4. Az 1952. évi III. törvény tárgyalási szerkezete
4.2 Az 1952. évi III. törvény kodifikációja
Az 1953. január 1. napján hatályba lépett 1952-es Pp. kodifikálása beleilleszkedett az egész jogrendszert átalakító nagyszabású szocialista jogalkotási, kodifikációs folyamatba. Már az Alkotmány (1949. évi XX. törvény) elfogadását megelőzően, illetve azt követően rövid időn
501 Móra Mihály: A polgári per lényegének kérdéséhez. Állam- és Jog, 1953/4. 47.
502 Lugosi József: A polgári (peres) eljárás és a polgári per. Jogtudományi Közlöny, 2012/2. 69. (továbbiakban:
Lugosi József 2012).
503 Schleiffer Pál: Egyéves az új polgári perrendtartás. Jogtudományi Közlöny, 1954/3. 90. (továbbiakban:
Schleiffer Pál 1954.)
112 belül a jogrendszer egészét érintő átalakítások történtek. A jogalkotó ekkor olyan gyors és egyszerű megoldást keresett, mely rövid idő alatt egy új polgári perrendtartás megalkotásához vezethet. E folyamat során a német-osztrák mintát követő Tc.-t kivonatolták, kihagyva belőle több feleslegesnek vélt rendelkezést és formalitást, ugyanakkor beleépítették a szocialista polgári perjog alapelveit.504 Kengyel Miklós szerint az 1952-es Pp. alapvonalaiban a Tc. felépítését követte. E hasonlóság ellenére azonban a per szerkezete lényeges változásokon ment keresztül. Ez pedig érintette az ehhez kapcsolódó mulasztás, pergátló kifogások, és az írásbeli előkészítés szabályozását is.505
Schleiffer Pál szerint „az a döntő politikai, gazdasági és társadalmi változás, amely hazánkban a felszabadulással végbement, a hatalmasabbnál hatalmasabb feladatok megvalósítását követelte meg. […] így jöttek létre a szocialista munkatempónak megfelelően nem évtizedek alatt, hanem legrövidebb időn belül az igazságügy körébe vágóan is a kiváló szocialista jogalkotások: mint az 1950. évi II. törvény, a Btá., az 1951.
évi 7. számú tvr., a Munka Törvénykönyve, az 1951. évi III. törvény a büntető perrendtartásról és mindezek betetőzéséül a folyó évi június hó 6-án kihirdetett 1952. évi III.
törvény a polgári perrendtartásról.”506
A jogalkotó a törvény megalkotása során – egyéb elvi jelentőségű újítások mellett– az osztott tárgyalási szerkezet alkalmazásáról áttért az egységes tárgyalási szerkezetre, vagyis a tárgyalást egységes folyamnak tekinti, az egyszerűsítés és a gyorsítás érdekében mellőzi a tárgyalás külön perfelvételi és érdemi részekre való bontását.507 Schleiffer Pál szerint a külön perfelvételi tárgyalás elhagyása az egyszerűbb perek tekintetében lényegesen elősegíti a pertartam rövidülését. A bíróság így már az első határnapon érdemben tárgyalhatja az ügyet.508 A törvény indokolása hangsúlyozza a váltás indokait, e szerint „a formalizmus kiküszöbölése végett – a szovjet példa nyomán – […] megszünteti a [Tc.-ben] alkalmazott vegyes rendszert, amely nemcsak túlzottan bonyolult szabályozásra vezetett, hanem az
504 Németh János: A polgári perjogunk fejlődése a felszabadulás óta. Magyar Jog, 1985/3-4. 290.
(továbbiakban: Németh János 1985).
505 Kengyel Miklós: Az ötvenéves Polgári perrendtartás – a törvény keletkezésétől a rendszerváltozásig. In:
Kengyel Miklós (szerk.): 50 éves a polgári perendtartás (tanulmánykötet). Pécs, Dialog Campus Kiadó, 2003.
100-101. (továbbiakban: Kengyel Miklós 2003).
506 Schleiffer Pál: Néhány szó a régi és az új Pp. létrejöttének körülményeiről. Jogtudományi Közlöny, 1952/7.
322.
507 Németh János 1985. 290.
508 Schleiffer Pál 1954. 90.
113 ügyek egy részében – a per folyamába beiktatott külön perfelvételi tárgyalással – a perek elintézését is merőben feleslegesen késleltette.”509
A tárgyalási szerkezetváltáshoz szintén hozzájárult a kor hazai ideológiája. E kodifikációs munkának (is) központi eleme volt a per időtartamának és formalizmusának csökkentése. A jogalkotó ekkor az egységes tárgyalási szerkezet bevezetésével kívánta ezt elérni. Gáspárdy László az 1952-es Pp. történelmi léptékkel mérhető érdemének nevezte, hogy a jogalkotó megszüntette a Tc. dichotóm (értsd: törvényszéki és járásbírósági eljárás kettőssége) szabályozását és a járásbírósági eljárást tette általánossá.510
A gyors jogalkotás következménye, hogy már a hatálybalépést követő évben módosítani kellett az elfogadott jogszabályt. Egy évnyi joggyakorlat ahhoz, hogy az összes eredményt, valamint hibát véglegesen lemérhessék, kevés, ahhoz azonban elég, hogy a gyakorlatban leginkább bevált rendelkezésekre és a legélesebben kiütköző hibákra rá lehessen mutatni.511 Schleiffer Pál 1954-ben megjelent cikkében – ellentétben a fentebb idézett kodifikációt méltató nézetével – már a perrendtartás hibáit, hiányosságait nem csekély részben azzal indokolja, hogy a törvényelőkészítés során sem a tervezet, sem a javaslat nem került szakemberek megfelelő körének véleményezése alá, csupán kisszámú szakember szerzett arról tudomást, és e vélemények sem részesültek kellő figyelemben.512 Névai László szerint néhány cikkben foglalt kritikai megjegyzéstől eltekintve a jogtudomány alig tett eleget a jogalkotás során a kritikai szerepének. A megfelelő számú szakembert nem vonták be és az előkészítő munkálatok nem voltak kellően széleskörűek.513
Az 1952-es Pp. újabb reformja sem váratott magára sokat, az elfogadást követő negyedik évben végbe is ment. Farkas József e reformmal kapcsolatban megjegyzi, hogy nem helyes rövid időn belül többször módosítani egy jogszabályt, mindemellett az eltelt négy év elegendő arra, hogy az eredmények mellett a hiányosságok szintén megmutatkozzanak.
Ezzel összefüggésben Farkas József kiemeli, hogy „azok az alapelvek, melyeken [az 1952-es Pp.] felépül, kétségtelenül hely1952-esek, de a részlet1952-es szabályozás sok kívánnivalót hagy maga után.”514 Kengyel Miklós megállapítása szerint egységesen szemlélve az 1952-es Pp.,
509 1952-es Pp. indokolás, a tárgyalás (133-164. §).
510 Gáspárdy László 1993. 59.
511 Schleiffer Pál 1954. 90.
512 Schleiffer Pál 1954. 90.
513 Névai László: A Pp reformjának kérdéséhez. Jogtudományi Közlöny, 1954/5. 190. (továbbiakban: Névai László 1954).
514 Farkas József: A polgári perrendtartás reformjáról. Jogtudományi Közlöny, 1957/4-6. 165.
114 az I. és II. Ppn. lezárta a közel tíz éves kodifikációs folyamatot, amely eredményeképpen az elkövetkező tizenöt évre egy használható polgári perrendtartást hozott létre a jogalkotó.515 A jogalkotást az vezérelte, hogy a Tc.-et minél gyorsabban hatályon kívül helyezzék és egy teljesen új, már szocialista elveken nyugvó perrendtartást hozzanak létre. A gyors kodifikáció eredményeképp azonban az 1952-es Pp.-t jelentős mértékben módosítani kellett az elfogadást követő években. A módosítások jelentős mértékben érintették az elsőfokú eljárást és ezáltal a tárgyalás szerkezetét is. E változások vizsgálatát és bemutatását a fejezet az egyes jogintézményeknél elvégzi. Mindemellett arról szintén szólni kell, hogy a perrendet nemcsak a hatálybalépést követően érték módosítások. A fejezet első részében vizsgált időszakban is négy novelláris és számtalan egyéb módosításon esett át. A későbbi, ideértve a rendszerváltozást követő módosításokat is, azonban könnyebben és jobban indokolhatók, sőt azok adott esetben szükségesek egy hosszú időn át hatályban lévő jogszabály esetén.