A campanológiának n á l u n k aránylag nagyon kevés buzgó hive van, n e m úgy, mint a külföldön, a hol a harangok kullurtörténeti és archeológiai, művészi és folkloristikai vonatkozású földolgozásának egész irodalmával találkozunk. Ezt az irodalmat
egé-szíti ki egy angol tudósnak és amatőrnek, dr. Ráven-nék nemrég megjelent, díszesen illusztrált műve, Anglia harangjairól. («The Reils of England», Dutton and Co.
338 oldal.) Raven tizennégyéves ifjú korától fogva foglalkozik hasonló irányú k u t a t á s o k k a l ; összekötte-tésbe lépett Anglia legelső campanologistáival s ily m ó d o n becses anyagot hordott össze könyvében, mely alkalmas nálunk is arra, hogy ez elhanyagolt búvárlati ágra fordítsa a figyelmet.
Rövid fejezetet szentel a szerző az ókoriak tin-tinnabulumainak, azután megismertet a legrégibb angol harang- és kolompformákkal, melyeket a szá-zadok r o m j a i fönntartottak számunkra. Erclemezből kalapált és összeforrasztott harangokat is használtak m á r ez időben, mint a hogy máig is széltében hasz-nálják j u h k o l o m p o k n a k , melyeknek h a n g j a oly csengő, hogy csendes éjjeleken négy mértföldre is elhallszik.
Lassan-lassan azonban m i n d j o b b a n összeforrott a vallásos kullusszal a harang s ezen a réven bizonyos szentség nimbuszát nyerte. A «Liber Landeyensis»
m á r 622böl említ egy különösen szép hangú h a r a n got, melyet a közönség ajánlott föl szent T ó d o r -nak. «Ez — ú g y m o n d a f o r r á s — gyógyította a bete-geket, itélt a gonoszok fölött s a mi még csodálato-sabb, minden órában magától megkondult a nélkül, hogy valaki hozzáért volna, míg végre megbénítva az emberek bűnei által, kik szentségtelen kezekkel nyúltak hozzá, megszűnt működni.»
A római invázió nem változtatott semmit az angol harangokon. A szászok idejében tornyok kelet-keztek mindenfelé az országban «lármaharangok»
számára s Atheisten 926. évi törvénye m i n d e n «tha-neság»-ra nézve kötelezővé tette l á r m a h a r a n g o k föl-állítását.
Már akkor nagy súlyt fektettek a harangok szép összjátékára is s ebből az időből származik az az angol közmondás, hogyr «szép, mint a crowlandi harangszó». A crowlandi apátság harangjai ugyanis messze földön híresek voltak s a legnagyobbat kö-zülök Guthlac-nak nevezték arról a nemesről, a ki mint remete élt e helyen, a hol halála után az apát-ság épült. Erről a nagy tenor harangról tartolta a közhit azt is, hogy fejfájást gyógyít a hangja. Ez időben jött szokásba, hogy a harangokat egyes tekin-télyes egyénekről nevezzék el.
A n o r m a n n korszak alatt még szaporodtak a harangok, többnyire vagyonos hivek ajándékából.
Igy egy Lyolf nevű nemes, a ki gazdag volt kecskék-ben és j u h o k b a n , sok háborítást szenvedett az éjjeli tolvajoktól. Végre megunta a sok zaklatást, eladta
b a r m a i nagy részét s azok árán harangot vett, melyet az apátságnak adományozott. Mikor először hallotta saját h a r a n g j a hangját, örömteljesen kiáltott föl :
«Milyen szépen mekegnek kecskéim és bégetnek j u -haim!» Felesége szintén ajándékozott az apátságnak egy harangot s a kettő — úgy m o n d j á k — gyönyö-rűen harmonizált.
Látni ebből, hogy m á r a k k o r voltak harangön-tők Angliában, a kik tudták a módját, miként lehet a harang ércébe szívhez szóló szózatot önteni.
A harangozó kötél is csak akkor kezd divatba jönni, azelőtt a harangot kívülről verték vagy
nyel-vét kézzel lóbálták oldalához. Föl van jegyezve, hogy Canterburyben n e m kevesebb, m i n t hetvenhárom emberre volt szükség, hogy az öt harangot megin-dítsák. F á j d a l o m , mindezek a szép harangok ma m á r elvesztek, részint tűz pusztította el, részint a tornyok összeomlása.
Számos legenda szól aztán elrablott, vagy elsü-lyedt harangokról, melyek még ma is m e g k o n d u l n a k az Óceán, vagy a tó fenekén. Ilyen hagyomány él 1541-ből a bangori püspökről, a ki székesegyházának harangjait eladta volna és a miatt hirtelen megva-kult, a mikor épen a harangokat a h a j ó r a akarták szállítani. Föld alá súlyedt harangokról is mesélnek itl-ott, például Relaigh közelében, a hol állítólag századokkal ezelőtt egy egész falut a t e m p l o m m a l együtt eltemetett a földrengés. Sokáig f ö n n m a r a d t azután az a szokás, hogy a lakosság karácsony n a p -j á n összegyűlt, hogy hall-ja az eltemetett harangok
zúgását, a mit jól ki lehetett venni, ha az e m b e r füleit a földhöz tartotta.
R o m f o r d b a n is m u t a t j á k még azt a helyet, a hol egy ódon templom állott, a melyet a XV. század vé-gén romboltak le. Itt is hallani véli még a köznép m i n d e n András n a p j á n a harangkongást, valamint Rlackpool mellett, a hol azonban m á r karácsony es-téjén szólalnak meg a harangok.
Egy norfolki falu szájhagyománya szerint ott egy-szer vita támadt a lelkész és az egyházi hatóság közt egy égő toronyból megmentett harang fölött s a vitának a sátán vetett véget, a ki elhurcolta a harangot.
Mikor aztán a lelkész üldözésére kelt, a sátán a haranggal együtt a földbe sülyedt, a h o n n a n még m a is fölhangzik n é h a a harangszó.
Különös szokás van W e n t n o r b a n , a hol minden év n o v e m b e r é n e k utolsó csütörtökjén «halottnak h a -rangoznak». Történik pedig ez egy utas családjának alapítványából, a ki abban az időben ott keresztül utazóban vesztette életét. Azóta nem múlik el év, hogy pontosan a b b a n az ó r á b a n meg ne húznák a harangokat, emlékeztetőül a szerencsétlenül j á r t ván-dorra. Rablott harang a tárgya egy worcesteri sötét legendának is egy diákról, a ki szintén harangot lo-pott, de elfogták és elevenen lenyúzták bőrét.
Dr.Raven szerint a szentségtönMettes egy bőrdarab-ját ma is őrzik a székesegyház könyvtára régi kapuján.
1. szám.
R E L I G I O
45Érdekesen ir dr. Raven egyes harangok fölira-tairól és díszítéseiről is. A legrégibb ismert föliratok korát I. E d w a r d idejére viszi vissza. Az ő feje díszíti a legrégibb angol harangok némelyikét. Különben úgy a szerzetek harangöntőinek, valamint a világi harangöntőknek is szokásuk volt rimes hexameterek-ben örökíteni meg a h a r a n g o n a nevet és időt. Ezek a régi h a r a n g ö n t ő k bámulatos m ű g o n d d a l és m ű -érzékkel dolgoztak. Henrik király idejében azonban a szerzetesek h a r a n g j a i olvasztóba kerültek s ágyúkat öntöttek belőlük. Egész Erzsébet koráig a h a r a n g -öntőknek n e m is akadt többé dolguk, csak akkor virágzott föl ú j r a a harangöntés s virágzása tartott a parlamenti h á b o r ú k egész ideje alatt. De az angol harangöntés igazi fejedelme a XVII. század folyamán a colchesteri Miles Graye volt, a lavenhami hires tenor harang mestere, melyről azt állítja egy m ű -értő, hogy teljes oktávát rezg és hogy h a n g j a az idő-j á r á s szerint változik. Tény, hogy legkiválóbb tulaidő-j-
tulaj-donsága vékonysága, különösen a k o r o n á j á n . A harang-összjátékot is nagy tökélyre fejlesztet-ték az angolok dr. Raven szerint, a régi századok szokásához híven, a m i k o r a vezérharangozó adta meg a jelt a h a r a n g o k váltakozó meghúzásához.
Azt m o n d j a többek közt, hogy hozzáértő egyén öt harangot is képes egyszerre működésben tartani, az elsőt és másodikat j o b b és balkezével, a h a r m a d i -kat a könyökével, a negyediket és ötödiket lábaival.
Természetesen az előbbieknek kötelei rövidebbek az utóbbiakénál.
Az emberi elme foglalkoztatásának egyik leg-szebb és leghálásabb tere a harangnak, a keresztény vallás e költői s y m b o l u m á n a k kulturhistóriai szerep-lése és műtörténeti méltatása.
Mielőtt az egyre j o b b a n terjedő közöny kioltaná azt az inspirációt, melyet a harang k o m o r és iinne-pies szózata századokon át gyakorolt a lelkekre, vajha nálunk is megmentené valaki a régi magyar vallási élettel oly sokszorosan összeforrott emlékeket, melyeket a dr. Raven angol műve oly érdekesen és tanulságosan tárgyal. Várnai Sándor.
Budapest. A napilapszerkesztés művészetének egyik nyilt titka — az, hogy a napilapok nem újévre, hanem valamivel előbb, karácsonyra rohanják, akarom mond-dani, lepik meg a jámbor olvasóközönséget oly óriási lapszámmal, hogy egy-egy ily karácsonyi reklámszámot nincs mód benne, hogy valaki karácsony napján feje belebódulása nélkül elolvasson. Kábítóan sokat és válto-zatosat kap ilyenkor az olvasó, hogy a meglepetés és bámulat tartson mindaddig, míg a minden oldalról körülreklámozott olvasó meg nem adja, előfizetésre nem tökéli el magát.
A haláskeltésnek, vagyis a közönség előfizetésre indításának ezt a művészetét és annak karácsonyi opus-szát, a hires «reklám-számot», a lapírás és szer-kesztés művészetében mester «Budapesti Hirlap» a maga
illető számában, a következő kijelentéssel mutatja be december 25-iki számában, elárulva, vagyis inkább fönnen hirdetve a lapszerkesztés művészetének nyilt titkát.
«Régi szokása, úgymond, a magyar újságírásnak, hogy karácsonykor ünneplőbe öltözik lélekben és test-ben egyaránt... Kitest-ben mi lakik, tehetség, ötlet, újság-írói szellemesség, cím, izlés, a lap szellemi karácsony-fájának díszítésére használja. Úgy tetszik, még a gépek is ünnepiesebben zúgnak ilyenkor, pedig sűrűn, folyton zúgnak, mert a karácsonyi szám nemcsak minőség, hanem mennnyiség dolgában is (még pedig főleg ebben, egészítjük ki mi) vezérlő lapja az évfolyamnak.»
A nagy gonddal és ügyességgel szerkesztett szabad-elvű nemzeti city-lap még egyszer visszatér a lapírás e dicsőséges zeniljére. December 27-iki számában, «Kará-csonyi gondolatok» cím alatt, az ünnepi hangulatból kijózanodva, keserű gúnnyal önti le az évfolyamnak földicsért vezérlő lapját, a hires karácsonyi számot.
«A tömött bugyellárisban, úgymond a példázat, nem mindig bankó rejtőzik, olykor csak — haszontalan pa-piros.» Ugyan merre, hova suhintott a sanda mészáros ezzel a keserüizü leleplezésével? mert magát bizonyára nem akarta pellengére állítani és mi szívesen is elismer-jük, hogy a «B H.» az ő karácsonyi számára a maga álláspontjáról megelégedéssel tekinthet bármikor vissza.
Kit és mit sújtott tehát?
Százat merünk tenni egy ellenében arra, hogy a
«B. H.» a «has/ontalan papiros» keserű vádjával az Az Újság című darabont korteslapra célzott, mert legtöbb
«haszontalan papiros»-sal karácsonykor ez a lap lépett ki a fórumra, az egész fővárost felverő ama híresztelé-sével, hogy nem kevesebb, mint 100 000 példányban jelenik meg az ő karácsonyi száma, oly terjedelemben, a minőt a föld színe még aligha látott volna. Valóságos monstrum-lapszám, ívrétű 160 oldal, míg a «B. H.» és a «Magyarország» csak 64 oldalig mentek. Van itt minden, a paprika-jancsiságtól föl egész a pápai encik-likáig a modernizmus ellen. Bocsásson meg a «B. H.»
Velélytársi minőségében az egyszer nagyon elszólta magát. Az «Újság» kolosszus-számának a rengeteg pa-pírja nem — «haszontalan» papir. Meghozta az mái-bizonyára az üzleti hasznot, kivált a 33—64. lapokon terjeszkedő nagy üzletek nagy hirdetéseinek a szállítása fejében. Azt mondják: a jobb ellensége a jónak, a több a kevesebbnek. Igaz is, nem is. Igaz, abban a pogány világban, a melyről a «B. H.» oda lyukad ki panaszával, hogy : «őrült verseny folyik a nagy üzletek tulajdo-nosai között, nem csupán azért, hogy boldoguljanak, hanem azért is, hogy versenytársaikat tönkretegyék».
(Dec. 25.) Ez a keresztény civilizáció XX. századában a fölfordult, a pogány világ. Mert a keresztény vallás szellemében, a keresztény vallást gyakorló hivek lelké-ben és külső tevékenységélelké-ben, a «több» mindig gyara-pítója a «kevesebb»-nek, a «jobb» biztosítéka és telézője a «jó»-nak. Uraim 1 Vissza a keresztény vallásra! Ez itt most a nagy tanulság. Akkor nem lesz majd sem «őrült»
verseny, sem tönkretevés : «bellum omnium contra omnes», hanem lesz béke és gyarapodás, Isten áldásá-val, édes lelki nyugalommal, epesztő, aggasztó keserűség nélkül. Fiat, fiat!
*
L o n d o n . Egy konvertita nagy hagyományáról — tetl jelentést dr. Bourne westminsteri érsek a pápának.
Lord Brampton nagy összegeket hagyott végrendeletében két célra, a melyek közül az egyik karita iv, a másik tudományos jellegű. Ez utóbbi célra esik a.: alapítvány nagyobb része. A végrendeletben ki van emelve az angol katholikusok számára a papnevelés elősegítése Lővenben, Rómában, Jeruzsálemben. Nincs kizárva az, hogy a tudományos célra kapott alapítvány egy része a nemzet-közi katholikus tudományos társulatoknak fog jutni.
W a s h i n g t o n . Nagy áldozat katholikus egyetemre. — Gibbons bíbornok, boltimorei érsek körlevelet intézett az Unió érsekeihez, kifejtve előttük a washingtoni katho-likus tudomány-egyetem szorult anyagi helyzetét és jö-vőjének veszélyeztetését, hogyha gyors segítség nem jön. Az amerikai katholikusoknak 2 millió dollárt kell
összeadni, hogy az alaptőke az egyetem fönntartására elégséges legyen. Ebből kitűnik, hogy egy-egy egyetem fönntartására a minimum 10 millió korona alaptőke szükséges.
° *
P á r i s . Vegyes hirek. — Híre ment a lapokban s úgy látszik, igaznak bizonyul, hogy Battifol, a toulousei katholikus egyelem rektora, modernislikus törekvések címén folyó évi január 1-ével állásától megfosztatott.
Itt ebben a világvárosban a karácsonyi éjféli misék oly látogatottak voltak, hogy még a radikális lapoknak is föltűnt a dolog. A hivek a mult évi mulasztást igye-keztek pótolni. Akkor nagy volt a zavar; most a kedé-lyek már nyugodtabbak. Az üldözés használ az egyház-nak ; buzgóvá, izzóvá leszi a hitéletet. A «Gaulois» és a
«Temps» nyiltan támadják a «blok-kormányt». Az előbbi bebizonyítja, hogy a 354 szavazattal megszava-zott Briand-féle rabló-törvény «rendszeres tagadása» az
1789-iki «halhatatlan elveknek» vagyis «az emberi jogok deklarációjának». Miért? Mert például az 1789-iki alap-törvénynek 17. cikkelye a magántulajdont sérthetetlennek és szentnek jelenti ki és ez mint elv a francia Code civil alapját képezi. Érdekes az az országos mozgalom is, a mely Franciaországban a jelenlegi parlament ellen irányul. Be van bizonyítva, hogy ennek a parlamentnek a radikális többsége a nemzet kisebbségét képviseli csu-pán. A hires francia «souffrage universel», a melyről a világ azt hiszi, hogy az a nemzet közakaratát igazán és tisztán képes uralomra segíteni, mesebeszédnek, por-hinlésnek, világcsalásnak bizonyult.
*
R ó m a . Vallásos népiskola. Nathan zsidó-szabadkü-miíves polgármester első kudarca slb. — Prinesti, volt külügyminiszter, a képviselőház előtt kijelentette, hogy ő a vallásoktatásnak a népiskolákban való megtartása mellett fog küzdeni és nem hiszi, hogy az országgyűlésen az ellenkező áramlat többségre tegyen szert. A bloc-sindacót, a volt szabadkőműves nagymestert kudarc érte. A félhivatalos «Tribuna» kijelenti, hogy a suszter maradjon a kaptafánál és ne akarjon politikát csinálni.
Nathan úr ugyanis egy antimonarchikus és osztrákelle-nes tüntetésben vett részt. A nevezett lap leckéje szó-szerint ez volt: «Ha a bloc a kapitóliumba (városházára) a végett vonult be, hogy olt anlimonarchikus és osztrák-ellenes politikát csináljon, hát ebből ne csináljon titkot, hanem mondja ki egyenesen, hogy a város polgárai és
a kormány megtudják, hányat ütött az óra». — Folyó év elejével az olasz papnevelő-intézetek reformjára nézve új szabályzat lép életbe, a melyet nagy részben maga X. Pius pápa dolgozott ki.
—g—la-A r r h e n i u s « F ö l d ü n k é s a z é g i t e s t e k , m i n t a z é l ő l é n v e k l a k ó h e l y e i . («Természettudományi Köz-löny» 1907. dec. füzete. 665 1.)
A «Természettudományi Közlöny» decemberi füze-tében közölte Arrhenius Svante stockholmi tudósnak tanulmányát a címben foglalt, fölötte érdekes kérdésről, melynek különösen a második fele érdekelt, a meny-nyiben azt gondoltam, hogy ebben az irányban, t. i.
az égitestek lakóiról valami újabb adatot, valami újabb fölvilágosítást olvashatok. A cikk elején maga a tudós is mondja, hogy «az idegen világok egészen más vonzó-erőt gyakorolnak gondolatvilágunkra, ha azokon élő lényeket sejthetünk». Pedig az eredmény tagadó. Fiam-marion ellenben egyik müvében csakhogy nem a fotog-ráfiájukat is bemulatja a csillagok lakóinak, annyira biztos létezésükről. Ebből is kitetszik, hogy nem komoly tudós, mert adatok helyeit fan láziával dolgozik.
Arrhenius óvatosan jár el; abban, a mit mond, adatokra támaszkodik s valószinűeknek nevezi állításait.
S nem is a csillagok lakóiról ejt szót tulajdonképen, hanem — ezt csak érintvén — azokról a föltételekről számol be, a melyek mellett a Föld s a többi csillagok lehetnek élő lények lakóhelyei.
Ezt is érdekes tudni, a mennyiben elénk adja azokat a valószínűségeket, a hogyan ma következtetnek a tudó-sok Földünk első alakulására, míg élő lényeket befo-gadhatott. Rövid kivonatban előadása a következő.
Hogy a Föld kezdetben «puszta és kietlen volt», az — úgymond — kétségtelen. Jelenleg valószínűleg ki-felé szilárd, beki-felé kocsonyásan folyós burokkal körül-vett gáztömegből áll. Kezdetben a Naptól elszakadt gáz-gömb volt, ugyanolyan állapotban, mint a milyet a Napon még ma is észlelhetünk. Ez a gázgömb, mely velejében körülbelül a Nap mostani állapotához hason-lóan viselkedett, a hideg világűrbe való sugárzás révén»
fokozatosan elvesztette magas hőmérsékletét és végül felületén szilárd kéreg képződött. Lord Kelvin számítása szerint 100 évnél nem tartott tovább, hogy a Föld kér-gének hőmérséklete 100°-ra sülyedt.
Ilyen hőmérsékletben élő lények minden bizonnyal nem élhetnek, mert a sejtek fehérjei ilyen magas hő-mérsékletben a tojásfehérjéhez hasonlóan rögtön meg-olvadnak. Loeb amerikai fiziologus szerint 55°-nál na-gyobb hőmérsékletű forrásokban már nem lehet mo-szatokra bukkanni. Minthogy pedig a földkéreg hőmérsék-lete 100°-ról sokkal gyorsabban sülyedt 55°-ra, mint 1000°-ról 100°-ra, mondhatjuk, hogy az első földkéreg-képződés és az élet fönnmaradására kedvező hőmérsék-letig való lehűlés szaka között csak kevés évezred mult el.
(Megállapított tény tehát, hogy a Földön élet nem volt, hogy az életnek kezdele volt s itt áll elő a nagy kérdés : honnan és hogyan keletkezelt ? Két felelet van : teremtés által és spontán generáció útján. E másik mód mellett érvet eddig nem ludtak tölmutatni)..
Ezután tovább megy át a Föld lakhatóságának to-vábbi föltételeire.
3. szám.
U E L l G i O
47Annák ú g y m o n d — hogy à Föld élő lények lakóhelye lehet, az az oka, hogy külső részei kisugárzás úlján alkalmas hőmérsékletre (55° alá) sülyedhetnek, de még sem hűlhetnek le oly erősen, hogy az egész világtenger (már t. i. földtenger) felülete állandóan be-fagyna és hogy a kontinensek hőmérséklete mindig a fagyáspont alatt maradna. Ez a kedvező közbülső szak úgy létesül, hogy a Nap sugárzása a Földnek a világűr irányában történő hőveszteségct pótolni birja és elegendő ahhoz, hogy a földfelület nagyobb részeit fagyáspont fölötti hőmérsékleten tartsa.
Ez a lakhatósághoz szükséges hőmérséklet föltétele.
A Föld felülelének szükséges hőmérséklete bizonyos fokig a Földet környező légkör minémüségén és főleg az utóbbinak hőáteresztő tehetségén alapszik. Fourier már 1800 körül föltételezte, hogy légkörünk a hőveszte-ség ellen védő hatást fejt ki, a mennyiben a Föld körül olyan tulajdonsága van, mely a hőálbocsátásra nézve az üvegre emlékeztet.
Érdekes folytatólag annak a kérdésnek megvilágí-tása, mi lenne akkor, ha a Földnek nem volna légköre vagy ha ez a sugarakat teljesen áteresztené? Erre ter-mészetesen csak közvetve a Naprendszerünk többi bolygói állapotának összehasonlításával lehet felelni.
A levegő léte vagy nem léte, valamint a középhö-mérséklet sejtett fokaihoz képest, hogy csak az ered-ményeket jelezzük, a Holdon, Merkúron nincs élet;
Vénus egyes részei, különösen a sarkok körülötti terü-letek kedvezők a szerves éleire ; Marson nagy valószínű-ség szerint szerves élet tenyészhelik, középhömérséklele -j- 10'C lévén, de hozzáteszi: kissé elhamarkodott dolog volna az úgynevezett Mars - csatornák jelenlétéből a Marson értelmes lények létére következtetni.
A mi a többi nagy bolygót illeti, a felületükre nézve kiszámított közepes hőmérséklet nagyon alacsony. A mai fölfogást összegezve, arra a valószínű következtetésre jut, hogy a Jupitertől kedve a külső bolygók a Naphoz ha-sonlóan gázneműek és sűrű felhőlepellel vannak körül-burkolva s ez a lepel megakadályozza, hogy belsejükbe pillanthassunk. Ezekről a bolygókról — úgymond — nem tételezhetjük föl tehát, hogy rajtuk étö lények tar-tózkodhatnának ; inkább holdjaikról tehetnők ezt föl.
Tegyük föl, hogy így van a dolog az élő lényekkel : micsoda kiválósága következik ebből Földünknek nap-rendszerünk többi bolygói között! Hát csak Földünknek volna ez a gyönyörű változatos faunája és flórája s benne az ember, ez az értelmes, nagy haladásra kcpe-sitett lény? Ennek gondolata, A rrhenius visz rá, mennyire emeli szememben a Genezis két első fejezetének értékét I Szögezzük le ezt a sokatmondó tételt a mai materiálisz-tikus eszmeáramlatok között.
A növények életéhez carbonium, az emberek életé-hez oxigén kell. Fejtegetve ezeknek az elemeknek kivá-lását az ősanyagból, megállapítja, hogy a levegő szabad oxigenjének mennyisége körülbelül megegyezik az üle-dékes telepek szabad szén mennyiségével és hogy a levegő összes oxigenje valószínűleg a növények élet-folyamata révén képződölt. Ez az oxigén az állati élet keletkezésének lényeges föltétele. Tehát az állati élet későbbi, mint a növényi élet.
Ez nagyjában Arrhenius tanulmányának a tartalma, A tudomány kutat az igazság után s a hol megközelíti
s a mennyiben megközelíti, mint látjuk, mindig köze-lebb visz a kinyilatkoztatás adatainak megerősítéséhez.
*
N y u g a t . Ez a cime egy újonnan előlépett s régi folytatás gyanánt kéthelenkint megjelenendő folyóiratnak.
Kezünkbe került, másnak is kezébe kerülhet olvasóink közül, azért kell szólnunk róla. Sok mindenről van benne szó. de semmit sem lehet belőle tanulni. Tudo-mányos-léle írásainak könnyedsége az ürességből eredő könnyüség, magva nincs.
A mi a stílusban affektállság, nagyképűség, szer-telenség csak van, az ebben a füzetben mind hatványo-zottan található. Eredetisége és szellemessége az
A mi a stílusban affektállság, nagyképűség, szer-telenség csak van, az ebben a füzetben mind hatványo-zottan található. Eredetisége és szellemessége az