Szempontok viszonyuk újragondolásához - Europeana felhasználói szabályzatát.

Köztudott, hogy nincs külpolitika kultúra nélkül. De lemondhat-e a kultúra a tudományról? Állítás éskérdés egymást indokolva lengi

körül

az új magyar külpolitikai stratégia elökészületeit. A Magyar Tudományos Akadémia Etni-kai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének idevágó tanulmányai közül A nem-zetpolitikafeltételrendszere azuniós tagság kiirúlménse; között ésA nemzeti identitás megőrzésének, megújításának intézményrendszere címűek megerősítik az állítást, dejobbára nyitva hagyják akérdést. Hasonló kettősség tűnik elő a témáról indított nyilvános eszmecseréből.

Pröhle Gergely A magyar hultúra szerepe Magyarország nemzetközi kapcsola-taiban című vitaindítója a maga műfajából kiemelkedő színvonaion elemez szervezeti éstartalmi kérdéseket. Egyik jellegzetessége, hogy kultúrán első-sorban rnúvészeti tevékenységeket ért. Ezért csak szörmentén érinti a tudo-mányt, pontosabban a magyarságtudományt - a hungarológiát -, amelyet ugyan a kulturális diplomácia mellékjelenségeként szerepeltet, az illető szö-vegkörnyezetekben mégis, helyesen, fogalmilag különválasztandó szakterület-ként villant tel. "Ahungarológia - írjajól tájékozattan és igényesen kitekint-ve- jelenleg elhanyagolt, de »reanirnálható- kapcsolati ésintézményi hálója képes lenne érdemben, összehangoltan bekapcsolódni a magyar kulturális külpolitikába." E mondat egyúttal jelzi az egész szöveg másik alapvonását:

Pröhle, eddigi munkásságából érthetően, államigazgatási szemléletben érvel, amelyet azonban több helyütt árnyal, a nem - vagy nem kizárólag - kor-mányzati hatáskörök felé szélesít, Egyik bekezdésében például ezt olvassuk:

"Megfontolandó olyan vegyes finanszírozású intézmények létrehozása, mint amilyen a Müncheni Magyar Intézet, melynek működését a magyar állam és Bajorország együtt biztosítja. Nem valószínű, hogy erre más államok is haj-landóak lennének, ugyanakkor hasonló együttmüköclés elképzelhető civil szervezetekkel is. Különösen olyan országokban kívánatos ez a megoldás, amelyek amúgy nincsenek külpolitikai érdeklődésünk homlokterében."

Az alábbi hozzászólás ennek az elképzelésnek egy tágított, a hungaroló-giára történt célzás mondanivalóját beemelő szempontból íródott, mégpe-dig két előfeltevésből.

KULTURAus DIPLOMAclA f:SHUNCAROLÓCIA

189

1)a bajor fővárosban 1962 óta működő, 1999/2000-től bajor-magyar fenn-tartású említett intézet úgymond

ajtónyitó,

kísérleti modellszerűségét egy magyar szemszögböl éppenséggel fontos partnerországban tanúsítja;

2) a hungarológia a magyar kisebbségek felsőoktatási ügyében nemzet-közi távlatokat nyithat, "az európai oktatási térbe" való integrálódás egyik eszköze lehet.

Jelen sorok írója

időszerű

németországi, főként bajorországi fejlemények alapján folytatja ezen - részben - tudománytörténészi és mindennapos hiva-tali munkakörébe illő téma évek óta hol német, hol magyar

nyelvű,

rend-szerint nyilvánosan is

közölt

fejtegetéseit, amelyeket legutóbb 2006 augusz-tusában egy budapesti szakmai kerekasztal-beszélgetésen hagyott abba.' Válogatott és vázlatos szempontokat kínál arra a reménylett esetre, ha a tu-domány a magyar kulturális külpolitika látóhatárában az eddigieknél önál-lóbb, puszta járulékosságát felváltó szerepre érdemesül.

I.

Napjaink magyar-német kulturális kapcsolatainak

fő

tudományos eleme a közel százéves múltra visszatekintő hungarológia (magyarságtudomány), amelyet a II. világháború elötti berlini Magyar Intézet fejlesztett ki interdisz-ciplináris és- tág földrajzi kitekintésű - regionális szakterületté, felsőoktatási és kutatási célkitűzéssel." A német társtudományok sorában eleinte a szláv térségekre összpontosító, alapvonulatában történettudományi , Kelet-Közép- és Délkelet-Európa-kutatást találjuk (közkeletű szóhasználatban:

Kelet-Európa- vagy Délkelet-kutatás, Osteuropaforschung, Sudostforschungv?

AIr. világháború után felbu kkan a finnugrisztika is, a maga nyelvészeti súlypontjaival." Míg az utóbbi munkaterület intézményei egyetemi keretben helyezkednek el, az előbbi hagyományosan átfogja mind a kutatási, mind a felsőoktatási pályát.

, Végnfdllu'ny ,'ag)' kiindulópont? Kerekasztal-beszélgetés (1liungarolágiéról, Európai Ut as 20()6/2-:1"

130-141.

Lj\'Aln Gábor, A magyal' kulturális kidpolitiku II20, században, Debreceni Disputa 200617-8" 4-II,

:J Edgar H()SCll, Stand und Probleme der hisumschen Osteuropafoischung in Miindien =Münr:helln Forsclnmgen. wr CcsclurhteOst-undSiulosteuropos. Werkstattberichle, szerk. Hermann BEn,~·TH()\L\

- Olivia G"IESE - Zsolt K.I.DI(;\'EL, Ars Una. München, 2002, 11-:~8;UÓ"Siidostfovschung lIor und nach1945, Linehistonographische Herausforderung =Sialostforschung im Schauen des Dritten Retchrs.

lnstitutionen -fnhalte - Personen, szerk. Mathias BEER - Gerharcl Su:w", .Oldcnbourg, Münchcn, :!()04, 275-286,

·1 Julius 1'011Farkas W1Il fOO, Ceburtstag, szerk. István Fvr.'KY - Wolfgang VEENKE~, Harrassowitz, Wiesbaden, 1994;A hazatérő Farkas Gyula. Írások,dokumentumok (Lkiuigadou irodalonuudós éleléről psműveiről, szerk. Ft:L\H István - KESZTVl.STibor, Universitas, Budapest, 2003,

190

Amagyarországi tudománypolitika a hungarológia

külföldi

úgát az 1970-es évektőllényegében egyetemi ügyként kezelte, mégpedig afinnugrisztika ke-retében, Nem mérte fel, hogya németországi magyar tematikájú felsöok-tatás jelentős mértékű a hungarológia másik társtudornányi környezetében, jelesül historiagráfiai vagy politológiai munkakörökben, amelyek

ugyan-akkor egy sor kutatóintézetben is befogadtak magyar vonatkozásokat." Ez a körülrnény azért isfigyelmet érdemelt volna, mivel az egyetemi és egyete-men

kívüli

német Osteuropaforschung ugyanakkor nem tért le hagyomány-vonaláról: általában olyan szakterületeket részesített előnyben, amelyek ter-mészetüknél fogva csak igen szűk látószögben értékelték, mi több, gyakorta képtelenek voltak feldolgozni a nem szláv népek Európa keleti és délkeleti részein áthagyományozódou gazdag történeti anyagát. Súlyosabb következ-ményeket vetített előre amásik elvileg szóba hozható partneri közeg erőteljes elmozdulása a fennisztika, illetve uralisztika felé. A magyar tudománypoli-tika a németországi hungarológiát lényegében mégis éppen ahhoz a terü-lethez kapcsolta, amelyen a magyar témák kezdtek háttérbe szorulni, illetve továbbra sem lépték át a filológia határait. Afinnugrisztika elsóbbségét valló budapesti hivatalos nézeteken mit sem változtatott az a tény, hogy Magyar-országon a hatvanas évek végétől több szakaszban körvonalazódon <1 "m<l-gyarságtudomány" vagy "magyarságkutatás" azon típusa, amely a történet-, nyelv- és irodalomtudományi, valamint a művészettörténeti és a néprajzi fóg-lalatosságok szerves és folyamatos összehangolásában véli megtalál ni önma-ga mélyebb módszertani értelmét - mindezt nem csak a felsőoktatásban."

A rendszerváltás óta többször bebizonyosodott, hogya németországi sze-repkörbe utalt hungarológia kettős mulasztás terhét viseli, amelyet azoktól örökölt meg, akik egyrészt nem követték az itt érintett

külföldi

tudományos-ság belső folyamatait, miközben másrészt - belföldön -jobbára figyelmen kí-vül hagyták a koncepciótágító kísérleteket. Mindennek következtében

1) az egyoldalúari nyelv- és irodalomtudományi beállítottságok méltányos meghalacIása a nemzetközi szakmai nyilvánosságban számtalanszor hangoz-tatott kívánalom, a több szellem- és társadalomtudományra kiterjeszkedó, munkarnegosztásos hungarológia képlete azonban a 2002-ben megalakult és azóta kétszer átalakított Balassi 1ntézet ilyen irányú próbálkozásai ellenére sem tudott még Budapesten meghonosodni. Sót: a közelrnúltban mintha

Holger FISCHER, Entuncklu ngrn undProblem« der1lllllg'lr%gie ill Deutsrhland, Lngarn-Jahrbuch 26. (2002-2003), 2:\9-2:-,2; Miinrhrnrr Forschungrn WI' Crscluch!r 0.\/- I/I/d Súdosteuropas. WnH-staubrrirhtr: DosI'lIgarnhi/rI der drutschrn lIis/nri/Jgmphif, szerk. Márt a F.n.' ,Steiner, Stlltlgal'l, 2004.

h Ii..1.'·.v;n.1. Zsolt, ,·1hungorologia II/ill/ intrrdisuiplináris is regionális IiulomáII.\'.J...'nrSZI'l'/lsí/ésélll'k kutatás=ésOh/fllásiigyi szflll/JOII/jai fl német nwluű KrI"'-, Kfftol-Köz';!J- ésIN/krlf/-Fllní/J{[-/fll7l1/lIIfÍII1'ok

km'/,;/wl/. Sóz"<!,,k 1:\9,(2005). 1011-J021 [lásd ebben aköterbcn is:171-11l7J.

KUI.TURAus DIPLOMÁCIA f:s HUNGAROLÖCIA 191

újraerósödött volna az a gyakorlat, amelynek hívei pusztán - vagy lényegé-ben - a magyar mint idegen nyelv oktatását és ennek alárendelten az iroda-lomközpontú kulturális ismeretterjesztést értik a "hungarológia" megne-vezésseljelölt feladatokon. Ez a külföldre gyürüztetett felfogás

2) ma általános érvénnyel határozza meg 'émetország finnugrisztikai tanszékeinek magyar arculatát, amely az elhalványodás szaporodó tüneteit mutatja. Afilológiai súlypontozás ugyanis nemcsak szemléleti, hanem sze-mélyzeti vonatkozásban is beszűkítette a hungarológia pályáját, minthogy olyan kűlföldi magyar nyelvi lektorárusok rendszerében ment végbe, amelyek-ben - elnevezésükből is kitetszően - javarészt nem tudósok dolgoztak és dol-goznak. Amagyart mint idegen nyelvet irodalomtörténeti körítésseI Német-országban oktatók többsége az elmúlt másfél évtizedben alkalmatlan volt arra, hogy magyarságtudományi kutatást folytasson és eredményeit folya-matos publikációk révén megossza a nemzetközi szakmai közvélernénnyel.

Ugyanakkor egyetemeik továbbra is hirdették az oktatás és a kutatás egysé-gét. Ekképp mára előállt az ahelyzet, hogy a németországi finnugrisztikák - a hamburgi kivételtól eltekintve - nem magyar ternatikában törekednek ahumboldti eszmény megvalósítására. Ebben közrejátszik a többségükben nem hungarológus tanszékvezetők szakmai érdektelensége is, amelyet azon-ban amindenkori magyar lektor beosztottként is ellensúlyozhatna, ha nyil-vánosan jegyzett tudományos munkásságot kifejtve szakmai súlyú érveket lenne képes szolgáitatni a hungarológia korszerűsítéséhez. Itt zárul be a je-lenlegi szemléleti és személyzen feltételekről nyitott kör, amint a bajor fővá-rosban legújabban észlelhető

fejlemények

jelzik egy olyan tanszék- és

intézet-közi,

a szó formális értelmében isinterdiszciplináris hungarológiai együtt-működési tervvel kapcsolatban, amelytől afinnugrisztikai tanszék vezetője - a magyar lektorral egyetemben - eddig arra hivatkozva zárkózott el, hogy atanszék szlavisztikai-szibirisztikai irányban kíván koncepcionálisan tovább-fejlődni, nyelvoktatási és irodalomtörténeti kurzusaival pedig már lefedi a maga magyar pályáját.

II.

Az iménti példa ellentmondásos helyzetet tár fel a magyar kulturális kül-politikáról, azon belül a hungarológia-politikáról. Aki 2006 augusztusában Debrecenben figyelmesen végigkövette a VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus munkálatait, megtapasztalhatta, hogy míg a szakmai közvéle-kedés interdiszciplináris és regionális tudománynak tekinti ahungarológiát, a nyelvközvetítésbe merevítő filológiai önérdek a tág koncepció ellen hat több európai helyszínen.

192 ^II. Ú.lRACONDOLANDÖ MA(;YARSA.GTUDOM.ÁNY

Elmélet és gyakorlat ilyen mértékű különfejlődése arra késztetheti a meg-figyelőket, hogy az elméletben keressék a baj okát - esetünkben annál in-kább, mivel a hungarológia az elmúlt másfél évtizedben bajlódott is eleget koncepeionális újraalapozásával. Csakhogy önmeghatározási folyamata a leg-lényegesebb pontokon időközben lezárult. Annyiszor elhangzott már, hogy nincs, aki cáfolná: elsősorban külföldieknek,javarészt

külföldön

művelen-dő, és csak a szellem- és társadalomtudományok együttműködési keretében lehet képes arra, hogy érdemlegeset- a kereslelnek rnegfelelően - mondjon el Ma-gyarországról és amagyar nemzetről azoknak, akik nem magyarok.' A gon-dot tehát nem a hungarológia mai elmélete okozza, hanem az, hogy régi-módi szerkezetek hez rendelődik, amelyekben szükségképpen nem - vagy csak foghíjasan - alkalmazható. Az illető szerkezetek reformját pedig 1990 ótajelentős mértékben az gátolta, hogy ekérdéskör a magyar kulturális

kül-politika tartozékaként egyszerre több tárca, időnként egyazon tárca több szervezeti egységének illetékességébe tartozott - és tartozik." A probléma-mező túlméretezettsége egyebek mellett abbóllátszódott az elmúlt években, hogy rajta nemcsak az újítást szorgalmazók tűntek fel, hanem mindig olya-nok is,akik fékezték a korszerúsítést. Ez abürokrácián belüli versengés alig-ha fog megszűnni, de kezelhetőbbé válhat, ha az illetékességek köre oly mó-don szúkül, hogy az ügy tartalmilag egybetartozó, de korábban szervezetileg

különválasztott

részei végre egyazon megoldandó probléma elemeit alkotják.

Akulturális külpolitikára és a magyarságtudományra ráfér egy ilyen ősz-szeillesztés. ABalassi Intézet legújabb átalakítása fontos szervezeti feltételt biztosít ahhoz, hogy abudapesti kormányzat intézményrendszerének szint-jén is egységben szernléljék e két munkaterületet.

Ill.

Az egység ereje sokszínűségében rejlik, állítják a pluralizmus hívei. E tétel lefordítható mai témán ki-a is, amennyiben ez - a lehető legáltalánosabban kifejezve - olyan külföldi magyar jelenlétről szól, amely

különbözó

műfa-jokban nyilvánulhat meg. A Balassi Intézet az Oktatási és Kulturális

Minisz-térium felügyeletével, valamint aKülügyminisztériummal egyeztetve 2007 tavaszától két fo múfajt irányít: egy diplornáciait, amelyet a külföldi kulturá-lis intézetek állami köztisztviselők által képviselnek, és egy civilt, amelyhez a mindenkori felsőoktatási intézményalkalmazottaival fenntartott lektorá-tusok tartoznak. Kézenfekvő, hogy amunkajogi - és az ezekből eredő egyéb - szempontokon túl azáltal is eltér egymástól e két hálózat, hogy az egyik

ve. Vfgerpdményvagykiindulópont.

, Vö. I'K(,HI.I.. 1.l/l.

KlJITUR,\LIS OIPLOMACL\ f:sHUNCAROLÓGIA 193

döntő mértékben kultúra közvetítéssel foglalkozik művészeti rendezvények útján, a másik pedig alapvetöen tudományos indítékú és formájú nyelv- és irodalomoktatással. Mindemellett a tudomány össze is köti a diplomáciai

és a civil kulturális külképviseleti alakzatokat, hiszen az intézetek sorában főleg a Collegium Hungaricumok legalább szervezési munkák révén tudo-mányos jellegűek is. A párhuzamok és különbségek ilyen egyvelege csakis úgy fejleszthető tovább, ha az összekötő elemek még pontosabban simulnak egybe, és az elválasztó tényezők még világosabban jelzik a rendeltetések különféleségét.

A magyar kormányzat az elmúlt években bejelentett intézetfejlesztési kezdeményezései között kiemeltjelent6ségű a berlini Collegium Hungaricu-mé. Új otthonának a 2006-2007. évi Németországi Magyar Kulturális Évad-hoz illesztett megnyitási terve - az évad eddigi programkínálatával együtt szemlélve - területileg északnémet, műfajilag pedig diplomáciai irányú kul-turális külképviseleti stratégiát jelez. Kérdés, hogy ebből elágazik-c tudatosan egy koncepcionális célirány a délnémet térségbe, ahol az elmúlt fél évszá-zadban kialakult a magyar jelenlétnek egy - a lektori hálózaton túli - civil tudományos formája is.Ennek egyik mai különlegessége, hogy két- vagy több-oldalú megállapodásokban rögzített, közös ésintézményesített finanszíro-zású szellemi vegyesvállalkozásokat foglal magában. Másik sajátos vonása, hogy két jelenlegi hordozója, abudapesti Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem és a Müncheni Magyar Intézet nemcsak magyar, illetve németjogi státusuk szerint egészítik ki egymást, hanem helyszíneik révén is, amelyekkel egyazon európai felsőoktatási és kutatási szférába tagolódnak. Az egyetem, amely-nek délnémet kőtődésére utal a Baden-Württemberg-i érdekeltség is, és az intézet, amely hungarológiai kutató, oktató, kiadványszerkesztó és könyvtári tevékenysége mellett kulturális műsorokat is rendez, saját szakmai rendel-tetésén túlmenően nem pusztán a kölcsönösségi elv alkalmazásához, tehát amagyar-bajor kapcsolatok kiegyensúlyozásához járulhat hozzá. Mindkettő egy - az Európai Unió kulturális-tudományos bel kapcsolataiban - újszerű és igen ritka, magyar-német viszonylatban pedig egyedülálló kooperációs mintát testesít meg. Olyan szerkezetü intézmények, amilyeneket Magyar-ország egyik közeli vagy távolabbi szomszédja sem mondhat a magáénak Németország területén. Ezt a helyzeti elónytjelentös, illetve döntő mérték-ben nem magyar államháztartási források biztosítják - bizonyára addig, amíg a bajor partner nem értékeli a közös áldozatvállalást voltaképpen egyolda-lú,de ténylegesen a túloidaion isértékesített befektetésnek.

Magyarország EU-csatlakozásával amagyar-bajor kapcsolatok súlypontja áthelyezódött az Európa-politikai síkra. Budapest és München egyaránt arra törekszik, hogy minél változatosabban tanúsítsa integrációképességét két-,

194 ^II. LJR;\(;O"lOOLANO() MACYARSi\CTIJDOMÁt\y

de többoldalú uniós fórumoken is. Mindezen szempontokat ajánlatos figye-lembe venni azon kérdés eldöntésekor, hogy a magyar kulturális külpolitika Németországban egyközpontú és egyműfajú legyen-e, avagy fejlesztésébe szervesen bevonja-e a délnémet terület ésacivil tudományművelés helyszí-neit is, eközben megfelelő intézkedésekkel megbecsülve azon lehetőségeket, amelyeket a vegyes finanszírozások a saját anyagi ráfordítások takarékos tervezhetöségéhez és célratörö felhasználásahoz nyújtanak.

lY.

Afenti gondolatok nyomán el kell időznünk egy fejezet erejéig amagyar kul-rurális külkapcsolatok bizonyos fokú, a hungarológiát civil munkapályákon gyümölcsöztető tud01nányosításának a külső feltételeinél. Bár most csak a ba-jorországiakróllesz szó, a vázlatos áttekintés olyan tartományt hoz előtérbe,

amely a németországi Kelet-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európára vonatkozó tudományos kutatásban és felsőoktatásban hosszú évtizedek óta meghatá-rozó szerepet tölt be."Maga a kérdés észlelhető más németországi telephelyű nemzeti országkép-politikáknál is. A British Council, amelyre az újjáalakí-tott Balassi Intézet "körvonalaiban" hasonlítani kíván," például tudományos témákban minden globális és kultúrpolitikai tájékozódása ellenére követke-zetesen szorgalmazza az angol-német párbeszédet, amelynek természetes részét képezik az angol nyelvoktatási programok. Külön hangsúlyt fektet az anglisztikai "kultúratudomány" (British Cultural Studies), illetve az angol .xnszágtan" (British Studies) felsőoktatási szerepének amegerősítésére. Jelen-leg kél városban, Düsseldorfban és Lipcsében egyetem hez kapcsolt szerve-zeti egységként tevékenykedik.

A hungarológia akkor értékesíthető a Németországban tevékenykedő ma-gyar kulturális diplomácia számára, ha befogadja a filológiát. de túl is lép azon, tehát Magyarország és a magyar nemzet múltjával ésjelenével, belső és külső kapcsolattörténeteivel meg viszonyrendszereivel tág bölcsész szem-szőgból foglalkozó magyarságtudományként nyilvánul meg. Mai helyzete és jövője ebben a fogadá országban is attól függ, hogy képes-e egyetemen belül és kívül szélesíteni koncepcionális alapjait. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a bajorországi humántudornányi piacon világos keresIet-telszembesülhet: olyan szakemberek kiképzését kellene kínálnia, akik magyar témákat tárgyi sokrétűségükben és nemzetközi összefüggései kben képesek megragadni és elemezni, majd - a munkapiaci viszonyokra való tekintetteI-szükség vagy igényesetén a szakma szűkebb határain túl is közvetíteni. Ehhez

'1 Vii.l Iosr.u,Stand urulProl>//?IIII'...:Ló., Siulostforsctumg'..

10 Végfrfdll/{im mgykiindulópont, 134.

KUTURAus DII'LO\IACIA f:s llU\CAROLÖCL\

195

elsősorhan a gazdaság-, irodalom-,jog-, művészet-, néprajz-, nyelv-, politika-, régészet-, történet- és zenetudomány közös és egyeztetett erőfeszítéseire van szükség, természetesen a mindenkori témához illő arányosításban. A hun-garológiának a finnugrisztikán belül történt eljelentéktelenedése aligha el-Iensúlyozható másképp, mint szerkezeti átértelmezésével, amely a magyar témákat kiemeli filológiai alárendeltségükből és egy - esetleg több - együtt-működő társadalom- vagy kultúratudományi karon általános országtanná alakítja őket, a nyelvi vonzatok méltányos figyelembevételével, adott esetben munkamegosztásban a finnugrisztikával, amelynek nyelv- és irodalomoktatási tapasztalatai elodázhatatlanok. Ez a modulárisan tagolandó program a ba-jorországi felsőoktatás szerkezetében a történet- és politikatudomány, a kul-túratudomány, irodalom- és nyelvtudomány, valamint a jog- és gazdaság-tudomány négyes osztatú mezönyében képzelhető el. A Müncheni Magyar Intézet mindenesetre ezt a célt követi egyetemi kapcsolatrendszerében több éve tárgyalt Hungaricum tervével.!'

Ezek a tárgyalások a többpálvas. nem csak magyar témák iránt tapasztal-ható, illetve ébreszthető keresletekért folytatandó érdekegyeztetés szükségét domborítják ki. Különleges esélyük, de egyben nehezékük is, hogy két mo-dernizációs problémaról szólnak: az egyik a hungarológia, a másik a Kelet-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európa-tanulmányok szerkezeti átértelmezésének a követelményéből adódik. A vizsgált térségekben 1989/1990 körül végbe-ment politikai rendszerváltozások anémet Kelet-Európa-tanulmányok kő-zösségeit legitimációs válságba sodorták. Az új önmegalapozás módozatait kereső elképzelések egyik lényegi eleme Bajorországban is a felsőoktatás és kutatás hálózatiasítása, amely arra hivatott, hogya különbözó nyelvú és kul-túrájú társadalmak témáit nagyobb területi egységbe, egyfajta Area Studies-ba tagolja és a tudományköziség jegyében eszményi esetben több tanszék, illetve kar együttműködésére bízza. E folyamat két jelentős és jellemző meg-nyilvánulása a regensburgi egyetemen 1996-ban létrehozott Bohernicum ok-tatóegység, valamint a müncheni és a regensburgi egyetem által2004-ben közösen beindított Kelet-Európa

Elitképző

(Elitestudiengang Osteuropa), amelynek legbefolyásosabb, 2006 végén egyetemi státuszba emelt partnere a cseh-morva-szlovák térségre összpontositó müncheni Collegium Carolinum kutató- és dokumentációs központ, Nem nehéz megállapítani, hogy az elmúlt években azért erősödtek meg újra a szláv nyelvekkel, kultúrákkal és társa-dalmakkal fóglalkozó bölcsészettudomány bajorországi helyszínei, mivel

II Zsolt K. LF:'\L\TL.IJIlJlp/lJ"(){op,·i{) als interdisziplintn» Regi()n(jl7ilissens(h(~fi. lJelrochlllngen Z/Iihren

Fár-\r/llwgs- ill/ri IAnlÍl'/1'1/ ilii Ra/Ill/Ol der delltschsp/'{/rhigen Ost-, Ost mittrl- ill/ri Siirlostmmjirilu/IIde =

In document Europeana felhasználói szabályzatát. (Pldal 190-200)