4. Az 1952. évi III. törvény tárgyalási szerkezete
4.4.4 A tárgyaláselőkészítés, mint önálló perszakasz gondolata az
Névai László találó megállapítása szerint az előkészítés nem szoríthatja háttérbe magát a tárgyalást, és nem válhat előzetes tárgyalássá. A tárgyaláselőkészítés nem arra való, hogy már a tárgyalás előtt előzetes érdemi állásfoglalást vagy „előítéletet” alakítson ki a bíróban.587 1981-ben megjelent tanulmányában a tárgyalások elhalasztásának leggyakoribb okaként a bizonyításkiegészítés szükségességét jelöli meg. Erre azért van szükség, mert a bíróság a tárgyaláselőkészítés hiánya vagy fogyatékossága miatt nem volt képes koncentrálni a per anyagát, hogy a vitatott és bizonyításra szoruló tények már az első tárgyaláson rendelkezésre álljanak, elbírálhatók legyenek, és ehhez képest a törvény kívánalmai szerint egy tárgyaláson eldönthető legyen az ügy.588
Szilbereky Jenő 1955-ben elhangzott előadásában kifejti, hogy a polgári eljárás egymást követő cselekmények sorozata, mely szakaszokra tagolódik aszerint, hogy az eljárási cselekmény egy-egy részét, egy maghatározott eljárási cél jellemez, fog össze. Megállapítása szerint a tárgyalás előkészítése más jellegű, másképp szabályozott eljárási rész, ezért annak felismerhető eljárási szakasz volta.589 Különösen hangsúlyos tudományos álláspont ez röviddel az I. Ppn. által bevezetett tárgyaláselőkészítést követően, és jól jellemzi a hatálybalépést követő gyors szemléletváltást.
„Ha a tárgyalás előkészítését a polgári per önálló szakaszának tekintjük is, az előkészítés mégis szervesen kapcsolódik magához a tárgyaláshoz. Az előkészítés során a bírónak gondot kell fordítani arra, hogyan világítson meg és készítse elő mindazt, aminek a felkutatásával a tárgyaláson nem célszerű foglalkozni.”590 Révai Tibor ezzel azt állítja, hogy a tárgyaláselőkészítés akár önálló perszakasznak is tekinthető. A jogalkotó az I. Ppn.
módosításaival lényegében a keresetindítás és a tárgyalás közé egy új perszakaszt iktatott be.
Az egységes tárgyalási rendszer a tárgyaláselőkészítést a tárgyalást megelőző perszakaszra teszi. Varga Gyula 1971-es tanulmánya szerint azonban a gyakorlatban tárgyaláselőkészítés
586 Schleiffer Pál 1954. 91.
587 Névai László 1962a. 221.
588 Névai László 1981. 37.
589 Szilbereky Jenő 1956. 6.
590 Révai Tibor 1970. 670.
127 egyáltalán nincs, vagy csak korlátozott – a felek részvételét mellőző – előkészítés van, mely valójában az első tárgyaláson valósul meg.591
Boross József 1974-ben, a III. Ppn. hatálybalépését követően kiemeli, hogy a tárgyaláselőkészítést helyes elválasztani a keresetlevél megvizsgálásától, mely megelőzi, és a tárgyalástól, mely követi azt. Amennyiben ez nem történik meg, akkor ez alapot ad arra, hogy a tárgyaláselőkészítésre úgy lehessen tekinteni, mint a tárgyalási szakaszból egyes eljárási cselekmények kiemelése a megelőző perszakaszra.592 E tudományos álláspont szintén abba az irányba mutat, hogy a tárgyaláselőkészítés önálló perszakaszként is kezelhető.
Szilbereky Jenő 1977-ben megjelent véleménye szerint a tárgyaláselőkészítés továbbfejlesztésének körében rögzíteni kell, hogy a tárgyaláselőkészítés önálló perszakasz, a tárgyaláselőkészítés címet kell neki adni. Ez pedig nem érintené a tárgyalás egységét, általában kötelező lenne, és csupán annyit jelentene, hogy akkor lehet kitűzni a tárgyalást, ha megtörtént az előkészítés vagy az ügy nem igényel előkészítést.593
Az 1952-es Pp. újra-kodifikálásának jogirodalmában az 1980-as években megjelent a törvény szerkezetének felülvizsgálata. Farkas József 1984-ben a törvény felülvizsgálatával kapcsolatos tanulmányok egyikében azon véleményének ad hangot, mely szerint a tárgyaláselőkészítést alaposan felül kell vizsgálni. Az írásbeli előkészítést jogi képviselővel eljáró fél esetén megkövetelné, személyesen eljáró fél esetén pedig, ha a félnek nem okoz nagyobb nehézséget, szintén megkövetelné. Ezzel összefüggésben felülvizsgálná az egész tárgyalási rendszert. Azon véleményének szintén hangot ad, mely szerint nem biztosan volt jó döntés a percezúra eltörlése. Megvizsgálandónak tartja a perfelvételi határnap, illetve tárgyalás visszaállításának, továbbá, hogy a bírósági meghagyás eltörlésének és a mulasztási ítélet bevezetésének milyen hatásai lennének.594
Szilbereky Jenő szerint a törvény alapvető szerkezetét fenntartva szükséges annak módosítása, kisebb megreformálása. Véleménye szerint a második részben az elsőfokú eljárás körében a tárgyaláselőkészítést külön fejezetben kellene rendezni.595 Azzal együtt,
591 Varga Gyula: A felek közreműködési kötelezettségének fokozása a polgári perben. In: A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának actái. 13. köt., Budapest, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 1971. 177-178. (továbbiakban: Varga Gyula 1971).
592 Boross József 1974. 524.
593 Szilbereky Jenő 1977. 256.
594 Farkas József: A polgári peres eljárás átfogó újra-szabályozása. Magyar Jog, 1984/1. 45. (továbbiakban:
Farkas József 1984).
595 Szilbereky Jenő: Megjegyzések egy készülő törvénytervezet előkészítéséhez. (A polgári eljárás újraszabályozása). Magyar Jog, 1984/4. 295-296. (továbbiakban: Szilbereky Jenő 1984).
128 hogy a tárgyalás kettéosztásának mindig ellene volt, mert az lassítja az eljárást. A megoldást a tárgyaláson kívüli előkészítés keretében történő minél szélesebb cselekvési kör lehetővé tételében látja.596
Németh János szerint a tárgyaláselőkészítés az 1952-es Pp. hatálybalépése óta neuralgikus pont. A jogalkotó többszöri módosítási kísérleteit „változó vagy talán csökkenő szerencsével” elvégzett próbálkozásokként jellemzi. Véleménye szerint az új, egységes tárgyalási rendszer elméletben megfelelő ugyan, a nem megfelelő tárgyaláselőkészítés miatt azonban a gyakorlatban nem vált be, annak módosítása szükséges.597 Németh János előadásában elhangzottak szerint a tárgyaláselőkészítés gyakorlati hiányosságainak ellensúlyozására megoldást jelentene a tárgyalás megosztása, két időben és céljában elkülönülő ún. előkészítő és érdemi tárgyalásra, azonban ha a tényállás jellege vagy a bizonyítás szűk köre lehetővé teszi, ez az osztott rendszer mellőzhető lenne. Ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az előkészítő tárgyaláson iratváltás történne a felek között, az ezt követő érdemi tárgyaláson pedig sor kerülne a személyes meghallgatásra.598 Horváth János 1898-ben megjelent írásában amellett foglal állást, hogy egy esetleges újrakodifikálás esetén nem szükséges ismét bevezetni az osztott tárgyalási rendszert, elkülöníteni a perfelvételi vagy előkészítő tárgyalást. Az 1952-es Pp. szabályai ugyanis
„kiállták az idő próbáját” és azok kellően hajlékonyak, az előkészítés keretében a bíró így is megteheti, amit a Tc. idején a perfelvétel során megtehetett. Megítélése szerint az a fontos, hogy a joggyakorlat mennyire alkalmazza a perrend által felkínált lehetőségeket.599
Az 1952-es Pp. tárgyaláselőkészítésre vonatkozó rendelkezései a törvény hatálybalépése óta – a szocialista perjog időszaka alatt – jelentős változáson mentek keresztül. Kezdetben nem volt tárgyaláselőkészítés, illetve kizárólag a tárgyalás kitűzésében kimerült. Névai László 1981-ben megjelent tanulmányában azonban már kritikával illeti azon bírákat, akik még mindig úgy fogják fel, hogy a tárgyaláselőkészítés felesleges terhet ró rájuk. Véleménye éppen az ellenkező álláspontot erősíti, mely szerint a megfelelő előkészítés, összhangban a perrend nyújtotta „minden szükséges intézkedés” rendelkezéssel a tárgyalási határnapok feleslegessé válásával, a halasztások elmaradásával, munkamegtakarítással jár.600
596 Szilbereky Jenő 1984. 297.
597 Németh János: A polgári eljárásjog átfogó újraszabályozása a Magyar Népköztársaságban. In: Németh János (szerk.): Polgári eljárásjogi füzetek XIII. Gondolatok a Pp reformjához. Budapest, ELTE ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszék, 1985. 214-215.
598 Az előadást és az azt követő szakmai vitát röviden összegző szemlecikk a Magyar Jog hasábjain jelent meg:
Kiss Daisy: A tárgyalás és a pervezetés. Magyar Jog, 1986/2. 186.
599 Horváth János: Tárgyalás a polgári perben. Jogász Szövetségi Értekezések. 1. köt. 1989. 124.
600 Névai László 1981. 39.
129 Novák István szerint pedig az 1952-es Pp. módosításaival a tárgyaláselőkészítés körében létrehozott szinte korlátlan lehetőségek a gyakorlatban csak kivételesen érvényesülnek.
Véleménye szerint „a szabályozás jó, tökéletesen rugalmas, semmi különösebb kötöttséget nem jelent annak, aki élni akar vele.”601 A bírói gyakorlat azonban a lehetséges eszközök alkalmazását nem vette át, ezzel megbuktatva az egyébként célravezető, jóhatású törvényt.602