1967. február 8-án a CSMRFK III/III-as alosztályának munkatársa, Nagy Ferenc százados egy magyarországi alapítású, és az 1950-es betiltás után titokban szintén tovább működő szer-zetes típusú világi női rendről nyitott előszer-zetes ellenőrző csoportdossziét, az addig begyűjtött adatokat és tapasztalatokat összegezve: a célszemélyek a jezsuita alapítású Jézus Szíve Néple-ányai Társasága(SJC) Csongrád megyében ill. Szegeden élő tagjai voltak.660 A dosszié első-sorban 4 idősebb, közösségben élő nővért, és egy fiatalabb tagot gyanúsított „rendszerellenes tevékenységgel”: György Jolán (sz. 1912) Móravároson szolgáló sekrestyést, aki azelőtt Ma-joros Máriával dolgozott; Babits Emese Máriát (sz. 1911), aki 1955. szeptemberében a Fejér megyei Kálozról került kántornak a Szent József templomhoz, Egedi Margit (1903) volt ad-minisztrátort, Márton Piroska (sz. 1920) kántort, korábban tanárnőt, és az 1958-ban titokban felavatott Dömök Piroskát (sz. 1938), a szegedi szemészeti klinika ápolónőjét.661 A belügyi szervek ekkorra térképezték fel, jórészt lehallgatás útján, hogy a Csongrád megye, ill. Szeged területén 1924-ben megtelepedett (4 taggal indult)662 Jézus Szíve Népleányai Társasága elne-vezésű „szerzetesrend” volt tagjainak sikerült olyan körülményeket kialakítaniuk, ami biztosí-totta számukra a rendi előírásoknak megfelelő életmód folytatását, volt jezsuita szerzetesek bevonásával rendszeres lelkigyakorlatokat tartanak a rend egyes tagjainak magánlakásán (1966. márciusában P. Csávossy volt tartományfőnök tartott 3 napos rekollekciót), és aktív tevékenységet fejtenek ki a rendi utánpótlás biztosítása érdekében, sőt fiatal rendtagokat segí-tenek nyugatra kiszökni. A fentieken kívül a III/III-as osztálynak Csongrád megye területén még mintegy 12 SJC-tagnak sikerült nyomára bukkannia, de a nevükön kívül szinte semmi mást nem tudtak róluk.”663
A hatóság embereit módfelett frusztrálta, hogy az illegalitásban működő világi rend sze-gedi működése mintegy 8 éven át gyakorlatilag észrevétlen maradt számukra. Pedig „Magdi”
fedőnevű ügynökük, aki néhány évig Majoros Mária csoportjait is figyelte, korábban tagja volt a Népleányoknak. Ám még az 1950-es feloszlatáskor elhagyta a SJC-t, és ügynökként való visszatérése után társai már nem fogadták volna bizalommal – legalábbis megbízói ettől
tartottak –, ezért inkább az UNUM szegedi tagjainak megfigyelésére tervezték átirányítani.
Volt rendtársairól az utolsó használható jelentést 1958-ban adta.664 A lelkiségi profil egyik esszenciális elemére világít rá „Magdi” egyik megjegyzése: „…alapító tagoktól hallottam, hogy P. Bíró a legnagyobb erőfeszítéssel küzdött az elapácosodás (sic!) ellen. Színes ruhák-ban és a kor divatjának megfelelően képzelte el a Népleányokat. A mosolygós arcokat kedvel-te és kérkedvel-te, hogy soha se legyenek ecekedvel-tet áruló ábrázatúak.”665
Az ezután bekövetkező információhiányt az állambiztonság azzal próbálta magyarázni, hogy a Fekete Hollók és más papi személyek ügyében „alkalmazott realizálások” hatására a JSZN tagjai „még mélyebb illegalitásba vonultak.”666 Valóban így volt, de ezt leszámítva is az iratok tanúsága szerint úgy tűnik, hogy a BM elsősorban a férfi szerzetesrendekre, s ezen be-lül is a legveszélyesebbnek tartott jezsuiták megfigyelésére állította rá egyházi informátori kapacitásának legjavát; a többségében plébániai kisegítőként, káplánként dolgozó, tehát „köz-szereplő” szerzetesek ráadásul sokkal inkább előtérben voltak, mint a továbbra is zárt közös-ségi életformát folytatni próbáló női rendtagok. Nem csoda hát, ha utóbbiak jórészt kimaradtak a hatósági akciókból – kivéve, ha hitoktatóként, sekrestyésként, vagy kórusveze-tőként helyezkedtek el. A kivételek közt is kivétel Babits Emese, aki 1955-től a rendőri akci-ók ellenére is két évtizedig, magas színvonalon vezethette a jezsuita templom énekkarát.
Bozsó Julianna SJC, a szegedi Népleányok életúttörténetének kutatója „Szeged egyik legmu-zikálisabb zenészeként” jellemzi, aki komoly zeneműveket is el tudott játszani.667 1967 tava-szától aztán a szegedi állambiztonság gőzerővel igyekezett behozni lemaradását, szinte minden elképzelhető operatív eszközt bevetettek az „Imádkozók” és kapcsolatrendszerük tel-jes felderítésére: kiszélesítették a K-ellenőrzést, további ügynököket tanulmányoztak beszer-vezésre, titkos házkutatásokat hajtottak végre; 1967. július 14-én az „Orgona” fedőnéven nyilvántartott Babitshoz beszerelték a 3/e rendszabályt, megszervezték az ő és néhány társa külső figyelését (a teleobjektíves fényképezőgép mellett még egy filmfelvevőt is csatasorba állítva), környezettanulmányt készítettek róla, lakásáról pedig alaprajzot; egyes nővérek mun-kahelyein társadalmi kapcsolatokat kerestek, és nem utolsósorban felvették a kapcsolatot a budapesti, szombathelyi és veszprémi társszervekkel, mivel a SJC-nak, mint országos mozga-lomnak, elsősorban e helyeken voltak még közösségei.668
„Szigeti” ügynök információi szerint a Társaság nővéreinek többsége Szeged-Móravárosban egy bérelt házban lakott együtt (külön lakása volt Babits Emesének és Márton Piroskának). Fő pártfogójuk Inczédi László móravárosi plébános, „akinél minden a rendszer által üldözött pap, szerzetes vagy szerzetesnő menedéket talál.” Néhányuknak volt „civil”
munkahelye, a többiek háziipari bedolgozó munkából tartották fenn magukat: munkaadójuk a
budapesti Solidaritas Háziipari Szövetkezet669 volt, amelynek a kész terméket postán szállítot-ták fel. Szigorúan tartotszállítot-ták esküjüket, mindennap hallgattak misét, elmélkedtek.670 Lelkigya-korlatokat nemcsak a jezsuiták tartottak nekik a közös otthonban, rendszeres lelkivezető és
„tanácsadó” volt még Katona Nándor, Havass Géza, vagy Uhrin György püspöki szertartó.671 Évente több alkalommal szegedi vizitáción jelentek meg a rendi vezetők, köztük az 1956-1959 közt börtönbüntetést szenvedett Kern Margit generális főnöknő is.672 A szegedi Népleá-nyok tevékenységük során igyekeztek különféle jezsuita szellemű könyveket gyűjteni, illetve azokat sokszorosítani, és tagjaik között terjeszteni. Írásos anyagaik nagy része tartalmilag a szerzetesi élettel foglalkozott és a Társaság tagjainak továbbképzését, illetve új tagok meg-nyerését kívánta szolgálni. A rendi utánpótlás biztosítását és a kiválasztottak fogadalomra való előkészítését elsősorban Babits Emese vállalta magára, aki nemcsak a szegedi közösség, hanem a Csongrád megyei Népleányok vezetőjének is számított. Az ifjúsági munkában már szerzett tapasztalatot: 1936-tól újoncként Szegeden a Dolgozó Leányok Szövetségét is szer-vezte.673 De katekézis és közös imádkozás céljából is fogadott egyetemistákat, középiskolá-sokat Földvári utcai lakásán, amely mintegy központként is funkcionált: több szamizdat anyagot itt gépeltek le, itt hallgatták a Szabad Európa Rádión kívül a Vatikáni Rádió adásait is. Babitson kívül György Jolán, Egedi Margit és Márton Piroska fogadtak lakásukon vallásos fiatalokat, lehetővé téve részükre a rendi élet követelményeit tartalmazó könyveik áttanulmá-nyozását.674 Dr. Horváth Erzsébet, a JATE kémiaoktatója, s szintén a Társaság tagja (aki több mint egy évtizeddel előbb diákjai személyében a szeged-alsóvárosi ferences ifjúsági harmadrend tagjait is patronálta), rendszeres kurzusokon filozófiát, Márton Piroska pedig eti-kát tanított nekik.675 Az emberhalászat során a „külsősök” közül leginkább egy gimnáziumi tanárnő volt Babits Emese segítségére, ahogy azt a 3/e rendszabályon keresztül hallgatózó nyomozók megállapították: „…Az általunk eddig még nem ismert tanárnő szavaiból az derül ki, ahol tanít, vallási nevelés szempontjából foglalkozik a hallgatóival, és akiknél eredményt ér el, azokat BE-nek676 ajánlja további foglalkozásra…1967. október végén pl. 3 egyetemista hallgatót ajánlott BE-nek, a középiskolában foglalkozott velük, majd miután egyetemre kerül-tek, hozzá visszatértek. BE. meghatározta, hogy az említett egyetemi hallgatókat megismeré-sük után az énekkarba fogja bevezetni, ahol fog velük foglalkozni. Lakására…fiúk és lányok járnak vegyesen, akiket kisebb-nagyobb anyagi gondjaikon is átsegít, ugyanakkor D[ömök]
P[iroská]-val együtt meghatározták ezen fiatalok nevelési tematikáját. Pl. Ki milyen vallási fokon áll, milyen könyvet kell a kezébe adni, hogy elolvassa, másoknál milyen tartalmú jegy-zeteket, amelyek már mélyebben vallásosak, egyes személyeknél pedig az énekkarba való de-legálást határozták meg.”677 Természetesen Emese nővér a Dáni utcai kórus tagjait is biztatta,
hogy csoport- vagy évfolyamtársaik, osztálytársaik közt kutassák fel azokat, akik vallásos családból származnak és fogékonynak mutatkoznak hitük további elmélyítésére. A szegedi Zenekonzervatórium egyes tanáraival szintén kapcsolatot épített ki, hogy alkalmasnak látszó tanítványaikat hozzá küldjék.678 A nem Solidaritas-bedolgozói munkát végző rendtagok mun-kahelyeiket tekintették missziós területnek: Babits Emese legaktívabb „jobbkeze” az 1958-ban felavatott Dömök Piroska volt, aki a szemészeti klinikán „foglalkozott két kislánnyal”, akiket alkalmasnak tartott, hogy a közösségükhöz tartozzanak: „vitatkozott velük, szóban meggyőzte őket, majd vallási jellegű könyvet adott át nekik elolvasásra.” Albérleti lakótársa, Sz. K. viszont nem szívesen vette a vele való foglalkozást.679
Az utánpótlás felkutatásának, vagy csupán az egyik hittanos közösségbe való bevonásnak a terepéül kínálkozott még egy másik pasztorációs tevékenység: a családok látogatása. Külö-nösen két időszak volt kihasznált: közvetlenül karácsony előtt, amikor a családoknál a szintén jezsuita indíttatású „Szent Család szállást keres” ájtatosságot tartották – erre a család általában az ismerősöket, közeli rokonságot is összehívta – vagy a nagyböjt, amikor egy-egy család a lakásán rendezett keresztút-járást (amennyiben a templomba óvatosságból nem akartak el-menni). Ezeken az alkalmakon 1-1 Népleány-rendtag volt az előimádkozó.680
A hittanos közösség és „az énekkarba való delegálás”, mint fokozatok után Emese nővér már egyénileg, és levelezésének tanúsága szerint igen szigorúan kezdett el foglalkozni a fel-avatásra várókkal: szinte minden szabadidejüket beosztotta. Hogy a feltűnést minél inkább elkerüljék, a jelöltek üdülésnek „álcázott” tanfolyamra mentek Mátrakeresztúrra egy villába, amely két egykori népleány, Nagy Cecília és Himmer Margit tulajdonában volt. A már felava-tott rendtagok is nyaranként itt végezték 3-4 napos továbbképzésüket.681 Babits Emese ered-ményességét mutatta, hogy a megyében 1964 és 1967 közt mintegy 3-4 fő, 20-28 év közötti jelölt tett esküt és lett a Társaság tagja. Bozsó Júlia SJC adatai szerint a szétszóratás idején Dömök Piroskán kívül a következők csatlakoztak: Horváth Erzsébet (1960), Paluska Olga (1958), Dancs Teréz (1967), Nagy Klára (1972), Óváry Zita (1967), Ragó Mária (1965?).682 Egyedül az Emese nővér lakásán hittanos csoportként (ahogy ő fogalmazott, „a marxista ne-velést ellensúlyozni kell ezeknél a gyerekeknél” de a reménybeli cél azért a rendi utánpótlás biztosítása volt) összegyűltek közt 7-en voltak TTK-sok, 4 fő zenekonzervatóriumi hallgató, 3 gimnáziumi és 2 technikumi tanuló, 5 orvostanhallgató, 4-en a jogi kar, 3-an pedig a teológiai főiskola hallgatói, azaz kispapok.683
Mivel Csongrád megyében csak Hódmezővásárhelyen volt a SJC-nak rendháza, Babits Emese tervbe vette további ún. „mini rendházak”, azaz 3-4 rendtag együttlétére alkalmassá tett családi házak vásárlását (Hódmezővásárhelyen a Dózsa utcában), vagy felépítését
(Szege-den). Az ifjúságpasztorációs módszereket összefoglaló III/III-as jelentésben erről a következő olvasható: „Ehhez is felhasználja a befolyása alá került fiatalokat. Rábeszélése alapján azok társasház építkezésbe, vagy öröklakás vásárlásba kezdenek, s amikor anyagi képességeiket ez meghaladja, BE. kölcsönt nyújt, vagy egyszerűen közli, hogy az igénylő építtető helyett kifizeti a költséget és a lakás az övé lesz. 1967. nov. elején erre beszélt rá egy Laci nevű személyt, aki, mint ahogy az anyagokból kitűnik, a TTK-n dolgozik .”684 Bozsó Júlia szerint csupán arról volt szó, hogy a katolikus középiskolákban tanulók közül sokat támogattak havi rendszeres-séggel a nővérek, vagy éppen házasságkötés előtt álló fiatalokat kamatmentes kölcsönnel se-gítettek a lakáshoz jutásban (pl. egy ma 8 gyermekes családot). A már felavatott rendtagok esetében is csak az derült ki a kihallgatások idején, hogy keresetükből adakoztak egy házvá-sárlás, vagy építkezés céljaira, de egészében sosem finanszírozták, a csak „befolyás alá került fiatalok” meg végképp nem.685 Ha így lett volna, Babits Emese aligha úszhatta volna meg pénz-, vagy felfüggesztett börtönbüntetés nélkül.
Röviden érdemes kitérni még a hódmezővásárhelyi szálra. A hatóság joggal gondolhatta, hogy a városban lévő volt rendház, vagy a hódmezővásárhelyi rendtagok, György Jolán, Badalik Ilona stb. személye miatt a Társaság szegedi közösségének kapcsolata van a Majoros Mária vezette „illegációkkal”. A nyomozás azonban csak annyit tudott ez esetben is megálla-pítani, hogy Prohászka Margit – akinek a lakásába szintén beszerelt 3/e rendszabály útján szerezték az információkat – baráti kapcsolatban áll Dömök Piroskával: ismerik egymás tevé-kenységét, sőt a fiatalokkal is szinte azonos módon foglalkoznak, továbbá Dömök is rendsze-resen felkeresi a Majoros-féle csoportok lelkivezetői közül Németh János SJ-t, és Sorok János SVD-t. A lehallgatási anyagból kiderült, hogy Dömök Piroska egyszer Jugoszlávián keresztül már disszidált Olaszországba, ám az ottani jezsuiták előtt nem tudta hitelt érdemlően bizonyí-tani, hogy „apáca”, ezért visszatért Magyarországra. Vizsgálódásaikat végül a nyomozók kénytelenek voltak lezárni azzal, hogy „nem állapítható meg az, hogy a [Népleányok] tevé-kenységüket az „Apostolok” fn. csoportos üggyel összefüggésben, vagy tőlük elszigetelten végzik-e.”686
Ezt leszámítva a szegediek ügye a végkifejlet felé közeledett: az 1968. február 15-én ké-szült operatív terv értelmében felderítették Babits Emese egyetemi, főiskolai kapcsolatait:
különösen azokat a tanárokat és hallgatókat kutatták, akik a rend számára utánpótlásra, vagy hitoktatásra személyeket ajánlottak. A jezsuita templomi kórusba beépítették „Vajas” és „Ze-nész” ügynököket, és beszervezésre tanulmányozták a fiatal rendtagok közül Dömök Piroskát, Dancs Terézt, és SP-t. Június 6-án az ügy fontosságára való tekintettel csoportdossziét nyitot-tak a JSZN szegedi tagjaira. Július 2-án, egyesületi joggal való visszaélés vádjával őrizetbe
vették Babits Emesét, s házkutatást is tartottak nála, a Szt. József templom karzatán levő szek-rényben (számos Teilhard de Chardin-írást találva) valamint több rendtársánál. Végül őt és György Jolánt figyelmeztetésben részesítették, és rendőri felügyelet alá helyezték őket. Ba-bitsnál enyhítő körülmény volt idős kora (rendtársai jó része ellen is ezért nem indítottak eljá-rást), nem túl jó egészségi állapota és az, hogy „büntetlen előéletű, magatartása egyébként kifogástalan, ezért társadalmi veszélyessége csekély” volt. Rajtuk kívül rendőrhatósági fi-gyelmeztetésben részesült még hét népleány: Egedi Margit, Márton Piroska, Dömök Piroska, Dancs Teréz és Ragó Mária (utóbbi kettő a Megyei Posta alkalmazottja), Horváth Erzsébet, valamint a Babits Emesével kapcsolatot tartó, Kálozon élő Steklovits Sarolta. Valamennyiük munkahelye is értesítést kapott.687 A leszámolás országos volt, ezzel egy időben Veszprémben a „Zárkózottak” fn., Vas megyében, és Budapesten pedig a „Konspirálók” fn. nyomozás kere-tében számolták fel a Társaság ottani közösségeit.688 Fél év múlva Babits Emese és György Jolán REF-je megszűnt, és Emese nővér visszatérhetett a Dáni utcai kórus élére, ahol 1975-ig dolgozott, majd Kálózra távozott, az egyedül élő Steklovits Saroltához.689 Szegeden 1968 után abbamaradt a SJC rendi élet, az utánpótlás-nevelést azonban más helyeken szervezett lelki-gyakorlatokkal próbálták fenntartani. 1972-ben a Tolna megyei Majoson tartott összejövetelt az egyik (nem azonosítható) jelölt jelentette a rendőrségnek, mire olyan mérvű zaklatás vette kezdetét, hogy nemcsak a társasági képzés, hanem jóformán a puszta kapcsolattartás is lehe-tetlenné vált. Kern Margit főnöknő, azzal az indokkal, hogy "fiatal életeket nem lehet tönkre-tenni, ilyen meghurcoltatásoknak kitenni” ebben az évben le is állította a fiatalokkal való foglalkozást. Az ekkori jelöltek valamennyien férjhez mentek, családot alapítottak, és a civil életben boldogultak, de vallásukat továbbra is buzgón gyakorolták.690