3. 1. A KALOT és a KALÁSZ - Katolikus kisközösségek és bázisközösségek Csongrád megyében 1946 é

III. 3. 1. A KALOT és a KALÁSZ

Az 1946-ban betiltott katolikus ifjúsági egyesületek közül a legtöbbnek volt szervezete Csongrád és Csanád vármegyében (utóbbi területén a megyerendszer 1950-es átszervezéskor Csongrád és Békés megye osztozott meg). Egyenként való ismertetésük vaskosabb helytörté-neti monográfiát igényelne, ezért itt csak arra vállalkozhatunk, hogy vázlatos statisztikával, s az 1945-1950 közti időszak politikatörténetébe belehelyezve, néhány eset vizsgálatával meg-állapítsuk a főbb tendenciákat e mozgalmak többé-kevésbé közös sorsában. A KALOT és a KALÁSZ horizontális áttekintéséhez nagyon jó kiindulópont a Csanád egyházmegyei espereskerületek ifjúsági egyesületei 1946. június 12-i gyűlésének jegyzőkönyve (a további-akban 1946. júniusi Jegyzőkönyv), amely még épp a feloszlatás előtti hónapban pillanatfelvé-telszerűen rögzíti faluról-falura csoportjaik aktuális helyzetét (ld. 1. sz. melléklet). Sajnos a váci egyházmegye vonatkozásában hasonló dokumentumot nem sikerült fellelnem. Elvileg a Magyar Közlöny 1946. július 18. és 23. közti számaiban közzétett listák megyénként felsorol-ják az összes feloszlatott egyesületet, de az említett hiányos nyilvántartások miatt ezek nem pontosak: eszerint a KALOT és a KALÁSZ, amely a dél-alföldi gyökerek és a régió társadal-mi sajátosságai társadal-miatt a többi mozgalmat messze felülmúlta jelentőségben és létszámban, Csa-nád vm-ben (azaz a Viharsarokban, amely a parasztság hagyományosan forrongó múltú régiója volt) 18 és 11, míg Csongrád vm-ben 18-18 egyesülettel rendelkezett. Bár a KALOT 1935-ben Szegedről indult, öt nyugat-magyarországi vármegyében a fentinek kb. a kétszerese volt egyesületeinek száma, így Csongrád és Csanád a magyarországi vármegyék közt a „kö-zépmezőnyben” helyezkedett el. Az alacsonyabb számarány oka elsősorban a sűrű tanyaháló-zat, mivel az volt a gyakorlat, hogy több tanya fiatalja a legközelebbi falu KALOT-egyletének munkájába kapcsolódott be.¹⁷⁸ Csanádban 2, Csongrádban 5 fiókszervezete volt a Kolpingnak, a „R. Kat. Ifjúsági Egyesület” Csanádban 1 csoporttal képviseltette magát. A Dolgozó Lányoknak 2 csoportja működött Csongrádban. A KLOSZ a hivatalos listák szerint nem volt jelen egyik megyében sem, az egyházmegyei nyilvántartás szerint viszont a Csong-rád vm-i Szentesen és Szegváron is rendelkezett 1-1 csoporttal, a feloszlatás után is. A csak 1946 novemberében feloszlatott KIOE-nek Szegeden működött 5 csoportja, a Londoni kör-úton tartott fenn egy tanoncotthont, sőt helyi vezetőjét, Batky Pál asztalost a városba 1944 októberében bevonult szovjet egységek rendőrkapitánnyá nevezték ki. Az újonnan megalaku-ló rendőrség első csapatát Batky a KIOE-legényekből válogatta össze.¹⁷⁹

Az általános iskolások és az alsó középiskolások számára (6-14 éves korig) a cserkészeten kívül elsősorban a templomi ministráns-gárda vagy a jezsuita indíttatású Szívgárda kínált mindenhol lehetőséget a kötetlen közösségi együttlétre. Virágh Andor SJ-nak, a Szívgárdaközpont vezetőjének egyik 1948. júniusi lelkesült beszámolója szerint az iskolai osztályokhoz kötődő Szívgárda-szervezeteket a két évvel korábbi feloszlatási hullám nem érintette, sőt számuk ezután csaknem tízszeresére nőtt.¹⁸⁰ Az egyetemisták és főiskolások ciszterci alapítású egyesületének, a Foederatio Emericana-nak („Szt. Imre Szövetség”) 3 sze-gedi korporációja a nyilvántartás szerint nem indult újra a háború után, így tagjai jórészt a jezsuita alapítású egyetemi Mária Kongregációba léptek be, amelybe felső középiskolások is belekapcsolódhattak.¹⁸¹

Nem véletlen, hogy a KALOT is annak a jezsuita rendnek a kebelében született meg, amely a szerzetesrendek közül évszázadok óta a legmerészebb missziós és pedagógiai újítá-sokkal kísérletezett. Kerkai Jenő SJ és Nagy Töhötöm SJ kezdeményezésének sikere viszont nemcsak a szervezőkészségben, a szociológiai adottságokat messzemenően figyelembe vevő, modern, közösségi pedagógia alkalmazásában rejlett; ez önmagában kevés lett volna a pa-rasztfiatalság különféle, legtöbbször egymástól is elzárkózó rétegeinek megszervezésére. A szabadidő tartalmas, kultúrált eltöltése is csak az egyik eszköz lehetett azon az úton, amelynek végcélja volt, hogy több százezer ember számára a munka ne csak a végkimerülésig tartó ro-botolással, hanem a társadalmi felemelkedéssel legyen egyenértékű. Ezt a perspektívát szol-gálta Kerkaiék minden eddiginél radikálisabb földosztási koncepciója, és az 1941-ig kiépült 20 népfőiskola hálózata is. Ha a háború után valódi demokrácia bontakozott volna ki, a KALOT szervezettsége miatt politikailag is vezető ereje lehetett volna a változásoknak, amint erről a Kerkaiék elképzeléseit zömmel átvevő, és mozgalmuk egykori tagságára épülő De-mokrata Néppárt 1947-es választási sikere egyértelműen tanúskodott.

A KALÁSZ-t is a KALOT testvérszervezetének szokás tekinteni, bár ahhoz szervezetileg nem volt köze, a Katolikus Nőszövetség és a KLOSZ keretei közül indult el. Az 1935-36-ban Luczenbacher Rita és Stettner Andrea¹⁸² által alapított mozgalom – amelynek egyesületei plé-bániák mellett működtek, világiak vezetése alatt – elsősorban 15-16 éves falusi lányoknak a családanyai feladatra való felkészítését, keresztény és nemzeti szellemű nevelésért, művelődé-sük és szórakozásuk megszervezését tűzte ki céljául. Különösen nagy súlyt helyezett a népi kultúra ápolására, a kézművesség megismertetésére. A háború után közvetlenül, a nehézsé-gekkel szembesülve a vezetők biztosítani akarták a leányszervezet utánpótlását, s így jelent-kezett az igény a 11-14 éves lányok megszervezésére is: ez az ún. „kislánymozgalom” a csanádi és a váradi egyházmegyéből indult ki, s az egész országban csakhamar elterjedt. A

nagylányokat irányító tanítónők és szerzetesnővérek az ő vezetésüket már nem tudták felvál-lalni, ezért a feladatot rábízták a legértelmesebb, leginkább erkölcsös életet élő nagylányokra.

Előrelátásuk akkor mutatkozott meg, amikor az 1948-as iskolaállamosítások szinte „lefejez-ték” a nagylányköröket (az apácákat, és az állami státuszba került tanítókat nemsokára min-denütt eltiltották tőlük), s ekkor vezetésüket majdnem minmin-denütt átvehették a tapasztalt kislányvezetők.¹⁸³

A KALÁSZ kerülte a direkt politizálást, de hatása vidéken így is sokban a KALOT-éhoz volt mérhető. Szabadegyetem formájában szintén szervezett bentlakásos népfőiskolákat: még a háború utáni helyzetben is egyik nagyszabású kezdeményezése volt a „Csanádi Egyházme-gyei Szent Gellért Népfőiskola”, amelyhez 1946 áprilisában a szükséges pénzösszeg is ren-delkezésre állt. A vértanú püspök halálának évfordulóján, szeptemberben megnyitni kívánt iskolához az aktivisták egy Szatymaz melletti tanyát béreltek volna ki, és alakítottak volna át,¹⁸⁴ a tervek azonban a hamarosan bekövetkező betiltás miatt papíron maradtak. A front kö-zeledtével elmenekült, vagy áthelyezett vezetők pótlására Acsay Ilona egyházmegyei titkár már 1945 januárjától az egyetemi leánykongregációból, a középiskolák és főleg a tanítónő-képző felső osztályaiból toborzott össze kisebb munkaközösséget, hogy tagjaikat a KALÁSZ vezetésre és a hiányok átmeneti pótlására kiképezzék. A lelki napokkal is összekötött tanfo-lyamok iránt mindig sokan érdeklődtek. Acsay büszkén számolhatott be egy valóban áttörést jelentő tényről: „A KALÁSZ lassankint városi, intelligens viszonylatban is kezd fogalommá válni, és életformát, magatartásmódot jelenteni a városi fiatalság számára is.”¹⁸⁵

A háború, jobban mondva a frontvonal elvonulása után az egyletek, ahol csak lehetett, próbáltak talpra állni. Újraaktivizálódásukat a Fegyverszüneti Egyezmény 15. pontjának vég-rehajtásaképpen kiadott 20165/1945 sz. BM rendelet is elősegítette. Az egyesületek felülvizs-gálatára vonatkozó egyezmény augusztus 16-i hatállyal jelentéstételre szólította fel a szervezeteket, így sok helyen ennek eleget téve jöttek össze először a háború befejezése óta.

Ám már ezek az összejövetelek sem voltak háborítatlanok: a zűrzavaros helyzet közepette mindenhol megindultak az első támadások a katolikus egyletek ellen. Jellemző helyzet volt, hogy míg a KALOT vezetősége a Vörös Hadsereg és az MKP egyes vezetőivel tárgyalva-egyezkedve kereste a modus vivendit már csak a mozgalom átmentése érdekében is (kivívva ezzel Mindszenty hercegprímás haragját) a másik oldalról pedig erre meg is volt a fogadókés-zség, addig egyes helybeli hatóságok, jobban mondva az őket uraló kommunista szervezetek nem akartak tudni minderről. Arról sem, hogy az Ideiglenes Kormány a betiltások közepette végül engedélyezte a KALOT további működését. Az AC összesítése szerint csak 1945 júniu-sáig országszerte 27 KALOT egyletet tiltottak be helyi szinten, e betiltásokat azonban a BM

(ekkor a parasztpárti Erdei Ferenc irányítása alatt) többnyire nem hagyta jóvá.¹⁸⁶ Ebből a hul-lámból Csongrád és Csanád vm. egyelőre kimaradt, de atrocitások itt is már a kezdetektől bőven adódtak. A kommunisták különösen a korábbi agrármozgalmai miatt forradalmibbnak ítélt Viharsarok falvaiban érezték erősnek magukat. Csanádapácán már 1945. január 21-én egy 60 fős helybeli csoportjuk hatolt be a KALOT és KALÁSZ bejelentett gyűlésére és meg-akadályozta azt. A behatolók kijelentették, hogy nem hajlandók respektálni sem a főpásztori rendelkezést, sem az orosz katonai parancsnokság, sem a belügyminiszter engedélyét, hacsak azon az orosházi kommunista pártvezetőség jóváhagyása nem szerepel.¹⁸⁷ Szinte ezzel egy időben hasonló incidens játszódott le a szomszédos Csanádpalotán, ahol a helybeli kommu-nista ifjúság képviselői jelentették ki, hogy addig nem engedélyezhetik a KALOT-munkát, amíg annak lehetőségéről a saját központjuktól engedélyt nem kapnak (Csanádpalotán azon-ban többről volt szó, mint egy gyűlés megtartásáról. Néhány tehetséges, népfőiskolát végzett legény bevonásával, és Krajnai Hudolin Lajos segédlelkész helybeli KALOT-vezető ösztön-zésére két egyleti tag új népfőiskolát akart szervezni.).¹⁸⁸ A támadások másik jellemző formá-ja volt, hogy MADISZ és más kommunista szervezetek már a kezdetektől a helybeli katolikus körök teljes ingatlanját kiigényelték, vagy lefoglalták (nemcsak azokat a helyiségeket, ahol az általuk kifogásolt egyesület tartotta összejöveteleit), többnyire hasonló célra, mint amire ko-rábbi gazdáik használták őket, és újra meg újra a felsőbb rendelkezésekkel szembemenve.¹⁸⁹ A Szeged-móravárosi KALOT és a népfőiskola helyiségeit 1945 februárjában a Demokratikus Nőszövetség foglalta le, s a helyzet a püspök többszöri tiltakozása után sem rendeződött.¹⁹⁰

Hamvas Endre valóban igyekezett kiállni a katolikus egyesületekért, az Ideiglenes Kor-mány által kihirdetett egyesülési és gyülekezési szabadságra hivatkozva. Ám a hozzá érkező számos panaszlevélre adott válaszaiban már másfajta attitűd is megfigyelhető. Krajnai segéd-lelkészt azzal bíztatta, hogy a kommunista párt nem hatóság, így nincs jogában megakadá-lyozni a KALOT-munkát, „egyelőre azonban kerüljék az összeütközést, és csendesen működjenek, úgy kíséreljék meg a tanfolyamot is.”¹⁹¹ A püspök, több hasonló esetben is a megegyezést, az ellentétek kiéleződésnek kerülését javasolta, sőt egyes esetekben azt is – lé-nyegében összhangban Kerkai Jenő és vezetőtársai taktikájával – hogy a KALOT-tagok ve-gyenek részt az új tömegszervezet, a MADISZ előadásain, szólaljanak ott fel, ill. ők is biztosítsanak ugyanehhez lehetőséget az ellentábornak.¹⁹²

A békülékeny gesztusok ellenére a gyűlések megzavarásánál és a székházfoglalásnál sú-lyosabb túlkapással is szembe kellett nézni: még az 1946. júliusi betiltások előtt áprilisban a földeáki Nemzeti Bizottság – talán az idők szavát megérezve - önhatalmúlag feloszlatta a helybeli KALÁSZ szervezetet. Hamvas püspök minden eddiginél élesebb tiltakozásának

hatá-sára az ügy még Rajk László belügyminiszter íróasztalát is megjárta, aki már a következő hónapban (!) orvosolta a panaszt. Közvetve (Balogh páteren keresztül) a püspökhöz érkezett válaszából azonban kiderül, mi lehetett a Nemzeti Bizottság önjáró akciójának oka: „…a föl-deáki KALÁSZ feloszlatva nincs, bár vele kapcsolatban a 20.165/1945. BM.sz. rendelet vég-rehajtása során 259.406/1945 BM.sz. alatt vizsgálat van folyamatba téve, a vizsgálat anyaga azonban még nem érkezett be… Tekintettel arra, hogy a nemzeti bizottságuknak nincsen ha-táskörükben társadalmi egyesületek feloszlatása, a Földeáki NB esetleges ilyen tárgyú hatá-rozat[á]nak nem lehet semmi jogkövetkezménye.”¹⁹³ Az ügy elintézési módja kivételes volt nemcsak Csongrád vármegyében, hanem Hamvas püspök egyházmegyéjében is¹⁹⁴, mivel 1945. novemberi választási veresége óta az MKP vezetése véget vetett az egyházakhoz való propagandisztikus közeledésnek, és támadásba ment át. A belügyminiszteri döntésben szere-pet játszhatott, hogy néhány nappal korábban, amikor az MKP Központi Vezetőségének má-jus 11-i ülésén Kossa István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára az egyházi reakció elleni harc beindítását sürgette, Rákosi Mátyás főtitkár még mérsékletre intett azzal, hogy „nem lehet egyszerre több nyulat kergetni” mert ez megzavarná erőik összpontosítását. A „nyúl” szerepét ekkor még a szalámitaktikával kiiktatni kívánt kormányzó erő, az FKGP, és ifjúsági szerveze-te, a gyöngyösi KEDIM töltötte be.¹⁹⁵

Alapvetően változtatta azonban meg a helyzetet két hónappal később, a július 4-én meg-kezdődött feloszlatási hullám, hiszen ezután nem fordulhatott elő, hogy a helyi kommunista túlkapásokat a belügyminiszter felülbírálta. A tiltakozások hatástalanok maradtak, közülük az egyik legszervezettebb, a szeged-alsóvárosi ferences kultúrház elvétele ellen szervezett boj-kott is csak minimális eredménnyel járt (ld. 64. p.).

A KALOT ugyan 1946. augusztusában újjáalakulhatott, Katolikus Parasztifjúsági Szö-vetség (KAPSZ) néven, új alapszabállyal és vezetőséggel, modernizált célkitűzésekkel, s mi-vel a háttérből továbbra is P. Kerkai és P. Nagy irányítottak, mint „szürke eminenciások”, a szervezet a végső szétszóratás előtt elvileg ennyivel jobb helyzetben volt, mint a kommunis-ták által kézivezérelt és infiltrált Cserkészfiúk Egyesülete (ld. 61. sz. jegyzet). Csakhogy a KAPSZ belügyi jóváhagyása késett; az MKP és a MADISZ bizalmatlanul néztek az új moz-galomra, amelyről okkal feltételezték, hogy elődje, a KALOT nyomdokain halad majd, a má-sik oldalon pedig Mindszenty bíboros gondolta ugyanezt. A hercegprímás tevékenyen is akadályozta a féllegális helyzetben vergődő KAPSZ indulását: a jezsuita provinciálisnál elér-te, hogy Kerkai Jenőt vidékre helyezzék, Nagy Töhötömöt pedig Dél-Amerikába küldjék.

KAPSZ-szervezetek Csongrád megyében a dokumentumok szerint elsősorban a váci egyház-megye területén működtek. Mivel télvíz idején a mezőgazdasági munkák szüneteltek, több

helyen volt lehetőség egy- max. kétnapos lelkigyakorlatok, az ún. falumanrézák (a KAPSZ egyetlen újítása) megtartására, amelyekre 1947. február és március folyamán kerítettek sort.¹⁹⁶

Mindszenty és a KAPSZ végleges szakítása 1947. május-június folyamán következett be, ezután a KALOT-utódszervezet további működésének nincs nyoma. Viszont az egyház-községi leány- és legényegyleti csoportok (újjá)szervezése felgyorsult.¹⁹⁷ A bíboros – ellenér-zéseitől eltekintve voltaképp ésszerű módon – azért sem a KAPSZ, hanem utóbbiak szervezését szorgalmazta, mivel ezekhez nem kellett kormányzati engedély. 1946 őszén fel is hívta az egyházközségek vezetőit az egyletek megalakítására.¹⁹⁸ A felhívás nyomán lassacs-kán beinduló ún. Egyházközségi Földműves Legénycsoportokat és Egyházközségi Leánycso-portokat a KALOT és a KALÁSZ utódjának tekintették, ami nem is volt alaptalan, hiszen az új csoportok nagyobb részt a két korábbi mozgalom tagságából kerültek ki.¹⁹⁹ Az egyházkö-zségi „fedőszervezetek” által KALOT és a KALÁSZ a betiltás után megtették a második lé-pést a katakomba-lét felé. Volt, ahol Mindszenty kezdeményezését a meglévő egyesületeket felhasználva már megelőzték: a jezsuiták által vezetett hódmezővásárhelyi Szt. István plébá-nia vezetője, P. Zsíros Ferenc az „az itteni körülmények miatt” már augusztus 5-én kérte Pétery püspököt, hogy hivatalos jóváhagyással engedélyezze a plébánia területén működő Jézus Szíve Szövetség Ifjúsági Csoportjának további működését, és engedélyezze, hogy azok a volt KALOT tagok, akik ellen az egyesület vezetőjének kifogása nincs, a csoportba belép-hessenek.²⁰⁰ A kübekházi KALOT és KALÁSZ szintén „Jézus Szíve Szövetség” név alatt élt tovább, jobban mondva a felnőtteket tömörítő Szövetség legény- és leányköre lettek. A régi-új egyesületnek élő kapcsolata volt a szegedi jezsuita rendházzal, minden hónapban kijött Kü-bekházára egy páter misét és lelkigyakorlatos előadást tartani. Ám az egyházközségi keretek sem jelentettek biztosítékot a zaklatás ellen: az MKP funkcionáriusai hamar átlátták a helyze-tet, különösen faluhelyen, ahol mindenki mindenkit ismert. A kübekházi legény- és leánykör működését többek közt Dongó Pál községi pénztárnok próbálta folyamatosan akadályozni, azzal vádolva a plébánost és a jezsuitákat, hogy „álnéven” a KALOT-ot és a KALÁSZ-t ala-kították újjá.²⁰¹ A Kunágotán 1947. április 6-án megalakult „Magyarok Nagyasszonyáról ne-vezett és Szt. Margit oltalma alá helyezett Mária Kongregáció” nagylányai is vélhetően korábban KALÁSZ-tagok voltak, mert az 1946. júniusi Jegyzőkönyv tanúsága szerint akkor a KALÁSZ eredményesen működött a faluban. A Kongregáció elnöke 1947 nyarától az újon-nan Kunágotára jött Singer Ferenc segédlelkész lett. Helyiségük azonban nem volt, mert az egyházközségi kultúrházat még márciusban lefoglalta a MADISZ.²⁰²

Hamvas püspök 1947. január 30-án intézett köriratot egyházmegyéje plébániáihoz, amelyben az iránt érdeklődött, milyen egyesületek működnek az egyházközség területén.²⁰³ A

SzCsPL anyagában válaszként mindössze három plébánia visszajelzése lelhető fel. Boris Ist-ván szeged-röszkei plébános arról számolt be, hogy a Credo ifjúsági csoport Röszkén 30, Fe-keteszélen pedig 20 taggal működik, ez viszont eredetileg 1937-46 közt a KALOT egyesülete volt; az Egyházközségi Lánycsoport (azelőtt KALÁSZ) 1938 óta működik állandóan, jelenleg 45 taggal. Vezetője Heim Mária tanítónő, aki többször is vezetőképző tanfolyamon részt. 20-25 fős tagsága van az 1930-ban alakult Mária-leányoknak, v. más néven Fehérleányoknak.

Szeged-Alsóközponton Farsang László segédlelkész jelentése szerint Szívgárda egyesület működött 50 taggal, és egyházközségi lánycsoport 20 taggal. „Működésükben zavaró körül-mény nincs.”²⁰⁴ Ezt a tényt az alsóközpontiak feltehetően volt plébánosuk, a kommunista társutassá vált Balogh páter befolyásának is köszönhették.²⁰⁵

Kerkai Jenő 1947. ápr. 5-én így írt az Uruguayban tartózkodó Nagy Töhötömnek, az en-gedélyeztetés reménytelen helyzetében lévő KAPSZ-ra is utalva: „Mi azonban nem sírunk!

Minden elképzelhető név alatt minden munkát folytatunk tovább. Egyik helyen ’Egyházközségi Legénycsoport’ vagyunk, másutt ’Független Ifjúság’, ismét másutt ’Ifjúsági Crédo’, a domini-kánusok egy szentegylete, vagyunk egész vidékeken mint énekkar, mint állandó műkedvelő színjátszók, ismét másutt sportegylet, footballcsapat. Ismét más helyen név és engedély nélkül vagyunk és hetente gyűlésezünk.” Balogh Margit történész szerint a levél kissé megszépítette a valóságot,²⁰⁶ pedig a korábban (teljesség igénye nélkül) felsorolt példákból is kitűnik, hogy a legtöbb helyi KALOT – és KALÁSZ is – valóban minden lehetőséget és „címkét” kihasz-nált a továbbélésre. Más nézőpontból természetesen felvethető a kérdés, hogy korábbi moz-gásterükhöz képest mennyire tudtak nyilvánosan is aktívak maradni ezek a csoportok. Még a legszűkebb értelemben vett „hitbuzgalmi” tevékenységre szorítkozók sem húzódtak vissza teljesen: a zárt helyen való imádságos együttlét mellett (ld. falumanrézák) a feltűnés nélkül végzett karitászmunka is jellemző volt, és adott esetben ugyanolyan bátorságot kívánt meg, mint az üldözőkkel történő tettleges szembeszegülés. Előbbire a legszemléletesebb példát Wagner Ilona Viktória szerzetesnővér közösségei adták a váci egyházmegyéhez tartozó Szeg-váron, utóbbira pedig Mezőkovácsháza KALOT-legényei.

Wagner Ilona²⁰⁷ a Slachta Margit²⁰⁸ által alapított Szociális Testvérek Társaságának volt tagja, amely 1928-ban Szegváron is megtelepedett. A „szürke testvérek” nemcsak az anya- és csecsemővédelmet tekintették szívügyüknek; a háztartási és gazdálkodási ismeretek megtaní-tására a kisvárosban népfőiskolát is indítottak, és tanyai népmissziót szerveztek.²⁰⁹ Számukra természetes volt, hogy az 1930-ban alakult helyi Katolikus Leányegylet 3 tagozataként műkö-dő Boldog Margit- (15 éven felüliek), a Szt. Ágnes- és a Kis Szent Teréz-kör (kisebb leányok) gondozását is vállalják. 1946. március 8-án szegvári házukat példátlan atrocitás érte:

kommu-nista agitátorok által felheccelt, husángokkal-csákányokkal felfegyverkezett helybeli ONCSA-telepiek²¹⁰ támadták meg a nővéreket. A plébániára is benyomultak, és valósággal halálra keresték a távollévő Dénes János hitoktatót, aki a KALOT népszerű helyi vezetője volt. A katolikus-ellenes pogrom több mint két évre szinte teljesen megbénította az egyházkö-zségi életet. Az elűzött szociális testvérek többé nem tértek vissza Szegvárra, házukat felszá-molták, és a szervita nővéreknek adták át. Ebben a helyzetben Wagner Viktória, aki zöldkeresztes védőnői képesítéssel is rendelkezett, egy rendtársával együtt úgy döntött, hogy mégis marad: már a háború után előbb „magánvállalkozásban”, 1948 elejétől pedig egyházha-tósági jóváhagyással az ifjúsági munkát vette kezébe. Emberfeletti munkát vállalt: a helyi szülőotthon ellátása és a védőnői teendők mellett vezetők híján őrá hárult a kisvárosban mű-ködő KALÁSZ, KLOSZ, és Dolgozó Leányok egyesületének irányítása, de ezt kihívásnak

In document Katolikus kisközösségek és bázisközösségek Csongrád megyében 1946 és 1980 közt, a pártállam és a hivatalos egyház vonatkozási keretében (Pldal 46-55)