Taizé vagy életigék? A Czakó-Vágvölgyi-Hollósi-féle csoport

A 70-es években a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláról került ki a városban lé-tező egyetemista és főiskolás ifjúságpasztoráció részvevőinek döntő hányada. Közülük is pio-nír szerepet vállalt magára a magyar-ének-zene szakos Vágvölgyi Éva, csoporttársa Hollósi Katalin, valamint az orvostanhallgató és lelkes amatőrfilmes Czakó Tamás, amikor elsőéves-ként 1971 elejétől kialakították csoportjukat, mivel ekkor Szegeden ehhez hasonló formáció nem működött: új jelenségként nem kötődött egy plébániához, világi vagy szerzetes rendhez sem, s a csoport élén nem volt világi pap vagy szerzetes vezető, sőt tulajdonképpen vezető sem, csupán hangadó személyiségek. A JGYTF hallgatóin kívül a személyes ismeretség alap-ján bölcsészek, TTK-sok, más orvostanhallgatók csatlakoztak hozzá, s egy nem-értelmiségi, fizikai munkás, akit azonban Czakó Tamás „magasan kvalifikált, okos fiúként” ír le. A felsőgödi származású Vágvölgyi Éva a szülőfalujában 1969-1971 közt káplánkodó Tomka Ferenc első ifjúsági hittanos tapasztalataival, és bíztatásával érkezett Szegedre: ha itt nincs közösség, csináljon ő egyet! Tomka néhány paptársa (pl. Tarjányi Béla teológus) volt hittano-sát is figyelmébe ajánlotta, akik a dél-alföldi városban tanultak.

A kezdeti 8-as létszám csakhamar 20-25-re nőtt, ám a csoportnak sokáig nem volt állandó találkozóhelye. „Mentünk egyik plébániáról a másikra, aztán a harmadikra, hát mindenhon-nan kirúgtak minket. Rettenetesen féltek.”⁷¹⁰ emlékszik vissza Vágvölgyi Éva. Végül az egyik szeged-alsóvárosi csoporttag, F. E. lakásán jöttek össze, de többször vendégül látta őket Pelle András újszegedi káplán is. 1968-tól azonban Havass Géza állt az újszegedi plébánia élén, aki szabadulása után már rendkívül veszélyesnek ítélt mindenféle bázisközösségi tevékenységet, s az intenzív rendőri megfigyelés árnyékában plébániáján kezdetben próbálta akadályozni is, Pelle viszont annál „rámenősebben” csinálta volna. Vágvölgyiék csoportját Havass főként azért tessékelte ki, mert tűrhetetlennek ítélte, hogy a kb. 20 fiatal a Jesus Christ Superstart hallgatja plébánián ill. a templomban (Pelléről, Havassról részletesen ld. a VII. 6. fejezetet).⁷¹¹

Czakó Tamás azt érzékelteti, hogy heti együttléteik teljesen kötetlenek voltak, minden különösebb szervezettség, kötelezettségek és „propaganda” nélkül. Mindenféle témákat

meg-beszéltek, s az imaéletet sokkal inkább az éneklés-zenélés, mint a kötött ima jellemezte. „Nem volt ez soha fix, hogy mi egy határozott lelkiség irányába induljunk el... mindenhonnan szívtuk be magunkba a jó hatásokat.” A fentiekből adódóan, s az eddig megismertektől eltérően a csoport plébániához sem kötődött, sőt a vasárnapi szentmisékre sem együtt mentek – ki ide, ki oda járt templomba.⁷¹² Voltak viszont kiterjedt külső kapcsolatok: Czakóék már az első évben ismeretségbe kerültek szegedi szeminaristákkal, Tuza Lászlóval és Moró Lászlóval (beceneve

„Holnap”), akik időnként eljártak összejöveteleikre, és gyakori vendég volt Kardos Mihály szeged-rókusi káplán, aki később Vágvölgyi Évának és két társának albérletet is szerzett a városrészben, hogy a Fokoláre mintájára kipróbálhassák a fogadalmas közösségi életet. Az egyik legmeghatározóbb személy a közösség lelki életében Kerekes Károly, a szegedi teológia biblikum tanára volt: az ő ösztönzésére vált intenzívvé a Szentírás-olvasás a csoportban – en-nek megfelelően Vágvölgyi a fentinél határozottabb csoportlelkiség-profilt rajzol meg: „el-kezdtük a szeretet-himnuszt feldolgozni a „mindennap egyet” formájában, tehát hogy adott napon egy szavát, kifejezését gyakoroljuk, próbáljuk életre váltani (bár akkor még nem ismer-tük a Fokolare mozgalmat), pl. aznap legyek türelmes. Aztán rájöttünk, fú, ehhez egy nap ke-vés! Így megnöveltük az időtartamot, és egy hétre jutott 1 szava a szeretethimnusznak, de úgy megtalpalva, ahogy a Kerekes atya ezeknek a kispapoknak megtanította: hogy a latin kifeje-zésnek magyarul nagyon sokféle fordítása lehet, nemcsak az az egy, ami épp ott van a Szent-írásban. Sokkal árnyaltabban tanultuk tehát meg, hogy a türelem mit jelent; pl. „nem gondol a rosszra”. A kispapok pedig néha a morálisba kalandoztak bele, volt, hogy ők hozták a teo-lógiáról az anyagot… Kerekes atyához bejárhattunk a szemináriumba is, görögül, meg

„szentírásul” tanultunk.”

A másik meghatározó személyiség Tomka Ferenc volt, aki római tanulmányútjáról nyári szabadságra hazatérve fiatalok (és egri teológiai tanárként saját kispapjai) számára tartott lel-kigyakorlatokat, s ezeken a szegediek is rendszeresen részt vettek. A Vágvölgyi-Czakó féle csoporthoz minden erővel „felső kapcsolatot” koncipiálni igyekvő III/III-as munkatársak őbenne vélték megtalálni a megfelelő embert, sőt úgy gondolták, Tomka minden nyáron „lelá-togatja” közösségeit, s a szegediek vezetőjévé Czakó Tamást és Hollósi Erzsébetet („Spiri”) nevezte ki.⁷¹³ A látogatás iránya azonban mindig fordított volt, s a nagy létszámú lelkigyakor-latokon, amelyek gyakran kéthetes bükki kulcsosházas táborozások keretében zajlottak, Czakóék Tomka és a lelkigyakorlatokon gyakori kísérője Tarjányi Béla hatására sok ismeret-ségre tettek szert, s az új ismerősökkel sűrűn leveleztek. A lelkigyakorlatok dinamizmusát, hatását a szegedi közösségre Vágvölgyi Éva így szemlélteti: „olyan volt, mint egy motornak a berúgása, akkor lendületből sokáig ment a motor.” A taizéi lelkiség azonban más úton jutott

el hozzájuk: „Amikor úgy második vagy harmadik éve lehetett együtt a közösségünk, egy evangélikus kislányon keresztül kerültünk kapcsolatba Taizével. Akkor jöttek a taizéi levelek, meg volt a közösségünkben egy lány, aki francia szakos volt az egyemen, és ő fordította le nekünk ezeket a leveleket.” A taizéi levelek általában Roger testvér, vagy valamely szerzetes társa elmélkedését tartalmazták, az „Örömhír” című elmélkedés, amely a Taizében 1974 nya-rára tervezett ökumenikus ifjúsági zsinatot készítette elő, kimondottan a rejtőzködni kénysze-rülő bázisközösségek számára íródott.⁷¹⁴

Ezen a nyáron Czakó, a Hollósi-testvérek és Tuza László ki is jutottak Taizébe a találko-zóra. Tuza már nem jött haza, mert két évre az ottani teológiai akadémiára kapott meghí-vást.⁷¹⁵ „Különös egyéniség volt, de már a Hittudományi Főiskolát sem végezte el, annyira beleszerelmesedett a lelkiségbe.” jellemzi őt Czakó Tamás. A közösségben ezt követően ho-nosodott meg a taizéi meditatív elmélkedés és főleg az ének, de nem kizárólagosan: Vágvöl-gyi Éva szerint a külföldről kapott elmélkedések éves viszonylatban nem adtak a heti összejövetelekre elegendő programot. Megvolt tehát a nyitottság arra, hogy más lelkiség irá-nyába is tájékozódjanak, bár, ahogy Czakó Tamás mondja: „az ökumenikus jelleg sem nagyon jött ki nálunk, mert mind katolikusok voltunk... Nem is igen volt elképzelésünk arról, hogy más vallásúakkal találkozzunk, összejöjjünk, mi önmagunkban éreztük jól magunkat, úgy, ahogy voltunk.” Közülük a BM egyik informátora, „Kovács Gábor” tmb. jelentésében így foglalta össze tapasztalatait az őt befogadó közösségről: „Van 8-10 ember, aki önzetlenül segíti a má-sikat, megérti a másik problémáját, esetenként leveszi a másik válláról a terhet, testvéri szere-tetben élnek, nincsenek egyedül ebben a »rohadt« világban, és ez így roppant kellemes dolog.

Lényegében ez a Taise-féle gondolat.”⁷¹⁶

A Czakó-Vágvölgyi csoportra jelentős hatást gyakorló egyéniségek sorában találjuk még Wagner Ilona Viktóriát. A törékeny termetű, de idős korában is rendkívül aktív, és ellenség-szeretetből szinte mindenkit leiskolázó Viktória nővér kisugárzásából nemcsak cigány véden-ceinek jutott: a hatvanas évektől szegedi szeminaristák – köztük a „Benzolgyűrű” tagjai - jártak ki hozzá beszélgetni sőt a lelkivezetését kérni, és ő is minden vasárnap meglátogatta őket a szemináriumban.⁷¹⁷ A kisközösségekből is gyakran voltak vendégei együtt, vagy egyé-nenként – egy időszakban Czakóék is. A csoport egyik tagja népművészeti körbe járt, s rajta keresztül ismerkedtek meg Bálint Sándorral.⁷¹⁸ A rendőrség minden jel szerint Galgóczi László felsővárosi segédlelkésznek, a szemináriumi „Benzolgyűrű” egykori aktív tagjának a lehallgatási anyagából nyerte az első értesüléseket Czakóék közösségéről, bár Czakó Tamás és Vágvölgyi Éva azt mondják, vele nem volt kapcsolatuk. Az egykori szeminarista „lázadók”

közül Galgóczi, aki akkortájt a városban az ökumené egyik lelkes zászlóvivője volt, egy 3/e

rendszabályon rögzített, 1973. dec. 20-i magnófelvétel tanúsága szerint a Czakó-Vágvölgyi-féle csoportnál vendégeskedett (Czakóék ettől az évtől kezdve nem egyszer magnóra vették elmélkedéseiket, vitáikat), s a beszélgetés során a csoporttagok lelkesen számoltak be neki a közösség növekedéséről, hitük, valamint vallásfilozófiai és biblikus jártasságuk fejlődéséről.

Egyben arra a következtetésre jutottak, hogy a megnövekedett létszám valamint az állandó fluktuáció már „fékezi a lendületet, akadályozza az elmélkedésben való továbbhaladást”, és a megfelelő helyiség biztosítása is gondot okoz, „nem is beszélve a feltűnés veszélyeiről”, ezért a továbbiakban „több 5-6 fős csoportba decentralizálódva” folytatják a munkát.⁷¹⁹ Czakó Ta-más szerint legfeljebb két csoportra oszlottak szét, és ezután két albérletben találkoztak, „Ko-vács Gábor” jelentésében pedig az olvasható, hogy a csoportfejlődést gátló tényezők kiküszöbölése érdekében „kezdő” és egy „haladó” tanfolyam, ill. az ennek megfelelő csopor-tok beindítását tervezték, de ezt végül elvetették, „mert a rendőrség a sarkunkban van.”⁷²⁰

Tomka Ferenc és közvetlenül Vágvölgyi Éva révén már 1972-től a Fokoláre is hatott a közösségben: Vágvölgyi 1973-ban egy olaszországi útjáról barátnőjével együtt már fellelke-sülten tért haza. „Igaz, a Fokoláréból először semmit sem értettünk. Folyton azt kérdeztük, hogy technikailag hogy szervezik meg ezt, meg amazt, pl. a GEN találkozót, az ember ugye a maga esze szerint próbálta felfogni, hogy működik – de csak mint gépezet, nem mint kegyelem.

Ők meg folyton azt mondták, Éva, csak egy a fontos: Isten legyen az első helyen az életedben!

Mondom, jól van, persze-persze, egyik fülemen be, másikon ki. Hallottam már ilyet eleget a templomban is… De a Loppianóban töltött 2 hét alatt kiderült nekünk a barátnőmmel, hogy mi okosabbak vagyunk, jobban ismerjük náluk a Szentírást, meg sok mindent… ám ezek tud-nak valamit, amit mi, ha megfeszülünk, akkor sem. Olyan szeretetkapcsolat volt ott abban a közösségben – tapasztaltunk mi persze mást is, kaptunk ott pofont is, de az jót tett, mert lega-lább volt itthon bátorságunk elkezdeni.” Ekkor még nem tudva a lelkiség legelső itthoni hír-hozóiról, (Zöldi Pállal és feleségével csak később ismerkedtek össze, róluk és Fokoláréról bővebben ld. a következő fejezetet), és továbbra sem értve teljesen annak lényegét, Vágvölgyi Éva és két barátnője a fogadalmas együtt-lakást látták a Fokoláre egyik manifeszt alkotóelem-ének, ezért költöztek együtt Szeged-Rókusra albérletbe, hogy kipróbálják. E próbaidőszak alig néhány évig tartott, ezután a lakóközösség felbomlott, a csak homályosan megsejtett

„fokolárság” mégis életre szóló élményt jelentett mindhármuk számára.⁷²¹

Mint említettük, a szegedi III/III-1-es részleg Galgóczi megfigyelésével és lehallgatásával jutott Czakóék nyomára. A bizalmas nyomozást 1974. márc. 13-án elrendelő határozat a fel-sővárosi káplán bűntársaiként nevezte meg Czakó Tamást és Vágvölgyi Évát, akiket a Btk.

127.§-ába ütköző izgatás, valamint a 207.§-ába ütköző, egyesületi joggal való visszaélés

bűn-tettével gyanúsított, és „Útkeresők” fn. alatt nyitott rájuk csoportdossziét.⁷²² A nyitott, befo-gadó, és folyamatosan fluktuáló közösség látszólag megkönnyítette a nyomozók dolgát. A szerteágazó levelezések és telefonos kapcsolattartások megfigyelésére K-ellenőrzést és 3/a rendszabályt terveztek, a 3/e-t pedig gyakorlatilag minden összejöveteli helyre és Czakó kol-légiumi szobájába is be akarták szerelni, mivel két szobatársa, H. E. és V. L. is tagja volt a csoportnak. E helyeken rejtett figyelőállásokat is akartak létesíteni, főleg fényképezés céljá-ból. Ezúttal nem beszervezett ügynökök, hanem egyetemi, főiskolás csoporttársakból váloga-tott tmb-k kaptak megbízásokat: „Szőke”, „Kovács Gábor”, és „az ifjúságvédelmi vonalon foglalkoztatott” „Tarjáni László” feladata a csoport mellett kapcsolatrendszereinek feltérké-pezése is volt, ezen kívül minél többet meg kellett szerezniük a csoport által használt írásos anyagokból. Arra az esetre ha ez nem sikerül, a nyomozást vezető Nagy Ferenc és Dán István őrnagy titkos házkutatást tervezett Czakó és Vágvölgyi lakásán (lapszéli megjegyzés: „ez esetben lehetőleg a működésüket bizonyító magnószalagokat is szerezzék meg!”). A rutino-sabb „Kerekes” és „Kecskeméti” tmb-nak a csoport bomlasztásában, egyes személyek lejára-tásában lett volna szerepe.

Külön tmb-kat akartak szervezni Vágvölgyi Éva csoporttársaiból, hogy elszigeteljék,⁷²³ mivel őt tartották a legveszélyesebbnek, feltehetően a Tomkával való közvetlen kapcsolat miatt, és azért is, mert egyáltalán nem lehetett megfélemlíteni: 1972 őszén a főiskola igazga-tóhelyettese berendelte „elbeszélgetni”, KISZ-vezetők, meg egy művelődésügyi minisztériumi megbízott jelenlétében. Fejére olvasták a Superstar csoportos hallgatását (ebből tudta meg Vágvölgyi, hogy besúgó van közöttük) és a Dévény-féle konferenciabeszédeken való részvé-telt. A büntetlenségért cserébe jelentenie kellett volna Dévény István hallgatóságáról, amit Vágvölgyi felháborodottan visszautasított. Erre megvonták ösztöndíját, és egy körlevélben is elítélték, „ám ahelyett hogy a tanárok büntettek volna, az volt a legjobb félévem. Gondoltam ugyanis, lehet, most úgy fognak kirúgni a főiskoláról, hogy megbuktatnak a vizsgákon: akkor legalább rossz lelkiismerettel rúgjanak ki, tehát nagyon készültem mindig, és jeles lettem…

Napi 5 kávét is megittam, mert mindegyik betessékelt magához, etettek-itattak, ez volt a válasz a körlevélre.”⁷²⁴ Nem mindenki volt ilyen szerencsés a közösségből. Czakó és Vágvölgyi visszaemlékezése alapján a szolgálatok kimondottan az agresszív figyelést vezették be rájuk, vagyis épp azt akarták elérni, hogy a célszemélyek lássák, hogy folyamatosan követik őket szinte mindenhova. A rendőrségi behívókkal együtt - amelyeket Czakó magától értetődőnek, és a csoportmunka velejárójának vett⁷²⁵ - mindez több csoporttag idegeit igencsak próbára tette, sőt az egyik lányt fel is őrölte, 40 éves korától pszichiátriai kezelésre szorult.⁷²⁶ Az ál-lambiztonság mégsem talált fogást a csoporton. A Czakó Tamás szobájába telepített 3/e

rend-szabály az 1974. március-április közt „99 órán át” semmilyen csoportos összejövetelt nem rögzített, az ott lévők „illegális tevékenységgel kapcsolatban beszélgetést nem folytattak.”⁷²⁷ A tmb-kal kapcsolatban is ilyen megjegyzések sorjáznak az intézkedési tervek margóján: „be-vezetése nem történt meg”, „társadalmi kapcsolat kiépítésére nem került sor”, a további ügy-nökbeszervezésekkel kapcsolatban „nincs előrehaladás”.⁷²⁸ A rendőrségen felnyitott levelek némelyike virágnyelven volt megírva, ami ugyan a kopó-logika szerint csakis illegális tevé-kenységre utalhatott (a levelek szövege után rajzolt hal, és egyes bibliai verseket jelző rövidí-tések pedig nem kis fejtörést okoztak a nyomozóknak), ám itt is meg kellett állapítani, hogy azok semmi konkrét adatot, utalást nem tartalmaznak izgatásra, vagy más államellenes bűn-cselekményre. Dán őrnagy csalódottan fűzte még hozzá a jelentéshez: „A „K” anyagokban arra vonatkozóan még utalásszerűen sem található adat, hogy a csoportosulás kinek a kezde-ményezésére, v. kinek az instrukciója alapján jött létre, ki a felső kapcsolatuk, vagy egyálta-lán, van-e ilyen személy.”⁷²⁹ (mint láttuk, e „személyt” a következő évben Tomka Ferencben vélték megtalálni) Ezt követően rendelték el az 1974. október 8-i újabb intézkedési tervben a

„szoros operatív (agresszív) figyelést”, amit Szegeden kívül a csoporttagok más tartózkodási helyeire is kiterjesztettek, az adott megyei társszervek bevonásával.⁷³⁰

Az egyetlen igazán használható, de ellentmondásos informátornak „Kovács Gábor” tmb bizonyult, aki többek közt a Taizéből hazatértek nyakában hordott jelvényről is a beazonosít-hatóság kedvéért leírást adott, s 1975 márciusában felajánlotta, hogy a „lehallgató technikát”

ő maga csempészi be Hollósi Katalin albérletébe.⁷³¹ Több mint fél évvel később ismét kezde-ményezőként lépett fel, és azt firtatta, miért nem őrá bízták azoknak a névtelen rágalmazó leveleknek a megírását, amelyekkel Czakót homoszexualitással vádolva akarták lejáratni év-folyamtársai körében? A hangvételből ugyanis rögtön kiderül, hogy nem fiatal, hanem idő-sebb személytől származnak, tartalmukat így szinte senki nem hitte el, sőt többen a politikai rendőrséget sejtették az akció mögött.⁷³² 1976 májusában viszont „Kovács” már óvatos kibú-vókat keresve arról beszélt megbízóinak, hogy „a fenntartás nélküli információadás tekinteté-ben problémái vannak”, és a belpolitika bizonytalanságai miatt, bár a „nagy ügytekinteté-ben” továbbra is hisz, a továbbiakban csak „olyan eseményről ad információt, amely megítélése szerint tény-leg ellenséges tevékenységre utal.”⁷³³ Végül a helybenjáró nyomozást az élet oldotta meg az állambiztonság számára: 1976, legkésőbb 1977 folyamán minden célszemély megszerezte diplomáját, többnyire más városban talált munkát, és a csoport felbomlott. Vágvölgyi Éva még 1974-ben végzett magyar-ének szakon, s további zaklatását, munkahelyről való eltávolí-tását azzal előzte meg, hogy oda ment dolgozni, ahol már „nem volt lejjebb”: értelmi fogyaté-kosok közt végzett zeneterápiát Budapesten.⁷³⁴ Czakó Tamással 1976 februárjában Molnár

rendőrőrnagy és Farkas százados „figyelmeztető beszélgetést” folytatott a SZOTE rektori hivatalában; a későbbi jelentés szerint diplomáját kézhez kapva, képességei alapján maradha-tott volna az egyetemen, de „bigott vallásossága” miatt nem, viszont a rektorhelyettes ajánlá-sára a szentesi kórházban elhelyezkedhetett.⁷³⁵ Bár a célszemélyeket személyzeti vonalon tovább akarták figyeltetni, a „szocialista törvényesség” imperatívusza, azaz a helsinki egye-zségokmányok magyarországi törvényerőre emelkedése (1976. január) ezúttal nem tette lehe-tővé a további aktagyártást. Az „Útkeresők” felterjesztett anyagát maga Harangozó Szilveszter, a BM III/III-as Főcsoportfőnökség helyettes vezetője is tanulmányozta, s az ügyet ezzel a megjegyzéssel zárta le: „A feldolgozó munka nem hozott felszínre olyan adatokat, amelyek az ellenséges tevékenységet bizonyítanák. Csupán az igazolódott be, hogy ismereteik bővítése érdekében vallásfilozófiai kérdéseket vitattak meg egymással. Tekintettel arra, hogy a feldolgozás alatt álló személyek izgató tevékenységére utaló jogi erejű v. operatív bizonyíté-kok nem keletkeztek, a 004/69 sz. Miniszterhelyettesi Parancsban felsorolt kategóriák Czakó Tamás és társai „F” dossziéban történő nyilvántartásba vételét és ellenőrzését nem teszik lehetővé.⁷³⁶

VII. 2. „Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni.” A Fokoláre lelkiség szegedi kezdetei