A gazdálkodó szervezetek könyvviteli tevékenységének és e tevékenység eredményeinek (pl. az éves beszámolóknak) a polgári jogi jelentősége magától értetődik (a közigazgatási és büntetőjogi jelentőség mellett). A jelen írásban azt igyekszünk vázlatosan áttekinteni, hogy a gazdasági társaságok vonatkozásában a számvitel és a polgári jog milyen alapelvek mentén viszonyul egymáshoz, illetve hogy a számviteli tevékenység formális eredményei (pl. az éves beszámolók) milyen konkrét, polgári anyagi és perjogi relevanciával rendelkezhetnek.
1. Gazdaság – jog – számvitel
A jog gazdasággal kapcsolatos elsődleges funkciója annak formába öntése: így lesz a vállalkozásból társaság, az üzletkötésből szerződés, az üzletileg hasznosítható tudásból szellemi tulajdon, ezért van ingatlan- és cégnyilvántartás stb. Ebben a megközelítésben a gazdasági (üzleti) jog esztétika. A gazdasági élet dinamikus jelenségeinek a formába öntésére ugyanakkor nem a jog az egyetlen társadalmi módszer. A gazdasági élet folyamatosan mozgásban lévő rendszerét időről időre matematikailag is le kell képezni és rögzíteni annak érdekében, hogy e dinamikus rendszer tovább tudjon működni: ezt a feladatot látja el a számvitel. A gazdaság hiperbonyolult működését egyetlen emberi elme, szuperszámítógép sem képes egyszerre átlátni, a rendszert ezért részeire kell bontani, és részeiben kell rögzíteni, annak érdekében, hogy kérdés vagy rendellenesség (pl. jogvita) esetén rekonstruálható legyen a valóságnak a választ és a megoldást meghatározó metszete: a valóságot a maga részleteiben követő, különböző – egyedi vagy kumulált, privát vagy hatósági – nyilvántartások1 nélkül ez gyakorlatilag lehetetlen lenne.
E nyilvántartások egyik, privát elemét képezik a vállalkozások által a saját tevékenységükről vezetett könyvelések.
A számvitel lényege tehát egy olyan információs rendszernek, nyilvántartások olyan összességének az előállítása, amely adott vállalkozás (gazdálkodó szervezet) működését matematikailag méri és tükrözi. A könyvviteli tevékenység gyűjti, rögzíti,
1 Egy konkrét szerződés okiratba foglalása is már (egységnyi) nyilvántartásnak tekinthető, de természetesen a nyilvántartások közé soroljuk a számlákat, a könyveléseket és hatósági nyilvántartásokat is.
rendszerezi és bemutatja a vállalkozás – mint gazdasági-jogi egység – vagyonára és eredményességére vonatkozó adatokat.2 Mindezt az alábbi függvénnyel írhatjuk le:
T K J
ahol T a tényeket (gazdasági eseményeket), J a jogot, míg K a könyvelést jelöli, és azt a szigorúan egyirányú folyamatot ábrázolja, miszerint a vállalkozás az őt magát érintő gazdasági eseményeket (pl. eszközbeszerzés, szolgáltatás nyújtása, munkahelyi baleset stb.) jogilag minősíti (pl. adásvétel vevői pozícióban, megbízási szerződés teljesítése megbízottként, munkáltatói kártérítési felelősség), majd e jogi minősítésnek megfelelően a szóban forgó gazdasági események számszerű következményeit a saját könyveiben levonja és rögzíti, illetve mindezek alapján az adóbevallásait is elkészíti. Egy olyan függvényről van szó tehát, amelynek értelmezési tartományát a vállalkozásra vonatkozó gazdasági események képezik, az ezen eseményekből a számvitel (mint speciális jogterület és szakma) szabályai szerint létrehozott értékkészlete pedig maga a könyvelés.
A fenti függvény szigorú egyirányúsága azt jelenti, hogy adott vállalkozás könyveléséből nem következtethetünk vissza e vállalkozás jogviszonyaira: az, hogy adott vállalkozás a könyvelésében egy jogalannyal szemben adott összegű követelést szerepeltet, nem jelenti feltétlenül azt, hogy a vállalkozásnak valóban van egy ekkora összegű (jogos) követelése e jogalannyal szemben. A vállalkozás – a teljesség és a valódiság számviteli elveinek3 megfelelően – akkor és csak akkor szerepeltethet a könyvelésében adott követelést, ha e követelés a megtörtént gazdasági események jogilag helyes minősítése alapján a vállalkozást valóban megilleti, de önmagában egy adott követelés könyvelésben való szerepeltetése nem alapozza meg, nem hozza létre a követelést (miként valamely követelés vagy kötelezettség könyvelésben való szerepeltetésének a mellőzése sem szünteti meg e követelést vagy kötelezettséget). Másként megfogalmazva:
azt kell lekönyveli, ami jogilag megtörtént, de nem (feltétlenül) az történt meg, ami le van könyvelve.
A fentiek szerint a számvitel a (tágan felfogott) gazdasági jog részét képezi, és a könyvelők is jogi munkát végeznek, tehát gyakorló jogászok: a számviteli tevékenység speciális jogalkalmazás.4
2 Lásd pl. https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1mvitel A jelen tanulmány szempontjából a vállalkozás által benyújtott adóbevallásokat (jóllehet azok is számviteli tevékenység eredményeként készülnek el) figyelmen kívül hagyjuk, mert azok a pénzügyi jog területére tartoznak.
3 Számviteli törvény 15. § (2) és (3) bek.
4 Egy gyakorló könyvelő szinte bizonyosan többet tud a piacgazdaságra vonatkozó jog működéséről, valóságáról, mint sok jogász. Olaszországban a commercialista olyan, jellemzően szabadfoglalkozású szakember, aki egyfajta átmenetet képez a könyvelő és az ügyvéd között.
2. A számviteli adat és adatközlés
A számvitel egyik alapvető funkciója a tájékoztatás: egyrészt a vállalkozás tájékoztatása saját gazdálkodásáról, hogy a vállalkozás menedzsmentje és tagjai tisztában legyenek a társaság vagyoni és pénzügyi helyzetével (önismeret), és annak alapján hozhassanak üzleti döntéseket, másrészt a vállalkozás tevékenysége által érintett jogalanyok tájékoztatása ugyanerről. E kettős tájékoztatás egymásra épül: a vállalkozás arról tudja tájékoztatni a környezetét, amivel maga is tisztában van.
A polgári jogi jognyilatkozat (jogügylet) a joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat.5 A jognyilatkozat tartalma a jogilag értelmezhető adat (információ).6 A jognyilatkozatban közölt információ tárgya lehet számviteli adat is, de a számviteli adat közlése, nyilvánosságra hozatala nem feltétlenül minősül jogügyletnek. A társaság által a saját könyvelése során készített adatsorok (pl. leltár, főkönyvi számla) a priori nem (polgári jogi) nyilatkozatok, hiszen azokat a társaság nem azért készíti, hogy más jogalanyokkal közölje, hanem hogy a saját működésével tisztában legyen (ebből a szempontból közömbös, hogy e nyilvántartások vezetése a társaság jogi kötelezettsége-e vagy sem).
Elvileg feltételezhető, hogy a társaság önmagáról mindent tud, illetve jogilag elvárt, hogy a társaság ügyvezetése tökéletes számviteli tudással rendelkezzen a társaságról.7 Az, hogy a társaság e tudásából mit oszt meg a nyilvánossággal, alapvetően a kógens számviteli és polgári jogi jogszabályi rendelkezésektől függ. Ideális jogi szabályozást, professzionális és tisztességes társasági ügyvezetést feltételezve adott társaság releváns gazdasági környezete mindazon számviteli ismerettel rendelkezni fog erről a társaságról, amivel a gazdaság optimális működéséhez rendelkeznie kell; de még ez esetben is információs aszimmetria áll fenn a társaság és a környezete között, ami az információk mennyiségében és az időben jelentkezik. A társaság egyrészt nyilvánvalóan előbb fogja ismerni a saját számviteli állapotát, mint a környezete (hiszen a közzétételt szükségképpen megelőzi a közzéteendő adatok összeállítása), másrészt a közzétételi kötelezettség – szintén a gazdaság megfelelő működése érdekében, részben az üzleti titok8 védelmében – sosem jelent teljes közzétételt: a hatályos szabályozás szerint a társaság az éves beszámolóját köteles közzétenni, de például az adóbevallásait, a főkönyvét, az alapul fekvő bizonylatokat már nem, a vagyonleltárt pedig a társaság
5 Ptk. 6:4. § (1). bek.
6 Az információ az értelmezett adat: a számviteli adat(sor), például egy mérleg számai, így azon személyek számára nyújtanak információt, akik képesek azokat értelmezni.
7 E tudás ugyanis előfeltétele annak, hogy az ügyvezetés képes legyen a Ptk. 3:112. § (2) bek.-ben rögzített feladatai ellátására, miszerint a vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el. E minőségében a jogszabályoknak, a létesítő okiratnak és a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve. A vezető tisztségviselőt a társaság tagja nem utasíthatja, és hatáskörét a legfőbb szerv nem vonhatja el.
8 Az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi 2018. évi LIV. törvény 1. § (1) bek. értelmében üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, titkos – egészben, vagy elemeinek összességeként nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető –, ennélfogva vagyoni értékkel bíró olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek a titokban tartása érdekében a titok jogosultja az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítja.
alapesetben önmagának készíti, de átalakulás esetén az is közlésre kerül. A társaság (mint vállalkozás) ún. belső és külső stakedolderei közötti (egyik lehetséges) határvonalat így meghúzhatjuk a közzétételi kötelezettség mentén is: azok a személyek, akik a társaság nem közzétett, nem közzéteendő számviteli adatait is megismerhetik, a belső stakeholders halmazába tartoznak, míg azok, akik csak a közzétett adatokat ismerhetik meg, a külső stakeholders lesznek.
A számviteli adat (információ) közlése nem feltétlenül jelenti polgári jogi jognyilatkozat megtételét, hiszen nem feltétlenül polgári jogi joghatás kiváltására irányul (ami független attól, hogy a polgári jogi joghatás kiváltására irányuló szándék nélkül is lehet jogilag releváns a közlés, és válthat ki joghatást is). Amikor például a társaság átadja a mérlegének tervezetét a bankjának a vele megkötött kölcsönszerződésből fakadó tájékoztatási kötelezettsége keretében, azzal polgári jogilag releváns magatartást tanúsít (a kölcsönszerződés – e körben – teljesül), ugyanakkor nem jogügyletről van szó, mert az nem a társaság akaratnyilatkozata, az éves beszámoló nem a társaság akaratát tartalmazza. Az éves beszámoló megbízhatóságának, hitelességének éppen az az egyik alapfeltétele, hogy a beszámoló ne a társaság (ügyvezetésének, többségi tagjainak az) akaratát tartalmazza, hanem a társaságra vonatkozó tények számvitelileg szakszerű eredőjét. Ez nem azt jelenti, hogy a mérleg összeállítása során a társaságnak (az ügyvezetésnek) ne lenne jogszerű mozgástere, hiszen bizonyos gazdasági eseményeket többféleképpen is lehet jogilag minősíteni és könyvelni.9 De magát a könyvelés alapját képező gazdasági eseményeket mindig mint való tényeket kell kezelni, azokat nem lehet akarni. Úgyszintén nem polgári jogi jogügylet az adóbevallás, hanem a társaság közigazgatási jogi (adójogi) kötelezettségének a teljesítése.
3. Az éves beszámoló a polgári anyagi jogban
A Ptk. az éves beszámoló kapcsán fogalmi szinten nem különböztet az éves beszámoló tervezete és annak jóváhagyott verziója között, jóllehet az éves beszámoló elfogadása során különböző, jogilag eltérő státuszú beszámolókkal van dolgunk, még akkor is, ha azok számviteli tartalmukban egymással egybe is esnek. Az üzleti valóságban az is előfordul, hogy az ügyvezető által elkészített tervezet például az állandó könyvvizsgáló munkája eredményeként módosul, és ez a módosult tervezet kerül aztán a legfőbb szerv elé; és az sem kizárt, hogy az adott tervezet jóváhagyását a legfőbb szerv megtagadja, minek következtében az ügyvezetés kénytelen a beszámolót átdolgozni, és azt újra előterjeszteni.
Az éves beszámoló végső funkciója a nyilvánosság tájékoztatása, a közzétételén keresztül. Ennek érdekében először el kell készíteni az éves beszámolónak a tervezetét, vagyis azt az anyagot, amit a társasági szervek (felügyelőbizottság, állandó könyvvizsgáló,
9 A társaság a vele szemben támasztott, már elévült követelést – saját döntésétől függően – tekintheti olyan kötelezettségnek, ami vele szemben többé már nem érvényesíthető, tehát amivel nem kell már számolnia, de ha azt ki kívánja fizetni (aminek semmi jogi akadálya nincs, hiszen az elévült követelés nem szűnt meg, továbbra is létezik), akkor azt továbbra is kötelezettségként tarthatja nyilván. Az elévült követelés kifizetése ugyanis polgári jogilag nem tartozatlan kifizetés (nem is ajándék), azt visszakövetelni a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint nem lehet.
legfőbb szerv) meg tudnak tárgyalni, vizsgálni. Majd e tervezetet a legfőbb szervnek jóvá kell hagynia, végül azt közzé kell tenni. Jogilag az alábbi fázisokat különböztethetjük meg:
egyszerű tervezet: az, amit az ügyvezetés elkészít, és továbbít a megfelelő társasági szervek felé;10
minősített tervezet: a felügyelőbizottság11 és/vagy az állandó könyvvizsgáló12 által véleményezett tervezet (ha a társaságnak van felügyelőbizottsága és/vagy könyvvizsgálója);
a legfőbb szerv által jóváhagyott beszámoló: maga az ún. éves beszámoló;13 Van olyan bírói gyakorlat, mely szerint – mivel a Számviteli törvény 153. § (1) bek.
és 154. § (1) bek. szerint a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott éves beszámolót kell közzétenni – a legfőbb szerv által el nem fogadott beszámoló nem beszámoló.14
közzétett éves beszámoló.15
A fenti folyamatban a társaság ügyvezetése játssza a kulcsszerepet. Az éves beszámoló tervezetének elkészítése előtt, a társaság működése során az ügyvezetés által a társaság nevében megbízott/alkalmazott könyvelő vezeti a társaság könyveit (számviteli nyilvántartásba veszi a társaságra vonatkozó gazdasági eseményeket),16 majd e könyvviteli munka alapján és eredményeként a számviteli év végén az ügyvezetés (továbbra is a társaság megbízott vagy alkalmazott könyvelőjének közreműködésével) elkészíti az éves beszámoló tervezetét, és azt a megfelelő társasági szervek elé terjeszti, végül gondoskodik a jóváhagyott beszámoló közzétételéről. A Számviteli törvény 8. § (5) bekezdése ennek megfelelően kimondja, hogy a társaság ügyvezető szervén és felügyelő testületén belül a tagok együttes kötelezettsége – a jogszabályban meghatározott hatáskörükben eljárva – annak biztosítása, hogy az éves beszámoló, valamint a
10 Számviteli törvény 20. § (6) bek.: Az éves beszámoló részét képező mérleget, eredménykimutatást és kiegészítő mellékletet a hely és a kelet feltüntetésével a vállalkozó képviseletére jogosult személy köteles aláírni. A vonatkozó miniszteri indokolás ezzel kapcsolatban azt jegyzi meg, hogy – nyilván az egyszemélyi aláírás miatt – itt is érvényesül az egyszemélyi felelősség. Érdekesség, hogy a Ptk. – a 3:80. §-ában – kifejezetten csak az egyesület vonatkozásában rögzíti, hogy az ügyvezetés feladatkörébe tartozik a beszámolók előkészítése és azoknak a közgyűlés elé terjesztése.
11 Ptk. 3:27. § (1) bek.: A felügyelőbizottság köteles a tagok vagy az alapítók döntéshozó szerve elé kerülő előterjesztéseket megvizsgálni, és ezekkel kapcsolatos álláspontját a döntéshozó szerv ülésén ismertetni.
12 Számviteli törvény 158. § (6) bek.: Kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgáló által ellenőrzött éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló, összevont (konszolidált) éves beszámoló a független könyvvizsgálói jelentéssel együtt terjeszthető a legfőbb szerv (a részvénytársaság közgyűlése, a korlátolt felelősségű társaság taggyűlése) elé.
13 Ptk. 3:109. § (2) bek.: A gazdasági társaság legfőbb szervének feladata a társaság alapvető üzleti és személyi kérdéseiben való döntéshozatal. A legfőbb szerv hatáskörébe tartozik a számviteli törvény szerinti beszámoló (a továbbiakban:
beszámoló) jóváhagyása és a nyereség felosztásáról való döntés.
14 BH2019.70.
15 Számviteli törvény 154. § (1) bek.: Minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozó (ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is) köteles az éves beszámolót, illetve az egyszerűsített éves beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt közzétenni.
16 A számviteli szolgáltatás – mint facere szolgáltatás – tehát polgári jogilag lehet a (megbízási, vállalkozási vagy munkaszerződés) szerződés tárgya is.
kapcsolódó üzleti jelentés összeállítása és nyilvánosságra hozatala a Számviteli törvény előírásainak megfelelően történjen.
Ebben a megközelítésben adott társaság számviteli tevékenységének (vagy e tevékenység elmulasztásának) számos jogkövetkezménye lehet, akár polgári jogi is: ha például az ügyvezető nem (megfelelően) teljesíti az éves beszámoló összeállítására és közzétételére vonatkozó kötelezettségét, akkor a Ptk. 3:24. §-a alapján a társasággal szemben polgári jogi felelősségre vonható. A Ptk. 3:189. § értelmében pedig az ügyvezető a társaság számviteli állapotának bizonyos eseteiben17 köteles a taggyűlés döntéshozatalát kezdeményezni a társaság tőkéjének, illetve fizetőképességének a helyreállítása érdekében. Más kérdés, hogy a saját tőke helyreállítására (a jegyzett tőke leszállítására, a társaság átalakulására) vonatkozóan e körben a Ptk. 3:189. §-ában előírt kötelezettségek elmulasztása esetére a Ptk. külön szankciót kifejezetten nem ír elő.
A polgári anyagi jog természetesen a számviteli jogtól függetlenül irányadó a polgári jogi kérdésekben. Így két gazdálkodó szervezet között valamely ingó tulajdonjogának átruházása – a tulajdonjog átszállása – a polgári jog rendelkezéseitől, és nem a számviteli jogtól függ. A Csődtv. 3. §-a (1) bek. e) pontja értelmében például az adós gazdálkodó szervezet vagyona mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít, a 4. § (2) bek.-e szerint viszont az adós gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában lévő vagyon. A Számviteli törvény 23. § (1) bek. értelmében a mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó működését szolgáló befektetett eszközöket és forgóeszközöket – a bérbe vett eszközök kivételével –, függetlenül attól, hogy azok tulajdonjoga csak törvényben, szerződésben rögzített feltételek teljesítése után kerül át a vállalkozóhoz. A Számviteli törvény 24. § (1) bek. szerint a befektetett eszköz az olyan eszköz, amelynek az a rendeltetése, hogy a tevékenységet, a működést tartósan, legalább egy éven túl szolgálja. A Ptk. 6:216. § szerint az eladó a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig írásban fenntarthatja, mely esetben az ingó dolog tulajdonjoga csak akkor száll át a vevőre, ha a vételár teljes kifizetése megtörtént. Ha tehát a felek olyan vállalkozási szerződést kötnek, melynek értelmében a vállalkozó közreműködik a megrendelőnél megvalósuló hőenergia-ellátási rendszer megvalósításában, és a vállalkozó által szállítandó részegység az utolsó törlesztőrészlet kifizetéséig a vállalkozó tulajdonában marad, akkor a beruházás műszaki átadása-átvétele után a rendszert a megrendelő a saját könyveiben tárgyi eszközként szerepeltetheti (sőt, azt tárgyi eszközként köteles szerepeltetni), de a vállalkozó által szállított ingók tulajdonjogát – azok vételárának kifizetése előtt – nem szerzi meg. Ennek megfelelően, a megrendelő felszámolása esetén a vállalkozó által a rendszerhez leszállított ingóságok annak ellenére sem tartoznak a megrendelő mint adós felszámolási vagyonához, hogy azok a megrendelő tárgyi eszközei között jogszerűen (kötelezően) szerepelnek.18
17 A társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent, a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent, a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette, vagy vagyona tartozásait nem fedezi.
18 BH2003.293.
4. Az éves beszámoló a perjogban
A szabad bizonyítás elvéből következően az éves beszámoló polgári perben bizonyítékként felhasználható, amire a gyakorlatban nem ritkán sor is kerül. A beszámoló mint bizonyíték értékelése során alapvetően a fent részletezett anyagi jogi adottságokból kell kiindulni, illetve a per tárgyára és ebből következően a bizonyítandó tényre kell figyelemmel lenni.
A bizonyítás mindig egyedi, konkrét tényekre irányul, az éves beszámoló viszont a társaságra vonatkozó adatokat jellemzően kumuláltan tartalmazza. Polgári perben ezért nem annyira az éves beszámoló, mint inkább az annak alapját képező főkönyvi kivonatok és az egyedi bizonylatok jöhetnek szóba bizonyítékként, de nem kizárólagosan. Egyrészt vannak az éves beszámolónak is olyan sorai, melyek a per tárgyától függően önmagukban is releváns bizonyítékot jelenthetnek, mint például a saját tőke adatai a hátrányos üzletpolitika folytatása miatt a minősített többségi taggal szemben a Ptk. 3:324. § (3) bek.
alapján megindított perben. Ha ugyanis a felszámolással már megszűnt kft. egyedüli tagja korábban elfogadta azt az éves beszámolót, ami szerint e kft. saját tőkéjét helyre kellett volna állítani, de e körben semmit nem tett, ellenben további kifizetésekben részesült a kft.-től, akkor a perben a kft. közétett éves beszámolója komoly bizonyítékot fog jelenteni az egyedüli tag marasztalása mellett.
A beszámoló egyes adataiból azonban nem feltétlenül lehet minden esetben egyértelmű anyagi jogi következtetéseket levonni, tehát a beszámoló nem feltétlenül hordoz olyan információt, amit a perben bizonyítékként lehetne felhasználni. A Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően mondta ki egy eseti döntésben, hogy önmagában az a körülmény, hogy a felperes a visszafizetendő, de még vissza nem fizetett támogatást a mérleg tőketartozás rovata helyett a kötelezettségek között tartja nyilván (oda helyezte át), nem jelenti azt, hogy a vagyonának értékcsökkenése, azaz kára bekövetkezett.19 A tényállás szerint a felperes az alperes szerződésszegő magatartása miatt nem tudta megvalósítani a Munkaügyi Központ felé vállalt munkahelyteremtő beruházást, ami miatt a Munkaügyi Központ jogerősen elrendelte a felperesnek korábban kiutalt, vissza nem térítendő támogatás visszafizetését. A felperes kifejtette, hogy mivel a támogatást vissza nem térítendő tőkejuttatásként kapta, azt a tőketartalékban kellett nyilvántartania, így azzal saját vagyona növekedett, a támogatás visszavonása következtében viszont ugyanezt az összeget már a kötelezettség rovatban kellett nyilvántartania, és a saját tőkéjét ezzel az összeggel csökkentenie kellett, vagyis – a felperes szerint – a kára ténylegesen bekövetkezett. Ehhez képest az eljáró bíróságok a kár hiányában elutasították a felperesi keresetet: az alperes jogellenes magatartását ugyan megállapították (a felperesnek valóban az alperes jogellenes magatartása miatt kell
A beszámoló egyes adataiból azonban nem feltétlenül lehet minden esetben egyértelmű anyagi jogi következtetéseket levonni, tehát a beszámoló nem feltétlenül hordoz olyan információt, amit a perben bizonyítékként lehetne felhasználni. A Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően mondta ki egy eseti döntésben, hogy önmagában az a körülmény, hogy a felperes a visszafizetendő, de még vissza nem fizetett támogatást a mérleg tőketartozás rovata helyett a kötelezettségek között tartja nyilván (oda helyezte át), nem jelenti azt, hogy a vagyonának értékcsökkenése, azaz kára bekövetkezett.19 A tényállás szerint a felperes az alperes szerződésszegő magatartása miatt nem tudta megvalósítani a Munkaügyi Központ felé vállalt munkahelyteremtő beruházást, ami miatt a Munkaügyi Központ jogerősen elrendelte a felperesnek korábban kiutalt, vissza nem térítendő támogatás visszafizetését. A felperes kifejtette, hogy mivel a támogatást vissza nem térítendő tőkejuttatásként kapta, azt a tőketartalékban kellett nyilvántartania, így azzal saját vagyona növekedett, a támogatás visszavonása következtében viszont ugyanezt az összeget már a kötelezettség rovatban kellett nyilvántartania, és a saját tőkéjét ezzel az összeggel csökkentenie kellett, vagyis – a felperes szerint – a kára ténylegesen bekövetkezett. Ehhez képest az eljáró bíróságok a kár hiányában elutasították a felperesi keresetet: az alperes jogellenes magatartását ugyan megállapították (a felperesnek valóban az alperes jogellenes magatartása miatt kell