1
Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi Doktori Iskola Doktori Iskola vezetője: Prof. Dr. Jakab Éva
A tárgyalási szerkezet változásainak hatásai a polgári perben
PhD értekezés
Készítette: Dr. Bartha Bence
Témavezető: Dr. habil. Udvary Sándor
Kézirat lezárva: 2021. augusztus 9.
Budapest
2021
2
5
Tartalomjegyzék
Témavezetői ajánlás ... 3
Tartalomjegyzék ... 5
Rövidítések jegyzéke ... 11
Bevezetés ... 14
A kutatási téma kereteinek meghatározása ... 14
A téma fogalmi megalapozása ... 17
A kutatás tézisei ... 21
A kutatás módszerei... 23
Forráshasználat, feldolgozott források ... 25
1. A tárgyalás fogalmának és szerkezetének tudományos meghatározása ... 26
1.1 A tárgyalás fogalma ... 26
1.2 A tárgyalás jelentősége és rendeltetése ... 29
1.3 A tárgyalás szerkezete ... 31
1.3.1 Az egységes szerkezetű tárgyalás ... 31
1.3.2 Az osztott szerkezetű tárgyalás... 32
1.3.3 A vegyes szerkezetű tárgyalás ... 34
1.4 Következtetések a tárgyalási rendszerek tudományos osztályozásaiból ... 34
2. Nemzetközi kitekintés a főtárgyalási modellre (main hearing model)... 35
2.1 A perindítás, iratváltás (Pleadings stage) ... 36
2.2 Az előkészítés (Preparatory stage) ... 37
2.3 A főtárgyalás (Main hearing) ... 39
2.4 Principles of Transnational Civil Procedure ... 40
2.5 A skandináv főtárgyalási modellek ... 42
2.5.1 Norvégia ... 43
2.5.1.1 A keresetlevél ... 44
2.5.1.2 Az előkészítés ... 44
2.5.1.3 A főtárgyalás ... 47
6
2.5.2 Svédország ... 48
2.5.2.1 A keresetlevél ... 48
2.5.2.2 Az előkészítés ... 48
2.5.2.3 A főtárgyalás ... 49
2.5.3 Finnország ... 50
2.5.3.1 Az eljárás megindítása ... 52
2.5.3.2 Az előkészítés folytatása ... 53
2.5.3.3 A főtárgyalás ... 54
2.5.3.4 A finn reformokkal kapcsolatos tudományos értékelések... 55
2.6 A főtárgyalási modell jellemzői ... 57
3. Az 1911. évi I. törvénycikk tárgyalási rendszere ... 59
3.1 A törvénycikk kodifikációja ... 61
3.2 A peralapítás előkészítése ... 65
3.2.1 A keresetlevél (129. §)... 65
3.2.1.1 A keresetlevél idézés kibocsátását célzó szerepe ... 67
3.2.1.2 A keresetlevél előkészítést célzó szerepe ... 68
3.2.1.3 A keresetlevél és a kereset elkülönítésének kritikája ... 69
3.2.2 Az idézés (140. §) ... 70
3.2.2.1 A keresetlevél visszaadása kijavítás végett és az idézés kibocsátása nélkül hivatalból történő visszautasítása (140-141. §) ... 71
3.2.3 Felhívás a felpereshez keresetének előterjesztése iránt ... 72
3.3 A peralapítás – a perfelvétel ... 72
3.3.1 A kereset (129. § 3. bekezdés) ... 72
3.3.1.1 A kereset előadása ... 73
3.3.1.2 A kereset tartalma... 74
3.3.1.3 A mulasztási ítélet (440. §) ... 76
3.3.1.4 A pergátló kifogások (180. §), valamint azok tárgyalása és eldöntése (181-182. §) ... 77
3.3.2 Parancs az alpereshez nyilatkozásra ... 79
3.3.3 A perbebocsátkozás (185. §) ... 80
3.3.3.1 A perbebocsátkozás előadása és indokolása ... 80
7
3.3.3.2 A perbebocsátkozás, mint percezúra és egyéb hatásai ... 82
3.3.3.3 A perbebocsátkozás hatása a keresettől, illetve a pertől való elállásra (186-187. §) ... 83
3.3.3.4 A perbebocsátkozás hatása a keresetváltoztatásra (188. §) ... 87
3.4 A per lefolyása – az érdemleges tárgyalás (191. § - 255. §) ... 89
3.4.1 Az érdemleges tárgyalás előkészítése (194. §) ... 90
3.4.1.1 Az előkészítő iratok jellege ... 90
3.4.1.2 Az előkészítő iratok száma és tartalma ... 94
3.4.2 Az érdemleges tárgyalás ... 95
3.5 A járásbírósági eljárásban alkalmazandó eltérő szabályok ... 97
3.6 A Tc. tárgyalási szerkezete mellett és ellen felhozott jogirodalmi érvek ... 100
3.7 A Tc. tárgyalási szerkezetének összegzése ... 101
4. Az 1952. évi III. törvény tárgyalási szerkezete ... 106
4.1 Az 1911. évi I. törvénycikk szocialista kritikája ... 108
4.2 Az 1952. évi III. törvény kodifikációja ... 111
4.3 A keresetindítás ... 114
4.3.1 A keresetlevél (121. §)... 115
4.3.2 A kereset ... 115
4.3.3 A perindítás hatályainak beállta (128. §) ... 117
4.4 A tárgyaláselőkészítés (124. § – 130. §) ... 119
4.4.1 A keresetlevél megvizsgálása – az idézés kibocsátás nélküli elutasítás (130. §) 121 4.4.2 Az előkészítő intézkedések (124. §) ... 122
4.4.3 A tárgyalás kitűzése – idézés a per tárgyalására (125. §) ... 125
4.4.4 A tárgyaláselőkészítés, mint önálló perszakasz gondolata az eljárásjogtudományban ... 126
4.5 A tárgyalás ... 129
4.5.1 A tárgyalás menete (mozzanatai) ... 130
4.5.2 Az első tárgyalás – a szóváltás (136-139. §) ... 131
8
4.5.3 A rejtett cezúra... 133
4.5.4 Az első tárgyalás elmulasztásának következményei ... 134
4.5.4.1 Az első tárgyalás felperes általi elmulasztásának következményei ... 134
4.5.4.2 Az első tárgyalás alperes általi elmulasztásának következményei, a bírósági meghagyás (136. §) ... 135
4.5.5 A folytatólagos tárgyalás és előkészítése (141-144. §) ... 140
4.5.6 Az érdemi tárgyalás (141. §) ... 142
4.5.6.1 A keresetváltoztatás (146. §) ... 143
4.5.6.2 A viszontkereset (147. §) ... 146
4.6 Összefoglaló gondolatok a szocialista felfogás kapcsán ... 147
4.7 Az 1952. évi III. törvény tárgyalási szerkezetét érintő rendszerváltozást követő módosítások ... 150
4.7.1 A polgári perrendtartás továbbélése, a változatlan rendelkezések ... 150
4.7.2 A keresetindítás változásai ... 152
4.7.3 A tárgyaláselőkészítés változásai ... 155
4.7.3.1 Lépések az alperesi írásbeli ellenkérelem irányába [126. § (3) és (4) bekezdés] 155 4.7.3.2 A tárgyaláselőkészítés egyéb változásai ... 157
4.7.4 A tárgyalás változásai ... 157
4.7.4.1 Óvatos lépések a percezúra irányába [141. § (2) és (6) bekezdés] ... 159
4.7.4.2 A keresetváltoztatás szabályainak módosításai ... 161
4.7.5 A rendszerváltozást követő változásokból levonható következtetések ... 162
5. A 2016. évi CXXX. törvény tárgyalási szerkezete ... 164
5.1 A 2016. évi CXXX. törvény kodifikációja ... 168
5.2 A kodifikáció során megjelent alternatív tudományos nézetek ... 170
5.2.1 A perindítás ... 170
5.2.1.1 A keresetlevél ... 171
5.2.2 A tárgyalás ... 174
5.2.2.1 A perfelvétel ... 174 5.2.2.2 A perfelvétel előkészítése, a (kötelező) alperesi írásbeli ellenkérelem 175
9
5.2.2.3 A perfelvétel tartalma ... 177
5.2.2.4 A perfelvétel formája ... 179
5.2.2.5 A perfelvétel menete ... 180
5.2.2.6 A keresetváltoztatás kérdése ... 182
5.2.2.7 A mulasztási ítélet ... 183
5.2.2.8 A perfelvétel lezárása, a percezúra ... 184
5.2.2.9 Bizonyítási indítványok helye a tárgyalási szerkezetben ... 186
5.2.2.10 A főtárgyalás, a tulajdonképpeni érdemi tárgyalási szak ... 186
5.2.3 Összefoglaló gondolatok a kodifikáció során megjelenő alternatív álláspontokról ... 187
5.3 A perindítás ... 189
5.3.1 A keresetlevél ... 190
5.3.1.1 A jogállítás, tényállítás és a jogi érvelés a keresetlevélben ... 191
5.3.1.2 A kereseti kérelem a keresetlevélben ... 194
5.3.1.3 Bizonyítékok és a bizonyítási indítványok a keresetlevélben ... 196
5.3.1.4 A perfelvételre alkalmas keresetlevél ... 197
5.3.1.5 A megújult keresetlevélhez kapcsolódó szemléletváltás ... 199
5.4 A perfelvételi szak ... 201
5.4.1 Az írásbeli ellenkérelem ... 203
5.4.1.1 Az írásbeli ellenkérelem érdemi része ... 205
5.4.1.2 Az írásbeli ellenkérelem előterjesztésének elmaradásához fűződő szankció, a bírósági meghagyás ... 208
5.4.1.3 Az írásbeli ellenkérelem tárgyalási szerkezetben elfoglalt helye ... 209
5.4.2 A perfelvételi szak az írásbeli ellenkérelem előterjesztését követően, és annak lefolytatási módjai (187. – 193. §, 197. – 198. §) ... 213
5.4.2.1 A perfelvételi tárgyalás mellőzése ... 214
5.4.2.2 További írásbeli előkészítés a perfelvételi tárgyalás előtt ... 216
5.4.2.3 A perfelvételi tárgyalás (191. – 193. §) ... 218
5.4.3 Keresetváltoztatás a perfelvételi szakban (185. §) ... 220
5.4.4 A perfelvétel lezárása, a percezúra (194. §) ... 222
5.4.4.1 A perfelvétel kereteinek módosítása ... 225
5.4.5 Áttérés az érdemi tárgyalásra (196. §) ... 227
10
5.5 Az érdemi tárgyalási szak fogalma és tartalma ... 227
5.6 A perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakban alkalmazandó közös rendelkezések 229 5.7 Eltérő rendelkezések a jogi képviselő nélkül eljáró félre ... 230
5.8 A tárgyalási szerkezet egyes különleges perekben ... 234
5.8.1 Személyi állapotot érintő perek ... 235
5.8.2 A 2020. évi LXX. törvény a bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről ... 237
5.9 Következtetések a Pp. szabályainak elemzése kapcsán ... 239
6. Összegzés és következtetések ... 242
6.1 Általános megállapítások és következtetések ... 242
6.2 Következtetések a skandináv példák alapján ... 245
6.3 Következtetések az osztott tárgyalási szerkezet és a főtárgyalási modell kapcsán 247 6.4 Következtetések az elsőfokú eljárás szakaszainak egymáshoz való viszonya kapcsán ... 250
6.5 A perfelvétel igényének organikus fejlődése a magyar perjogban ... 252
6.6 Következtetések a Tc. és a Pp. viszonylatában ... 253
6.7 A fejnehéz eljárás megjelenése a Pp.-ben ... 254
Forrásjegyzék... 258
Felhasznált tudományos irodalom ... 258
AB határozatok, végzések ... 278
Bírósági döntések, és egyéb tanácsadó testületek véleményei ... 278
Hivatkozott jogszabályok jegyzéke ... 280
A szerző publikációs jegyzéke ... 282
Summary ... 284
11
Rövidítések jegyzéke
1952-es Pp. - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
AB - Alkotmánybíróság
CKOT - Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezlete
Finn Pp. - Code of Judicial Procedure 4/1734 with amendments
Határozat - a 1267/2013. (V. 17.) számú Korm. határozat a polgári perjogi kodifikációról
I. Ppn. - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1954.
évi VI. törvény
II. Ppn. - a polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1957. évi VIII. törvény
III. Ppn. - a polgári perrendtartás módosításáról szóló 1972. évi 26. törvényerejű rendelet
JECS – A Kúria által a keresetlevél visszautasításának vizsgálata tárgykörében felállított joggyakorlat elemző csoport
KKT - Kúria Konzultációs Testülete
Koncepció - Az új polgári perrendtartás koncepciója, A Kormány 2015. január 14. napján megtartott ülésén elfogadott Koncepció.
Norvég Pp. - Act of 17 June 2005 no. 90 relating to mediation and procedure in civil disputes (The Dispute Act)
Pp. - a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény
PTCP – Principles of Transnational Civil Procedure
Ptr. - a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában született 1868. évi LIV. törvénycikk
Svéd Pp. - The Swedish Code of Judicial Procedure
Szakértői Javaslat - A Pp. kodifikációban részvevők által írt munkabizottsági anyagok, normaszövegek, indokolások gyűjteménye (szerkesztett és lektorált) változatban, amely a HVG-Orac kiadó gondozásában kötet formájában is megjelent.
12 Szerkesztőbizottság Javaslata - Németh János, a Főbizottság és a Szerkesztőbizottság elnöke által létrehozott a munka- és témabizottságok, és munkájuk eredményeképpen elkészült a Polgári Perjogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság által megtárgyalt a polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozat által elkészíteni rendelt Koncepció I. tervezete
T/11900 törvényjavaslat - törvényjavaslat a polgári perrendtartásról, 2016. szeptember
Tc. - a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk
Tcn. - az igazságügyi szervezet módosításáról szóló 1925. évi VIII. törvénycikk
Te. - a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV. törvénycikk
Úppn. - polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról szóló 2020.
évi CXIX. törvény
VI. Ppn. - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1995.
évi LX. törvény
VIII. Ppn. - az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény
13
„Egy perrend sorsa mindenesetre nem csak annak betűitől, hanem azok egyéniségétől is függ, kik hivatva vannak annak életet adni, a biráktól és hozzá kell tennem, az ügyvédektől is. Azonban a törvényhozó nem vigasztalhatja magát a bírák jóságával, a mondás, hogy jobb a rossz törvény jó birákkal, mint a jó törvény rossz bírókkal, nem az ő vigasztalására lett megírva. Neki és azoknak, kik mint mi, föladatait elő akarjuk készíteni, a legjobb elveket gondosan, minden oldalról egybevágó módon kell igyekezni megvalósítani.” (Plósz Sándor, 1883.)1
1 Plósz Sándor: A polgári peres eljárás reformja. In: Magyar Jogászegyleti Értekezések. 15. sz. Budapest, Franklin Társulat, 1883. 14. (továbbiakban: Plósz Sándor 1883).
14
Bevezetés
A kutatási téma kereteinek meghatározása
A témaválasztás indokát és egyben aktualitását, valamint a kutatás kereteit a Pp.
kodifikációja, továbbá az általa bevezetett új tárgyalási szerkezet, egyéb az elsőfokú eljárás szabályaiban történt rendszerszintű változások adják. Egy új perrendtartás megalkotása az ország jogtörténetének kiemelkedően fontos eseménye.2 Egy szemléletében új perrendi szabályozás az egész társadalmat kihívások elé állítja, és többletfeladatot ró az alkalmazó szervekre. Egyetlen ország igazságszolgáltatása számára sem könnyű a régi megszokások, gondolkodásmódok átalakítása.3
2013-ban a 1267/2013. (V. 17.) számú Kormányhatározat a polgári perjogi kodifikációról címmel jelent meg. E Határozat az alábbiakban foglalta össze a Pp. kodifikálásának szükségességét és céljait. „A Kormány elrendeli a polgári perjog, ezen belül [az 1952-es Pp.]
átfogó korszerűsítésére irányuló munkálatok megkezdését. A felülvizsgálat közvetlen célja egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is megfelelő polgári perjogi törvénykönyv megalkotása, amely biztosítja az anyagi jogok hatékony érvényesítését. Cél továbbá, hogy az új polgári perrendtartás a jogtudomány és a joggyakorlat eredményeire támaszkodva áttekinthetően, koherensen, a technika vívmányaira is figyelemmel szabályozza a perjogi viszonyokat, megkönnyítve ezzel a jogkereső állampolgárok és a szakmai közönség helyzetét.” E Határozat mentén építjük dolgozatunk szerkezetét is.
Az I. fejezetben a jogtudomány eredményeit használjuk fel azáltal, hogy meghatározzuk a tárgyalás tudományos fogalmát, jelentőségét és rendeltetését. Ez megfelelő elméleti alapként szolgál a későbbi konkrét perrendi rendelkezések kifejtéséhez. Ennek során kitérünk általánosan a tárgyalás fogalmára és rendeltetésére. Továbbá – a magyar perjogi irodalmat és dogmatikát alapul véve – elhatároljuk az egyes tárgyalási szerkezeteket.
A II. fejezetben vizsgáljuk a nemzetközi perjogi dogmatikában megjelenő főtárgyalási modellt (main hearing model) és annak egyes skandináv államokban (Norvégia, Svédország,
2 Pribula László: A rendelkezési elv az új polgári perrendtartásban. In: Csáki- Hatalovics Gyula Balázs – Szabó Krisztián (szerk.): Eljárásjogi kodifikáció – nemzetközi hatások. Budapest, Patrocinium, 2018. 25.
Pribula László e gondolatot folytatva kifejti, hogy „hiába léteznek ugyanis bármennyire alapos és részletes anyagi jogi előírások, az igények érvényesítésének megfelelően kidolgozott, a hagyományokat tisztelő, de a modern kor kihívásainak is megfelelő szabályanyaga nélkül a jogkereső polgárok követeléseiket nem tudják hatékonyan és eredményesen érvényesíteni.”
3 Virág Csaba: Az új polgári perrendtartás alkalmazásának kihívásai. Bírói attitűdök a perrend egyes új jogintézményeivel kapcsolatban. Bírósági Szemle, 2021/1. 14. (továbbiakban: Virág Csaba 2021).
15 Finnország) való megjelenését, emellett kitérünk a PTCP modellszabályaira. Ez a Határozatban is megjelenő nemzetközi szempontok érvényesítését is szolgálja.
A III. fejezet a magyar perjogi hagyományok – mely fontos hívószó4 volt a Pp. kodifikációja során – felelevenítését szolgálja, ezáltal felhasználjuk a korabeli jogtudomány és a joggyakorlat eredményeit. Itt kívánunk kitérni arra, hogy a dolgozat a történeti résznek hangsúlyos szerepet szán. Véleményünk szerint a téma elméleti megalapozása ezt megkívánja. A visszatekintést – az első modern perrendünkkel – a Tc.-el kezdjük. Ennél korábbi visszatekintés részletekbe menően a rendkívül nagy időbeli és elvi különbségek miatt véleményünk szerint nem indokolt. Azzal együtt, hogy a Ptr. egyes rendelkezései vagy az azon nyugvó jogirodalom egyes nézetei helyenként megjelennek a dolgozatban.
A IV. fejezet a ma már részben – hatályát tekintve – jogtörténetinek mondható, de még a gyakorlatban alkalmazandó 1952-es Pp. rendelkezéseit tárgyalja. E perrend a hatálya alatt rendkívül széles fejlődési íven ment keresztül, – többek között a tárgyalási szerkezet tekintetében – melyről részletesen értekezünk. Az 1952-es Pp. elsőfokú eljárására vonatkozó változások szintén jelentős vizsgálati szempontokat adtak a Pp. tárgyalási szerkezetéhez. Bár az 1950-es években a tárgyalási szerkezetváltás épp ellentétes irányú, mint napjainkban, a váltást övező tudományos álláspontok és nézetek feldolgozása fontos perjogtörténeti adalék, mely alapul szolgálhat napjaink tárgyalási szerkezetváltásának vizsgálatához is. Továbbá, a Pp. az 1952-es Pp. mint „közvetlen előzményre” reagálva született, ezért rendelkezéseinek kifejtése különös súllyal bír a dolgozatban.
Az V. fejezet foglalkozik a Pp. létrejöttének körülményeivel és részletes szabályaival, a kodifikáció teljes spektrumára kitérően. Indokoltnak láttuk a kodifikációs folyamatot két szakaszra bontani. A kodifikációban résztvevő egyes szakértők az elsőfokú eljárás szakaszolása és a tárgyalási szerkezet tekintetében jelentősen eltérő álláspontot képviseltek, mint a végül elfogadott normaszöveg. A tudományos feldolgozás során ezeket az eltérő, alternatív állaspontokat elkerítetten, külön címben jelenítjük meg. Ennek részletes indokai kifejtésre kerülnek e fejezetben.
E keretek között a dolgozat szűk értelemben vett célja, hogy a Pp. hatályos tárgyalási szerkezetét részletesen feldolgozza, megállapítsa annak elméleti alapjait és gyakorlati tapasztalatait. A tudományos irodalom és háttér – figyelembe véve a kodifikáció kiindulópontjának tekinthető 2013-as esztendőt – már kellő alapot tud nyújtani ahhoz, hogy
4 Vö.: Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás elvi alapjai. Jogtudományi Közlöny, 2017/4. 153-161.
(továbbiakban: Wopera Zsuzsa 2017).
16 megfelelő szakirodalmi bázis feldolgozását végezhessük el, különösen azért, mert a Pp.
egyik jellegadó újítását, azaz az újraszabályozott tárgyalási szerkezetet vizsgáljuk. A tudományos irodalom azonban nem teljeskörű a Pp. tárgyalási szerkezetét érintő dogmatikai rendszerezés és leírás tekintetében.
A dolgozat tágabb értelemben vett célja, hogy a Pp.-t, annak elveit, valamint részletes szabályait, mint a hazai perjogtudomány legújabb alkotását elhelyezze a magyar perjogtörténetben, valamint hasonló tárgyalási szerkezetet alkalmazó külföldi perrendekkel is összevesse.
Időbeli síkon visszatekintünk a modern magyar perjogra, illetve területi síkon a nemzetközi kitekintés keretében vizsgáljuk egyes skandináv államok perrendtartását. Arra tekintettel, hogy a dolgozatnak elsősorban nem a jogösszehasonlítás a célja, nem minden feldolgozott perrend esetén kerülnek kifejtésre teljesen azonos szempontok. Az egyes perrendeknél a szerkezetileg fontosabb elemek nagyobb hangsúlyt kapnak.
A dolgozat elkészítése, az egyes perrendek egymás melletti kifejtése során, elkerülhetetlen az ismétlés. Az azonos vagy hasonló elnevezésű eljárási cselekmények tartalma közel azonos vagy akár azonos is lehet. Ennek ellenére szükséges az éppen akkor hatályos jogirodalmat feldolgozni, és ez alapján meghatározni a vizsgált intézmény tartalmát az adott korban, perrendben. Különösen igaz ez az állítás a tárgyalás fogalmánál. Az 1952-es Pp.
tudományos irodalmában e fogalom és annak értelmezése már a perrend hatályba lépésétől fogva kiemelt jelentőséget kapott, mely – e téren – a mai napig meghatározza a hazai eljárásjogi irodalmat. A többszöri ismétlés vagy annak túlzásba vitelének elkerülése érdekében bizonyos intézményeknek csak a változásai kerülnek részletezésre a későbbi perrenddel összefüggésben, mely változások új fényben tüntetik fel, más tartalmat adnak annak.
A dolgozat elsősorban az általános elsőfokú eljárás szabályaira koncentrál, a keresetlevél benyújtásától kezdve az elsőfokú ítélet meghozataláig, ezen belül elsősorban a szerkezeti felépítést vizsgálja. Azonban a Tc. és a Pp. az általánosként szabályozott törvényszéki bemeneti szint szabályaitól a járásbírósági eljárásra eltérő rendelkezéseket is tartalmaznak, ezért azok feldolgozásra kerülnek. Ezen eltérő szabályok fontos szerkezeti és tartalmi eltéréseket is magukba foglalnak. Az általános szabályok mellett azonban a Pp.
vonatkozásában kitérünk a személyi állapotot érintő perek egyes eltérő szabályaira, valamint a külön törvényben szabályozott gyorsított perre, melyek tekintetében a jogalkotó eltérő tárgyalásszerkezeti megoldásokat alkalmaz.
17 Nem képezi a vizsgálat tárgyát a polgári per céljának meghatározása, a bizonyítás és a bizonyítási eljárás részletes szabályai. Az egyes tárgyalási rendszerek előnyeinek és hátrányainak az absztrakt megjelenítését nem tesszük meg a dolgozatban. E hatások minden perrend esetén egyediek, ezért ezek felsorolását absztrakciós szinten nem tartjuk célszerűnek. Nem kerülnek vizsgálat alá az 1952-es Pp. joganyagát képező, és annak egységes eljárását megbontó kisértékű és kiemelt jelentőségű perek szabályai sem.
A kutatás kereteinek meghatározása utolsó pontjaként szükséges kitérni arra, hogy a Pp.-ben a rendszerszintű újítások bevezetésével egy olyan új és komplex csomagot fogadott el a jogalkotó, mely alapján nehéz kiszűrni azt, hogy ténylegesen melyek az osztott szerkezetű tárgyalás (főtárgyalási modell) hatásai és melyek azok, amelyek a – részben – tárgyalásfüggetlen eljárásjogi intézmények változtatásainak hatásai.
A téma fogalmi megalapozása
Bacsó Jenő szerint a tudománynak a perjog területén sem lehet nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint a jog egyéb ágában, de kisebbet sem, hiszen a jogintézmények megállapítása itt is a tudomány feladata és a fennálló hiányosságok vagy helytelenségek kimutatásában a tudománynak éppoly jelentősége van, mint a bírói gyakorlatnak. A perjogtudomány ezáltal irányítólag hathat a jogalkalmazásra és a jogalkotásra.5 Álláspontját osztva és egyben kiegészítve véleményünk szerint e tudományos feladatnak különös jelentősége van egy új perrend hatálybalépésének idején, amikor az azt övező gyakorlat még bizonytalan. Különösen igaz ez, ha az új perrend új fogalmakat vezet be vagy a már korábban bevett, tudományos és gyakorlati oldalról is kiérlelt fogalmakat eltérő tartalommal használ.
Ebben az időszakban a tudományos irodalom kevés számú, a kodifikáció során létrejött írásból táplálkozik. Az egyes művek – közel – azonos kiindulópontokon nyugszanak, mely a törvény indokolása, illetve az először megjelenő – a kodifikációban résztvevők tollából származó – kommentárok, tanulmányok, cikkek.
Ilyen körülmények között a dolgozat – elsősorban – a hazai perjogi irodalmon keresztül feldolgozza az elsőfokú eljárás kulcsfogalmait. A fogalmi megalapozást követően megvizsgáljuk a modern magyar perjog perrendtartásainak tárgyalási szerkezetét.
Egyidejűleg történeti összehasonlítást végezve kirajzolódik a Pp. tárgyalási szerkezete és annak történeti előzményei. Gáspárdy László megállapítását felhasználva: „polgári
5 Bacsó Jenő: Tudományos Perjog. Debrecen, Stúdium Könyvkiadó Rt., 1937. (továbbiakban: Bacsó Jenő 1937).
18 perjogunk mai állapota nem értékelhető ki megfelelően és a jövőben kívánatos fejlesztések irányai sem jelölhetők meg, ha bizonyos történeti előzményeket nem veszünk számításba.”6
„Ezáltal láthatóvá válik, hogy az eltérő társadalmi berendezkedések számos aspektusból alapvetően különböző eljárási szabályozás megalkotására vezettek.”7
A dolgozatban az eljárási szerkezet fogalom alatt az egyik oldalról az egyes perrendtartások által alkalmazott technikai tagolást vesszük figyelembe: milyen fejezetekre, címekre tagolja a jogszabályt a jogalkotó, ezek hogyan épülnek egymásra. Ezeken belül melyek azok az eljárási cselekmények, szerkezeti elemek, amelyek a pert, mint eljárási cselekmények láncolatát előrébb viszik vagy más irányba terelik, valamint az egyes szerkezeti elemek milyen eljárási cselekményeket tartalmaznak. A tárgyalási szerkezet alatt pedig a tárgyalási szakasz belső tagozódását, azaz eljárási cselekményeinek sorrendjét, azok egymáshoz való viszonyát, valamint időben és tartalomban való megosztásuk rendjét értjük.
Szilbereky Jenő ezt úgy foglalja össze, hogy „a per szerkezetén azt értjük, hogy a per milyen részekből áll, milyen szakaszokból épül fel.”8 Ezekből a „sarokpontként” alkalmazott szerkezeti elemekből olvasható ki végül egy perrend elsőfokú eljárásának rendszere.
Magyary Géza elméletét felhasználva, a pert alkotóelemeire, perbeli cselekményekre felbontva külön-külön vizsgáljuk, és ennek eredményéből lehet végül összeállítani a per szerkezetét. Azt fogjuk vizsgálni, hogy a perbeli cselekményekből minő különböző módokon lesz a per megalkotva. Ezt nevezzük mi a per szerkezetének.9 Bacsó Ferenc ezt a szerkezeti tagolást és vizsgálatot nevezi a szerkezeti kérdések dinamikájának, mely fogalommal a per lefolyásának, szakaszolásának kérdését írja le, míg az eljárás szerkezetének statikája alatt a bíróság és a felek viszonyát érti.10
Másik oldalról a polgári eljárásjog tudománya által használt dogmatikai tagolásokat használjuk fel az eljárási szerkezet és a tárgyalási szerkezet vizsgálatához. Herczegh Mihály 1871-ben megjelent könyvében – alapul véve a Ptr. rendelkezéseit – az eljárás három fő részre oszlik: fölszerelési, határozati és végrehajtási eljárásra. A fölszerelési eljárás azon
6 Gáspárdy László: Polgári perjogunk az V. Novella után. Bírák Lapja, 1993/1. 59. (továbbiakban: Gáspárdy László 1993).
7 Éless Tamás – Farkas Zsolt: A polgári perről a tárgyalási elv megközelítésének változásai tükrében. Magyar Jog, 2010/1. 1. (továbbiakban: Éless Tamás – Farkas Zsolt 2010).
8 Szilbereky Jenő: A polgári eljárás funkciója és hatékonysága. Budapest, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 1977. 235. (továbbiakban: Szilbereky Jenő 1977).
9 Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. Budapest, Franklin Társulat, 1898. 22. és 94.
(továbbiakban: Magyary Géza 1898).
10 Bacsó Ferenc: A polgári per szerkezete. In: A magyar polgári perjog főbb kérdései. Budapest, Jogi- és Államigazgatási Könyv és Folyóiratkiadó, 1953. 44. (továbbiakban: Bacsó Ferenc 1953).
19 nyilatkozatok létrehozásával foglalkozik, melyek a bírót a tárgyalás vagy iratközlés alapján képessé teszik az egyetlenségi kérdés eldöntésére.11 1882-es könyve szerint az eljárás három fő részre oszlik: tárgyalási, határozati és végrehajtási eljárásra.12 Plósz Sándor a Tc.
rendelkezései alapján a pert két fő szakaszra osztotta, a perfelvételre és az érdemleges tárgyalásra. A perfelvételt megelőzi az idézés kérése (idézési kérelem, keresetlevél) és az idézés.13
Az eljárás szakaszait elemezve – Szabó Imre 1952-es Pp.-vel kapcsolatos dogmatikai felosztását is felhasználva – lehet beszélni elsőfokú eljárásról, ezen belül keresetindítási szakaszról, tárgyalás előkészítési szakaszról, tárgyalási szakaszról, majd tovább haladva perorvoslatok körében pedig rendes jogorvoslati szakaszról (másodfokú eljárás, amelyben vagy szerepel vagy elmarad a tárgyalás) és végül rendkívüli jogorvoslati szakaszról (perújítási és felülvizsgálati eljárás, amelyben szintén vagy szerepel vagy elmarad a tárgyalás).14
Itt kívánjuk jelezni, hogy a dolgozat szerkezeti felépítése, fejezeteinek, címeinek meghatározása már önmagában is szerkezeti értelemben vett tudatosságot mutat. Azok minden esetben az éppen aktuálisan vizsgált tárgykör vagy perrend által determinált szerkezetben kerülnek kialakításra, ezzel is hangsúlyozzuk a szerkezeti kérdések fontosságát.
Az eljárás szakaszolásán belül az elsőfokú eljárás egyes részeinek feldolgozása során felhasználjuk Éless Tamás 2013-ban elhangzott előadásában foglaltakat. Éless Tamás a peres eljárás alapvető szerkezeteként azt jelölte meg, hogy az eljárás az annak lefolytatására irányuló kérelem felperes általi előterjesztésével indul, majd a bíróság elbírálja annak befogadhatóságát, vagyis beállítja a perindítás hatályait vagy visszautasítja azt, majd az alperes nyilatkozik a keresetre, ezután kerül a bíróság abba a helyzetbe, hogy tájékoztassa a feleket a bizonyításra szoruló tényekről.15 Tovább folytatva a gondolatmenetet még hátra van a bizonyítás, a jogvita eldöntése és az esetleges perorvoslatok köre. Az imént felvázolt szerkezet lényegében tárgyalási szerkezettől függetlenül illik minden eljárásra. Ez tekinthető egy olyan alapvető struktúrának, váznak, melyre építkezve a jogalkotók az egyes perrendek
11 Herczegh Mihály: Magyar törvénykezési rendtartás. Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. 276.
12 Herczegh Mihály: Magyar törvénykezési rendtartás. 1. köt., 2. kiad., Budapest, Franklin Társulat, 1882. 112.
(továbbiakban: Herczegh Mihály 1882).
13 Plósz Sándor: A polgári per szerkezete az uj perrendtartásban. In: Plósz Sándor Összegyűjtött dolgozatai.
Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1927. 118. (továbbiakban: Plósz Sándor 1927).
14 Szabó Imre: A tárgyalás és határozatok. In: Osztovits András (szerk.): Polgári eljárásjog I. – A Polgári per általános szabályai. Budapest, HVG-Orac, 2013. 236. (továbbiakban: Szabó Imre 2013).
15 Éless Tamás: Szerkezeti alapkérdések a polgári per kapcsán. Magyar Jog, 2013/10. 615.
20 megalkotásakor részletes és cizellált szabályozással megalkotják egy perrend végleges szerkezetét, ezáltal tárgyalási szerkezetét is. A megvalósítás, amint a dolgozatban látni fogjuk, rendkívül sokféle lehet.
A tudományos irodalomban az egyes szerzők az eljárás egységeinek meghatározása során változatosan használják a szakasz és a szak fogalmakat. Véleményünk szerint a szak fogalom a szakaszon belül jelöl egy kisebb egységet. A szak fogalom az elsőfokú eljárással összefüggésben csupán az osztott szerkezetű tárgyalás esetén figyelhető meg. A tárgyalás megosztása folytán létrejövő perfelvételt és érdemi tárgyalást jelöli. Ezt az érvelést támasztja alá meggyőző erővel Wopera Zsuzsa ugyanezen irányú fogalommagyarázata.16 Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy e fogalmak elkülönítése vagy éppen vegyes használata nem tisztázott a perjogi szakirodalomban, valamint az egyes szerkezeti elemek (szakaszok vagy szakok) perrendenként, koncepciónként eltérő jellege miatt az egységes fogalomhasználat nehézségbe ütközik.
A peres eljárás tagolását a fentiek szerint és a később kifejtendők fényében két szemléletes példával kívánjuk illusztrálni, melyek megalapozzák tudományos fejtegetéseink szellemét is. A gyakorlati megvalósítást szemléletesen leírva, és Czoboly Gergely gondolatait felhasználva – aki az igazságszolgáltatás rendszerét írja le e metaforával – a peres eljárásra úgy tekintünk, mint egy dominóra. Amennyiben a rendszer valamelyik elemét módosítjuk, az szükségképpen kihatással van a többire is. Egyetlen elem rossz működése is a teljes rendszer felborulását eredményezheti, ugyanakkor ahhoz, hogy az egész jól működjön, nem elegendő, hogy csak az egyik eleme legyen megfelelő.17 Udvary Sándor a Pp. szerkezetét – mely leírás adekvát lehet minden perrendre – szemléletesen úgy írja le, mint ahogy a téglák egymásra épülnek. A szerkezetet (vázat) pedig a felek és a bíróság eljárási cselekményeinek láncolata tölti meg.18
A tárgyalási szerkezet sokszínű interpretációjával kapcsolatban idézzük még Ujlaki Lászlót, aki szerint minden törekvés ellenére vannak olyan jogkérdések (jelen dolgozatban itt értsd eljárásjogi kérdések), melyekben különböző bíróságok, sőt azonos bíróság különböző tanácsai eltérő vagy nem azonos módon foglalnak állást. Az ezzel járó számos hátrány
16 Wopera Zsuzsa: A törvény hatálya és az alapelvek. In: Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata. Budapest, Wolters Kluwer, 2017. 22.
17 Czoboly Gergely: A polgári perek elhúzódása. In: Jakab András és Gajduschek György (szerk.): A magyar jogrendszer állapota. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 2016. 772. (továbbiakban: Czoboly Gergely 2016).
18 Udvary Sándor: Obligation of the Parties, Lawyers and Judges. Acta Juridica, Hungarica Hungarian Journal of Legal Studies, 2017/1. 22. (továbbiakban: Udvary Sándor 2017b).
21 mellett azonban az eltérő értelmezések hasznos információul szolgálnak a jogalkotónak (kodifikátornak) álláspontja megerősítésére vagy felülvizsgálandóságát illetően.19 A sokféle értelmezés tehát teret enged a gyakorlatnak és a tudománynak, hogy megvizsgálja az egyes eshetőségeket és helyes alternatívát tudjon kínálni a jogalkotónak.
A cím zárásaként pedig előrebocsájtjuk a tárgyalás fontosságára vonatkozóan Ökröss Bálint szavait, aki szerint a szóbeli tárgyalás képezi „a közvetlen érintkezést a felek és a bíróság között, azt a központot az eljárás rendszerében, mely mellett minden előzmény: előkészület, s, minden későbbi: következmény.”20
A kutatás tézisei
A kutatás célja – a fentieket összefoglalva – az elsőfokú eljárás és ezen belül a tárgyalás szerkezetének vizsgálata, ezáltal a hatályos Pp. tárgyalási szerkezetének feldolgozása, jogtörténeti gyökereinek feltárása, illetve főtárgyalási modelljével összefüggésben a nemzetközi kitekintés elvégzése. Ennek során elsőként megvizsgáljuk a hazai perjogi irodalomban a tárgyalás fogalmát, majd történetileg haladva a Tc. osztott tárgyalási szerkezetét, az 1952-es Pp. egységes tárgyalási szerkezetét és a Pp. által megvalósított tárgyalási modellt. Végül a hatályos szabályokat összevetjük egyes északi (skandináv) államok perrendjének főtárgyalási modelljével. Ezek vizsgálatához előzetesen a következő téziseket fogalmazzuk meg:
(1) A Tc., az 1952-es Pp. és a Pp., mint a modern magyar perjogtörténet és perjog három hazai alkotása valamilyen valós társadalmi, politikai és eljárásjogi igény eredményeképp született és ennek megfelelően lettek kialakítva a szabályai. A három perrendet egymás után vizsgálva azokban az egymásra reagálás erősen megjelenik. Igazolni kívánjuk, hogy e három perrend tárgyalási szerkezetet érintő egymásra hatása, mind a különbözőségeik, mind a hasonlóságaik terén kimutatható. E folyamat szemléltetésére szolgál a későbbiekben kifejtésre kerülő inga hasonlat.
(2) A Pp. a nemzetközi elvárásoknak és gyakorlatnak is megfelelő perrendtartás megalkotása során a skandináv perrendekhez hasonló főtárgyalási modellt vezet be, mindamellett, hogy megjelennek benne a magyar perjogi jogfejlődés eredményei. A skandináv modell és a Pp.
19 Ujlaki László: A keresetlevél-elutasítás és a permegszüntetés jogintézményeinek szembeállítása.
Jogtudományi Közlöny, 1997/10. 444. (továbbiakban: Ujlaki László 1997).
20 Ökröss Bálint: A törvénykezés reformja, A szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság alapján javaslatul a polgári perrendtartáshoz. Budapest, Franklin Társulat, 1880. 110. (továbbiakban: Ökröss Bálint 1880).
22 szabályai között az eltérés leginkább a keresetlevél szabályaiban és az írásbeliség fokozott megjelenésében érhető tetten.
(3) Az osztott tárgyalási szerkezet nem azonos a főtárgyalási modellel. A Pp. a magyar dogmatikától részben eltérő új szerkezeti tagolást valósít meg. Ennek fogalmi gyökerei megtalálhatók a magyar jogirodalomban, azonban maga a szerkezet teljesen unikálisnak mondható. Ezzel azt állítjuk és igazolni kívánjuk, hogy a Pp. szerkezetileg a főtárgyalási modellt valósítja meg, mely nem azonos az osztott tárgyalási szerkezettel.
(4) A tárgyalási szerkezet kérdésköre részben függetleníthető tudományos vizsgálat tárgya lehet, ugyanakkor fontos összefüggései vannak az eljárás egyéb szakaszaival. Önmagában a tárgyalás csak egy része, szakasza az elsőfokú eljárásnak. Az egyes szakaszok szabályozása nem lehet egymástól független – utalva a bevezetés körében tett hasonlatokra – azonban a tárgyalásszerkezet és az eljárás első szakaszának szabályozási elvei nem kötődnek egymáshoz teljes mértékben, azok külön-külön is módosíthatók. Ezt a nézetünket is igazolni kívánjuk a dolgozatban.
(5) Az eljárás első szakaszának, – melynek elnevezése az 1952-es Pp.-ben keresetindítás a Pp.-ben perindítás – Pp.-ben látható modellje, vagyis szerepének felértékelése és szabályozásának megerősítése, egy az 1950-es évek közepétől folyamatosan fejlődő és erősödő szerves hazai fejlődés tetőpontjának tekinthető. A perindítás megerősítése, a keresetlevél és az ellenkérelem hangsúlyos eljárásjogi szerepe egy hazai jogfejlődés következménye, melynek igénye kimutatható a perjogtudományban. Ugyanezen fejlődés alá sorolható – és felfogható ennek egyik elemeként is – a felek személyes meghallgatásának igénye, mely igény kibontakozása szintén az 1950-es évek második felében kezdődött és ma a perfelvételi tárgyalásban csúcsosodik ki. Az egységes tárgyalási szerkezetben ez a meghallgatás a tárgyalás előtt kellett volna, hogy megtörténjen, ma az érdemi tárgyalás előtt van a helye. Ezzel azt kívánjuk igazolni, hogy a perindítás hangsúlyos szerepe és az önálló perfelvételi szak igénye kiolvasható a magyar perjogtörténtből.
(6) A Tc. és a Pp. konkrét perrendi rendelkezései között a kontinuitás nehezen figyelhető meg. A Pp. kodifikációja során a Tc.-re való hivatkozások sokasága ellenére a két perrend tárgyalási szerkezete távol áll egymástól. A választott modellek nagyban különböznek egymástól, azzal együtt, hogy alkalmazásuk végső célja közel azonos, alkalmazási módjuk és alkalmazásuk indoka jelentősen különbözik. A hivatkozások azt sugallják, hogy a Tc.
eredményeit a Pp. kodifikáció felhasználta, de azon egyszersmind túl is lépett, továbbfejlesztette. Véleményünk szerint ez csak részben helytálló. Ennek ellenére is állítjuk,
23 hogy a Tc. szellemiségét a Pp. magán hordozza. A dolgozatban igazolni kívánjuk a két perrend különbözőségét a szellemiség azonosságával együtt.
(7) A Pp. fejnehéz. E fogalom a dolgozatban részletesen kifejtésére kerül. A fogalomhasználatnak részünkről e vonatkozásban nincs negatív tartalma. A fogalommal azt kívánjuk érzékeltetni, hogy az eljárás idővonalán a lehető legnagyobb mértékben kerültek előre bizonyos eljárási cselekmények. Ha a Pp. elsőfokú eljárását egy mérlegként képzeljük el, akkor a perindítás és a perfelvétel oldala hangsúlyosabb, mint az érdemi tárgyalásé.
Igazolni kívánjuk, hogy e jelenség – akárcsak a (5) pontban megfogalmazott tézis – egy hazai tudományos alapokon és gyakorlati tapasztalatokon nyugvó fejlődés eredménye.
A kutatás módszerei
A dolgozatban a kutatás téziseinek igazolására az alább megfogalmazott kutatási módszerek alkalmazásával teszünk kísérletet. Kiterjesztetten alkalmazzuk a történeti - összehasonlító módszert. A tárgyalási szerkezetek időben visszatekintő egymás melletti vizsgálata, összehasonlítása – a dolgozat témáját és fentebb kifejtett kereteit tekintve – a kutatás ezt megkívánja. A bevezetőben is hivatkozott perjogtörténeti hagyományok és az 1952-es Pp.
korszerűsítése, mint Pp. kodifikációs szempontok, melyek meghatározzák dolgozatunk szerkezetét egyúttal meghatározzák annak módszertanát is. E szempontok teszik szükségessé és indokolttá a történeti visszatekintést és vizsgálatot. Különösen hangsúlyos e módszer a történeti párhuzamok esetén. Napjaink perjogi jogirodalma jelentős mértékben támaszkodik a Tc. irodalmára, melyet önigazolásként használ, illetve az 1952-es Pp.
jogirodalmára, melyet ellenpéldaként jelenít meg. A történeti módszer alkalmazásával a dolgozatban egy linearitást jelenítünk meg a Tc., az 1952-es Pp., valamint a Pp. szabályaival.
Ebből a lineáris vizsgálatból állapíthatók meg a perrendi változások és azok indokai, illetve a változás ellenére más formában, de tartalmukban továbbélő elvek és rendelkezések.
Alkalmazzuk továbbá a normatív-elemző módszert, ugyanis a dolgozat nagyobb részében a vizsgált konkrét perrendi normákhoz igazodik. A perjog, mint közjog terén a jogértelmezés és a különféle egyéb értelmezési módszerek hátrébb szorulnak, mint a magánjog esetén, illetve a joggyakorlat erősebben kötődik a normaszöveghez. A normatív módszer keretében a dolgozatban vizsgáljuk a perrendek által használt fogalmakat nyelvtani, történeti és rendszertani szempontból, ezzel elérhető, hogy azok tartalma és időbeli változása kimutatható legyen.
24 A dolgozatnak nem elsődleges célja a jogösszehasonlítás, ezzel együtt fontos szerep jut az összehasonlító módszernek. Ezzel a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak megfelelő perrend megalkotása, mint Pp. kodifikációs célkitűzés tudományos vizsgálatát végezzük el.
A szerkezeti kérdések vizsgálata során mindvégig figyelemmel kell lenni arra, hogy a külföldi perjog más fogalmi struktúrából indul ki, és más dogmatikát alkalmaz, mint a hazai.
A külföldi jog leírásával és a Pp. mellé állításával levonjuk azokat a következtetéseket, melyek fontos példaként vagy mintaként szolgálhattak, szolgálhatnak a jogalkotó számára, illetve e módszerrel kimutatható, hogy e kodifikációs célkitűzés sikeres volt-e.
A tudományos dogmatika – amint a bevezetőben is jeleztük – fontos hatással van az eljárás szerkezetére. A dogmatikai elemző módszer segítségével a dolgozatban megvizsgáljuk, hogy a perjogi dogmatika hogyan és miként értelmezi az egyes eljárási szakaszok, szakok tartalmát, illetve egymásra épülését. E módszerrel megállapítható, hogy a perjogi dogmatikának milyen szerepe van a perrendi fogalmak értelmezésében, különösen a kodifikáció és a hatálybalépés idején.
Az eddig felsorakoztatott kutatási módszerek a dolgozatban alkalmazásra kerülnek.
Véleményünk szerint fontos kiemelni, hogy a kvantitatív, elemző módszerek alkalmazásától eltekintünk a dolgozatban, ezáltal a bíróságok és az Országos Bírósági Hivatal által közzétett statisztikai adatszolgáltatások elemzése nem képezi a dolgozat tárgyát. Egy-egy új perrendi szabály vagy egy újonnan hatályba lépő perrend esetén e módszerek alkalmazása véleményünk szerint tévútra viheti a következtetéseket, mind a pertartam, mind az ügyforgalom tekintetében.
Az időtényező körében hivatkozzuk Gáspárdy Lászlót, aki szerint a bírósági ügyviteli szabályok és a statisztikai elszámolás rendje szerint mért „időszerűség” az eltérő vizsgálati tárgy miatt alapvetően alkalmatlan a pertartam mérésére.21 Az ügyforgalomi adatokból levonható következtetések esetén megjelenő torzító hatások körében megállapíthatjuk, hogy egyszerre több hatás van jelen egy-egy statisztikai adatsor mögött, mely megnehezíti egy adott változásból levonható kvantitatív eredmény értékelését. E körben hivatkozzuk Pribula Lászlót, aki szerint igaz, hogy a Pp. hatálybalépését követően a polgári perek számának érezhető csökkenése jelentkezett, bár nem lehet eltekinteni kétségtelenül attól sem, hogy a
21 Gáspárdy László: A polgári perek tartamát meghatározó tényezők rendszerének alapjai. Publicationes Universitatis Rerum Polytechnicarum Miskolciensis. Series juridica et politica. Tomus 2. Fasc. 1-8. 1987. 105.
(továbbiakban: Gáspárdy László 1987).
25 korábban a bíróságra tömegesen érkezett „devizahiteles” perek a statisztikát jelentősen torzították.22
Forráshasználat, feldolgozott források
A dolgozatban a konkrét perrendi jogszabályhelyekre való hivatkozásokat a törzsszövegben helyezzük el, ezzel csökkentve a lábjegyzetek megterhelését. Ennek során az adott fejezetben vagy címben vizsgált perrendre – perrendi javaslatra, tervezetre – vonatkozó felosztás, mely a hazai perrendek esetén paragrafust jelent, külföldi perrendekénél pedig fejezet (chapter) vagy szakasz (section) kerül a vizsgált rendelkezés mögé zárójelben, kapcsos zárójelben. A perrend megjelölése nem kerül feltüntetésre, az a fejezetcímből vezethető le. Ahol a perrendek módosításai ezt indokolják, ott a zárójelben, kapcsos zárójelben a hatálybalépés, hatályvesztés vagy az éppen aktuális hatály évét szintén jelöljük.
Az egyes idézett tudományos műveknél, ahol ennek jelentősége van, ott az évszámot is feltüntetjük. Ennek jelentősége abban áll, hogy bizonyos esetekben később a szerző saját korábbi álláspontjával ellentétes véleményt fogalmaz meg, vagy a hivatkozott gondolat a perrend egy régebbi, már hatályát vesztett vagy éppen hatályba lépett rendelkezéséhez kapcsolódik. A hivatkozott tudományos irodalom feldolgozása tekintetében törekszünk arra, hogy az adott fejezetben vizsgált időszakkal és tárggyal összefüggésben keletkezett forrásokat használjunk. A külföldi perrendek vizsgálata során minden esetben angol nyelvű, primer forrásokat használunk, az angoltól eltérő idegennyelvű vagy közvetett forrásokat nem alkalmazunk. A dolgozatban vizsgált skandináv perrendek államainak egyikében sem az angol a hivatalos nyelv. A hivatkozott jogirodalmi munkák mindegyike olyan skandináv szerzőktől származik, akik a hivatalos nyelvet jól ismerik, publikációik angol és az adott állam hivatalos nyelvén is születtek.
A feldolgozott és hivatkozott jogszabályok esetén azok miniszteri vagy előterjesztői indokolását is vizsgáljuk. Amennyiben ezek nem érhetők el nyomtatott kiadásban, akkor ezeket a Jogtáron keresztül érjük el. Hivatkozásukat lábjegyzetben helyezzük el.
22 Pribula László: A polgári perrendtartás megvalósult hatásköri modelljének értékelése – a történeti fejlődés tükrében. Jogtudományi Közlöny, 2020/1. 23. (továbbiakban: Pribula László 2020).
26
1. A tárgyalás fogalmának és szerkezetének tudományos meghatározása
1.1 A tárgyalás fogalmaA tárgyalás, mint forma és tartalom, országonként más és más. A fogalom alakulását jelentősen befolyásolják a történelmi hagyományok, szűkebben pedig egy ország perjogának alakulása.23 Ehhez a tudományos megállapításhoz a magunk részéről hozzá kívánjuk tenni, hogy a tárgyalás fogalma a horizontális (területi) különbségek mellett vertikálisan (időbeli) is eltérő tartalmat és jegyeket mutat. Jelen fejezetben a magyar perjogra építve mutatjuk be a tárgyalás fogalmát. Elsősorban a – további vizsgálati körrel összhangban – a Tc. és különösen az 1952-es Pp. körüli, alapvetően a szóbeliség elvét feltételező jogirodalomon keresztül, azzal, hogy röviden kitérünk a Ptr. írásbeli tárgyalására.
A tárgyalást és így fogalmát meghatározó tényezők a hely, az idő és a forma, ezáltal határolható el a tárgyaláson kívüli elintézéstől.24 A tárgyalás fogalmát a hazai tankönyvi és kommentári szerzők közel azonos tartalommal határozzák meg. A tárgyalás a bíróság nyilvános ülése, ahol megtörténik az ítélet alapjául szolgáló tényállás felderítése, a bizonyítás felvétele.25 A tárgyalás – a felek és más perbeli szereplők jelenlétében (legalább jelenlétük lehetővé tételével) – a bíróság előtt zajló eljárási cselekmények láncolata, melynek célja a tényállás felderítése, a bizonyítás felvétele, valamint a tény és jogkérdésekben való döntés.26 Kengyel Miklós kiemeli, hogy a bíróság ülése csak akkor tekinthető tárgyalásnak, ha azon a felek részvételi lehetősége biztosított.27 Szabó Imre álláspontja szerint a tárgyalás fogalmán a pernek azt a szakaszát értjük, ahol a felek ténybeli és jogi előadásai nyomán, a bizonyítás lefolytatását követően a bíróság meghozza az ítéletet.28
A szocialista perjog idején született tudományos művek szintén hasonlóan határozták meg a tárgyalást, vagyis mint a: a bíróság egyedi jogvitás ügyben, meghatározott időben és helyen tartott – rendszerint nyilvános – ülése, melyre a felek és más perbeli személyek részvételének lehetőségét kell biztosítani.29 E hivatkozott álláspont a tárgyalás fogalmát azzal egészíti ki,
23 Köblös Adél: Tárgyalás a polgári perben. In: Görög Márta és Hegedűs Andrea (szerk.): Lege duce, comite familia, ünnepi tanulmányok Tóthné Fábián Eszter tiszteletére, jogászi pályafutásának 60. évfordulójára.
Szeged, Iurisperitus, 2017. 293. (továbbiakban: Köblös Adél 2017).
24 Köblös Adél 2017. 298.
25 Kiss Daisy: A polgári per titkai - Kérdések és válaszok a polgári perrendtartás általános részéből. 3. átdolg.
kiad., Budapest, HVG-Orac, 2014. 539. (továbbiakban: Kiss Daisy 2014).
26 Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog. 12. kiad., Budapest, Osiris, 2014. 243-244. (továbbiakban:
Kengyel Miklós 2014).
27 Kengyel Miklós 2014. 243.
28 Szabó Imre 2013. 237.
29 Varga Gyula: A tárgyalás (X. Fejezet). In: Szilbereky Jenő (szerk.): Polgári eljárásjog I., Budapest, Tankönyvkiadó, 1980. 275. (továbbiakban: Varga Gyula 1980)
27 hogy a tárgyalás minden esetben szóbeli, valamint, hogy maga a tárgyalás nem csak egy ülést jelöl, hanem a per egyik szakaszát, akár több megtartott határnap összességét.30 Móra Mihály szerint a tárgyalás fogalomnak szintén kettős jelentése van. Egyrészt jelöli az ítélet vagy egyéb érdemi végzés meghozatalát megelőző, különböző határnapokon megtartott tárgyalások összességét, mint egységes folyamot. Másrészről a kontradiktórius eljárás egy- egy határnapon befejeződő részét is jelenti.31 Farkas József szerint a tárgyalás fogalma és ezen keresztül a jelentősége éppen abban áll, hogy itt történik az ítélet alapjául szolgáló tényállás tisztázása, az érvényesített jogok meghatározása, tehát mind a ténykérdés, mind a jogkérdés tisztázása.32 Novák István szerint a tárgyalás az érdemi döntés „születésének helye”, tehát az a környezet – a maga összes eljárásjogi kellékével – amelyben a felek jogvitáját elbíráló hatóság: a bíróság ítélete napvilágot lát.33
Kengyel Miklós megállapítása szerint a tárgyalás fogalmához nem kell külön hozzátenni, hogy szóbeli, mivel ez a jelző beletartozik a fogalomba.34 Magyary Géza szerint a szóbeli tárgyalás a felek kétoldalú meghallgatásának fő formája, amelyet Tc. az érdemleges tárgyalás neve alatt szabályoz. Minden kétoldalú meghallgatás, amely ezen szabályok szerint történik, szóbeli tárgyalás.35
A szóbeliség azonban nem minden korban volt fogalmi eleme a tárgyalásnak. A Ptr.
rendszerében a rendes eljárásban a tárgyalást az írásbeliség és a közvetettség, formaszerűség és tagolás, valamint az ügyvédkényszer jellemzi.36 Herczegh Mihály szerint a rendes eljárásban a tárgyalási eljárás azon nyilatkozatok létrehozásával foglalkozik, melyek a bírót a szóváltás, vagy iratközlés alapján képessé teszik az egyenetlenségi kérdés (vitás kérdés) eldöntésére.37 A tárgyalás lényegében a felek iratváltása, mely az ellenirat, a válaszirat, a viszonválasz és az esetleges végirat és ellenvégirat. A felperesi kereset beadását követően tehát (tág értelemben) a tárgyalás az ellenirat előterjesztésével veszi kezdetét, mely iratváltás útján a bíróság erre rendszeresített külön helyiségében, a pertárban történik, ahol az
30 Varga Gyula 1980. 275.
31 Móra Mihály: A tárgyalás (XII. Fejezet). In: Beck Salamon és Névai László (szerk.): Magyar Polgári Eljárásjog. Budapest, Tankönyvkiadó, 1962. 226.
32 Farkas József: A tárgyalás elmulasztásának következményei; a következmények elkerülése és elhárítása a magyar polgári peres eljárásban. Magyar Jog, 1983/2. 126-127. (továbbiakban: Farkas József 1983).
33 Novák István: A tárgyalás anyaga a polgári perben. Magyar Jog, 1979/9. 811. (továbbiakban: Novák István 1979).
34 Kengyel Miklós 2014. 243.
35 Magyary Géza-Nizsalovszky Endre: Polgári Perjog. 3. kiad, Budapest, Franklin Társulat, 1939. 258.
(továbbiakban: Magyary Géza-Nizsalovszky Endre 1939).
36 Falcsik Dezső: A polgári perjog tankönyve. (Magyar polgári törvénykezési rendtartás). Budapest, Politzer, 1907. 133. (továbbiakban: Falcsik Dezső 1907).
37 Herczegh Mihály 1882. 112.
28 iratváltást pedig a pertárnok közvetíti.38 „Az iratváltás mindaddig tart, amíg a tárgyalás törvény által megengedett összes periratok beadásával be nem fejeztetett.”39
Jancsó György szerint tárgyalási szak a „kezdő része a pernek, mely kezdetét veszi a keresetlevél beadásával és végződik akkor, ha a tárgyalást, illetve póttárgyalást befejezték.
Tárgyalni annyit tesz, mint a felek részéről a bíróság elé terjeszteni a ténybeli állításokat. A tárgyalási szak feladata az, hogy a felek a tényállást előadják. A tárgyalási szak rendes eljárásunkban [Ptr.] a bizonyítási perszaktól teljesen el van határolva, s akkor végződik, amikor a periratok mind beadattak, vagy midőn a pertárnok az iratokat az ítélő bíró elé terjeszti.”40 Amikor a rendes eljárásban a tárgyalási szaknak vége van, a bíró előtt egy csomó állítás van, amelyek vonatkozhatnak vagy a ténykérdésre vagy a jogkérdésre. A bizonyítási eljárást a Ptr. a tárgyalástól teljesen külön kezeli, ez a rendes eljárás második része.41 A Ptr.
szabályaiból az is kimutatható, hogy az írásbeliség elvének alkalmazása mellett, tartalmi oldalon a bizonyítás nem a tárgyalás körébe tartozik, hanem külön bizonyítási szak van ezekre az eljárási cselekményekre.
A tárgyalás a polgári peres eljárás egészének egyik szakasza, amely a sikeres peralapítást követi.42 Az eljárási cselekmények linearitását szem előtt tartva a szabályszerűen előterjesztett és befogadott kérelmet (keresetet) a bíróság közli az ellenérdekű féllel, kialakul a három pólusú eljárás.43 A keresetlevél közlése ezáltal alapvetően változtatja meg az eljárás struktúráját, perré alakítja azt. Bekapcsolja az eljárásba az alperest, akinek így védekezési lehetősége nyílik. A tárgyalás ezáltal nem szükségképpeni eleme a megindult eljárásnak. Az eljárás a tárgyalási szakaszba jutása előtt is el tud akadni. A felperes nem megfelelő keresetlevele esetén a bíróság visszautasítja azt, ekkor az eljárásban csak perindítási szakasz volt.44
38 Falcsik Dezső 1907. 136., 147.
39 Falcsik Dezső 1907. 133.
40 Jancsó György: Magyar Polgári törvénykezési jog. 2. kiad., Kolozsvár, Lepage Lajos Egyetemi Könyvkereskedése. 150. (továbbiakban: Jancsó György).
41 Jancsó György. 170.
42 Éless Tamás: Perfelvételi szak (XII. fejezet). In: Varga István (szerk.): A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja. 1. köt., Budapest, HVG-Orac, 2018. 805. (továbbiakban: Éless Tamás 2018).
43 Lugosi József: Jogviszonyok a polgári (peres) eljárásban. Jogtudományi Közlöny, 2016/5. 285.
44 Ehhez hozzá kívánjuk tenni, hogy e mondatszerkesztést a Pp. dogmatikája befolyásolta. Ezen eljárási szakasz leírására a magyar dogmatika is eltérő fogalmakat használt a Tc. és az 1952-es Pp. hatálya alatt, melyek tartalma és hatása azonban e körben nagyjából egységes.
29 1.2 A tárgyalás jelentősége és rendeltetése
A tárgyalás eljárásban elfoglalt szerepét és jelentőségét a jogtudomány egyöntetűen kiemelkedőnek fogadja el az eljárás egyéb szakaszaihoz képest. A tárgyalás a peres eljárás
„egyik leglényegesebb szakasza, a bíróság nyilvános ülése.”45 Gátos György szerint a tárgyalás a peres eljárás egyik szakasza, mely perbeli szerepe miatt központi helyet foglal el az eljárásban.46 Schleiffer Pál a tárgyalást az egész eljárás gerince, súlypontjaként jellemzi.47 Kengyel Miklós szerint e szakasz „a polgári peres eljárás legkoncentráltabb szakasza, mely megteremti a bíróság, a felek és az egyéb résztvevők eljárási cselekményeinek a tér- és időbeli egységét, valamint az ellenérdekű felek közötti kontradikció, a közvetlen szóváltás lehetőségét.”48
Novák István szerint a polgári eljárás, közelebbről és pontosabban: a polgári per egyik jellegzetes sajátossága, hogy az eljárás minden lényeges momentuma a tárgyalásra és a tárgyalásban sűrűsödik, a polgári per tárgyaláscentrikus jogintézmény. Ennek lényege az, hogy bármi, ami a perrel kapcsolatosan az ügy érdemét illetően akár a felek, más személyek, akár a bíróság részéről jelentkezik a perben, csak akkor vehető figyelembe, csak akkor fejtheti ki a hozzá fűzött joghatásokat, ha a cselekmény tárgyaláson történik. A tárgyalás az a fórum, ahol a végzett (mulasztott) percselekmények hatályosulnak, ahol valamennyi, az ügy érdemét érintő percselekmény – akár ott a tárgyaláson megjelenítve, akár csupán a cselekményre való utalással – érvényesen megmutatkozik, eljárásjogi és ezzel összefüggően anyagi jogi hatását kifejtheti.49
A polgári eljárás alapelveinek a többsége a tárgyaláson vagy legalábbis azzal összefüggésben érvényesül. Ezek közé tartozik például a felek egyenjogúsága, a kétoldalú meghallgatás, valamint a szóbeliség, a nyilvánosság, a közvetlenség és az anyanyelv használatának az elve. Mivel a feleknek a tárgyaláson nyílik a legtöbb lehetőségük arra, hogy a perbeli jogaikat gyakorolhassák, a tárgyalásnak garanciális jelentősége is van.50 A rendszerváltozást követően az AB – a fent hivatkozott alapelvekre, az Alkotmányra (1949.
45 Kiss Daisy 2014. 539.
46 Gátos György: A tárgyalás időszerű jogi kérdései a polgári eljárásban. Magyar Jog, 1991/2. 85.
47 Schleiffer Pál: A tárgyalás. In: A magyar polgári perjog főbb kérdései. Budapest, Jogi- és Államigazgatási Könyv és Folyóiratkiadó, 1953. 83. (továbbiakban: Schleiffer Pál 1953).
48 Kengyel Miklós: Polgári Eljárásjog. 2. köt., Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 1992. 57-58. (továbbiakban: Kengyel Miklós 1992).
49 Novák István: A bíró polgári eljárásjogi felelőssége – tárgyaláselőkészítési felelősség. In: Tóth Károly (szerk.): Emlékkönyv dr. Szilbereky Jenő egyetemi tanár oktatói működésének 30. és születésének 70.
évfordulójára., Szeged, JATE, 1987. 244. (továbbiakban: Novák István 1987).
50 Kengyel Miklós 2014. 244.
30 évi XX. törvény) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára tekintettel – a 26/1990. (XI. 8.) határozatában kimondta, hogy az 1952-es Pp. azon rendelkezései, amelyek a felek kérése ellenére lehetővé teszik a per tárgyaláson kívüli elbírálását alkotmányellenesek.51
Ahogy a tárgyalás fogalma bizonyos szempontok szerint determinált, úgy annak rendeltetése szintén, a fogalom és a rendeltetés együtt változik. Ezek meghatározását és éppen aktuális alakulását elsősorban az éppen hatályos perrend alakítja, melyhez a tudomány értelmező funkciója révén kialakítja a jogirodalmi álláspontokat. Novák István szerint a tárgyalás anyaga ketté osztható érdemi és alaki elemekre. Érdemi elemek a tényállítások, a bizonyítás folyamata, a bírói mérlegelés folyamata. Alaki elemek a szabályszerűen megalakított bíróság, a szabályszerűen vezetett tárgyalás, és a szabályszerű percselekmények. Ezek egyrészt kitöltik a tárgyalás fogalmát, és meghatározzák annak eljárásjogi kereteit, másrészt összhangban kell lenniük a pert lezáró bírósági döntéssel, az ítélettel.52
Szabó Imre szerint a tárgyaláson „történik a tényállás felderítése (a felek tényállásainak igazolása vagy cáfolata) és a bírósági ítélet meghozatala.”53 Kengyel Miklós is abban látja a tárgyalás jelentőségét, hogy itt történik az ítélet alapjául szolgáló tényállás felderítése – néhány kivételtől eltekintve – a bizonyítás felvétele és a felek által érvényesített jogok meghatározása.54 Horváth János definíciója szerint „a bíróság a tárgyaláson lezajló eljárási cselekmények eredményeként állapítja meg a perbe vitt jogviszony tekintetében a történeti tényállást – s a felvett bizonyítás eredményeként értékelve és mérlegelve hozza meg a jogvitát eldöntő érdemi döntést.55
Köblös Adél 2017-es tanulmányában úgy tekint a tárgyalásra, hogy az „a felek szabad előadásából, a bíró kérdéseiből, tájékoztatásaiból (anyagi pervezetéséből), a felek erre adott válaszaiból, nyilatkozataiból áll. Ezzel határozzák meg a jogvitájuk mibenlétét (felperes keresetét, az alperes a védekezését), tisztázódik, mely tények vitásak közöttük, mire nézve szükséges bizonyítás felvétele, melyre – szükség esetén – bizonyítást ajánlanak fel. Nemcsak ténybeli, de a vita jogi mivoltának feltárása is a tárgyaláson történik meg.”56
A tárgyalásnak a fentiek szerint kettős rendeltetése van. Egyrészt itt történik a peranyag felek általi előadása, annak összegyűjtése és véglegesítése, másrészt főszabályként itt folyik a
51 26/1990. (XI. 8.) AB határozat.
52 Vö.: Novák István 1979. 811-815.
53 Szabó Imre 2013. 237.
54 Kengyel Miklós 2014. 244.
55 Horváth János: A polgári per tárgyalásának neuralgikus gócai. Magyar Jog, 1990/7-8. 667.
56 Köblös Adél 2017. 299.
