Az érdemleges tárgyalás előkészítése (194. §)

A bonyolultabb ügyeket az érdemleges(szóbeli) tárgyalás előtt, a tárgyalási időköz tartama alatt szükséges írásban előkészíteni. Ennek célja, hogy a felek és a bíróság már az érdemleges tárgyalást megelőzően kellő tájékoztatást kapjanak a felek nyilatkozatairól, kérelmeiről.⁴⁰⁴ További célja, hogy ezzel akadályozza meg a perrend a tárgyalás elhalasztását és elősegítse a perkoncentrációt.⁴⁰⁵ Ezáltal az előkészítés az ítélkezés pillanatát közelebb hozza a tényállás előterjesztéshez.⁴⁰⁶ Az írásbeli előkészítés két kulcsfogalom körül összpontosul, ezek a tájékoztatás és az előkészítő irat, melyek jelentése és indoka részben összekapcsolódik és az egész perrendet átható szóbeliség elvével, azzal összhangban nyerik el végső jelentésüket.

3.4.1.1 Az előkészítő iratok jellege

A tájékoztatásból következik, hogy ezen iratoknak nincs kötelező erejük. Arra szolgálnak, hogy a bíróságot és a másik felet előzetesen informálják, tájékoztassák. Indoka, hogy a perrend a szóbeliség elvének megerősítése érdekében a lehető legkisebb kötőerőt kívánja adni az írásbeliségnek és ezzel az iratoknak, nehogy a tárgyalás súlypontja az iratokra helyeződjön át.⁴⁰⁷ Podhorányi Gyula megállapítása szerint az előkészítő iratok előterjesztése nem kötelező, azok a felek kölcsönös informálására és a tárgyalás menetének biztosítására és gyorsabb lefolyására szolgálnak. A szóbeliség merev alkalmazását, és az előkészítő iratok háttérbe szorítását nem tartja célszerűnek. Álláspontja szerint az előkészítő iratok e fentebb

402 Fabinyi Tihamér 1931. 419.

403 Fabinyi Tihamér 1931. 419.

404 Gaár Vilmos 1911. 173.

405 Plósz Sándor 1902. 24.

406 Jancsó György- Meszlényi Artúr: A magyar polgári perrendtartás rendszeres kézikönyve. 2. köt., Budapest, Athenaeum, 1915. 1. (Néhai Jancsó György irodalmi hagyatékának felhasználásával írta Meszlény Artúr), (továbbiakban: Meszlényi Artúr 1915).

407 Tóth Károly 1923. 501.

91 írt célok mellett elősegítik a szóbeli tárgyalás koncentrációját, valamint fontos segédeszköz a tárgyalás anyagának írásba foglalására.⁴⁰⁸

Az előkészítő irat fogalomból következik – ahogy azt a perrend következetesen végig viszi az eljáráson –, hogy ezen iratok tartalma csak akkor vehető figyelembe a jogvita eldöntésénél, ha azokat a felek utóbb szóban is előadták.⁴⁰⁹ A szóbeliség elve nem engedi, hogy a felek az előkészítő iratok tartalmára hivatkozzanak, a perrend ezért ezt állítja fel általános szabályként (203. §). Ökröss Bálint szerint a szóbeli per alapja a szóbeli tárgyaláson előadottak, ehhez az irat csak előkészület, csak azt jelzi, hogy a felek mit kívánnak majd előadni.⁴¹⁰ A Tc. azonban tartalmaz kivételeket, ahol megengedi, sőt kifejezetten előírja az iratokra való hivatkozást⁴¹¹ (178. § 3. bekezdés).

Plósz Sándor felfogása szerint nem az előkészítő iratok vannak arra hivatva, hogy előkészítsék a pert, hanem a szavak, ezért az előkészítő iratok tartalma nem köti a feleket.⁴¹² Ezzel előáll az a helyzet, hogy a szó az írás fölött áll. Az iratok csak az értesítés, informálás eszközei, azok nem képezik a per anyagát, nem válnak periratokká.⁴¹³ Ezzel Plósz Sándor radikálisan a szóbeliség pártjára áll, a periratokban foglalt, ám szóban elő nem adott állításokat figyelmen kívül hagyhatónak tartja. Teszi ezt azért, mert a törvénycikk megalkotásával együtt kellett meghonosítani a szóbeliség elvét (a rendes peres eljárásban, hiszen a sommás eljárás már szóbeli volt) a peres eljárásban. 1883. évi jogászegyleti felszólalásában kifejtett véleménye szerint, ha a szóbeliségnek érvényt akarnak szerezni akkor „kényszert kell statuálni a szóbeli előadásra”. Éles kritikával illeti azokat, akik a francia perjogra hivatkoznak az ő álláspontjával szemben, tekintettel arra, hogy „ott a szóbeliség már gyökeret vert, nálunk meg kell még honosítani.”⁴¹⁴

Azt azonban Plósz Sándor is elismeri, hogy az írásbeliség teljes száműzése a perből lehetetlen. Szükséges az előkészítő iratok benyújtása, majd azok jegyzőkönyvhöz csatolása, valamint az előadottak utólagos jegyzőkönyvezése.⁴¹⁵ Ez az írásbeliség felhasználásának két módja, első a szóbeli tárgyalás írásbeli előkészítése, második az elmondottak utólagos írásba

408 Podhorányi Gyula: A törvénykezés reformja. Jogtudományi Közlöny, 1886/31. 249. (továbbiakban:

Podhorányi Gyula 1886).

409 Gaár Vilmos 1911. 173.

410 Ökröss Bálint 1880. 95-96.

411 Magyary Géza: A szóbeliség és közvetlenség alapelvei az uj polgári perrendtartásban. Jogtudományi Közlöny, 1912/40. 348-349. (továbbiakban: Magyary Géza 1912).

412 Plósz Sándor1883. 6.

413 Plósz Sándor1883. 6-7.

414 Plósz Sándor 1883. 8.

415 Plósz Sándor 1883. 9.

92 foglalása.⁴¹⁶ Ökröss Bálint szerint a jegyzőkönyvbe vétel megszünteti a szóbeliség ellen felhozott azon érvet, hogy a fél szóbeli előadásából származó jogai nyom nélkül eltűnnek.

Szükséges az írásbeli rögzítés, mert az eljárás további folyamára is kiható mozzanatok foglaltatnak a jegyzőkönyvbe.⁴¹⁷

Alföldy Ede szerint a „szóbeliség túlhajszolása” nyilvánul meg e rendelkezésekben. Érvelése szerint az előkészítő iratokat a felek nyilvánvalóan azért készítik, hogy a per során azok irányadók legyenek. Emellett az írásbeli nyilatkozatok nagyobb gondossággal és pontossággal készülnek, ezért pontosabban adják vissza a felek szándékát. Az egyes részletkérdések, számok, nevek, adatok kifejtésére vonatkozóan az írásbeli előadás sokkal célravezetőbb.⁴¹⁸ 1920-as cikkében megfogalmazott javaslata szerint a 203. § akként kell módosítani, hogy az előkészítő iratok tartalma megtartja a hatályát függetlenül attól, hogy a szóbeli tárgyaláson előadták-e, „ha azt a fél a beadását közvetlenül követő tárgyaláson vagy e tárgyalás előtt vissza nem vonta.”⁴¹⁹

Domján Lajos azonban éppen az ellenkező álláspontot képviseli. Érvei szerint, ha az előkészítő iratokban foglaltak nem kötik a feleket, a benne foglaltaknak nincs jelentőségük, ha nem adják elő szóban, illetve előterjesztésük elmulasztása csak az okozott költség megtérítését vonja maga után, ezért teljesen elhagyhatók, kihagyhatók a perrendből.⁴²⁰ Az előkészítő iratokban elkövetett „mulasztás” vagy az előkészítő iratok előterjesztésének elmulasztása az okozott költségek megtérítésének szankcióját vonja maga után, de az ügy érdemére kiható hátránnyal nem jár a félre nézve, „mulasztását” a szóbeli tárgyaláson helyrehozhatja.⁴²¹ A „mulasztás” egyetlen biztosítéka a költségviselés szankciója.⁴²² Ezt erősíti az is, hogy a perrend nem kötelezi a bíróságot, – bár lehetőséget ad –, hogy az előkészítő iratokat felhasználja (204. §). Gaár Vilmos érvelése szerint azonban a perrend szabályozási rendszeréből az következik, hogy a szóbeli tárgyalásnak előkészítettnek kell lennie, ennek egyik eleme, hogy a bíróság ismerje az előkészítő iratok tartalmát.⁴²³ A perrend nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a bíróság a tárgyalás előtt felhasználja-e az előkészítő

416 Térfi Gyula 1911. 220.

417Ökröss Bálint 1880. 114.

418 Alföldy Ede: A polgári perrendtartás egyszerűsítése. Jogtudományi Közlöny, 1920/15. [2.r.] 114.

(továbbiakban: Alföldy Ede 1920a).

419 Alföldy Ede 1920a. 114.

420Domján Lajos 1906.206.

421 Plósz Sándor 1902. 220.

422 Meszlényi Artúr 1915. 9.

423 Gaár Vilmos 1911. 173.

93 iratokat. Indoka, hogy a figyelembevétel vagy elolvasás a tanács minden tagjától vagy az elnöktől csak óhaj lenne, nem lehetne megfelelően szankcionálni.⁴²⁴

Az írásbeli előkészítés mindkét félre nézve elő van írva. A felperesi oldalon ennek elsődleges célja, hogy ha az idézőlevélben nem közölte a tényállításait és bizonyítékait, akkor itt tegye meg. Plósz Sándor és Gaár Vilmos fogalomhasználatát idézve, ha a felperes az idézőlevélben e „kötelességének” nem tett volna eleget, akkor itt pótolhatja a mulasztását.⁴²⁵ Ez a fogalomhasználat azonban véleményünk szerint következetlen, figyelembe véve a szerzők és a perrend szabályozási logikáját, – mely több helyen is kifejtésre került – amely szerint az előkészítő iratok nem bírnak kötelező erővel, azok előterjesztése csak segíti az eljárást, de nem szolgáltatnak peranyagot.

Pap József kritikája szerint a törvénycikk a szóbeliség túlhajszolása miatt kevés hangsúlyt fektet az írásbeliségre, ennek következménye, hogy az előkészítő iratok tartalmához a felek, és különösen a felperes, a keresetlevélhez nincs kötve.⁴²⁶ Szerinte az előkészítő iratoknak nagyobb figyelmet kell szánni. Érvelése szerint, ha a perrend részben figyelembe veszi az előkészítő iratokat⁴²⁷, akkor azokat egészben is figyelembe lehetne venni.⁴²⁸ Ezzel az iratokban foglaltakhoz bizonyos kötőerőt, kötöttséget írna elő. Érvelése szerint a pusztán költségviselés következményével járó szankcionálás nem elegendő, mert így előfordulhat az, hogy ha valaki vállalja a költségviselést, akkor teljesen előkészítetlenül kerül sor a szóbeli tárgyalásra.⁴²⁹ Mindezzel együtt a szóbeliség elvét nem kívánja csorbítani, és nem kívánja az írásbeliség erősödését, de a Tc. által elfoglalt szóbeliség-írásbeliség arányától eltérne, nem látja veszélyben ezáltal a szóbeliség elvét, mint Plósz Sándor.⁴³⁰ További érve, hogy a szóbeli előadás képezze az ítélet alapját egy fikció, hiszen a kereset, az ellenkérelem a felek kérelmei, nyilatkozatai írásba foglalandók és a jegyzőkönyvhöz melléklendők.⁴³¹ Véleményünk szerint a Tc. az előkészítő iratok perbeli szerepe tekintetében egy mérsékelt megoldást alkalmaz. Teljesen nem hagyja ki a perrendből, azonban a perszerkezettel összefüggésben azoknak a lehető legkisebb szerepet adja. Ennek a megoldásnak köszönhetően, – ahogy a fenti jogirodalom mutatja – mindkét oldalról kritika alá vonható.

Követelhető az előkészítő iratok teljes elhagyása vagy azok egyenesen perirattá történő

424 Térfi Gyula 1911. 222.

425 Plósz Sándor 1902. 217., Gaár Vilmos 1911. 174.

426 Pap József 1899. 63.

427 Lásd kifejezett előkészítő iratokra való hivatkozás megengedése (Tc. 178. §).

428 Pap József 1899. 103.

429 Pap József 1899. 102.

430 Pap József 1899. 98-104.

431 Pap József 1899. 103.

94 minősítése. Ez a mérsékelt megoldás véleményünk szerint helyes választás. Az írásbeli előkészítő irat szerkesztésével előtrébe kerülnek az írásbeliség előnyei, mint a részletesen kidolgozott és lényegre törő jogi érvelés kifejtése, azonban ezek csak a szóbeli előadással válnak élővé, így a perrend egyben vissza is szorítja az írásbeliséget, valamint megteremti a közvetlen szóbeli előadás lehetőségét a bíróság előtt.

3.4.1.2 Az előkészítő iratok száma és tartalma

A Tc. abból indul ki, hogy a keresetlevélen kívül egy alperesi előkészítő irat elegendő lesz.⁴³² Az előkészítés addig tart, amíg a felek nem közölték egymással mindazt, amit az érdemleges tárgyaláson elő kívánnak adni, azonban az érdemleges tárgyalás határnapjáig be kell érkezniük az előkészítő iratoknak.⁴³³ A Tc. rövid – 3 napos – határidőt enged a felperesnek a kitűző végzés kézhezvétele után, hogy az alperes ügyvédjével közölje az előkészítő iratát (194. §). Ezzel a rövid határidővel segíti a perrend a perelhúzás megakadályozását, hiszen a

„felperesnek már előbb is módjában volt, sőt keresetlevelében köteles lett volna a javára szolgáló tényállításokat és bizonyítékokat előadni.”⁴³⁴ E rendelkezéssel a rövid 30 napos előkészítés során így az alperesnek több ideje marad a válasziratának előterjesztésére. Ez azért is szükséges, mert perbebocsátkozása nem előkészítő irat, az nem tartalmazott tényállításokat, bizonyítékokat és indokolást sem.⁴³⁵ „A tárgyalási időköz első felében az alperes ügyvéde a felperesi ügyvédnek előkészitő iratot köteles kézbesiteni, amelyben a vele közölt kereseti tényállitásokra s bizonyitékokra nyilatkozik és egyszersmind saját tényállitásait és bizonyitékait, valamint netaláni uj kérelmeit közli” (195. §).

A Tc. hatálybalépésekor nem korlátozta az előkészítő iratok számát. Azonban a Tcn. azzal egészítette ki a Tc.-t, hogy az első körös iratváltást (felperesi keresetlevél, alperesi ellenkérelem) követően a felek további egy-egy előkészítő iratot terjeszthetnek elő, a bíróság kivételesen szükséges esetben kérelemre több előkészítő iratot engedélyezhet.⁴³⁶ A novella indokolása szerint azzal, hogy a Tc. nem korlátozta az előkészítő iratok számát sok esetben azok „szükségtelenül túltengtek” és ezzel feleslegesen megterhelték a bíróságot, valamint felesleges költségeket okoztak.⁴³⁷

432 Térfi Gyula 1911. 223.

433 Tóth Károly 1923. 502.

434 Gaár Vilmos 1911. 174.

435 Plósz Sándor 1902. 217.

436 Földes István-FehérváryJenő 1946. 133.

437 TérfiGyula (szerk.): A Polgári Perrendtartás Törvénye és Joggyakorlata. 7. kiad. 1. köt., Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1927. 443. (továbbiakban: Térfi Gyula 1927).

95 A tartalmukra vonatkozóan a Tc. eredeti szövege úgyszintén nem tartalmazott korlátozást.

Bár a 194. és 196. §-ok hatálybalépéskori szövege utalt ugyan a tartalomra (tényállítások, bizonyítékok, új kérelem), de a Tc. nem tiltotta az ezeken túlmutató tartalmat. Plósz Sándor szerint e rendelkezések eredeti célja, hogy az előkészítő iratok rövidek legyenek, ezért azok tartalmát a legszükségesebbre szorítja. Annak megakadályozására, hogy ezen iratok periratokká váljanak, a bíróság feladata a felesleges előadások költségviselés terhe melletti figyelmen kívül hagyása.⁴³⁸

A Te. 14. § azonban kimondta, hogy az előkészítő iratok csak tényállításokat, bizonyítékokat, az alkalmazandó jogszabályokra való utalást és kérelmeket tartalmazhatnak, mégpedig a lehető legrövidebben. A Te. miniszteri indokolása szerint az 1925-ös Tcn. általi módosítás ellenére az előkészítő iratok terjedelme a peranyagot áttekinthetetlenné teszi, a bíróságra azok elolvasása nagy munkaterhet ró.

A módosítással az eredeti Plósz Sándor által megfogalmazott célokat kívánták visszahozni, vagyis a rövid, áttekinthető periratokat, a jogi okfejtések kizárásával.⁴³⁹ Szankcióként bekerült a Tc.-be, hogy a nem megfelelő előkészítő iratért perköltség nem jár.⁴⁴⁰ Fodor Ármin véleménye szerint a Te. előkészítésének idejére a perjogi gyakorlat eltért az eredeti plószi céloktól. E módosításokkal ahelyett, hogy új alapokra fektetnék a Tc.-et a jogalkotó visszatér az eredeti Plósz Sándor által megalkotott elvekhez, különösen igaz ez a szóbeliség és az írásbeli előkészítés viszonyára.⁴⁴¹