Csillagok a felhők mögött – a Szent József plébánia, mint szegedi

A cím első fele Visy Gábor könyvének címe, aki „politikai dokumentumjátékként” aposzt-rofált, és a vonatkozó ÁBTL-iratanyagot szinte szóról-szóra felhasználó művében állít emlé-ket egykori kedves papjainak. A szerző az egykor jezsuita kézben levő Szt. József templom kiskamasz ministránsa volt, s az ötvenes évek első felétől olyan nagy formátumú lelkészek mellett teljesíthetett oltárszolgálatot, mint Csizmazia Rezső (Rudolf), egy bátrabb ifjúsági lel-kipásztorkodás mellett, ugyanakkor a békepapság ellen elköteleződött papi csoport szellemi vezetője; a szegedi teológia ragyogó intellektusú szónoklattan- és filozófiatanára, Majtényi Béla, a keményen szókimondó Katona Nándor, vagy a Mezőkovácsházáról ismert, de később békepapként is a közösségek mellett kiálló Nagy Tibor (1958-tól templomigazgató), és Havass Géza, aki ugyan nem volt a templom lelkésze, de ehhez a körhöz tartozott, és többször járt ide gyóntatni valamint hittanórákat tartani. Közülük Csizmazia korábban belépett a jezsui-ta rendbe, de a bekövetkező szétszóratás miatt kereten kívül maradt, Katona Nándor pedig már ezt követően szeretett volna titkos rendtag lenni. E nagy formátumú lelkészegyéniségek jelenléte egy plébánián, ráadásul közel egy időben olyan spirituális „erőcentrum” létrejöttét eredményezte, amely nagyon sok hívet vonzott gyónóként és egyéni lelkivezetésre érkezőként egyaránt, s a Szt. József templom zsúfolva volt minden misén; a politikai rendőrség 1958 ja-nuárjában, az akkor még IX/8-as rendszabálynak nevezett, s a sekrestyébe bevezetett lehallgatóberendezéssel rögzített beszélgetéseket kiértékelve fanyalogva állapította meg, hogy

„a volt jezsuita kápolnában Szeged egész alvilága megfordul. Igen sokan felkeresik az irodát deklasszált elemek, és különböző rémhíreket terjesztenek.”⁵⁵⁷

A szerzetesek elhurcolása után Csizmazia Rezső igyekezett először közösséggé formálni a ministránsokat.⁵⁵⁸ 1952-ben végezte el a teológiát már kereten kívüli rendtagként, helyeseb-ben Bárd Nándor segédpüspök távolította el, ugyanis Csizmazia élénk kapcsolatokat ápolt a nemrég még jezsuita irányítás alatt működő szeminárium régi tanáraival, és a Szegeden még működő jezsuitákkal is, továbbá a szemináriumban is igyekezett mintegy szerzetesi közösség-ben összetartani a kispapokat. 1952-1953 tavasza közt Apátfalván volt káplán, ezután került nem várt módon, Szegeden a Gyöngy (ma Dáni) utcai Szt. József plébániához. „Ezt Hamvas kártyázta meg így, hogy a jezsuita templomnál mindig legyen egy jezsuita.”⁵⁵⁹ adott magyará-zatot ügynökjelentésében „Rózsa”, aki személyes ellenszenvvel viseltetett a rend iránt, és egyik életcéljának tekintette, hogy annak szellemiségét kiirtsa a papnövendékek közül. A teo-lógiáról ismert Csizmaziát „kitűnő tehetségnek és végtelenül ravasz egyéniségnek” írta le.⁵⁶⁰ A fiatal jezsuita már első Szt. József-beli évében átköltöztette a rendházi könyvtárból megma-radt, és főleg Majtényi által megmentett 5-6000 kötetes állományt egy kisebb helyiségbe, hogy a felszabaduló helyen az általános iskolás ministránsoknak pingpongasztalt állíttathas-son fel. A gyerekeknek és fiataloknak szánt 10 órai misét rendszerint ő mondta, s egész ifjúságpasztorációját a bensőségessé tett liturgiára építette, amelyet igazi jezsuita kísérletező szellemmel újított meg. Csizmazia Rezső emlékét így örökítette meg Visy Gábor bátyja Zsolt, aki 1951-ben kapcsolódott bele a jezsuiták idejében is élénk, és szétszóratásuk ellenére még jobban fellendülő ministráns-életbe: „Az egyszerű péri családból származó pap maga volt a megfontoltság és a szigorúan eltökélt tudatosság. Keménységgel párosuló szeretetét és nyíltan kimondott, határozott elveit sokan megcsodálták, tisztelték. Alig két éves tevékenység után bevezetett egy újítást, amely egy pillanat alatt a város katolikus fiataljainak a gyülekező he-lyévé tette a kis templom vasárnap tízórai miséjét: miközben ő szabályosan és teljes érvénnyel elmondta a misét latinul, fiatal ministránsok párokba rendeződve a mozarab liturgia szerint gregorián dallamokkal elénekelték a fontosabb részeket magyarul. Az 1954-től 1958-ig terje-dő években fiatalok tucatjai társultak ahhoz a maghoz, amelynek a Nikolényi-, a Varga- és a Visy-gyerekek alkották a magját, a Pelle-, Perlaki- és Horváth-fiúk, Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Lajos István, Keresztes Tibor és mások). 1955-ben a passió előadására is sor került. Visy Gá-bor volt az evangelista, Varga István Jézus, Nikolényi István (később újságíró, a szegedi szín-ház és a szabadtéri játékok igazgatója) pedig a többi szereplő. A népet, a tömeget a gyerekkórus szólaltatta meg. A sikerre jellemző, hogy egy tanárember ismeretlenül húsz forin-tot küldött a csengő hangú evangelistának egy borítékban, és egy idős, ágyhoz kötött asszony addig esdekelt, amíg elérte, hogy lakásán neki külön megismételték az előadást. Ebből a lel-kes társaságból utóbb ketten választották a papi hivatást: Kardos Mihály és Perlaki

Flóri-án.”⁵⁶¹ A fiúkkal való foglalkozásban Csizmaziának több segítőtársa is volt: „…igyekezett a két volt sekrestyéssel, Kálmánnal és Imrével valamint Ili József egyetemistával – aki igen jó zenész – mindent megtenni, hogy a fiúkat összetartsa…A misére való előkészítés ürügye alatt szinte minden nap 8-10 gyermek 6-14 évesig volt a kápolnában, ahol a fogadó szobában elmé-leti oktatást, énekpróbákat (külön a lányoknak és a fiúknak) és játékórákat tartottak, hogy minél jobban érezzék a gyerekek ott magukat.”⁵⁶² A két sekrestyés Morlin Imre és Závodni Kálmán jezsuita növendékek voltak, akiket Csizmazia rejtegetett, és teológiai oktatást nyújtott nekik. Mindkettőjüket közvetlenül a forradalom után, 1957 januárjában, titokban, szentelte fel Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök.⁵⁶³ 1989 után Morlin Imre már az újjászervezett rend magyarországi tartományfőnökeként vehette át a Szent József templomot Nagy Tibortól.

Még három kereten kívül maradt jezsuita növendék szolgált a Szent József templomban az ötvenes években: Szendeczky István, Búzás Menyhért, és a sokáig munkásként dolgozó, de 1958-ban ismét egyházi szolgálatot vállalt Békefi Sándor, akit megnyerő egyénisége, fiatalos lelkülete csakhamar közkedveltté tett a ministránsok körében.⁵⁶⁴

1955-től egyénileg és 4-7 fős kiscsoportokban egyetemisták is kezdtek járni Csizmazia Rezsőhöz: személyes problémákkal keresték fel, tanácsokat kértek tőle, a csoportoknak rend-szeres, 2-3 napos lelkigyakorlatokat tartott. Turi Lászlót és Vitéz Gyulát, mint hittancsoport-vezetőket a „kirándulással és játékokkal szórakoztatva tanítás” módszertanára oktatta ki.⁵⁶⁵ Közben nem fukarkodott a kommunizmus és általában az ateista világnézet abszurditásának szemléltetésével – komoly politikai vitákba is belement – s hallgatósága elé főleg Loyolai Szent Ignácot állította példaképként, „mint az egyház katonáját, aki ha kellett, fegyverrel har-colt az egyházért, ha kellett, szellemi vitákat folytatott.⁵⁶⁶ Rendszeresen kárhoztatta a békepa-pokat, sőt Czapik Gyula egri érseket a magyar katolikusok árulójának tartotta. Az egyetemistákkal az 1956-os forradalom napjaiban még inkább megélénkült a kapcsolata:

rendszeresen érdeklődött a MEFESZ tevékenységéről, újjá akarta szervezni az egyetemi Má-ria Kongregációt, lelkesítő előadásokat tartott, de az 1956 után berendezkedő kádárista erő-szakszervezet számára az volt a legbosszantóbb, hogy Csizmaziának több egyetemista segítségével sikerült megszereznie a szegedi ÁVH ügynökségének jó néhány jelentését. A nyomozók szerencséjére minden informátor csak a fedőnevén szerepelt, és a hiányzó jelenté-seket újabb foglalkoztatásukkal pótolni tudták.⁵⁶⁷ A Szt. József templom segédlelkészének bűnlajstroma ezzel még mindig nem merült ki: a plébánián felbukkanó „alvilág” krémjéhez tartoztak azok a fiatal káplánok, akik rendszeresen összejöttek nála beszélgetni, kitárgyalni a békepapi mozgalmat, illetve az államhatalomnak behódoló püspököket, megvitatni a megvál-tozott körülmények közti lelkipásztorkodás, kiváltképp az ifjúságpasztoráció legcélravezetőbb

módjait. Erről a papi csoportról a politikai rendőrségnek már 1955 tavaszán voltak informáci-ói, az adatfeldolgozó munka során a „Loyolások” fedőnevet adták neki. Tagjai közt voltak Katona István 1953-54 közt újszegedi, majd 1958-ig kiszombori segédlelkész, Gyulay Endre, a későbbi megyéspüspök (állomáshelyei: 1953-55 Röszke, 1955-57 Ásotthalom, 1957-60 Gyula, majd Domaszék), Ormai Zsigmond (1953-54 Szeged-Rókus, 1954-56 Ásotthalom, 1956-59 Mezőhegyes) és Katona Nándor (1953-56 Domaszék, 1956-58 Mezőkovácsháza, majd Szt. József plébánia). Összetartozásukat csak elmélyítette, hogy a teológián valameny-nyien Csizmazia évfolyamtársai voltak, sőt mindegyiküket egy napon, 1953. június 7-én szen-telték pappá Szegeden.⁵⁶⁸ Közülük Katona Istvánnak (aki 1954-től Csizmazia „helyettesének”

is számított a csoportvezetésben, néha az ő újszegedi lakásán találkoztak) kiszombori műkö-dése idején voltak középiskolás fiú és lány csoportjai, Gyulaynak pedig szinte minden állo-máshelyén: Röszkén a volt egyházközségi legénycsoportot sikerült újjáélesztenie. A papi közösség tagjai voltak még Németh Tibor hódmezővásárhelyi káplán, a Halla- és a Majoros Mária-féle csoportok egyik lelkivezetője, és Gyulai Sándor (1958-tól deszki plébános).⁵⁶⁹ Csizmazia Rezsőnek nem ez volt az első csoportos „szervezkedése”: amikor 1952-ben nem volt hajlandó aláírni a békeívet, kapcsolatba hozták őt olyan papokkal, akik ezt szintén meg-tagadták, többek közt Kovács Imre földeáki, és Sári József csanádpalotai káplánnal.⁵⁷⁰ 1957 elején a kör kibővült: ekkor tért vissza Budapestről Havass Géza, s az ettől kezdődő munka-megosztás szerint elsősorban ő foglalkozott a középiskolásokkal (csütörtöki és vasárnapi hit-tanórákon), Csizmazia az általános iskolásokkal, Majtényi Béla pedig az egyetemistákkal, hétfő este pedig egy 25-30 fős felnőttcsoporttal is.⁵⁷¹ Természetesen „hitoktatási engedélye”

egyiküknek sem volt. Majtényi főleg kultúr- és egyháztörténeti diavetítésekkel vonzott sok fiatalt, a ministránsokkal ugyanakkor maratoni sakkpartikat vívott. „Majtényi atyától tudomá-nyos, Havass atyától az élet gyakorlati kérdéseiben kaphattunk útmutatást.” emlékezik vissza Visy Gábor. „Havass atya segített abban is, hogy a kényes kérdésekre úgy tudjunk diplomati-kus választ adni, hogy ne vágjuk el a továbbtanulási lehetőségeinket, de elveinket se tagadjuk meg.”⁵⁷²

A régóta megfigyelés alatt lévő jezsuita és társai összetett esete miatt 1957 őszén látták az állambiztonságiak elérkezettnek az időt, hogy az ügynökök jelentéseit lehallgatással is kiegé-szítsék. Tudni akarták azt is, hogy a forradalom során elveszett irataik kinek a kezébe kerül-tek. Ezért először konspirált házkutatást tartottak Csizmazia Rezsőnél, 1957. április 30-án, majd 3 napra a forradalom után szokásos „közbiztonsági őrizetbe” vették: ennek és a házkuta-tásnak a célja valójában az volt, hogy felmérjék a IX/8 rendszabály elhelyezésének lehetősé-geit. 1957. október 19-án Csizmazia ismét a rendőrkapitányság vendégszeretetét élvezte,

ezalatt szerelték be a „poloskát” a technikusok – a csanádi egyházmegyében Hamvas Endre irodája után másodikként. Mivel a plébánián nem volt telefon, rövidhullámú lehallgatókészüléket telepítettek, amelynek vevőjét Bóné János nyomozófőhadnagy Dáni utca 5. alatti, a jezsuita kápolnától légvonalban mindössze 60 méterre levő lakásában helyezték el, és onnan építettek vonalat a rendőrségre.⁵⁷³ Csizmazia Rezső beszélgetéseit azonban már nem sokáig rögzíthették: a leglényegesebb adat, amit megtudtak róla, az volt, hogy egyházi felette-sei a II. Vatikáni Zsinatot megelőző újítás, a magyar nyelvű miseének-betétek miatt vizsgála-tot indívizsgála-tottak ellene. Feltehetően ez is szerepet játszott abban, hogy Hamvas püspök 1958 nyarán Makó-Újvárosba helyezte át őt.

Helyét az óvatosabb, de semmivel sem félénkebb Katona Nándor vette át: „ő a szombat estéit áldozta azért, hogy erkölcsös, vallásos és stramm emberré váljunk” olvashatjuk Visy Gábornál.⁵⁷⁴ Az 1930 januárjában Szegeden született, és katolikusnak keresztelt, de végül édesapja református vallását követő Katona Nándor életében az első legfontosabb fordulópont volt, amikor 1947 júniusában kereskedelmi iskolásként, még 18 éves kora előtt hittanára, Havass Géza visszavette őt a katolikus egyházba.⁵⁷⁵ A papi pályához is tőle kapta a döntő ösztönzést. „Már fiatalkorában erős jezsuita befolyás alá került” írja róla egy későbbi jelentés, és rögtön érettségi után valóban felvételét kérte a rendbe. Mivel fogadalmat tenni már nem tudott, az 1955-ben titokban megválasztott tartományfőnök, Kollár Ferenc arra buzdította, hogy életmódjában jezsuitaként éljen, és amint szabad lesz a rend működése, rögtön felve-szik.⁵⁷⁶ A Csizmazia-féle csoport célkitűzései mentén először 1957-ben Mezőkovácsházán kezdett az ifjúsággal foglalkozni.⁵⁷⁷ Konvertitaként Katona atya erkölcsi szigora közmondá-sos volt, nála nem létezett „bocsánatos” bűn, félig tréfás, de kemény dorgálásokban részesítet-te az elbotlókat. Amikor egyik hittanosa arról panaszkodott, hogy nincs mindig ideje misére járni, így feddte meg: „Fulladj meg…mire jó ez a félig-meddig állapot?⁵⁷⁸ Mindenki előme-netele és főleg tanulmányai érdekelték. Visy Zsolt így idézi fel emlékét: Katona Nándor egyénisége különbözött Csizmazia Rezsőétől. Ugyanazt, de mégsem ugyanúgy tette, érte el.

Közvetlen hangot ütött meg, mindenkivel nyílt és baráti volt, mosolygós és fürkész tekintete, egyszerű, de célratörő kérdései elől senki sem tudott kitérni. Mindenkit bizalmába fogadott, és hamarosan mindenki bizalmasának tekintette. Nem titkolta véleményét, amit azonban olyan kedvesen és egyszerűen mondott el, hogy az nem volt bántó. Önmagát is kritikusan vizsgálta, és önvizsgálata eredményét még előttünk, fiatalok előtt sem rejtette véka alá… Vezetése alatt sok minden megváltozott, de az énekes misék gyakorlatának fokozatos megszűnése ellenére a jó hangulat mit sem változott. Nagy szeretettel foglalkozott a ministránsokkal, és egyre több olyan alkalmat, ünnepséget szervezett, ahol a templom körül csoportosuló fiatalok

gyakorol-hatták az elmélyültebb lelki életet.”⁵⁷⁹ A visszaemlékezés némiképp ellentmondásos, hiszen az éneklés nem szűnt meg, legfeljebb ritkább, viszont professzionálisabb lett: a kórus vezeté-sét a jezsuiták női ágának tekintett rendhez, a Jézus Szíve Népleányaihoz tartozó Babits Eme-se vette át, aki már korábban is kitűnő női és leánykórust szervezett, és egy neves karnagy, Szécsi József. Gyermekkórusuk énekelte rendszeresen a népdalzsoltárokat.⁵⁸⁰ (a Jézus Szíve Népleányairól részletesebben ld. a V. 7. fejezetet.) A kamaszfiúk sajátos életproblémáira vála-szul Katona is adott kölcsön könyveket, leggyakrabban Koszter Atya, azaz Koszterszitz Jó-zsef Kérdőjelek a fiúszívekben, és Lantos Kiss Antal SJ Vezérférfiúság c. műveit. Ezek később egyértelműen „fasiszta” olvasmányoknak minősültek; utóbbinál a túl engedékeny és az erős-kezű vezetőtípus összehasonlítása miatt a hatóság egyenesen úgy találta, hogy a könyv Hitlert és Mussolinit állítja példaképül.⁵⁸¹ A rendszeres középiskolás hittanórák fő tankönyve viszont szintén Schütz Antal Dogmatikája volt.⁵⁸² Katona Nándor kicsivel később maga is tervezte, hogy legalább gépelt szamizdatos formában nevelési célzatú könyvet ír, ahogy ő jellemezte:

„egy ilyen kis fejtágító 17-22 közt lévő ifjaknak, férfi nemben lévőknek.” A tapasztalatok ösz-szegyűjtéséhez kérdőíveket is osztogatott fiatal látogatóinak, és a kitöltött ívek visszahozóit tervezte jutalmazni a „fejtágító” 1-1 példányával, ami azonban végül nem készült el.⁵⁸³

1959 nyarán Katona Nándor már dunántúli kerékpártúrát szervezett: Békefi Sándor, vala-mint egy Budapesten élő laikus testvér társaságában, három fiatalt maga mellé véve vala-mintegy tíz napot töltött a Balaton-felvidéken. A kis csapat Badacsonytördemicen kapott szállást egy ismerős falusi ház szénapadlásán. A három fiú, Szabó Béla, Lajos István és Visy Zsolt, ké-sőbb így emlékezett vissza: „…Vidám tréfálkozás és komoly beszélgetések, a felnőtté válás folyamatának legkényesebb idején nyújtott bátorítások és tanácsok tették emlékezetessé ezt a néhány napot, amelynek során a lelkes kis csapat végigkarikázott az akkor még meglévő jege-nyesorral kísért szigligeti országúton, megmászta a Badacsony és a Szentgyörgyhegy szikláit, merengett a csobánci, a szigligeti és a sümegi várromok viszontagságos múltján, megmártó-zott a Balatonban Badacsonynál, Füreden és Lellén, kipróbálta a tihanyi visszhangot (ami akkor még - igaz, gyengén - működött), és természetesen minden nap ministrált a Katona Nándor által bemutatott miséken.⁵⁸⁴ A következő év nyarán megtartott kerékpártúrához még három fiú csatlakozott: Farkas József, Horváth András és Nikolényi Gábor. A két hetes, mú-zeumlátogatásokkal is kísért kirándulás Kaposvárból indult, majd Somogyvár (Békefi Sándor szülőháza), a Tapolcai-medence, Öcs, Nagyvázsony, Veszprém, Pannonhalma érintésével előbb Győrbe tartott, majd onnan a Duna mentén Budapestre. Szállást a rokonságnál, barátok-nál, vagy egyházi iskolák kollégiumaiban (győri bencések, esztergomi és szentendrei ference-sek) sikerült szerezni. „Ezúttal a korábbinál tudatosabban és erőteljesebben törekedett

Katona Nándor a nevelésünkre is. Megtervezte a napirendet, a közösség számára ellátandó egyéni feladatokat, és ami a legfontosabb, a fiatalok vallásos nevelésének mindennapi gyakor-latát. Ebben nem csupán a szentmisék kaptak szerepet, hanem a napi, meghatározott idejű imádkozás és elmélkedés, amihez minden alkalommal megadta a témát, az irányelveket.”⁵⁸⁵

Bár Katona Nándor elsődleges „célcsoportja” a középiskolások voltak, egyetemi hallgatók és házasságra készülők is egymásnak adták a kilincset irodájában, hogy lelkivezetését kérjék.

A beszélgetések során, amelyek legtöbbjét a még Csizmazia lehallgatására beszerelt „rend-szabály” rögzítette, természetesen a „politizálás” sem maradt el, Katona például rendszeresen kifejtette véleményét az 1956 utáni megtorlásokon kívül a közvéleményt legjobban foglalkoz-tató téeszesítés igazságtalanságáról és ésszerűtlenségéről, a TSZCS rövidítést „Továbbszolgá-ló Cselédek”-ként feloldva.⁵⁸⁶ 1960 után Csizmaziától „szinte észrevétlenül” ő vette át az egykori »évfolyamtársak« irányítását” jobban mondva összetartását. A csoporthoz újonnan csatlakozottak közt volt Lohmann Ferenc röszkei, Lotz Antal csanádpalotai káplán, majd otta-ni hivatali utóda, Bielek Gábor. Egymással egyrészt „lánclevelezés útján” tartották a kapcso-latot, másrészt továbbra is rendszeresen találkoztak hol egyikük, hol másikuk plébániáján.

Megbeszéléseiken már mindennél elsőbb rangú probléma volt az ifjúság nevelése, és annak szakmai kérdései: „ez most a fő területe a kommunizmus elleni harcnak, amelyet töretlen erő-vel kell továbbvinni”, állapították meg.⁵⁸⁷ E konfrontatív beállítódás főleg Lotz Antal gondol-kodásmódjáról árulkodik: bár a csoportban nem ő volt a rangidős, mégis az ő tanácsait kérték ki legtöbbször,⁵⁸⁸ talán fővárosi származása miatt gondolták az illegális ifjúságpasztorációban jártasabbnak (róla részletesen ld. a V. 6. fejezetet).

Katona a középiskolás hittanórákat, túrákat leszámítva, más közösségekkel nem tartott kapcsolatot, legfeljebb egyesével vagy párosával fogadta a hozzáfordulókat, pl. az egyetemis-tákat, ám ezt is sokkal óvatosabban kellett tovább csinálnia, amikor 1961. február 6. éjjelén az országos razzia során nála is házkutatást tartottak, és mintegy 80 könyvét, valamint írógépét vitték el. Találkozói megritkultak, fokozott óvatosságra intette a hozzá érkezőket is: távozás-kor a volt rendház hátsó kijáratán kellett kimenniük, kioktatta őket, hogy letartóztatása esetén milyen vallomásokat tegyenek, volt akit csak a gyóntatószékben fogadott.⁵⁸⁹ Ez azért volt különösen nehéz, mert pártfogoltjai köre 1960 őszétől csak tovább bővült Kovács Imre hitta-nosaival, akik között ott volt, személyesen rá specializálva „Laurence Olivier” és „Döme Sándor” is. Ugyanekkor a „Mária” fn. női ügynök is megbízást kapott, hogy a gyóntatószék-ben környékezze meg Katonát, azzal a mesével, hogy férje megcsalta, s nagyon egyedül érzi magát. Katonát nem sikerült beugratni, sőt arra bíztatta „gyónóját”, hogy önmagán felülemel-kedve bocsásson meg férjének, és fogadja vissza.⁵⁹⁰ A szegedi III/III. osztály nyomozói ekkor

kegyetlen macska-egér játékba kezdtek a lelkésszel, akit hittanosaihoz hasonlóan, de rendkí-vül cinikus módon ők is „Nácinak” szólítottak, amikor időről-időre berendelték kihallgatás-ra.⁵⁹¹ Mivel „Szigetitől” tudták, hogy Katona Nándor lelkileg már felkészült a börtönre, céljuk részben az volt, hogy állandó idegfeszültségben tartsák, s ezt el is érték: Katona szinte meg-váltásként vette volna, ha végre letartóztatják, ám erre több mint két évig kellett várnia. Úgy tűnt azonban, hogy óvatossága nem volt hiábavaló hiszen első fokon 1964. márciusában csak 1 év felfüggesztett börtönre ítélték, a másodfokú megyei bíróság azonban áprilisban az ítéletet letöltendőre súlyosbította.⁵⁹² Szabadulása után 1965-től Battonyán lett segédlelkész, majd négy év múlva visszatérhetett Szegedre, ám a korábbi ifjúságpasztorációt csak a jelentősebb politikai enyhülést tapasztalva, a 80-as években indíthatta újra…

Hozzá hasonlóan Havass Géza is volt annyira óvatos, hogy Pestről való visszatérése után a ministránsok hitoktatásán túl bázisközösséggel nem tartott állandó, csupán alkalmi kapcso-latot; szintén egyesével, vagy legfeljebb párosan fogadta a hozzá fordulókat. Havasst (sz.

1913) 1938 májusában, 25 éves korában szentelték pappá Szegeden, s első kápláni állomáshe-lye neki is Csanádpalota volt bő egy évig. 1942-től püspöki szertartó majd titkár, egyben a

1913) 1938 májusában, 25 éves korában szentelték pappá Szegeden, s első kápláni állomáshe-lye neki is Csanádpalota volt bő egy évig. 1942-től püspöki szertartó majd titkár, egyben a