5. A 2016. évi CXXX. törvény tárgyalási szerkezete
5.2 A kodifikáció során megjelent alternatív tudományos nézetek
5.2.3 Összefoglaló gondolatok a kodifikáció során megjelenő alternatív
5.3.1.1 A jogállítás, tényállítás és a jogi érvelés a keresetlevélben
Az érvényesíteni kívánt jog előadása nélkül a pert nem lehet lefolytatni, hiszen a bíróságnak a felperesi jogállítás megalapozottságáról kell döntenie. A felperes tehát úgy véli, hogy az általa állított tények alapján őt az anyagi jog feljogosítja valamely igény támasztására és azt keresetével kívánja érvényesíteni.880 Az 1952-es Pp. szintén előírta az érvényesíteni kívánt jog megjelölését, azonban annak konkrét anyagi jogi jogszabály útján való megjelölését nem
877 Koncepció 2015. 12.
878 Koncepció 2015. 14.
879 Pákozdi Zita 2017. 350.
880 Éless Tamás – Parlagi Mátyás 2014. 355.
192 követelte meg, szemben a Pp.-vel.881 Zsitva Ágnes szerint az 1952-es Pp. elegendőnek tartotta, ha a keresetlevélben előadott tényekből és bizonyítékokból megállapítható („kiolvasható”) a jogállítás, ez viszont azzal a veszéllyel járhat, hogy más-más jogot tekint a kereset tárgyának a felperes, az alperes és a bíróság, így három különböző dimenzióban mozognak.882 A Pp. módosít ezen, a keresetlevélben a felperesnek kifejezetten meg kell jelölnie, hogy az alperessel szemben milyen alapon, mely jogát kívánja érvényesíteni. Az érvényesíteni kívánt jogot tehát nem az előadott tények tartalma alapján kell a bíróságnak (és az alperesnek) megállapítani.883 A bíróságnak és az alperesnek a felperes jogi minősítéséből kell meghatároznia az érvényesíteni kívánt jogot.884
A jogállítás lényegében a jogalap megjelölését jelenti, annak útján kell megtennie a felperesnek. Az Értelmező Rendelkezések szerint a jogalap az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza, és annak alapján az igény támasztására feljogosít [7. § (1) bekezdés 8. pont]. A Pp. azonban arról nem rendelkezik, hogy a jogszabályi rendelkezés megjelölése milyen módon történjen, ezért nem kizárt, hogy a felperes konkrét anyagi jogi paragrafus megjelölése helyett jogi műszavakkal adja azt elő.885 A jogállítást összeolvasva az érdemi döntés korlátaival [342. § (1) bekezdés], végső soron a felperes már itt meghatározza e korlátokat.
Wopera Zsuzsa szerint a jogalap kötelező megjelölése egyértelműen meghúzza annak a határát, hogy a fél a rendelkezési jogát hogyan kívánja gyakorolni, világos útmutatást ad a bíró számára.886 Ezzel a Pp. növeli a felperes felelősségét a kereset tárgyára vonatkozóan.
Wopera Zsuzsa előbbi gondolatához hozzáteszi, hogy a keresetlevélben a felperesi jogállítás megkövetelése nem azt jelenti, hogy a felperes a perfelvétel során ne változtathatná meg keresetét, de a bíróság mindig a felek által megjelölt jog keretein belül értékeli a jogvitát.887 Köblös Adél szintén kiemeli a jogcímhez kötöttség új szabályait, mellyel elkerülhető, hogy csupán a felperes tényállításai (illetve bizonyítékai) és a kérelme jelölje ki a jogvita kereteit és az abból levonható eltérő jogalap miatt a fél és a bíróság eltérő jogértelmezést végezzen.
881 Itt utalunk arra, hogy az 1952-es Pp. hatálya alatt is léteztek olyan jogirodalom álláspontok, melyek közeledtek a konkrét jogszabályhely megjelöléséhez. Lásd: Haupt Egon fentebb hivatkozott cikkeit, és a hivatkozott bírósági gyakorlatot.
882 Zsitva Ágnes 2017a. 254-256.
883 Zsitva Ágnes 2017a. 255.
884 Ébner Vilmos: Perindítás (XI. Fejezet). In: Varga István (szerk.): A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja. 1. köt. Budapest, HVG-Orac, 2018. 645. (továbbiakban: Ébner Vilmos 2018).
885 Ébner Vilmos 2018. 646.
886 Wopera Zsuzsa 2017c. 6.
887 Wopera Zsuzsa 2017c. 7.
193 Hivatkozik az érdemi döntés korlátainak szabályaira, így „ha a jogot állítani a jogalap megjelölésével lehet, akkor ez azt jelenti, hogy más jogalapon (jogcímen) megítélni a felperes keresetét [a Pp.] hatálya alatt nem lehet.”888 Ezzel véleménye szerint a hangsúly teljesen a jogalapra helyeződik át, a tények háttérbe szorulnak.889
E jogirodalmi érveket támasztja alá az a bírósági értelmezés, mely szerint az érvényesített jog a kiindulópontja és a határa az anyagi pervezetésnek és az érdemi döntésnek (PJD 2021.
13.).
Pákozdi Zita véleménye szerint a jogállítás és a jogalap megjelölése két különböző elem.
Míg az első a jogvita szempontjából releváns tényeken keresztül egy állított és ezáltal érvényesíteni kívánt jog megjelölését jelenti, addig a jogalap megjelölése egy konkrét anyagi jogi paragrafusra való hivatkozás.890
A jogállítás során nem elegendő csak a legszükségesebb jogilag releváns tények előadása, hanem a tényalapot úgy kell megjelölni, olyan mértékben kell annak eleget tenni, hogy egyértelműen meghatározható legyen az alperessel szemben érvényesíteni kívánt jog.891 Az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tények köre ügyenként változó, a konkrét jogtól, kereseti kérelemtől függ, hogy milyen tényeket és milyen terjedelemben kell a felperesnek a keresetlevélben előadnia (releváns tények) (BDT 2019.4108.). Lugosi József a tényállítások vonatkozásában megjegyzi, hogy a Pp. nem tartalmaz előírást arra vonatkozóan, hogy azt milyen részletességgel kell megtennie a felperesnek, a nyelvtani értelmezésből azonban úgy tűnik, hogy minden releváns tényt elő kell adnia, amely a kereset alapját képezheti, a jogalkotói cél és a jogpolitikai indok szintén ezt támasztja alá.892
Új elem a keresetlevélben a jogi érvelés megkövetelése.893 A Pp. elvárja a felperestől, hogy az általa felhozott tények és jog közötti konkrét összefüggésre mutasson rá. A jogi érvelés körében elvárás, hogy a felperes az állított jognak feleltesse meg (adaptálja) az állított tényállást, azaz mutasson rá, hogy a megjelölt jog anyagi jogi törvényi feltételeit állítása szerint az előadott mely konkrét tények, és miként valósítják meg.894 Zsitva Ágnes szerint
888 Köblös Adél 2017a. 24.
889 Köblös Adél 2017a. 25.
890 Pákozdi Zita 2016. 458-459., Pákozdi Zita e cikkében megjelent véleménye szerint a jogállítás mellett nem lenne szükséges a jog formális, jogszabályhely útján történő megjelölése. Elegendő lenne ezt lehetőségként megfogalmazni és a perfelvétel feladatává tenni – bírói közrehatás mellett – a jog pontos meghatározását.
891 Pákozdi Zita 2016. 459.
892 Lugosi József: A keresettel érvényesített jog. Magyar Jog, 2018/3. 147.
893 A jogi érvelés, vagyis az állított tények és jog közti összefüggésre való rámutatás nem új tartalmi elem, azonban annak konkrét kimondása és Pp.-beli paragrafus, pont szerinti megjelölése új elem.
894 Zsitva Ágnes 2017a. 257.
194
„a keresetlevélben előterjesztendő jogi érvelés szorosan kapcsolódik a jogállításhoz. Nem elegendő egy tényhalmazt előadni és mellé egy (vagy több) jogszabály helyet megjelölni keresettel érvényesíteni kívánt jogként. A felperesnek a megjelölt jogalap törvényi tényállási elemeire, az alkalmazandónak tartott jogi rendelkezésekre, a saját jogértelmezésére tekintettel jogilag le kell vezetnie, hogy az előadott konkrét tények miért és hogyan alapozzák meg a megjelölt jogot és kérelmet.”895 A felperes feladata e körben, hogy lényegében olyan érvelést adjon, mint a bíróság ítéletének jogi indoklása.896