznak, mert tudják, hogy a mit adtak, gondos kezekbe jutott és j ó helyen van.
És inkább az anyagi érdekek és szerzett jogok védelme az, a miben az erdélyi Státus m i n d e n h a érdemes és teljes megbecsülést érdemlő m u n k á t vég-zett és számottevő e r e d m é n y e k r e hivatkozik. Bizo-nyos, hogy az alapítványi uradalmakat jól gondoz-z á k ; templomok, iskolák slb. építése körül örvende-tes a fejlődés, m e r t lelkiismereörvende-tes előkészület és gondos kivitel jellemzi ezeket a dolgokat.
A jogvédelem terén h á r o m egymástól ugyan különböző, de mégis jellegzetes tényt említünk csak.
Kerkápoly Károly pénzügyminiszter k o r á b a n rendeletet adott ki s az állam adósságainak
Kerkápoly Károly pénzügyminiszter k o r á b a n rendeletet adott ki s az állam adósságainak