4. Az 1952. évi III. törvény tárgyalási szerkezete
4.1 Az 1911. évi I. törvénycikk szocialista kritikája
A szocialista eljárásjog tudománya minden oldalról kritika tárgyává tette a Tc.-et. Jellemző volt ez főleg a kodifikációt körülvevő időszakban, egészen az 1960-as évekig. Ezt követően a tudomány inkább az 1952-es Pp. tapasztalataival és módosításaival volt elfoglalva. A kritikai hangok gyakran nem mentesek a kor ideológiájától. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy több olyan eljárásjogi megoldást, melyet helytelennek véltek egyszerűen a „burzsoá”
jelzővel illettek. Ettől fogva a megbélyegzett intézmény ellenkezőjének igazát próbálta bizonyítani a szocialista eljárásjog. A kritikák közül az elsőfokú eljárásra vonatkozókat
109 ismertetjük. Ezzel összefüggésben a legtöbb figyelmet a tárgyalási szerkezet, illetve a per létrejöttének kérdése, valamint a mulasztás szankcionálása kapta.
Móra Mihály a polgári per keletkezésének kérdését látja az egyik fontos sarokpontnak, melynek a per szerkezetére is kiható fontos gyakorlati következményei vannak.490 Véleménye szerint a Tc.-ben a keresetlevél benyújtásától a litis contestatioig tartó eljárást nem lehet pernek tekinteni, ennek következtében az peren kívüli eljárás.491 A burzsoá magyar perjogban uralkodó nézet volt, hogy a per az alperes érdemleges ellenkérelmével (perbebocsátkozás) jön létre, ezzel fejeződik be a peralapítás.492 Móra Mihály szerint a Tc.
azzal, hogy a perbebocsátkozásnak erőltetett módon perlétesítő jelleget tulajdonított egy mesterkélt, bonyolult konstrukcióba került.493 A keresetlevelet és a keresetet élesen elkülönítette, azonban azokat együtt szabályozta (Tc. 129. § és 129.§ 3. bekezdés). A keresetlevél (idézési kérelem), így a szóbeli tárgyaláson előadandó és peralapítási hatással felruházott keresetet „elburkolta”, és ezzel fokozta a rendszerbeli következetlenséget.494 Beck Salamon a Tc. e rendelkezéseinek vizsgálata során megállapítja, hogy a kereset akkor volt előterjesztettnek tekinthető, ha azt a felperes szóban is előadta, önmagában a keresetlevél benyújtása vagy a kereset jegyzőkönyvbe mondása nem volt elegendő.495 A Tc. szerint a keresetlevél benyújtásával még nincs per ezért, ha a bíróság már itt észlelt pergátló kifogást, akkor a keresetlevelet visszautasította, ha ezek később merültek fel, akkor a bíróság a perbebocsátkozás révén már a pert szüntette meg. A Tc. a visszautasítás mellett használta az elutasítás fogalmat, melyet az érdemi okból való hiány esetén alkalmazott.
Móra Mihály szerint ezek a fogalmi megkülönböztetések abból következtek, hogy a Tc. nem akart következetlen lenni saját szabályaival. A fogalmi sokféleség azonban véleménye szerint bonyolult nyelvezetet és szabályozást teremt.
Hasonlóan „bonyolult” szabályozásként értékeli a felperes elállásának perbebocsátkozás előtti és utáni eltérő szabályozását. A keresetlevél és a kereset elkülönítésével előálló helyzet miatt ahhoz, hogy a felperes elálljon a keresetétől (Tc. 186. §) előbb azt a tárgyaláson elő
490 Móra Mihály: A per létrejöttének kérdése a borzsoá polgári perrendtartás szerint. In: Schultheisz Emil (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának Évkönyve. Budapest, Tankönyvkiadó Vállalat, 1953. 88. (továbbiakban: Móra Mihály 1953).
491 Móra Mihály 1953. 89.
492 Móra Mihály 1953. 91.
493 Móra Mihály 1953. 92.
494 Móra Mihály 1953. 93.
495 Beck Salamon: A szóbeliség kérdéséhez. Jogtudományi Közlöny, 1951/6. 548. (továbbiakban: Beck Salamon 1951).
110 kell adnia, hiszen a keresetlevél és annak tartalma csak a kereset előzetes bejelentése.496 Beck Salamon szerint a Tc. nem mondta ki, de azt a helyzetet tartotta szem előtt, hogy ilyenkor a felperes a kereset szóbeli előadása helyett tesz elálló nyilatkozatot, de a
„perbebocsátkozás előtt” kifejezésbe belefér az is, hogy a kereset szóbeli előadása után, de az alperesi perbebocsátkozás előtt történik az elállás.497 Mindazonáltal megjegyezzük, hogy e hiátusra már a Tc. korabeli jogtudomány szintén felhívta a figyelmet.
Véleményünk szerint a fogalmi differenciáltság, tisztaság nem lehet kritika tárgya. A fogalmi egyszerűség vagy azonos fogalmak használata nem azonos viszonyokra (lásd visszautasítás, elutasítás) olyan mértékű egyszerűsítést és fogalmi zavart okoz, mely súlyos következményeket okozhat.
Móra Mihály szerint következetlen a Tc. indokolásának fogalomhasználata, mely szerint a
„perben” két kérdés merül fel, a per létrejöttének és az érdemének kérdése.498 Az, hogy egyáltalán létrejöhetett-e a per – van-e pergátló kifogás vagy akadály – ennek vizsgálata megelőzte az alperesi perbebocsátkozást vagyis a per létrejöttét, ezért ez valójában a per előkérdése. Ellentmondást hordozott magában, hogy a „per létrejötte” előtt is történt számos olyan eljárási cselekmény, melyhez processzuális következményeket fűzött a Tc. Szintén kritika tárgya a perindítás hatályainak beállta, tekintettel arra, hogy a per létrejötte előtt már beálltak annak hatályai. Móra Mihály rámutat arra, hogy ezzel a „per egy olyan intézmény, amely előbb megindul, hogy aztán később létrejöhessen, megszületett a születése előtt.”499 A megindulás és a létrejötte fogalmak elkülönítése csakúgy, mint a visszautasítás és az elutasítás Móra Mihály szerint mesterkélt és ellentmondásos, valamint bonyodalmat okoz.
Ezt a nézetét erősíti azzal, hogy további kritika alá veszi a Tc. 182. §-át, mely szerint pergátló kifogás esetén a pert meg kell szüntetni. Az érv itt szintén ugyanaz, miért lehet megszüntetni a pert, ha még nem jött létre, csupán megindult.500
Móra Mihály érveléséből kiolvasható, hogy szándékosan hibát keres a Tc.
fogalomrendszerében. A meglévő fogalmi különbségeket vagy bonyolultnak láttatja, vagy elmossa azok határait. Érvelésének alapja, hogy a perelőfeltételek és vizsgálatuk szintén a per tárgya. Ezzel alátámasztható az az alapvető különbség, mely Plósz Sándor és az ő nézete között van. A per megindulása és a létrejötte közti plószi dogmatikai, elméleti különbséget
496 Móra Mihály 1953. 93.
497 Beck Salamon 1951. 548.
498 Móra Mihály 1953. 90.
499 Móra Mihály 1953. 94.
500 Móra Mihály 1953. 95.
111 Móra Mihály nem akarja elismerni. A plószi gondolatokból kristálytisztán kirajzolódik, hogy a per létrejöttét egy folyamatnak tekinti, mely a keresetlevél (idézési kérelem) benyújtásától tart az alperesi érdemleges ellenkérelem előterjesztéséig. Ezzel szemben Móra Mihály szerint a per létrejötte nem lehet egy folyamat, hanem az egy statikus pont, a per vagy létezik vagy nem, e szempontból veti kritika alá a Tc.-et.
Az 1952-es Pp. szerint a per már a keresetlevél közlésével, a perindítás hatályainak beállásával létrejön (128. §). A kérdést ezzel azonban csak részben oldja meg. A perindítás hatályainak beálltát és a per létrejöttét egy időpontra teszi, azonban a pert keresetlevél benyújtása továbbra is csak megindítja (121. §). Móra Mihály a pert, mint egészet különböző személyek dinamikus cselekményeinek láncolataként írja le, melyben az első cselekmény a felperes keresete, ami elindítja a pert, az utolsó pedig a bíró jogerős ítélete, ami eldönti az ügyet, vagyis befejezi a pert.501
Támaszkodva Móra Mihály kritikai érvelésére az 1952-es Pp. szintén fenntartja a megindítás és a létrejövetel közti különbséget, azonban azokat időben egymáshoz közelebb hozza.
Végeredményben a korai szocialista eljárásjogtudomány rámutatott a Tc. (vélt) ellentmondásosságra, azonban az 1952-es Pp. megalkotása, az osztott tárgyalási szerkezet megszüntetése, a „per megindulása” és a „per létrejötte” (keletkezése) között húzódó fogalmi kettőséget nem szüntette meg.502
Schleiffer Pál kritikája szerint korábban a bíróság pedig nem alkalmazta a Tc. 204 § (tárgyaláselőkészítés) által adott lehetőséget, hogy az előkészítő iratok alapján a bíróság tanúkat, szakértőt idézzen, így a Tc. által alkalmazott külön perfelvételi tárgyalás következtében az első érdemleges tárgyalás valójában már a második tárgyalás volt, ahol nem történt egyéb, mint hogy a felek előadták, helyesebben előadottnak tekinteni kérték az előkészítő iratokat, a bíróság pedig az előkészítő iratokban foglaltaknak megfelelően bizonyítást rendelt el.503