A szegedi egyetemi lelkészség megszervezésének gondolata 1943 nyarán vetődött fel elő-ször, és a tárgyalások meg is indultak, de a háború közbeszólt. Hamvas püspök csak a helyzet valamelyes normalizálódásával – és a baloldali eszmei térhódítás miatt aggódó AC-titkár Szappanyos Béla sürgetésére – 1946 tavaszán látta elérkezettnek az időt, hogy rendezze a kérdést. Miután dr. Halász Pál kanonok-esperes, az AC egyházmegyei igazgatója megtette javaslatait a lelkész személyére, a püspök rendhagyó módon magukhoz az érintettekhez, az egyetemi ifjúsághoz fordult, akik 6 jelöltjük közül (egy kivétellel Halász is e jelölteket java-solta) elsöprő szavazattöbbséggel – a 280-ból 179 szavazattal – az egyetemi Mária-leánykongregáció népszerű vezetőjének, a jezsuita P. Sass Imrének adtak bizalmat. A férfi egyetemi hallgatók, és maga Halász kanonok is úgy vélte, az ekkor 34 éves páter a többség-ben levő leányhallgatók rajongásának köszönheti sikerét, amelyet még tovább növelhetett, hogy a szavazás idején, 1946 márciusában zajlott az egyetem nagyböjti lelkigyakorlata, ame-lyet számukra P. Sass vezetett nagy lelkesedéssel.260 Mindez részben már előrevetítette a ké-sőbbi problémákat.
A II. világháború utáni korszak ifjúsági lelkipásztorainak sorában talán a leginkább zavarba ejtő egyéniség Sass Imre. Személyében rendkívül sűrítetten és zaklatott formában egyesítette rendjének kísérletező kedvét, az elöljárói elleni lázadást, az áldozatkészséget, a fenntartás és félelem nélküli kommunistaellenességet, s egyben a hozzájuk való közeledést.
Csakhogy részéről az utóbbi, legalábbis egy ember vonatkozásában jóval többnek bizonyult, mint a Kerkai Jenőék által követett modus vivendi-politika. Vizsgálati dossziéja arról tanús-kodik, hogy P. Sass a taktikázáson túlmenő személyes barátságba került Komócsin Zoltánnal, a nagyszegedi pártbizottság titkárával (1945-1948), s amikor módja volt rá, ezt igyekezett maradéktalanul ki is aknázni.
Sass Imre 1911-ben Somogyudvarhelyen született, a későbbi minősítés szerint „kulákcsa-ládban”: apjának és bátyjának is 24 hold földje, bátyjának ezen felül hentesüzlete volt. Közép-iskoláit Csurgón, Pécsett, majd Kalocsán a jezsuita gimnáziumban végezte, s még az érettségit megelőzően megkezdte noviciátusát a Manrézában, a rend lelkigyakorlatos központjában.
1938-ban rendi elöljárói Nápolyba küldték tanulni, ahol 1941-ben pappá szentelték. 1942-ben
tért haza. Gyakran betegeskedett, de ez nem csökkentette munkakedvét: 1943-ban a szegedi egyetem Mária-kongregációjának lett az egyik vezetője (rendtársa, P. Békesi István mellett), s az egyetemisták népszerű gyóntatója, ezzel egy időben kinevezték a Csanád egyházmegyei Hittudományi Főiskola filozófia majd dogmatika tanárává.261 Amikor 1944-ben a német meg-szállás után több egyetemistát elhurcolás fenyegetett, fáradságot nem ismerve megszervezte mentésüket: a zsidó származású kongreganista leányokat parasztlánynak öltöztetve bújtatta a tanyákon, másokat pedig a szegedi jezsuita rendházban.262 (a háború után viszont rendtársai-val kitelepítésre ítélt svábokat rejtegetett ugyanitt és a rend Szeged-Petőfi-telepi villájában263).
Más rejtekhelyei is voltak: az ő segítségével rejtőzködött a Dóm téri szeminárium egyik helyi-ségében Kucses Éva, a később Janikovszky Évaként híressé vált népszerű ifjúsági író,264 aki ekkor szegedi egyetem I. éves hallgatója volt filozófia, néprajz, magyar és német szakon. A bátorságot P. Sass voltaképp „megörökölte” az egyetemi kongregáció korábbi vezetőjétől, a Pestre került és ott németellenes katolikus mozgalmat szervező P. Izay Gyulától.265
Miután a jezsuita tartományfőnök is hozzájárulását adta, Hamvas 1946. április 11-én kinevezte őt egyetemi lelkésznek. Halász Pál előzetes terve szerint a nyáján szigorúan őrködő lelkiatya szerepe várt Sass Imrére. Pasztorációját a közösségnek tartandó „valláserkölcsi elő-adások, egyénenként pedig a bensőséges személyes összekötetés útján” hármas alapra kellett építenie: a) számba venni és kartotékszerűen nyilvántartani az egyetemistákat, beleértve a főiskolásokat is. b) nemcsak a tanulmányi eredményeiket, hanem erkölcsi-társadalmi és bizo-nyos értelemben politikai magatartásukat is figyelemmel kellett kísérnie, és szükség esetén felvennie a kapcsolatot a szülőkkel (!) c) diákjóléti intézményeket kellett létesíteni, vagy a meglevőkkel kapcsolatot teremteni és fenntartani.266 P. Sass a teljesen új feladatkört kezdet-ben a már bejáratott kongregációs munkára alapozva, s azt fokozatosan szélesítve kívánta ellátni – ezzel viszont kiváltotta az egyházmegyei AC igazgató rosszallását, aki szerint egye-temi lelkészi javadalmazását valójában a Kongregációra fordította.267 Az első „össz-egyetemi” eredményeket az 1946/47-es tanévben érte el. Sikerült elkészítenie a kartotékrend-szert, ami nem volt egyszerű, mert a felvételi jelentkezési lapokról már törölték a vallási ho-vatartozás rovatot. A diákok szociális helyzetén élelmiszer- ruha- és pénzsegély osztásával igyekezett segíteni, 7 egyetemistának szerzett szállást. Kulturális rendezvények, népi bemuta-tók, gyári munkásoknál tett látogatás, ismerkedési délutánok segítségével próbálta elérni, hogy a katolikus hallgatók sokrétű kapcsolatokat teremtsenek. A liturgiában népszerűsítette az elsőpénteki szentáldozást, a havonkénti, rendszerint éjjel történő szentségimádást, s ő vezette a hagyományos nagyböjti lelkigyakorlatot. Szociológiai előadásainak rendszeresen 140-180-as hallgatósága volt, de az 1946. decemberi szénszünet idején hittudományi kurzust is
rende-zett a Szegeden maradóknak.268 Itt már a kommunista előretörés miatt a harcos hitvédelem is szerepet kaphatott. Ahogy későbbi vallomásában szerepel, a szószéken, de magánbeszélgeté-sekben is „ilyenkor a bibliából vett idézeteket úgy igyekeztem beállítani, hogy azzal hallgató-imat szembeállítsam a népi demokráciával, az elért eredményekkel.”269 1947. júliusában Sass Imre világnézeti nyári tábort is rendezett 40 egyetemista számára Pusztamérgesen,270 Az egyetemi ifjúság körében végzett munkáját az AC országos központja több alkalommal és bőkezűen támogatta: többek közt egyszer 3, máskor 4 ezer forintot kapott.271
Ezzel párhuzamosan kongreganistáit sem hanyagolta el, a 143 főnyi lánytagság és a 42 főnyi fiútagság is hetente egyszer gyűlésezett, „félig zárt” lelkigyakorlataik voltak, mindket-tőben működött 1-1 „kultúr-szakosztály”, míg a fiútagozat „világnézeti” és „magyarság”
szakosztállyal is rendelkezett.272 A kongreganisták számára minden nyáron volt táborozás a tanyavilágban. Döntően ők irányították az egyetem kari munkaközösségeit és a Szegedi Egye-temi Fiatalságot (SZEFI) mint „csúcsszervezetet”, de már az 1946-os feloszlatások után ezek vezetésében koalíciós alapon osztozni kellett a baloldali pártokkal.273 A Kongregáció feltűnő-en zavartalan működését mindfeltűnő-en bizonnyal elősegíthette a Komócsin Zoltánnal kötött barát-ság, és nem kizárt, hogy a páter ennek köszönhette azt is, hogy az 1947. márciusi diáktüntetés után elkerülte a felelősségre vonást. A felvonuló egyetemisták és főiskolások közt természete-sen a Mária-kongregáció tagjai is ott voltak Sass Imrével együtt, sőt a későbbi ÁVH-s vizsgá-lati anyag nem meglepő módon őket kiáltotta ki az amúgy spontán módon kialakult tüntetések főszervezőivé.274 P. Sass a szegedi kommunista vezetővel még 1945 elején ismerkedett meg.
A kölcsönös szimpátia kialakulásában bizonyára szerepe volt a KALOT ekkori útkeresésének, bár Sass Imre nem állt kapcsolatban a mozgalommal. A barátság eredményeként az akkori belpolitikai helyzetben szinte hihetetlen együttműködés alakult ki: Komócsin, Sass felkérésé-re legalább háromszor tarthatott előadást a Kongfelkérésé-regációban az állam és egyház viszonyáról, s cserébe több szívességet is tett a jezsuita atyának. Az 1947-es választási kampányban, amikor az MKP minden nyilvános helyiséget lefoglalt propagandacélokra, Sass Imre, hogy a párt agitációját ellensúlyozza, egy nagygyűlést akart összehívni, ami azonban lehetetlen lett volna helyhiány miatt. Komócsin a páter kérésére intézkedett, hogy más lelkészekkel együtt a Sze-gedi Nemzeti Színház színpadjáról tarthassa meg az ellenpropagandát célzó előadásait. (E nagyvonalúságot persze megtámogathatta az a tény is, hogy az MKP beavatottjai már tudták:
a választási csalással biztosra fognak menni.) Ugyancsak Komócsin Zoltán közbenjárására szüntették meg az eljárást Sass ellen közbotrány-okozás miatt,275 amelynek természetéről kö-zelebbit nem tudunk.
Későbbi vallomása szerint Sass Imrének nemcsak az egyetemi ifjúsági mozgalomról kel-lett rendszeresen informálnia Hamvas Endrét, mindig jelentést adott az egyetemi tanárokról is, méghozzá személyenként.276 Egy másik vallomása szerint jelentenie kellett „mindazon híre-ket, melyeket a Párt tevékenységéről, a kommunisták terveiről” hallott.277 A szeged-csanádi püspöki levéltárban azonban mindennek nincs nyoma, bár a kommunista tervekről való in-formálódást még természetes igénynek is vehetnénk a püspök részéről, aki talán ezért volt elnéző a Komócsinnal való barátság iránt. Sass Imre ügyeiről mindenesetre elöljárói is tudo-mást szereztek – különös módon a szegedi pártvezetőhöz fűződő kapcsolatáról, amely a kék-cédulás választások után sem romlott meg igazán, ő maga számolt be – és 1948 végén mindezt megelégelve, a rend nagykapornaki (Zala vm.) házába akarták áthelyezni.278
A páter azonban ez alkalommal megtagadta az engedelmességet, és inkább szüleihez ment haza. E döntése markáns váltást jelentett életében: innentől kezdve végleg hátat fordított az ifjúságpasztorációnak, és egy ideig méltatlan macska-egér játékot folytatott a rendi vezető-séggel. Péter László és Pálos Antal SJ, az 1944 utáni magyar rendtartomány történetírója szűkszavúan csak ennyit jegyez fel erről a korszakról: „A szétszóratás idején sokáig bujdokolt üldözői elől, de mégis elfogták és három évre elítélték.”279 Sass Imre valóban bujdokolt, de a hatóságok elől csupán 3 hónapig; előtte voltaképpen rendi vezetői előtt nem akart mutatkozni.
Miután az országban levő rendházakat végiglátogató pátert többször is hiába rendelték haza az anyaházba, először szuszpendálták, majd egri egyházmegyés lett: káplán Nyíregyházán és Tiszafüreden. Végül 1950. augusztusában az új tartományfőnök P. Csávossy Elemér280 – ahogy ma mondanánk, „közös megegyezéssel” – a rendből is elbocsátotta (az indoklás „nő-ügyeit”, kommunistabarátságát, és engedetlenségét említette meg.).281 Sass ekkor tervbe vette, hogy disszidál, ehhez a VKM tankönyvosztályán dolgozó Kucses Éva segítségét kérte, aki férjétől Janikovszky Béla áv. orvos-ezredestől szerzett a nyugati határsávba beutazási enge-délyt a páter nevére(!).282 Pontosan egy hónappal később Sasst őrizetbe vette az ÁVH. 3 éves büntetését azonban nem börtönben, hanem (talán ismét Janikovszky közbenjárására) a kistar-csai internálótáborban töltötte le.
Hetényi Varga Károly adatai szerint hivatalos papi állományba ezután nem kerülhetett.
Utolsó állomáshelyén Keszthelyen, 1960-tól haláláig 1974-ig sekrestyésként működött, miséit csak hajnalban, szinte titokban tarthatta meg, néhány hívő jelenlétében. Balesetben halt meg:
egyszer a templom tatarozásakor felment a belső állványzatra, mikor egy léc eltört alatta, és ő a templom kőpadlójára zuhant. Szinte minden csontja összetört.283 Sass Imre élettragédiája – a hivatás bármilyen formájú elhagyása – önmagában véve nem volt egyedi ebben a korszakban, csupán az elöljárók elleni lázadás, és pályafutása más különös fordulatai tették azzá.
Kérdé-ses, hogy egy boldogabb korszakban eljutott volna-e az engedetlenség gondolatáig. Nem ké-telkedhetünk viszont abban, hogy utódaira a betiltás után is jól működő Kongregációt hagyott, amelyre bizonyíték, hogy annak legtöbb tagja az illegalitás körülményei közt is lelkesen, és szervezetten vállalkozott a csoportmunkára.
IV. A Rákosi-korszak. ÁEH-szempontú áttekintés az ifjúsági lelkipásztorkodás új