A Tc. tárgyalási szerkezetének összegzése

A Tc. tárgyalási rendszere szerint az idézőlevél bírósághoz történő beadását, megvizsgálását és közlését, vagyis az idézést követően gyakorlatilag előkészítés nélkül a felek a perfelvételi tárgyaláson együttesen megjelennek és csak ez után következik a tényleges előkészítés,

477 Alföldy Ede 1920. 107-108.

478 Alföldy Ede 1920. 108.

102 amennyiben annak szükségessége vagy lehetősége fennáll. Ez az a pont, ahol a fentebb hivatkozott szerzők rámutattak egy hiátusra, mely az előzetesen közölt kereset szabad megváltoztathatósága és az ehhez kapcsolódó alperesi bizonytalanság. E körben arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az alperes úgy köteles az idézésre megjelenni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a szóbeli tárgyaláson a felperes szintén azt a keresetet adja elő, amit az idézésben közölt a bíróság. Ennek egyetlen lehetséges kiküszöbölése a szintén a kritikai szerzők által kívánt írásbeliség felé való elmozdulás, mely a plószi szerkezettől rendszeridegen és megbontaná a Tc. rendszerét.

Véleményünk szerint tekintettel arra, hogy az alperestől a perfelvételi tárgyaláson a pergátló kifosások felhozása és a perbebocsátkozás kijelentése elvárt perbeli cselekmény, a felperesi esetleges más kereset felhozása nem sérelmes az alperesre nézve. A perakadályokat a közölt vagy újonnan előadott kereset alapján rögtön elő tudja adni. Ezek előadása szintén elvárt, ha a közölt és az előadott kereset más perakadályok felhozását teszi szükségessé, azok hivatkozási szinten ismertek kell legyenek az alperes előtt. A perbebocsátkozás pedig nem egyéb, mint egy kijelentés, indokolás nélkül. Ezt meg tudja tenni akkor is, ha perfelvételi tárgyaláson szembesül először a keresettel.

Azzal, hogy a perfelvétel csak tárgyalásos úton folytatható le és az előkészítés ezt követően az érdemleges tárgyalás előtt zajlik a tárgyalási rendszerről valóban elmondható, hogy az osztott szerkezetű. Ezt azonban több oldalról is árnyalják bizonyos tényezők.

Egyrészről, hogy – követve a Tc. indokolását – a perrend kizárta mindazt a tárgyalásból, melynek tárgya nem tartozik oda. „Ahhoz, hogy a per lefolyhassék, előbb létre kell hozni. A perben ennélfogva két tényálladékkal találkozhatunk, t. i. a pernek és a perbevitt jognak a tényálladékával. A perben előforduló cselekmények ennélfogva szintén kétfélék, t. i. vagy a per létrehozására vagy pedig a per folytatására, az érdemre vonatkoznak.”⁴⁷⁹

„A szóbeli perbeszédek száma nincs megszabva, a tárgyalás addig tart, amíg az ügy kimerítve nincs. A perbeszédek tartalma formához nincs kötve, a tárgyalás végéig minden tényállítás és bizonyíték elődható.”⁴⁸⁰ Ezáltal a per, mint egységes egész jelentkezik, nem oszlik részekre.⁴⁸¹ „De ezzel egyszersmind előáll a veszély, hogy a tárgyalás megoldhatatlan gombolyaggá válik, a melynek fonalai kisiklanak a bíróság kezéből. Nem kisebb az a veszély sem, hogy a per anyaga nem lesz egy tárgyalás keretébe szorítható, halasztás halasztás után

479 Plósz Sándor 1902. 30.

480 Kovács Marcel 1911. 268.

481 Térfi Gyula 1911. 269.

103 következik és ezzel a szóbeliség és a közvetlenség előnyeinek nagy része is kárbavész. Az írásbeli előkészítés csak részben segít ezen a bajon. Ha az érdemleges tárgyalás sikerét biztosítani akarjuk, akkor abból ki kell zárni mindazt, a mi külön elintézhető, hogy a tárgyalás ne legyen túlterhelve az anyag által. A peranyag egy részének különválasztásával oda is kell hatni, hogy a bíróság helyesen oszthassa be munkaidejét és hogy a helytelen munkabeosztás ne vezessen halasztásokra.”⁴⁸²

E kizárás a perbebocsátkozás, mely a perfelvételi és az érdemleges tárgyalás közti cezúraként jelenik meg, és a per szempontjából is jelentős hatások fűződnek hozzá. A cezúra tulajdonképpen csak azt rögzíti, hogy a felek között jogvita van, tartalmi kérdéseket nem rögzít. Erre az érvelésre támaszkodva a perfelvételi tárgyalás még nem a szűk értelemben vett tárgyalás, annak csak az érdemleges tárgyalás tekinthető. A perfelvétel csak azért egészült ki a tárgyalás fogalommal, mert az szóbeli. Az érdemleges tárgyalás pedig a szinte korlátlan tényelőadás-változtatás jogával és az eventualitás elvének háttérbe szorításával önmagában magán hordozza a tárgyalás fogalmának ismérveit. Támaszkodva a feldolgozott tudományos irodalomra és az iménti indokolás érvelésére az szintén kiolvasható ezekből, hogy a „per tényálladéka”, vagyis a per létrehozása lényegében még nem tárgya a pernek, ezért van az elkülönítve, kizárva abból.

Másrészt azzal, hogy a Tc. csak a törvényszéki eljárásban alkalmazta a tárgyalási időközt, a Tc. a járásbírósági eljárásban kezdetektől fogva a vegyes szerkezetet követte.⁴⁸³ A perfelvételi tárgyalás és az érdemleges tárgyalás tartalma nem változott, de az időbeli egymásutániság miatt a percezúra ugyan tartalomban elválasztotta a szakokat, de időben nem. A Te. 1930-as módosítása a törvényszéki eljárásban nagyobb számban lehetővé tette az érdemleges tárgyalás egy határnapon való lefolytatását. Azonban, ha bárminemű előkészítés szükséges, mely azonnal nem végezhető el, akkor e lehetőség rögtön alkalmazhatatlanná válik. Ezzel a Te. a törvényszék előtti eljárást szintén a vegyes szerkezet irányába mozdította el.⁴⁸⁴

Harmadrészről érdekes dogmatikai felosztás, hogy – ha osztott tárgyalási szerkezetként jellemezzük a Tc.-t – akkor a tényleges tárgyaláselőkészítés a két tárgyalási szak között zajlik. Ezáltal két előkészítés van, egyszer a perfelvételi tárgyalás előkészítése, lásd idézési kérelem, annak bírói megvizsgálása, idézés, másodszor a perfelvételi tárgyalás után –

482 Plósz Sándor 1902. 30., Térfi Gyula 1911. 269.

483 Kengyel Miklós 1992. 62.

484 Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog, Budapest, Osiris, 2003. 224-225. (továbbiakban: Kengyel Miklós 2003a).

104 szükség esetén – az érdemleges tárgyalást megelőző iratváltás(ok) vagy maga a perfelvételi tárgyalás szintén csak előkészítés és maga a tárgyalás egységes. Ez az egységes tárgyalásra való hivatkozás megjelenik a Tc. tudományos irodalmában, sőt az indokolásában is. Ezzel a fentebb hivatkozott szerzők arra utalnak, hogy a tényállítások és a bizonyítás nincs megosztva az egyes szakok között, az mind az érdemleges tárgyalási szak része.⁴⁸⁵

E három tényezőből és a Tc. szerkezetének vizsgálatából levonhatjuk azt a következtetést is, hogy a Tc. tárgyalási szerkezete egységes, és abból ki van zárva a pergátló kifogások elintézése, mely önállóan a perfelvételi tárgyalás körében bírálandók el, illetve az írásbelileg előkészítendő, mindvégig figyelemmel a Tc. által hangsúlyozott szóbeliség elvére és ebből következően az előkészítő iratok körében elfoglalt álláspontjára.

A Tc. – a vizsgált tárgyalásszerkezettel összefüggésben – kevés számú módosítást élt meg, és azok egyike sem alakította át a Plósz Sándor által hosszú időn át megalkotott rendszert.

A leghangsúlyosabb módosítás e körben a Te. tárgyalási időköz elhagyását – szélesebb körben – lehetővé tevő újítása. A vizsgált tudományos érvek mentén mind a Tcn. mind a Te.

módosításairól elmondható, hogy azok mindvégig összhangban voltak az eredeti plószi gondolatokkal. Céljuk sokkal inkább a tudományos szinten kifejtett és ismert helyes alkalmazandóságra vonatkozó elvek kodifikálása volt, a félreértelmező gyakorlat megakadályozása érdekében.

A Tc. alapján azt a megállapítást tesszük, hogy annak tárgyalása egységes, ugyanakkor tárgyalási szerkezete osztott. Ezt kibontva az egységes tárgyalás alatt a fentiekben hivatkozottak alapján azt értjük, hogy abból a Tc. kizárta a per létrejöttének kérdését, azonban a tény és jogállításokat, valamint a bizonyítást nem különítette el, ezáltal az egységes tárgyalás lényegében a funkcionális egységet jelöli.

Az osztott szerkezet ezzel szemben véleményünk szerint azt jelenti, hogy a tárgyalás, mint a felek szóbeli, nyilvános, közvetlenül a bíróság előtt zajló ülése, mely a felek előadásainak a formális kereteit adja, két külön elnevezésű határnapon valósul meg. Az első perfelvételi tárgyalás, melynek tartalma – a plószi dogmatika szerint, mint láttuk nem tartozik a tárgyalás tartalmához – a peralapítás, formailag azonban tárgyaláson valósul meg, a második pedig az érdemleges tárgyalás, a tény- és jogállítások, a bizonyítási eljárás és a bíróság döntése. Ezt az érvelésünket támasztja alá Plósz Sándor ezirányú magyarázata, aki szerint „a tárgyalás a [Tc.] szerint egységes egész. A felek tényállításaikat és bizonyítékaikat akár egymással

485 Az érvelést lásd: Plósz Sándor 1902. 36-39.

105 összekötve, akár külön, a tárgyalás bármely szakában annak berekesztéséig előadhatják. […]

A bizonyítékok szabad mérlegelése mellett nincs merev határvonal tényelőadások és bizonyítás közt. Nemcsak a szorosan vett bizonyító eszközök tartalmaznak bizonyító okokat, hanem a felek előadásai is. Ehhez járul, hogy a tényállítások maguk is sokszor a bizonyítási eljárás folyamán lesznek tisztázva és felvilágosítva.”⁴⁸⁶

486 Plósz Sándor 1902. 35-36.

106