• Nem Talált Eredményt

Rubicon 2018/5. 13.

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Rubicon 2018/5. 13."

Copied!
11
6
0
Többet mutat ( Pldal)

Teljes szövegt

(1)

NáNay Mihály

IV. Károly és Tisza István látogatása a fronton

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™

(2)

habsburg főhercegek a Monarchia katonai vezetésében

az első világháború- ban több habsburg főherceg futott be komoly katonai kar- riert, akár a legma- gasabb, tábornagyi rendfokozatot is el- érve. Károly trón- örökös az 1916-os tiroli offenzívában vett részt, illetve a román támadás nyo- mán felálló erdélyi hadseregarcvonal parancsnoka volt.

Frigyes főherceg a hadsereg főparancs- nokaként, Jenő fő- herceg a délnyugati (olasz) front pa- rancsnokaként vett részt a hadsereg irá- nyításában. Mellet- tük szintén neveze- tes az 1916-os lucki áttörés egyik felelő- seként számon tar- tott József Ferdi- nánd főherceg, vala- mint a magyar kato- nák által csak

„József apánknak”

nevezett és rajongva tisztelt, többek kö- zött Doberdó védel- mét irányító József (ágost) főherceg is.

Kézenfekvő tehát a kérdés, hogy a di- nasztia tagjai mi- ként teljesítettek az első világháború kü- lönböző frontjain.

a Nagy háború

alatt a trónörököst

is beleértve kilenc

főherceg ért el tábor-

noki rendfokozatot,

akik közül az alábbi-

akban a négy leghí-

resebbet – Frigyes,

Jenő, József ágost

főhercegeket és Ká-

roly trónörököst –

mutatjuk be.

(3)

z európai monarchikus gondolat a kora középkorban kialakult vi- lágképhez vezethető vissza.

Eszerint a társadalmat három nagy, Is- tentől rendelt csoportra lehet osztani.

A többséget a laboratores, azaz dolgo- zók (általában jobbágyok) alkotják, akiknek természettől rendelt feladata a munka, a társadalom életéhez szük- séges javak előállítása. A második cso- port az oratores(imádkozók), vagyis a papok, akiknek, mint az ún. közvetítő egyház képviselőinek, feladata az egész társadalom lelki üdvéért imádkozni.

A harmadik csoportot alkották a bella- tores(hadakozók), vagyis a nemesek, akiknek Istentől rendelt feladata há- ború esetén a fegyverforgatás.

U

ralKoDócsaláDoK a háborúbaN

A hierarchikus társadalmi rendben ma- gától értetődő volt, hogy az Isten ke- gyelméből az ország vezetésére ren- delt uralkodócsalád nemcsak békeidő- ben, hanem háborúban is az ország ve- zetésére hivatott. E világképben tehát nem szorul különösebb magyarázatra, hogy évszázadokon keresztül miért volt szükségszerű az uralkodók és her- cegek részvétele a hadvezetésben.

A felvilágosodás azonban átalakí- totta a közgondolkodást, így megszűnt

a középkorra jellemző hierarchikus modell, valamint egyre inkább teret nyert az alkalmasság, a feladatra való rátermettség, szemben a korábban meghatározó származással. Természe- tesen ez a folyamat sokkal határozot- tabban jelentkezett az alkotmányos, polgárosodó országokban (Nagy-Bri- tannia, Franciaország), mint az abszo- lutista birodalmakban. A legnevezete- sebb példa Napóleon, akinek fényes ka- tonai karrierje alacsony származása miatt elképzelhetetlen lett volna pél- dául a Habsburg Birodalomban, de akár még XVI. Lajos Franciaországában is. Mindezeknek megfelelően tehát az újkori fejlődés során az uralkodócsalá- dok fokozatosan kiszorultak a katonai vezetésből, sőt az alkotmányos álla- mokban a kormányzatból is.

Ugyanakkor az első világháború je- lentős hadviselő feleinek hadseregein végigtekintve mégsem ennyire egyér- telmű a helyzet. A Brit Birodalom had- seregében nem játszottak komoly sze- repet az uralkodócsalád tagjai, aminek oka egyfelől az volt, hogy a háború ide- jén a Hannoveri-ház nem bővelkedett férfi családtagokban, másfelől pedig a már a 17. század óta működő alkotmá- nyosság keretei között az uralkodócsa- ládnak meglehetősen szűk szerepe volt az állam irányításában, nem be- szélve némileg kellemetlen német szár- mazásáról (melynek egyenes következ-

ménye, hogy 1917-ben a dinasztia ne - vét Windsor-házra változtatták).

Ennek megfelelően egyedül Albert yorki herceg (a későbbi VI. György) vett részt a háborúban, az egyik leg- fontosabb tengeri csatában, a jütlandi ütközetben az HMS Collingwood egyik lövegtornyának tisztjeként, tehát meglehetősen alacsony beosz- tásban. A köztársasági Franciaország hadseregében természetesen nem me- rülhetett fel ilyen kérdés. A porosz ala- pokon nyug vó és általában modern- nek tekintett német hadseregben ugyanakkor Vilmos trónörökös, a csá- szár fia hadseregcsoport-parancsnok- ként szolgált a nyugati fronton, Hen- rik porosz királyi herceg a balti flottát irányította, Lipót bajor herceg pedig Hindenburg után a német keleti front parancsnoka volt.

Oroszországban a Romanov-család sem maradt ki a háborúból, melynek első két évében Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg volt a hadsereg főparancs- noka, akitől személyesen II. Miklós cár vette át a tisztséget 1915-ben. Alexan- der Mihajlovics nagyherceg az orosz lé- gierő főfelügyelője volt a háború idején (1916–1917), Georgij Mihajlovics nagy- herceg pedig a cár szárnysegédjeként szinte minden fontosabb döntésre rá- látott és komoly befolyással bírt. Mind- ezek fényében tehát egyáltalán nem te- kinthető különlegesnek vagy éppen 6 RUBICONTÖRTÉNELMI MAGAZIN

a

Frigyes főherceg (középen) és Erik Falkenhayn (elöl) egy hadgyakorlaton

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™

(4)

maradinak az Osztrák–Magyar Monar- chia azért, mert főhercegek szolgáltak a hadsereg felső vezetésében.

h

absbUrg FőhercegeK a

M

oNarchia haDseregébeN A 19. században a Habsburg-család bő- velkedett főhercegekben, akik az alkot- mányossá váló birodalom irányításából kiszorultak. Éppen ezért természetes lehetőségként kínálkozott számukra a katonai pálya. Ferenc József gondolko- dása ráadásul a fent vázolt középkori világképben gyökeredzett, s megingat- hatatlan meggyőződése volt, hogy a di- nasztia tagjai természettől fogva hiva- tottak a hadvezetésre, így családtagjai- tól el is várta a katonai szolgálatot.

Mindemellett az Osztrák–Magyar Mo- narchiának a többi hadviselő féllel szembeni egyedi jellemzője volt a biro- dalom irányításában a legtöbb terüle- ten megjelenő dualisztikus berendez- kedés. Ezzel szemben a hadsereg volt a birodalmi egység egyik fő reprezen- tánsa és összetartója.

Éppen ezért kézenfekvő, sőt szük- ségszerű volt, hogy ezen összbirodalmi (közös / K. u. k.) intézményben a biro- dalom összetartozását leginkább meg- jeleníteni képes tényező, a dinasztia ko- moly szerepet vállaljon. A téma egyik legjobb szakértője, Rauchensteiner osztrák történész egyenesen úgy fogal- mazott, hogy éppen ez a tényező (a bi- rodalmi egység fenntartása) volt az el- sődleges és egyenesen szükségszerű szempont a dinasztia katonai szerep- vállalásában, míg a feudális hóbort in- kább csak látszat.

Mindezeknek megfelelően tehát szá- mos Habsburg főherceg választotta a katonai karriert. Az előmenetelüket megvizsgálva szembetűnő, hogy más nemesi vagy polgári származású kollé- gáikkal szemben számukra „külön pálya” volt a hadseregben, hiszen egy- egy rendfokozatban sokkal kevesebb időt eltöltve, jóval gyorsabban emel- kedtek, jellemzően jóval magasabb rendfokozatokba, sőt alkalmanként még ugyanolyan képzettségre (például Kriegsschule) sem volt szükségük. Az esetleges hiányosságokból fakadó problémákat minden esetben egy-egy kiválóan képzett, valóban hozzáértő ve- zérkari főnök jelenléte orvosolta.

Ugyanakkor a 18. századhoz képest vitathatatlan változást jelentett, hogy hozzáértés és kellő tapasztalat – pél- dául alacsonyabb rendfokozatokban töltött szolgálati idő – nélkül még a fő- hercegek sem vezethettek nagyobb egységeket (persze ezredtulajdonosok lehettek, de valódi parancsnokok nem).

A 20. század elején már a nyilvánosság ereje is fontos szempont volt, hiszen a dinasztia tekintélye nem viselte volna el egy inkompetens főherceg veresé- geit. A Nagy Háború során elő is for- dult olyan eset, hogy egy parancsnokot főherceg létére leváltottak az elszenve- dett vereség miatt (József Ferdinánd főherceg leváltása a lucki áttörés után).

Ferenc József egyáltalán nem szólt bele Conrad vezérkari főnök munká- jába, még kevésbé bírálta felül a dönté- seit. Így tehát a dinasztia tagjai sem számíthattak az uralkodó védelmére, ha a nagy hatalmú vezérkari főnök el- marasztalta őket, bár kétségtelen, hogy többi tiszttársuk szigorúbb bá- násmódra számíthatott. József Ágost főherceg példája is rávilágít az uralko- dócsalád tagjainak helyzetére a hadse- regben. Altábornagyi rendfokozatban és hadosztályparancsnoki beosztásban kezdte meg a világháborút, melynek vé- gére tábornaggyá emelkedett, illetve hadseregcsoportot is vezetett. Ez há - rom rendfokozat emelkedést jelentett,

ami más tábornokok számára elképzel- hetetlen volt, csak olyan tisztek lettek tábornagyok, akik a világháború kezde- tén már lovassági/gyalogsági tábornoki vagy táborszernagyi rendfokozatban voltak. Ugyanakkor gyakorta előfordult a háború során, hogy parancsnokai (Tersztyánszky, Boroević) vele szemben foglaltak állást, adott esetben akár dur- ván is tudtára adva ellentétes vélemé- nyüket, ami jól jelzi, hogy a világhábo- rúban a főhercegi rang sem írta felül a katonai beosztásokat.

A főhercegek hadseregbeli helyzetét összegezve elmondható, hogy a 20. szá- zad elején ugyan még mindig sokkal könnyebb és gyorsabb karrier várt a hadseregben a dinasztia tagjaira, mint más kollégáikra, ám a hadsereg hierar- chikus rendjébe nekik is be kellett il- leszkedniük, valamint elegendő kép- zettség és alacsonyabb rendfokozatok- ban szerzett tapasztalat nélkül ők sem vállalhattak magasabb tisztséget.

F

rigyes Főherceg

Habsburg-Tescheni Frigyes főherceg (1856–1936) mint a „Feldherrenlinie”

tagja, Albrecht főherceg, a custozzai győző nevelt fia magától értetődő módon futott be fényes katonai karri- ert, mely egészen az Osztrák–Magyar

Frigyes főherceg

4∞&

£∞∞§£™

4∞&

£∞∞§£™

(5)

Jenő főherceg

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™

(6)

Monarchia hadseregének főparancs- noki tisztségéig ívelt. A legtöbb állam- ban a fegyveres erők legfőbb parancs- noka az államfő. Különösen igaz ez a monarchiákra. Ennek megfele- lően Németországban kezdettől fogva II. Vilmos volt a hadsereg parancsnoka, Oroszországban pedig 1915-ben vette át a főpa- rancsnokságot II. Miklós. A Mo- narchiában azonban a nyolc- van éven felüli Ferenc József egészségi állapota miatt már nem vállalhatta a komoly fizi- kai és szellemi igénybevételt jelentő munkát. A kijelölt főpa- rancsnokot, Ferenc Ferdinán- dot meggyilkolták, az új trón- örökös, Károly főherceg pedig még nem bírt kellő tapasztalattal e feladatkörhöz, ugyanakkor egyér- telmű volt, hogy a tisztségnek a bi- rodalom egységét jelentő dinasztián belül kell maradnia.

Főparancsnokként szóba jöhetett volna még a tehetséges katona hírében álló Jenő főherceg is, ám ő egyfelől nem akart bátyjával rivalizálni, másfe- lől sem a nehéz természetű Conrad ve- zérkari főnökkel, sem pedig a szövet- séges, ám meglehetősen kellemetlen tárgyalópartner II. Vilmossal sem kí- vánt rendszeres munkakapcsolatba ke- rülni. Ennek eredményeként tehát a Monarchia hadseregének főparancs- noka Frigyes főherceg lett, akit már rögtön a háború első évében beosztá- sához méltó rendfokozatba (tábor- nagy) emelt az uralkodó, annak elle- nére, hogy 1914-ben a Monarchia nem igazán könyvelhetett el komolyabb hadi sikereket (összehasonlításképpen:

Conradot csak 1916 novemberében léptették elő tábornaggyá).

A hadsereg valódi irányítója azonban kezdettől fogva Conrad von Hötzen- dorf vezérkari főnök volt, bár ennek nem feltétlenül kellett volna ilyen egyértelműnek lennie, hiszen a hadse- reg főparancsnoka papíron fölötte állt.

Itt vált fontossá Frigyes puhább, passzí- vabb egyénisége, melyről a róla alapve- tően pozitívan vélekedő hadsegédje, Herberstein altábornagy is a követke- zőt írta: „A főherceg rendkívül passzív és könnyen megfélemlíthető jelleme biz- tos garanciának tűnt arra, hogy ő és a vezérkarfőnök jól kijönnek majd egy- mással.” Frigyes mellett Conrad telje- sen szabad kezet kapott.

A főherceg eltűrte, hogy csak igen felületesen tájékoztassák. Conrad elmé- letben napi két beszámolóval tartozott,

12.00-kor és 20.00-kor, ám gyakorta elő- fordult, hogy a beszámolók késtek, il- letve elmaradtak. Alkalmanként 23.00- kor mentek tájékoztatni a főparancs- nokot, amikor ő már aludt. El lehet képzelni, mennyire figyelmesen kö- vette a hadi helyzet alakulását az álmá- ból fölkeltett főherceg. Napjainak nagy részét a katonai sematizmus korrigálá- sával töltötte (a veszteséglista és a Ren- deleti Közlönyalapján), ami finoman szólva sem a főparancsnok feladata lett volna. Érdemes Herberstein altábor- nagy véleményét idézni: „Egy főpa- rancsnok, aki jó, ha fél-egy órát foglal- kozik a főparancsnokság ügyeivel és akkor is csak hallgatóként vesz részt abban, egyébként pedig egész nap nem csinál semmi mást, mint a sematizmust javítgatja, az nem főparancsnok!”

A szövetséges főparancsnokkal, II.

Vilmossal való kellemetlen tárgyalások ugyanakkor őrá maradtak, hiszen Con- rad nem kívánt rendszeresen segítsé- get kérni a németektől, ezt inkább Fri- gyesre hagyta. Emellett a főherceg óri- ási magánvagyonából mindkét biroda- lomfélben, minden hadikölcsönjegyzés alkalmával komoly összeget áldozott a háborús erőfeszítések támogatására.

Összességében tehát, bár a pozíciója le- hetővé tette volna az erőteljesebb fellé-

pést, ehhez sem kellő dinamizmusa, sem ambíciói nem voltak, így a gyakor-

latban Conrad igényeit szolgálta ki.

Ferenc József halálával azonban je- lentős változások kezdődtek. Az új uralkodó, Károly császár-király ko- moly személyi változtatásokat fo- ganatosított a birodalom vezeté- sében – lemondatva mindkét mi- niszterelnököt, majd Conradot is –, és a hadsereg főparancs- nokságát is magához vonta, így Frigyest főparancsnok-helyet- tessé léptették vissza, ami ko- moly presztízsveszteség volt az idősödő főherceg számára. A fe - le más helyzet nem maradt fenn sokáig, mivel az uralkodó 1917 februárjában végleg megvált Fri- gyestől, felmentve őt helyettesi be- osztásából is. A főherceg a világhá- ború után Magyarországon telepe- dett le, Mosonmagyaróváron élt, ahol nagy népszerűségnek örvendett a he- lyiek körében. Sírja ma is a mosonma- gyaróvári Szent Gotthárd-templomban található, s a városban egy padon ülő, közvetlen főherceget mintázó szobor hirdeti emlékét.

J

eNő Főherceg

Frigyes főherceg fiatalabb testvéreként Habsburg-Tescheni Jenő főherceg (1863–1964) esetében is egyértelmű volt a katonai karrier. A szakirodalom és a kortársak – például emlékiratában Czernin külügyminiszter – a két test- vér közül egyértelműen őt tartották a tehetségesebb katonának. Ennek elle- nére nem vállalta a főparancsnoki tiszt- séget, aminek következtében – bátyjá- val ellentétben – 1916 novemberéig kellett várnia a tábornagyi kinevezésre.

A világháború során első komoly megbízatása a balkáni hadseregcso- port parancsnoksága volt, melyet a Szerbiával szemben csúfos kudarcot szenvedett Potiorek táborszernagytól vett át. A főherceg Péterváradon állí- totta fel törzsét, ám parancsnoksága alatt komolyabb csata nem zajlott a szerbekkel, akiknek az előző évi táma- dások olyan vérveszteséget okoztak, hogy több támadást nem tudtak meg- kísérelni, sőt várható volt, hogy egy újabb komoly offenzívát már nem tud- nak feltartóztatni (ez be is bizonyoso- dott 1915-ben). Ugyanakkor a nagy veszteségeket szenvedett és demorali- zálódott osztrák–magyar haderőt újjá kellett szervezni, amit a főherceg sike-

RUBICONTÖRTÉNELMI MAGAZIN 9 Jenő főherceg

74∞&£∞∞§£™

74∞&£∞∞§£™

(7)

resen végrehajtott, ezzel hozzájárulva az 1915. őszi támadás sikeréhez.

Az 1915. májusi olasz támadás miatt állították fel a délnyugati front parancs- nokságát, melynek alárendeltségébe tartozott a teljes déli arcvonal, a svájci határtól egészen a Balkánig. Innentől kezdve egészen 1917 decemberéig Jenő főherceg a marburgi (Maribor), majd bozeni (Bolzano) főhadiszállásán szolgált. Parancsnokságának hatásköre többször változott (például a balkáni front leválasztásával), de az olasz fron- ton zajló hadműveletek vé gig az ő alá- rendeltségébe tartoztak. Legfontosabb hadművelete az 1916-os tiroli offenzíva volt, melyet a tiroli hadseregcsoport közvetlen parancsnokaként irányított, bár a hadműveletet főképpen Conrad tervezte meg.

Később elméletben – a délnyugati front parancsnokaként – az ő aláren- deltségébe tartozott a caporettói áttö- rés vezénylete is, ám valójában sem a tervezésben, sem a lebonyolításban nem jutott igazán komoly szerephez.

Conrad, miután leváltották a vezérkari főnöki tisztségről, a tiroli hadseregcso- port parancsnoka lett, melyet ezáltal ki- vontak Jenő főherceg délnyugati front-

jának kötelekéből, pedig a piavei csatára való felkészüléskor és a haditerv megal- kotásakor kifejezetten fontos lett volna az egységes vezetés, hogy elkerülhető legyen az egymással versengő hadsereg- csoportok (Conrad és Boroević) rivali- zálásából fakadó alkalmatlan haditerv.

A főherceg magasabb parancsnoki tisztsége miatt nem sokat forgott a frontvonalakon, mégis a katonáival em- berségesen és megértéssel bánó pa- rancsnok hírében állt. Ám ha kellett, tudott határozott is lenni: „Fölszólítom Őexcellenciáját, hogy a jövőben azt az érzékenykedést, amely teljes mértékben megengedhetetlen és csak kárt okoz azon nagy ügy számára, amelyre mi mindannyian legjobb képességeinket ál- dozzuk, valamint az ebből eredő inge- rültséget nyomja el magában, és ter- veim végrehajtása érdekében vesse be kimagasló erejét, és illeszkedjen be a fel- tétlenül szükséges alárendeltségi vi- szonyba.”Katonai karrierje Frigyeshez képest némileg később, 1918 januárjá- ban ért véget, amikor a császár levál- totta és nyugállományba helyezte.

Neve alkalmanként a politikai élet- ben is felvetődött. 1916-ban szóba ke- rült Stürgkh osztrák kancellár utóda- ként, illetve a Monarchia szétesésekor az uralkodó helyett régensként is. A két világháború között Svájcban tele- pedett le, majd 1934-ben visszaköltö- zött Ausztriába, egy Bécs-közeli német

lovagrendi kolostorba. Aktív szerepet vállalt a legitimista mozgalomban, többször megjelenve gyűléseiken, ren- dezvényeiken. A Német Lovagrend élén betöltött nagymesteri címéről le- mondott – ezzel megkímélve a lovag- rendet vagyonának államosításától –, a lovagrend pedig a 16. század után újra egyházi renddé vált és ma is működik.

Az Anschluss után is Ausztriában ma- radt, majd a szovjet megszállás elől me- nekült Tirolba, ahol utolsó éveit töl- tötte. Sírja az innsbrucki Szent Jakab- templomban található.

K

ároly tróNöröKös

Károly trónörökös (1887–1922) – a ké- sőbbi I./IV. Károly – szintén magas be- osztásokat töltött be a Monarchia had- seregében. Katonai szerepvállalásának bemutatása előtt azonban érdemes tisztázni a dinasztián belüli helyzetét.

Az agg Ferenc Józsefhez képest – de a Monarchia teljes vezetéséhez (bele- értve a katonai és politikai vezetőket) képest is – igen fiatal volt, az uralkodó unokáinak generációjába tartozott, egészen pontosan Ferenc József testvé- rének, Károly Lajosnak volt az unokája (míg az előző trónörökös, Ferenc Fer- dinánd Károly Lajos fia volt).

Már Ferenc Ferdinánd morganati- kus házasságának megkötése után le- IV. Károly és Frigyes főherceg, főhadparancsnok

a tescheni fôhadiszálláson

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™

(8)

hetett tudni, hogy Károly a következő trónörökös, ugyanis Ferenc Ferdinánd elfogadta, hogy házasságából származó utódai ki vannak zárva a trónöröklés- ből. A szarajevói merénylet után pedig Károly főherceg a trón közvetlen örö- kösévé lépett elő. Ennek ellenére nem- hogy főparancsnokká nem nevezték ki, hanem mind a katonai, mind a politikai információktól elzárták. Nem vezették be igazán a birodalom irányításába, ami jelentős részben Ferenc József hibájá- nak tekinthető. Gyakorta előfordult olyan megdöbbentő eset, hogy Tisza István csak egy minisztériumi osztály- vezető útján tájékoztatta egyes aktuális kérdésekről (nem is csoda, hogy trónra lépése után hamar megvált a magyar miniszterelnöktől).

Katonai téren némileg érthetőbb a mellőzése, ugyanis el akarták kerülni, hogy a trónörökös neve esetleg kudar- cos hadműveletekhez kapcsolódjon, ezzel csorbítva tekintélyét, ráadásul fi- atal kora miatt korábban – bár bizo- nyos szintű katonai képzést kapott – csak zászlóaljparancsnokként szolgált.

Személyes tényező is közrejátszott hát- térbe szorításában, ugyanis Conrad fél- tette vezérkari főnöki korlátlan befo- lyását a trónörökös beavatkozásától, így inkább elzárta az információktól – ahogyan a papíron fölé rendelt Frigyes főherceget sem tájékoztatta mindig a legaprólékosabban.

Ferenc József úgy határozott, hogy Károly ne vegyen részt a fronton a har- cok irányításában, ugyanis halála ese- tén a trónöröklési rend szerint az 1912- ben született Ottó főherceg követke- zett, akinek kiskorúsága beláthatatlan problémákhoz vezethetett volna.

Ennek megfelelően Károly inkább rep- rezentatív feladatokat látott el, ami vi- szont a trónörökös részéről egyfelől fontos (a dinasztia és a király képvise- lete a társadalom felé), másfelől hasz- nos is volt, hiszen az idős császár hite- les információkat kaphatott a fronto- kon uralkodó helyzetről és a társada- lom állapotáról. Többek között egy ilyen látogatásról készült beszámoló győzte meg Ferenc Józsefet 1914. de - cemberben arról, hogy a balkáni front éléről le kell váltania Potiorek tábor- szernagyot.

Mindennek megfelelően Károly trón - örökös a világháború folyamán csupán két fontos katonai beosztást töltött be.

1916 tavaszán indították meg Conrad fiatalkora óta dédelgetett tervét, az ola- szok elleni tiroli offenzívát. A támadás- hoz kellő mennyiségű hadianyagot és

csapatot vontak össze, így Conrad biz- tos volt a győzelemben, tehát jónak lát- ták a trónörökös önbizalmát, tekinté- lyét egy komoly harctéri sikerrel erősí- teni. Károlyt altábornaggyá léptették elő, és rábízták az igen jól ellátott XX.

hadtestet. Természetesen jól felkészült vezérkari főnököt rendeltek mellé Waldstätten vezérőrnagy személyében (később Arz vezérkari főnök helyettese és a hadműveleti osztály vezetője lett), aki valójában felelt a trónörökösre bí- zott hadtest irányításáért. Az offenzíva sikeresen haladt előre, s nem a tiroli erőkön múlott, hogy nem sikerült el- érni a stratégiai célt. A keleti fronton beinduló Bruszilov-offenzíva miatt kel- lett leállítani a tiroli előrenyomulást és több alakulatot átrendelni az orosz frontra. Velük tartott a trónörökös is, akit az épp felállófélben lévő kelet-galí- ciai 12. hadsereg parancsnokának ne- veztek ki.

Nem sok időt tölthetett azonban az egyelőre még nem létező hadsereg pa-

rancsnokaként, ugyanis Románia a bu- karesti titkos szerződés értelmében 1916. augusztus végén megtámadta az Osztrák–Magyar Monarchiát. Az offen- zíva feltartóztatására Erdély védelmé- ben egy új frontszakaszt kellett szer- vezni, melynek alárendeltségébe négy hadsereg (a német 9., valamint az oszt- rák-magyar 1., 3. és 7.) került. A front élére Károly trónörököst nevezték ki, s ennek megfelelően„Károly Ferenc Jó- zsef főherceg trónörökös hadseregarc- vonalnak”nevezték. A főherceg mellé egy kiváló, tapasztalt katonát, a német Hans von Seecktet állították.

A döntés elválaszthatatlan volt a Monarchia és Németország közötti folytonos ellentétektől, amelyek komp- romisszumos megoldásaként a néme-

RUBICONTÖRTÉNELMI MAGAZIN 11 Károly mint trónörökös az I. honvédezred

tulajdonosaként öltözve feleségével, Zitával, 1914. augusztus 5.

4∞&

£∞∞§£™

4∞&

£∞∞§£™

(9)

tek elfogadták, hogy formálisan az osztrák–magyar trónörökös a parancs- nok, ám valójában a német vezérkari főnök hadműveleti tervei érvényesül- tek. Ettől függetlenül tagadhatatlan siker és komoly eredmény volt a román támadás gyors feltartóztatása, majd a támadók kiszorítása Erdélyből.

A trónörökös 1916. november 11-én éppen Segesváron tárgyalt a német Fal- kenhayn tábornokkal a Románia elleni általános támadás terveiről, amikor tá- jékoztatták, hogy a császár rosszul van.

A hír hallatán azonnal Bécsbe távozott, és többé már nem tudta átvenni a front parancsnokságot, ugyanis Ferenc József néhány nap múlva (november 21-én) meghalt, s a trónon Károly fő- herceg követte.

A fronton töltött rövid szolgálati idő, illetve a nagy befolyású vezérkari főnökök mellett katonai képességei nem igazán derülhettek ki, ugyanak- kor az uralkodói feladatok ellátásához szükséges katonai tapasztalatokat és rálátást a háború során kétségtelenül megszerezte, így vitán felül áll, hogy a legfőbb hadúri feladatok ellátására al- kalmas volt. Éppen ezért helyénvaló- nak minősíthető döntése, melynek eredményeképpen Frigyes főherceget leváltva saját maga vette kezébe a Mo- narchia hadseregének főparancsnoki tisztségét.

J

ózseF

á

gost Főherceg József Ágost főherceg (1872–1962) te- kinthető egyértelműen a dinasztia leg- sikeresebb első világháborús táborno- kának. Rendfokozatok tekintetében is fokozatosan lépett előre, míg végül 1918 októberében tábornaggyá nevez- ték ki (ennek köszönhető marsallbotját nemrégiben vásárolta meg a magyar állam). Szemben a fentebb említett fő- hercegekkel, ő nem a vezérkarban vagy magasabb parancsnoki pozíciókban, hanem végig a fronton szolgált, ráadá- sul a háború elején viszonylag alacso- nyabb, hadosztályparancsnoki beosztás- ban. További fontos tényező, hogy – fő- képpen magyar – katonái körében ra- jongva tisztelt, legendás hadvezérré vált, amit jól jellemez, hogy már a há- ború elején „József apánknak” kezdték nevezni.

A Habsburg-dinasztia magyar ágá- hoz tartozott, felmenői magyar nádo- rok voltak (József és István nádor), apja pedig a magyar Honvédség meg- szervezője és első parancsnoka. Ma- gyarországon nevelkedett, tökéletesen beszélt magyarul (naplóit is magyarul írta), és önmagára is magyarként tekin- tett. Talán nem túlzás a „legmagyarabb Habsburg” megnevezés, ennek értel- mében ő volt a legfényesebb karriert befutó első világháborús magyar tiszt, hiszen a tábornagyi karban találunk ugyan Magyarországon született (Franz Rohr vagy Arthur Arz) vagy ma- gyar csengésű névvel bíró (Kövess Her- mann) tábornokot is, de ők etnikailag

egyértelműen németnek tartották ma- gukat, szemben a magyar érzelmű Jó- zsef főherceggel.

József főherceg kezdettől fogva kato- nának készült, ám korai házassága meg- akadályozta, hogy elvégezze a bé csi Kriegs schulét. Szolgálata során fokoza- tosan haladt előre a ranglétrán, így a vi- lágháború kitörésekor a 31. hadosztály parancsnokaként, altábornagyi rendfo- kozatban vonult ki a balkáni frontra. Itt csak nagyon rövid ideig harcolt (Sza- bács környékén), majd a Böhm-Ermolli hadsereg többi alakulatával együtt az orosz frontra vezényelték, ahol előbb Galíciában, majd az Északkeleti-Kárpá- tokban szolgált (itt vette át a VII. had-

12 RUBICONTÖRTÉNELMI MAGAZIN

József Ágost főherceg

4∞&

£∞∞§£™

4∞&

£∞∞§£™

(10)

test parancsnokságát). Óriási erőfeszí- tések árán sikerült feltartóztatniuk az orosz támadásokat, majd a gorlicei át- töréshez csatlakozva részt vettek az 1915. májusi offenzívában.

A főhercegnek a köztudatban legin- kább fennmaradt teljesítménye a Do- berdó-fennsík védelme volt az olaszok- kal szemben, a VII. hadtest élén az Isonzó-fronton. Több mint egy évig tar- totta sikeresen a kietlen mészkőplatót, míg végül Görz eleste miatt védtelenül maradt a hadtest jobbszárnya, így kénytelen volt visszavonulni és feladni a legendássá vált fennsíkot. Következő beosztása Károly trónörökös trónra lé- pése után az erdélyi hadseregarcvonal parancsnoksága volt. Itt a románok ki- szorítása már megtörtént, Havasalföl- dön pedig főképpen német csapatok (Falkenhayn és Mackensen) nyomultak előre, így kevesebb jelentős hadmozdu- lat történt József főherceg parancsnok- sága idején. A front a Kerenszkij-offen- zíva után élénkült meg, amikor is az el-

lentámadás során József főherceg visz- szafoglalta Bukovina tartományt és székhelyét, Csernovicot.

József Ágost folyamatosan sürgette az erősítéseket és Románia teljes meg- szállását, ám az AOK – joggal – fonto- sabbnak tekintette az olasz frontot, mint a forradalmi összeomlás jeleit mutató Oroszországot és a vert hely- zetben lévő Romániát, így nem is sike- rült komolyabb eredményeket elérni (ojtozi csata). József főherceget a fok- sányi fegyverszünet után leépített román frontról a Piavéhoz helyezték, a 6. hadsereg élére. Itt – bár kezdettől fogva helytelenítette a megalkotott ha- ditervet – a nehéz terep ellenére a 6.

hadsereg érte el az egyetlen említésre méltó eredményt, a Montello-hegy el- foglalását, melyet azonban a frontsza- kasz többi részének sikertelensége miatt fel kellett adni. A háború utolsó időszakában a leváltott Conrad helyén a tiroli hadseregcsoport parancsnoka volt, ám a Vittorio Veneto-i csata idején

már nem tartózkodott a fronton, ugyanis IV. Károly politikai feladatokkal bízta meg.

József főherceg világháborús tevé- kenységén végigtekintve jól látható, hogy az ellenség egyetlen alkalommal sem tudott az ő frontszakaszán áttö- rést elérni, ami az Isonzó-front esetén, de az Északkeleti-Kárpátokban is ko- moly eredménynek tekinthető, azon- ban nagy offenzívák, áttörések sem fű- ződnek a nevéhez. Legfőbb hadvezéri erényeként a katonákkal való szemé- lyes törődést, odafigyelést szokták ki - emelni, ugyanis maximálisan tisztában volt a pszichikai-lelki tényezők fontos- ságával a harci szellem fenntartásában.

Ez ugyanakkor sok korabeli tábornokra nem volt jellemző, például József főher- ceg közvetlen felettese, Boroević ki is jelentette, hogy azért nem jár ki meg- látogatni az első vonalakban küzdő ka- tonákat, hogy döntéseiben ne befolyá- solják szubjektív, érzelmi elemek.

Nagyon fontos és előremutató elve volt a fegyvernemek együttműködésé- nek javítása, melynek kapcsán vállalta a konfliktust akár elöljáróival (pl.

Tersztyánszky Károly) is, akik alkal- manként sérelmezték, hogy a tüzér- ségi előkészítésnek és támogatásnak fokozott szerepet szánt a háború ele- jén meghatározó rohamharcászat (Stosstaktik) elveivel szemben. Ugyan- akkor a főherceg helyesen ismerte fel, hogy a világháború lövészárokrendsze- reivel és géppuskáival szemben áttö- rést a rohamharcászat keretei között csak irreálisan nagy áldozatok árán lehet elérni, ezért fontos a tüzérség megfelelő használata, ami hatalmas emberáldozatoktól kímélheti meg a tá- madó felet.

Nevéhez fűződik a Monarchia egyet- len gáztámadása. József Ágost az új fegyver borzalmas hatása ellenére is élni kívánt vele, hogy kevesebb ember- áldozattal tudja az olaszokat leszorí- tani a Doberdó-fennsíkról. 1916-ban pedig már kézigránátos rohamcsapato- kat (Stosstruppen) is alkalmazott, me- lyek gyors és meglepetésszerű táma- dással hatékonyan tudtak betörni az el- lenség lövészárkaiba. Karrierje mögött valós teljesítmény állt, innovatív had- vezetési elvek jellemezték, ami leg- alább annyira megalapozta befolyását és népszerűségét, mint főhercegi szár- mazása.

RUBICONTÖRTÉNELMI MAGAZIN 13 József Ágost fôherceg

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™

(11)

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Romina csibákero sziklaribe (1888) 2 , ami valamennyi, akkor ismert európai cigány nyelvet összehasonlít. A magyar-cigány szótárak közül a főherceg pártfogoltjának,

A már jól bevált tematikus rendbe szedett szócikkek a történelmi adalékokon kívül számos praktikus információt tartalmaznak. A vastag betűvel kiemelt kifejezések

nak vélte, úgy látta, hogy a főherceg keze meg van kötve, azért jelezte már a beszélgetés elején, hogy szeretné, ha csak mint katonák tárgyalnának, nem fog­.

kontrafaktuális történetírás talán legismer- tebb művelője, 1998-as könyvében (The Pity of War: Explaining World War.. One) a konfliktus tíz „mítoszát” dekonstruálta,

Károly főherceg az 1796-os németországi hadjárat során a hadszervezetben összegezte mindazt a tapasztalatot, amely az első koalíciós háborúban a császári–királyi hadsereg

A pénzügyi minisztertől: O császári királyi fensége főherceg István ná- dor, királyi helytartó kegyes jóváhagyásával az ország pénzügyi minisztere 5

Ennek a pesti, illetve bécsi tudósításokon túlmenően fordítóként is jelét adja: Több kisebb fordítás mellett neki köszönhető a Rudolf főherceg

Ez az a levél, amely Albrecht főherceg szerint alkalmas volt arra, hogy „a kormány megvetésére és gyűlö- letére izgasson” s ezért váltotta ki az osztrák

József főherceg május 5-én már arról számol be, hogy az oroszok most arra törekszenek, hogy csapataikat ismét harcképessé tegyék. 25 Valami

Bizottságának ülésén 381 Zelovich Kornél 1.. Az Akadémia belső tagjai. Berzeviczy Albert, ig. Az Igazgató-Tanács választottjai : Az Akadémia választottjai József főherceg,

már azt is tudja, hogy Temesváron át Dévára szökött, ahová a soproni posta értesítést küldött, hogy ott 8 levele és 11 újságja maradt. 1 Április 1-én Barcsay Kolozsvárt

A francia nagy- követ, akinek ez alkalommal a cári család mellett volt a helye, a napnak jellemzésére azt mondja, hogy nem hitte, hogy a monar- chikus illúziónak és a

1875-ig pedig Estei Ferenc Ferdinánd főherceg és Modena hercege volt az ezred tulajdonosa. 1888-ban végre „Mária Terézia császárnő és királynő" nevét kapta. Az

Albrecht főherceg nem pártolta a javaslatot, hogy — a jászkun osztályokhoz hasonlóan — a többi önkéntes huszár- osztályit is ezredekbe von ják össze és megjegyezte, hogy az

(Az udvartartáshoz tartozott még két koronaőr, tisztségük egyszerre királyi és rendi méltóság is volt.) Az udvari méltóságok csak a 18. században éledtek újjá,

Az oroszországi utazás gondolata eredetileg Zinzendorftól származott, de erre inspirálta a portugál Don João de Bragançe 10 főherceg is, aki 1774. március 17-én javasolta

Arra, hogy Jókai a „család barátjaként” szerepelt, utal az, hogy a főherceg beszámolókat írt leveleiben a gyermekeivel kapcsolatos fontosabb eseményekről, így

Két feje- zetben adja elő Michaud annak az öt évnek a történetét, amelynek során a birtoktalan má- sodszülött Habsburg főherceg előbb átveszi a hatalmat az

Ferdinánd főherceg 7 tehát arra kénysze- rült, hogy Stájerország, Karintia és Krajna erőforrásait összegyűjtve és maximálisan ki- használva, valamint a pápai,

Az ünnepség után a főherceg a Mátyás király születési házában az Erdélyi Kárpát-Egylet által berendezett néprajzi múzeumot nyitotta meg, illetve felavatta az

Minden bizonnyal előfordulnak kiemelkedő helyi termesztési tapasztalatra alapozott fesztiválok, de számos esetben más játszik meghatározó szerepet.. Ez

A népi vallásosság kutatásával egyidős a fogalom történetiségének kér- dése. Nemcsak annak következtében, hogy a magyar kereszténység ezer éves története során a

4 Together with the Young Reporters scheme and the Youth Panel, the New Perspectives project (through which IWM challenged young people to take a new perspective on lesser