Borbándi Gyula Magyarok az Angol Kertben - -A Szabad Európa Rádió története című könyvéről

Az 1945 után politikai okokból több hullámban Nyugatra menekült magyar emigránsok között mindig akadtak bölcsész szakemberek, akiknek egy része főként közíróként, az esszé ésa tanulmány mezsgyéjén alkotott tudományo-san értékes műveket, Aszellem- és társadalomtudományok e külhoni műve-lóire a kezdetektől egyrészt a földrajzi szétszórtság és a nehézkes kapcsolat-tartás volt jellemzó, másrészt az; hogy eredeti értelmiségi hivatásuk elhe-lyezkedési nehézségek következtében esti-éjszakai, hétvégi szabadidejük re korlátozódott. Némelyiküknek ugyan megadatott, hogy anyagi biztonságban továbbdolgozzon korábbi témáján. Többségük azonban még annyira sem rendelkezett megélhetést biztosító szakintézményekkel, mint a kommunista elnyomatás

nyűgét

viselő anyaországbeli vagy magyar kisebbségi pályatár-sak. Emezekhez viszonyítva súlyosbította helyzetüket, hogy távol kerültek korábbi levéltári kútfőiktől és könyvtári segédleteiktől, és így a szabadabb szellemi árucsere bekövetkeztéig olyan új kutatási kérdéseket kellett maguk-nak keresniük, amelyek nek feJgöngyölítéséhez nem volt okvetlenül szükség a hazai vagy más kelet-közép-európai gylíjteményekre. Ésvoltak nem iskevesen, akik sikeresen törték át a forrásszúkösség korlátait. Ajogi ésállamtudományi doktorátussal rendelkező törtenész Vajay Szabolcs például, aki 1945-ös emig-rálása után éveken átújságírásból élt, csak 19:j9-ben szerződve az UNESCO párizsi közponrjához latin-amerikai társadalomtudományi előadónak, a szá-mára nyugati szövegkiadásokban teljességgel hozzáférhető dokumentumok szerint választotta meg aDer Eintriü des ungarischen Suimmebundes in die eU1D-paische Geschichte(862-933) című, 1968-ban Mainzban, a Müncheni Magyar

Intézet gondozásában megjelent könyvének a tárgyát. Másféleképpen tettek eleget akorszerű adatolás követelményének azok, akik elsősorban saját levél-tárukból merítették mondanivalójuk alapját, akik tárgyukkal együtt éltek, vagy éppenséggel alakították az általuk előadott történelmet, akik - eszmé-nyi esetben - belülről ismerték az életre keltendő

múlt

háza táját.

Az utóbbi szerzők csoportjához tartozó Borbándi Gyula érdeklődési köre, képzettsége és életútja folytán eddigi tudományos könyveit olyan

események-vf:clcf:u TÖRTtNELEM

81

ről és szerkezetekről írta, amelyekben maga is szerepelt, illetve amelyek sze-mélyes tapasztalatok révén keltették fel a figyelmét. Az államtudományok ifjú doktora és a budapesti kultuszminisztérium tisztviselője még a II. világ-háború előtt került közelebbi kapcsolatba a népi irodalommal, amelyről három-négy évtized múltán tette közzé első önálló művét elóbb németül, majd magyarul (Der ungarische Populismus, Hase &Koehler - Aurora, Mainz-Mün-chen, 1976; A magyar népi mozgalom: A harmadik reformnemzedék. Püski, New York 1983). 1949-ben kezdódó külhonisága lecsapódik eddig két kiadást meg-ért emigrációtörténetében (A magyar emigráció életrajza 1945-1985, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1985, majd Európa, Budapest, 1989).

Kultúrpolitikusi, irodalomszervezöi és lapszerkesztői teljesítményét közvet-ve tükrözi bibliográfiával gazdagított nyugati magyar irodalmi lexikonja, amely 1992-ben hagyta el a budapesti nyomdát a Hitel kiadásában (Nyuga-ti magyar irodalmi lexikon és bibliográfia). Legújabban pedig a Szabad Európa Rádió (SZER) magyar osztályaról szóló monográfiáját forgathatjuk,' azon in-tézmény fejlödés-, hatás- és hanyatlástörténetét, amelynek 1951 augusztu-sában lett - a felvétel sorrendjében harminchatodik - munkatársa, Ma már tudjuk, hogy ^ő is ott volt, amikor a történelem a SZER megalapításával. úgy-mond, befordul: az utcasarkon. Ezt nyilván nem annak köszönhette, hogy két évig egy svájci szállodában dolgozott egyszerű alkalmazottként, hanem tQ-ként annak, hogy 1950-ben csatlakozott az induló Látóhatár, a későbbi ej Látóhatár alapító köréhez, ezzel a színvonalban mérvadó emigráns magyar tollforgatók hoz, akiknek sorából aztán a rád iószervezó Szabad Európa Bi-zottság összetoborozta az először 1951. október ő-án megszólaló magyar mú-sor szerkesztöit.

A budapesti Európa Kiadónál1996-ban napvilágot látott 601 oldalas könyv elsősorban szerzóje anyaggyííjtö szenvedélyének az eredménye, mint 1996.

június 14-i müncheni bemutatóján hallhattuk. Borbándi a rádió alapokmá-nyai és belső utasításai, a publicisztikai és szakirodalmi feldolgozások, a sze-mélyes vagy félhivatalos feljegyzések és közlések, szerkesztóségi köriratok, valamint a budapesti Magyar Távirati Iroda és Magyar Országos Levéltár állagaiból hozzágyííjtött iratok fegyelmezetten és problémaközpontúan válo-gató magánleltámokaként ábrázolja és elemzi a neki harminchárom éven át munkát adó intézmény működését. Elöljáróban tisztázza, és könyvében ma-radéktalanul betartja a maga elsőfokú érintett szerepéhez igazított előadási módszert: mindazon szövegrészeket, amelyekben korabeli naplójegyzeteit fel-használva a maga élményein átszűrődött tényeket és összefüggéseket

rög-Az Európ" Kiadónal. I996-ban megjelent könyból származó idézetek oldalszámait a mszüvegben, zárójelben hivat kozom.

82

^{l. AZöTA<a) síp HX!ODIK FÚ.lÖKAJr\}

zít, dőlt betűkkel elkülönítve szedette; ekképp félreérthetetlenül jelzi, hogy a bennük

közöltek

esetleg nemcsak magyarázzák az eseményeket, hanem he-lyenként maguk ismagyarázatra szorulnak. Ez a mai történetírásban inkább ritka - és ezért merész - megoldás éppen következetessége és tartalom gaz-dagító ereje okán érdemli meg ajelenkorkutatók figyelmét. Hiszen a nap-jainkba torkolló történeti munkákból rendszerint amúgy sem marad ki a

személyes élményanyag, amellyel a baj csak akkor

kezdődik,

ha a tárgyhú kijelentések

közé szövőd

ik jelöletlenül.

Az ilyenfajta csapdákat magabiztosan elkerülő magyar rádiótörténet tíz

főfejezetben

halad az előzményektől az indulásig, az első három év hóskorá-tói 1956-ig, alevert magyar forradalrnat és szabadságharcot követó szerep-zavaroktól a népszerűséget vissza hozó hetvenes évek ig, az 1975-ös helsinki konferenciától az amerikai neokonzervativizmus nyolcvanas évek második feléig tartó vezérletéig, majd ezen át a

kelet-közép-európai

rendszerváltozá-sok nyomában kialakuló

belső

és

külső

tényezök összjátékáig, amely bezá-ratta a rádió kapuit. A könyv tartalma minden lehetséges szempontból gaz-dag. Gazdag adatokban, véleményekben, valamint azáltal, hogy egyszerre három síkon mozog.

Az egyik síkon a nemzetközi kapcsolatok hidegháborús, illetve enyhülési viszonyainak sajtó- és

tájékoztatáspolitikai

mozzanatairól értesülünk. A má-sikon a SZER hivatali szerkezetét és irányítását

ismerjük

meg, figyelmünket hol a New York-i amerikai rádiófOnökség és apénzadó washingtoni kormány-zat, hol a többi nemzetiségi részleg ténykedései re fordítva. A legeröteljeseb-ben megrajzolt harmadikon pedig a magyar osztály müsorrendjének, személy-zetének és közérzetének alakulását követjük nyomon, állandóan kitekintve a magyar emigráció politikai, kulturális éstársadalmi helyzetére; itt

külön

öröm ráismerni a magyar szellemi élet nyugatra húzódott elit jére, új fényben látni elsősorban azokat a személyiségeket, akik az Új Látóhatár hírnevét is öregbítették: András Károly, Bogyay Tamás, Czigány Lóránt, Gombos Gyula, Halász Péter, Hanák Tibor, Márai Sándor, Molnár József, Sipos Gyula (Albert Pál), Cs. Szabó László, Szabados József, Szabó Zoltán, Szamosi József, Thury Lajos lényegretörö jellemzése mellett a

szerzö

a gyengébb

képességű,

és ezért helyenként amazokra orroló munkatársak világába isbetekint, nem kevésbé pontos minősítésekkel. Borbándi a maga - mondhatnánk közmondásos -kiegyensúlyozottságávallépked egyik szövegsíkról a másikra, váltogatja az e mutatványhoz szükséges leíró, elemzo és összefoglaló írásrnódokat. és az ol-vasó csak utólag veszi észre, hogy az adott fejezet milyen sokrétűen gyarapí-totta ismereteit. A függelék a SZER magyar

belső

meg

külsó

munkatársait és vezetőit, valam int az éterben elhangzott magyar álneveket szedi jegyzékbe, a müncheni osztálynál és az igazgatóknál feltüntetve az alkalmazás

időtar-Vf:CICf:IT TÜRTf:NELEM

83

tamát is. Jóllehet nem törekedbetett teljességre, a személyes anyaggyűjtés ennél az adattárnal különösen

hiánypótló.

hiszen, mint a hozzácsatolt jegy-zetből megtucljuk, a vállalat vezetösége soha nem adott közre hivatalos alkal-mazotti névsort. Dicséretes, hogy ebből a kiadványból- ellentétben némely hanyagul szerkesztett magyarországi szakkönyvtennékkel - nem hiányzik a névmutató.

Borbándi tehát nem teszi le tollát 1984 szeptemberének legvégén, amikor a magyar osztály helyettes igazgatójaként nyugdíjba vonult, hanem változat-lan részletességgel tovább vizsgálódik 1993. október 31-ig, a magyar adás megszííntéig. 42 év és 26 nap együttél<í krónikásaként bizton állíthatná ma-gáról, hogy a történelmet nemcsak az utcasarkon látta befordulni, hanem akkor is, midón az utca végén bedöcögött a forgalom ból kivont szerelvények kocsiszínébe. Mindvégig kitapintható egyenletes szemleletéből következik, hogy az amerikai neokonzervativizmus színrelépése a nyolcvanas évek ele-jén élesen kettészeli összképét. Nem véletlenül írta a budapesti Európai Utas 1996. évi 22. számában megjelent visszaemlékezésében, hogy benne a válla-latnál eltöltött időból az első három évtized maradt meg kellemes emlékként.

A Ronaid Reagan-i keményvonalas irányt, amelyet Urbán György, a SZER 1983 októberében kinevezett igazgatója kívánt átültetni a programokba, nem ideológiai, hanem szakmai alapról ítéli károsnak. Szerinte a hangzatosra utasított antikommunista hangvétel csak nehezítette a

rádió

tulajdonképpe-ni feladatát, amelyet a korábbi vezetés a befolyásoló és hangulatkeltó hírverés helyett a tárgyszerű és az önálló ítélőképességet kihívó tájékoztatásban jelölt meg. Ezt a fó célt tűzték ki az 1951-es alapítóokmányok, és ehhez tért vissza a rádió az ötvenhatos műsorok tévedéseiból levont azon tanulság birtoká-ban, hogya "szenvedélyes, felhevült és izgatott hangvétel sehová sem vezet.

Ezért került helyébe a mérséklet, tartózkodás.józanság és nyugodtság" (442).

Ezzel az idézettel a szerző SZER-képének két alappillére világítható meg.

Borbándi ugyanis nem tagadja, hogy a magyar osztály 1956-ban több ízben is helytelenül ítélte meg a napról napra változó anyaországi helyzetet, még-pedig lényegében azért, mert munkatársai a forradalom pattanásig feszült légkörében emberileg képtelenek voltak a megfeleló mértékű távolságból szernlélni az eseményeket. Ugyanakkor azt is kihangsúlyozza, hogy például a Nagy Irnrével szemben gerjesztett bizalmatlanság és ellenszenv ínyére volt az amerikai vezetésnek, minthogy emez Mindszenty.J ózsef hercegprímás nép-szerűsítését javallotta a nem éppen lendületesen forradalmár kommunista politikus ellenében. Tudnivaló az is, New Yorkban és Münchenben egyaránt rögtönzött, ellentmondásos és sokszor ráérzésektól hajtott döntések és mű-sorok születtek, tükrözve egyébként az intézményben a legelsó időktől fogva uralkodó társadalmi-világnézeti sokszínűséget. Eközben az amerikai

politi-84

^{1. AZÖTACL! SÍP HATODIK FÚJ()KA.JA}

---kai osztály mindvégig ellátta irányító-ellenőrző szerepét, ezért elsősorban őfelelt a levegő1Ekerült anyagokért - erősíti meg véleményét aszerző legfris-sebb idevonatkozó hozzászólásában, amely alegutóbbi budapesti nemzetközi ötvenhatos konferencián hangzott elés a Magyar Nemzet 1996. október 22-i ünnepi mellékletében olvasható.

És ha ezen felül figyelembe vesszük, hogy aSZER már azokban a forró napokban sem csak ártalmas műsorokat sugárzott a magyar célország felé - a nyugati fegyveres beavatkozás ígéretével geljesztett harcra való buzdítás václját az utólagos vizsgálatok nem igazolták tényszerűen -, késöbb meg ké-pes volt kijózanodni, és felnőni ahiggadt tájékoztatás rendeltetéséhez, akkor megértjük, miért tekint vissza Borbándi azelső három évtizedre végsősoron megelégedéssel, és miért vitatja oly határozottan a rákövetkező neokonzerva-tív előretörés helyességét. Az Urbán Györggyel kezdődő "új korszak a ma-gyar osztály hanyatlásának árnyékát is előrevetítette", írja (449), minekutána szamos példával szemlélteti, hogy az eredeti úttól eltér ítő felsöbb elvárások hatására amagyar osztályon "a problémákkal megbirkózni nem tudó, kiszá-míthatatlan, tehetetlen, a munkatársakat közös vállalkozásta összefogni" kép-telen személyek váltak döntéshozókká (537). Ribánszky László 1984 októberé-től az utolsó műsorpercig tartó igazgatóságának amérlege igen kedvezőtlen, mert benne szónak kell esnie emberi ridegségröl, szakmai felkészületlenség-ról, pongyolaságokról, nyegleségekről, egyoldalú rokonszenvról a"magát de-mokratikusnak nevező" (476), majd az SZDSZ-ben tömörülő ellenzék iránt, továbbá kapkodásról. széthúzásról és hitelvesztésról egyebek mellett annak kapcsán, hogy Urbán 1986-os menesztése után a vállalatvezetőség - a volt fó-nök addigi embereinek a közreműködésével - leállította a keményvonalat.

valamint hogy az addig szabaddemokrata felfogású munkatársak az 1990-es magyar parlamenti választások után hirtelen közeledni kezdtek az MDF-hez, frekvenciaengedélyt óhajtva azAntall-korrnánytól, végül mindezek összefüg-gésében alacsony emberi indulatok fűtötte és nyilvánosan kibontakoztatott ellentétekról a szerkesztők különbözó csoportjai között. Borbándi méltánvo-san jegyzi meg, hogy az "amerikai vezetés tétlenül nézte, mint lesz gyengesé-ge, ügyetlensége és belső megosztottsága folytán a vállalat terhévé amagyar osztály" (537), s ilyenformán a legutolsó időszakban felmért gyenge magyar-országi hallgatottság, valamint aClinton-kormányzat takarékossági kényszere nem kiváltották, hanem csak betetózték a válságot.

Alegtanulságosabb könyvzáró látlelet szerint a véghez vezető kisiklások legsúlyosabbika az volt, hogya magyar osztály szerepet tévesztett: éppen az újraalakuló magyar demokrácia fényében kellett volna arra eszmélnie, hogy ha valami, akkor csakis anyugati típusú, modorú éstartalmú rádiózás ment-heti meg. Önmagát belejátszva a magyarországi belpolitikai küzdelmekbe

vtG(CÉLr TÖRTtl\ ELEM

85

egyrészt a hazai elektronikus médiával került számára esélytelen versengés-be, másrészt újfent megcsorbította önnön világnézeti semlegességét, éppen akkor, amikor atöbbpártrendszerrel felívelő sajtószabadságban a legkevésbé lett volna szükség bármilyen súlypontú politikai hírverésére. Az ellenzék oldaláról akormányéra sodródva önmaga kérdőjelezte meg hitelét és meg-bízhatóságát - értékeit Borbándi már a Magyar Nemzet 1993. október 30-i számában megjelent rádióbúcsúztatójában

-,

így aztán a budapesti illetéke-sek egyik tábora sem volt hajlandó a frekvenciamoratórium feloldásával szál-lást csinálni neki a magyarországi rádióállomások körében.

Az önmérséklő felelősséggel író szakember egyik ismertetőjegye, hogy munkáját nem tekinti minden vonatkozásban perdöntőnek és a kutatás vég-állomásának. Borbándi egyik nyitva hagyott alapkérdése, hogy a magyar SZER 1956-ban miképp szerepelhetett volna kifogástalanul. Vajon úgy, hogy

"anépi megmozdulást kilátástalannak, haszontalannak és végzetesnek ítél-ve, anemzetet a cselekvéstől" eltanácsolja? (266) Amost lezárt téma tovább-fejlesztésének egyik távlatát pedig az a figyelemreméltóan eldöntött kérdése villantja tel, hogy: "vajon megváltozott-e a magyar társadalom a SZER több mint négy évtizedes működésének a hatására"? Az előlegezett válasz szerint nem. "Sokjelböl és tünetből ítélve alakosság többsége nem azzá lett, amivé válhatott volna, és amiben reménykedtek Münchenben" (538). Az Angol Kert-i magyarok életrajza áttételes tanulsággal cseng ki, mert elpanaszolja a kommunista egyneműsítés és gyámoltalanítás utóhatásaiban mindmáig észlelhető. szociális rétegeken átnyúlo torzulásokat, a szerző

álláspontját

tö-mörítve: a polgári öntudatosság, mértékletesség, rendszeretet, szabály tisz-telet és közérdekűség hiányát, illetve az állami vagy más külső gyámkodás beidegződött kívánalmát. Lesznek még nyugati magyar olvasók, akik e véle-kedéssel messzemenően egyetértve teszik vissza akönyvet ezévi olvasmányaik közé. Borújuk aligha oszlik el,de talán enyhül majd, ha lesz, aki emű méltóan szerves folytatásában hitelt érdemlően és kel-ek egészen megmagyarázza, hogy mi tántorftotta elaz elmúlt négy évtizedben a magyar nép jelentős há-nyadát a fokozatos és folyamatos korszerűsödéstől, attól, hogy az

idők

halad-tával ne csak egyre hangosabban kővetelje, hanem állhatatosan haszná Uaaz öncsiszolás Münchenböl iskörvonalazott lehetöségeit.

[1996J

Búcsú A BETŰ SZOLGÁLÓjÁTÓL

In document Europeana felhasználói szabályzatát. (Pldal 82-88)