A színhely Hillsdale, az Amerikai Egyesült Államok keleti partvidékén.
Combos Gyula magyar emigráns esszéíró hétvégéit tölti ebben a faluban, New Yorktói kétszáz kilométerre. Annak a vidéknek a történelmével foglal-kozik, amelyre Kelet-Közép-Európa zord történelme a II. világháború után odavetette. Élményeket és ismereteket vázlatokba ötvöz, amelyeket "ameri-kai"-aknak nevez. A Kínába vezető északnyugati átjárót kereső Henry Hudson műkedvelő tudós és hivatásos tengerész rögeszméje, Massachusetts birtok-rendszere, James Fenimore Cooper mohikánjai és a mohawk törzzsel kötendó föderáció terve - ilyen és egyéb uj-angliai hírességekről, nevezetességekról számol be Gombos vázlatainak egyik részében. Amásikban mindennapjait mondja el, például azt, hogy reggelente a Village Square Kávézóba megy új-ságért, mint "az egész sugaras vidék".' Amerikaiságát ecseteli. A múlt, ame-lyet elővesz, amerikai, és ajelen, amelyet belőle épít, az övé. A falu főterén álló, a polgárháborúban elesett hillsdale-iekre emlékeztető két érckatona péntekenként neki aztjelenti, hogy "újra itt vagyok"." Azt, hogy ott lennie megint érdemes. Egyik napját ígyjellemzi: "Azok
közé
tartozik, melyek oly könnyűvé teszik örvendeni annak, ami van, ahelyett hogy azon bánkód-nék, miért nincsen, ami nincs.'?'Ezekkel a szavakkal zárja Gombos Hillsdale című könyvét, amelyet 1979-ben New Yorkban Püski Sándornál, három évre rá pedig abudapesti Mag-vetőnéljelentet meg. Új utakra lép ezzel. Akülhonban elóbb magyar vagy kelet-közép-európai tárgyú irodalom- és kortörténeti jelenségekről Írta és nyugat-németországi, valamint észak-amerikai magyar kiadóknál hozta nyil-vánosságra esszéit. Eszmei vonatkozásban folytatta azt a tevékenységét, ame-lyet a negyvenes évek elején Magyarország fővárosában a Magyar Út és a Magyar Élet círnú folyóiratoknál kezdett el, csupán írásainak megjelenési
I CmlBOS Cyula, Hillsdale. Amerikni vázlatok, Magvett)' Budapest, 1982. 13.[Akönyv első kiadása:
Püski, New York, 1979.J CO.
:\ Un., 178.
RECION,\I.IS HANGOK AZ ()TÁC;(jSíPBAN
47
helyét tolta ki néhány ezer kilométerrel a magyar határon túlra.' Emigrá-ciójának harmincadik évében azonban aHillsdale azt jelzi, hogy munkássága immár tartalmilag isnyugativá lett. E könyve nem szól saját népének múltjá-ról,
jelenéröl.
Igaz, saját első múltját továbbra sem feledi. De még az is Új-Angliához köti Őt. Mert oda három évszázaddal előtte menekültek érkeztek, "szabadságot keresve". Aplymouthiak: puritánok Angliából, Jakab király elnyomó vallás-politikája miatt, a Mayflower nevű vitorláson, 1620 novemberében. Az ízig rokon sorstárs rokonszenvével megírja indulásukat az Újvilágban. közösség-alapításukat a szabadságban. Oly megértően, beleérzően, hogy fejezetenként kénytelen megjeleníteni az őt körülvevő emigránsvilágot. A plymouthiak könyvkiadását "igazi emigráns vállalkozás"-nak minősíti, mert hivatott volt
"az ügyet, melyért hazátlanok lettek, beküldött nyomtatott betűvel szolgálni tovább az elhagyott hazában"." Majd elmondja, hogy "régi dolog" történt ve-lük. "Ami az apák nak még belső eszmény volt, melynek eleget tenni örömet
éskielégülést adhat, a fiaknak
külső
kényszerré kezdett válni, melyhez az igazodás terhes kötelesség.?" Gombos nem dönt az eszményöröklési vitában.De könyve végén tudja, hogy a fiaknak isigazat adhatna, mint adott is koráb-ban a nyugati magyar nemzedékek közötti viszonyról szóló nyilatkozatában.' Hiszen őmaga tapasztalta azt, hogya "menekült [... ] tekintet [...] merőben más összefüggésekre lesz figyelmes, mint azoké, akik az otthon beidegzettségével tekintenek ki
hazájukból"."
Ami nem feltétlenül dicsérendő.Kiváltképpen
akkor nem, ha a tekintet "kifejezetten politikai" menekülteké. Ezek "viszony-lag a legkevésbé váltak hasznára" Arnerikának. véli Gombos a plymouthiak történetének utolsó fejezetében. Amerikai múltból ismét saját jelenéhez lyu-kad ki. Hazakeresésének feleútján túl számadása önbírálat, és intés nemze-déktársaihoz, mindazokhoz, akik az országot, amely befogadta őket, "átme-neti menedéknek fogták fel [...], s nem végleges új hazának. [... ] Remény nélkül bár, de lélekben valamennyien emigránsok maradtunk" - kerekíti vallomássá plyrnouthinaplóját
az emigráns magyar esszéíró." Kétli, hogy neki és barátainak az újvilági telepen olyan mértékben sikerült volna beil-leszkedniük az ország társadalmába, mint amilyenben Hillsdale-ben illene - és általában azon a vidéken, amelyen egykoron a plyrnouthiak partraszáll-! Bi~L"lI Miklós - Pm!()(;,ÜS Béla- R(",,· László, ,4rnl/goti magva)" irodalom =,4hatúron túli II/agyar
irodalom, szerk. 13i:LíIJ!Miklós,Akadémiai, Budapest. 1982,389-390; S7.T-íRW Zoltán, Az fgazság-ke'f's6, ÚjLátóhatár ,\4 (1083),289-292.
CmlBos Gyula, SwhadsrígalapüóH (AplYlI/outhialnó/), Püski,New York, 1984,2'\.
II UO .. ~5.
Ti,1.1.." Tibor, Hesz';lgPlé,\ Gombo» Cvuláoa}, Nemzetőr 1979.deccmber- 1980.jaou{Il·, .~.
, Cmll\(",Suihadságnlapitok. 12'1.
~J l'0., I~.).
48
l. AZ(nAcL: sÍPHATODIK FlJJ()KAJAtak. "Minden magyar Író belerajzol néhány tájat a mappába", írta egyszer Szabó Zoltán. IIIGombos Gyula az eltökélt ideiglenesség bírálatával teszi ezt.
TudatosÍtotta magában a beilleszkedés lehetőségét és jelentőségét. Az
út-törés szándékával. Jellemző, hogy hillsdale-i vázlatait, számkivetettségében megnyugodva, sőt otthonos an, kitekintően a már Nyugaton felnőtt lányának ajánlotta, a plymouthiakról szóló esszéfüzérét pedig egyik emigráns társa - Kiss Sándor - emlékének.
ASzabadságalapítókat két évvel New York-i megjelenése után, 1986-ban először árulták Budapesten, a könyvhéten. Olvastán a honban maradott iro-dalom barát elgondolkodik Illyés Gyula szállóigeízű hasonlatán. "A magyar irodalom ötágú síp, összehangolatlan", állapította meg a költő. Úgy vélte, hogy "egy azonos Írói mondandónak a kifejeződését [... ] Kassán, Kolozsvárt, Szabadkán, Dél-Amerikában" megfigyelve kiderül, "a különben gazdagító távolság hogy szegényíthet; közös mérce híján"." A honban maradott iro-dalom barát most döbben arra, hogya közös mércét Magyarországon azért keresik Illyés Gyulával együtt bölcsész értelmiségiek, művészek, mert egy központnak vélt térségból vigyázzák a felsorolt irodalmi színhelyeket: amo-lyan perifériákat. Mivel központjuk maga is periféria Kelet-Közép-Európa peremén: peremén egyszerre Nyugatnak és Keletnek, elterjedt körükben a nézet, miszerint saját peremhelyzetük nem csupán politikai rendszerek szembesülését jelenti, hanem ezen túl világszerte próbaköve egy magyar ér-dekképviseletnek. Szabó Miklós budapesti történész-politológus alap os meg-figyelései szerint a hetvenes években elért Magyarországra az "etnikai re-neszánsz", és mély nyomokat hagyott a köztudatban. Módosult a "nemzet fógalma", mégpedig úgy, "hogy a nemzet mint nem természetes közösség sem csupán politikai, hanem politikai és kulturális közösség, ahol a nemzeti iden-titást, a nemzeti hovatartozást mindkettő egyenlő jelentőséggel határozza meg". Ennek következtében a "határon túli magyarság problémája" kapcsán felvetődött a "kisnemzet-nagynemzet problémája": a "trianoni határon belül
élő tizmillió magyar kisnemzet, de a határon túl élő összes" magyar "eset-leg nagynemzetnek tekinti magát"."
Csoóri Sándor, Köteles Pál, Mészöly Miklós és Pomogáts Béla - hogy csak néhány határon túlra néző és határok felett gondolkodó jöjjön most szóba - azt hiszi, hogy tekintheti is. Sőt. Tekintse magát annak. A "háromágú élet-fa" - az "államalkotó, a nemzetiségi és a szórvány magyarság" - éltetésére.
10 Sz\1") Zoltán. A kiiltli PSaz or.luig (Babits j1;Iihálrról) =UiJ.,Ösök(;.1társak: a válogatásban közrcrn.,
sziiveggond. CZ!{'\"y Lóránt, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1984, 103.
" 1l.l.\'i:, (;yllla, Hidas Anta! PSa többiek =U().,HaJSzálgyökerek, Szépirodalmi, Budapest, 1971,2m.
I~ SIAB() Mik lós, Magyar ncnncttudot-problcmak IIhuszadit: század másodikjelében, Medvctán«
1984/4.-1985/1., 69-70.
RECIONAus HANGOK AZ ()TA(;Ú SÍPBAN 49
Köteles ezen hasonlata" Illyés "ötágú síp"~jához kapcsolódik. Eltekintve at-tól, hogya síp, ha már síp, legalább hatágú az idézett tételből hiányzó
Kár-páraljával
együtt, mindkét esetben ugyanaz a gondolat fogalmazódik meg:a magyar szellemi egységé. A világ minden részén élő magyarok eszerint egymást magyanágukkal gazdagítják. Vagy úgy, hogy tudnak magyarul s be-felé tájékoztatnak a világ dolgairól, vagy úgy, hogy ismerik amagyar ügyeket és bemutatják ezeket a világnak. Ez lényegében a "kultúrák kétfelé áramol-tatása"!" - a központból nézve. Hiszen a fa egy helyen nő, a sípba egy helyen fújnak bele - legalábbis elméletben. A gyakorlatban vannak magyar írók, akik Magyarországonjövevénynek érzik magukat. Ezek a magyar irók a het-venes évek második felétói Romániából települtek át egy hullámban, s bár az ötágú síp így kezük ügyébe került, mégis mintha egy másik sípba fújnának.
Egy olyanba, amelyet magukkal hoztak, vagy amelyet távirányítva kezelnek.
Erdély és a többi romániai magyar irodalmi színhely felől. ,,[... ] verseim disz-szidáljatok / én itt maradok honfoglaló / hűségnek hitnek lármafának."!' Így közli Hervay Gizella magyarországi olvasóival 1980-ban, hogy eszmei leg-lelkileg egy másik közeghez kötődik. "Teremtek tájat magamnak"," hja más-hol, de csak azért, hogy utolsó verseiben végérvényesen utasíthassa magát rendre: a cél elérhetetlen, ő olyan, "mint aki idegenbóljött meg / Magyar-országra - magyarul" mondja sorsát s "minthajapánul" beszélne, "mintha kínaiul".'7
6
"hazátlan két hazában"."A honban maradott irodalombarát a Duna-part felé tart, hóna alatt a Vörösmarty téren vásárolt Gombos-művel. Deák Tamás bizakodóbb lehe-tett, mint Hervay, gondolja, ő még azt hitte, hogy "Agyíró hazatér: Igaz, novel-lájának főhőse már a hazatérés első pillanataiban, Kolozsvárt a vonatra száll-ván idegenséget érzékel az odaát várható otthonosságban: "A hely jegye [... ] olyan fülkébe szólt, ahol már négyen letáboroztak. Furcsállta, hogy - mintegy
ízelítőül
a hazatéréshez - valamennyien az őfajrájaból
valók s az anyanyel vén beszéltek, mint majd az utcai tömeg is, amikor otthon lesz. Beidegzettsége számára túl hangosan beszéltek anyanyelvén. Az író csak halkan társalgott1:\ Kon.r.t:s Pál,Hrirnrnágú éle/fa. Az államalko!o, annllZJdisigi (5SasZnr7.YÚ1)'mag)'o rságszerel)«, ('iSZONYU, gondjai. Itt-Ott 19H:'í/l .. 11-]().
14 KÜHI.F.S 1':11,Torzs akeresztúton, Alföld 1982/6.,94. Vö. ilyen értelemben CSOÖRI Sándor, A szellemi huza mrgalapozása =Uó., Tenge>és dioievrl, Püski-Corvin, New York, 1982. 114-121; Au".' Károly, JJesz/lgeli's Af/szüly Miklossal, .Jelenkor 19HI/l ..7-20; P"'1()(;\ ISBéla, f.III,,·Ho]» ..Jelenkor 1986/2., 145-148.
1., IIER\'.\\' Gizella, három lratáron: hús/gem hazám hultil =UÖ., SZlÍlllllziilt szilJlÍl'lIány. Magvet6, Buda-pest, 1980, 107.
IIi HEIn." Gizella, [fdajJ = LJ().,A mondat/óly/alása, Magvetfí, Budapest. 1978,99.
17 HER\\\' Gizella, lián/ aki idegenMI jött meg = C(>.. Lodenhobat Kelet-Europa szpgén. Mag-vetfí. Buda-pest. 19H3, 51.
ls l-fER\·.\\'Gizella, mostmár lIlindig név/elen = Uó., Lodenkabát Kelet-Eurúíia szegh/o 86.
50
1.AZ ()T.Á.Cl; sípHATODI K FÚ.lÖK.ÁJAodalátogató hazai vendégeivel nyilvános helyen. A jövevények a szorongás bizonyosságával tudták, hogy az idegen környezetet ingereli a másnyelvűség, hallatára az emberek felkapják a fejüket és rosszallóan pillantanak
körül.
Ezek az alkalmi útitársak valamennyien odavalók lehettek, nem idevaló ide-genek, ezért beszéltek harsányan."!"
Deák Tamás ezeket a sorokat már Magyarországon írta. Velük ottani 01-vasóközönségét köszöntötte egy budapesti lapban. Elbeszélését viszont egy erdélyi céhbelijének - Székely Jánosnak - ajánlotta. Mindkét címzett tudtára hozta, hogy ő igazi
hazájában
is az átlagnál csendesebben fog megszólaini anya nyelvénjó
ideig, még ha ez ott nem is szükséges, mi több, érthetetlen.A Vörösmarty téren, aDuna-sétányon magyarul csendesen beszélni any-nyi, mint az anyanyelvén elhallgattatott kolozsvári, sepsiszentgyörgyi vagy bukaresti magyarral együttérezni, sugallják Csiki László versei is. Hiszen "Kit
hazájában
gyötör a honvágy, /életét keresi idegen tájon", s közben "Otthon mindig csend van (élnek), /látó szemek mögött okoshallgatás"."
Csiki tudja, hogy életkeresése csak viszonylagosan gyötrelmes. Farkas Árpádnak, szülő-városába, ezt írja: "Magamról neked én többé már semmit/ Kit ijesztene akár hogy meghalok? / Ennyi a költő? Hajóduda hangján, / de sorsáról, mint létről, úgy nyafog? /Kívülem, bórömben kétrnillióan /bújnak, költök mind - azokról írhatok."!' Azokról- és általában azoknak, mint atöbbi vers aján-lásából kiderül. Barátaink, szól az egyik, "Színünk elé hozzák avoltakat: / al-kalmat jó veszélyre, /a könnycseppet visszagörgetik: /legyen a szemünk fénye".Vagyis: "Csak a helyzetet, csak a volt
időt,
/aztjátsszák belénk vissza"." Így van ez Vári Attilánál is. "Önéletrajzi hangulatok"-at tartalmazó regényét, a Voltegysze?'egy várost még Erdélyben írta; akkor még szüleinek és testvérei-nek ajánlotta, most meg, első budapesti kiadásában, "a szűkebb pátriámban maradottaknak is".2:1A magyarországi honban maradott irodalombarát nem hitte volna, hogy az ötágú síp, amely neveztessék ezentúl hatágúnak, azért marad néma a szá-mára, mert dallama nem róla szól, nem éne, samindenkori szerzö szándéka szerint még csak nem is elsődlegesen neki.
Ezenközben megjelennek az első méltatások Gombos Gyula Szabadság-alaPílókjáról. Sztáray Zoltán egy nyugati magyar folyóiratban dicséri - még-pedig leginkább ott, ahol ellentmond a szerzőnek. Arra utal, hogy az
ameri-19 lk.'" Tamás, Lg)'író hazatér, Élet és Irodalom I91l4iSI-32., 20.
~IJ CSiki Lásxló, (jrasziilő/old =Uó., Kisertetlunol: Válogatot! is ú] i.ersek,Magvetö, Budapest, 1911(i, 121.
~I CSiki László, Aböríillkvására, Tiszatáj 1985/10.,4.
~~ CSiki Lászlo, Bnrátaml: =U().,Kisértethajok, 149.
~:I VARIAttila. Voltegyszpr egy uáros(Regény 1969-197~), Szépirodalmi, Budapest, 1986,6-7.
RECIONAI.IS HAI\COK AZ <")-rJ\cúSíPBAN
51
kai magyar Peregritius atyák
közül
tudtával "sokan képességük kel, képzettsé-gükkel, ismereteikkel jelentékenyen hozzájárultak és hozzájárulnak Ame-rika fejlődéséhez. boldogulásához. [...] Lassan-lassan gyökeret vernek ók is amaguk ültette fák, bokrok között; megcsendesednek a már Amerikában született gyermekeik, unokáik körében"." Ez volna-e afogadatlan Gombos-tanítvány és az elbeszélő Sztáray Hudson-parti álma? Igen - ha utóbbi azon novelláját vesszük alapul, amely a"Soha sehonnan se menjünk vissza. Egy kicsit maradjunk mindenütt!" jelszóban tetózik.:" Ezaz álom vezethette őt arra, hogy elmenjen Mexikóba, ésegy útirajzban feljegyezze abennszülöttekmin-dennapjait."
Vele meg Gombossal tart a maga módján egy másik magyar emigráns író, Kutasi Kovács Lajos, Hillsdale környékén, a Plymouthi-öböl szomszéd-ságában. Figyelmét nem menekültek, hanem őslakos kisebbségiek: az indiá-nok sorsa keltette fel. Kétszer is írt róluk hosszan, magyarul, és életvitelében fellelhetők otthonosságának nyomai egy második közegben. Elvégre a santee-sziú törzs örökbefogadott tagja. Megismerkedett nem magyar közösségének szokásaival, hagyományaival, annak gondjait egy kicsit magáénak isvallja."
Ésazt, hogy egy ilyen kitek
intés
a magyar világból mennyiben adhat lökést amagyarországi szellemi életnek, egy budapesti kritikus érzékelteti, aki sze-rint Kutasi Kovács A mohikánok visszatérnek című könyvét "nemcsak szakem-berek és érdeklődő laikusok forgathatják, hanem azok az ifjú olvasók is,akik világunk megismerésében fogódzókra vágynak".~KE szemlét elolvasva, Gombos Cyuláék, valamint Csiki
Lászlóék
írásainak hangulatát újra meg újra felidézve; kételkedni kezd a honban maradott iro-dalombarát abban, hogy az Illyés Gyula közös mércéjének hiánya szegényíti az összmagyar irodalmat.E sorok írója támogatja őt kételkedésében.
Afelsorakoztatott nyugati magyar írók beilleszkedése az őket körülvevő társadalomha meggyőződést vagy belső kényszert tükröz. Esetleg mindkettót.
Elhatározás vagy sorszerű élménygyűjtés eredménye. Rendezőelve nem ki-zárólag magyar elv. Kiindulópontja nem a kelet-közép-európai magyarság-központ. Mégis, sőt éppen ezért magyar is:olyan szellemi térségek fe/é nyit, amelyekben magukat a magyar népközösségbe soroló embereknek is helye van. A térségek ügyei így magyar ügyek is.
~t Szt"R.IY Zoltán, ['fff'grilllls atyák. ('jLáróhatár :Hi.(1985), 112.
~.' SZt,\RIY Zoltán, Ulauis =Ló., Hudson-parti álom,Püski, lcw York. 19i1:),'Jti.
~" SI.t.\R.IY Zoltán, Mexiko: tserrprl«, (!jLátóhatár :\4.(19il:~),177-~07.
~i Kt'TI" Km·\!.s Lajos,Amerik" biilrsiijf'. (;ondolat, Budapest, lgil!);Ló.,/lmo/iikúllok uissuüérnrk,
Magvel", Htldap"'t, 19i16.
~,' Sn·'\T\flH,\I.Yt SZ,ltI') Péter, II/dián mito»: ,iS",tló.wíg. Kiinvvvilág' 1986/:\ ..6.
52
1. AZ ÖTA(;(: síp HATODIK FÚJÖKAJAAz ötvenes évek küszöbén kivándorló nyugati magyar írókra, az úgyneve-zett "elsö időszak csoportjai" -ra nem jellemző a szóban forgó nyitás. Gombos, Kutasi Kovács ésa Magyarországot 1956-ban elhagyó Sztáray kivételek. Az utánukjövő nemzedék újított e téren. Czigány Lóránt rámutatott az ötvenha-tos nemzedék jelentékeny költői nek "extraterritoriális" tudatára, arra, hogy a "primér közeg [...] és aszekundér közeg" szembesítése során a"szekundér közeg elsőbbségét tudomásul" veszik." Vagyis azon közegét, amelybe bele-kerültek. Czigány általános érvényű tétele, hogy az utolsó nagyobb emigráns hullám lírai termése "újszerű hangvétel a magyar költészetben, [... ]amely csak akkorjöhetett létre, ha a költő [...]az egy nyelvet beszélők zárt etnikumú közösségén kívül él"."? Ezt az írói csoportot máshelyütt a "nyugati magyar irodalmi tudat'?" hordozójának tekinti, éppen azért, mert "csak áttételesen támaszkodik hazai szellemi áramlatokra"." Ami megint csak egy szemléleti függetlenülés: a megtelepedés jele.
A Magyarországon
éló
volt romániai magyar íróknak már csak azidőbeli
távlatuk sincs még meg ahhoz, hogy ezt ajelet adják új műveikkel. Most, hogy Hervay Gizella után Deák Tamás ismeghalt, talán jobban tapad lábukhoz az Újraszülőföld,'U amelybe eltemették két hazatérni vágyó írótársukat. Gyere-kek, unokák, saját ültetésű fák gyökeresítö hatása talán őket iseléri majd. De nem lenne meglepetés, ha mindezek ellenére egy szigetvilágot alkotnának, még inkább, mint az erre amúgy végzetszerüen hajlamos nyugati magyar tollforgatók. Míg az utóbbiak nak nyelvileg és etnikailag idegen környezetük-ben azon esély adatott meg, hogyaszépírott szót meghonosítsák, addig ők magyar nyelvi ésetnikai környezetben írói mivoltukban eleve kívülállóságra vannak kárhoztatva: a hét évtized során egyszer már meghonosított romá-niai, és azon belül erdélyi magyar irodalom száműzött képviselőiként az egy-kor megtanult szépírott szó őrzői. Két mérce van tehát - a szóhonosításé és a szóőrzésé -, és van egy többlet: a leírt szó hillsdale-i meg kolozsvári han-gulata egyazon irodalomban.Ahonban maradott irodalom barát Budapesten vette meg Gombos Gyula könyvét, ezért még arra is gondol, hogya sípot ott helyben töltötték meg le-vegővel. Mint papírosított ágát a sípnak, úgy tartja kezében a könyvet, Fülel.
2" C:!I(;A,y Lóránt, "Gyökér/elen, mint azászló nyele... " Aterm/szrtes llilágképfelbolllláSIl (IZiitnenliaios nemzrdék költészetélinl, különlcnyomat al (!j Látóhatár XXXI. évfolyamának 3-4. számából.
München, 1981,19. [Azírás köt.et.ben: UÖ.,()ökh/e1ell, mint azászló IIJ1!Ie.Írásot:flIll'lIgat; II/agyar irodnlonirol, Szabad Tér, Budapest, 1994,1>0-114.]
:11l Uo ..6.
:;1 (;/1(;..\'1 Lóránt, Továbbjutni. A holluntliai Mikrs Kelemen Kürríil II, ÚjLátóhatár 21>.(1977), 56.
[Ezazírás ismegjelent kötctbcn: Uó., Gvokeneten, mint flzászló nyele, 181-19,i.]
:~~c«,TlH.
:<:1CSIKI, Újrasziilíijiild.
RECIONAus HA"iGOK AZ ÖT;\C(; SÍPBAN
53
A hangokat addig érzékeli, amíg az írásmű végére ér. Azután csend veszi
kö-rűl, üres: betűjeltelen csend. Ugyanis azok a szintén sípággá gyúrható papír-lapok, amelyeken kinyomtatták Gombos Hillsdale előtt és Plymouth után készült esszéit, tanulmányait, Magyarországon hiánycikkek."Író az olyan ember, aki ír, de nem mindenki író, aki ezt teszi. S az író, amikor ír: nem olvasónak ír. Nem utókornak ír. Nem is saját magának íroAz író papírra ír. ..", mondta egyszer Szabó Zoltán." Csakhogy ahhoz, hogy irodalom is legyen - ne csak író és írásmű -, olvasó is kell. Ha nincs olvasó, akkor minden egyes szöveg írásműnek számíthat. A hatágú síp összehango-latlanságát tehát az is okozhatja, hogy azok az írásművek, amelyek legalább hat különbözó mérce szerint születnek meg, hozzáférhetetlenek egyik-másik, alkalmasint más mércével mérő irodalmi színhely számára. Dallamaik elhal-kulnak országhatároknak álcázott hangtompítófalak mögött.
Van egy síp, és van hat ágo Ezt mondja Illyés Gyula elmélete. A hat ág az-által hat ág, hogya hozzá tartozó sípot színhelyről színhelyre hordozzák. Az írók egymás után fújnak bele. Az egyidejű sípolás nem áll módukban. Már-pedig az egyidejűség is feltétele az összehangoltságnak: az, hogy az egyik hang a helyén van-c, akkor derül ki, ha a másik hang vele együtt szólal meg, és mégsem szorítja le a hanglétráról.
Összehangolásra ad okot az a tény, hogy vannak hangok, amelyek mind-mind másmilyenek. Ha a hat színhely írói nak lenne egy-egy saját fújókája, tervbe vehetnék az önálló dallamszerzést. Ami, igaz, mitsem változtatna a síp központiságán. A síp azonegy csőbe irányítaná a hangokat, s lévén egyedi példány: egymás után mindig ugyanúgy. Inkább verkli lesz, mint hatágú.
Írók, olva sók elóbb-utóbb már csak az egyszólamú dallamot fogják hallani, mögötte pedig az egyszólamúsító sípszót. Felvetődik tehát az egyágú hatos síp gondolata. Van hat síp, és van egy ágo A színhelyek írói a hat sípba egy-szerre fújnak bele. Azon egy ág mindenkori jeladásukkal erősödik. Jelt pedig akkor adnak, ha sem központi sípra, sem sípszóra nem várnak. Már csak a szép írott szó hatfelé szóló útlevele hiányzana. Nyúljon azon egy ág bármelyik irányba, a köré fonódó dallamokat valahol mindig jegyezzék betűjeles, kéz-ről kézre ad ható kottákba.
[1986]
:II Sz\1") Z,,!t{lIl, Flőszó heiJcll (jHag~yarírlÍAngliában) = Uo., (jsöhPStársak, 12.